KÖVÉR ZSÁKMÁNYOK, SOVÁNY ERKÖLCSÖK...

Írtam már róla, a helyzet azóta nem sokat változott.
Attól se sokat változik, hogy Kövér László a maga határozott módján hangot adott nemtetszésének a Fidesz köreiben fellelhető korrupció, botrányok és rongyrázás ellen.
Ő sem mentes persze azoktól a bűnöktől, melyeket most párttársai szemére vet, emlékezzünk csak Kövér Szilárd legendás nyomdáira, de úgy tűnik, - talán egyedüliként virtuális pártja vezérkarából - belőle még nem tűnt el teljesen a veszélyérzet.
Ugyan tudja, hogy erkölcsi téren tettestársaival nemigen tud már mit kezdeni, de legalább a látszatot őrizni törekszik.
Ő talán az egyetlen, aki merheti vállalni annak kockázatát, hogy akár Orbánnak is felvessen egy-két kényelmetlen témát, hiszen ő régi harcostárs, s a régi harcostársaknak vannak bizonyos privilégiumaik.
Azért persze a régi harcostársak helyzete sem egyszerű, ezt Sztálin elvtárs óta tudjuk.
Természetesen az ő lehetőségei sem korlátlanok, volt már, hogy Orbán megfegyelmezte őt is, de a többiekhez képest ő a császár, hiszen a többiek egytől-egyig szánalmas csicskák.
Az utolsó potentát, aki még számított valamit, az a Publimont sáncai mögött várja a számára kiutalt jégcsákányt.
A többi régi harcostárs ma már nem tényező, emellett a szájuk be is van tömve kövér pénzkötegekkel, melyekről vétkes könnyelműség lenne lemondani.
Az új katonák és egyszerhasználatos caporegiméik pedig könnyen helyettesíthetők, hiszen darab-darab, úgyis azt kell tenniük, amit a Vezér előír számukra.


A banda szervezeti felépítése klasszikus és egyszerű: minden kérdésben Orbán dönt, élet-halál ura, ő szabja meg, hogy kinek mennyi jut a zsákmányból, minden szál az ő kezében fut össze.
Eleinte ez üzemelt is rendesen, csak menet közben egyre több lett a szereplő, egyre éhesebb szereplők jöttek, és ezeket etetni is kellett, a vezér marka meg el volt foglalva azzal, hogy a saját zsákmányát tartsa, így aztán időnként egy-egy szál kicsúszott a kezéből
A zsákmányt árgus szemmel figyelték a vazallusok, és ahol szerét ejthették, megkaparintották a felügyelet nélkül maradt mócsingokat, és oda-odakaptak hozzá.
Nem egy nagy teljesítmény, de sokuknak még annyi esze sem volt, mint a Vezérnek, aki legalább a szómágia szintjén képes még hülyébbé tenni egyébként is ostoba választóját, elhitetve vele, hogy a saját telkén épített stadionra fordított adóátengedés nem közpénz.
A buzgó vazallus lop, mint a szarka, és valami morbid pofátlansággal Voldemort nagyúrnak szólíttatja magát, jóllehet ilyen nevű hiéna eddig még nem szerepelt sem egyetlen irodalmi műben, sem a Nagy Magyar Politikai Állatkertben...
Magyarember hajlamosa világot pragmatikusan szemlélni, az ég kék, a fű zöld, a politikus lop, hát hadd lopjon, míg én is lophatok, ugye, - de a helyzet az, hogy a kisembernek ma már gemkapocs és filctoll se jut, ellenben mehet rabszolgának a helyi potentátokhoz.
Ez a potentátnak sem túl jó, mert a közmunkás névre hallgató Tamás bátyát könnyen felválthatja egy potenciális John Brown, úgyhogy hátat fordítani neki egyre kevésbé biztonságos.
Embertársaink rabszolgasorban tartása ugyan kielégíthet bizonyos mentális igényeket, de Kunta Kinte jövedelemtermelő képessége alacsony, és gondolni kell lassan azokra az időkre is, amikor majd az Európai Unió fejőstehenének teje elapad.


A tolvaj szolga mohó is.
Elég megtekinteni a "Csengetett, mylord?" című sorozatból Alf Stokes-t, és már előttünk is van a hamisítatlan fideszes potentát, aki fapofával és mohón lop.
Az új generáció még félelmetesebb, ezeknek nemhogy erkölcsi gátlásaik nincsenek, de az erkölcs fogalmát se ismerik.
Ehhez társul maga a Vezér, aki az idők folyamán végképp elszemtelenedett, és ma már nem érzi szükségét annak, hogy a lopásait, az általa elkövetett törvénytelenségeket, nepotizmusát különösebben takargassa.
Ő az, aki kinevezi Karakot libajóléti államtitkárnak az ólba, majd a libák combjait, mellét és püspökfalatját visszakéri, hiszen ő a magántulajdon szentségét hirdeti.
Ő nem valami büdös komcsi, márpedig ami az övé, az az övé...
Mert övé az ország, a hatalom és a dicsőség, mígcsak valaki meg nem elégeli , és nem tesz róla, hogy ne tartson ez örökkön-örökké.
A diktátoroknak általában nem adatik meg a könnyű halál...


Kövér aggódik.
Aggódik a hatalomért, aggódik a megszerzett zsákmányért, és próbálja visszaszorítani a mohó hiénafalkát, de sok sikert nem jósolok neki.
Ellenben ha sokat lelkiismereteskedik, könnyen megérheti, hogy ő is Simicska sorsára jut, és még örülhet is, ha nem esik le a létrája az autójáról.
Mindenesetre, most épül a rezidenciája, ami talán egy stadionnyi pénzbe ha kerül.
Ez lesz a második házelnöki rezidencia, mert az első nem elégítette ki az igényeit - nem fért be a bajusza az ajtón.
De kell ez neki, mint falat kenyér, merthogy mi lesz, ha vendégeket kell fogadni neki, csak nem csóróskodhat egy Házelnök?
Már csak azt nem tudom, hogy hova fognak erkélyt építeni a Parlament kazánházára, ahová a rezidenciát telepítik, ha már nem jutott neki hely a Várban, hacsak nem a kéményt alakítják át kilátóvá?
Majd meglátjuk.
Miként azt is, hogy lesz-e foganatja intelmeinek, vagy az eddigieknél is jobban háttérbe szorítják a feltörekvő új undokok.
Nem is tudom, mit kívánjak neki, de optimista nem vagyok, az inga ki szokott lengeni szélső pontjáig, most se lesz ez nagyon másként.
Hogy ez lett a rendszerváltásból, abban ő is benne van, vastagon.
Talán valaha nem ezt akarta.

