2015. szeptember 2., szerda

BŐVÜLT AZ ÉVES, LETÖLTHETŐ DOKUMENTUMTÁR!

Kedves Olvasóim, mától elérhető már a 2012-es, teljes évet összefogó posztgyűjteményem, libástul!

A kortörténeti dokumentumot :-) keressétek az oldal jobb oldali hasábjának legtetején. Olvassatok vissza, érdekes kis múltidézés.


EGYEDÜL NEM MEGY

Azt hiszem, hogy a Kis Hereleve túltolta.
Ma a Keletiben kitört a balhé, mert sem az osztrákok, sem a németek nem fogadják a vasúton hozzájuk küldött szíriai menekülteket, az osztrák határon a sógor fokozott ellenőrzést vezetett be, harminc kilométeres kocsisorral díszítve.
Közben a menekültek és bevándorolni szándékozók hosszú, tömött sorokban érkeznek.
Kissé megkönnyebbültek a szírek, akik azt hitték, hogy Angela Merkel nyilatkozata után minden szír automatikusan bebocsátást nyer Németországba, el is indult egy vonat néhányukkal, de csalódniuk kellett.
Be kell tartani a szabályokat, mondta Merkel asszony, és ezen csak az csodálkozik, aki nem tudja, hogy a németek még a házaséletet is ütemterv szerint élik…

A szabály pedig az, hogy a menedékkérőknek érvényes utiokmánnyal kell rendelkezniük, ha pedig nem kérnek menedéket, akkor vízummal is.
Akinek ilyen nincs, azt leszállítják a vonatokról és visszafordítják azokba a központokba, ahol tisztázni lehet a személyazonosságukat, regisztrálni lehet őket.
A menedékkérő a kérelme regisztrálásától az ügy elbírálásáig jogszerűen tartózkodik az országban, akkor is, ha eredetileg nem volt útlevele, vízuma, de másik EU-s országba nem mehet át, kérelmét nem „viheti el” magával, mert a jogszabályok szerint Magyarország felelős lefolytatni a menekültügyi eljárást.
Ehhez képest töketlenkednek hazánk rátermett hatóságai, és akkor itt most ne a terepen tevékenykedő rendőrre tessenek mérgesek lenni, hanem a hatóságok vezetőire, de legfőképpen a kormányra.

Merthogy a kormány – inkluzíve Orbán Viktor is – pontosan ismeri a szabályozást, csak nem tartja és tartatja be.
Nem, mert számára fontosabb volt, hogy új ellenséget gyártson, erre pedig ki lenne alkalmasabb, mint az a szerencsétlen, akinek lábában már többezer kilométer van, koszos és büdös, éhes és szomjas, a gyereke a harminchat fokos hőségben kiszárad – ezt kell hagyni magányosan vagy falkákban kószálni a gyönyörű magyar rónákon és kiverni a tűző napra a Keletiből, ahol legalább valami kis árnyék van.
Ellene kell hergelni magyarembert, rémhíreket terjeszteni róluk, betegséget, bűzt és terrort terjesztő lényeknek beállítva őket, akik nem is emberek, márpedig a férgeket akár irtani is lehet.
Meg ijesztgetni, kilátásba helyezni akár a fegyverhasználatot is, felruházva a Honvédséget minden olyan jogkörrel, mely nem illeti meg.

Az csak a baj, hogy a menekült ütemesen érkezik, és ha nem kezdünk vele semmit, akkor felszaporodik az embertömeg, mellyel aztán csak a problémák vannak.
Fogy a pénze, jön a tél.

A gondok szaporítása érdekében tesz a szélsőjobbik is, amely a megoldás keresésévben kormányközeli, mivelhogy azt az erő alkalmazásában látja, arra azonban vak, hogy észrevegye, hogy itt momentán nincs erő. Az aktuális mumuskén alkalmazott Honvédség tiszti, tiszthelyettesi és legénységi létszáma összesen úgy tizenhétezer fő, de ebben benne van már a katonazenekar, a cukrász, szakács, és az összes gatyaszámláló is.
Hende nincs benne, ő szarban van.
Ezzel akarnak ezek (kis „e”-vel) - általuk – milliósra taksált tömeget erővel kézben tartani?
Ugyan már…
A kis nyúlós harcimarci meg egy más síkon mozog, mint az értelmes ember, ő abban az álomvilágban él, melyben – ha nagyon erősen akar az ember – nem beszarik, hanem minden megoldható.
Hát ez a helyzet nem ilyen, valaki végre elmondhatná már neki.
Nincs ehhez sem elegendő erőnk, sem eszközünk, sem eszünk.
A bezárkózás - mely a jelenlegi kurzus probléma-megoldási zeneművének vezérmotívuma - sem nem szép, sem nem hasznos.
A menekült ugyanis tovább akar menni, a lehetőségekhez képest leggyorsabban, hogy szerencsétlen élete végre valamiféle nyugvópontra jusson.
Nálunk viszont a szervezetlenség, az együttműködés hiánya az idők beláthatatlan távolába tolja a megoldást, viszont semmit sem tesz az átmenetileg nálunk ragadt emberekért, mert erre vagy a fizikai képességek nincsenek meg, vagy a szándék eleve az, hogy az ország élhetetlenné váljon.


