EGY NAP A GONDOLKODÁSRA

Vannak helyzetek, melyekben szinte másodpercek alatt dönteni kell, vannak, amikor több idő jut a gondolkodásra, a megfontolásra.
Ilyen ez a mai helyzet is, az önkormányzati választás előtt van még a mai nap, amikor eltöprenghet, aki még nem döntötte el, hogy elmegy-e leadni szavazatát, vagy otthon marad, és ezzel automatikusan a jelenleg fennálló hatalmi berendezkedésre adja szavazatát.

Aztán még azt is eldöntheti, hogy ha elmegy, akkor kire adja voksát, melyről évek óta ravasz módon sulykolja a hatalom, hogy nem sokat ér, nincs jelentősége, az egyszerű ember szándéka, akarata semmit sem ér.
Nem nehéz pedig a kérdés, hiszen alig néhány kérdésre kell tudni felelni – elsősorban önmagunknak.

Elsősorban arra kell válaszolnunk, hogy mit hozott és mit fog hozni számunkra ez a hatalom.
Ha az átlagember felteszi magának ezt a kérdést, akkor elmondhatja, hogy politikai jogainak szűkítését, az állam vezetőinek szinte korlátlan hatalmát, melyet nem az ő életének felvirágoztatására, hanem egyéni céljai megvalósítására, anyagi érdekei érvényrejuttatására használnak fel, kíméletlen kegyetlenséggel taszítva nyomorba az ország felét.
Ha azt gondolja, hogy neki mindegy, hogy hányan nyomorognak egészen addig, ameddig ő nem nyomorog, hanem megél úgy-ahogy, akkor rosszul gondolja, hiszen egy országban élünk, melyben az átlagember életét is megkeseríthetik mások nyomorának kísérőjelenségei, a bűnözés, a társadalmi kommunikáció eldurvulása, a közbiztonság romlása, az emberek közötti normális kapcsolatok felszámolása.

Az is eszébe kellene, hogy jusson, hogy milyen jövő vár gyermekére, aki lehet, hogy éhezik, mert nem jut neki minden nap meleg étel?
Milyen jövő vár gyerekére, akitől épp most fogják elvenni a tanulás jogát, persze nem nyíltan, hanem a szokásos sunyi módon intézve a dolgokat.
Minek a cselédnek érettségi, minek a betanított munkásnak diploma?
Suszter, maradj a kaptafánál, meg a leszármazottaid is, hetedíziglen!
Lehet bármennyire törekvő is a család, ha nem tudja megfizetni a tandíjat - ami Orbán szerint nincs is -, akkor a gyerek megáll, vagy akár vissza is lép azon a társadalmi létrán, melyen a feljebbkerülésért generációk törték magukat.
Lehet az esze briliáns, mégis traktoros lesz belőle, mint lett volna Orbánból is a Horthy-rendszerben, saját bevallása szerint – legfeljebb.

Aztán azon is el lehet spekulálni, hogy milyen jövő vár saját magára, hiszen a nyugdíj a ma nyugdíjasának sem biztos bevétel, de még néhány év, és az elöregedett társadalom nem fog tudni annyit termelni, hogy eltartsa nyugdíjasait, arra a háromezer milliárdra meg keresztet vethetünk, amit jelenlegi uraink eltapsoltak, s melynek mára nyoma annyi sincs, mint a beígért egyéni nyugdíjszámlának.
Az is várható, hogy a jelenlegi nyugdíjakat megadóztatják, ki tudja, mit terveznek az özvegyi nyugdíjakkal, mindenesetre még időben követelni kellene az alacsonyabb kukákat, hogy legalább kényelmesen lehessen turkálni benne.

A falu agyáig még el sem jutott, hogy mire körülnézett a paraszt, már hipp-hopp el is vették tőle a nyugdíjat, mert a megszűnt gazdaságokkal megszűnt a járulékfizetés is. és aki tud mutatni olyan gazdálkodót, aki a munkása vagy munkásai után járulékot fizet, az nyert egy hangszórót.
Azt sem lenne baj, ha végiggondolná a választó, hogy milyen egészségügyi ellátásban lesz része a közeljövőben, hiszen éppen most tervezik az egészségügy átalakítását, de a terveket nem kötik az ő teljességgel illetéktelen orrára.
Csak a szakemberek tudják pontosan, hogy lesz külön egészségügyi ellátás a gazdagoknak és lesz a falusi doktorbácsi a szegényeknek, az egyik csoportot MRI-vel, CT-vel diagnosztizálják, a másikat egy futó pillantással, az egyiket a legmodernebb eljárásokkal gyógyítják, a másikat meg Kalmopyrinnel.   

Szóval nem mindegy az, hogy ki van ebben az országban hatalmon, egy szociopata diktátorocska a tolvaj sleppjével százmilliós lakásokkal, dugi bankszámlákkal, vagy egy szociálisan érzékeny kurzus, mely a nép javára akar élni a nagyon szűk lehetőségekkel.
És nem igaz az, hogy a szavazatod nem ér semmit.
Egy vízcsepp nem csinál árvizet, de millió vízcsepp már képes erre, csak közös mederbe kell terelni őket.
Ne könnyű, mert közben  a csapból is szirénhangok folynak, rezsicsökkentenek, melyből egy Szíjjártónak havonta hetven-százezer lehet a megtakarítása, Julis néninek meg havi hatszáz forint.
Meg a családi adókedvezmény, melyet az vehet igénybe, aki jövedelemadózik, miközben az ország felének nincs ebben a szerencsében része, merthogy nincs jövedelme.
Viktor megmondta az Uniónak, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem azt, amit csinál.
Hát ezt csinálja, de ez az ő dolga, a választó dolga meg az lenne, hogy jól fenéken billentse, erre pedig egyetlen módja van: a választásoknál ki kell penderíteni a hatalomból.
Az előjelek nem túlzottan kedvezőek, a demokratikus ellenzék pártjainak torzsalkodásai, a pártok vezetőinek masszív tehetségtelensége elvette a választók jórészének kedvét a választástól.
Ezeknek a jelenségeknek jelentős része jól megkoreografált zavarkeltés volt, de volt szerepe a spontán tehetségtelenségnek is – mindenesetre ezzel ráérünk a választás után foglalkozni.
Most viszont – és elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban, megyeszékhelyeken – el kellene hajtani Viktorékat a francba, hogy legyen már valóságos politikai ellensúly a.demokraták kezében.
A falvakban nehezebb a helyzet, mert kevesebb a képzett ember, többeket lehet árvalányhajas lózungokkal megvezetni, de a fővárosban van esély.
Élni kellene vele, és az összefogás jelöltjeire szavazni, mert még ha Fodor tisztességes lenne is, az LMP pedig nem a Fidesz leányszervezete lenne, egyedül akkor sem menne semmire egyikük sem.
Ma még el lehet ezeken a dolgokon gondolkodni, holnapután már késő lesz.
És öt év hosszú idő…

:O)))

EGYMÁSKÖZT

Hát, ha ezt a posztot megírom, lesz itt sipákolás ezerrel, a politikailag korrekt közbeszéd emlegetése, romázás egyrészről, genetikázás meg cigánybűnözés emlegetése másrészről, úgyhogy mindjárt bevezetőben szögezzünk is le egy-két dolgot.
Az, hogy valaki bűncselekményt követ el, kriminálpolitikai és büntetőjogi kérdés.
Aki bűncselekményt követ el, azt meg kell büntetni.
Az, ha egy társadalmi csoportot olyan helyzetbe hozunk, hogy a létfenntartása érdekében bűncselekményeket kelljen elkövetnie, az szociálpolitikai kérdés.
Ez ellen tenni kell, de nem a büntetőjog eszközeivel.
Ha egy társadalmi csoport gyermekei előtt már az óvodában bevágják az ajtót, az pedagógiai és társadalompolitikai kérdés, még akkor is, ha ez a sors nem csak nekik jut, hanem az ellenük hergelt, hasonló szociális helyzetben levő más csoportok gyermekeinek is.
A kirekesztés és a rasszizmus társadalomszociológiai kérdés, tűrhetetlen.

