BUNKÓK FÖLDJE

Rengetegen panaszkodnak: eldurvult a világ.
A boltokban az eladók, az önkormányzati ügyintézők, az orvosok, a nővérek - szinte mindenki, aki emberekkel kerül kapcsolatba.
Kedves ismerősöm egy autóalkatrész-boltot vezet, meg is fizetik rendesen, ismeri az alkatrészkereskedelem minden csínját-bínját, megvannak a szükséges kapcsolatai, és most mégis azt meséli:állást akar változtatni, megy valami olyan helyre, ahol nem kell emberek között dolgozni.
Hívták a szakmában is máshova, többért, de nem - neki elege van, nem akarja kitenni magát a bunkóságok özönének.
Fogorvos meséli, hogy a beteg eljön hozzá, mert akinek kötelessége lett volna ellátni, az elküldte egy bennfelejtett gyökérrel a szájában, aztán nem tetszik neki, hogy a szájsebész csak másnap rendel, hát káromkodik és rávágja az ajtót, hogy hullik a vakolat a tok mellől.

Állok a recepción, intézem a bejelentkezést, próbálom elintézni, hogy olyan szobát kapjak, amilyet kifizettem, a mögöttem álló vendég elkezd óbégatni, hogy ne tökölődjek, mert az ő gyereke fáradt és engedjem előre.
Este kilenc van, a gyerek anyányi, üldögél és addig is üldögélt a repülőn, de anyuka, aki pedig nem tűnik állástalan takarítónőnek, nem bír magával, pedig ha én nem kapom meg azt a szolgáltatást a pénzemért, amit kifizettem, akkor ő sem fogja, - a recepciós azt fogja képzelni, hogy mindent megtehet, hiszen aki reklamál, azt a többiek úgyis lehurrogják.
De ilyen a helyzet a bolti pénztárnál is, ha valamiért reklamál valaki, mindig akad valaki aki elkezd óbégatni, hogy ne tartsa fel a sort.
Ugyanő, ha a pénztáros a barátnője, gátlástalanul privatizálgat vele, mert ennyit már csak megengedhet magának, hogy váltson két szót a régi ismerőssel.
És ez van a politikában is, ha valaki szóvátesz valami égbekiáltó pofátlanságot, vagy valami minőségi tolvajlást, mindjárt akad a kárvallottak között, aki elkezdi csitítani rosszabb esetben nekiesik, hogy a hőbörgése miatt majd őt éri hátrány.

Az utca lassan tiszta vadnyugat, embereket vernek halálra részeg suttyók, kigyúrt baromarcúak osztják az igazságot a szórakozóhelyeken, ha szólsz, hogy talán nem kellene eltolni a barátom kerékpárját, hát hatan esnek neked - egy se cigány, ami azt illeti - és örülhetsz, ha egy felrepedt szájjal megúszod - közben a bringa tulajdonosa áll és nézi a történetet, merthogy nem szeretné, ha az ő szája is felrepedne.
A repülőtér előtt a Főtaxi kocsirendezője ugrál a járdán, utast akar fogni, közben nekimegy a bőröndjét húzó hazaérkező utasnak, majd nem elnézést kér, hanem tanácsokkal látja el, hogy nézzen a lába alá. Azután, amikor méltatlankodást tapasztal, akkor artikulálatklanul, ordítva káromkodik és az utast invitálja az oszlop mögé, mondván: gyere, játsszuk le!
Ez a repülőtér világszínvonalú taxi-szolgáltatása, és az utas jobban teszi, ha elballag, mert ott van negyvenkét taxis, abból a fele agresszív tahó, és könnyen pórul járhat.
Ezt ők szolidarításnak gondolják, én meg egy balkáni ország ócska szolgáltatásának, egy szar cégnek, és visszaélésnek az állam gyengeségével.

De mit tegyünk, ez az ország ilyen, itt az emberek képtelenek sorbaállni, rendkívül kevés nyoma van a másik ember megbecsülésének, a türelemnek, az illemtudásnak, az udvariasságnak.
A keskeny úton a szembejövő autós egy centit le nem húzódna, ő vagy az oktatója nagy híve volt a Petrocelli sorozatnak, ahol a neves ügyvéd a chiken game művvészetét mutatta be - az egymással szembe rohanó autók vezetői közül az veszít, aki elrántja a kormányt.
Bár igaz, hogy a probléma a családokban kezdődik, hiszen a gyerek a viselkedését utánzás útján sajátítja el, de azért azt sem kell elfeledni, hogy a kedves apuka-anyuka is beszerzi valahonnana  viselkedésmintát.
Beszerzi a hatalomtól, amelyi a Fidesz közéletbe érkezése óta évről évre agresszívebb és bunkóbb, amely képtelen a tisztességes viselkedésre, a méltányosságra és az emberségre.
Most őszintén, mit lehet egy olyan hatalomtól várni, amelyik a költségvetés és az uniós támogatások felét szinte már nyíltan lopja el, amelyik a gyengéket szisztematikusan rugdalja, amelyik azzal szerez népszerűséget, hogy elveszi a korkedvezményes nyugdíjakat, a rokkantak nyugdíját, berendelteti felülvizgálatra az amptált végtagú nyugdíjast, hátha kinőtt menet közben a lába, és kell hozzá vagy öt év, hogy rájöjjön, hogy jéééé - mégse.
De közben azért már ellopta a nyugdíjadat, hiszen az internet tervezett megadóztatása miatt ki tudott menni a polgár tüntetni, de amikor ellopott tőled annyi pénzt, mely egész életében fedezte volna telekomunikációs költségeit, akkor inkább otthonmaradt, mert fogalma sincs arról, hogy mi fontos és mi még fontosabb.
Pedig a vizitdíjról szóló népszavazásból tanulhatott volna.

