A terv... |
Az Alkotmánybíróság elutasította, hogy népszavazást írjanak ki a férfiak negyven évi munkaviszony utáni nyugdíjazása tárgyában, merthogy alaptörvényellenes lenne.
Hogy miért, az majd csak később derül ki, de talán nem is ez a lényeg.
A hibát nem most követték el, hanem akkor, amikor szavazatnyerési célból törvényt hoztak arról, hogy a nők negyven évi munkaviszony után elmehessenek nyugdíjba.
Félreértés ne essék, nem irigylem tőlük, de elegem van abból, hogy a mindenkori kormányok választások előtt jótékonykodjanak, népszerűséget vásároljanak maguknak, legyen szó tizenharmadik havi nyugdíjról, adóról, rezsicsökkentésről, negyven évi munkaiszony utáni nyugdíjazásról - bármiről.
A magyar állam pénzügyi fegyelme így is rettenetes állapotban van, a mici a szotyola közül válogatja ki a zsebében a pénzt aktuális ötleteire, meg hallottam, hogy feladatul szabta a pénzügyminiszternek, hogy "teremtsen elő" milliárdokat, mintha - pozíciójánál fogva - nem az ő feladata lenne a teremtés.
Kezdetben vala az ige, és az ige vala Istennél és az Isten vala a Viktor...
Elspekuláltam ezen dolgon, de nehezen vergődök egyről-kettőre, mert megfejthetetlen a logikája.
Ha azt mondja a humánus magyar állam, hogy Maca! Negyven éven keresztül húztad az igát, hát megérdemled a békés, nyugodt öregkort, akkor az rendben van, de akkor ezt kellene mondania Józsinak is, aki szintúgy húzta az igát negyven évig, hát ő is megérdemelné a békés, nyugodt öregkort.
De ez utóbbit nem mondja, valamiféle homályos oknál fogva.
Az is érthető lenne, ha azt mondaná, hogy Julcsa! Szültél három gyereket, hát elismerjük, hogy ez fizikailag és emberileg is komoly megterhelés, ezért kapsz gyeremekenként egy év nyugdíj-korkedvezményt.
Tudjuk, hogy nevelésük ennél többet vett el az életedből, hát tekintsed gesztusnak...
Ezt még a férfi-társadalom is benyelné, hiszen aki a hagyományos családmodell követője, és a vacsorája nem pizza, az pontosan tudja, hogy a nő munkaideje hajnaltól addig tart, míg végre ki nem tudja mondani, hogy most ne...
Na de ha az a nő szingli?
És ha az a férfi a gyermekeit egyedül neveli, mert úgy hozta a sorsa?
És ha nem is esik ebbe a kategóriába, de dolgozik látástól-mikulásig, hogy elő tudja teremteni a családnak nevezett pénznyelő-gép számára az üzemanyagot?
A mosás-vasalás, főzés-mosogatás és a többi feladat sem könnyű, de vannak férfiak, akik az életüket térdenállva töltik és a kétszáz fok hőmérsékletű aszfaltot simogatják, hogy csak egy példát mondjak.
Vagy a rendőr, aki a mai világban nem igazán tudja, hogy estére hazaér-e a családjához, vagy - jobb esetben - kórházban tölti az éjszakát...
Ki tudja megfizetni neki azt a stresszt, melyben napról-napra életét tölti, sokuk a társadalom salakja között?
Szóval, a férfi élete sem fenékig tejfel, a tetejébe a stressztűrő képessége is rosszabb.
A társadalmi elvárás is magas vele szemben, hiszen a közfelfogás szerint ő felel a család anyagi helyzetéért, neki illene megkeresni azt a pénzt, amit aztán majd a nyugdíjjogosult elkölt.
Ez a mai világban szinte megvalósíthatatlan, a mai társadalom a kétkeresős családokra van optimalizálva, így aztán az átlagférfi, ha meggebed, sem tudja hozni a saját magával szemben támasztott követelményt.
Lehet azt mondani, hogy nem ez a követelmény, csak hát az évszázados beidegződéseket nehéz legyűrni, ahol a családi tradíció ilyen, ott a férfit nem a nőnek kell erre késztetni, elvégezte már ezt a feladatot az anyja, meg a társadalom.
A megvalósulás... |
A férfiak várható életkora ma 71,6 év, míg a nőké 78,7 év.
A dolgok mai állása szerint Átlag Józsi halála előtt nyolc és fél éven át habzsolhatja az életet, míg a nő tizenöt és fél éven át rágcsálhatja a libacombot, hacsak el nem megy negyven év után nyugdíjba.
Aki tizennyolc éves korában kezdett el dolgozni, az ötvennyolc évesen már nyugger lehet, ami azt jelenti, hogy halála előtt huszonnyolc és fél éven át etetheti a macskáit - húsz évvel tovább, mint a hasonló élethelyzetben levő férfi, aki - ha férfi - kutyát etet.
Félreértés ne essék, nem a nőktől sajnálom a kedvezményt csak arra szeretnék rámutatni, hogy ennek az intézkedésnek a célja egyértelműen a szavazatvadászat volt.
És hát persze a számítás be is jön, mert a magyar állampolgár nem gazdája államának, hanem ellensége, - mint ahogy az állam is az ő ellensége, melyet lehetőleg ki kell játszani, de legfőképpen el kell csalmi előle az adót.