Ha jól belegondolunk, olyan, hogy cigánykérdés tulajdonképpen nincs is, mint ahogy nincs zsidókérdés sem, hogy sváb, bunyevác vagy keverék-kérdésről ne is beszéljünk.
Nem véletlen, hogy amikor a társadalom megélhetést tudott adni polgárainak, akkor ezek a kérdések megbújtak, valahol a társadalom tagjainak magánéleti sötét zugaiban, nem sok vizet zavartak.
Ma viszont ott üldögélünk a rasszizmus időzített bombáján és várjuk a csodát, mely soha nem fog bekövetkezni, ha így folytatjuk tovább helyzet kezelését, mint az elmúlt negyedszázadban.

Merthogy a társadalom majd fele létminimum alatt nyomorog, gyermekeinek esélye sincs a kitörésre, cigány és nemcigány nincstelen egyként üldögél otthon, tanácstalanul, kiszolgáltatva mindenki kénye-kedvének, ostoba köztisztviselők packázásainak, rendőrök vegzálásának, a helyi nagyemberek hatalmaskodásainak.
Cigány származású magyar állítólag nyolcszázezer körül van az országban, de amúgy az isten se tudja, hogy pontosan mennyi, ez csak valamiféle közmegegyezésen alapuló becslés, ami azért vicces, mert miközben a jobboldal az ország elcigányosodásával ijesztgeti a nem a sok eszéről híres Julcsa nénit, addig ezt a számot hallhattuk huszonöt évvel ezelőtt is, meg ezt hallhatjuk ma is.

A cigányság nem egységes társadalmi tömb, sem szokásait, sem társadalmi helyzetét, sem hagyományrendszerét, nyelvét, de még a bőre színét tekintve sem.
De még, ha egységes lenne, akkor is – a négymillió embernek csak húsz százaléka lenne a nyolcszázezer cigány, de a többiek is ugyanolyan élethelyzetben vannak, ugyanúgy vegetálnak máról holnapra szinte a zuzmó szintjén, a gyerekeik számára a kitörés éppoly reménytelen, mint a cigánygyerekek számára.
Persze ezt sokan a Pasaréti út környékén el sem hiszik, hiszen nem érintettek a problémában, legfeljebb csak a majdani gazdag-gettók lakóiként, már, ha eljutunk odáig egyáltalán.

Mindez azért jutott eszembe, mert elolvastam a hirado.hu cikkét, mely Orbán Viktor és Farkas Flórián tárgyalásáról tudósított.
Ennek utána mondta a miniszterelnök, hogy "Európa legnagyobb rejtett tartaléka, az a roma közösség".
Csodálom, hogy nem globálisan kezelte a kérdést... 

A kormányfő azt is mondta: a közmunka volt a "legnagyobb jótétemény" a roma közösség számára az elmúlt négy évben, hiszen 57 ezer olyan cigány kapott munkát, aki korábban sohasem dolgozott.
A miniszterelnök úgy fogalmazott: "Ha Magyarországnak képzett, munkára és hadra fogható több százezres munkaerőpiacra lesz szükségünk, akkor elsőként a Magyarországon élő roma közösség képzésével, oktatásával, nevelésével munkaerőpiacon való részvételre való felkészülésével, felkészítésével kell foglalkoznunk."

Nem mennék bele a történelembe, de éppen a tárgyalás két résztvevőjének személyes sorsa mutatja meg, hogy mennyire ócska és hazug, ami nálunk cigánypolitika címen folyik.
Az átkosban a cigányságnak valódi munkája, gyermekeiknek valódi kitörési lehetősége volt, ma meg sikerként könyveljük el, hogy rabszolgamunkára tudjuk terelni a legszegényebbeket, alternatívaként az éhendöglést kínálva számukra.

Arról nem is szólva, hogy a számok légbőlkapottak, merthogy etnikai adatszolgáltatás egyelőre még nincs, mint ahogy azt sem lehet pontosan definiálni, hogy ki számít cigánynak.
Az, aki magát annak vallja?
Volt népszámlálás, melyen pártízezer ember vallotta csak magát cigánynak.
Az, akiről sokan állítják?
Rossz ebbe belegondolni is, emberek ezrei kapnának sikítófrászt, és tiltakoznának vehemensen.
És akkor a fél és negyedcigányokról nem is beszéltünk.
Vagy kezeljük a cigányságot életformának?
Akkor oda a szép statisztika, mert az ország egyharmada gond nélkül belefér a friss kategóriába.

Volt egy vicc, hogy az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár a Leningrádi Filharmonikusok koncertjén vesz részt és a szovjet vezető dicsekedve mondja: Látja nálunk nincs antiszemitizmus, ebben a zenekarban is hetvenkét zsidó van,
Mennyi van a New York-i Filharmonikusok között?
Nem tudom, mi nem számoljuk, mondja az elnök, - akár nálunk is abba lehetne hagyni a dicsekvést.
Nem foglalkozom most a hülye fogalmazással, nekünk nem munkaerőpiacra lesz szükségünk, merthogy az van, ha kereslet nincs is,  hanem – adná az ég – munkaerőre egy létező és működő munkaerőpiacon.
Ellenben ha hadrafogható embereket akar, akkor azoknak biztosítani kell a megfelelő táplálkozást, a fűtést, és még sok egyebet, mert az ostoba ember is tud harcolni – erre ő a legeklatánsabb példa – de a legyengült, ezer betegségtől szenvedő ember nem lesz soha hadrafogható.
Ami meg a leszakadt társadalmi rétegek felzárkóztatását illeti, annak kulcskérdése az oktatás-nevelés.
Bármennyire is viccesnek tűnik, hat éves korára készen van az ember, utána lehet rajta még csiszolgatni, de alapvetően soha nem fog már megváltozni.
A bölcsődével kellene elkezdeni a nevelést, meg az óvodával, mert a kisgyerek akkor még formálható, az agya, mint a szivacs, mindent képes utánozva megtanulni, úgy hatéves koráig.
Nyelvet, viselkedéskultúrát, szókincset, játékot, mindent.
Nem véletlen hogy egyes fejlett országokban az iskola nem hatéves korban, hanem előbb kezdődik, a felzárkóztatás azok számára, akiknek erre szükségük van, így könnyebb.