Régen is volt bunkó, hiszen a bunkó örök, de akkor még volt érték és mérték, ma meg a bunkóságot is állami szintre emelték.
A Fidesz prominensei agresszív cinizmussal válaszolgatnak, ha valaki szóvá meri tenni valamelyik méretesebb disznóságukat, és már nem is szégyellik.
Azt élvezik, ha gyűlölsz valakit, addig se őket gyűlölöd, és - sajnos - bejön a számításuk, hiiszen a nép olyan, mint egy libacsapat, egyik se gágog, ameddig nem rajta van a sültlibává lényegülés sora.
Megszűnt a társadalmi szolidaritás, a nép bezárkózott otthona négy fala közé, ott püföli bánatos pofával az asszonyt, az meg aztán járhat akkora napszemüveggel, mint Sophia Loren fénykorában, vagy mint az őstermelő, mikor késik Apunak a kezelés.
Aztán sopánkodunk, hogy hova jutottunk.
A hatalom atomizálódott megfélemlített társadalmat akar, ha ez ellen tenni akarsz, hát szervezz közösségeket, legyenek azok bármennyire is kicsik, és próbáljátok megvédeni egymást, mert csak ez vezethet normális társadalomhoz.
Eljutottunk oda, hogy ma már nemzet sincs, legfeljebb a posványosi beszédekben, közvetlenül a medve mellett.
Merthogy nemzet az, ami felül álla  politikán - olyan emberek közössége, akik képesek megfogalmazni az ország polgárainak érdekeit, és ezért tenni is hajlandók.

1848-ban Gábor Áron rézágyújára szerveztek gyüjtést, a hetvenes években Isaura szemműtétjére, a közelmúltban a vörösiszap-katasztrófa kapcsán az Orbáncsalád megsegítésére.
Néha az az érzésem, hogy az országnak is el kellene időnként ballagnia Grazba, kezelésre.
A nyelvünk már így is kilóg, nem kerülhetne az olyan megfizethetetlen összegbe - nem igaz?

:O)))

A NŐK VÉDELMÉBEN

Hát, ha valaki tiszteli a nőket, akkor én aztán nagyon.
Szeretem is őket, amennyire engedik, meg amennyire matuzsálemi koromtól telik, általában ők is szeretnek engem (bal szemöldök megnyal...) de ezt a petíciót nem fogom aláírni.
Pedig Vadai Ági is a kedvenceim közé tartozik, jóllehet a petíció feletti képén olyan egészségtelenül soványnak tűnik, hogy kezdek aggódni érte - egy alkatilag- lelkileg kerekded nő legyen gömbölyű, ahogy illik.
De hát a divat, ugye, bájos mosoly, a háttérben csontzörgéssel.
És hát ez a petíció...

Valaki rettenetes szenvedések és sikoltozások közepette szülte, szerintem kínjában.
Ettől még lehetne szép is a kisded, de ez szegénykém olyan, hogy leginkább csak csúzlival lehet etetni.
Valaki kitalálhatta Posványos után két héttel, hogy ott  a szomorúszemű Németh Zsolt jópofizott asszonyról, enberről, sörről meg medvéről, és ez alkalmas arra, hogy rámutassunk a Fidesz elembertelenedett magatartására, fallokrata gőgjére, a nőkkel szembeni diszkriminatív magatartására - de rosszul találta ki.
Egyrészt olyan benyomást kelt, mint a viccben Tasziló, aki megpróbálta felülmúlni barátját, aki elmondta, hogy amikor meglátogatta a barátnője, az előszobában meglőtte, a konyhában is meglőtte a nappaliban is meglőtte, a fürdőszobában is meglőtte, aztán kikísérte a lépcsőházba és integetett neki.
Tasziló is elmondta, hogy őt is meglátogatta a barátnője, aztán az előszobában meglőtte, a konyhában is meglőtte a nappaliban is meglőtte, a fürdőszobában is meglőtte, aztán kikísérte a lépcsőházba és utánalőtt még egy sorozatot.
A jó reakció az azonnali reakció, ez meg olyan szánalmaska.

Emellet hazug is, mert az ominózus vicc az emberről meg az asszonyról szóló része nem arra utal, hogy az asszony állat lenne, jóllehet az "asszonyállat" kifejezés a folklórban a mai napig fellelhető, például az autentikus népzenében is szívmelengető hallgatni!
Arra mindig büszke voltam, hogy a baloldal nem olyan kretén, hgy mindent szószerint vesz, és nem barmosodik el annyira, hogy belekössön az öregecskedő feleségekkel kapcsolatos vicces félmondatba, vagy a szaudi focisták kapcsán elsütött viccbe.
Azt feltételeztem, hogy a demokratikus oldalnak van humorérzéke, és nem áll meg az "esik a hó, fingik a ló, hehehe" szinten, a deemokraták értik a viccet és saját magukon is képesek nevetni, merthogy ez a humorérzék és a besavanyodott hülyeség közötti választóvonal.
Királyhegyi Pál régi mondása - akinek van humora, az mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes.


Nem mondom, hogy a közszájon forgó viccek mindegyike mögöttes tartalmakat hordozó kis bölcselet, de nem is kell mindegyiknek annak lenni.
Ha valamelyik csak egy fricska - mondjuk, akár a nőknek - akkor sincs baj, hiszen ha nevetünk egyet, akkor az amúgy elég pocsék képet mutató külvilág kicsit szebb lesz, legalább átmenetileg.
A petíció azokat kéri fel a csatlakozásra, akik a nőkhöz XXI. századi, európai módon viszonyulnak, merthogy ha aláírják ezt a kis elaborátumot, akkor attól a nőknek jobb lesz.
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, ez az izé tipikus pótcselekvés, a politikai aprómunka helyett adják kiskanállal a hívek szájába, akik természetesen lelkesen megtapsolják - de hát én is megtapsolnám, ha valaki a teve hihetetlen strapabírását és kitartását dicsérné, de ettől még nem változna semmi.
Persze lehet magas labdákat lecsapni nőügyekben is, a vakkomondor-ügy erre a legjobb példa.
Ez meg egy rossz példa.
Az emberek szeretnek tréfálkozni egymással, a viccek zöme is emberi gyengeségeket figuráz ki, a nemek között is helye lehet ennek.
Lehet harcolni ellene, csak nem érdemes, ilyen viccek mindig voltak, mindig lesznek is, az ízlésekről meg, ugye, non est disputandum.

Rengeteg olyan dolog van, amire fel lehetne hívni a figyelmet, ha már a nőkről beszélünk, akkor például a nők politikai képviseletére, hiszen a DK sem brillírozik ebben.
A négy parlamenti képviselőből és a két uniós képviselőből egyedül Vadai Ágnes a nő, jóllehet pompásan mutatna az Európai Parlamentben, minden adottsága megvan ahhoz, hogy ott álljon helyt.
Itthon sem lenne baj, ha legalább két nő lenne két férfi mellett, ők legalább praktikusan gondolkodnak.
Alapvetően az a legjobb, mikor az adott feladatra legalkalmasabb személy van a poszton, de ehhez nekik duplán kell teljesíteni.
A vonatkozó vicc szerint Ginger Rogers mindent tudott, amit Fred Astaire eltáncolt, csak ő hátrafelé, körömcipőben.
Szóval, lányok, asszonyok, nők táncoljatok szorgalmasan, találjátok meg a helyeteket a politikában is.
És meg lehet nyugodni, nem vagytok libák.