Ha egyszer eljutunk oda, hogy Átlag János és b. neje, a Julcsa valamiféle összfüggést lát az állam helyzete és a saját sorsa között, akkor essünk térdre, mert eljött az aranykor.
Persze csak akkor, ha az államot nem ejtette fogságba a maffia, mert ez esetben lehetsz te bármennyire is tisztánlátó és társadalmilag elkötelezett, azt kapod, amit a paci himbál - a lóvé meg marad a maffiánál.
Persze ez a probléma átmeneti, a jogszabályi környezet már rendezett, a nyugdíj neve csak a felesleges izgalmak elkerülése végett maradt a régi, egyébként a kegydíj jobban kifejezné mai tartalmát, de ez se sokáig.
A következő generációk számára ez már olyan lesz, mint nekünk a cselédkönyv vagy a szegénységi bizonyítvány volt - történelmi adalék, lábjegyzet "A létező szocializmus" fejezete alatt.
A rendszerváltás után a munka nélkül maradtak jelentős része után senki sem fizette a járulékot, aki után fizették, azok közül rengetegen minimálbérre lettek bejelentve, a kényszervállalkozók sem tolongtak a járulékfizetéssel.
A megszűnt termelőszövetkezetek kétkezi dolgozói idénymunkákon napszámoskodtak és ezt teszik a mai napig, a modern zsellérek számára a nyugdíj az utópiák birodalmába tartozik.
Mikor szétverték a termelőszövetkezeteket, a sok okos földesztergályos a saját öregkorát barmolta szét - többek között.
Az utolsó csapás a békés öregkorra, a magán-nyugdíjpénztárakban felhalmozott tőke szélbeszórása volt, ezt egy kormány se tudja visszapótolni, háromezer milliárdról van szó ugyanis, meg annak a hozadékáról.
Elnézegetem a kis mici mellett tüntetgető vén ostobákat, a kocsmákban bölcs pofát vágva bólogató nincstelen szerencsétleneket, de már sajnálni sem tudom őket.
Megérdemlik a sorsukat, mert képtelenek voltak és ma sem képesek felismerni saját érdeküket.
A régi magyar mondás szerint aki hülye, haljon meg.
Mindenki azt számolgatja, hogy hány aktívnak kell eltartania az inaktív népességet, de hát ki ígérte nektek, hogyha munka és jövedelem nélkül maradtok, akkor eltart majd benneteket?
Aki nem dolgozik az ne is egyék, és mindjárt javul az arány!
Itt az aktív népességenek csak ezt a bandát kell eltartania, a többek nem érdekesek.
Ebben segít nekik a Nemzetboldogító, mind megboldogult lesz, mire elérné a nyugdíjkorhatárt.
Visszatérve a férfiak nyugdíjára, aki azt hiszi, hogy ezek - kis e-vel - egy fillérrel is többet akarnak költeni a nyugdíjakra, az keresse fel elmeorvosát, gyógyszerészét.
Őket nem érdekli a nyugdíj, habár ameddig létezik a fogalom, nekik viszi ki először a postás, de nekik a nyugdíj csak szotyolára kell.
Ha a férfiak valamiféle csoda folytán ki tudnák harcolni egyenjogúságukat a nőkkel, a fedezetet erre a mai nyugdíjak adnák, legfeljebb majd kevesebb lesz párszáz vagy párezer forinttal a te nyugdíjad.
Nem kell mindennap csirkefarháton élni, egészséges az árokparton szedett vadsóska is, a liba is azt eszi, oszt milyen szép dundi, nem igaz?
Hát fel a harcra kékzoknik, az emancipuncik már kivívták a jogaikat, ti se tétovázzatok!
Arra azért figyeljetek, ha a kerítés elér Ausztriáig, akkor szedjétek nyakatokba a lábatokat, mert arrafelé még migránsnak lenni is jobb lesz, mint nálunk büszke magyar állampolgárnak, pengésdrót bástyáink mögött - ha fiú vagy, ha lány...
:O)))
21 megjegyzés:
Van ott tüdő! A férfiak most nem kaphatnak kedvezményt, mert a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazás ígérete kell a következő választás kampányához!
Aztán vagy megkapják, vagy nem...
Ha megkapják, jó ürügy lesz a nyugdíjak csökkentéséhez.
Egyetértek Sicc kollégával: akármibe hajlandó vagyok lefogadni, hogy 2017-ben ismét - ha még mindig ugyanez a gárda lesz kormányon, márpedig sajnos ez lesz, hiszen igazán olyan "cuki fiatalok" -asztalra fog kerülni a téma, és addigra az alkotmányos aggályok is elsimulnak. És igen: "jó ürügy lesz a nyugdíjak csökkentéséhez"...
Aki egy kicsit is tudott "közgazdaságiul" gondolkodni, az már a 13. havi nyugdíj bevezetésekor is tistában volt vele, hogy arra nincs fedezet, a nyugdíjasok szavazatának megszerzése volt a cél. Tudtuk - mi nyugdíjasok is -, hogy a 12 havira sem jött össze a pénz a járulékok befizetéseiből, azt is ki kellett mindig egészíteni az állami költségvetésből. Aztán, mkor Bajnai kénytelen volt a 13. havit megszűntetni, a nyugdíjasok tömege berágott, s az ő szavatuk is komoly szerepet játszott a 2010-es fidesz kétharmad kialakulásában.