Itt aztán nem valósul meg József Attila álma gyönyörű képességünkről, a rendről, ez az ország maga lett a rumlibánya.
Orbán meg nem megy el a migránsok ügyének megoldásáról tárgyaló konferenciára, merthogy Magyarország nem a balkáni térség része.
Nem hát – csak határos vele, a menekültek is onnan jönnek, mondhatnám, ha a Balkán szellent egy kiadósat, akkor nálunk a Balatonon felborulnak a vitorlások.
Macedónia pár napra feltartóztatta a menekülteket, aztán amikor meghátrált és átengedte őket, akkor nálunk összehívták a biztonságpolitikai kabinetet, és napokig azzal szórakoztatták a nagyérdeműt, hogy a felgyűlt tömegből adott napon hányan érkeztek meg, azt próbálva érzékeltetni, hogy minden nap rengetegen jönnek.


A sok szifiliszes meg majd megpocsékolja asszonyainkat, lányainkat, hozzák zacskóban az ebolát meg a bubópestist, emellett randalíroznak, lopnak, rabolnak, gyújtogatnak és csúnyán beszélnek, továbbá egyre inkább követelőznek, nem eszik meg a disznósajtos zsömlét, mert nekik libacomb kell.
A menekültek fogadására nincs infrastruktúra, nincs elég tábor, nincs elég ágy, az eljárás lefolytatására nincs elég képzett személyzet, nincs együttműködési készség az Unió többi országával, csak szögesdrót van és uszítás.
Máskülönben teljesen normális emberek hangoztatnak buta érveket, a megfulladt emberekről szóló híradásokhoz olyan kommenteket fűznek, melyek megkérdőjelezi a törzsfejlődést.
Ha balkáninak nevezik az országot, agyba-főbe vagyunk dicsérve.

Orbán csapdában van, úgyhogy ma várhatóan a pávatánc újabb figuráját kell előadnia, estére valószínűleg kiderül, hogy dehogyis zárkózunk mi el az uniós kvótáknak megfelelő számú menekült befogadásától, mi csak szegények vagyunk tezsvír, beteg az asszony is, sok a gyerek otthon és rengeteg a lábuk, hát pár eurogarast, esetleg…
Merthogy arra máár régen rá kellett jönnie, hogy egyedül nem megy.
A tetejébe a Jobbik akciózgat, elfoglalta a területet, melyen a kormány tranzitzónát szeretne létrehozni, merthogy az agykapacitásukat meghaladja a tény, hogy a menekültnek térbeli kiterjedése és mindenféle szükséglete van.
Hát itt tartunk éppen, a helyzet nem biztató.
A kormány vagy nem akarja, vagy nem képes ellátni a feladatát, pótcselekvésekkel és pofázással pótolja, a mulasztásait.
Magyarember meg ellopja a menekülteket ellátó orvos pénzét, a menekültek által élelmiszerre összedobott pénzt, gusztustalanul gyűlölködik, a legszebb nyilas időkre emlékeztető mondatokat ír le,
ahelyett, hogy kikényszerítené a helyzet szakszerű és humánus kezelését.

Ha ő nem, majd az élet fogja kikényszeríteni, de az nem biztos, hogy békés és az ország számára kedvező megoldás lesz.
Este hétre a menekülteket segítő Migration Aid bejelentette, hogy Not in my name (Ne az én nevemben) jelszóval kormányellenes tüntetést szerveznek a Nyugati pályaudvarnál.

Talán sokan leszünk, akiknek nem tetszik ez az egész eljárás, talán leszünk annyian, hogy elhallatszik a hangunk - legalább az ellenzéki pártokig.

A süketeknek úgyis hiába beszélünk…

:O))
)

2015. augusztus 31., hétfő

FÁJLHOZ CSATOLOM A POFALEMEZEDET

Nem vesztlek el soha! - mondja Géniusz Spermiusz, de ne röhögj, mert a padlóla ejtenek, de dulván!
Ez, bakker teljesen bekattant, lassan caligulai magaslatokba emelkedik, az már egyszer biztos.
Hajdan, a szép új idők hajnalán a személyiségi jogok védelme még roppant fontos volt, ezért aztán mindenféle kártyára új és új kódok kerültek, mondván, hogy az adatbázisokat nem lehet összekapcsolni, és egyetlen kóddal nem lehet jelölni a személyi igazolványod, a TAJ számod, az útlevélszámod, a személyi igazolványod számát, az adószámod, mert ezzel az állam olyan túlhatalomhoz jut feletted, melyet nem indokol semmi.
Hej, de szép is volt a múlt, mikor még hittünk abban, hogy létezik emberarcú kapitalizmus, de hát nosztalgiából nem lehet megélni, új és új kihívásokkal kell szembenéznünk.

Momentán éppen azzal, hogy igen nagy szerencséd lesz, ha a füledbe nem kattint krotáliákat – füljelzőket - a hatalom, hogy a talpas rendőrnek ne kelljen a mobiltelefonjával bűvészkednie, meg chipet keresni a bőröd alatt a füled tövénél, lássa rögtön, hogy kiről van szó.
Piros krotália politikai, sárga krotália tuggyukki, rózsaszín krotália génbeteg mutáns, zöld a szifiliszes migráns, lila az elmebeteg, kék a nyugger és egyéb csökkentértékű, a fekete krotália meg bűnöző.
Olyan szép, színes leszel, mint Ken vagy Barbie, szexuális identitásodnak megfelelően.
A mellékelt ábrában kell gondolkodnod, ez a birkák számára készült változat, csak a színe változhat.
A kiváltságosok, a Család és a közeli vazallusok krotália helyett fülönfüggőt viselnek majd, strassztól a rubinon át a gyémántig, a Nagy Sejt pedig nem visel semmit, ezzel különböztetve el magát az aljanépektől…
Az országhatáron meg ki lesz írva: „A munkaalapú társadalom szabaddá tesz!”