Az erről szóló bizonyítvány ott van a retikülötökben, a kukorica meg a cekkerben!
Bocsi!

:O)))

http://web.dkp.hu/kozlemeny-dk-tobb-tiszteletet-a-magyar-noknek-elindult-a-peticionk/

JOBBRA, AZTÁN TÖKIG A GÁZT

Tapolcán választás lesz a hónap végén.
Két önkormányzati képviselői helyet kell betölteni, de a tét nem ez a két hely, hanem az, hogy szerezhet-e az ország egyik jelentős városában egyszerű többséget a Jobbik.
Merthogy ezzel - és a jobbikos polgármesterrel - kezébe vehetné a város irányítását.
Tapolca érdekes város, a politikai zűrzavarnál csak a fejekben levő zűrzavar nagyobb.
Ez az a város, ahol az alpolgármester volt szocialista önkormányzati képviselő, aki kilépett pártjából és függetlenként fogadta el a felkérést a főállású alpolgármesteri tisztségre, akit a szocialisták azonnal kizártak a pártból, akit a Jobbik és a Fidesz együttműködésével megválasztottak, majd közvetlenül ezután arra használtak fel, hogy megvádolják az MSZP-t azzal, hogy összeállt a Jobbikkal.
Hogy még mire fogják felhasználni, az az ő egyéni emberi tartásán múlik, remélhetőleg vannak erkölcsi határok, melyeket nem fog átlépni.

Maga az, hogy betölthet egy ilyen tisztséget, számomra nem az ördögtől való.
Mindig is vallottam, hogy a települések ügyei egy normális országban nem válhatnak a pártpolitikai küzdelmek prédájává, a helyi politikusok pedig nem lehetnek a pártközpontok papagájai, mert ezzel saját magukat hiteltelenítenék el.
Ha valaki az elmúlt évek során hitelesen tudta képviselni a város közösségét, az piacképes a városvezetés terén, és ha az ellenkező politikai oldalt reprezentáló testület is így értékeli ezt, akkor méginkább így van ez.
Hogy ebben tagok a Jobbik képviselői is?
Hát akkor tagok - a választók akarták így, és a népet nem lehet leváltani, emellett a politika a kompromisszumok művészete...
Természetesen világosan meg kell húzni az együttműködés határvonalát, de ha a testület normális emberekből áll, akkor ezt amúgysem teszi próbára senki.
Az önkormányzatokban megnő a személyiségek szerepe, a képviselőket sokan ismerik, állandó kontroll alatt állnak, ez jó.
Az viszont nem annyira, hogy az emberek többségének fogalma sincs a demokráciáról, hol beáll szolgai módon képviselői mögé, hol irreális elvárásokat támaszt velük szemben, hol azt mondja, hogy ez az egész őt hidegen hagyja, tőle ott forduljon fel minden képviselő ahol van, ha helyi, ha országos halljakend.

Ellenben a Fidesz nem állít saját jelölteket, ami azért érdekes fejlemény.
Gondolom, egyszerűen el akarják kerülni a beégést.
Így aztán majd független jelölteket támogatnak, jóllehet itt minden képviselő gyakorlatilag független, habár aki szeretne a következő ciklusban is képviselő maradni, az általában nem megy szembe azzal a párttal, amelyik támogatta megválasztását.
A pártok oldaláról máshogy néz ki ez a dolog, aki függetlent támogat, az gyakorlatilag azt üzeni a választónak, hogy hülye.
Merthogy nem mondja meg, hogy milyen elvek mentén és milyen kötelezettségekkel, milyen anyagi támogatással megspékelve állapodott meg a "függetlennel", viszont elvárja, hogy a választó szemrebbenés nélkül zabálja ezt a maszlagot.
De persze zabálja, mert a választó olyan, mint a fiam, aki nem bort, hanem borcímkét iszik egyes rosszmájúak szerint, nem vizsgálva a flaska tartalmát, legfeljebb a palackbontás után azzal kínálja az apukáját - inkább pocsékba menjen, mint kárba, ugye.
A választó is imádja azt a politikust, amelyik független, ha emellé még civil is a delikvens, akkor halkan nyögdécsel: most finom, most ne hagyd abba!

Hogy aztán ez most milyen eredményt fog hozni, azt majd meglátjuk, de attól tartok, a Jobbik elviszi a két körzetet, mert most minden nekik kedvez.
Egyrészt, ha itt politikai változás lesz, vagy Orbánt megeszi a tehén, a Fideszt akkor sem a demokratikus oldal váltja majd, hanem a magukat nemzeti radikálisnak mondó, éppen a kozmetikus asztalán fekvő újnyilasok.
Éppen most radírozzák le a képükről a legrondább foltokat, hogy  be tudjanak nevezni a Nemzeti Szépségversenyre.
A radikalizmusukból is visszavettek, ma már nem hirdetik a koncentrációs táborok szépségét, ezt meghagyják a jelmezbálok idiótáinak meg a stadionok eszementjeinek, akikkel azért úgy vannak, mint szépasszony a szenesemberrel: férjhez nem menne hozzá, de azért a hátsó ajtót nyitva tartja, jöhet bármikor, ugye.
Az inga is kileng a szélső pontig, miért lenne ez másként a politikai ingával?
Aztán itt a menekültkérdés, melyben még az is radikális, aki egyébként bárányszelídségű - a Fidesz elvégzi a szellemi kártételt, Vonának csak a folytatást kell megígérni, esetleg a szögesdrót aknazárra cserélését.
A cigánykérdésben is a Jobbiké a többségi álláspont, mert ha valaki azt hiszi, hogy a társadalom előítéletmentes, az téved.
A cigányok pedig minden egyedi esettel visszaigazolják az előítéleteket, legyenek azok bármennyire is tévesek - kit érdekel?
Aki lopott, az cigány volt, ergo a cigányok lopnak.
Pedig adott esetben csak a miniszterelnök, ugye.
Aztán itt van még az is, hogy míg a demokratikus oldal csak pofázik, addig a Jobbik akciózik, ide-oda rohangálnak az országban.
Mutatják magukat, vezetgetik a vak nénit a zebrán ide-oda, zászlót lengetnek, óbégatnak, megvédik az öreg nénét meg az őzikéjét a cigányoktól és a menekültektől, akik őzikalbászt csinálnának belőle - szóval vannak.