A  közmunkáját meg dugja fel magának a Miniszterelnök Úr, nemigen lehet büszkének lenni arra, hogy a XXI. században a magyar politika rabszolgamunkára akarja alapozni az ország jövőjét – ez csak az ostoba kispolgár hasbaakasztására és a szegények totális kizsákmányolására jó.

Farkas Flóriánt meg legjobb lenne elfelejteni.
:O)))

AZ IGAZMONDÓ KANÁSZ

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kanász, akinek az eszejárása csavarosabb volt, mint a kandisznó csúnyája.
Azt találta ki, hogy dumál hülyeségeket összevissza, és aki nem hiszi el neki, annak nem lesz közmunkája, trafikja.
De még egy megveszekedett csodalakása sem, mely napról-napra nő, mint a gomba, demegmég egy balatoni nyaralója sem, sőt, a feleségének sem lesz százmilliós lakása a Honfidülőben!

Ez a kanász a nagy esze mellé roppant szorgalmas is volt, merthogy csak színtiszta hülyeséggel ezt az országot tönkretenni nemigen lehet, kell ahhoz a szorgalom is!
Pedig nehéz napok jártak rá, a ragyás kant, melyhez oly nagy reményeket fűzött például, kiselejtezték a brüsszeli szépségversenyen.
Lehet, hogy vágóhídra is küldik, pedig az ilyennek a húsáért már éppenhogy csak lehet még valamennyicskét kérni, büdös már az ilyen rettenetesen. 

Igaz, a többi se Chanel-illatokat áraszt, sőt, még a villanykörtefejű bojtár is egyre büdösebb, pedig azt már kisded gyermekkorában is csúzlival etette az anyukája, a kis mohót.
Mindenesetre kanászunk most, a foglalkoztatásról szóló milánói csúcs előtt odanyilatkozott egyet, s ezzel mindjárt rekordot is döntött.
Azt találta mondani, hogy „Mi csökkentjük az államadósságot, kordában tartjuk a költségvetési hiányt, közben gazdasági növekedés van, és ebből fakadóan csökken a munkanélküliség"
Azért az is nagy dolog, hogy egy mondatban valaki négy állítást tegyen, de hogy a négyből legalább egy ne lenne igaz, ez azért ritkaság.

Merthogy az államadósság csökkentése éppúgy hazugság, mint a gazdasági növekedés, de a legordasabb hazugság mégiscsak az, hogy ebből adódóan csökken a munkanélküliség.
A költségvetési hiány csökkentése pedig illúzió, melyet fenntartani sokáig nem lehet, lassan nincs már mit ellopni, előbb-utóbb eljön az igazság pillanata.
Megaztán tegyünk ehhez még egy-két dolgot hozzá, például a nyugdíjalap szélbeszórását és az államadósság tekintetében az aláírt és parlamenti jóváhagyással is bíró háromezer milliárdos paksi hitelt, mely maga a csoda, hiszen arról szó sem esik, hogy ennek valamiféle hatása lenne a magyar államadósságra, - hogy pontosan értsed, rád, a gyerekeidre, a feleségedre ha van, és a szüleidre, nagyszüleidre is, ha hálistennek még élnek.

A munkanélküliség csökkentéséhez is tegyük hozzá, hogy elindultunk a jövőbe vezető úton, melynek végén ott mosolyog ránk a modern rabszolgaság.
Kádár büszke volt, mikor elmondhatta, hogy leraktuk a szocialista társadalom alapjait, Viktor is büszke lehet, merthogy ő meg a modern rabszolgatartó társadalom alapjait rakta le.
Tulajdonképpen ebben az egészben az a rettenetes, hogy ez az ember úgy beszél, mintha maga is hinne abban, amit mond.
Például a gazdasági növekedésben, holott négyéves regnálása alatt valamirevaló termelő vállalkozás nem jött létre, kutyatáp-üzemeket avat, vagy ha véletlenül mégis felépül valami, akkor azt először felszenteli, majd két hét múlva felavatja, aztán további három hét múlva ünnepélyesen átadja, hogy aztán az építők további hetek múltán végre befejezhessék.

Nem mondom, rend az van, de hát az antik Rómában is rettegtek Caligulától vagy Nérótól, hogy Tiberiusról ne is beszéljünk.

Ők a kegyetlenségeik mellett valahol azért kultúremberek is voltak, nem csak cirkuszi sikereket vizionáló, kiöregedett, pocakos gladiátorok.


Az államnak egyetlen elfogadható célja kellene, hogy legyen: biztosítsa polgárainak jólétét.
Ezen nem azt kell érteni, hogy mindenki, minden este valamelyik fél-Michelin-csillagos büfében vacsorázhasson, hanem azt, hogy létbiztonságban, jogbiztonságban, közbiztonságban és demokráciában élhessen.

Az ország csaknem fele nyomorog, gyermekek tízezrei éheznek, a falvakban mindenki fél mindenkitől, a nincstelenek és a leggazdagabbak lopnak és rabolnak, mint a gép, a többiek meg rettegve alakítják át lakásaikat kiserőddé, megelőzendő a meglepetéseket.
Jogbiztonságról ne is beszéljünk, a koncepciós perek tekintetében Orbán termékenyebb, mint Rákosi volt, igaz, még hivatalosan nem végeztetett ki senkit, persze a fene tudja, ha nem lenne a nyakán az Unió meg a NATO, idegenkedne-e az ilyen, kissé sprőd megoldásoktól…

Szóval, az ember, aki sohasem hazudott úgy hazudik, mint a vízfolyás és hülyének néz mindenkit.
És nem csak ő, a csicskásai is, beleértve a jelenlegi helyi vezetők többségét is – tisztelet a kivételeknek.
A kérdés az, hogy tudtunk-e helyükbe hiteles személyiségeket javasolni a népnek.
Ha igen – nyert ügyünk van, ha nem akkor elbukunk.

Mindenesetre a szavazatunkat le kell adni, mert ha otthonmaradunk, akkor az a harc nélküli önfeladást jelenti.
Ezt kellene megértetni mindenkivel, aki demokráciát és jogállamot szeretne, vagy csak éppen jobban és nyugodtabban szeretne élni, különben  a kanász színvonalára süllyedt csürhévé válhatunk.
Nem lenne kellemes…

:O)))

HÁROM RÉSZRE SZAKADT ORSZÁG

Mint hajdan, a török időkben.
Csak most annyival szarabb a helyzet, hogy nem területileg szakadt szét, hanem társadalmilag, és élesebb határokkal, mint Móré László idején…
Az egyik rész élén korunk Móré Lászlója áll.
Az országnak ez a kis része jól elvan egymással, üzletelgetnek, barátkozgatnak, torzsalkodnak, helyezkednek, ránézésből is olyanok, mint egy jólsikerült busójárás.
És fosztogatnak, hatalmaskodnak, az ország iránt semmiféle felelősséget nem érezve.
Ők azok, akik a hivatalos politikát képviselik, akik a törvényeket hozzák, még, ha mindegyikük nem is személyesen ül a parlamenti padsorokban.
Nincsenek gátlásaik, mára már a látszatra sem vigyáznak, egyszerűen megfeszítik politikai és gazdasági izmaikat és elvárják, hogy mindenki rettegjen tőlük.
Lassan már a törvényeket is úgy írják alá, mint hajdan a szultán: „Rettegve halljátok szavam, s remegve engedelmeskedjetek!”