Tulajdonképpen nem is annyira vicces ez, hiszen szeretett Ártunk és Ármányunk éppen valami ilyesféle dologra készül, amikor létre akarja hozni az állampolgárok fényképeinek adatbázisát, melyhez egy vadonatúj titkosszolgálati szervet állít fel, induláskor tervezetten ötven fővel, ami éppen megfelelő ahhoz, hogy a gyanútlan és lila krotáliára jogosult magyarember azt gondolja, hogy ez egy hatalmi játszóház.
Igen ám, de nekik dolgozik valamennyi okmányiroda, valamennyi orvosi rendelő, az adóhatóság, a rendőrség, a büntetésvégrehajtás, az idegenrendészet – valamennyi hatóság és hivatal, valamennyi bank és pénzintézet - még a kutyád-macskád oltó állatorvos is.
Mindent tudni fognak rólad, és, hogy fel is fogják használni ezt a tudást, percig ne legyen kétséged.
A gyerekedről is, hiszen épen mostantól kell majd minden újszülött részére adókártyát kiállítani, innentől kezdve már a gyermekeddel, unokáddal is kézben tarthatnak, és hidd el, ehhez nem kell még két szalmaszálat sem keresztbetenniük.
Kézben tartod te saját magad, hiszen összecsinálod a lábad szárát, ha eszedbe jut, hogy az unokádon állhatnak bosszút a te dolgaidért, hát inkább nem hívod ki a sorsot.

Ebben a modern falanszterben egy szám leszel, semmi több, és hogy melyik már létező számsorodhoz rendelik hozzá a többit, az mellékes.
Lehet ez például a képed azonosító száma is, és ha ezt a számot leolvassák a füledről például, akkor egy kattintás és megtudják, ki vagy, hol és miért születtél, ki volt apád-anyád, mennyi a jövedelmed és honnan származik, hány gyereked van, mit csinálnak éppen, anyád nyugdíja elég-e a napi betevőre, és ha nem, ki tudod-e egészíteni.
Mennyi pénzed van a bankban, hány centi magas vagy, kire szavazol, van-e szeretőd, volt-e már szifiliszed és buzi-e vagy…

Már látom lelki szemeimmel, hogy a Sejtbarátok Ökörköre büszkén állást foglal: becsületes magyarembernek nincs semmi titkolnivalója, aki meg nem becsületes, az ne is tudja takargatni bűnét.
Volt már ilyesmire példa a Horthy-rendszer alatt, amikor a parlamenti képviselők választása nyíltan történt, merthogy magyarember büszke és nyílt jellemével nem fér össze a titkolózás…
Tedd ehhez még hozzá, hogy a Honvédséget új jogkörökkel kívánják felruházni.
Bármikor és bárhol megállíthat, átvizsgálhatja az autódat meg a ruházatodat, sőt téged is vidáman megcsöcsörészhet, belekotorhat a fenekedbe, beléphet az engedélyed és bírói végzés nélkül a lakásodba, sőt, belelőhet abba az ábrándos és bánatos seggedbe is, ha úgy ítéli meg, hogy te éppen meg akartad támadni.

A Rendőrségnek ma is megvannak a rend fenntartásához szükséges jogosítványai, sajnos, van úgy, hogy visszaélnek ezzel, például agyonlövik a magát megadó bűnözőt, mondván, azért állt meg, emelte fel a kezeit, mert támadni akart.
A rendőrök ki vannak képezve közrendvédelmi feladatok ellátására, a katonák nincsenek.
Olyan a különbség, mint a manikűrös és a hentes között – mindegyik levágja a körmöd, csak utóbbi  bárddal teszi ezt – ki mire van felkészítve, ugye.
Ha ezt eltűrjük. valóban terelnivaló állatok vagyunk – és nem libák, mert azok legalább gágognak, csak a birkák és az ökrök ballagnak fegyelmezetten a vágóhídra.
Van blogger, aki azt írja, ez maga a fasizmus – és ebben van igazság, mert úgy tűnik, hogy az eszközök megegyeznek – egyelőre csak a fasizmus, de később majd – várhatólag -  a nácizmus eszközeivel is.


Totalitárius társadalmak voltak, és ez is az.
Én mégis azt mondom, nem ugyanaz a kettő, mert a fasizmust és a nácizmust valamiféle ideológia mentén valósították meg, míg napjaink Magyarországán szó sincs semmiféle ideológiáról, utópisztikus elképzelésekről, ez egy diktátor és viszonylag szűk bűnözői körének uralma tízmillió marha fölött, és ez felettébb szomorú.
Hitlernek és Mussolininak legalább ott emelgette a kezét ordítva a német és az olasz nép, mely munkát, javuló életszínvonalat és eszmét, valamint ellenséget kapott a Führertől.
Amit a magyar nép kapott ettől a bánatos kis elmebetegtől, az semmit sem indokol, de a csendes beletörődést legfőképpen nem.

