ÚTBAN A RENDŐRÁLLAM FELÉ

Új jogosítványokat kapott a Honvédség, tekintettel az országot ért támadásra.
A kalifa csapatai hangosbeszélők bevetésével terrorizálják az országot, beözönlenek a nyitott kapukon és lefejelik a rendőrök új technikai felszerelését, a viperát.
Rogán és stábja hevenyészeti védelembe ment át a Pasa parkban, a ravaszság ebben az, hogy ha jön a janicsár, akkor majd azt hiszi, hogy elöljárója lakik a szegénysoron.
A kormányszóvivő a fürdőkádban ülve gyakorolja a müezzin imára szólító szavait, a Seregek Ura meg írja a kiáltványt: csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van.
Ez legalább akkora hazugság, mint a menekülteket segítő civil szervezetek támogatása, de annyira jól hangzik.

A nép már megint végletesen megosztott, ezúttal a migráns-kérdés a választóvonal.
Vannak migránsosok meg migránsellenesek, utóbbiak sokkal többen, mint a normálisan gondolkodók.
A menekült-kérdés olyan, mint a kurva, a hajléktalan vagy a koldus-kérdés: sokkal egyszerűbb és népszerűbb eltüntetni őket az aluljárókból, mint fedelet adni a fejük fölé.
Viszont a menekültek sokan vannak, és úgy látszik, hogy folyamatos az utánpótlás.
A probléma globális, reménytelen tehát lokális válasszal kísérletezni, még csak Európa sem képes megoldani a problémát, legfeljebb kezelni tudja.
Olyan ez, mint a csőtörés, ameddig el nem zárja valaki a főcsapot, addig hiába küldjük a spriccelő konnektorhoz - mint a répahúzós orosz mesében - Bábuska és Gyeduska után Ványuskát meg Dunyuskát is befogni a lyukakat, reménytelen a dolog.
Most éppen a Honvédség tűnik megoldásnak, de nem lesz az, akkor aztán jöhetnek a többi ötletek, sorozott önkéntesek, aztán sorozottak, határőrség, csendőrség, Hunyadi-páncélosok - egészen addig, míg meg nem döglik az utolsó liba is, és át nem lényegül piláffá.

Európa képtelen egységes választ adni a problémára, ezt hajtogatja a Nemzet Megmentője is, de azt nem teszi hozzá, hogy ennek oka elsősorban ők, azok a honi és külföldi politikusok, akik képtelenek lemondani a saját szemétdombon kukorékolás és szabad kapirgálás jogosítványairól.
Magyarembert meg nem a nagy eszéért szeretjük, ugye, be is szopja a cumit, enged mélyen a lelkébe kódolt idegenellenességének, és szabadjára ereszti az indulatait.
Nincs ezen mit csodálni, ebben az országban mindig gyanús volt az idegen, és szent meggyőződésem, hogy Szent István éppen úgy járt Intelmeivel, mint Mózes a tízparancsolattal, Krisztus a Bibliával vagy Marx a Kommunista kiáltvánnyal.
Itt már annyi nációt üldöztünk – és még többet mélységesen lenéztünk - , hogy annak a világon párja nincs.
Az egész Nagymagyarország erről szólt, az oláh, a tót, a rác, a bunyevác, a sváb, a ruszin, a zsidó – mind-mind gyanús és alacsonyabb rendű volt.
És még jól jártak, akik megúszták ezzel, de időnként randalíroztunk is.
Szegény jó Kötöny kun királyt feleségestől élve eltemettük akkor, amikor a tatárok az országra támadtak, mert nem szerettük a kunok szokásait, cserébe elvesztettük a muhi csatát…

De vissza a migránsok okozta nemzethalál esetén alkalmazható intézkedésekre.
A rendőrök járványügyi intézkedések céljából útvonalat elzárhatnak, a forgalmat korlátozhatják, magánlakásba írásos utasítással beléphetnek, területet, épületet lezárhatnak.
A rendőröknek ezek a jogosítványai ezidáig is léteztek, de nem ők állapították meg, hogy például ma reggeltől az M5-ös útpályán kitört a száj és körömfájás, a magánlakásokba is beléphettek, de az azért nem mindegy, hogy az erre szóló felhatalmazás bírói úton kerül kiadásra, vagy a járőrparancsnok is elég az elrendeléséhez.
Ez a rendőrállam felé vezető út egyik apró mérföldköve, a végrehajtó hatalom ellenőrzésének és korlátozásának felszámolása, ami ugyan kényelmes a kormánynak, de adott esetben felettébb kényelmetlen lehet neked.
A rendőröknek emellett lehetőségük nyílik, hogy a - a nemzetbiztonsági szolgálatokkal együttműködve - külföldi felderítő tevékenységet végezzen az államhatár rendjét veszélyeztető, valamint a terrorizmussal összefüggő cselekmények felderítésére, beleértve az embercsempészek felkutatását és leleplezését.
Ez korlátlan felhatalmazás a TEK-nek, ismét csak kivonva egy területet a parlamenti ellenőrzés alól, arról nem is szólva, hogy szokott ügyességünk és kiemelkedő szakmai felkészültségünk okán a szomszédos államokkal tovább javíthatja a kapcsolatainkat, ha elfognak egy magyar kémet, merthogy más államok területén ez a tevékenység kémkedésnek számít.
Még pikánsabb lesz a helyzet, ha uniós országban végzik tevékenységüket.

A katonák közreműködnek az államhatár őrzésében, a konfliktushelyzetek kezelésében, az erőszakos cselekmények elhárításában. 
A katonák jogosultak a forgalmat irányítani vagy korlátozni, kényszerítő eszközt is alkalmazhatnak, de csak úgy, mint a rendőrök.
A katonák – ha más kényszerítő eszköz nem áll rendelkezésre vagy a használatára nincs lehetőség – bárkivel szemben testi sérülés okozására alkalmas kényszerítő eszközt is használhatnak, azonban annak használata nem irányulhat az emberi élet kioltására. (Nem minősül lőfegyverhasználatnak a gumilövedék, a pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát, az elfogó háló.)
Tulajdonképpen a katona arra való, hogy kisgyermekes anyákat verjen viperával, esetleg gumilövedékkel lövöldözzön, ami mostantól európai megoldás, ellentétben 2006-al, amikor az embertelenség netovábbja volt.

A katonák bevetése egyébként egyszerű takarékossági intézkedés, minek költsük az ellopható pénzt a rendőri állomány kiképzésére, felöltésére, mikor ott vannak a katonák – egyenruha-egyenruha.
Úgy sincs dolguk, a célt, hogy úgy nézzenek ki a Bakonyban, mint G.I. Joe Irakban vagy Afganisztánban már elértük, sivatagban már álcázottnak tekinthető a harcos, amúgy meg úgy fel van szerszámozva, mint a temetői ló.
Az is érdekes kérdés, hogy a honvédek milyen alárendeltségben látják el feladataikat, várhatólag Kovács XXII József tegnap avatott őrmester fogja megszabni a feladatokat a katonazenekar határra vezényelt trombitásának…
Már, ameddig be nem sokallnak, és le nem szerelnek.