Most megirigyelték a szocik a fidesz populista kommunikációja sikereit, s bedobták ezt a férfiak 40 évi munka utáni nyugdíjazását. Ők is tudják, hogy nincs rá fedezet, a nőkére sincs, mégis próbálkoznak vele. Ha valamilyen csoda folytán mégis bevezetésre kerülne, azt csak tényleg a meglévő nyugdíjak kurtításával tudnák megvalósítani. De nem fogják, mert a fidesz jl tudja, ha csökkentenék a nyugdíjakat, komoly veszélybe kerülne a 2018-as választás az ő számukra.
Kedves Frank!
Úgy gondolom, a nyugdíjak csökkentése a 2018-as választások után várható. 2022-ig meg lesz 4 év, addig az öregebbje meghal, a többit meg egymásra lehet uszítani, hiszen máris kezd nő-férfi vita lenni a nyugdíj miatt. Aztán lesz valami más ügy, ami eltereli róla a figyelmet. A négy év elég arra, hogy végül mindenki elhiggye, hogy milyen jól járt.
Simonovits András az ÉS-ben azt írja, hogy a nyugdíjrendszer logikáját különösen bonyolulttá teszi, hogy egyéni szinten körülbelül hat évtizedes viszonyról van szó: 40 évnyi járulékbefizetést átlagosan 20 évnyi nyugdíjkifizetés követ. Emiatt nehéz vagy lehetetlen megváltoztatni a korábban hozott hibás nyugdíjszabályokat (visszavonni a 13. havi nyugdíjat, vagy a Nők 40 keretében nyugdíjba vonulók nyugdíját utólag 12 százalékkal csökkenteni).
A szakértő szerint kétféle öregségi nyugdíjtípus van: a) alapnyugdíj, ahol mindenki azonos nyugdíjat kap; és b) arányos, ahol a kifizetés a befizetéssel arányos. Alapnyugdíj működik például Hollandiában, arányos nyugdíj működik például Németországban és Svédországban. E két tiszta típus között rengeteg átmeneti rendszer létezik: például Nagy-Britanniában csak a szolgálati évek számától függ a nyugdíj, de a keresettől nem; az Egyesült Államok tb-rendszere inkább alapnyugdíj, a mai magyar nyugdíj pedig majdnem arányos.
Az arányos nyugdíjrendszert kényszer-megtakarítási programként célszerű elképzelni. A rövidlátó dolgozó helyett a jóindulatúan paternalista kormány gondoskodik az időskori fogyasztás anyagi fedezetéről. Minden országban előre rögzített szabályok szerint állapítják meg a dolgozó nyugdíjba vonuláskor kapott kezdőnyugdíját, majd a további nyugdíjemeléseket – egészen az illető elhalálozásáig.
A jelenlegi magyar rendszerben a kezdőnyugdíj képletében az egyszerűség kedvéért osztás helyett szorzás szerepel, és bruttó helyett nettó kereset. Például ha Anna 40 évet dolgozott, és a jelenleg hatályos általános korhatáron, 62,5 évesen megy nyugdíjba, akkor 2 százalékos arányossági együtthatóval számolva a nettó kereset 80 százalékát kapja nyugdíjként, a továbbiakban ezt vesszük egységnyinek. Az általános nyugdíjkorhatár fölött ledolgozott minden hónapja 0,5 százalékkal növeli a nyugdíjat, évente tehát 6 százalékos bónusszal – a többletszolgálatért járó évi 2,5 (=2/0,8) százalék fölött. Ha Bori 63,5 évesen, 41 éves szolgálattal megy nyugdíjba, azaz Annáéhoz képesti nyugdíja 1,025 × (1 + 0,06) = 1,086; azaz 8,6 százalékkal nő.
Mi a helyzet a korhatár alatt nyugdíjba menőkkel, van-e előrehozott nyugdíj? -teszi fel a kérdést. 2011 óta hungaricumként meg van tiltva – kivéve a Nők 40-et. (A szintén felszámolt korkedvezményes és korengedményes nyugdíj visszahozatala olyan kevés embert érintene, hogy arról nem írok.) Miért e tilalom? Csak, a rendszergazdának így tetszett. Túl sokan éltek vissza vele, túl sok ember élvezhette a csökkentés nélküli előrehozott nyugdíj áldásait? Való igaz, de azért nem kellett volna a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is a kádból. Konkrétan: meg lehetett volna tartani az előrehozott nyugdíjakat, csak szigorúbb levonással.
játsszunk el azzal az ötlettel, hogy jövőre újra lesz csökkentett előrehozott nyugdíj, kiegyenesített szolgálatiidő-skálával. (A jelenlegi logikátlan szabályozás 36 és 40 év közötti szolgálat esetén nem 2, hanem 1,5 százalékos járulékot ír jóvá.) Méltányossági szempontból a bónusszal szimmetrikus évi 6 százalék helyett Simonovits csak 3 százalékos máluszt javasol. Például ha Cecília 61,5 évesen 39 évnyi szolgálati idővel vonul vissza, akkor nyugdíja Annáéhoz képest 0,975 × (1 – 0,03) = 0,946, azaz 5,4 százalékos csökkentés. Populista követelésekkel ellentétben nem számolnám föl a minimális korhatárt, a józan ész és a nemzetközi tapasztalatok alapján a minimális öregségi korhatárt több évvel az általános korhatár alatt hagynám, azaz fokozatosan nőne 60 évről 62-re 2022-ben.