Ez az ember Szálasi útját kívánja járni, most éppen azon ügyködik, hogy háborút csináljon hozzá.
Nyugati politikus ezt nem is értheti, mert kívül esik az értelmezési tartományán.
Nekünk, magyaroknak, egyszerű embereknek értenünk kellene, mert történelmünk módot adott a tanulásra.


Kár, hogy mi soha, semmiből nem tanulunk…

:O)))

2015. augusztus 30., vasárnap

SÓLETFESZTIVÁL - SÓLET NÉLKÜL

Vessetek a mókusok elé, de én egy hedonista és unortodox teve vagyok – imádom a sóletet.
Magam is elkövettem már mértéktelen önhittségemben, méghozzá komoly előtanulmányok után, miközben lobogott bennem a vágy, hogy meghaladjam a család nőtagjainak színvonalát sóletkészítés terén.
Az alapanyag beszerzésével kezdődött a dolog, a nagycsarnokba látogattam, beszerzendő az autentikus alapanyagokat, úgymint babot, füstölt libamellet, de a gersliért át kellett masíroznom a csarnokkal szemben levő üzletbe, ahol egy szakértő piréz pénztáros eligazított arról, hogy hogyan s mennyit kell felhasználnom a nélkülözhetetlen alapanyagból.

Az akciót péntekre időzítettem, mert azt vélelmeztem, hogy a minőségben a Kimondhatatlan Nevűnek is szerepe van, hát biztos, ami biztos, ugye…
Az alkotáshoz öntöttvas lábost használtam, hadd tartsa a hőt rendesen, az alkotóelemeket belerétegeztem, majd belevele a sütőbe és másnap délig hőt közöltem vele, ahogy szépemlékű fizikatanaram szokta mondani volt, majd - mint jólnevelt sábeszgoj - feltálaltam szeretteimnek.
A sólet isteni lett, egy baja volt csak, hogy a libamell sós volt, mint a fene - én ugyan nem nyalogattam, mielőtt főzni (sütni?) kezdtem volna…
Az ominózus libamell szép volt, és ez nekem éppen elég is volt - mint a liba nagy tisztelője már magától a látványtól is elaléltam.

De ami sós, az sós, és bár a család hozzáállása visszatükrözte sokévtizedes nevelőmunkám eredményét és mindenki dicsérte, magába gyűrte, majd utána kiitta a Dunát - mégis, éreztem, hogy talán lehetne ennél tökéletesebbet is alkotni.
Eljátszadoztam a betérés gondolatával, de hát ebben a korban bizonyos testrészeken már minden milliméter kincset ér, így elvetettem az ötletet, és az időre bíztam a megoldás kikristályosítását, remélve, hogy nem sókristályok lesznek azok…

Ki az Úrban bízik, sosem csalatkozik.
Elolvasva a Zsidó Nyári Fesztivál programját, és elkerekedett a szemem – a mai napra Sóletfesztivált ígértek a rendezők a Kazinczy utcában, a Gozsdu-udvar mellett.
Némi pszichikai ráhatást kellett alkalmaznom, hogy a családnak kedve kerekedjen harminchárom fokban egy kis könnyű sóletet enni.
Ennek következtében egy idő után bevallották - mint a KGB által vallatott teve, hogy ő a keresett oroszlán – ők sóletre vágynak, mondjak én bármit is a napsugárzás erejéről meg az ózonlyukról.
Ki is vonultunk hát testületileg a Gozsdu udvarhoz, melyen keresztül megközelítettük a Fesztivál színhelyét.

Az akció közben felfedeztük a rokon-nagylányt az árusok sorában, asztalkáján kötött (horgolt?), újszülött pamutcicák  üldögéltek egy kosárkában, továbbá hasonló eljárással alkotott kaktuszok.
Mint mondta, voltak vevői, és ezzel megerősítette bennem a macskásokról alkotott, kiérlelt véleményem.
Kislányom kutyája is velünk volt, mondtam neki, hogy ugassál, de nem fogadott szót, további idomításra szorul – pedig már a minap megkergette a szomszédasszony vörös nyárimacskáját, ami nagyobb volt nála.
Ki is tüntettem a Hős Macskafogó Érdemjellel, lehet, ennek hatására kényelmesedett el, mint Orbán az uniós támogatások begyűjtése után…

A fesztivál színhelyén emberek hosszú sora várt bennünket - alig érte kétszer körbe a
Földet – azt előadás címe az volt, hogy „Kuponra várva…”.
A címválasztás stílusos volt, kupon sem jött soha, így aztán bánatosan körbelejtettünk, megtekintettük az egyetlen fellelhető sóletes tálat, majd naivan azt képzeltük, hogy ha az utcán nem is, de a zsidó-negyed szívében valamelyik vendéglőben csak hozzájutunk a vágyott eledelhez.


Naiv voltam, fesztivál volt, sólet nem volt.
Így aztán kénytelenek voltunk más ételt keresni, én nagy mérgemben két fagylaltkelyhet kapcsoltam sorba, de csalódásom határtalan volt, jóllehet élveztem a forgatag látványát, a sokszínűséget.
Legfőképpen azt, hogy tudtam, ma nem a bolondokháza lakóiról fogok írni, hanem a hétköznapi életről, arról, hogy de jó is lehet minden marhaság dacára fiatalnak lenni, sörözgetni a barátokkal, tervezgetni a kivándorlást, az értelmes életet.

