TÖKÉLETES DIKTATÚRA

Diktatúrának nevezzük az egyszerűség kedvéért azt, amikor valamennyi hatalmi ág egy kézben van, ennek klasszikus formája az egyszemélyi diktatúra.
Ilyen volt Sztálin, Hitler, diktatúrája, melyben a döntéseket egyetlen személy hozta, de voltak diktatúrák, melyekben a vezetés egy szűk csoport kezében volt, és a csoport feje csak megjelenítette a közös akaratot.
Napjainkban diktátornak szokták nevezni az észak-koreai Kim Dzsongunt, de lelkesen diktátorozzák Putyint is, nem is szólva Lukasenka belarusz elnökről.
Érdekes módon a kínai elnök, Hszi Csin-Ping nem kap ilyen jelzőket, jóllehet semmivel sincs kisebb hatalom a kezében, mint mondjuk Putyinnak, és mégis, ahogy valamerre kiteszi a lábát a Mennyei Birodalomból, ellenfelei felcsapott farokkal rohannak a seggét nyalni.
A hatalom koncentrációja másfelé sem szokatlan, a francia vagy az amerikai elnök kezében is ott összpontosul a politikai és katonai hatalom jelentős része, de a kialakított politikai gyakorlat, a fékek és ellensúlyok rendszere jól korlátozza tevékenységüket.


De nézzük meg a mi kis diktátorocskánk gömbölyűre csiszolt rendszerét és csettintsünk elégedetten.
Más országokban a hatalmi ágak szétválasztása eleve garancia arra, hogy a végrehajtó hatalom feje nem pofátlanodhat el.
Általában három hatalmi ágról szoktunk beszélni, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ágakról, melyek egymást kölcsönösen ellenőrzik.
Az utóbbi években a három klasszikus hatalmi ághoz még egyet soroltak, ez pedig a média.
Sokan azt gondolják, hogy a média közvetlenül ható eszközök híján nem képvisel hatalmat, de - véleményem szerint - ez nem helytálló, mert a média formálja a választók véleményét a politikáról, sok esetben még a törvényekről és a bírói gyakorlatról is. Elsősorban a hatalom ellenőrzésében van szerepe, de a társadalmi közérzet alakítására is visszahat tevékenysége.
A hatalmi ágak elkülönült működése bármelyik tisztességes, angolszász mintára működő parlamentáris demokráciájában remekül tanulmányozható, természetesen egyik sem hibátlan, de mint Churchill ezt meglehetősen cinikusan kifejtette, nincs helyette jobb. Nálunk meg nincs már ebből sem semmi...


Tulajdonképpen a hatalom részéről a napilap kinyiffantása  teljesen felesleges húzás volt, hiszen a média már teljesen a kezükben volt, mire idáig jutottunk, gyakorlatilag már nem volt ellenzéki média.
Akik maradtak, azok közül a Népszava már húsz éve folyamatos finanszírozási gondokkal küzd, a Klubrádió meglehetősen kesztyűs kézzel bánik a hatalommal, nehogy véletlen elvegyék a még megmaradt frekvenciákat is, mert nem pereket szeretnének nyerni, hanem rádiót akarnak csinálni.
Az ATV hanyattvágta magát Orbánnak, bizonyítva a "van az a pénz, amiért korpás lesz a hajam" nagy igazságát. Azzal, hogy kiderült történelmi jellege, a Hit Gyülekezete, mely a sokak által baloldalinak tartott televízió tulajdonosa, rengeteg állami támogatásra tett szert,  a lét pedig meghatározza a tudatot, mondják a klasszikusok.
Ők pontosan tudják, hogy ha túlzásokba esnek, elveszik a lét...
Kálmán Olga mag Rónai Egon addig maradhat, míg Orbán hasznosnak tartja a szelep működését, a többiek meg boldogan elbulvárosodhatnak, van, akinek ez nem is esik túlzottan nehezére.
Addig is működik az önkorlátozás,
A Népszavánál várható, hogy egyszer majd előkerül valaki, aki előszed egy kazal számlát a lap lejárt tartozásairól és elindítja a kiadó ellen a felszámolási eljárást, aztán lehet szaladgálni megint koldulni a pénzt a hajdani ballib kormányok nem túl nagyvonalú, általában a fogtechnikai iparban utazó (v.ö: fogához veri a garast...) haszonélvezőihez.
Nincsenek illúzióim, sem Kóka, sem Oszkó, sem Leisztinger nem fogja kinyitni a bugyellárist, esetleg Puch, de ha ő veszi meg, akkor az olyan lesz, mintha Orbán vásárolta volna meg a lapot.
Meg aztán a Népszava a fizetőképes keresletet képező budapesti kispolgárnak túl balos, igaz, most megnyílt egy üzleti rés a balközép felé, de ez már túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen...
Volt már egy-két olyan nagynevű lap, mely úgy váltott politikai irányvonalat, mint a liba, amelyiknek elromlott az iránytűje, ha alapítói látnák, mi lett a lapjaikból, sírva fakadnának.