Ma már mindegy, mit akart...

:O)))

MIGRÁNCSVESZÉLY - VAGY NÉPHÜLYÍTÉS?

Behívókat küld ki a Magyar Honvédség, arra való hivatkozással, hogy a rettenetes migránsveszély miatt szükség van tartalékosokra, a határon dolgozó katonák pótlására.
Merthogy a katonák a horvát határon húzzák a drótot, hol is  kiváló munkasikereket érnek el, hiszen a drót egy része már feszes, mint a honvéd tartása a szögesdrót-hegyek mellett, őrség idején.
Meg aztán azokat is pótolni kell majd, akik a helyzet fokozódása idején (a népszavazás előtt két héttel) gépkarabéllyal a vállukon járőrözni fognak a Körúton, hadd kapjon sikítófrászt a nép, ha meglátja őket.
A Rendőrség fenntartja a rendet, írja Rejtő a vesztegzár a grand Hotelben című művében,  a rendőrkapitány bejelentése nyomán kitört a pánik.
A kormány ismeri a művet, így aztán ne legyenek kétségeink, hogy fel is használja, ha szükségesnek látja.
Marcona katonák az utcákon, tájolóval keresik az igazságot a plakáttenger közepén, ami valódi kuriózum, hiszen ilyen nagy betükkel még senki sem hazudott magyarember pofájába, ilyen látványosan még soha nem nézték hülyének.
Most majd kiderül, hogy joggal tették-e ezt...


A Rendőrség védi a templomokat is, ez is derék dolog, hiszen valahol a világban megöltek egy katolikus papot, így aztán most minden magyar pap biztonságban érezheti magát.
Hogy a biztonsága semmivel nem jobb attól, hogy a rendőrautó naponta kétszer arra veszi az irányt, ahol ő misézik, ez lényegtelen, - a lényeg, hogy érezze a veszélyt, ha elfelejtené, a rendőrautóról jusson eszébe, és lehetőleg hívei is csinálják össze a lábuk szárát a rettegéstől, a rendőrnek meg mindegy.
A megoldás úgyis Isten kezében van, viszont arra hiába várunk, hogy ezeknek a baromságoknak az árát Isten fizesse meg, ezt sajnos mi fogjuk megfizetni.
Hogy a drótkerítést az Unió az elbontandó katergóriába sorolta, arról a magyar nép nem is tud, mint ahogy arról se, hogy azt mondták, ha csak kerítéssel tudjuk feltartóztatni a migránsokat, akkor inkább engedjük át őket hozzájuk, majd ők kezelik a problémát.
Hogy ki keresi dögre magát a kerítésen, azon nem spekulál magyarember, meg, hogy ha már így esett, miért nem engedjük át őket, az maga a rejtély.
Mindenesetre a mi Világpolitikai Tényezőnk Putyinnal. meg a visegrádi négyekkel együtt kíván részt venni Rodoszon a "Civilizációk párbeszéde" elnevezésű konferencián, hogy egyrészt megismerkedjen a civilizáció fogalmával, másrészt meg a sziget partjainál tevőlegesen is kivegye a részét a migránskérdés megoldásából,- vélhetőleg ő fogja visszarugdalni a tengerbe azokat, akiknek sikerült az átkelés.


Határontúli véreink is alkotnak, ők is szeretnének népszavazni, de nagyon, merthogy ők is érintettek a migrációs ügyekben.
Nézeteiket remekül összefoglalta egy betelefonáló a Klubrádoió műsorában, akinek testvére Kölnben él, de már fél kimenni az utcára.
És ez indokolja, hogy a nevünkben állást foglaljon.
A migránsok meg fulladjanak a tengerbe, első a saját érdekünk, a feladat meg az, hogy egyetlen migráns se jöjjön hozzánk, vigyük vissza őket a sivatag közepére és ott rakjuk ki őket.
Kis ellentmondás, hogy a kormány némi  magánzsebekbe irányított aprópénzért ezrével engedte be a klasszikus gazdasági bevándorlókat, migránsokat az országba, miközben a menekülteket keresztényi buzgalommal kirugdalta, meg sanyargatja a mai napig.
Azt is megakadályozza, hogy a belépésre várakozók számára ételt vagy vizet osszanak a humanitárius szervezetek, - a szokásos "minél rosszabb-annál jobb" taktikát alkalmazva...
Már népi hagyományok csíráit is lehet tapasztalni a legmagyarabb területen (v.ö: székely szarta a magyart...), ahol migránsolást adtak elő a falunapon, a migránsokat cigány gyerekekkel játszatták, hadd gyűlöljön mindenki mindenkit, attól lesz az ország virágzó és európai.


Még nincs kész a mű, még kell egy-két kisebb robbantás, aztán még néhány médiaroham,  plakátok, - az ATV-ben is vannak még nagy tartalékok, betelefonáló háziasszonyok, akik találkoztak migránsokkal .és rossz tapasztalataik vannak.
Fehér lepedőbe csavarva jöttek, homlokukon piros pötty, és valami hare krisnát emlegettek, aki valószínűleg Allah harcosa, és ki akarja irtani a magyarokat.
A lepedőbe csavart faszi meg úgy nézett rá, hogy rettegést keltett benne, egy pillanat csak ledobni a lepedőt és a gyanútlan nőre ugrani, felborítva a banyatankot, szétszórva a krumplit, szóval rettenetes ez a helyzet.
Aztán majd jön a népszavazás, és jön lassan a tél, mikor majd megfagy megint vagy száz ember, akiről tudunkl és ezer, akiről nem tudunk, mert  sunyi módon a lakásában fagy meg, vagy hal éhen.
A plakátok árából mindegyiknek lehetett volna tüzelőt venni, a drótkerítés árából meg minden hajléktalannak lehetne szobát építeni.
De azért így jobb lesz, legalább nem kell a müezzin szavára ébrednünk, libacombos piláfot ennünk, ehetjük továbbra is azt, amit főztünk magunknak.

Jó étvágyat hozzá.