Sajnos, miután megszállták az államot, ez nem üres fenyegetés, szép hosszú a lista, akiket tönkretettek az elmúlt években anyagilag, emberileg, mert nem állt be a sorba.
Orbán ennek a szisztémának csak a kirakata, teszi is a dolgát remekül.
Eleinte voltak, akik azt hitték, hogy személyében egy bábot mozgatnak, de a báb önálló életre kelt és a barbárok erőszakosságával mára gazdasági és politikai szuperhatalommá vált a helyi pályán, akivel mára nemigen tudnak mit kezdeni hajdani futtatói.

Most éppen a pozíciók újraosztása folyik, de ebbe az ország népének nincs semmiféle beleszólása, az emberek többségét meg nem is érdekli, úgy hiszik, ez őket nem érinti, nincs rájuk hatással, pedighát…
Ezt a réteget az érdek mozgatja, ha kell, anyjuk gyilkosával is kiegyeznek.
A hatalom sem azért kell nekik, hogy az országgal ezt vagy azt tegyenek, a hatalom csak gazdasági érdekeik biztosítéka, mert az már mégiscsak tűrhetetlen lenne, hogy az általad befizetett adó ne az ő zsebükben kössön ki…
Nincsenek sokan, bizalmasaikkal együtt is legfeljebb párezren, de a vagyon és a hatalom az ő kezükben összpontosul.

Ők manipulálnak téged, ők hitetik el veled, hogy ez, és csakis ez az egyetlen elfogadható társadalmi berendezkedés, ebben vagy szabad, jóllehet ma már csak azt csinálhatod, amit szabad, és jogaid csúcsa az, hogy jogodban áll hallgatni…
A társadalom fele a történetet megpróbálja kívülállóként szemlélni, merthogy nekik még van munkájuk, törékeny kis egzisztenciájuk, vesztenivalójuk - és még vannak illúzióik.

Ők azok, akiket a hatalom különféle karámokba terelt, gondosan ügyelve arra, hogy gyűlöljék azokat, akik másik karámokban vannak.
Én meeerinó jeeerke vagyok, bégeti az egyik, és lenézi a rackát, a másik feeehér lenézi a feeeeketét - pedig mindegyikük birka, csak erről nemigen akar tudomást venni, mert ebben az országban mindenki legalább egy lépcsőfokkal magasabbra pozicionálja magát, mint ahol éppen áll.
Itt a kispolgár azt gondolja magáról, hogy ő a felső középosztály, pedig csak egy birkaszőrszál választja el a nyomortól, a lecsúszástól, mégis boldogan tapsol azoknak, akik anyagi-erkölcsi függésben tartják, boldogan békamenetel vagy demokráciázik, holott a törésvonalak igazából nem a jobb és a bal amúgy sem tisztázott határvonalán, hanem a fent és a lent között húzódnak.

Még a szélsőjobb is a nincstelenség terméke, mert arra játszik, hogy az egyik ember irigyelje a másikat,  vagy a másikat okolja saját nyomorult életéért, hiszen addig sem azokat fogja okolni, akik létrehozták ezt a helyzetet.
Mérd magad a legnyomorultabbakhoz és érezd magad gazdagnak, szépnek, okosnak, mindjárt rendben lesz az önbecsülésed!
Ha meg mégsem, akkor írd fel rovásírással a viskód oldalára, hogy magyar vagyok, és mindjárt rend lesz.
Kilóg a segged a gatyából, libacombot csak akkor látsz, ha felnézel az égre, mert a fejedre pottyant valami, de kit érdekel, hiszen magyar vagy.

Nem biztos, hogy mindenkinek azonos életszínvonalon kellene élni, de az sem biztos, hogy nyomorogni kell, vagy rettegni a lecsúszástól.
Kézzel-lábbal iparkodva tartják fenn sokan a látszatot, de hiába, a Vezér már megmondta, hogy le kell számolni az illúziókkal, nem kell mindenkinek érettségi, egyetem meg aztán végképp nem.Kivéve az ő gyerekeiket, de azoknak legalább külföldön.
Így aztán be is lőtte gyermeked pályaívét, te pedig sírva röhöghetsz majd azon, hogy valaha is ezekre adtad a voksod, - bármilyen szinten is.

A legszegényebbek, akik lassan az ország felét teszik ki, hallgatnak.
Mondhatnám, hogy a bárányok hallgatnak, de ezek nem bárányok, hanem birkák, akik beletörődtek sorsukba.
Nem lázadnak, nem politizálnak, egy pacalért eladják a voksukat, közmunkáért gazsulálnak az őket zselléreiknek tekintő polgármestereknek, megalázkodnak az új kulákok előtt, ha a helyi mészároslőrinc megtiltja nekik, hogy szóbaálljanak valakivel, akkor elfordítják fejüket a találkozásnál, mert a gyereknek enni kell,  a lakásba villany kell és az se lenne baj, ha nem dideregnének telente.

Addig nem is lesz itt normális ország, ameddig az emberek nem ismerik fel, hogy kik és mi okozza a nyomorukat, de ehhez tanítani kellene őket, mert a tapasztalatokból az ember csak nagyon lassan tanul.
Ezért kellenének baloldali pártok, harcos szakszervezetek, ezért kellene a fiatalokkal foglalkozni.
Akkor sem lenne könnyű a harc, de talán nem lenne reménytelen egy élhető társadalmi rend kivívása.
Nem lenne szabad továbbra is illúziókban élnünk, azt hiszem…

:O)))

A MI GIGAMEGAHOBBITUNK

Vagy kertitörpénk…
Nem mindegy, hogy a mindenütt jelenlévő törpeség a giccs és a kisszerűség világát jelenti, vagy épp ellenkezőleg, a hobbitok kora ez. 

Lehet-e a tömeggyártott törpéből egyedi műalkotás? – merengett Réz András, miközben baltával szétvertek egy kertitörpe-szobrot az ő társszervezésében létrejött kiállításon. 
Hogy a Dopeman név neki mit mond, azt nem tudjuk, de azt sejtjük, hogy nem szívesen lennénk a helyében, ha tovább marconásodik a helyzet.

Merthogy nem egy tömeggyártott kertitörpéről van szó, az már tutifix.
Én inkább egy mutáns hobbitra tippelek, melynek seggéből egy csokor árvalányhaj lóg ki, két keze a zsebeinkben matat, míg agyában újabb és újabb stadionok képe pereg, megállíthatatlanul.
Hát, mindenesetre az idők nem válnak habkönnyűvé az elkövetkező néhány évben, az már biztos.

Erre lehet következtetni az állapotrosszabbodást előre jelző megnyilatkozásokból, köztük a legutóbbiakból is, melyekkel a Vas Népének adott, a lap online oldalán vasárnap megjelent interjúban találkozhattunk.