Ellentétben a baloldallal, amelyik nincs, ergo a népek lassan azt sem tudják, hogy lenne más választási lehetőségük is.
Habár most megszületett az összefogás a liberálisok és az MSZP között, mind a hat liberális támogatni fogja a közös jelöltet.
Érdekes, a DK valahogy kimaradt a jóból, mint liba a tóból, tanulságos ez is.

Szóval érdekes lesz a választás, ha csak önkormányzati is, mert mutatni fogja a politikai változás irányát.
Talán még időben.
2018-ig még sok víz lefolyik a baloldali politikusok hátán, ami akár pozitív jel is lehetne, mert azt jelentené, hogy dolgoznak.
Reménykedjünk...

:O)))

KÁLMÁN OLGA 2.0

És Kálmán Olga ürügyén kicsit a mai médiahelyzetről, és az irreális elvárásokról írok ma.
Merthogy sokan annyit nézték már őt, hogy belefáradtak, mint ahogy az ember bele tud fáradni a partnerébe is, ha tizenéven keresztül csak őt tudja nézni, mert mondjuk bányában dolgozik, ahol a legszebb nő a bányarém.
Kálmán Olga egyedi jelenség, és attól jelenség, hogy tehetség.
Ő az, aki szembesíti a politikusokat elveikkel, viselkedésükkel, saját magukkal, és a sok szembesítés eredményeképpen megszületik a kép a mai Magyarországról.
Mégis, újabban divattá vált kritizálni, erőszakosnak nyilvánítani, agresszivitással vádolni, jóllehet ő csak teszi a dolgát, ha kell negyvenszer is visszakérdez: Ön meg tudna élni ennyiből, államtitkár úr?
Aki látta a beszélgetést, láthatta hogy milyen egy újságíró, aki nyugati mércével méri magát

Szóval, kedves kritikusok, legyetek már realisták.

Bármelyik - ismétlem, bármelyik - médium politikai irányvonalát végsősoron a tulajdonos szabja meg. Történhet ez akár konkrét iránymutatással, akár csak a főszerkesztő kiválasztásával, aki aztán kiválasztja azokat, akik értenek a szóból.

Olga éppen annyira lehet kemény, amennyire engedik neki, mert ha keményebb, akkor mehet világgá.

Újságírónak lenni pedig nem olyan, mint órabérben fát vágni, a jó újságírónak közlési kényszere van, szereti megmutatni a világnak, amit maga megismert, nemmellesleg el kell tartania a családját is. Nem egyszerű ezt úgy csinálni, hogy a delikvens hiteles is maradjon.

A vendégeit pedig csak részben választja ő, ha a csatorna gazdája azt mondja, hogy meg kell hívni a jobboldal teljes vezérkarát Horthytól Szálasiig, hát akkor meg kell hívni.

Ha valaki újságíró, akkor egyébként is ez kell legyen a véleménye, mert csak akkor lehet leleplezni a hazudozást, ha a hazug ott ül vele szemben és a néző előtt lepleződik le.

Ha nincs ott, akkor máshol nyilatkozik majd, és mellébeszél vagy tovább hazudik, és a néző ezt fogadja el valóságnak.

Amúgy sem vagyok híve annak, hogy a saját körünkben dicsérgessük egymást. Anno az Index polidilin volt vagy ötvenezer hozzászólásom, de az Index kiirtotta a baloldali hozzászólókat, és még mielőtt ez velem is megtörtént volna, többedmagammal otthagytam a fórumot.

Az utódlásra létrehozott fórum nem vált be, annak nem sok értelme volt, hogy állandóan egyetértettünk egymással, legfeljebb az árnyalatokon vitáztunk mérsékelt lelkesedéssel.

Sokan pedig ezt szeretik és rettenetesen idegesek például a vállaltan fideszes Máté Bencétől, pedig ő csak a beszélgetéseket teszi életszerűvé. Jómagam kimondottan kedvelem, mert ha az értelmes Mátébence van szolgálatban, akkor az érvekkel próbál meggyőzni titeket, mígellenben ha a vonalas Mátébence áll a vártán, akkor a színvonal esik, de még ő is jót tesz az eszmecserének.

Ha támogatókat akarunk szerezni a demokráciának, akkor meg kell tanulnunk vitázni, érvelni, értelmi és érzelmi húrokat pengetni, mert az emberek nehezen fogadják el azt, ami a valóság, nekik párszázezer lakásnál sokszor többet jelent egy giccses szobor, egy hazafiságot emlegető politikus.

Nekem könnyű dolgom van, nem ebből élek, a blogomnak én vagyok a tulajdonosa, nem akarok történelmi egyházzá válni, a helyi szentháromság itt a két púp, meg a liba.

Soha senki nem fizetett egy kanyit se az írásaimért, ami azért kicsit zavaró, mert a pénz értékmérő is, legalább megkóstolhattak volna - de ez az én magánjellegű bajom, viszont megkérdőjelezhetetlenül független vagyok.

Az újságírói függetlenségnek ma ez az egyetlen útja, nevezetesen, ha nem vagy újságíró, hanem blogger, aki legfeljebb reklámokat helyez el a saját felületén. Én még ezt sem teszem, mert akkor beleszólhatna az életembe a NAV.

Szóval becsüljétek meg Kálmán Olgát, aki gúzsbakötve táncol, méghozzá nagyon jól táncol, ha Amerikában tenné ugyanezt, akkor dögre kereshetné magát - arrafelé megbecsülik a kiugró tehetséget.

Az ATV, a médiafelület, ahol Olga megjelenhet, nem az övé, hanem a Hit Gyülekezetének tulajdonában van.

Lehet, hogy most, miután történelmivé nőtte ki magát a gyülekezet, olyasforma szelep lesz a diktatúrában, mint Hofi vagy a Rádiókabaré volt, de ettől még Hofit szerettük és a Rádiókabarét nagy röhögések közepette hallgattuk.

Nem kellene Olgát is ellehetetleníteni, amortizálni, emberfeletti munkát végez azért, hogy felnyissa azok szemét, akik nem foglalkoznak túl sokat politikával, és háttérismereteket adjon azoknak, akik szeretik nézegetni ezt a gusztustalan világot, amit politikának nevezünk.