:O)))

A RÉSZVÉTEM A FONTOS

kepeslajoska.tumblr.com

Amikor a görögök olimpiát rendeztek, akkor ha béke nem is volt a városállamok között, de az olimpiára utazó résztvevők - lehettek akár katonák is - útjának biztonságát a városok garantálták.
Aztán versenyeztek, a bajnokokat aranykéssel vágott olajágakkal megkoszorúzták, városukban teljes ellátással jutalmazták, majd négy év múlva ismét megrendezték a versenyt - összesen 292 alkalommal.
Ez a tény eléggé mély nyomot hagyott az emberek gondolkodásában, voltak hát előzményei Coubertin báró kezdeményezésének, aki - több társával, köztük a magyar Kemény Ferenccel együtt sikeresen élesztette fel az olimpiai játékokat.
A résztvevők amatőr sportolók voltak, és az amatörizmushoz való formális ragaszkodás hosszú ideig rányomta bélyegét a versenyekre, mindez következtében ez lett a világ legkörbehazudottabb sporteseménye.
Ma már mindenki mosolyog ezen, és ez érthető is, hiszen a mai eredmények ismeretében illúzió lenne azt feltételezni, hogy világra szóló eredményeket lehetne elérni egy napi nyolc órában szalag mellett dolgozó autógyári munkásnak.
Ma egy sportoló eredményre segítéséhez ugyanaz a három dolog kell, mint ami Montecuccoli szerint a háborúhoz is: pénz, pénz és pénz.
Így aztán az amatörizmusnak befellegzett, a befektetők pedig várják vissza pénzüket, tisztes haszonnal.
A versenyző meg egy kategóriába került a díjnyertes tenyészállatokkal, csak ő szalagrózsa helyett érmet kap díjazásként, és egyelőre még nem mondták meg anyukájának, hogy kivel kell együttműködnie a rekordesélyes versenyző létrehozása érdekében.
Ami késik, persze, az azért nem múlik...


A szemlélet is sokat változott, Coubertin báró idealizmusán napjaink befektetői csak röhögni tudnak - nem a győzelem, a részvétel a fontos.
Aki ma ezt vallja, az legfeljebb egy falunapon vitézkedhet lepényevésben vagy zsákbafutásban, a kakasütésnél már nem biztos, hogy engedik rajthoz állni...
Dr. Frenkl Róbert írta 2008-ban, a pekingi olimpia előtt: "A veszély lényege, hogy az olimpia fokozatosan elszakad éltető elemétől, a sporttól, önálló életet élve a pénzvilág, az üzlet, illetve a politika, a hatalmi játszmák eszközévé, játékszerévé válik. 

Optimizmusra adhat okot a sport ereje, a sport iránti érdeklődés rendkívüli volta, de a trend aggasztó.

Jelen helyzet az elmúlt negyedszázadban alakult ki. Elég arra utalni, hogy az 1976-os montreali olimpia annyira veszteséges volt, hogy a város polgárainak hosszú ideig kellett fizetniük az olimpiai adót az adósságok kiegyenlítésére.
Az 1984-es olimpia rendezésére pedig csak Los Angeles pályázott.
Ezzel szemben a legutóbbi olimpiák megrendezésének a jogáért ádáz küzdelem folyt, a pályázó országok száma jelentős, a delegációkat a legmagasabb közjogi méltóságok – mint legutóbb a 2012-es London melletti döntéskor Tony Blair –, ismert közéleti személyiségek, korábbi világklasszis sportolók alkotják.

A globalizált világ egészének megkülönböztetett figyelmét élvezi – így lesz ez idén Pekinggel – az olimpia bő két hete ily módon óriási reklámpiacot jelent, illetve kiválóan alkalmas politikai üzenetek tolmácsolására."
Mindenben igaza volt, egyetlen dolgot kivéve: reményre semmi nem ad okot, mára az olimpiai eszme legfeljebb hivatkozási alapnak jó, de aki komolyan veszi, azon leginkább csak mosolyognak.

A riói olimpia is igazodik a trendhez, egyre kevésbé szól a sportról és egyre inkább a pénzről, az üzletről és a politikáról.
Ha ennek hazai megjelenési formáit vizsgáljuk, akkor elszörnyedhetünk az ötleten, hogy pályázzunk olimpiai rendezést.
Engem ez a csóró cigány emberkedésére emlékeztet, akinek a segge kilóg a gatyából, de a lányának világraszóló lakodalmat rendez, aztán tíz évig nyomoroghat a pereputty, hogy kifizessék a kivagyiság árát.
Úgy gondolom, hogy olyan országnak részéről, mely más államok támogatásából él immár évtizede, pofátlanság a rongyrázás.
Különösen, ha eddigi tapasztalatainkból pontosan tudjuk, hogy a létesítmények építésének haszna Voldemort Nagyúr zsebébe vándorol, aki nem tűri a packázást, éppen most rúgja seggbe nevének bitorlóját.
A veszteséget meg majd fizeted te, én, meg a hajléktalan, ha vesz egy szelet kenyeret...

Aztán itt van a politika is.

Semmi helye nem lenne a sportban, és mégis.

Nemzetközi szinten az amerikaiak megpróbálják az oroszokat ezen a területen is beszorítani, nem először egyébként az olimpiák történetében.
Ha nem sikerül, akkor jó erre a célra a paralimpia is, és hogy ezzel sportolók százaitól lopják el évek munkájának gyümölcsét, az senkit nem érdekel, mert első a politikai haszonszerzés.
Ha hazai példát keresünk, találhatunk azt is - a honi kútmérgezők számára fontosabb a menekültellenes kampány, mint az olimpiai eszme.
Valaha a sportszerűség a tisztesség és becsület szinonimája volt, mára ennek vége.

Ma a sport cégére alatt politikusok hazudnak, lopnak, csalnak, manipulálják az ország népét és mérgezik a gyerekek lelkét - a gyűlölködésre nevelést nem lehet elég korán elkezdeni.

A nép pedig lelkesen nézi a közvetítéseket és úgy csinál, mintha elhinné, hogy lehet egy tonnát felemelni, a szuperszonikus repülőgépet futva lehagyni és meghazudtolni a természeti törvényeket természetes úton, dopping vagy genetikai manipuláció nélkül.

Közben pedig hallgatja a gyűlölködéseket egy percben, de a sok egy percből összeállnak azért az órák és a fejekben megragad a legordasabb hazugság is.
Például az, hogy az élsportnak köze van az egészséghez, a kormánypropagandának az igazsághoz, a kormánynak pedig az ország boldogulásához.
Siralmas ez az egész.

A versenyzők persze csak részben tehetnek erről, hiszen nagyrészt azt se tudják, mi történik velük, csak futnak a pénz és dicsőség után, mint a liba, mikor a gazdasszony csörgeti a kukoricát a garabóban...
Hogy erre vannak, akik pénzt áldoznak, az rendben van.
Magánügyük.
De hogy erre az adófizetők pénzét pazaroljuk, az talán túlzás.