Volt komoly remény a G-nap után, hogy Simicska majd beszáll a demokratikus médiába, de lássuk be, érdekei inkább esnek egybe Orbán, mint akár Molnár, akár Gyurcsány érdekeivel.
Simicska pragmatikus ember, amikor fellibbentette a fátylat Orbán emberi fejlődésének aktuális stádiumáról, minőségéről, akkor valószínűleg tudatmódosult állapotban volt, de azóta nagyon gondosan megválogatja, hogy hova lép, mikor a vizenjárást gyakorolja, bizalmatlan, lehet, hogy Orbán orvul kihúzta a cölöpöket a víz alól...
Nem is lehet rá haragudni, soha nem volt baloldali, ő inkább a jobbszél felé tájékozódik, úgyhogy a Jobbiknak ezentúl van médiája, nekünk pedig az van, amit a paci himbál...
A Népszabadság tulajdonképpen nem volt már régen baloldali, jellegét tekintve éppen olyan volt, mint pártban a DK, - balközép polgári párt, erős szociális elkötelezettséggel.
A lap is levetette már magáról a baloldali jelzőt, már régen nem szocialista napilap, azt pedig, hogy az volt felírva a fejlécére , hogy "Világ proletárjai, egyesüljetek!" a történelem homályába vész.
De balközép polgári napilapnak általában elment, jóllehet inkább a liberális irány felé hajlott, mint a szociáldemokrácia felé.
De korrekt volt, és Magyarországon ez volt a mértékadó napilap.
Hogy lesz-e még ezen a címen akárcsak napilap is - nehezen megválaszolható kérdés, mint ahogy az is, hogy ha lesz is, milyen lesz tegnapi önmagához való viszonya: a saját hagyományai és értékrendje érvényesülhet-e, vagy a Magyar Nemzet modelljét követve hátraarcot csinál és beáll Pocak generalisszimusz bánatos táborába.


Orbán ezelőtt évekkel megmondta, hogy politikai célja a baloldal teljes felszámolása.
Akkor meghallgattuk, bólogattunk, mosolyogtunk.
Nem azt kellett volna.
A helyzet kialakulásában letagadhatatlanul komoly felelőssége van Gyurcsánynak, meg azoknak, akik eladták a Szocialista Párt tulajdoni hányadát a lapban, és akik hagyták, hogy kihúzzák alóluk a szőnyeget.
Jobb helyeken ilyesmiért kihajigálják a döntéshozókat a pártból.
Nálunk erről hallgatni illik, pedig az ilyen dolgok elemzéséből lehetne tanulni, hogy soha többet ne kövessük el ezeket a hibákat.
De ezen már nekem is mosolyogni kell, ez a következmények nélküli ország ugyanis.
A DK kivonul a Parlamentből, lesznek, akik - miközben azon törik a fejüket, hogy miért is csinál már megint marhaságot Gyurcsány - kéjesen fognak nyögni és lihegni, merthogy ők ezt már akkor megmondták.
Lehet.
De egy kis pocakos vitéz meg azt mondta, hogy a hídon akkor kell átmenni, mikor odaértünk.
Hát odaértünk, de mégsem jelennek meg üres oldalakkal a napilapok.
Kár.