A politikai pártok természetesen támogatták az ötletet, kivéve a DK-t de hát Gyurcsányról tudjuk, hogy hazaáruló, míg a szocialisták a javulás útjára tértek, ők tartózkodtak.
Szavazásoknál a tartózkodás udvarias nemet jelent, és töröm a fejem, hogy mit kell ebben a közegben és ebben a helyzetben udvariaskodni?
Miért kell állandóan taktikázni, miért nem lehet a demokratákkal egyeztetett álláspontot kialakítani, miért nem lehet nyíltan kiállni szocialista értékek, például a szolidaritás elve mellett?
A tömeghangulat most hozott pár százalékot, de ennek nagy lesz még a böjtje, elvtelenséggel nem lehet tartós eredményt elérni.
Az ország most elégedett, jól megvédték, mint a nyugdíjakat.
Ide ne jöjjön egy migráncs se, maradjon mind otthon, de legalább Szerbiában meg Horvátországban.
Megájj, megájj, kutya Szerbia, fusson innen Jelaisics, a gyáva!


Bosszúból le is kellene vágni a közkedvelt Nagymagyarország címerről Horvátországot – nem gondolkodtál még ezen?

:O)))

A STÍLUS MAGA AZ EMBER

Sztárklikk-Rambo-diplomácia

„Le style est l' homme même” – a stílus maga az ember.
 Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja mondta ezt 1733-ban, akadémiai székfoglalóján, és a mondat a mai napig érvényes, sőt, ma talán még jobban, mint Buffon korában.

A feledhetetlen Feleki Kamillnak „Tudni illik, hogy mi illik” címmel volt egy műsora a múlt század hatvanas éveinek elején, nagy népszerűségnek örvendett.
Illemről, jó és rossz szokásokról esett benne szó, segített az embereknek abban, hogy megismerjék és alkalmazni tudják a korukban mértékadó illemszabályokat.

A kultúrember ezeket a szabályokat betartja, mert tudja, hogy megkönnyítik a társadalmi együttélést, segítenek elkerülni a feszültségeket és kellemessé teszik az életet.
Minél műveletlenebb, primitívebb valaki, annál kevésbé látja be ennek fontosságát, és teszi ezzel nehezebbé, kellemetlenebbé saját és környezete életét.

Az illemszabályok évszázadok során alakultak ki, egy részük természetesen elavult, de sok érvényben van a mai napig.
Újak is keletkeznek, gondoljunk csak az internetes kommunikáció illemszabályaira, a netikettre.

Az államközi kapcsolatokban még fontosabb szerepük van az illemszabályoknak, itt aztán nincs helye a lazaságnak.
A protokoll megszabja a szóbeli és írásbeli érintkezés formáit, a kölcsönös udvariassági szabályokat, ez pedig – jobb esetben – segít abban, hogy az egyes diplomáciai aktusok ne torkolljanak azonnali, helyszíni leszámolásba.
Az általános illemszabályok betartása terén sem döngethetjük a mellünket féltéglával.
Sajnálatos, de az ország negyed század alatt felettébb elbunkósodott, erőszakos emberszabásúakkal van tele a város, az autókban száztíz lóerő és egy ökör van, a szülő, aki elengedi tizenéves lányát-fiát egy szórakozóhelyre, soha nem tudhatja, hogy hogyan tér a gyerek haza, vagy hazatér-e egyáltalán.

De a diplomáciai érintkezésben azért a legutóbbi időkig érvényesült még a mértéktartás valamelyest.

Most viszont elszabadulni látszik a pokol.
Ezidáig legfeljebb kicsit feszengve röhögtünk azon, mikor szeretett miniszterelnökünk nőnemű partnereinek elegánsan pucsítva végignyalta a karját csuklótól-hónaljig, vigyorogtunk a kettéfűrészelt bonviván erőlködésén, hogy laza világfi benyomását keltse.
Megtekintettük választékos öltözködését, melynek csúcsán nyakkendőkötési szokásai állnak.
A tudományt még úttörő korából hozta magával, ezért lehet, hogy nála a nyakkendő hasközépig ér, teret engedve a terhesgondozáson is elismerő csettintéseket kiváltó pocakjának.
A – más kifejezés erre nemigen van – zsebreb@szott kezeiről már szó se essék, legyünk megértők, ha viszket az a mogyoró, hát meg kell vakargatni!
De, hogy miket enged meg magának verbálisan, az igazán felháborító.
A diplomáciában nemigen ajánlott más országok és vezetőik minősítgetése, sértegetése, a diplomáciát nem, traktorral írják a libalegelőre, hanem libatollal, merített papírra.
Arra a célra, hogy a neki nemtetsző országok vezetőit elküldje az anyjukba, a Nemzeti Ondó egy erre rendelt szolgát, az úgynevezett külügyminisztert alkalmazza, aki főállásban a magyar nemzeti érdekeket kótyavetyéli el, de van egy hatalmas előnye: nem pofázik vissza.

Természetesen ő is focista, jelleméhez illően kispályás, aki gondolkodás nélkül végrehajtja gazdája legostobább és legkártékonyabb parancsait is.
Ha kell, hóna alatt véres baltával szaladgál, ha kell, akkor végigszaladja a világot, de eredményt eddig felmutatni még nem tudott, kivéve az új diplomácia protokollszabályokat.
Ezek szerint ma bekéreti a bűnös ország nagykövetét a minisztériumba, majd imígyen szól a szőnyeg szélén álló diplomatához:
Na, mit bámúsz köcsög?
Most néző, mi, mint az ökör?
Mondd meg annak a ****szopó főnöködnek, hogy azonnal fejezze be az ótvaros hazudozását, vagy letépem a fejét és a seggébe dugom!
Há mit képzeltek tik ottan, kiscsákó?
Há mik vagyunk mink?
Há minek nézöl engemet, csicska bohócnak?
A Főnököt meg liberálisnak?
Liberális annak a sanghaji rúdtáncos durva anyádnak a bánatos csipája, és mostan húzzál a f@xba, ameddig nem rúglak seggbe!

Görög Ibolya szerintem esténként vizesre sírja a párnáját…
Az új stílus remélhetőleg hamar elterjed az Unióban, persze ehhez sokat kell még tanulniuk a nyugati politikusoknak, mert ezt kizárólag könyvből megtanulni nem lehet.
Ehhez kell az a kis plusz, amit otthonról hoz az ember gyereke.
Ezek ezt hozták, a kultúra vékony máza, melyet apáikra és rájuk kent Kádár, lepergett róluk, mikor beletelepedtek a hatalomba.
A helyzet ma éppen olyan, mint a múlt század első felének végén, mikor a viceházmestereket nevezték ki államtitkárnak, és a vicc szerint a feleségük sajnálkozva mondta: Ha nincsenek ezek a kommunisták, ma méltóságos asszony lennék.
Ezek ma annyiban mások, hogy nem állnak meg a sajnálkozásnál – egyéni képviselői indítvány és holnaptól kénytelen leszel méltóságosnak szólítani őket, ha nem akarsz éhendögleni.

Hogy ezzel mennyi kárt okoznak az országnak, neked, nekem, meg mindenkinek, az számukra közömbös.
A lényeg az, hogy a hatalom a kezükben maradjon, és náluk legyen a kincsesládikó kulcsa.
Már szinte mindenkivel megromlott a viszonyunk Európában, most éppen a szomszédos országok vannak soron.
Az Úr éppen csodát tesz: feltámasztja a kisantantot.

Tehetne másféle csodát is, akár jól is lakathatná a népet, de akinek pukkadásig tele a hasa, azt ritkán zaklatja fel, ha más éhes.
Összeveszni a szomszédoddal nem egy nagy kunszt, de helyrehozni egy elrontott kapcsolatot roppant nehéz és időigényes.
Így van ez az országok között is, és ennek fogjuk meginni a levét mi is, meg azok a szomszédos országokban élő magyarok is, akik ájult tisztelettel hallgatják ezt az ócska szemfényvesztőt.
Hát, majd megtanulják legalább, hogy mennyit érnek neki.