Hogy még a német, francia, olasz, dán és a többi adófizetőét is - az pofátlanság.
Aki meg elhiszi, hogy ez klasszikus értelemben vett sport - na, ezt inkább le sem írom.
Nézzük, mintha cirkuszba mennénk, annak tökéletes...

:O)))

ZSEBPÉNZ A ZSEBOROSZLÁN ORSZÁGÁBAN

"Átlagosan havi négyezer forint zsebpénzből gazdálkodnak a magyar gyerekek, míg a németek ennek több mint kétszeresét, az angol gyerekek pedig háromszorosát is megkaphatják.

A K&H Bank közleményének adataiból, illetve a német Egmont Ehapa kiadóvállalat és az angol Halifax Bank felméréséből kiderül az is, hogy a magyar 8-14 éves korú gyerekek átlagosan havi 4 ezer forintos zsebpénzével szemben a német 6-13 évesek 27,65 euróval, körülbelül 8700 forinttal rendelkeznek, míg egy 8-15 éves angol gyerek hetente 6,35 fontból, körülbelül 2400 forintból gazdálkodhat. A Londonban élő gyerekek 2 fonttal több, mintegy 12 500 forintnak megfelelő havi zsebpénzhez jutnak.
A brit felmérés szerint a zsebpénz összege 2014-ig gyorsabb ütemben nőtt, mint a felnőttek fizetése.
A közlemény szerint a gyerekek az év közben összegyűjtött pénzükből leginkább a vakáció alatt próbálhatják ki a gazdálkodást, a nyári táborokban például a pénz beosztását, illetve a "pénzügyi döntések" következményeit. A K&H kiemelte, egy átlagjövedelmű családnak egy egyhetes, teljes ellátást nyújtó tábor esetében például 6 ezer forintot ajánl a profitline.hu zsebpénz-kalkulátora, ha a plusz programokra szánt összeg nem haladja meg a 3 ezer forintot. A közlemény szerint a pénzügyi tudatosság erősödik a gyerekekben, ha tájékoztatják őket a napi keretösszegről, például az olyan költségelemekről, mint a fagyi vagy az üdítő ára."

Ez az MTI híre, teljes terjedelmében azért idézem, hogy aki olvassa, megnyugodhasson, Magyarország a létező helyek legjobbika a világon, bokréta Isten kalapján, a tejjel-mézzel folyó Kánaán.
Bakker, itt minden gyereknek jut heti ezer batka zizire!
A család - három gyerek esetén - havi tizenkettőt is tud adni a csemetéknek, a negyvenezerből - jobb esetben...
Ha meg táborba megy, akkor hatezret ad minden gyerekének egy hétre!
Életszerű, nem igaz?

Az MTI hajdan a megbízhatóság szinonimája volt, baromságokkal ritkán szórakoztatta a nagyérdeműt, és azt tette, ami a dolga - tájékoztatott, a lehetőségekhez képest tárgyilagosan.
Mára ennek vége van, az MTI a tömegmanipuláció élharcosa, ennek szép példája ez a hírcsokor is, melyben a legjobban nekem az tetszett, hogy a magyar gyerekek átlagosan havi négyezer forint zsebpénzből gazdálkodnak.
Namármost ez a szám azt sugallja a magyarnak, hogy minden magyar gyerek négyezer forintot költhet saját magára, ami ordas nagy hazugság, és elfedi, hogy a magyar gyerekek jelentős részének nem, hogy zsebpénz, de étel sem jut annyi, amennyire szüksége lenne egészséges fejlődéséhez.

Nem kétséges, Orbán saját lábukon álló gyerekei számára a havi négyezer forint akár százszorosan is biztosítható, de az olyan családoknak, ahol a környéken nincs munkalehetőség, vagy a szülők munkaereje eladhatatlan, ott az MTI közleménye nemigen állja ki az igazság próbáját, csak arra jó, hogy a magyar alsó-középosztály ostobább részét megerősítse hitében.
A francba, a tizenkét gyerekes cigány csak zsebpénzre negyvennyolcezer forintot tud adni a rajkóknak!
Nekem meg gondot okoz megvenni a csirkefarhátat is, ezek meg akár libacombot is ehetnek - és akkor még nem is beszéltünk a migráncsokról, akiknek fejenként legalább egy fél disznót utal ki az állam, ők meg hálából megerőszakolnak minden szembejövő nőt és férfit, ha nem hiszed olvasd el: Kadhafi is szembe jött mind a tizenkettővel!

Persze nem csak magyar jelenség ez, folyik az emberek megtévesztése nagyüzemileg, szép példája ennek a közel-kelet, Irak megtámadása, az arab tavasznak nevezett agressziók, a résztvevők manipulálása, a te hülyítésed.
Azért vannak vicces momentumai ennek, például. amikor Knézy riporter képes egy versenyről úgy közvetíteni, hogy a futamgyőztes nevét nem említi, csak a helyezettekét, merthogy a győztes szíriai menekült…
Szegény apja feltámadna, úgy rúgná seggbe, hogy kiguvadna a szeme.
De hát, ilyen világban élünk, az emberek egy része azt se várja meg, hogy a diktatúra kényszerítse a hazugságra, elébe megy a dolognak és hazudik önként és dalolva, mint Brezsnyev macskája hajdan...

Szomorú ügyek egy olyan országban, melyben a gyermekek egyharmada szegénységben él, ahol gyakorlatilag megszűnt a társadalmi mobilitás, ahol még törekvés sincs az esélyegyenlőségre, ahol szegregáció van, lassan latin-amerikai nyomor van, ahol télen emberek fagynak halálra és ahol betegek ezrei halnak meg, mert nem kapnak időben megfelelő ellátást.
Viszont a zsákfalvakban, a faluszéli nyomortelepeken ott flangálnak a gyerekek, négyezer forinttal a zsebükben, de ha éppen táborba mennek, akkor hattal...

Irigylésre méltó ország...