És hogy nekem is legyen ebből a beszélgetésből valami hasznom, kis változtatásokkal ez lesz a mai poszt a blogomban, ahol - elhihetitek - nem egyszerű naponta új témát találni, Olga pedig naponta hármat-négyet is talál - igaz, neki vannak segítőtársai...

Szóval, becsüljük meg Olgát, egy van belőle...

:O)))


Ps: Figyelmeztettek, hogy róla már írtam.
Három évvel ezelőtt: Elolvastam, rendben van minden, úgy látszik nem változott a véleményem... :O)))

JULIS NÉNJE BUGYOGÓJA

Aggódunk, mert jön a járvány.
A baktérium.
Meg a vírus.
Meg az ismeretlen trópusi betegségek.
Meg a búr, a búr, a búrkalappal, kőműves a házalappal, kis genyó a drótfalakkal, pengékkel...

A járványveszély egyébként mindenhol fennáll, ahol nagy tömegben zsúfolnak össze embereket, megfelelő higiéniás körülmények biztosítása nélkül.
Ez ellen természetesen tenni kellene, de mi helyette kerítést építünk, mert a kerítés majd megakadályozza, stb...
Lószart Mama, mondaná a klasszikus, a vírus, ha jönni akar, akkor jönni is fog, annak nem kell vízum, meg letelepedési engedély.
De menekült se kell neki, hiszen attól vírus, hogy icipici és szabad szemmel kiszúrhatatlan, így aztán akármikor beérkezhet egy olyan feddhetetlen migráns kezén is, aki - ellentétben a menekültekkel - jó migráns, mert pénzt fizetett a státuszért, nem is keveset, és a pénze - szinte kerülők nélkül - egyenesen a Nemzeti Sejt zsebében landolt.
A vírus így repülőgépen érkezik, és még csak nem is economy classon, hanem kényelmesen hátradőlve egy olyan ülésen, melynek méretei - mecsoda luxus - akár még meg is felelhetnek a disznók szállítására előírt uniós szabványoknak.
De behozhatja akár maga a Sejt is, ha felöltve harci bőrdzsekijét a kevlár és zsírrétegek fölé magyar harcosokat látogat Afganisztánban vagy Irakban.
Ez a veszélyhelyzet ritkán fordul elő, mert az érintett államférfi beszari természetű, és veszély esetén nem kell neki vírus a kívánt eredmény eléréséhez.

De a cirkuszhoz kellenek bohócok is, ezt a beosztást most egy-két nyugdíjas járványügyi szakember tölti be, akik remélhetőleg nem ingyen, de elmondják azt, amit mindenki tud, nevezetesen, hogy a járványveszély ott nagyobb, ahol több az ember.
Nem hiszem, hogy ezzel készen állnak a Nobel-díj átvételére, de hát a nagy díjak átvételére kisebb díja kézhezvételével kell rákészülni, csak utána mossunk kezet, ki tudja, hátha a díjat egy menekült hagyta a péknél, mikor kiflit vett...
A szakemberek elsősorban a beszarás minősített eseteivel foglalkoznak, jóllehet, ha én migráns lennék és egy jó fürdésre támadna igényem, én is bemondanám a hasmarsot, így biztosítva a magam számára egy kényelmes mellékhelyiséget, ahol végre nem csípnék a seggem a szúnyogok, és egy alapos fürdést, ami igencsak ráfér az emberre már tíz kilométer gyaloglás után is.
Mint tudjuk, a migráns - azon kívül, hogy vírusgazda és megélhetési terrorista - még ravasz is, mint  róka, amelyik még a patyolattollú libák eszén is képes túljárni, és hol van egy fehér köpeny egy tollruhához?

Apropó, terroristák.
Szóval ezeknek látni azon a gonosz pofájukon, hogy küldetést hajtanak végre, el akarják foglalni Európát, melyhez a legegyszerűbb út azon keresztül vezet, ha robbantgatnak, és két robbantás között hamvas-szőke svéd nőket tesznek magukévá, természetesen erőszakkal, ezres nagyságrendben, szinte már rutinfeladatként.
Ezt már a halvérű svédek se tűrhetik szó nélkül, így bevezetik a heti kétszeri svédtornát, nehogy asszonyaik, akik megízlelték a déli nap hevét, rákapjanak a jóra...
Természetesen hülye mindenfelé akad, a mi migránsain között meg biztosan, hiszen mit gondoljunk azokról, akik éppen nálunk akarnak letelepedni?
Az vagy hülye, vagy mazochista.
Ezeket mind őrizetbe kell venni, és megkeresni a seggükbe feldugott atombombát, míg aki Angliába készül, azt legcélszerűbb elkísérni.
A végzettségünket igazoló papírokat ne felejtsük itthon, az ember, ha pizzafutárnak készül, adjon magára.

Julis néni áll a disznóól előtt és aggódva szemléli a jószágot: Röfi visítsál ám, ha jön a szír vagy afgán harcos, mondhat az bármit, mi tudjuk, hogy kétpofára zabálja a szalonnát!
Julis néni dupla tundrabugyit húzott a negyvenfokos hőségben, nehogy erényére törjön a felajzott migráns, az első a pengés kerítést helyettesíti, a második meg olyan, mint maga Vegyi Ali, nincs elszántság, mely áttörne rajtuk!
Azt mondják a fizetett humanisták, hogy a migránsnak nem kell segíteni, mert nem tart igényt rá, nem akarja elfogadni a segítséget.
Ami igaz - igaz, nem kell ide-oda kísérgetni a piros lámpánál. ellenben ő elvileg akarni csak a menekültszálló legkisebb helységében akarhat, kidülledt szemmel.
Ebben a relációban csak az állam akarhat, de az állam nem akar - neki így jó ez, ahogy van, egyrészt bizonyíthatja, hogy a probléma kezelhetetlen, másrészt meg megnyerte a nyarat és elnyerte a legprimitívebb választói kör rokonszenvét.
Ide ne jöjjön senki, Magyarország a magyaroké, verjük pofán az idegent, de ha nem őt, legalább a csaját, hogy jön az ahhoz, hogy egy aliennek adja bájait, ahelyett, hogy a kemény elszántságú smasszereket kényeztetné!
Így aztán a menekültet elfogják, majd a kezébe nyomnak ey magyar nyelven írt papírt és kilódítják az ajtón -mennyél Alibaba a Julcsát riogatni.