Mi meg azért olvasgassunk illemtan és protokoll-szakkönyveket, mert ezek el fognak múlni, mint egy rossz álom.
Néhány év még, és csak mosolyogni fogunk a rucaseggű bunkón, aki saját magával együtt egyszerre tette az országot szánalmassá és nevetségessé.
De azért ma még vérciki…

:O)))

HISZTÉRIA

Beszélgetek ismerősökkel és néha csak nézek, mint Rozi a moziban.
Mindig tudtam, hogy szakértő ország vagyunk, de, hogy ennyire szakértők vagyunk, azt nem sejtettem soha.
Például piszkos jók vagyunk Koránból, betéve tudjuk szúráit, még ha azt nem is tudjuk, hogy mi az a szúra, de ez nem is érdekes, csodálkozni nincs semmi okunk.
Ha elolvassuk a wikipedia vonatkozó szócikkét, akkor kiderül, hogy a szúra - a korán egyes fejezeteit jelentő szó - a szúr szóból ered, melynek nincs köze se a búcsúhoz, se a disznótorhoz, ellenben kerítést jelent, abban pedig - mióta Haidekker Viktor effendi személyes instrukciói alapján felépült a GYODA - tökéletesen otthon vagyunk.
A fejlődés nem áll meg, alighogy befejeztük a szerb határszakaszon a Gyorstelepítésű Drótakadály építését, máris elkezdtük a horvát határszakaszon a MÉGGYODÁBB első védvonal építését.
A védvonalnak ott már hagyományai vannak, hiszen Rákosi is ott építgette a Déli Védelmi Rendszert, igaz, ő betont használt, ami azért maradandóbb anyag a drótnál.
A két rendszer között - mármint a két védelmi rendszer között - nagy a hasonlóság, közös bennük, hogy egyik sem ér egy kalap szart sem, de amikor a szerencsétlen építők húzzák-vonják a dróttekercseket, akkor egyrészt úgy tűnik, hogy csinálunk valamit, másrészt meg a drótbeszerzéseknből is csurran-cseppen valami az arra rendelt zsebekbe...

De vissza a Koránra, melyet az iszlám harcos Biblia helyett használ, és amely ma a beszélgetések tárgya és középpontja.
Dolgos háziasszonyok ezreit foglalkoztatja a kérdés: a Próféta harcosának kötelező megpocsékolnia a keresztény asszonyokat, vagy ez csak opcionális.
Öregecskedő női hölgyek ragaszkodnak az aktus közelező jellegéhez, szemük előtt Omar Sharif ifjúkori képe lebeg, míg a sportszerető és harcedzett labdarúgó-szurkolók a potenciális konkurenciának már a gondolatán is felindulva meghirdették a keresztes hadjáratot.
Hogy aztán mi lesz a vége, elfoglaljuk-e ismét Akkon büszke várát, az a jövő titka, mindenesetre a szándék már megvan, reménykedjünk a megvalósulásban, habár egyelőre messze vagyunk ettől, mint hajdan a Makó nevű keresztes vitéz Jeruzsálemtől.
Szíriához is értünk, tudjuk róla, hogy ott csupa csóringer él, egyik se tud se írni, se olvasni, ezért agysebészeknek hívják őket a libsik, viszont agresszívek, mindegyiknek sokkal jobb okostelefonja van, mint nekünk és szaporodnak, mint a nyulak (bocsi, miniszterelnök úr!).
Ha beengedjük őket, egykettőre elveszik az országunkat, csak a vízet hagyják meg, mert az a zsidóké...

Az arab világban semmi kultúra nincsen, habár amikor mi még nyereg alatt puhítottuk az asszonyokat, ők már világhírű matematikusokat, csillagászokat, költőket adtak a világnak.

Megy a félelemkeltés ezerrel, már az összes szomszédos országgal haragban vagyunk, futsal-arénákban szocializálódott külügyminiszterünk olyan stílusban kommunikál európai politikusokkal, amit nem oktatnak a diplomáciai munkára felkészítő egyetemeken, ezt csak otthonról lehet hozni.
Ezt ő az erő felmutatásának tartja, a világ meg veretes bunkóságok végeérhetetlen folyamának.
Az erő igen fontos ebben a rezsimben, habár az a benyomásom, hogy az erőt gyakran összekeverik az erőlködéssel, aminek tudjuk, mi szokott a vége lenni.
Legutóbb horvát rendőrök lefegyverzésével dicsekedtünk, és súlyos határrend-sértésről beszéltünk, aztán kiderült, hogy a horvát rendőrök a mi tudtunkkal és engedélyünkkel léptek be fegyverrel hozzánk, kísérve a menekülteket szállító vonatot.
Már haza is mentek.

Katonáink is ott harciaskodnak, legfőbb fegyverük a marcona tekintet, ami a migránsokat nem hatja meg - hol vannak ezek az Iszlám Állam szadistáihoz képest?
Talán, ha narancssárga ruhát húznának a megafonos terroristára, akkor megmozdulna bennük valami, de így, - így igazán kár a gőzért.
Azt meg azért már igazán felismerhette volna a mici, hogy ha egy országban - bármelyikben - ottragad párezer menekült, akkor abból előbb-utóbb baj lesz, ezek az emberek nem akarnak menekülttáborokban élni, ennek a közel-keleten rossz az üzenete.
Vannak, akik már hatvan éve élnek ilyenekben, ők azt mondják, Beverly Hills jobb lakcím lehet...

Közben a DK nevében Gyurcsány bejelentette, hogy feljelentést tesznek azért, mert a rendőrök szervezetten provokálták ki a menekültek minapi minapi lázadását.

Talán még az is eszébe fog jutni, hogy lehet, 2006-ban sem spontán zavargások törtek ki - persze jobb későn, mint soha.Orbán azért képes fenntartani a hatalmát, mert a kulcspozíciókban szolglelkű és pénzéhes emberek ülnek, Gyurcsány meg azért nem tudta, mert ugyanott szabad szellemű és pénzéhes emberek ültek.

Mindenesetre a tömeghisztéria a  Nemzet Spermiumának farkincájára hajtja a vizet, és kevesen vannak, akik egy kis ecetet öntenének abba a vízbe.
Ennek az ellenzéknek semmi nem hozza meg a harci kedvét, amíg megvan neki a mindennapi libacomb, addig cicaharcot folytat, de még arra is vigyáz, karmolások ne érjék az ábrázatát.

Jelenleg a jobboldal győzelmi ünnepet ül, és minden oka meg is van rá.

Nem egy barátomtól hallottam, hogy ugyan ez az Orbán egy mici, de most azért jót tett az országgal, és ehhez még tárgyilagos és bölcs képet is igyekeznek vágni, mert ők nem szekértáborokban gondolkodnak.
Nem hát - ők nem gondolkodnak.
Nem értik, hogy ezzel a viselkedéssel az ország felkerült a terroristák célpontjainak térképére, az arab világgal is megalapoztuk a barátságos viszonyt, Izraelt úgyis kétujjal fogtuk, mint rosszlány a liliomot, az összes szomszédos országgal ellenséges viszonyba kerültünk, az Unió gyakorlatilag leírt bennünket és Amerika is tudja,  mit tartson rólunk.
A falusi sutyerák meg járkál kidüllesztett pocakkal a világban, kezében egy bunkósbot, azzal hadonászik - közben sérteget mindenkit, pedig hát olyan, mit a kenguru-bébi - más zsebéből él...
Meglesz ennek a böjtje.