A Nők 40 kérdésre is példát hoz: Vegyük Debórát, aki 58,5 éves és 40 éves jogviszonnyal megy nyugdíjba, jelenleg levonás nélkül. Tehát ugyanúgy egységnyi nyugdíjat kap, mint a 62,5 évesen szintén 40 éves jogviszonnyal visszavonuló Anna. Ugyanannyi járulék befizetéséért Debóra négy évvel tovább kap azonos nyugdíjat, mint Anna. Ha az általam javasolt rugalmas rendszer működne, akkor Debóra 12 (= 4 × 3) százalékkal kapna kevesebb nyugdíjat, mint a korhatáron visszavonuló Anna.
A csökkentett előrehozott nyugdíj Simonovits szerint teháét méltányosabb és ösztönzőbb, mint a jelenleg érvényes 40–62,5-ös merev rendszer.
A Nők 40 szempontjából Simonovits szerint súlyosbító körülmény, hogy az EU–IMF-feltételes kölcsön keretében a Bajnai-kormány törvénybe iktatta az általános korhatár fokozatos emelését 62-ről 65 évre: 2016-ban 63, 2019-ben 64 és 2022-ben már 65 év lesz az általános korhatár. Az olvasó könnyen kiszámolhatja, hogy mekkorára nő a Nők 40 kedvezmény költsége, és hogyan emelkedik az előrehozott nyugdíj felszámolásától szenvedők vesztesége. Itt csak azt árulom el, hogy az Anna és Debóra közti különbség a jelenlegi négy évről hét évre nőne. Tehát még ha lenne is logika a Nők 40-ben, akkor is emelni kellene a kedvezményes visszavonulást biztosító szolgálati évek számát, például 2016-ban 41-re, 2019-ben 42-re és 2022-ben 43 évre.
A szakszervezeteknek Somonovits szerint elvben igazuk van, azaz helytelen a férfiaktól megtagadni azt, ami a nőknek jár. Miért ne foglalkozhatna egy nyugdíjas férfi ugyanannyit az unokáival, mint egy nő? (Jellemző, hogy Svédországban a gyermekszüléssel járó kedvezmények csak akkor járnak, ha valamennyi időt az apa is otthon marad.) De szerinte ne a férfi rendszert rontsuk el, hanem a nőit javítsuk meg!
Azt is figyelembe kell venni, hogy bár az utolsó két évtizedben jelentősen emelkedett a magyar lakosság születéskor várható élettartama, mégis merész lenne azt feltételezni, hogy az egészségesen eltöltött idő is ugyanígy nőtt volna. Feltéve, de nem megengedve: ha 2011-ben még minden 62 éves magyar dolgozó munkaképes volt is, 2022-ben biztosan nem lesz minden 65 éves honfitársunk hatékony munkára alkalmas. Szégyellem leírni, olyan magától értetődő, de muszáj leírnom, mert elkerülte a merev korhatár hívei figyelmét: ha a sokkal egészségesebb népességű Svédországban, ahol jelenleg 65 év az általános korhatár, már 61 éves korban jelentős csökkentéssel ugyan, de nyugdíjba lehet menni, akkor miért kell nálunk 62,5 évig várni a nyugdíjra, legalábbis 40 éves jogviszony nélkül?
Végül Simonovits Andrés ír a nyugdíjszabályozás népgazdasági vonatkozásairól is. Fenntartható-e a jelenlegi nyugdíjrendszer? Szerinte Varga Mihály szokatlan őszinteséggel jelezte, hogy a Férfi 40 bevezetése komoly terhet róna a költségvetésre, és emiatt csökkenteni kellene minden nyugdíjat (még a Nők 40 keretében adományozottakat is). Innen már viszonylag kis lépés lenne annak kimondása, hogy a Nők 40 bevezetése is komoly terheket jelent már ma, és az általános korhatár növelése miatt még komolyabb terheket jelent majd a jövőben.
Simonovits korábbi cikkeiben már sokszor írt a magyar nyugdíjrendszer számos problémájáról: a kötelező magánnyugdíj-rendszer államosított vagyonának feléléséről, a túlindexált nyugdíjak évtizedes örökségeéről, a nyugdíjplafon eltörléséről és arról, hogy a meglóduló kivándorlás egyre nagyobb nyomás alá helyezi majd a rendszert. Ha egyszer a keresetekhez viszonyított nyugdíjakat jelentősen csökkenteni kell, akkor hozzá kell nyúlni az arányossághoz is. (A legmagasabb nyugdíjakat inkább lehet 10–20 százalékkal csökkenteni, mint a legalacsonyabbakat.) Szerinte vissza kell térni az 1998-tól fokozatosan felszámolt otromba degresszió valamilyen okos változatához (amelyben a nyugdíj értéke az arányosnál lassabban nő a nettó kereset változásakor – és nem csak a legmagasabb keresetek esetén). Például a hét éve elértéktelenedő minimális nyugdíjakat jelentősen meg kell emelni, és nyugdíjjóváírással kell kiegészíteni. Persze, ezek sokkal kevésbé népszerű javaslatok, mint a Nő 40 és a Férfi 40 bevezetése. De ezek az igazi feladatok, ezekről kellene logikusan gondolkodni. Lehet és érdemes különféle reformelképzelésekről vitatkozni, de Simonovits szerint maradjunk a logika keretében! A logikátlan reformok szót sem érdemelnek.