Legrosszabbul persze már megint a cigányok jártak, akik aggódnak, mert ismerik Rejtő történetét a maharadzsáról, aki - mire kiderült magas méltósága, kapott negyvenkét pofont.
Az ő esetükben az akkor forog fenn, ha véletlenül afgán vagy arab menekültnek nézik őket.

Szegény embert még az ág is húzza, jöhettek volna helyettük japán menekültek is.

:O)))

ISTEN SZOLGÁI, MERRE JÁRTOK?

Isten bizony, (tudom, második parancsolat, de hátha nem hiába?) nem vagyok vallásellenes, sőt, bizonyos szempontból irigylem is a hívő embereket - ezt már sokszor leírtam - mert nekik még akkor is van egy kapaszkodójuk az életben, mikor én már minden reményt elvesztettem.
A vallásos embereket ennyire azért nem irigylem, de megértem, hogy sokan vannak olyanok, akik számára a tételes vallás segít eligazodni a világ dolgaiban, viselkedésmintát és útmutatást ad az élet bonyolult helyzeteiben, eligazítást ad, hogy hogyan viselkedjen a vallásos ember élete során.
A vallásos emberek mindig kerestek maguknak lelki vezetőt, egészen a sámánokra visszamenőleg, akik ettek egy kis gombát, dobokat püföltek, majd forogtak kicsit a saját tengelyük körül és révületbe estek, akik pedig nézték a produkciót, azok azt gondolták, hogy a fennakadt tekintetű szent ember megtalálta az utat az Istenhez, vagy az Istenekhez.
Ezért aztán jobban tisztelték, mint a törzs legnagyobbat szellentő tagját, megkímélték a munka fáradalmaitól, kövérre hizlalták és ha bajuk támadt, hát kikérték a tanácsát.

Később enyhültek a követelmények, és a vallás helyi képviselőjének az iszlám keringő dervisein kívül nem kellett veszélyes produkciókkal legitimálni magukat, elég volt a szent élet, némi szemforgatás, komoly és komor ábrázat, néha kegyes feloldozás - de többnyire inkább fenyegetés mindenféle halál után bekövetkező rémségekkel.
Néha persze a renitenseknél ennek időpontját kissé előrehozták és a hajdani liba-áldozatok mintájára megsütögették a delikvenst, igaz, meg nem ették.
Mára a vallások helyiérdekű változatai sokat szelídültek, a pap hiánycikké változott, a kötöttségek száma csökkent, az Úr csodát tett, a feleség helyett a házvezetőnőt adta a hit felkent bajnokainak, a máglyák tüzének pótlására pedig az erre vágyókat kinevezte lelkésznek a Szabadság térre.

Vége van a vallásháborúknak is, a felekezetek remekül megvannak egymással, maguk előtt tolva a katolikus egyház hazai fiókszervezetét úgy fejik az államot, mint Julcsa a tehenet, hogy profánabb hasonlat eszünkbe se jusson.
Ellenben itt volnának az egyház funkciói.
Rendben, a katolikusok - némi pénz ellenében - a szentségeket kiszolgáltatják, a protestánsok hirdetik az igét, és támogatják a szélsőjobbot, a zsidók el vannak foglalva saját belharcaikkal, ha túl sokan vannak a pályán, akkor a felesleget kiküldik a politikába, ott folytatják a háborút - szokásaik rabjaként egyazon oldalon, de leginkább egymás ellen.
A feltörekvő hazai egyházak meg kiegyezve a hatalommal és feladva szilárd erkölcsiségük egy elenyésző részét, megadják a királynak, ami a királyé, majd tartják a markukat a rájuk eső részért.
Kinek Isten a barátja, könnyen üdvözül.
Mindenesetre könnyebben, mint aki a rádiójában csak káromolja az Urat.

Ha jól körülnézünk, akkor az egyházak elmúlt huszonöt éves tevékenysége a tollasodásban érhető tetten.
A különböző kormányok úgy feltollazták őket, mint soproni diákok a hattyú szobrát vizsgaidőszak előtt.
Eredménynek tekinthető még, hogy Horn Gyula egyik - vélhetőleg tudatmódosult percében nekik ajándékozta a főkegyúri jogot, mely Szent István óta megillette a magyar államot.
Így aztán az maradt nekünk egyházjogilag, mint a hetedik gyereknek, pénzt adhatunk, de beleszólásunk nincs az internacionalista egyház ügyeibe.
Talán nem is baj, legalább nem tudják a társadalomra fogni, hogy miért csökken híveik száma, ami nem egyenlő a templombúvár rizskeresztények számával.

Ami nekem hiányzik, az a saját tanításaik átültetése a gyakorlatba,
Hogy csak a legutóbbi esetet nézzük, a migránsok ügyét.
Tisztességes pap ilyenkor gyűjtést szervezne, ott lenne a rászorulók között, próbálna vigaszt nyújtani, segítséget adni.
Ezt kívánná az erkölcs, ezt kívánná a tisztesség, és bár nem vagyok hivatott erről nyilatkozni, de ezt kívánná a Názáreti is.
Az igét ugyanis nem csak hirdetni kellene, de ragozni is.

Isten erdélyi szolgái most kaptak egy va... valószínűtlenül magas summát tőled, a pedagógusok járandóságának kifizetése meg akadozik, hát akkor elvárható tán, hogy amikor zeng az ég, a templomok homályából óvakodjanak ki a tettek mezejére, és tetteikkel dicsőítsék az Urat.
Nem, nem a Viktort, hanem aki a balján ül!
Biztos vagyok benne, hogy a sok hívő megtalálná az utat a normalitáshoz, az emberi viselkedéshez, megtalálná az utat Istenhez, ha lelki vezetői erre inspirálnák őket.
Ideje lenne megnyilatkozni és a gyűlölet támogatása, vagy a sunyi hallgatás helyett a szeretetet hirdetni ember és ember között, meg irgalmaskodni, segíteni, az elesettek érdekében befolyást érvényesíteni, Istenhívőnek és embernek lenni.
Mint hajdan a katakombákban ez divat volt.
De el lehet menni a Pápához is, tanácsért.
Olyan magas követelmény lenne ez?