:O)))

TEVE A MŰREPÜLŐGÉPEN

Gondolom, a vonatkozó viccet Józsi bácsiról mindenki ismeri...
Sokmindent gondoltam volna, de ezt azért mégsem!
Nevezetesen, hogy a Jobbik kezdeményezéseit titkolhatatlan irigységgel fogom bámulni, sőt, egyet is értek velük.
Miközben mi egy politikai karrierista ügyködésével szórakoztatjuk magunkat, a Jobbik két olyan kezdeményezést is tett, melyeket csak irigyelni lehet - miért is nem a mi oldalunkról indult a kezdeményezés?
Persze a Jobbiknak könnyű, ennek a pártnak elsősorban a Fidesz a politikai ellenfele, a Fidesz lopja el folyamatosan mindenféle politikai ötleteiket, miközben a baloldal hagyja, hogy a Jobbik baloldali követelésekkel csináljon jobboldali politikát - nemmellesleg sikeresen.
Ismerősöm, aki örök életében baloldali volt, nemrég említette, hogy a következő választáson a Jobbikra fog szavazni.
Mikor álmélkodva ránéztem, és kérdeztem, orvos látta-e már, azt mondta: ők legalább akarnak valamit.
Nehéz vele vitába szállni, a Jobbik valóban akar valamit - a hatalmat - hogy aztán a saját szájíze szerint cizellálja azt a szarosküblit, melyet a Fidesz kalapálgat évek óta, s mely oly tökéletesre sikeredett, hogy ma már csak a füle hiányzik - ha ki akarja üríteni a magyar, kényelmes fogás essék rajta.
De ami tény, az tény - a Jobbik most is tett két olyan javaslatot, mellyel nehéz nem egyetérteni, és melyekre nem válasz az előkelő fintorgás meg orrhúzogatás.


Az egyik javaslat egy ötpárti találkozóra vonatkozik, melyen a résztvevők a külföldön tartózkodó vagy külföldön munkát vállalók szavazási gyakorlatának kérdését tárgyalnák meg.
Álláspontjuk szerint a Fidesz is érzékeli a helyzet tarthatatlanságát, ezért konszenzust kellene kialakítani a pártok között.
A cél helyes, hiszen mégiscsak tarthatatlan, hogy az, aki soha életében be sem tette a lábát az országba, az levélben szavazhasson a magyarországi állampolgárok életét alapvetően befolyásoló kérdésekben, míg az, aki átmenetileg - és nem mellesleg a magyar kormány ócska gazdaságpolitikája miatt - külföldön kényszerült munkát vállalni, miközben ezer szálon kötődik az országhoz, ne élhessen állampolgári jogával és kötelezettségével.
Az egész magyar választási rendszer egyébként is borzalmas katyvasz, de a legigazságtalanabb része talán ez, habár a határon túli magyar választók névjegyzéke és a szavazatszámlálás is megérne egy misét.
Ez nem mai probléma, de a magukat demokratikusnak és ellenzékinek definiáló pártok ezidáig csak töketlenkedtek a közismert probléma megoldásának kikényszerítése körül, most meg ellopja tőlük a show-t a Jobbik.
Merthogy a második javaslat az egyeztetés alapján létrejövő országgyűlési határozati javaslatra vonatkozik, melyet az első találkozó után tíz nappal kellene formába önteni, hogy új helyzetet lehessen ezen a területen teremteni.


Az MSZP élből elutasította a javaslatot, merthogy ez a javaslat számító és hiteltelen, hiszen a Fidesz és a Jobbig ezidáig csak nehezítette a külföldi munkavállalók szavazási lehetőségeit.
Ha azt mondják, hogy a Jobbikkal nem állunk szóba, még az is okosabb válasz lett volna, mint ez, hiszen a Jobbik nem kormánypárt -  majd csak lesz, ha ez így folytatódik.
A felelős itt a Fidesz, és a Fideszt kellene lépéskényszerbe hozni, mint libát a tóba a Fideszt kellene beleterelni abba a szituációba, melyből kiderül a legostobább magyar számára is (tolongás, gyilkos verseny a címért...), hogy ki ellenzi a külföldi magyarok jogainak gyakorlását, az egyenlő elbírálást, a normális választási gyakorlatot.
Így viszont az a kép alakul ki, hogy a szocialistáknak ötletük sincs, de mindent elleneznek, egy tehetetlen, összeférhetetlen banda...
De vonatkozik ez a többiekre is, akik képtelenek egységes álláspontot kialakítani, hanem lengedeznek ide-oda, mint Ráró csúnyája ügetés közben...
Azt lenne jó tudni, hogy melyik pártnál ki irányítja a tömegkommunikációt, és elhajtani azokat a francba, akik immár évek óta képtelenek felnőni a feladathoz.
Nem havernak kell lenni, nem hű csatlósnak, nem öregecskedő bájgúnárnak, hanem hozzáértő, okos embernek, aki képes felmérni a politikai lépések várható következményeit.
Úgy látszik ilyen nincs a nagyobb ellenzéki pártokban - a Jobbikot leszámítva, merthogy egyetlen olyan kezdeményezés sem született az elmúlt egy-két évben, melyre a választó elégedetten csettintett volna. 
Azért azt, hogy emeljék fel a műkörmösök fizetéseit, miközben vadul szidjuk a populizmust, ne tekintsük már a politikai kommunikáció csúcsának. 


Félreértés ne essék, én a Jobbikot nem tartom szobatiszta pártnak, valószínűleg soha nem is adom rájuk a szavazatom, de ettől még a Jobbik parlamenti párt, frakcióval rendelkezik, markáns álláspontot képvisel - figyelem, képvisel valamit! - és benne él a hétköznapokban.
Ismeri a tömegek gondolkodását, ezért aztán befolyásolni is tudja őket.
A demokratikus oldalnak ezt a kérdést pragmatikusan illene kezelni, merthogy ha a választási szabályok megváltoztatására lehetőség nyílik, akkor élni kell vele, aztán majd lehet folytatni a harcot egy új választási törvényért.
Persze ennek előfeltétele a harc elkezdése...
Azt mindenki mantrázza, hogy ma a negyedik hatalmi ág a média, tudta ezt a Fidesz győzelme előtt is mindenki, aki politizált, tudja ma is, mégis hagytuk, hogy média tekintetében szegényebbek legyünk, mint a templomi segédegér, és ez megbocsáthatatlan bűn.


Amit ma azzal tetézünk, hogy egy hónappal a Fidesz népszavazása előtt az ellenzéki pártok ott állnak egyeztetett álláspont nélkül, mindegyik a saját ostobaságait mantrázza, a másikat fikázza, ez pedig Orbán győzelmét fogja hozni.
Még nem lenne késő, de nem bízom benne, hogy megjönne az eszük és legalább kísérletet tennének valamiféle egységes álláspont kialakítására, melyhez persze nem lenne hátrányos tömegkommunikációs szakértők véleményét is kikérni.
És ideje lenne azokat, akik ezidáig csak bomlasztották az egységet, kihajigálni az együttműködésnek még csak a látszatából is.
Nem álomvilágot kell építgetni, hanem érdekalapú együttműködést teremteni.
A közérdek a focialista diktatúra megdöntése, aki ebben érdekelt, azzal együtt kell működni.
Utána lehet politizálni is, de addig nem lehet más cél, más feladat.