:O)))

NÉPSZABADSÁG

Fotó: Huszti István / Index

Így szokott ez lenni.
Mindenkit kirúgnak, nem törődik senki azzal, hogy etikailag mi helyes, mi nem, belehazudnak egy marha nagyot a dolgozók képébe és a te pofádba.
Kifizetik, amit ki kell fizetni, a Párt Arca (Németh Szilárd, a tartalom és forma megtestesült egysége) sajnálkozik egy sort az újságírók sanyarú sorsán, de leszögezi: legfőbb ideje volt a Szabad Nép megszüntetésnek - ő itt akadt el a magyar sajtótörténetben.
Jelzem, az újságot nem csak az újságírók csinálják, a történet az erdőben kezdődik, ahol kivágják a fát, melyből a papír készül, és rengeteg embernek ad munkát, míg csak utol nem éri sorsa abban az erdőben, melyben téged vezetgetnek fel-alá sorsod fonalának új egységbe forrt párkái, óh, nyájas olvasó

Mert olvasni kell, márpedig ezt az újságot te nem fogod olvasni, majd olvasol helyette mást, például Magyar Idők magyar dalait, új időknek új dalait, hogy hadd ne cizelláljam tovább...
Aztán két lehetőség van: vagy örökké felfüggesztve marad a lap megjelentetése, olcsóbb lehet újat csinálni, mint ezt kivakarni a libsibolsi  koszból - hadd lógjon, míg csak az olvasói is sorra nem kerülnek.
Vagy ismét megjelenik.
Új főszerkesztő (nem Péter), új beszállítók, új újságírók, új tartalom (migráncsok megerőszakolták Orbán Viktor Nárcisz névre hallgató kuvaszát, Vajna Timi kimért a boltjában százhúsz karát gyémántot a jordán koronaherceg hitvesének, papírstanicliba, Sarka Kata sarka repedt volt, de használtak neki a cseppek,  Putyin szeretőjének három melle van és brummog... ) - viszik majd, mint a cukrot!


Anno a Kurírt is egyik napról a másikra nyírták ki, a módszer kipróbált, bevált, hatékony.
Vagy száz újságíró került az utcára, ők majd egy-két évig próbálkoznak itt-ott, de egyre kevesebb helyen fizetnek azért, mert tudja valaki az ABC-t úgy összerendezni, hogy valamiféle szöveg kerekedjen ki belőle, ami esetleg még az olvasót is érdekelheti.
Egyre nehezebb lesz a létfenntartásuk, a családjuk helyzete, ezért egy részük megnézi neves elődje, a hajdani Pártélet-rovat munkatársának képét nyalka huszárként, megszokásból leköpi, mint teve a hajcsárt, majd megvonja a vállát és megpróbál eladni egy vadonatúj, kettő az egyben újságírót, aki kétszázezerért mindent megír, négyszázért meg az ellenkezőjét is.
Merthogy élni kell, a gyerek nem él meg a proletár öntudatból, az önérzet meg felesleges luxus, mint libának a propeller.


Állítólag új gazdája van a lapnak, a régi elvégzi a piszkos munkát, aztán majd a renegátok újjászervezik a lapot, jöhetnek az állami hirdetések most már ide is, ez a világ rendje.
Aztán ez a disznóság is elalszik, mint a többi ezer, megszokjuk, hogy nálunk az ellenzéki lapokat is a kormány szerkeszti, tulajdonképpen egy is elég lenne, de a kockázatporlasztás elve fontos, a csókosból is több van egynél, nem kell mindent egy ember orrára kötni, még ha megbízható sem.
A társadalom meg hőbörög, demokráciáról beszél, meg Horn Gyulát emlegeti, aki a bajban levő Magyar Nemzetet megmentette némi tőkeinjekcióval, gondolván, hogy a nagyvonalúság nagyvonalúságot és korrektséget szül, de nem nézte meg gondosan a mama szerepére számításba jöhető politikusokat.
Most ilyesmire nem számíthatunk, Orbán és bandája kispályás, bosszúszomjas és bosszúálló, mindemellett retteg, mert tudja, ha egyszer vége a hatalmuknak, akkor akár nehéz napok is jöhetnek - van, amikor még a pénz sem segít...