A migránsok meg csak jönnek, jönnek, ha Horvátországot is elkerítjük, jönnek majd Szlovénián vagy Románián át, de ha eszük van, akkor egyszerre mindkét helyen
A sok hozzáértő között meg úgy tennék igazságot, hogy először egy vaktérképen meg kellene mutassa, hol van Szíria és hol van Afganisztán, aki meg bekerült a második fordulóba, annak le kellene írnia Bouillon Gottfried nevét, a döntőben meg arra kellene választ adnia, hogy hol feküdt a II. Világháború előtt a palesztin állam.
Nem tudom miért, de a menekültekről egyre gyakrabban jut eszembe a menekülő zsidók kálváriája Hitler uralomrajutása után.
A humánus és keresztény Európa, Amerika őket sem fogadta be - tudjuk, hogy mi lett a vége.

Nem jó egy népet földönfutóvá tenni, a kétségbeesett ember nemigen válogat az eszközökben.

Nekünk viszont válogatni kellene, de erősen...

:O)))

FÉRFISORS

A terv...

Az Alkotmánybíróság elutasította, hogy népszavazást írjanak ki a férfiak negyven évi munkaviszony utáni nyugdíjazása tárgyában, merthogy alaptörvényellenes lenne.
Hogy miért, az majd csak később derül ki, de talán nem is ez a lényeg.
A hibát nem most követték el, hanem akkor, amikor szavazatnyerési célból törvényt hoztak arról, hogy a nők negyven évi munkaviszony után elmehessenek nyugdíjba.
Félreértés ne essék, nem irigylem tőlük, de elegem van abból, hogy a mindenkori kormányok választások előtt jótékonykodjanak, népszerűséget vásároljanak maguknak, legyen szó tizenharmadik havi nyugdíjról, adóról, rezsicsökkentésről, negyven évi munkaiszony utáni nyugdíjazásról - bármiről.
A magyar állam pénzügyi fegyelme így is rettenetes állapotban van, a mici a szotyola közül válogatja ki a zsebében a pénzt aktuális ötleteire, meg hallottam, hogy feladatul szabta a pénzügyminiszternek, hogy "teremtsen elő" milliárdokat, mintha - pozíciójánál fogva - nem az ő feladata lenne a teremtés.
Kezdetben vala az ige, és az ige vala Istennél és az Isten vala a Viktor...

Elspekuláltam ezen dolgon,  de nehezen vergődök egyről-kettőre, mert megfejthetetlen a logikája.
Ha azt mondja a humánus magyar állam, hogy Maca! Negyven éven keresztül húztad az igát, hát megérdemled a békés, nyugodt öregkort, akkor az rendben van, de akkor ezt kellene mondania Józsinak is, aki szintúgy húzta az igát negyven évig, hát ő is megérdemelné a békés, nyugodt öregkort.
De ez utóbbit nem mondja, valamiféle homályos oknál fogva.
Az is érthető lenne, ha azt mondaná, hogy Julcsa! Szültél három gyereket, hát elismerjük, hogy ez fizikailag és emberileg is komoly megterhelés, ezért kapsz gyeremekenként egy év nyugdíj-korkedvezményt.
Tudjuk, hogy nevelésük ennél többet vett el az életedből, hát tekintsed gesztusnak...
Ezt még a férfi-társadalom is benyelné, hiszen aki a hagyományos családmodell követője, és a vacsorája nem pizza, az pontosan tudja, hogy a nő munkaideje hajnaltól addig tart, míg végre ki nem tudja mondani, hogy most ne...
Na de ha az a nő szingli?
És ha az a férfi a gyermekeit egyedül neveli, mert úgy hozta a sorsa?

És ha nem is esik ebbe a kategóriába, de dolgozik látástól-mikulásig, hogy elő tudja teremteni a családnak nevezett pénznyelő-gép számára az üzemanyagot?
A mosás-vasalás, főzés-mosogatás és a többi feladat sem könnyű, de vannak férfiak, akik az életüket térdenállva töltik és a kétszáz fok hőmérsékletű aszfaltot simogatják, hogy csak egy példát mondjak.
Vagy a rendőr, aki a mai világban nem igazán tudja, hogy estére hazaér-e a családjához, vagy - jobb esetben - kórházban tölti az éjszakát...
Ki tudja megfizetni neki azt a stresszt, melyben napról-napra életét tölti, sokuk a társadalom salakja között?
Szóval, a férfi élete sem fenékig tejfel, a tetejébe a stressztűrő képessége is rosszabb.
A társadalmi elvárás is magas vele szemben, hiszen a közfelfogás szerint ő felel a család anyagi helyzetéért, neki illene megkeresni azt a pénzt, amit aztán majd a nyugdíjjogosult elkölt.
Ez a mai világban szinte megvalósíthatatlan, a mai társadalom a kétkeresős családokra van optimalizálva, így aztán az átlagférfi, ha meggebed, sem tudja hozni a saját magával szemben támasztott követelményt.
Lehet azt mondani, hogy nem ez a követelmény, csak hát az évszázados beidegződéseket nehéz legyűrni, ahol a családi tradíció ilyen, ott a férfit nem a nőnek kell erre késztetni, elvégezte már ezt a feladatot az anyja, meg a társadalom.

A megvalósulás...

Még a vers is hazug - a mosónők korán halnak - mert a mosónő strapabíró, aki meg korán hal, az a férfi.
A férfiak várható életkora ma 71,6 év, míg a nőké 78,7 év.
A dolgok mai állása szerint Átlag Józsi halála előtt nyolc és fél éven át habzsolhatja az életet, míg a nő tizenöt és fél éven át rágcsálhatja a libacombot, hacsak el nem megy negyven év után nyugdíjba.
Aki tizennyolc éves korában kezdett el dolgozni, az ötvennyolc évesen már nyugger lehet, ami azt jelenti, hogy halála előtt huszonnyolc és fél éven át etetheti a macskáit - húsz évvel tovább, mint a hasonló élethelyzetben levő férfi, aki - ha férfi - kutyát etet.
Félreértés ne essék, nem a nőktől sajnálom a kedvezményt csak arra szeretnék rámutatni, hogy ennek az intézkedésnek a célja egyértelműen a szavazatvadászat volt.
És hát persze a számítás be is jön, mert a magyar állampolgár nem gazdája államának, hanem ellensége, - mint ahogy az állam is az ő ellensége, melyet lehetőleg ki kell játszani, de legfőképpen el kell csalmi előle az adót.
Ha egyszer eljutunk oda, hogy Átlag János és b. neje, a Julcsa valamiféle összfüggést lát az állam helyzete és a saját sorsa között, akkor essünk térdre, mert eljött az aranykor.
Persze csak akkor, ha az államot nem ejtette fogságba a maffia, mert ez esetben lehetsz te bármennyire is tisztánlátó és társadalmilag elkötelezett, azt kapod, amit a paci himbál - a lóvé meg marad a maffiánál.

Persze ez a probléma átmeneti, a jogszabályi környezet már rendezett, a nyugdíj neve csak a felesleges izgalmak elkerülése végett maradt a régi, egyébként a kegydíj jobban kifejezné mai tartalmát, de ez se sokáig.
A következő generációk számára ez már olyan lesz, mint nekünk a cselédkönyv vagy a szegénységi bizonyítvány volt - történelmi adalék, lábjegyzet "A létező szocializmus" fejezete alatt.
A rendszerváltás után a munka nélkül maradtak jelentős része után senki sem fizette a járulékot, aki után fizették, azok közül rengetegen minimálbérre lettek bejelentve, a kényszervállalkozók sem tolongtak a járulékfizetéssel.
A megszűnt termelőszövetkezetek kétkezi dolgozói idénymunkákon napszámoskodtak és ezt teszik a mai napig, a modern zsellérek számára a nyugdíj az utópiák birodalmába tartozik.
Mikor szétverték a termelőszövetkezeteket, a sok okos földesztergályos a saját öregkorát barmolta szét - többek között.
Az utolsó csapás a békés öregkorra, a magán-nyugdíjpénztárakban felhalmozott tőke szélbeszórása volt, ezt egy kormány se tudja visszapótolni, háromezer milliárdról van szó ugyanis, meg annak a hozadékáról.