Aztán lehetne a választásokon gondolkodni, meg azon, hogy mi a teendő, ha Orbán kormányzóvá akarja választatni magát.
Vicc lenne?
Én nem gondolnám annak...

:O)))

A DK NEHÉZ NAPJAI

Ezidáig Gyurcsány volt a célkeresztben, ütötték-verték, hajszolták Orbán pribékjei, meg mindenki szinte, aki arra járt.
Ezerszer megbeszéltük ennek emberi oldalait: a tehetségtelen semmit nem utál jobban, mint a tehetséget, a tisztességtelen a tisztességet, a hazug az őszinteséget, hát nem csoda, hogy ezer ellensége volt és van.
Mind úgy jártak, mint Józsi a vásárban - itt a piros-hol a piros - de soha nem sikerült eltalálni, így aztán egy rakás szomorú jobboldali politikus nézegette, hogy még mindig talpon van, és még mindig mozog...
Ez szép teljesítmény, és ha csak egy évvel hozza előre a Vezér gutaütésének napját, már hálás lehet neki Magyarország, hiszen lehet, hogy ezen múlik az ország fennmaradása.
Aztán most kiderült, új taktikával próbálkoznak.
Ha Gyurcsány fejét nem sikerült talajszintig ütlegelni, hát kihúzzák alóla a szőnyeget.
Orbán semmiben nem tehetséges, de a rombolásban felülmúlhatatlan.
Most éppen a DK van soron, ami így, kívülről végrehajtva valóban szép teljesítmény.


Divide et impera - oszd meg, és uralkodj - régi hatalomtechnikai elv, a rómaiak kedvenc eljárása volt a leigázott barbár törzsek feletti hatalom megtartása érdekében.
Csak idő kérdése volt, hogy mikor kezd bele ebbe a játékba Orbán, hiszen a módszer a saját térfélen már kiérlelt, miért ne működne hát ellenfelei körében?
A gyakorlati végrehajtás gyerekjáték, kell valakinek vagy valakiknek ígérni valamit, ami számukra vonzó, és ezzel szembefordítani őket korábbi harcostársaikkal, akik ezt természetesen az Ügy és a Párt elárulásának fogják tartani, nem is jogalap nélkül.
Merthogy diktatúra van, és a diktátor kezéből elfogadni a falatot nem fér össze a tisztességgel.
Persze az érintett ezt nem így kezeli - bolond lenne így kezelni - hanem elmondja, hogy ő fenntartotta a szabad véleményalakítás jogát, mire is a hatalom villanykörtefejű képviselője megsimogatja azt a buksi fejét: Jól van Matyi, hát persze, azt dumálsz, amit akarsz.
Nem kockáztatnak semmit, hiszen az odavetett falat nem egy kívánatos cubák, csak egy pozíció az egymillió európai demokratikus gittegylet közül az egyikben, melyről ezidáig se hallott senki, ezután sem fog, viszont aki rágcsálja, az az eddig legkövetkezetesebbnek tartott ellenzéki párt egyik vezetője, ami azért meglehetősen pikáns.
És hát, ahogy ez már lenni szokott, a delikvensnek vannak a párton belül haverjai, akik a régi szép időkre tekintettel, és a várható viszontszolgáltatás reményében kiállnak mellette, és próbálják a szart csokivá varázsolva megetetni híveikkel.


A hiúság nagy kártevő, és vannak, akikben ez a szép tulajdonság túlteng.
Eörsi valószínűleg alulpozicionáltnak tartja magát a közéletben, pártjában, a világban, emellett nem csak igével él az ember.
Számára a pozició valószínűleg csábító, hiszen ugyanabban a szervezetben, melyben pályázatát most támogatja Kim Dzsong-Viktor, jelenleg főtitkárhelyettes.
A magam részéről ugyan semmiféle szerepet nem lennék képes vállalni egy olyan szervezetben, melynek deklarált célja a demokrácia támogatása, a demokratikus normák megerősítése és a demokrácia intézményeinek erősítése, de az ennek vezetésére beadott pályázat elfogadását adott esetben egy diktátor támogatásához köti.
Sokfélék vagyunk, nem kell mindenről egyféleképpen gondolkodnunk, de ez a szituáció felvet néhány kérdést.
Az első mindjárt az, hogy Eörsi, mint a pártvezetés tagja kapott-e testületi hozzájárulást ahhoz, hogy alkezdje árulni magát Orbán embervásárán?
Tudott-e erről Gyurcsány, és ha igen, akkor mi indokolta beleegyzését?
Félt talán, hogy Eörsi odébbáll?
És tudott vajon Niedermüller szerecsenmosdatásáról?
És ha tudott, akkor miért nem ő szólalt meg, miért más?
És miért úgy, ahogy megszólalt?

Na Orbán most röhöghet igazán, sikerült bevernie az első éket a szétporlasztandó sziklácskába, a többi már cak rutin és ujjgyakorlat.
Ezt ugyan Gyurcsány soha el nem ismerné, de ez is ára annak, hogy pártja vezetését lejárt szavatosságú, de zömében önkritikára képtelen politikusokkak töltötte fel, akik ha leugranának az egójukról a politikai képességeikre, egytől-egyig kitörnék a nyakukat.
Természetesen nem értéktelen emberekről van szó, de ebben a pártban csupa országos, sőt,- mint most is kiderült - európai léptékű nagypolitikus feszeng, a napi aprómunka meg vállalkozók és koncepció híján akadozik.
Ezért is tart a párt ott, ahol tart - konkrétan egyhelyben topog, mint liba a jégen.
Lehetne persze a pártelnök szerepéről is véleményt mondani, de majd talán máskor.
Mindenesetre lehetne kicsit tanulékonyabb, hiszen Fodor is delegált Tusványosra harcostársat, legközelebb talán neki kellne előadónak lenni arrafelé...
A hála nem politikai kategória, mint tudjuk, de azért gusztustalankodni se kötelező.
Rendet kellene ebben tenni, hiszen nem mindenki szeretné, ha pártja vezetői között Orbánnak hálás politikusok döntenének a követendő irányvonalról.
Nemmellesleg a rosszlánynak is csak az első aktus nehéz, a többi már jön, szinte magától.
Ezt már megtapasztalhattuk a szocialistáknál, akiknek korrumpált vezetői elmutyizgatták a pártot.