Ameddig én sólet után lóstattam, a Jobbik megnyerte a tapolcai időközi választást, de ezen ma csak csendesen szomorkodom, írni róla majd máskor, talán.
Viszont ha legközelebb sóletfesztiválra megyek, akkor viszek magamnak kislábasban egy adagot.
Utálok csalódni, mégis, évek óta csak csalódás, csalódás hátán.


Legalább a sóletben ne csalódjak…

:O)))

2015. augusztus 29., szombat

HONVÉD ÁLL A TROMBITÁN

Egyre követelőbb igény a katonaság bevetése a migránsok ellen.
Ha jól belegondolunk, hát előadódhat olyan helyzet, amikor lőni kell, mert a migráns bejön a határon és egyrészt menedéket, másrészt meg vizet kér – arcpirító pofátlanság.
Hát vessünk be ellenük mindent, ami bevethető, a rendőrséget, a határvadászokat, a honvédséget, a mezőőröket, a polgárőröket, a halőröket és az erdőőröket, te meg vágd hozzájuk a kezed ügyébe eső fazekakat, lábosokat – szólít a haza, ne hezitálj!

De elsősorban a honvédséget kell bevetni, ők vannak kiképezve legális tömeggyilkosságra, márpedig a legalitás csak egyéni képviselői indítvány kérdése.
És ha már indítvány, akkor szabályozzon még egy-két olyan kérdést is, melyeket ezidáig kénytelenek voltunk szabályozatlan embertelenséggel megoldani.
A Népszabadság tájékoztatása szerint a hadsereg új jogosítványa lehet például a gépjárművek közúti megállítása.
A katonák - a rendőrök jogaihoz hasonlóan - felhatalmazást kapnak helyszínbiztosításra, területzárásra, valamint kényszerítő eszközök alkalmazására, illetve a személyi szabadságot is korlátozó intézkedésekre is.
A hadsereg eszköztárában szerepelni fog az őrkutya, gumilövedék, pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát és az elfogó háló is, amelyeken kívül a magyar katonák lőfegyvert is használhatnak a menekültek ellen, ha úgy ítélik meg, hogy a menekültek valamely cselekedete más ember életét vagy testi épséget veszélyezteti, vagy ha a menekültek katona által őrzött létesítményre támadnak.

Ez utóbbi esetben a rendőröknek már a jelenlegi törvényi szabályozási keretek között is lehetőségük nyílik lőfegyverrel megvédeni magukat.
Ennek tükrében érdekes kérdések merülnek fel, például a gumilövedék tekintetében, mely köztudottan szemkilövésre szolgál, de a katonák által őrzött objektumok tekintetében is – különös tekintettel Mosonmagyaróvárra és Dudás laktanyaparancsnokra.
Aztán felmerül a kérdés, hogy hogyan tudja majd a talpas megkülönböztetni a menekültet a honfitól, hiszen vannak a menekültek között is olyan népek, akik álcázásként fehér bőrrel húzatták át magukat, előrelátóan még az anyjuk hasában, ravaszabbak ezek a cigánynál is, szeőkecigány, ugye…

Az akciót, melynek keretében a bevándorlókra lövöldöznek, menekültgyérítésnek fogjuk nevezni, a magyar nyelv találékony.
Ami a szándékokat illeti, alapvetően őrzési és védelmi célra vennék igénybe a Honvédséget.
Hogy mit őriznének, kit és mitől védenének, az a menekültkérdés mai állapotát tekintve lényegtelen, valószínűleg a magyar anyákat attól, hogy elkapják a szifiliszt a migránsoktól, akik nyakig ülnek a szifiliszben, mint ez tudott…

De őrizhetnék például tranzitzónát közvetlenül a határ mellett - egy lépést se szeretett hazánk földjén -
Üljön csak a fertőző, és asszonyaink megerőszakolását fontolgató terrorista a pengék tövében, a szabad levegőn addig, ameddig nem döntenek a sorsáról, nyalja a jeget, meg egyen kefét.
Ebből is látszik világosan, hogy Nemzet Félesze nem lát előre három hónapot sem, mert ha látna, eszébe juthatna, hogy november végén esni szokott, helyenként akár hó vagy jégdara is, melynek hullása közben mezőn ücsörögni meglehetősen kellemetlen időtöltés, márpedig ezek itten kéjutazáson vesztnek részt, mint ez szintúgy köztudott.
Még szerencse, hogy gyerekek nincsenek a menekültek között, hiszen őket tilos mutatni a tömegtájékoztatásban, amit pedig nem látunk, az nincs.

Úgyhogy jön a haderő, bevetve erőinek és eszközeinek összességét, elrettentve a külső és belső ellenséget attól, hogy ujjat húzzon magyaremberrel.
Bevetésre kerül a 2. Magyar Kerékpáros Hegyivadász dandár, az 1. Magyar Fajfenntartó Dandár, a 3. Magyar Határvadász Osztály a kakastollakkal.
A harccsoport meg lesz erősítve egy helikopteres századdal, mely három honvédből áll helikopterenként, egyikük berreg, a másik egy földbeszúrt botot rángat, míg a harmadik magasra emel egy papírforgót és fújja rá a levegőt.
Támogató erőként a harccsoport alárendeltségébe kerül majd a Gömb utcai óvoda teljes személyi állománya, beleértve a dadusokat is.
A siker nem kétséges, a kérdés már csak az, hogy a Fajfenntartók kapjanak-e libatollat a sapkájukra, hogy ne kelljen a szomszédba menni egy kis perverzitásért.