Simonovits András egy korábbi cikkében atrról írt: 2010 elején még úgy tűnt, hogy a magyar nyugdíjrendszer viharos története nyugvópontra jutott. A majdnem évtizedes gyors nyugdíjemelkedések kora véget ért, sőt, a feltételes EU–IMF-kölcsön egyik következményeként leglátványosabb eleme, a fenntarthatatlan 13. havi nyugdíj megszűnt. Ugyanekkor takarékosabbra változott a korábban megállapított nyugdíjak éves emelési mértéke: a várható nettó bér- és árváltozás átlaga helyére az árváltozás lépett. Végül a rugalmas nyugdíjkorhatár fenntartása mellett 2014 és 2022 között az általános korhatár 62 évről 65 évre emelkedik. E három intézkedés hosszú távon mintegy 30 százalékkal csökkentette a szocialista–liberális kormányzat és a fideszes ellenzék korábbi felelőtlen és fenntarthatatlan nyugdíjígéreteit...
De...
A már megállapított nyugdíjak terén:
1. A kormányzat önmagát is kicselezve, a váratlan rezsicsökkentés miatt 2013–14-ben az inflációt körülbelül öt százalékponttal felülbecsülte, s ezért ma ennyivel magasabbak a nyugdíjak, mint amit az értéktartó nyugdíjrendszer ígért. Ez két és félheti többletnyugdíj, s csak lassan – már nyugdíjasok kihalásával párhuzamosan – olvad el. Vagy egy újabb válság hamarabb kikényszeríti a többletelosztás visszavonását?
2. Ha négymillió magyar járulékfizetőből 200 ezer állandóan külföldön dolgozik, és ott fizet tb-járulékot, akkor kb. ötszázaléknyi járulék (nem járulékkulcs!) hiányzik a nyugdíjkasszából. Igaz, „csak” átmenetileg, 20–40 évig, mert aztán a távozók már külföldről kapják az ott szerzett nyugdíjukat. De ha a kivándorlók száma majd eléri a kormányoldal és az ellenzék által egyaránt vizionált 500 ezer főt, akkor jóval nagyobb lesz a nyugdíjrendszer ebből fakadó hiánya: akár 12 százalék. És hiába szerepel a hivalkodó foglalkoztatási statisztikákban több százezernyi közmunkás, azok alig járulnak hozzá az értéktermeléshez, azaz a nyugdíjrendszer fenntartásához, viszont további nyugdíjjogosultságot szereznek. (Ellenvélemény: de legalább a gyermeke látja, hogy az apja dolgozik!)
3. Az infláció 2015-től várható visszatérése után (a maginfláció most is három százalék) egyre kevésbé lesz fenntartható a legszerényebb nyugdíjak és segélyek további (2008-hoz képest ma már 20 százalékos) értékvesztése.
4. Ismert, hogy 2010 és 2014 között jelentősen csökkent a személyi jövedelemadó (szja): a bruttó keresethez viszonyított, már az átlagkeresetnél belépő, sávosan 40 százalékos kulcs 16 százalékra csökkent, és hatalmasra duzzadt a három és több gyermek után igénybe vehető családi adókedvezmény maximuma (a kedvezmény egyébként nincs benne a nettó keresetben!). Igaz, a matematikai arányosság jegyében megszűnt a kisebb keresetűeket támogató adójóváírás is. Elvben ez a szegényellenes folyamat folytatódhat, ha a Orbán bevezeti az egy számjegyű (kilencszázalékos) szja-t. Figyelemre méltó, hogy az szja-csökkentéssel ellentétben a munkavállalói (nyugdíj és egészségügy) tb-járulékkulcs 1+0,5=1,5 százalékkal, 15,5-ről 17 százalékra emelkedett.
Az szja-csökkentés hatására a nagykeresetűek nominális bruttó bére akár stagnálhatott is, miközben nettó bérük vásárlóértéke emelkedett. Ellenoldalon a kiskeresetűek nominális bruttó bére akár jelentősen emelkedhetett is, miközben a nettó bérük vásárlóértéke zuhant. Ez utóbbi rendellenességet volt hivatott fedezni a nyugdíjjárulékok terhére 2012-ben bevezetett minimálbér-kompenzáció: az éves nyugdíjkiadás három százaléka, a 2013‑as munkahelyvédelem: az éves nyugdíjkiadás három százaléka; és a családi adókedvezmény 2014-es kiterjesztése: az éves nyugdíjkiadás 1,5 százaléka, együtt: 7,5 százalék!
5. Az szja-reformok azonban nemcsak a már megállapított (4. pont), de az újonnan megállapított nyugdíjakat is érintik Simonovits szerint. Mivel minden új nyugdíj a nettó, a járulék pedig a bruttó keresettel arányos, a matematikai értelemben valóban arányos szja bevezetése teljesen felborítja a korábbi be- és kifizetési arányokat. A KSH honlapja szerint az szja-kulcsok radikális csökkentése ellenére az átlag szintjén a nettó/bruttó kereset hányados 2010 és 2013 között változatlan maradt (65 százalék). Természetesen ez az arány a kisszámú nagykeresetűeknél jelentősen nőtt, míg a nagyszámú kiskeresetűeknél kevésbé jelentősen, de nem elhanyagolható mértékben csökkent. Így nyugdíjba vonulásuk után a kiskeresetűek nyugdíja a korábbiakéhoz képest csökken, a nagykeresetűeké viszont nő. Ez a perverz mechanizmus nyomatékot ad az alapnyugdíj vagy annak finomított változata, a nyugdíjjóváírás bevezetésének (9. pont).