Már a bevezetés is szörnyű, hiszen azt találta mondani, hogy nagy korszak kapujában vagyunk.
Hát komámasszony, ha te nyugodtan akarsz aludni, akkor messze kerüld el a nagy korszakokat, mert a nagy korszak a kisembernek általában árt, de minimálisan is kényelmetlen.

Utoljára ilyet gyanútlan népünknek Rákosi pajtás ígért, de be is tartotta az ígéretét, ma sem feledjük az ÁVH-t a kitelepítéseket, a padlássöpréseket meg a mindent átlengő, mindenhová beszivárgó félelmet, jóllehet bukása óta eltelt már vagy hatvan év.
Mi mégis az ő hatvanadik születésnapját tartjuk számon, melyre ajándékképpen a mai nagypofájú politikusok felmenői szalmából fontak címert, gyufaszálból építettek Parlamentet és dolomitból faragtak bölcsőt, melybe a kis Mátyást jelképező fürtöshajú kaucsukbabát belepottyantotta a gipszgólya óraszerkezete – ezt a bölcsőt örökölte meg később a kis Viktorka.

Szóval, ha rám hallgatsz, szard le a nagy korszak kapujának kerékvetőjét, és menekülj, amerre látsz.
A jövő fényes, de még nem reménytelen.
Az oktatási átalakításokról megtudhattuk, hogy az irány jó, de még sokat kell tenni, hogy hibátlanul működjön a gépezet, az egészségügyre kitérve pedig arról beszélt: emelni kell a háziorvosok jövedelmét.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a mindkét ágazat vezérkarát szélsebesen elhajtották a francba, még a tömeglázadás kitörése előtt, az oktatás nagyasszonya, Hoffmann Rózsa elhervadt, és az egészségügyet irányító GYEMSZI vezérkara is – némi libaaprólék mellett - levesbetétként végezte.

A háziorvosoknak pedig emelni kellene a bérét, merthogy szakorvosok és kórházi személyzet hiányában új modellt vezetünk be, melynek következtében némileg megnő a leterheltségük.
Az „Egy a tábor, egy a zászló, egy az orvos!” jelszó jegyében visszatérünk népünk aranykora, a Horthy-rendszer egészségügyi modelljéhez, ahol mindenki abban halt meg, hogy beteg volt, és a rendszer sem volt túlterhelt,hiszen a beteghez akkor hívtak orvost, mikor már a hasán hűtötték a görögdinnyét.
Egy falu, egy orvos, kisvárosnál kettő…
Még nem késő, rohanjunk kamilla-virágot szedni, szárítani, továbbá a denevérürüléket se herdáljuk, jól jön az majd még a ráolvasás mellett, melyben természetesen nem lesz része az elmebetegségét magánklinikákon kezeltető politikai elitnek, hiszen nekik lesz ilyesmire mindig lesz pénzük.
Neked is lesz pénzed magánklinikára?

Ami viszont ennél is izgalmasabb, az az új állam-modell, amelyben az egyik legfontosabb kérdés az, hogy lesznek-e olyan polgármesterek és megyei vezetők, akik képesek együttműködni a kormánnyal. "Az együttműködéshez bizalom kell.
Az nem megy, hogy egyik nap diktatúrát kiáltunk, gyalázzuk a kormányt, lejáratjuk külföldön, másnap pedig azt mondjuk, hogy működjünk együtt, mert pénzről van szó" – fogalmazott a hobbit.
Érdekes, az egész világon megy az ilyesmi, és ha Angela Merkel ilyet találna mondani, másnap már elmeosztályon kezelnék, ez meg itten ki tudja, mikor volt kontrollon utoljára?

Az állam pénze ugyanis nem a kormány, és végképpen nem a kormányfő pénze.
A kormány feladata, hogy meghatározza azokat a feladatokat, gazdasági prioritásokat, melyeket az ország elé célul tűz, ezekhez kell állami forrásokat hozzárendelnie, méghozzá függetlenül attól, hogy egy adott területen a polgármestert Héjjas Ivánnak vagy Szamuely Tibornak hívják.
Az önkormányzat ugyanis nem a kormány végrehajtó szerve, sem nem egy baráti kör, hanem a lakosság közvetlen képviselete, melynek boldogabb országokban a saját ügyeiben döntési jogköre van.
A miniszterelnök viszont azt kérte az emberektől, hogy olyan önkormányzati vezetőket válasszanak, akik őszintén tudnak közösen dolgozni a jelenlegi kormánnyal. "Ahol ilyen képviselők, polgármesterek lesznek, ott kialakul az összefogás, és az emberek érezni fogják a közös munka előnyeit" - mondta.
Mi ez, ha nem a demokrácia meggyalázása?
Mi a diktatúra, ha nem ez?

Azt is mondta:  "ez az ország a miénk, mi döntjük el, hogy mi történik itt".
Ebben is téved, ez az ország nem a kétmillió kétszázezer Fidesz-szavazó országa, hanem tízmillió magyar emberé, a hétmillió nyolcszázezer választópolgáré, akik közül mindenféle okoknál fogva hárommillióan nem vettek részt a választáson.
Hogy ma a Fidesz – konkrétan Orbán dönti el, hogy mi történik itt, az előfordulhat ugyan, de az nem, hogy azt hirdesse valaki, hogy ez örökérvényű állapot lesz.
A hatalom itt négy évre kapott lehetőséget arra, hogy bebizonyítsa: méltó rá.
Nemigen akar sikerülni.

Ami itt következik, az egy furcsa időutazás – vissza a múltba.
Az oktatásban már nem csak az egyetemi, de a középiskolai oktatásban résztvevők számát is csökkenteni fogják, a szakképzés betanított munkásokat nevel majd – minél ostobább a birka, annál könnyebb terelgetni.
Az egészségügyben visszajön a falusi doktorbácsi, aztán rendelhetsz magadnak tőle MRI-t meg CT-t – a diagnosztikai eszközök csúcsa a spatula lesz, mellyel az idősebb hölgyek kinyújtott nyelvét vizsgálja majd télikabátban - a fiatal lányoknak le is kell ehhez vetkőzniük meztelenre…
Csányi teheneinek különb már ma is az egészségügyi ellátása, mint neked…

Persze elhangzottak a rezsicsökkentési diadaljelentések is, no, meg az infláció elleni harc sikertörténete, meg a foglalkoztatottság növelése.
Azért érdekelne: ez az ember ennyire nem ismeri azt az országot, melyet vezet?
Mert azt a benyomást kelti, mint az a sofőr, aki egy IFA volánjánál ülve a saját energiacellás autójáról fantáziál és berreg is közben…
De lehet, hogy zümmög, a fene se ismeri itt az energiacellát Széles Gáboron kívül…

Ma van a nemzeti gyásznap, lassan odaírhatjuk a vértanúk listájának végére a nemzetet is.
Remény se sok van, ha belegondolunk, hogy a tizenhárom kivégzett közül tán öt, ha magyar volt, a többi örmény, horvát, osztrák szerb ősökkel rendelkezett – örök hála az áldozatukért.
Mi meg gondolkodjunk el az arányokon…

:O)))

ÚJ NAP, ÚJ IDÉTLENSÉGEK

EGYÜTT BOKROS DÁVID ÉS ORBÁN GÓLIÁT

Rövid poszt lesz, mai körkép a politikai elit szellemi állapotáról.
Vezérünk - kinek Allah növessze hosszúra szakállát, s ezzel egy ütemben növesszen körmöt a csúnyájára - ma bejelentette, hogy a rezsicsökkentés oly sikeres volt, hogy minden családnál huszonöt százalékkal több jövedelem maradt, mint annak előtte.