:O)))

MENEKÜLTTÁBOROK

A menekülttábor olyan, mint a hulladéklerakó vagy a szennyvíztelep.
Mindenki tudja, hogy szükség van rá, de senki sem szeretné, ha a kertje végébe épülne.
Én sem szeretném, ami azt illeti, főleg azt a fajta tábort nem, melyet a préri közepére szeretne felépíteni a kormány.
A helyszínek kiválasztása természetesen Orbán érdekeit szolgálja, sem a lakosság, sem a menekültek érdekei nemigen játszanak.szerepet, van olyan elképzelés, hogy kétszázharminc lakosú falu mellé telepítenének ideiglenes befogadóállomást.
Kevés ember - kis cirkusz, ugye...
Természetesen, ahol felröppen a hír, ott azonnal nekilátnak tiltakozni a helyiek, a tervezett helyszíneket kapával-kaszával, vasvillával őrzik, nehogy éjjel megjelenjen egy lefüggönyözött fekete autó, kipattanjon belőle Pintér belügyér, hirtelen kipakoljon és felverjen ezer sátrat, hogy mire felvirrad a nap, már menekültekkel legyen tele minden.

Lesz még ebből cirkusz, mert Orbán olyan szélsőséges érzelmeket keltett életre, melyekkel könnyen lehet, hogy úgy jár, mint a varázslóinas, aki előtáncoltatta a seprűt a sarokból, de visszatáncoltatni már nem tudta.
Mari néni úgy tudja, hogy rettegnie kell, mert a menekültek rá fognak vadászni, elveszik a vagyonkáját, belefekszenek az ágyacskájába, - ezek egytől-egyig olyanok, mint a kerepesi szatír...
Valamit elhitetni valakiről sokkal egyszerűbb, mint aztán ezt a hitet megrendíteni - erről Gyurcsány tudna sokat mesélni.
Most még jól elvagyunk a plakátjainkkal, a félhülyékből álló félkatonai szervezeteinkkel, melyek működése ellen most kísérel meg fellépni a teljesen hülye hatalom, de ez a fellépés nem biztos, hogy túl sikeres lesz.
Most lesz kerítésünk is, de ha megkérdezzük a kormányt, hogy tulajdonképpen mi célból, legfeljebb azt válaszolhatják, hogy acélból... 
Majd megkerülik az érdekeltek, oszt jónapot.

Mindenesetre egy ilyen túlhiszterizált hangulatban nem szívesen lennék tanyasi lakos Szőreg vagy Lúdvár mellett, lehet, mint a riportbeli öregúr én is kitenném a kerti asztalra a vizespalackot meg a kenyeret, egyúttal eldugnám a baltát meg a kaszát.
A problémát nem lehet helyileg kezelni, és aki sátrakban akarja elhelyezni a menekülteket, az valószínűleg nem aludt még sátorban mínusz tízben, még erre alkalmas hálózsákban sem, nemhogy felszerelés nélkül.
Ezeknek ahhoz is hónapok kellenek, hogy kitalálják, hogy mit is akarnak, és a hónapok szállnak, mint a vadludak, augusztus után hamar itt a december, meg a hóember.
A lényeg mégis az, hogy mondjon bátran bármit a Nemzeti Nagybeteg, csak az lesz a vége, hogy ezt a kérdést kezelni kell, méghozzá Európával karöltve, közösen.

Az együttműködés az Unióval jelen esetben nem lehetőség, hanem parancsoló szükségszerűség, mert egyedül ezt a problémát nem leszünk képesek kezelni.
Ezért nem lenne célszerű az erre kapott pénzeket szélbeszórni, meg a kerítések után akanazárakat telepíteni, harckocsiárkokkal elegyítve.
Olyan intézményeket kellene létrehoznunk, ahol a menekültek tisztességes körülmények között tudják megvárni, hogy döntés szülessen a sorsukról.
Sok illúzióm nincs, hiszen a hajléktalanokat is inkább gyűlöljük, mint, hogy gondoskodnánk az elhelyezésükről, a faluszéli kulipintyókban halálra fagyó öregekkel meg nem is foglalkozunk.
Pedig a humanizmus ezt parancsolná nekünk, ha még emlékszik valaki erre a szóra.
Attól tartok, túl nagy árat fizet azért az ország, hogy Orbán és bandája a menekültügy körüli hisztériával elfedhesse a Quaestor- ügy törvénysértéseit, Orbán büntetőjogi felelősségét, a maffia rablásait, tolvajlásait.

Menekülttáborok pedig lesznek.
Ha akarják az illetékesek, ha nem, ha ott ugrabugrál a Jobbik, ha nem, mert ha a menekült jön, azt el kell valahol helyezni.
Egyelőre békésen jön, segítséget, menedéket kér.
De a helyzet olyan, mint egy beléptetőkapu előtti tumultus során - ha a helyzetet nem kezelik tisztességesen, akkor hamar agyontaposnak egy-két embert azok, akiket a tömeg hátulról szorít...
Mondjuk azt nem értem, hogy a rendezésből miért hagyja ki Európa ilyen nagyvonalúan Amerikát, hiszen ezt a helyzetet az USA idézte elő, szokásos politikai bravúrjainak egyikével.
Mindenesetre számunkra ma elsőrendű feladat a nálunk kialakult helyzet kezelése.
De nem szabadna közben elfelejtenünk: a gyűlölet gyűlöletet szül, márpedig ezek az emberek vélhetőleg itt maradnak velünk, Európában.
Jó lenne, ha európaivá akarnának majd válni, mondjuk európai muzulmánná, új hazájuk hasznos polgáraivá.
Nem gondolom, hogy a mai magyar politika elősegítené ezt...

A hatalom nem véletlenül tartja ilyen állapotban az országot, a menekültkérdést, a hatalom 
éppen belegabalyodott a helyzetbe, mint macska a házicérnába.
Kikászálódni ebből rettenetesen nehéz lenne, de nem lehetetlen.
Sajnos, az állam éppen annyira szétesett, mint Orbán személyisége.
De ez sokáig így nem mehet.
Lehet, egyszer még úgy emlegetjük majd ezt a menekülthullámot, mint amelyik elmosta a szemetet.
Ehhez a hullámhoz kevés lesz a felemás gumicsizma, meg a szabásmintán tájékozódni próbáló fővezér.
Az idő majd meghozza a megoldást...