Arra azért figyelni kellene, hogy ezek a változások mennyiben érintik a magyar állam és állampolgára életviszonyait, mert az nemigen lett kibontva, hogy a „tömeges bevándorlási válsághelyzet” fogalma mit takar.
Jelenleg a tervek szerint öt migráns feltűnése esetén is ki lehet hirdetni az Országos Beszarást, és mire kettőt lépsz, már egy bajszos hadfi kotor a seggedben, felforgató irodalom után kutatva.
A TEK viszont nem szerepel a hírekben, pedig most aztán tobzódhatnának a terroristákban, mint hajdani kollegám az álmaiban folyvást feltűnő, női mellekkel töltött úszómedencében, de nem.
Nekik fontosabb feladatuk van, nekik a Kis Beszarit kell őrizniük, nehogy megmerényelje valaki.

Pedig kár aggódniuk, hiszen hálás alattvalói türelmesek és most már – úgy tűnik - megvárják, míg leharapja a bögre fülét, merthogy reggelire az a legfinomabb.
Megmondta a pszichiáter professzor is, mikor páciensei megették a kakaósbögrét…
Ez a fennforgás pedig már szinte karnyújtásnyira van.
Boldogabb országokban a Nemzeti Gárda bevetésének is megvannak a maga szabályai, de attól minden demokrácia tartózkodik, hogy a hadsereget összekeverje a rendészeti tevékenységek ellátóival.

De hát senki sem mondta, hogy mi egy boldogabb ország vagyunk – nemde?

:O)))

2015. augusztus 27., csütörtök

RENDTEREMTÉS

Magyarország nem tehet mást, mint hogy helyreállítsa a rendet a saját és az unió határán, mert enélkül nem lesz képes úrrá lenni az illegális bevándorlók tömegein - mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő az M1 aktuális csatorna csütörtök esti műsorában.
Nagy tisztelettel és igen halkan kérdezném meg: ki alakította ki ezt a helyzetet az ország – és egyben az Unió határán?
Ki csinálta a rendetlenséget?

Mert szerintem a helyzet kialakításáért a magyar határokon a felelősséget a magyar kormánynak kell vállalni.
Senki nem írta elő ugyanis, hogy az államhatár őrzését úgy lássák el az erre hívatott szervek, mint ahogy ellátták, senki nem mondta azt, hogy hónapokon át hagyni kell a migránsokat az országban rendezetlenül kóvályogni, senki nem javasolta, hogy amikor már ezrével jöttek, akkor belekezdjünk ebbe a szerencsétlen kerítésépítésbe, amiről minden szakember tudta, hogy eleve hamvábahótt elképzelés.
Mégis nekiláttunk, miközben szokás szerint szembementünk az Unióval, most meg a markunkat tartjuk nekik, mondván, az Unió határait védjük.

A menekültek nem máról-holnapra jelentek meg a szerb határon, mint ahogy előre látni lehetett, hogy ha ott megnehezítjük az átjutásukat, akkor majd megjelennek a horvát meg a román határszakaszon is, és ha ott sem sikerül átjutniuk, akkor majd az ukrán és a szlovák határon is.
Ami azért vicces, merthogy az Uniós szabályozás szerint a menekülteknek menedéket kell nyújtani, a kérelmeiket el kell bírálni, tehát ha a határátkelőkön jönnek be, akkor is ugyanaz az eljárás, mintha a zöldhatáron botorkálnak be.
Mi mégsem erre rendezkedtünk be, hanem egy bomlott elme bánatos víziójának megfelelve először elkezdtünk gazdasági menekültekről meg bevándorlókról hablatyolni, és várfalat építeni azok visszatartására, akiket egyébként be kell engednünk az országba, merthogy ahonnan jönnek, ott embereket nyakaznak le vagy feszítenek keresztre, esetleg megkövezik őket vagy összevagdalják az arcukat, eladják őket elrablóiknak szexrabszolgának.

Bár mindenki tudja, hogy ez nem lokális probléma, mégis, elzárkózunk az együttműködéstől, egyúttal bíráljuk az Uniót, hogy nem képes kezelni a helyzetet.
Hát nem, mert az Unió tagországainak vezetői között akad még a sajátjainkon kívül egy-két ostoba g*ci, aki azt hiszi, hogy az özönvíz elől elégséges, ha beáll saját házának lyukas eresze alá.
Mert ha akárcsak ezt a kérdést is Uniós hatáskörbe utalják, akkor oda a nemzetállami függetlenség, a saját szemétdomb, a saját kis mutyik, tolvajlások pöffeszkedések, oda a megszokott saját trágyadomb, ahonnan kakasként lehet kukorékolni.
A történelem morbid vicce lenne, ha a migránsok kovácsolnák össze az Uniót Európai Egyesült Államokká, pedig nem kizárt, hogy ez lesz a vége.

Merthogy az Unió hatáskör híján béna kacsa, olyan, mint a liba szárnyak nélkül, gágogni tud, de repülni nem.
Ameddig az egyes országokat ki lehet játszani egymás ellen, ameddig nincs közös pénzügypolitika, nincs közös külpolitika és ameddig katonai védelmünket nem saját védelmi rendszerünkön belül látjuk el, addig ez minden, csak nem Unió.
Persze egy olyan Unióba, amelyik államként léphetne fel, nem férnek bele ápolás alatt álló elmebeteg vezetők, sem ostoba talpnyalóik.
Mindenesetre még így is furcsa, hogy a kormányszóvivő megengedi magának, hogy kívülállóként kritizálja az Unió menekültügyi politikáját, mondván:  "A szemünk előtt bontakozik ki annak a kudarca, hogy az Unió meg tudja védeni a saját határait"
Ez Julcsa nénitől a tanyán szép lenne - kedves, politika iránt érdeklődő asszony véleménye - de a magyar kormány kedves, antipatikus szóvivőjétől azért kissé meredek.