Aztán most nekiestek - micsoda véletlen egybeesés - Varjúnak is, ami azért bosszantó, mert igazuk van az őt támadóknak, mégha a vállalkozásai nem termeltek egy buznyák vas nyereséget sem, akkor is.
Hogy is mondta Kósáné Kovács Magda?
"Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani."

Nagy igazság.

:O)))

UBORKASZEZON - KOVÁSZ NÉLKÜL

Uborkaszezonnak nevezik ezt az időszakot már régóta.
De még az uborkát is szeletelve kapjuk, mint büntiben levő apáca a kolostorban...
Nyár van, a politika csendben csordogál, hír alig van, a politikus nyaral.
Nehéz dolga van, hiszen nemigen villoghat azzal, amit fáradságos munkával összeszedett, hiszen neki illik puritánnak mutatkoznia.
Közben a fene eszi azért, hogy végre valahol megmutathassa, hogy ő nem egy senki, nem egy a lesajnált milliókból, nem a rabszolgák közül való, hanem ő egy Valaki.
Egy tényező, az ország dolgát intéző Nagyember.

Kénytelen külföldre utazni, ahol az igazi luxustól ugyan fényévekre, de a honi körülmények között egy falusi nábobnak is becsületére váló, all inclusive ellátást nyújtó szállodában anélkül ejtőzhet, hogy rettegnie kellene a honi bulvár mészárosaitól, akik ha észreveszik, hát azonnal fasírtot csinálnak belőle.
A másik, amelyik már évek óta harácsol, most végre fellopakodhat yachtja fedélzetére, mely strómanja nevén van.
De ki se kell futnia, és máris tengeribeteg, mert retteg attól, hogy ez a hajó lesz az ő Titanicja.
A harmadiknak végre van kis ideje az elemcserére, bevonul hát egy hétre a mosolygósba, boldogan és zavartalanul lengeti a nyelvét, hiszen fotós a környéken szál se, ha meg odatévedne, majd eltanácsolják a rohatt migráncs terroristáját az erre szakosodott szervek.

Hogy a kormánypártok oldalán ez a helyzet, az még csak rendjén is van, örömteli dolog ez, hiszen addig se okoznak további károkat.
De az ellenzék se igen aktivizálja magát, ül, mint szaracén a fűben és elégedett napközisként bámul bele a világba.
Talán az egy LMP kivételével, velük kapcsolatban már csak az a kérdés, hogy ellenzékiek-e, vagy harcosok a trójai faló hasából.
Legutóbbi teljesítményük Posványoson nagyon szép volt, megint sikerült a választók fejét összezavarniuk, de már kimagyarázták magukat, - nem így, hanem úgy gondolták, és aki a szavazásra biztatott kijelentette, hogy el se megy oda.
Persze egy hír cáfolata feleannyi figyelmet sem kap, mint a hír maga, és ezt az is tudja, aki a hírt generálta, meg az is, aki cáfolta, de hát ne legyünk telhetetlenek, hiszen az elvi magatartás ennél a pártnál elsőrendű szempont.

A szocialisták láthatólag belefáradtak saját magukba, meg a pártelnök-választásba, így aztán eltűntek, mint vadlúd a hajnali ködben, gondolom, kerülik a feltűnést, abból nem lehet gond.
Talán csak a földekről szóló népszavazási kezdeményezés elbaltázása vált ki halovány érdeklődést a média azon részéből, melyet még nem zabált fel a Takony Művek, hiszen ennyire amatőr módon eljárni még a Szocialista Párttól is szokatlan.
A szocialistáknál mindezzel Gőgösnek kellett volna megbirkózni, ami ebben a politikai heislyzetben, a diktatúra körülményei között szinte megoldhatatlan feladat, hiszen az emberek félnek nevüket adni a véleményükhöz.
Ezt a kampányt szakembereknek illett volna tervezni.
Hol vannak már azok az idők, mikor a szakértelem olcsó bolsevista trükknek számított, a szocialisták - és a teljes demokratikus oldal felhagyott a trükközéssel már évek óta...


Van, aki remek madártejeket készít, aztán időnként előugrik, mint kakukk az órából és elkápáztatja híveit, de pártja üldögél, mint liba télen a jégen, mikor odafagyott a püspökfalatja.
A Jobbik se dönget, ellenség kiiktatva, lehet kirándulni járni, hova máshova - Felcsútra, vonatozni.
A legjobban azért kétfarkúék tetszenek, ők nekikezdtek a street art múvelésének, kipingálták a járdát szép színesre, nekem tetszik, de volt állampolgár, akinek nem, hát rájuk küldte a zsarukat.
Azoknak is tetszett, de hát ez nem jelentett semmit, - eljárást indítanak ellenük, mert festékükkel kárt tettek a gödrökben.
Márpedig Gödörnek lenni kell, nem csak az Erzsébet téren, hiszen az szimbola, az erő manifesztációja, tanú-lyuk, hogy mindenki értse: ahol Orbán Viktor toppant egyet  a lábával, ott kő kövön nem marad.

Hogy a hatalom a humorra így reagál, az jó jel, hiszen aki mosolygás helyett vicsorog, az fél.
Az ellenzéknek pedig fontos lenne ez az időszak, hiszen ilyenkor lenne lehetőség arra, hogy megmutassák magukat, ilyenkor könnyebb bejutni a médiába, hiszen hírínség van.
Természetesen nem tömeggyűlésekkel, hiszen a trópusi időjárás nem tesz jót az ilyen típusú összejöveteleknek, de valamiféle könnyebb rendezvényre - kevés politikát ígérve - el lehetne csalni az embereket.
És ha jó emlékekkel mennének haza, akkor talán eszükbe jutna meghallgatni komoly témákban is az adott párt szavát.
Persze ez reménytelen.


Meg kell említenem, hogy ez a helyzet a bloggereknek is gondot okoz, hiszen senkikről csak semmit lehet írni.
Jobb lenne pedig dicsérni őket.


Illúzió...

:O)))

SZERENCSE, SZEGÉNYEK, SZEMETEK...