Érdekes adat, különösen annak tükrében, hogy a Központi Statisztikai Hivatal nem hozta nyilvánosságra a magyarországi szegénységről szóló adatokat, egyes források szerint azért, mert akkora a szegénység, hogy a KSH-nak nem futotta rá.
A Hivatal illetékese azt fejtegette, hogy az érzékeny adatot természetesen nyilvánosságra fogják hozni, csak éppen új módszertannal számítják.
A szegénységi adatokat összevonják a hazai dízelmozdony-gyártás és az afrikai elefántok kipusztulásának adataival, így a szegénység természetesen csökkenni fog, nem pedig növekedni, mely növekedés természetesen csak optikai csalódás.
Mindenesetre az európai népek számításai szerint a szegények száma hárommillió háromszázezer, ami a hazai statisztika szerint a lakosság harminchárom százaléka, de ha a brit tudósok a lakosságszámot korrigálják a külföldön élő egymillió magyarral, akkor az biz felszaladhat majd’ harminchét százalékra is.

Mindenesetre a rezsicsökkentés maga a sikertörténet.
Ha valaki kiszámolja majd felelősségrevonásuk alkalmából, hogy Szijjártó külügyminiszter mennyit takarít meg havonta új háza rezsijén, akkor igencsak el fog csodálkozni, mert a megtakarítás havi összege fedezné Juliska néni teljes létfenntartását, tizennegyedik havi nyugdíjjal, de luxe járókerettel együtt.

Nincs megállás a rezsicsökkentésben, határ a csillagos ég, ahogy azt Rákosi elvtárs megjövendölte.
Most a tűzifa rezsicsökkentése van soron, tíz százalékot fog megtakarítani rajta Mariska néni a faluszéli villájában (összkomfort, hideg-meleg víz a falon, hogy - ha jól emlékszem - Hofit idézzem…) már, ha egyáltalán jut neki tüzelőrevalóra, és nem kell az idei telet - mint a tavalyit is - szárított tevetrágyán kihúznia, ami a hazai tevefelhozatal mellett nem egy egyszerű mutatvány.

Kis problémát csak az jelent, hogy a tűzifa árát januárban húsz százalékkal emelte az Állami Erdőgazdaság, de ez akkor is öröm, hiszen így csak tíz százalékkal kerül többe, mint tavaly, de ne legyünk elégedetlenek.
Egyrészt úgysem jut rá pénz – ennyi erővel akár ötven százalékkal is csökkenthették volna az árat – másrészt a fa házhozszállítását az Erdőgazdaságok végzik, és igen csodálkoznék, ha a szállítás ára nem növekedne.
Biztosan van a rendelet megalkotói között volt határőr: egy határsértő kifelé, egy befelé, országlétszám teljes…

Vezérünk ma is optimista volt, Székesfehérváron, a Jüllich Glas Holding Zrt. 30 éves jubileumi ünnepségén és központi irodaházának avatóján bejelentette, hogyha elszántan akarjuk, akkor ötmillió munkahely is létrejöhet.
Azonnal kitaláltam, hogy ez az elszánt akarás lakása mely helyiségében juthatott eszébe nagy nyögések közepette, mindenesetre ha a hülyeség növekedési hormonként funkcionálna, ez a kis köpcös az orrával pöckölné le az égről a költöző libákat.

Ötmillió munkahely…
A KSH 2013. április 26-án közzétett, a foglalkoztatásra vonatkozó jelentése szerint 2013 I. negyedévére 3 millió 818 ezer fő volt a foglalkoztatottak száma, míg 2014. június–augusztusban 4 millió 158 ezer főre nőtt a foglalkoztatottak létszáma.
Ebből több következtetést is le lehet vonni.
Az első, hogy Churchillnek igaza volt, mikor azt mondta, hogy csak abban a statisztikában hisz, amit maga hamisít.
Második, hogy az ötmillió munkahely nem ábránd, csak még vagy hat-hétszázezer embert el kell hajtani külföldre, itthon meg talán munkaviszonynak lehetne nyilvántartani az óvodai homokvár-építést, esetleg az utak mentén serénykedő széplányoktól is meg lehetne kérdezni, hogy ez akkor most munka, vagy szórakozás, mert ha munka, akkor az is néhányezer munkahely.
Harmadik, hogy ezekkel (kis „e”-vel…) előbb-utóbb meg kellene ismertetni a munkahely fogalmát.
Erre tökéletesen alkalmas lenne a kedves Papa bányája – v. ö: a fiúk a bányában dolgoznak…

Persze az ellenzék is alkotott ma, Bokros például a mandiner.hu tájékoztatása szerint adott egy narancssárga seprűt a korrupció kisöprése céljából a X. kerület polgármester-jelöltjének, csak az a baj, hogy nem a seprű narancssárga, merthogy az vörös volt.
Ami narancssárga ebben az országban, az a szemét.
Másrészt jó lenne tudni, hogy ki adott seprűt kinek, mert a híradások – például a NOL híradása - szerint a söprűt a szocialistáktól Bokros kapta.
Ennyit egyébként a kampánystábok felkészültségéről, dühöng a dilettantizmus…
A külügyminiszter, aki a te képed a világ felé, új rendet vezetett be a Külügyminisztériumban is – a munkaidőt - mely egyébként meghaladja a törvényben rögzítettet - rigorózusan be kell tartani.
Hát igen, a diplomata az diplomata délután fél ötig, utána meg magánember, ahogy ezt a Móricka elképzeli…
Uram, egy közepes földrengés kegyesebb csapás lehetett volna tőled, mint ez az idióta banda…

Ellenben a nyugdíjasok elkezdtek kényelmetlenül feszengeni, mert valaki elárulta nekik, hogy a választások után kapnak kis meglepetés-csomagocskát, melyben megtalálják a nyugdíjak megadóztatását, merthogy az állam is szeretne rezsicsökkentést.
A nyugdíjba készülők meg hetvenéves nyugdíj-korhatárt - a testvérem, aki úgy szalad a nyugdíja után, mint csacsi a horgászboton elélógatott sárgarépa után, ki fogja tépni a maradék haját...
De gát, ez a világ sora, a kanál sem olcsó, de a villa még drágább, így a gazdagokon spórolni nem lehet, a nyugger meg, ha felhergeli magát, úgyis elpatkol, egy gonddal és egy kifizetendő nyugdíjjal kevesebb, és még adóztatni sem kell, majd kiviszi a koporsóját a mama a hátán a temetőbe…
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!