Elnézegetem a kis mici mellett tüntetgető vén ostobákat, a kocsmákban bölcs pofát vágva bólogató nincstelen szerencsétleneket, de már sajnálni sem tudom őket.
Megérdemlik a sorsukat, mert képtelenek voltak és ma sem képesek felismerni saját érdeküket.
A régi magyar mondás szerint aki hülye, haljon meg.
Mindenki azt számolgatja, hogy hány aktívnak kell eltartania az inaktív népességet, de hát ki ígérte nektek, hogyha munka és jövedelem nélkül maradtok, akkor eltart majd benneteket?
Aki nem dolgozik az ne is egyék, és mindjárt javul az arány!
Itt az aktív népességenek csak ezt a bandát kell eltartania, a többek nem érdekesek.
Ebben segít nekik a Nemzetboldogító, mind megboldogult lesz, mire elérné a nyugdíjkorhatárt.

Visszatérve a férfiak nyugdíjára, aki azt hiszi, hogy ezek - kis e-vel - egy fillérrel is többet akarnak költeni a nyugdíjakra, az keresse fel elmeorvosát, gyógyszerészét.
Őket nem érdekli a nyugdíj, habár ameddig létezik a fogalom, nekik viszi ki először a postás, de nekik a nyugdíj csak szotyolára kell.
Ha a férfiak valamiféle csoda folytán ki tudnák harcolni egyenjogúságukat a nőkkel, a fedezetet erre a mai nyugdíjak adnák, legfeljebb majd kevesebb lesz párszáz vagy párezer forinttal a te nyugdíjad.
Nem kell mindennap csirkefarháton élni, egészséges az árokparton szedett vadsóska is, a liba is azt eszi, oszt milyen szép dundi, nem igaz?

Hát fel a harcra kékzoknik, az emancipuncik már kivívták a jogaikat, ti se tétovázzatok!
Arra azért figyeljetek, ha a kerítés elér Ausztriáig, akkor szedjétek nyakatokba a lábatokat, mert arrafelé még migránsnak lenni is jobb lesz, mint nálunk büszke magyar állampolgárnak, pengésdrót bástyáink mögött - ha fiú vagy, ha lány...

:O)))

ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT

Mindig a rendőrökön csattan az ostor.

Most sincsen ez másként, most éppen a világ kultúráltabbik része utálja őket, pedig ők nem tehetnek semmiről.
Ők csak végrehajtják a parancsokat és ha megtámadják őket, akkor védekeznek.
És most megtámadták őket, a nagyonostoba – vagy nagyonerkölcstelen - kormányszóvivő szerint felfegyverkezve.
Közben - kellett nekem hiányolni? - megjelent a TEK is, páncélozott harcjárművekkel, géppuskákkal, a fekete sereg (kik is erősítették koruk diktatúráját a Vezér testőrségeként, fekete egyenruhákban? ) tagjai közül nem egynek hiányzott az azonosító szám a sisakjáról, rájuk bizonyára nem vonatkoznak az előírások.

Nálunk kulturáltabb országokban a rendvédelmi szervek nem használhatnak katonai harcjárműveket, ott ugyanis fel sem merülhet, hogy a rendvédelem géppuskával lőhet bárkire is.
A zavargás egy Ferencváros mérkőzés utáni helyzetet idéz, persze oda épeszű apa nem viszi a gyerekét -  csak a kormány tűnik most megértőbbnek a sportbarátokkal.

Minden úgy történik, ahogy várható volt.
Orbán addig-addig hergelte a menekülteket, míg azoknál el nem szakadt a cérna, jóllehet hónapokon keresztül fegyelmezetten és csendben várakoztak sorsuk alakulására.
De mára beszorították őket, elvesztették a türelmüket, a bizalmukat, elvesztették a reeményt, hogy ők is nyugodtan élhetnek...Úgy érezhetik, hogy megoldhatatlan helyzetbe hozták, naponta megalázzák, becsapják, disznóhússal etetik őket, és valószínűleg sokuknak nincs már annyi pénze, hogy megrántsa a vállát és azt mondja, hogy újratervezés.

Rajtuk nem csodálkozom, a rendőreinket viszont nagyon sajnálom, mert ők egy harmadosztályú populista, egy ócska gengszter hatalmi játszmájának áldozatai.

Ne higgye senki, hogy a körülmények szerencsétlen összjátéka az, ami itt most történik.
Ez egy pontosan megtervezett propagandakampány része, és ha menet közben az apák karján ülő, vagy anyjuk szoknyájába kapaszkodó gyerekekre irányították a vízágyú csövét, hát annál jobb: legalább láthatja a világ, hogy nem kukoricázunk.
A új plakát elkészült, rajta a szöveg: Az emberek döntöttek: az országot meg kell védeni.
Szerintem ugyan az embertelenek döntöttek, de kicsire ne adjunk...


Egymilliárd párszázmilliót beleöltek ebbe a projectbe, de az ebből az egy kormányfőre jutó részesedés csak akkor lesz biztonságban, ha a plakátok kikerülnek az immáron simicskátlanított hirdetőtáblákra, ehhez viszont kell még valami: leginkább egy támadó, aki ellen az országot meg kell védeni.
Hónapok óta próbálkoznak, elmondták, hogy a migránsok egyre erőszakosabbak – de nem voltak azok.
Elmondták, hogy lopnak-rabolnak – hát, erre nem őket rabolgatták ki honfitársaink?
Persze ez nem lehetett gátja semminek – ha nincs támadó, hát majd csinálunk.
Mostmár van, jöhet a következő lépés, lehet harcolni a – kik ellen is?
Merthogy a migránsokat kicsukta az országból, a menekültkérelmeket ma például kivétel nélkül elutasították.
Az ország kerítése tovább épül Románia és Horvátország felé, aztán majd folytatjuk, ha kapunk szögesdrótot, merthogy az eddigi szállítók bejelentették: tovább nem szállítanak Magyarországnak.
Maradunk ellenségnek mi...

Egy magyar nyelvű orosz portál szerint két német vállalat is bejelentette, hogy nem hajlandó szögesdrótot eladni Magyarországnak, mert az “sérülést okoz, és megakadályozza a menekülteket abban, hogy belépjenek Magyarország területére”.
Az indoklás a következő: a szögesdrót sérülést okoz, ami a gyógyszerhiány miatt fertőzéshez vezethet. A vállalatok szerint az általuk árusított szögesdrótot börtönök számára gyártják, de azt “nem szabad menedéket kereső emberek ellen használni”. A Berlin központú Mutanox – ilyen téren Németország egyik vezető cége – azzal indokolta a döntést, hogy a szögesdrótot behatolások megakadályozására tervezték, de “a menekülő gyermekek és felnőttek nem bűnözők”.
Nem ringatom magam olyan ábrándokba, hogy ettől megáll a kerítésépítés, legfeljebb megalapítják a Nemzeti Szögesdrót Műveket, ha az kell hozzá, Orbán megdugja a sündisznót is, de hogy a számlát valamelyik strómanja állítja ki, arra mérget lehet venni…

Közben a kis mici beletörődött az uniós kvóták rendszerébe, érezhette: elérkezett a point of no return – a pont, ahonnan nincs visszatérés.
Ennek dacára a helyében nem terveznék a jövő nyárra kormányülést…


Viszont a média vezető hírben hozta, hogy Reménységünk átélt egy identitásválságot.