Szerencséje van a katolikus egyháznak, úgy látszik az Úr azért nem fordította el arcát tőlük teljesen.
A szerencse neve Ferenc pápa.
Ő azon kevesek egyike, aki ember tudott maradni magas stallumában is, ő az, akire az Úr rábízta kősziklára emelt egyházának renoválását, adhatna neki szerencsét és sok sikert is hozzá.A katolikus egyház bajai nálunk főképp a rendszerváltás után ütköztek ki - nemhiába tartja a nép, hogy az ember is jódolgában bolondul meg.
A puha diktatúra évei alatt a katolikusok csendben élték hitüket, tették a dolgukat, melyet a vallásalapító előírt számukra, de a változás után elszabadultak legrosszabb ösztöneik, a hitélet helyett a hatalomra és a vagyonra koncentráltak, harácsoltak és erőszakos térítésbe kezdtek, nekiláttak a közvetlen politizálásnak, és - valamiféle lelkifurdalástól gyötörve - a múlt felé fordultak.
Miközben emberek milliói szegényedtek el, nem vették őket észre, miközben a társadalom viselkedése elembertelenedett, ők átléptek a sárba rugdalt gyerekeken és kritika nélkül támogatták és támogatják azokat az erőket, melyek hangzatos antikommunizmusukat hangoztatva porig pusztították és kirabolták az országot.
Azt hitték, hogy a templomaik megtöltéséhez elég a kereszt felmutatása, pedig ezzel legfeljebb a társadalomnak azt a részét tudták behúzni a templomokba, mely anyagi érdekektől vezérelve maradt kívül a szocializmus évei alatt, és most ugyanezen motivációtól inspirálva csúszott hason a templom bejáratától az oltárig.
Aztán a régi és új építésű templomok éppoly üresek maradtak, mint az egyház honi vezetőinek lelke - tisztelet a kevés számú kivételnek - , merthogy menet közben itt ember embernek farkasa lett és ők - hogy, hogy nem - valamiért az utóbbiak falkájában találták magukat.
Közben a templomokban nincs elég pap, a misék nem a gyülekezetek lelki békéjének elősegítését és a krisztusi tanok megértésének és az azokból fakadó feladatok gyakorlására való buzdítást szolgálják, hanem üres szertartások, néha némi aktuálpolitika, csilingelés és füstölőlóbálás, aztán menj haza keresztény testvérem és szolgáld uraid csendben, add meg a császárnak, ami a császáré és ne feledkezz meg az egyházi adóról se!


Az egyház vezetői összetévesztik a tradíciót a lényeggel, híveik egy része pedig elhiszi, hogy vezetői felettük állnak, hiszen ezt segíti elő a püspökök mára már meglehetősen mosolyra fakasztó fövege, - lám, magasabb vagyok, mint te!
Az emberek a magasabbakról hajlamosabbak elhinni, hogy okosabbak, erősebbek, szebbek, erre pedig nem az az örökös kompenzálás a válasz, melyet - és melynek eredményét -  van szerencsétlenségünk ismerni.
Ferenc pápa legutóbb a katolikus fiatalok világtalálkozóján is az egyén felelősségéről beszélt, és aki nem ismeri fel napjaink egyik legaktuálisabb kérdésére adott tanácsát a zárómisén elmondottakban, az süket a jóra.
"Álmodozóknak bélyegezhetnek titeket, amiért hisztek egy új emberiségben, olyanban, amely nem fogadja el a népek közötti gyűlölködést, az országhatárokban nem korlátokat lát, és őrzi hagyományait önzés és neheztelés nélkül. Ne csüggedjetek: mosolyotokkal és nyitott karotokkal reményt hirdettek, és áldás vagytok az emberiség egyetlen családja számára, melyet itt oly szépen képviseltek!" 
Azoknak egy része, akik hívőnek mondják magukat ma a kisegyházakban találja meg a reményt, ahol a közösségek együtt gondolkodva keresik az Istent, nem is nagyon tetszik ez a hatalomnak, hiszen számára nem a gondolkodó ember, hanem a programozható, humán alapú robot az optimális.
Ferenc pápa az egyén szerepét hangsúlyozza, te tudod megváltoztatni a világot és úgy, hogy teszel egy jobb világért!
Nagy szerencséje van a katolikus egyháznak Ferenc pápával, hiszen egy ekkora szervezetet nem könnyű és roppant időigényes új irányba állítani.
Olyan, mintha egy repülőgép-hordozót akarnánk elfordítani a viharos tengeren.
Neme elég átfesteni, meg a személyzetet újszabású egyenruhába öltöztetni, de új célokat kell meghatározni, a vallásalapító által kitűzött célok újragondolásával, XXI. századhoz igazításával.
Adjon munkáltatója ehhez hosszú életet, bátorságot és kitartást Ferencnek, az embernek, a pápának.


A szegények gyámolítása nem csak a vallások parancsa, hanem általános humánus követelmény.
A magyar parlament tagjainak többsége viszont olyan, mint róka a libaólban, csak a saját gyarapodásával törődik és mára már mindenfajta empátiát kiölt a lelkéből.
Akiben meg van ilyen tulajdonság, azt iparkodnak ellehetetleníteni, és nem mernek megálljt mondani a mentális kihívásokkal küzdő kormányfőnek, aki azt hiszi, hogy ő a képviselők munkáltatója, jóllehet a dolog éppen fordítva áll.
Mikor kell egyet húzni a gatyamadzagon, akkor derék képviselőnk valahogy a sajátját soha nem találja, hanem mindig a legelesettebbek gatyakorcánál kotorászik.
Most például az átmeneti otthonok bezárását tűzték ki célul, mondván, hogy az itt elhelyezetteknek nem átmeneti, hanem tartós ellátásra van szükségük, és nem mondván, hogy ezek finanszírozására a településeket kötelezték, miközben a forrásokat elvonták tőlük.
Közben pedig az igény valós.
Ahogy ez már lenni szokott, most elvesznek a rászorulóktól valamit és cserébe csak ígéreteket adnak, aztán lesz belőlük valami,  vagy nem lesz semmi - akik a döntéseket hozzák, azoknak ez hótmindegy, míg a rászorulóknak ez sokszor élet-halál kérdése.

A magyar maffia le sem tudja tagadni, hogy nemzeti.
A világon nem ez lenne az első hely, ahol a szemétgyűjtés a maffia kezében van, klasszikus tevékenysége ez a szervezett bűnözésnek.
Nálunk is szépen alakul a dolog, csak éppen nemigen működik - ettől nemzeti.
Még néhány hét, és ha nem szedi össze magát a szemét, akkor nem lesz, aki összeszedje, mert a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelőnek erre sem gépe, sem munkaereje nincs, cserébe viszont a számla kiállítására is képtelen.
Szemét ügyek a szemétügyek, de valaki nagyot kaszál rajtuk...


Közben azért jut idő Gyurcsányra is, a ripost.hu kiderítette, hogy nem elég, hogy általános felelős, de még alkoholista is.
Következik a tv2, melyben majd Kunfalvi Nóra először leönti egy pohár borral, majd leköpi.




De lehet, hogy Orbán demizsonját kéri kölcsön...

:O)))