:O)))

SUKORÓ

Elmeszelte a washingtoni választottbíróság az izraeli befektetők kártérítési igényét Sukoró ügyében.
Mindannak dacára, hogy az egész ügy úgy volt hányinger, ahogy volt, azért nem kell szomorkodnunk.
Ronald S. Lauder nem kispályás játékos, száz milliárd forintot követelt kártérítésként azért, mert a magyar állam ellehetetlenítette a King's City névre hallgató, csak az Euro-Disneylandhez mérhető beruházást.

Ami azt illeti, ha veszítünk, akkor az ugyan politikailag nem tett volna jót Orbánnak, viszont a pénzt nekünk kellett volna kifizetnünk, ez pedig azért nem hiányzik az adófizetőknek.
Varga miniszter is megnyilatkozott az ügyben, szerinte a bíróság egy nagyon jó döntést hozott. "Elismerte azt, hogy Magyarország jogszerűen járt el ebben az ügyben, másrészt pedig az ítélet azt is érzékelteti, hogy itt semmiféle politikai megfontolás nem volt a lépés mögött.
Egyszerűen a kormány nem tartotta célszerűnek ezt a beruházást részben ebben az övezetben, részben pedig a kaszinó iparban megvalósítani. Semmiféle politikai megfontolás az ügyben nem volt" - szögezte le  Varga Mihály. "A magyar állam meg tudta védeni a magyar adófizetők érdekeit, a magyar polgárok érdekeit, és egy rossz beruházást nem kellett az országra kényszeríteni" - hangsúlyozta a nemzetgazdasági miniszter.

A nemzetgazdasági miniszter egyébként egy segg, ha ilyet nyilatkozik – sajnos, merthogy rá van bízva az ország gazdasága.
A bíróság egy dolgot állapított meg, nevezetesen azt, hogy a kormány nem sértett jogszabályt.
A többi, amit itt a miniszter úr volt kedves hozzáhablatyolni, azt tekintsük írói munkássága részének.
A bíróság ugyanis ítéletet hoz egy konkrét kérdésben és nem „érzékeltet” semmit, hanem dönt: volt joga ahhoz a kormánynak, amit tett?
Volt.
Ennek utána jammerolhat Lauder, meg nézegethet méltatlankodó ábrázattal a miniszter mint a gúnár, mely elől el akarták lopni a kukoricát, ezek a megnyilatkozások teljességgel érdektelenek, a bíróság döntött és kész.

Namármost a helyzet az, hogy a miniszter hazudós is.
Egyre inkább azt érzem, hogy ez a jelenlegi kurzusnál egy valamirevaló poszt betöltésének előfeltétele.
Azt mondta: semmiféle politikai megfontolás nem volt a lépés mögött.
Szerintem is, inkább anyagi megfontolások játszottak szerepet.
Viktor méltatlankodott is még ellenzékben, mikor nélküle akarták megcsinálni a beruházást – micsoda dolog, hogy őt – Őt, sőt ŐT meg sem kérdezték az ügyben, tűrhetetlen!
Meg aztán ez a beruházás Gyurcsány kormányzásához kötődött volna, márpedig ez is tűrhetetlen.

Így aztán jött Fa Nándor a hülyeségeivel, meg a székesfehérvári Földhivatal vezetője – nézzen már utána valaki, aki ott lakik, mivel hálálták meg neki a buzgalmát!
A lényeg mégiscsak az volt, hogy ha létrejött volna egy kétezer valódi munkahelyet teremtő, a Mercedes beruházásánál nagyobb turisztikai beruházás, akkor azt nehéz lett volna elbagatellizálni.
Erre írja a miniszter, hogy „a magyar állam meg tudta védeni a magyar adófizetők érdekeit, a magyar polgárok érdekeit, és egy rossz beruházást nem kellett az országra kényszeríteni".
Hogy ez mitől lett volna a magyar adófizetők érdeke, azt senki sem tudja, de azt sem, hogy mitől lett volna ez rossz beruházás. mivelhogy kétezer ember adója, vásárlóereje, a vállalkozás adója, a koncessziós díj mind-mind a magyar költségvetést gyarapította volna.

Persze ez soha nem volt szempont Orbánnak, éppen ilyen megfontolásból hiúsították meg az Apolló Tyres ezer munkahelyet teremtő beruházását, melyet most kívánna Orbán megvalósítani, ehhez a magyar állam 29 milliárd forinttal járul majd hozzá.
2008-ban a cég adott volna nettó 700 milliót a gyárhoz szükséges telekért.
Orbánnak semmi sem drága, ha a saját politikai – és a politika mögé rejtett gazdasági - ambícióiról van szó, már ha ambíción a tolvajlásait értjük.
Ha Sukoró mellé odatesszük Orbán fogorvosának fogturizmussal kapcsolatos pénzszivattyúját, akkor az ember vagy sír, vagy röhög.
Háromezer valódi munkahellyel fizetett az ország azért, hogy a Család tovább gyarapíthassa milliárdjait – ma már mindenféle skrupulus nélkül, nyíltan lopva a közpénzeket.

Az pedig, hogy az államnak joga volt azt tenni, amit tett, nem jelenti azt, hogy helyes is.
Díszebéden is joga van mindenkinek belefújnia taknyos orrát a damasztabroszba, normális ember mégsem teszi.
A jogszerűség nem ad felhatalmazást arra, hogy a társadalom pénzével játsszanak.
Kár lenne ezt a döntést diadalmenetként megélni, ez csak egy szánalmas ország szánalmas elitjének alkalmatlansági bizonyítványa.

Ha negyed századdal ezelőtt meg tudta volna mutatni valaki az embereknek, hogy mi vár rájuk, ezeket aznap köti fel a nép, amikor az első narancsot odatették a Parlament képviselőinek asztalaira…
És még nincs is vége, sajnos…

:O)))  

LEGALJA-ALSÓ

Megy az izmozás a budapesti főpolgármester-jelölt személye körül, a széleskörű demokrata összefogás eredményeként már csak hárman vannak, ami azt jelenti, hogy ebben is túltermelési válság van, mint az almában, és ezt nem lehet még az oroszokra se fogni.
Állítólag az alma túltermelési válságát megoldja majd az Unió és a Mi Vezérünk, ki ugyan nem bensőnkből vezérel, de a másoktól kapott pénzt nagyon szereti személyesen elosztani, hiszen nincs az a pénztárca, amiből ne tudna beleesni néhány forint az arra méltó zsebekbe.
Az almát majd az arra érdemesektől (20%) felvásárolja az állam, aztán majd raktározza a baráti (20%) tárolókban, majd a végeredményt kiszállítják a földekre a baráti (20%) szállítócégek és beszántják a baráti (20%) gazdák, lett földjük, van hova…
Julcsa néni is tud majd olcsó almát venni a Havannán.