6. Szigorúan közgazdasági szempontból a kötelező magánnyugdíj-rendszer államosítása nyomán az államadósságnak a teljes pénztári vagyon összegével csökkennie kellett volna. A valóságban azonban az államadósság érdemben egyáltalán nem csökkent. Némi (de indokolt) rosszindulattal azt mondhatjuk, hogy a Fidesz-kormányzat felélte a magánnyugdíjvagyont. Ez körülbelül egyévnyi nyugdíjkiadás, és egy átlagos nyugdíjas 20 évig kap nyugdíjat. Ezért úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a fülkeforradalmi lépés az egykori magánpénztári tagok nyugdíjba vonulásával lassan és fokozatosan öt százalékkal növeli a nyugdíjrendszer hiányát, s ez az ötszázalékos hiányösszetevő csak lassan és fokozatosan szűnik meg, amikor meghal az utolsó egykor magánnyugdíj-pénztári tag.
7. Az évente fél évvel emelkedő általános korhatár (62 helyett 65 év) kb. 10 százalékkal csökkentette a hosszú távú nyugdíjígéreteket. De a 2011 óta 40 évnyi jogviszonnyal elengedett nők teljes nyugdíja egyre jobban ellene hat e folyamatnak. Egy 59 évesen nyugdíjba vonuló kivételezett helyzetű nő 2013-ban még csak háromévi járuléktól fosztja meg az államot, és ugyanennyi ideig kap ajándékba teljes nyugdíjat. 2022-ben viszont, 65 éves korhatárral számolva már hatévi járuléktól fosztja meg az államot, és ugyanennyi ideig kap ajándékba teljes nyugdíjat.
Ellenvéleményként felvethető, hogy a 40 éves jogviszonnyal rendelkező férfiakkal és a rövidebb szolgálati idővel rendelkező nőkkel szemben viszont megszűnt az eddigi rugalmasság: közülük senki sem mehet a korhatár előtt nyugdíjba, még jelentős málusz fizetése mellett sem. Ez hungaricum, méghozzá a legrosszabbik fajtából, és az általános nyugdíjkorhatár emelkedésével egyre kevésbé lesz fenntartható. Képzeljük el, hogy hazánkban 2022-ben már minden 65 éves férfi dolgozni kényszerül, míg a svédeknél 61 évesen is nyugdíjba lehet menni, igaz, akár 30 százalékos nyugdíjcsökkentés árán is. Minden józan elemzés hangsúlyozza, hogy minél képzetlenebb valaki, annál kisebb eséllyel tud 60 év fölött is dolgozni. (Csak ezt a könnyű életű közgazdászok és politikusok nem ismerik fel vagy el.)
8. Már 2005 óta nagyon magas volt a nyugdíjplafon: az átlag bruttó kereset 3,3-szerese. 2013-ban a plafont eltörölték, azóta a határ a csillagos ég. Ez is hungaricum, amely rövid távon kb. két százalékkal növeli a nyugdíjjárulék-bevételeket, de fokozatosan beépülve az új nyugdíjakba, hosszú távon ennél sokkal jobban növeli a kiadásokat (a magas keresetűek átlagosan jóval tovább élnek, mint az átlagkeresetűek), és emellett egyre nagyobb felesleges feszültségeket gerjeszt a közepes (medián) és a magas nyugdíjak között. Jelenleg kb. 3-szoros a különbség a 62 évesen elérhető legmagasabb nyugdíj (300 ezer forint) és az átlagos nyugdíj (100 ezer forint) között, ez az arány a plafon visszahozatala nélkül sokszorosára fog nőni.
A szenzációéhes sajtó már most is évente közli a legnagyobb havi nyugdíj sokkoló, közel 800 ezer forintos értékét, de ez csak a kivételesen kései, 80 éves kor fölötti nyugdíjba vonulásnak köszönhető. S rekordkeresők hamarosan beszámolhatnak majd a 65 évesen 8 milliós, majd évtizedek múlva 80 milliós nyugdíjjal büszkélkedhető sikeremberekről – hacsak addigra nem hozzák vissza a plafont. (Aki azt hiszi, hogy képzelődöm, annak figyelmébe ajánlom a magyar sajtóban nemrégen megjelent adatot, miszerint az Osztrák Nemzeti Bank 76 éves elnökének, illetve 91 éves alelnökének az állami nyugdíja 16-szor, illetve 15-ször nagyobb az osztrák átlagjövedelemnél! Áll is a bál Bécsben! A szorzó mellett figyeljünk a megélt életkorra is!)
9. Már a 2007 és 2009 között ülésező Nyugdíj és Időskori Kerekasztal is hangsúlyosan foglalkozott az alapnyugdíj kérdésével. Ezt valósította volna meg valamilyen formában az úgynevezett feltétel nélküli alapjövedelem (LÉT), amelyről eleven vita folyt az ÉS hasábjain is. Valójában a LÉT feltételes transzfer, hiszen akinek 50 ezer forintnál magasabb a nyugdíja, az semmilyen alapnyugdíjat nem kapna korábbi nyugdíja mellett. Bár nem értek egyet sem a LÉT-tel, sem az alapnyugdíj ötletével, azt azonban elismerem, hogy könnyíteni kell a várhatóan gyarapodó számú kisnyugdíjasok sorsán (az adójóváíráshoz hasonló nyugdíjjóváírással). Az 5. pont végén már szóltam a kiskeresetűek igazságtalanul romló nyugdíjkilátásairól. Hamarosan egyre nagyobb számban mennek majd nyugdíjba azok a dolgozók, akiknek a foglalkoztatása töredékes volt 1990 óta. Bár a rövid szolgálati idő még mindig aránytalanul sokat ér (20 évnyi szolgálat után az életpálya nettó kereset 53 százaléka, míg 40 év után csak 80 százaléka jár), de félő, hogy a 20 évi szolgálati idő is egyre több állampolgár „nyugdíjszámlájáról” hiányzik majd.