Neki ugyanis illene érteni, hogy az Unió mi vagyunk.
Jelen esetben konkrétan Magyarország, mely elzárkózik minden együttműködéstől, csak a markát tartja mindenféle pénzekért, melynek felét aztán ellopja az országot irányító maffia, másik felét meg kilapátolják az ablakon, hülyeségekre.

Közben meg panaszkodnak, hogy a fővárosi ellátórendszer huszonkilenc millió forintba került – jaj, meg kell a szívnek szakadni, hogy mennyire takarékosak is a mi politikusaink.
Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de okos gyerek vagyok, énekelgeti Orbán, jóllehet nem ő okos, hanem az Unió döntéshozói ostobák, hogy ezt az együttműködésre képtelen, önmagát túldimenzionáló politikai szélkakast finanszírozzák.
Ennyi erővel Törperőst is támogathatnák a Hupikék törpikék közül.

Meghalt hetvenegy ember Ausztriában, akiket magyar rendszámú hűtőkocsiban csempésztek át a határon – megfulladtak.
Ha ez a tragédia sem ébreszti rá az ország vezetőit arra, hogy az általuk járt út helytelen, akkor semmi.
Mert ezért a hetvenegy emberért a felelősség az övék, ők alakították ki azt a semmire se jó menekültellátó és irányító rendszert, mely azt sugallja a menekülteknek, hogy nincs számukra legális megoldás.
Ezt sugallja a pengés drótkerítés, a menekülteket az esőn áztató nehézkes és lassú eljárás, a tranzit-centrumok körüli hercehurca, az utcára lökött menekültek magukrahagyása, a szélsőjobb flottatüntetései, a katonaság bevetésével való fenyegetőzés, a magyar állam egész viselkedése.

Angela Merkel német kancellár szerint a megfulladt migránsok tragédiája arra figyelmeztet, hogy a migrációt a szolidaritás szellemében kell kezelni. Hozzátette: ezek a menekültek úgy haltak meg, hogy már úton voltak a nagyobb védelem és biztonság felé.Magyarországról - Németország felé.
Hát nem szégyenletes?

Valóban, helyre kell állítani a rendet, elsősorban az országon belül, még mielőtt mindenkit sikerülne meghülyíteni.
Merkel kancellár kormánya a Szíriából érkező összes menekült befogadását lehetővé tette.
Igaz, ő emberszabású, és át tudja érezni a menekültek helyzetét.
Ha egyszer a németek besokallnak, és azt találják mondani, hogy azokra a kiadásokra tekintettel, melyeket egyedül kénytelenek vállalni, leállítják az Uniós támogatásokat, na, akkor lesz az a perc, mikor Orbán sírva könyöröghet az életéért.


Mert a magyar reformok ugyan működnek, csak az a baj, hogy rosszul…

:O)))

ISKOLA A HATÁRON

Rendészeti szakközépiskolásokat vezényel a belügyminiszter a déli határra, drótbakternek, akik a keresztségben a határvadász nevet kapták
Lesznek összesen vagy két és fél ezren a próbarendőrökkel együtt, vakulj paraszt - szokás szerint.

Nyolcszáz elsőéves rendészeti szakközépiskolás lesz a megoldás a propaganda szerint milliárdos embertömegre, mely rárohan édes hazánk földjére, letaposva a terményt és megbecstelenítve lányainkat, asszonyainkat, ahogy ez ilyen esetekben szinte kötelező.
A többiek ugyanazok a rendőrök lesznek, akik eddig is ott vigyorogtak a pengék tövében, de népünk boldog lesz: határvadászok is őrzik nyugtalanságunkat.
Ugyan a határvadászt csak az különbözteti meg az egyéb rendőröktől, hogy a határban és a határon bakterkodik, meg az áthúzó libákra emeli kinyújtott karját. másik kezével hátrahúzza kezén a hüvelykujját és azt mondja, hogy durr, pontosan úgy, mint az albán légvédelem.
Amúgy meg, ha jön a pengeugró, akkor azt mondja neki mosolyogva, hogy gutentág, merthogy a mi rendőreink sokoldalúan képzettek, ezért a célország nyelvén köszöntik a migránst.

Vannak, akik azt mondják, hogy ez az egész cirkusz csak arra kell, hogy a határvadászok kifogják a szelet a Jobbik vitorlájából, amit erősíteni látszik az a tény, hogy szervezeti egységeiket a szép csendőrhagyományok jegyében osztálynak nevezik - hat lesz belőle a déli határszakaszon, egy határrendészeti igazgatóság irányítása alatt.
Lesz helikopter, ló, kutya, és egy csomó ökör, aki ezt az egészet kitalálta.
Gyönyörű jövő veti előre setét árnyékát, ennyi képzetlen emberrel egy komolyabb helyzet kialakulása esetén csak bukni lehet, példa erre a televízió-székház ostroma, mely a felkészületlenség miatt végződött gyászos kudarccal.