Először azt hittem, hogy a család megtalálta az elásott Stradivariust, mondtam is, hogy most majd jól elhúzza a migránsok nótáját, de csalódnom kellett: az identitásválság nem az övé, hanem a liberálisoké, ezért ez egy jó identitásválság.
A legveszélyesebb kombináció, amit ember ismer a történelemben az, ha az ember gazdag és gyenge. "A liberális filozófiából gyenge Európa következik, amely közben a gazdagságát meg akarja őrizni, de ha gyenge, nem tudja megőrizni" 
Azt mondta, a keresztény identitás fontossági sorrendet rajzol ki: először is felelősek vagyunk a gyerekeinkért, aztán a szüleinkért, majd a lakóhelyünkért, "aztán jön a hazánk, és aztán jöhet minden más". "Tudjuk, a liberális az egész világért felelős, merthogy jó ember, minden fáj neki, ami a világban történik" – vázolta az ellenpólust.
Hát, hogy vizet prédikálna borivás közben, azt nem lehet mondani, első a Család, aztán Felcsút, és utánuk jöhet minden más, ha még maradt…

Most éppen itt tartunk, de majdcsak tisztul a kép a nép fejében, ha meg jön a migránsözön, akkor úgyis mindegy, a Sejtet kiszögezik a füleinél fogva az ajtóra, mint a denevért – rontás ellen.
A cirkusz közben elkezdett szülni egy bűnöző, a nagy kérdés, hogy a kisbabája is bűnöző már?
Merthogy nem lehet az ilyet elég korán kezdeni.
Viszont a harcias operatőr által felrúgott edző állást kapott Spanyolországban, minden rosszból kijöhet valami jó.
Még az is lehet, hogy ezt a trágyadombot is el lehet takarítani, amit idecsinált a rendszerváltás.

Egyedül a libák tesznek magasról az egészre, őket nem érinti a határzár, és miután nem látják a menekültek környékén Semjént, menekülniük sem kell.
Szerencsés jószágok…

:O)))

A SEJT HÁBORÚBA MEGY

Oroszlánszagú Ricardo, a Hit Védelmezője, Krisztus Pörölye, Isten Bunkaja, a Nemzeti Ivarsejt háborút vizionál.

A rendőr szakközépiskolások eskütételén háborúközeli helyzetről beszélt - úgy látja, veszélyben van az ország kultúrája, szuverenitása, szokásai, rendje, és békéje is.
Szomorúan tájékoztatom, hogy ideje lenne leszállni a dakota lóról, majd a (ló) seggébe dugott nádszálon keresztül új életet lehelni a gebébe, merthogy szegény menet közben kimúlt.
Kultúráról beszélni ebben az országban már évek óta barokkos túlzás, a szuverenitás pedig az Unióba való belépés óta - saját elhatározásunkból - korlátozott.

Az ország szokásai is megváltoztak, elég, ha csak a tulajdonhoz való viszonyra utalunk.
Régen mindenki lopott egy keveset, ma pedig kevesek lopnak el mindent.
Aki itt rendről beszél, az félrebeszél.
Az ország békéje is régen kimúlt, az első ütést maga a szónok mérte rá a vesztett választást követően 2002-ben, mikor elmondta elhíresült mondatát: nem leszünk ellenzékben, hiszen a haza nem lehet ellenzében.
Ezzel gyakorlatilag megtagadta a parlamentáris demokráciát és két részre osztotta az országot, melynek az a fele a haza, melyben ő található.
Annyiban igaza van, hogy azóta minden mozdíthatót hazavittek, a haza pedig ott van, ahol ő tartózkodik.

De azért ez a háborúsdi vérciki, ezen nagyon már röhögni se lehet - a mici addig nem nyugszik, ameddig vér nem folyik.
Merthogy a határon már ott van a rendőr, a katona, a vasutas meg mindenki, aki érintett lehet a menekültkérdés megoldásában, talán már csak a TEK nincs ott.Igaz a jelenlétük nem is lenne logikus, hiszen ezt a szervezetet a terrorveszélyre hivatkozva teremtette a mici, de aztán menet közben átlényegült az ő személyes óvszerévé, a potenciális terroristák meg le vannak szarva.
Annál is inkább így van ez, hogy fél éven keresztül az jött be az országba, aki akart.
Ha az Iszlám Állam igaz hitre akarta volna tériteni Fradi Józsi árúfeltöltőt, hát zárt kötelékben, hadosztály ereővel is bemasírozhatott volna az országba.
De nem masírozott be, merthogy számára érdektelenek vagyunk, akik érdekesek, azok meg tudják a dolgukat.
Azt senki sem kérdezi meg, hogy te mici, hát ki felel itt az ország biztonságáért immáron öt éve?
Kinek a feladata lett volna az államhatár őrzésének és védelmének biztosítása?
Ki engedte az országban szabadon kószálni a migránsokat, ki pótolta a tetteket plakátokkal?
Kié a nyomda?
És kié a felelősség?

Persze érthető, hiszen a Quaestor-ügy kapcsán kéznyújtásnyira volt a bukás, és egyre több dolog veszélyeztette a hatalmat.Olyan volt már, mint a cirkuszban a tányérpörgető bohóc, aki - mielőtt elkezdenek potyogni a tányérok - elhatározza, hogy inkább koncepciót vált és trapézművész lesz.Ez sikerülhet is, csak a tét egyre nagyobb - nem csak neki, hanem nekünk is, a védőhálót pedig éppen most kezdik el kihúzni alólunk.Persze nem biztos, hogy olyan forrón eszik a kását, ahogy főzik, lehet, hogy a határátkelőkön keresztül beléptetett migránsok kérelmeinek elbírálása gördülékeny és gyors lesz, de erre kevés a remény. Láthatólag éppen az a foglalkozás tárgya, hogy bebizonyítsuk: a migráns agresszív.És az is lesz, ha nem teremtünk szabályozott, ésszerű, közérthető és normális körülményeket.Ha mindenkit vissza akarunk adni Szerbiának, az érdekes lesz, mert ha csak naponta ezer ember marad is az államközi szerződés eredményeként nálunk, akkor sem tudunk majd mit kezdeni két hónap múlva a tömeggel, különösen úgy, hogy nyakunkon a tél.

Mi lesz, ha Európa besokall és Ausztria elkezdi saját határait biztosítani, mintegy újrarajzolva a schengeni határt, és átmenetileg leállítja a menekültek beengedését, egyúttal az Unió beszünteti a támogatások folyósítását?
Elmondom, hogy mi lesz: államcsőd lesz, ennek összes gyászos következményével, a közalkalmazotti - kööztisztviselői szféra fizetéseinek leállításával, az ingatlanok elértéktelenítésével, a nyugdíjfolyósítások leállításával, a gazdaság működésképtelenségével, bankcsődökkel, az egészségügy összeomlásával - rossz belegondolni is.
És mi nem vagyunk az euro-övezet tagjai, ha lepadlózunk, hát így jártunk.
Hozzájöhet ehhez még az elkeseredett migránsok betörése, a regisztrációra várók kitörése.
Akkor lövetni fog ez az eszement?
Nem kizárt.

Legjobban az fáj, hogy egyetlen jobboldali ember nincs, aki felismerné azt a halálos veszélyt, amibe ez a szociopata diktátorocska tereli az országot.
Igaz, a II. Világháború előtt sem voltak túl sokan, akik felemelték szavukat a halottak százezreit eredményező nacionalista kivagyiság és az ostoba vezetők ellen.