No, nem a magyar gazdáktól, hanem a lengyelektől, akiket nem terhel az extra költségeken túl a huszonhét százalékos ÁFA, melyből engedni a kormánynak nemigen áll módjában, hiszen akkor teljesíthetetlenné válik a három százalékos költségvetési hiánycél.
Az Unió szerint már egyébként is teljesíthetetlen, de az uniós bürokraták köztudottan hülyék, szorgos népünk kimagasló teljesítményének lebecsülésével pedig nem lehet minket megfékezni az ország végleges, teljes és visszavonhatatlan átalakításának útján.
Ez három fázisban megy végbe, az első fázisban sikeresen szétvertük a gyilkos kádári diktatúrát, melyben mindenkinek fizetés ellenében rabszolgaként dolgoznia kellett, a második fázisban sikeresen szétvertük a munkahelyeket, most pedig, a harmadik fázis következik, melyben szétverjük az államot.
Helyette létrehozzuk a modern, munkaalapú társadalmat, mely attól modern, hogy a dolgozó a bizonytalan és kiszámíthatatlan magánszféra helyett -szigorú egyszemélyi vezetés mellett (orbánviktor...) államunk nagyvonalú gondoskodásának köszönhetően sztárgázsiért közmunkát végezhet.

A végleges és visszavonhatatlan átalakítás jegyében Szijjártó miniszter kétszáz embert tesz lapátra a külügyminisztériumból a takarékosság növelése és a szakmaiság erősítése érdekében, ami nagyon helyes is, hiszen el kell tartania a - legfrissebb adatok szerint hétszáz négyzetméteres - házát, mely vélhetőleg még növésben van.
Márpedig ez a növőfélben levő állapot még egy gyerek esetén is költséges, és már így is ki van feszítve a Szijjártó család költségvetése.

Mint tudjuk, a szakértelem egyébként is bolsevista trükk, nem kell ezt túldimenzionálni, hiszen ő maga is milyen szépen megoldotta beiktatása után egy nappal az Egyesült Államokkal fennálló apró nézeteltérést.
Csak az a baj, Martonyit azóta bajusz nélkül nemigen lehet felismerni az utcán.
Szálanként tépdeste ki, rossz nyelvek szerint…
A magyar külpolitika egyébként is, mióta világ a világ, meg három nap, a jobboldal sikerágazata volt, most pedig új csúcsokra sikerült hágnunk, a nemzetek közössége megtudhatta végre, hogy nem oda Buda, Ugocsa non coronat, valamint eb ura fakó.

Továbbá óva intjük az Egyesült Államokat Nemzetünk Oroszlánjának ingerlésétől, mert ez akár hadüzenethez is vezethet.
Teljesen függetlenül attól, hogy mi a véleményem a NATO és az Unió Ukrajnával kapcsolatos handabandájáról, azt azért le kell szögezni, hogy a szövetségesi viszony újszerű értelmezése némi értetlenkedést váltott ki ortodox külpolitikai szemléletű barátaink körében.
Ők igazolva látják a közkeletű vélekedést, hogy akinek magyar a barátja, annak nincs szüksége ellenségre.

Hajdan a magyar külpolitika azért volt sikeres, mert egyértelmű és kiszámítható volt, ez ma azért nem ennyire van így.
Ami azt illeti, mielőtt bombázni kezdjük Washingtont és Brüsszelt, előtte még számíthatunk egy-két érdekes diplomáciai bravúrra, hiszen új külügyérünk erkölcsileg genetikailag is kódolt, mert azon kívül, hogy anyagi ügyeivel kapcsolatban hazudik, mint a gép, hozott otthonról is viselkedésmintát.
Márpedig amit az ember a szüleitől lát, tapasztal, az mélyen bevésődik a tudatba.
Szijjártó apuka belekeveredett egy csúnya gazdasági kartell-ügybe, melyet rendkívül magas bírsággal honorál a törvény, de ő – áthatva a törvényesség iránti tisztelettől - vallott egy-két terhelőt a társaira, melynek következtében azok uszkve hétmilliárdos bírságot oszthattak szét maguk között, míg Szijjártó apuka üdén és harmatosan szállt ki az ügyből, elkerülve a milliárdos bírságot.
Fordítsuk le ezt a mentalitást Magyarországra és helyben vagyunk.

Mit mondjak, újsütetű külügyminiszterünk nem egy Andrássy gróf, de még csak nem is egy Puja Frigyes, sajnos.

Az uniós belpolitikában sem aratunk valami túl nagy diadalokat, az egyébként képességes, de emberileg meglehetősen  gyenge minőségű Navracsics uniós biztos-jelöltként mélyen átérezhette Falus doktor helyzetét, hiszen bármerre is fordult, mindig akadt valaki a háta mögött, aki fenéken billentette.
Pedig az ellenzék nem is kampányolt ellene munkásőr képekkel, mint hajdan a Fidesz Kovács László ellen, viszont a Mi Fároszunk (vagy Falloszunk? Mindig bajban vagyok ezekkel a francia kifejezésekkel…) embere, aki karaktergyilkosként szerzett elévülhetetlen érdemeket.
Mit mondjak, uniós körökben Orbán barátsága nem mondható népszerűség-növelő tényezőnek...

Azon meg nem kell csodálkozni, hogy az ellenzék nem ért rá foglalkozni vele, Szanyi kapitány éppen elfoglalt volt, jó politikai érzékkel vendégül látta a Gój Motorosokat.
Ez azért a hülyeség minősített esete, ennyi erővel minden kanyarban csókolgathatta volna Hitler maga után húzott, kerekekre szerelt szobrát is, nem is tudom, mit lehet erről politikailag korrekt kifejezéseket használva gondolni.
Ez magánemberként elment volna, hiszen a Gój Motoros is ember talán valahol a lelke legmélyén, de egy vezető baloldali politikusnak azért illene eszénél lennie.

Viszont megnyugodhatunk, kollégái a Szocialista Párt vezetésében nem ellenzik, hogy a nép Bokrosra szavazzon a főpolgármesteri választáson, ellenben a helyi jelöltek támogatását kimondottan javasolják a választóknak, mert a közgyűlési többséget szeretnék megszerezni.
Ebben a finom disztinkcióban az a jó, hogy a széthúzást időben beépítik a még meg sem választott közgyűlésbe is – láthatólag nem veszik észre, hogy Orbán szekerét tolják, vagy húzzák - pesti vagyok, nem tudom pontosan, hogy az ökröket hogy szokták fogatolni…

Utolsó csapásként ma megtudhattam, hogy valószínűleg kirgiz szövetségi kapitánya lesz a magyar kézilabdásoknak.
Bakker, komolyan mondom, a hülyeség veszedelmesebb járvány, mint az ebola…

Mellesleg mai hír: megszüntettek minden nyomozást a magán-nyugdíjpénztárak ellen.
Pénz lenyúlva, az utolsó kanyi is eltapsolva, a cégek vezetői meghurcolva, mehet mindenki isten hírével, nincs itt semmi látnivaló!
Magyarember meg, mikor sorbaállna a nyugdíjért néz ki majd a fejéből hülyén, ha nem kap semmit, de persze, ha az erről szóló értesítést nemzetiszín szalaggal kötik át, lehet, még hálás is lesz Viktornak, aki majd megmagyarázza, hogy a lóvét már majdnem ellopták a rohatt komcsik, de ő megmentette.

Bizonyára van még ennél alább is, de ezt brit tudósok egyelőre csak elméleti úton próbálták meg bizonyítani.
Van még feladat előttünk!

:O)))