Részletesebben minderről itt olvashattok:
http://www.es.hu/simonovits_andras;lyukak_a_nyugdijrendszerben;2014-05-30.html
Remélem arról is sikerült meggyőznöm közben Benneteket, hogy nyugdíjasként, vagy leendő nyugdíjasként is érdemes előfizetni és olvasni az ÉS-t. Olvasni az ÉS-t csak akkor tudjátok, ha előfizettek rá, vagy megveszitek az újságosnál...
...persze ahhoz is jogotok van, hogy elkérjétek az ÉS-t attól, aki negvásárolta, aki előfizetett rá és már elolvasta. Én például nem minden elolvasott újsággal szoktam ablakot mosni. Néha csereberélek is a barátaimmal. Ha a baloldali pártok az irodáikba vennének egy polcot és arra kitennék az újságokat, a hetilapokat, a folyóiratokat, esetleg még azt is megérnék, hogy bemennek hozzájuk az emberek, akikkel aztán olvasás közben még esetleg beszédbe is tudnának elegyedni. Volt már erre példa a történelemben...
Férfiak, akik még azok!
Ne csak együnk, igyunk is!
Ilyen finom vörösbort már nagyon régen ittam: Graham's Fine Ruby Port (Portugália)19%vol.
Közben frissítem a lekozmált videósáv ajánlatát - erre:
https://www.youtube.com/watch?v=VCFPyYT0-4A
Hello nőtársamnak olvasási ajánlatom, ha majd erre jár - két külön könyv, bár egynek is felfogható...
Szalai Erzsébet: Koordinátákon kívül, Globális válság
További kellemes és élményteli időtöltést!
:-)))
OV szerint Édes Hazánkat TERRORTÁMADÁS érte, Kassát orosz felségjelű repülők bombázták, holnap hadba lépünk!
A következményeket ismerjük...
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 2011. január 1-jétől hatályos 18. § (2a)-(2d) bekezdése szerint öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll. Jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő. A Tny. 18. § (2b) bekezdése alkalmazásánál keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyként kell figyelembe venni 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint (2)-(3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban töltött időt, 1998. január 1-jét megelőzően pedig a hivatkozott jogszabályban felsoroltakkal egyező jogviszonyban töltött időtartamokat.
A felsorolt jogviszonyokon kívül jogosultsági időnek minősül:
•a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXII. törvény alapján a prémiumévek programban való részvétel időtartama függetlenül attól, hogy a résztvevőt munkavégzésre kötelezték vagy sem,
•az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás ideje, vagyis az ezen időszakban végzett alkalmi munkavállalói napok,
•az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény hatálya alá tartozó munkavégzés időtartama,
•a gyermekgondozási segély folyósítása alatti – a vonatkozó jogszabályban engedélyezett – munkavégzés időtartama (figyelemmel arra, hogy ilyen esetben a gyermekgondozási segély munkavégzéssel azonos időtartamra eső folyósítási idejét „gyermekneveléssel töltött időként” a szolgálati idő kétszeres számításának tilalma miatt nem lehet beszámítani),
•a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagként egyébként szolgálati időnek minősülő időtartam azzal, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag esetén kizárólag a tagság időtartama minősül jogosultsági időnek, az első belépés teljes naptári éve nem,
•a szakmunkástanuló, a szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlata, amennyiben arra bejelentési adat található, ideértve természetesen az egyéb tanulmányokat folytató személy nyári szünetben történő munkavégzésének időtartamát is,
•a korkedvezményre jogosító munkavégzés időtartama az öregségi nyugdíjjogosultságra vonatkozó általános szabályok szerint,
•a Tny. 39. §-ának hatálya alá tartozó időtartam az arányos szolgálati idő számítás alkalmazása nélkül.
•Utazási kedvezményre jogosult minden nyugdíjas , aki elérte a megfelelő szolgálati időt
A munkaviszony alatti betegszabadság és a táppénz beleszámít a jogosultsági időbe, az ún. “passzív” táppénz, azaz az, melyet a munkaviszony megszűnését követően folyósítanak, az nem. Ha párhuzamosan több jogviszony áll fenn, akkor az ugyanarra az időszakra eső jogviszonyokat csak egyszer lehet figyelembe venni, azaz a párhuzamosan fennállt jogviszonyokkal nem lehet jogosultsági időt növelni, a nyugdíj összegének kiszámításánál természetesen beszámítanak.
Namármost, az a férfi, aki átoperáltatja magát nőnek, annak ugyanezek a jogok fognak járni 40 év után...Mit sajnálja a bögyörőjét, ezek előbb-utóbb úgyis kiherélik, mint a demokráciát...
A nőknek az a megbecsülés, ha hamar nyugdíjba vonulhatnak, a férfiaknak az, ha sokáig dolgozhatnak - olvasható a Fidesz frakció közleményében.