A liba nem száll le arra a rétre, ahol egyszer már lőttek rá.Úgy látszik, több eszük van, mint nekünk...

:O))) 

SCHENGEN KERESZTESVITÉZEI

Hadd kezdjem azzal: köszönjük Viktor!
Hosszú a sor, amit neked köszönhetünk, most egyel több, amiért köszönetet mondhatunk.
Köszönjük, hogy nagyjából vége van Schengennek, hogy véget ért az az állapot, mikor beültél az autódba Nyíregyházán, és ha kedved és erőd volt, egy nekifutásból elautózhattál Lisszabonig anélkül, hogy az útleveled vagy egyéb okmányaid kellett volna mutogatnod.
Végetért az az illúzió, mikor európai polgárnak érezhetted magad.
Németország ma visszaállította - természetesen ideiglenesen - a határellenőrzést déli határain - ha belegondolok az Ideiglenesen Hazánkban állomásozó Déli Hadseregcsoport öröklakásaiba, sok okom nincs az optimizmusra.
Meglehet, ha ma nem, hát majd holnap az osztrákok is vissza fogják állítani, és holnapután valóban itt üldögélhet hetekig - ha nem hónapokig - ezer és ezer menekült, kérelmének elbírálására várva..
A mici jövendölése beválik.
Nem volt elég bajunk, hát csináltunk magunknak.

Miután mi vagyunk a schengeni övezet határainak teljességgel alkalmatlan őrei, így rajtunk csattan majd az ostor azért, mert a Nemzeti Ondó be akarta bizonyítani, hogy a probléma kezelhetetlen.
Addig ügyködött, addig-addig épített a legalantasabb öösztönökre, mígcsak sikerre nem vitte a huszadik század első felének feltámasztását, neki meg ügyibevaló ks bajuszkája nem nőtt.
Végre van olyan embercsoport, amely eléggé védtelen ahhoz, hogy pillanatnyilag kockázat nélkül lehet támadni és hosszabb távon ellenséget faragni belőle.
Hogy emberiesség?
Együttérzés?
Európai viselkedés?
Ugyan már - kit érdekel, mikor az a veszély fenyeget, hogy meggyalázott lányainknak csadorban kell főzni a bablevest, hogy férfiainkat körülmetélik, mintha zsidók lennének - ahhh, irgalomannyanehaggyel, és az a müezzin is ott a toronyban... - hát küzdjünk ellene!

Ha együttműködünk Európával, semmi gond nincs.
Ha lakosságarányosan osztjuk el a menekülteket, akkor Magyarországra éppen negyvenezer jutott volna - kétmillió menekültet feltételezve.
Németország a hússzorosát vállalta, itt megyénként kétezer embert jelentene, ami sok, de nem elviselhetetlen.
Hiszen a titokban idetelepített ezer kopt keresztény család sem tűnt fel senkinek - az úgy három-négyezer ember...
Nem működtünk együtt Európával, ellenben a legócskább eszközökkel élve menekültellenes hangulatot gerjesztettünk.
Úgy tettük ezt, hogy tudtuk, Németország befogad idén akár nyolcszázezer menekültet is, ehhez képest jött néhány százezer idáig, őket altattuk szántóföldön az esőben, őket csaptuk be, őket hagytuk tájékoztatás nélkül, őket zavartuk szanaszéjjel az országban, hadd csinálja össze Maris néni a lábaszárát.
Mi engedtük rá Németországra egy tömegben a regisztrálatlan menekülteket, mert nem akartuk megszervezni sem az ellátásukat, sem a regisztrációjukat, így hozva lehetetlen helyzetbe azt az államot, mely az egész menekült-probléma súlyát szinte egyedül viseli.

Ennek dacára nálunk senki nem beszél menekültekről, mindenki bevándorlókról beszél, jóllehet, ide senki nem akar bevándorolni.
A kettő között a különbség az, hogy a menekült vendége az országnak, mely menedéket nyújt neki, míg a bevándorló családtag kíván lenni.
Ha béke lenne a Közel-Keleten, a menekültek nagy része hazamenne, mint ahogy anno a görög diktatúra felszámolása után is rengeteg görög emigráns tért haza.
Itt ma szóban mindenki Európáért aggódik, tettekben meg csak a saját xenofóbiáját éli meg.
Orbán politikája meg ezt kihasználja.
Elnézegettem a CÖF tüntetését a Magyar Narancs szerkesztősége előtt.
Bayer Zsolt hirdette az Igét, ott forgatta a szemét, mint a Lencsibaba, úgy aggódott Európáért, mint Julcsa a bál után az első vérzésig.
Ha az embeer nem tudná, hogy ez az ember - Orbán egész pereputtyával együtt - ellensége az egységes Európának, teljesen meg is hatódna.
Így viszont csak egy gyenge szinészt lehetett látni, Orbán magyar hagját.
Még a hangszíne és a hanglejtése is a főnökét idézi, hazudni is majdnem olyan jól hazudozgat.
Meg is hízott szépen, nem nagyon látni rajta nyomát a nélkülözésnek, már csak a nyelvét kellene kilógatnia és nem csak szinkronszerepet vállalhatna...

Megtapsoltatta hallgatóival Romániát, Szlovákiát is, merthogy a balti államokkal, a csehekkel meg a lengyelekkel együtt ellenzik a menekültek szétosztását a tagállamok között.
Nagyon kellett röhögni a sok bárgyúpofájú nacionalistán, amint ünneplik Trianon nyerteseit...
A menekülteket a Nagy Magyar Kultúrfölény birtokában egyszerűen lekecskepásztorozta, jóllehet arányaiban a menekültek között kevesebb az analfabéta, mint a befogadó országok lakói között.
Volt viszont demokrata tüntetés a Kossuth téren meg az Egyetem téren is, utóbbin Gyurcsány bejelentette, hogy élőláncot szervez a Parlament köré, a Kossuth téren meg a pártok szükségességéről győzködte Juhász hallgatóságát.
De felháborodott a cigányság nevében Setét Jenő is, merthogy szeretett miniszterelnöke tett egy-két pejoratív kijelentést a legnagyonn magyarországi kisebbségre.
Arról nem érkezett hír, hogy Orbán szégyellte volna magát, mint ahogy Európa sem arra fog emlékezni, hogy emberséget vittünk bele, hanem arra, hogy Orbánt...
Namármost mindkét rendezvény szép volt, de ez volt az az eset, mikor az egy több lett volna a kettőnél.
Gyurcsány egyébként nehezményezte az MSZP sunnyogó magatartását és jövendőmondásba fogott: ha nem foglal határozottan állást a legnagyobb ellenzéki párt, akkor nem sokáig lesz legnagyobb - ő már látja is reggel, borotválkozás közben, hogy ki vezeti majd a magyar baloldalt.
Élőlánc meg valóban kellene, de legalább ötven soros, aztán megnézném, a kis mici ki mer-e jönni a kijáraton, vagy átmegy vakondba, amilyen bátor.
A Keletit is bátran megnézte - kocsiból, kívülről, ugye...