Mindenesetre az azért megnyugtató, hogy a rendészeti szakközépiskolások felnőtt emberek, olyan rendőrökkel együtt járőrözhetnek, akik képzettek.
Ennek némileg ellentmond a mai röszkei helyzet, melynek során egy állítólag képzett, de ideges rendőr könnygázt alkalmazott azok ellen, akik órák óta várták az esőben, hogy fedett helyre szállítsák őket.
A rendőri vezetők természetesen szakszerűnek ítélték az intézkedést, azt pedig nem vizsgálták, hogy annak az intézkedése is szakszerű volt-e, aki beáztatta a migránsokat, mint mosónő a ruhát.
Most meg, mint akik csodálkoznak, úgy beszélnek arról a hozzávetőlegesen kétszáz emberről, aki ennek utána szanaszéjjel szaladt.
Meg kell, mondjam, én is szétszaladnék, ha két-három órán át álldogáltatnának esőben asszonyostól-gyerekestől, utána meg lefújnának könnygázzal, aztán csalogathatnának két napig promincli-cukorral a kukoricásból, akkor se bújnék elő.

A hisztériakeltés egyre fokozódik, a budapesti tranzit új helyszíne egy volt bolhapiac lesz a Keleti mögött, lesz hideg-meleg víz - az időjárás függvényében.
A víz elzárása ugyan gondot okoz, viszont ingyen lesz, majd a kormány eladja rezsicsökkentésnek.
Arra leszek kíváncsi, Tarlós mit mond, ha leesik az első hó...
Az már kiderült, hogy a kerítés alkalmatlan a feladatára, még, ha olyan ütemben épült is, mint Honecker fala.


Mikor fog kiderülni, hogy az ország jelenlegi vezetése is alkalmatlan a feladatára?
Vagy a gyűlölet vakká tesz?

:O)))

2015. augusztus 26., szerda

KÍSÉRT A MÚLT

Kedves Olvasóim!


Ez most nem egy szokványos poszt, hanem figyelemfelhívás arra, hogy felkerült a blog címsorába jobb oldali menüsávjának tetejére a 2013-as és 2014-es év termése, kereshető, nyomtatható formában.
Később fel fognak kerülni az előző évek, meg a jelenlegi évfolyam is.
Azt gondoltam, hogy a posztokat letölthető, kinyomtatható formában is közzé kellene tenni, hogy azokat is elérhessem egy rokon, vagy egy barát közbejöttével, akik nem rendelkeznek számítógéppel, vagy csak idegenkednek tőle.
De segíthet ez a forma azoknak is, akik a mobiltelefonjukon nyomulnak és érdeklődnek a politika iránt, valamint nem kapnak kiütéseket posztjaim láttán.

Szóval, a követendő eljárás a következő:Gyakorlottaknak: a .pdf fájl letöltése után lehet keresgélni, turkálni, nyomtatni.

Kevésbé gyakorlott felhasználóknak az alábbi:

- Meg kell nyitni az intézőt: Start menű - jobb egérgombbal klikk - windows intéző megnyitása -klikk
- Az intézőben, a Dokumentumoknál kell nyitni egy új mappát - a dokumentumok sorra jobb egérgombbal klikkelünk - majd a megjelenő listából bal egérgombbal az Új sorra, aztán a mappa szóra klikkelünk és a dokumentumok között megjelenik egy új mappa.
- Az új mappára visszük a kurzort (kis nyilacska) és jobb egérgombbal ráklikkelünk,
- A lehetőségek közül kiválasztjuk az átnevezést, erre az Új mappa felirat elkékül, mi meg beírjuk az új nevet, majd ütünk egy ENTER-t
- Ezután be kell lépni a blog oldalára:  www.pupublogja.hu - ezt a legfelső, a címsorba kell beírni a lap tetején.
- a gép megnyitja a blogot, melynek felső sorában látható a 2014-es bejegyzések felirat (1.),  erre klikkelve megnyílik a tartalomjgyzék a 2014 évről (2.),  de itt ne álljunk meg, hanem kövessük a képen látható tanácsokat.
- a másodikdik lépés után a lap alján megjelenik egy fájl neve, a vége .pdf
- erre kattintva ismét megjelenik a tartalomjegyzék, de mostmár a kurzor nyilacska helyett egy kezecske lesz.
Ennek segítségével kereshetsz, - ha ráviszed valamelyik címre és klikkelsz, akkor az adott cím alatt található tartalmat fogja megnyitni neked - lehet nekilátni olvasgatni.

Ha nyomtatni akarod, akkor az Intézőben keresd meg a mappát, ahova lementetted, a mappában a kinyomtatandó bejegyzést, majd arra kattints rá jobb egérgombbal.
Megjelenik a nyomtató ablak, abba írd be a nyomtatandó oldalszámokat, majd a nyomtatásra klikkelj.
A továbbiakban nem kell állandóan végigcsinálni ezt a procedúrát, egyszerűen megkeresed a mappában a 2014-et és ráklikkelsz, megjelenik a tartalomjegyzék, a kezecske kurzorral ráklikkelsz arra a címre, melyet olvasni akarsz és már működik is a dolog.

Érdekelne a véleményetek, meg az is, hogy használható-e ez az útmutató.
Böngésszetek, ha van hozzá kedvetek és nosztalgiázzatok - jó szórakozást hozzá!

Köszönöm, hogy megtiszteltetek azzal, hogy olvastatok, olvastok!

PuPu