:O)))

EMBERTELENEK

index foto

Olvasom, hogy a debreceni közlekedési vállalat járművei nem szállíthatnak menekülteket, mert ha a sofőr felveszi a kétéves gyermekét cipelő szír vagy afgán anyukát, akkor feje felett megjelenik Kósa Lali szelleme és úgy csapja fejbe az Alaptörvény disznóbőrbe kötött díszkiadásával, hogy arról kódul...
Ennekutána persze az anyuka tíz kilométeres egészséges sétára kényszerül, karján az egészséges alföldi levegőt élvező kisdedével.
Természetesen a keresztényi szeretet jegyében, csak azzal a kis különbséggel, hogy a menekült Mirjamot legalább egy szamár szállította Názáretből Betlehembe, miután felmutatta a jegyét, itt meg kilencmillió szamár rá se hederít.
Mirjamnak ajánlotta fel országát Szent István Felcsúton - Orbán szerint.
Már amikor ezt kimondta, zárt osztályra kellett volna utalni.
Mirjam várandós zsidó nő volt, ma Szűz Máriaként tiszteli a világ katolikus közössége.
Vele még úgy-ahogy emberséges volt a korabeli hatalom, csak a fiát végeztette ki.
Hova züllött ez az ország?
Nem, nem csak a hatalom, hanem egyenként és egyénenként mi is?

Az egészségügyi intézmény fel van háborodva, mert betege megoperálta magát, így elvette az intézménytől a majdan jogossá váló HBCS pontokat, pedig lehet - ha addig bele nem hal a betegségébe - egyszercsak ők is megoperálták volna.
Hogy elviselhetetlen fájdalmai voltak?
Kit érdekel?
Igaz, az orvosi etika egyik alapszabálya, hogy minden más célt meg kell előzzön a fájdalom megszüntetése, de legalábbis a csillapítása, de a humánus orvosi team megállapította, hogy nem fáj - nekik -, a beteg meg ráér, nyögjön addig, míg sorra kerül, az a dolga...
Igen, tudom, az orvosi munka is elgépiesedik egy idő után, de aki elveszítette az empátiáját, az válasszon magának más foglalkozást, esetleg építsen pengés kerítést.
Ha így folytatódik, akkor persze lehet az a kerítés olyan lesz, mint a tüske nélküli sündisznó. mert a pengéket a kórházak betegei lelopják, nem jut mindenkinek szike, ugye.
A mostani beteg is pengét alkalmazott a műtét során - szólt anyunak: Pengét! Törlést! Házicérnát!

Ami ebben az országban a menekültekkel és a menekültek körül folyik, az maga a középkor.
Hagyják őket kóborolni az országban, eltűrik, hogy ellenük felfegyverkezett szabadcsapatokat szervezzenek az idióták, meg fehér kereszteket verjenek le a határ mentén, mert valami hülye elhitette velük, hogy az majd elriasztja a menekülteket.
A vita csak azon folyik, hogy lehet-e gumilövedékkel a határsértő nőkre és gyerekekre is lőni, vagy mindjárt jöjjön az AK, válogatás nélkül...
Akik ma liba helyett menekültekre vadásznak, hamar beleszokhatnak a jóba, holnap majd hajléktalanokra, holnapután munkanélküliekre, utána meg liberálisokra, meg szocikra vadásznak - az ilyesmit csak elkezdeni nehéz...
Hogy már magával a toborzással is törvényt sértenek, az senkit sem érdekel, a törvény annyit ér, amennyit betartatnak belőle.
Ebből speciel semmit, amíg nem szerveződik Önkéntes Munkásgárda, addig lehet fegyverekkel parádézni, pedig a színházi világból ismert: ha egy fegyver lóg a falon, a darab végéig az biztosan elsül.

Az, hogy egy ember, aki gyerekkorában a legyek lábát szaggatta tanulás helyett, kismacskákat fojtott vödörbe  és fellógatta a kutyát, ha elkapott egy tyúkot és aki felnőve sem változott - az még csak rendben van, nem mindenki születik jóságosnak, valakiből hóhérnak is kell lenni.
De ennek az embernek támogatói vannak, nem is kevesen.
A buszsofőr, aki nem mondja az utasítás kiadójának, hogy én autóbusz vezetésére szerződtem, nem kisgyermekes anyák kínzására.
Az ÁNTSZ volt járványügyi vezetője, aki - meggondolatlanul - irreális járványveszéllyel fenyeget, meg az, aki kétszázharminc lakosú faluba telepítene menekülttábort, mindenféle infrastruktúra nélkül, a frászt hozva a helyiekre.
Őket már eddig is halálra rémítették a hülyeségeikkel, beletéve a lakosságba az ideget.
Mari néni meg hiába hivatkozik a svéd nők példájára, hiába táborozik a pengék tövében, még senki sem akarta megpocsékolni - szemét menekültek!
Ezek eljuttatnak oda, hogy rettegni fog mindenki, a menekült a polgártól, a polgár a menekülttől, csak a Nemzeti Csüngőhasú nem retteg, mert ő pontosan tudja, hogy ameddig a nép a menekültek ellen hadakozik, addig nincs ideje olyan apróságokkal bíbelődni, minthogy az országban már a nemzeti vagyon utolsó morzsáit is átjátsszák a haveroknak.
Nézd meg a haszonélvezők fényképeit - Mészáros, Vajna, Habony meg a többi - te ezekre bízod az országot?
Kezdek hinni Lombrosonak, szerintem mindegyikük képe benne van a munkáiban...

Azt mondanám, mindenkinek megvan ebben a személyes felelőssége,  kormánypárti és ellenzéki politikusnak, minden polgárnak, párttagoknak és civileknek egyaránt.
Idióták meg saját magukban bizonytalanok, ezért csordákban üzemelő népek mindenhol vannak, ezeknek szerveznek Nemzeti Gárdát meg Munkásőrséget, ahol szervezett és ellenőrzött körülmények között élhetik ki személyiségtorzulásukat, ahol levezethetik indulataikat.
Az ilyen embereket nem szabad hagyni önállóan tevékenykedni, de még szörnyűbb, ha ezeket rossz célok ellen küldik.
Ebből lett hajdan az SA, meg a Waffen-SS.
Jó lenne megúszni...
De ehhez az kell, hogy mindenki a maga helyén tegyen meg mindent, hogy valahogy vissza tudjunk vergődni a demokrácia hosszú és rögös ösvényére, mert a különféle kifogások (csalódtam a pártokban, ezek mind egyformák, stb...) csak a nácizmus malmára hajtják a vizet.
Már túl vagyunk a weimari állam fázisán, nem lenne szabad ezen az úton továbbmenni.
Olvasom, tovább épül majd a kerítés Románia és Horvátország felé.
Mire kettőt számolsz, körbe is ér az országon, indokot oly könnyű találni.
Aztán majd betonvasból elkészül a felirat Hegyeshalomnál. Orban macht frei!
:O)))