Mindenki azt sugalmazza, hogy keddtől itt új világ köszönt be, ami egy nagy marhaság, legfeljebb a gondjaink szaporodnak.
Mindenesetre teljes szívemből sajnálom a határon szolgálatot teljesítő rendőröket és katonákat, akiket feletteseik szinte reménytelen helyzetbe hoznak.
A katonák ott álldogálnak a határon, mint modern madárijesztők, horgászkalapban, géppisztollyal, a rendőrök nem kapnak enni meg inni, a migránsok meg ballagnak rendületlenül.
A szír lakosság fele - tizenegymillió ember - elhagyta az otthonát, de a többségük annak közelében maradt.
Talán a nagyhatalmak segíthetnének a helyzeten, de hát az amerikai elnökválasztás 2016-ban esedékes, és Obama az a vadász, aki a libavadászat lefújása előtt tíz perccel még nem lőtt libát, csak bakot, úgyhogy sok jóra nem számíthatunk.
Egyeske meg most elégedett lehet magával, mint a gyerek, aki megcsinálta a vekkerórát, hogy ne ketyegjen.

Az csak a baj, hogy a javíttatás drága lesz és azt is nekünk kell majd megfizetni...

:O)))

CORVINUS A BÁRD ALATT

Minden más hírt elnyom a menekültkérdés.
Nem kétséges, gond ez Európának, nem is kicsi, de ez nem jelenti azt, hogy közben megállt volna az élet.
Annál is kevésbé, merthogy a hatóságok a mlgráció kérdését leginkább úgy kezelik, mint Józsi a méhrajzást - beszögezi az ablakot, aztán várja a tűzoltókat, akik majd eltávolítják a dühös kis bogarakat, de közben egyre kevesebbet mehet az udvarra a budira.
Ellőbb utóbb beszarik, de egyelőre még előbb van.
Aki a Hollán Ernő utcában lakik, az tudja, miről beszélek...

Az élet pedig azt hozta, hogy Orbán régi álma, a Corvinus Egyetem - a Közgáz - széttrancsírozása és eljelentéktelenítése időszerűvé vált.
Aki azt gondolja, hogy ez valami nagyívű felsőoktatási reform szükségszerű kövekezménye, az téved.
Felsőoktatási reformból még kisívű sem létezik, hacsak azt nem tekintjük felsőoktatási reformnak, hogy ma már pénz nélkül lehetetlen elvégezni egy egyetemet.
Még szerencse, hogy a Fidesz követelésére nincs tandíj - vagy tévednék?
Vannak egyetemek, egyetemi karok, ahol tanulni csak azok képesek, akiknek szülei mutyimilliomosok vagy trafikhercegek, esetleg strómanok.

Ha például Vajna Tímea gyermekkel ajándékozza meg apjukot, hát neki aztán nem lesz nehéz jogászt nevelni a kisdedből, és miután a család igen közel áll a Nemzeti Génbankhoz, így aztán a gyerek nem csak két méter magas, fekete és kékszemű lesz, de hasonlítami is fog a fiatal Alain Delonhoz...
Nade mi lesz azokkal, akik nem állnak a saját lábukon, nem anyjuk Vajna Tímea?

A Corvinus a magyar felsőoktatás azon kevés számú intézményei közül egy, melyet  nemzetközileg is jegyeznek az egyetemek között.
Még a neve is jól sikerült, hiszen leánykori neve - Marx Károly - után lehetett volna bosszúból akár vitéz Jákfai Gömbös Gyula Közgazdaságtudományi Egyetem is, ahol a matematikai alapműveletek oktatása folyik, míg a közgazdászképzés átkerül a Mária Ludovika Főhercegnő Közszolgálati Egyetemre.
A Corvinus szép név, Mátyás király adóira gondolva a hallgatók pontosan tudják, mit vár majd tőlük a mindenkori kormány.

Aki ezt viccnek képzeli, annak jusson eszébe, hogy egyesek komolyan fontolgatták a jogászképzés áttelepítését az ELTE-ről a Közszolgálti Egyetemre - ebben az országban semmi sem elképzelhetetlen, csak a józan ész.

Az egyetem sorsa akkor pecsétlődött meg, amikor Medgyessy Péter győzött itt a miniszterelnök-jelölti vitában, de ez nem volt elég - Gyurcsány sikeres fórumának is helyet adott - emellett Dobrev Klára is az egyetemen tanított - mi kell még?
Meg amúgy is liberális fészeknek számított, sehol egy kereszt, sehol egy Nagymagyarország térkép, csak Marx ült az aulában, mint a kommunizmus átmenetileg nyugdíjba vonult kísértete, mígcsak ki nem ebrudalták szegényt.

Nem friss ötletről van szó, hiszen időről-időre szóba került a dolog, de csak most, mikor az oktatás virágzik és hazánknak nincs más baja, most jött el az ideje a realizálásnak - első lépésként a budai karokat válsztják le az Egyetemről.
Lehetne ez akár ésszerű lépés is, de ez az egész ügy lóg a levegőben, ésszerű magyarázat nincs, mert azt ugye nem képzeli senki, hogy a Matolcsy unortodox tanait oktató tanszék megfelelő cserealap lenne az egyetem budai campusáért.
A probléma az, hogy a végrehajtó hatalom belenyúlt az egyetem autonomiájába, nem először egyébként.
Első menetben elvette a gazdasági önállóságot, most pedig a szervezeti önállóságra is rátenyerelt, híven mindent átható orbánosítási politikájához.

Ez még mindig nem lenne baj, ha a társadalom úgy reagált volna erre, ahogy egy demokráciában reagálni illenék, de a társadalom kussol.
A legfájóbb a szolidaritás hiánya, hiszen az ember azt gondolná, hogy az egyetemi polgárok - a jövő társadalmának krémje - kiáll elvei és társai mellett.
Hát nem, akinek jut a felsőoktatás libájából egy kis csontos farhát, az kussol és sunnyog, jóllehet ordítania kellene, hogy a hatalom a jövőben háromszor is meggondolja, hogy hozzá merjen-e nyúlni - akárcsak ilyen áttételesen is - a fiatalok jövőjéhez.
Már a középiskolai oktatás átszervezésekor is elvárható lett volna, hogy az egyetemisták kiálljanak jövendő utódaik mellett, histen öccseiket húgaikat is érinti majd a modern röghözkötés, a társadalmi mobilitás hiánya.
Mégsem.

Jön az ősz, jönnbek a tüntetések, mi meg olyan nagy ötletekkel fogunk tüntetni, mint hogy felszólítjuk Obánt, hogy szégyellje magát, meg. hogy vigyünk emberséget Európába.
Orbánt szégyenkezésre biztatni olyan, mint Szopijulist pirulásra bírni azzal, ha megfogod a seggét.
Ami Európát illeti, a nemzet kettéfűrészelt ivarsejtje éppen taszigál bennünket kifelé, csak - praktikus okokból - nem akar kilépni.
Azt akarja, hogy Európa vágjon ki bennünket, mint a macskát szarni, hogy aztán széttárhassa a karjait, hogy ugye, megmondtam - ilyenek ezek, de én megvédelek bennetekt így is, mert nem csak igazlátó vagyok, de erős is.

Nem általánosságokért kellene itt tüntetni, hanem például be lehetett volna állni a Corvinus diákjai és oktatói mögé az összes egyetem összes diákjának és oktatójának, és százezren követelni: el a kezekkel a fiataloktól!
De lehetne éppen tüntetni a katonaság politikai célokra történő felhasználása ellen  is, vagy a földmutyi újabb fordulója - az állami földek "kiárusítása" - ellen is.
Vagy esetleg az Unióval való együttműködésért.

Nem sok általános tüntetési cél kell, hanem egyszerre csak egy, mint például a netadó volt.

Csak rájönnek előbb-utóbb erre a tüntetésszervezők is.
Addig azért menjünk mi is, mert nincs szánalmasabb a Kossuth téren kétezer bármiért tüntető embernél.

Adjunk már magunkra!

:O)))