A női kedvezményt a Fidesz találta ki és vezette be 2011-ben. Azóta az intézkedés évi 130-150 milliárd pluszkiadást jelent a nyugdíjkasszában. A férfiaknak adandó hasonló kedvezmény további évi 150 milliárdos éves pluszkiadást jelentene a járulékfizetőknek - mondja a Fidesz. Hány ezer millárdot is nyúltak le a fityeszes fiúk, amikor einstandolták a zemberek nyugdíjra befizetett pénzecskéjét?
Öngondoskodás nélkül ki leszünk szolgáltatva a bizonytalannak, az állami nyugdíjkassza és a költségvetés későbbi állapotának. Feltétlenül szükséges tehát évtizedekkel előre készülni a nyugdíjas évekre, és megtakarítani annyit, amennyit tudunk. Ez viszont nem egyszerű, mert a magyar lakosság harmadának a napi megélhetés is gondot jelent, további harmada pedig nem képes jelentősebb tartalékot felhalmozni. Az állam sem segít sokat, jóval több kedvezménnyel kellene ösztönözni a megtakarításokat ahhoz, hogy azok aránya növekedjen.
Szemléletváltásra is szükség van: a mindenről gondoskodó állam képe helyett az egyéni felelősség és öngondoskodás fontosságát kellene sulykolni. A Fidesz-kormány ennek sajnos éppen az ellenkezőjét teszi: a magánnyugdíjpénztárak tönkretételével éppen az önálló, az államtól független mozgásteret szűkítette, miközben az ígéretét az áttekinthető, egyéni nyugdíjszámlákról nem teljesítette. 3000 milliárd forintot tapsolt el úgy, hogy az majd hiányozni fog az érintettek zsebéből.
Emellett mindent megtesz azért, hogy a mindenható állam bácsi képét sugallja, és korlátozza a polgárok önálló gondolkodását, önszerveződését. Ilyen kormányzati hozzáállás mellett nehezen fog nőni az öntudatos, az öngondoskodást alapvetőnek tartó és arra képes honpolgárok száma...
A nők 40 évi munkavégzés utáni nyugdíjba vonulási lehetősége kapcsán logikusan merül fel a gondolat, miért nem élhetnek ezzel a férfiak is, akiknek az átlagos élethossza 5 évvel rövidebb a nőkénél, 65 év felett jelenleg átlag 7-8 évre számíthatnak még, míg egy 58 éves korban nyugdíjba ment nő közel húsz évre. A korai nyugdíjas nők tehát sokkal jobban megterhelik a nyugdíjkasszát, és igazságosabb is lenne, ha férfiak egy hosszú, dolgos élet után szintén korábban nyugalomba vonulhatnának, főleg, ha már kiszorultak a munkaerőpiacról.
Ez azonban nem ilyen egyszerű. A foglalkoztatási ráta a férfiaknál jóval magasabb, akárcsak az átlagfizetés. Ezért ha esetleg jövőre ők is nyugdíjba mehetnének 40 évi munkaviszony után, ez megdobná az állami kiadásokat. Becslések szerint 150 ezren mehetnének azonnal nyugdíjba, ami éves szinten 200 milliárd többletterhet jelentene a költségvetésnek, a járulékbevételi kiesésről nem is beszélve. Ez nem tűnik elviselhetetlenül soknak a 3000 milliárdos nyugdíjkassza számára, a gond csak az, hogy az elkövetkező években a nyugdíjasok száma a Ratkó-nemzedék miatt egyébként is megugrik. A prognózisok szerint ennek nyomán a nyugdíjkiadás 2019-re 3500 milliárd forintra emelkedik.
Ennél is fontosabb tényezőt jelentenek a kedvezőtlen demográfiai trendek. A fideszes propaganda dacára a születések száma nem nő, a tényleges járulékfizető foglalkoztatottak száma is alig, a lakosság pedig öregszik. Ennek törvényszerű következménye, hogy egyre kevesebb aktív dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast, ami belátható időn belül alapvető problémákhoz vezet. Szakértők szerint 2030-ra érhetjük el azt, hogy az egész rendszer fenntarthatatlanná válik, azaz néhány éven belül újabb korrekciókról kell dönteni.
A mozgástér igen szűk, elvileg három lehetőségből lehet választani. Az első a járulékok emelése, de ez az út aligha járható, mert azok nálunk már most is rendkívül magasak, és a gazdaság, valamint a foglalkoztatás növekedését akadályozzák. A következő megoldás az ellátási összeg csökkentése, mivel az unióban jelenleg Hollandia után mi vagyunk a leggálánsabbak a nyugdíj nagyságában az utolsó nettó fizetéshez viszonyítva. A harmadik út, a korhatár emelése. A mostani 63 év nemsokára 65-re nő, de hosszabb távon ez is kevésnek látszik. Az EU-ban mind több országban 67 év a korhatár, a hitelezők például a görögöktől is ezt követelik. Ne feledjük viszont, hogy ezekben az országokban jellemzően az élethossz is magasabb, mint nálunk – a fizetésekről nem is beszélve...
PuPu, PuPu, csacsi vén munkásőr... nem rémlik, hogy annak idején a 13. havi nyugdíj kapcsán beszéltél volna szavazatvásárlásról. Leginkább csak azt lehetett hallani tőled, hogy jár, jár, jár...
Megjegyzés küldése