Valószínűleg azt gondolják, ha nincs sajtó, akkor a disznóságaikat titokban lehet tartani, de ezt rosszul gondolják.
Nem ilyen kis országok, de világhatalmak vezetői sem tudják eltitkolni mindenféle ügyeiket, hamar napvilágra kerülnek a disznóságok.
Hogy Juliska nénihez nem jut el az igazság?
Lehet, de a nagy társadalmi változások motorja nem Juliska néni, hanem a fiatalok és a munkában állók tömege, hozzájuk meg el fog érni az információ, mint ahogy elért Rákosi korában is, minden erőszak és diktatúra ellenére.
A nép nem hülye, tudja, hogy ami ma a Népszabadsággal, mint intézménnyel és újságíróival történt, az holnap vele is megtörténhet.
Lehet, elkezd gondolkodni és rájön, hogy talán jobb neki, ha nem egy diktátor dönt minden lépéséről, minden gondolatáról.
Idáig kellene eljutni, és felkészülni arra, hogy a Népszabadság után sorra kerülhet a Népszava is, merthogy azt is kivéreztetik már évtizedek óta, ugyanis azt a liberálisok sem szeretik.


A Népszabadság szerkesztősége holnap délután fel akarja venni a munkát.
Lehet, eljutnak idáig, lehet, hogy a TEK a szerkesztőségben rendezi következő terrorelhárító gyakorlatát, de még, ha sikeres is az akció, fizetésük akkor sem lesz.
A nyomor pedig ellopja a morált, az emberi tartást, a tisztességet.
Ha megoldás lenne az előfizetés, hát talán azt kellene gyűjteni, és egyelőre a NOL-t menteni.
Rövid ideig ez is megoldás lehetne.
Aztán csak jön már valami seriff és becsukdázza ezt a gusztustalan bandát...


:O)))

A BULIBÁRÓ FÜGGÖNYE

foto: index.hu

Elnézést, ezt a viccet már idéztem, de hát egy újszülöttnek, minden vicc új, ebben reménykedek én is.
Szóval, a betörőt a lakás tulajdonosa az ágya alól előrántott baseballütővel pépesre veri, majd kihívja a rendőrséget.
Rendben, mondja a felügyelő, ez egy darabig önvédelem is lehetne, de ez az ember már fasírtnak se lenne jó - miért bánt el vele ilyen kegyetlenül?
Hát, tudja, amikor magáévá tette az asszonyt, összeszorítottam a fogam és tűrtem,. mikor megpocsékolta a tizenhat éves lányom, ökölbe szorított kézzel néztem és csurogtak a könnyeim.
Aztán, amikor a farkát beletörölte a frissen mosott függönybe, valami megpattant bennem, és utána már csak arra tértem magamhoz,  hogy állok felette, és a baseball-ütőről csepeg a vér...


Arról jutott ez eszembe, hogy Rogán bulibáró helikopterrel ment lakodalomba, aztán letagadta, majd félig bevallotta, aztán az újságírók kiderítették az igazságot, pedig nagyon szerette volna már eltüntetni a nyomokat.
A helikopter leszállópályájának nyomait eltüntető munkásokat főnökük megfenyegette, ha pofáznak,repülnek, jóllehet nekik nincs is helikopterük.
Idáig a történet, hogy aztán lesz-e folytatása, azt senki sem tudhatja, merthogy ez a Következmények Nélküli Ország, itt Bulibáró és társai, továbbá a hozzájuk tartozó celebek vígan rázhatják a rongyot, senki nem szólítja fel őket mértéktartásra, ami nem is csoda, hiszen a főnökük is ezt teszi - például strómanjával megveteti József főherceg majorságát Nárcisz névre hallgató kutyájának - kutyaólnak.
A másik fácánokat mészárol milliókért, történelmi nevek viselőivel, akik ugyan felettébb jól mulathatnak a látványon, mikor a parvenü kapaszkodik fel az uborkafára, de azt azért hagyják, hogy az ügy anyagi vonzatait veled fizettesse meg - érthetővé téve, hogy miért tart itt ez az ország, melynek elitje évszázadok óta ilyen: ostoba, gőgös, felelőtlen és rabló.


Azt divat most mondani, hogy ezt a rendszert nem lehet megdönteni, merthogy minden eszköz a kezükben van, én meg azt gondolom, hogy olyan ez, mint a pulóver, melyből ha egy szál fonalat sikerül elkapni , igen hamar fel lehet fejteni az egészet.
Ehhez persze az kell, hogy legyenek feslő fonalak.
Orbán rendszerében egyre több az ilyen szabad fonálvég, hát el kell kapni ezeket és rángatni kell szorgalmasan, egyszer csak megindul az egész.
És akkor ott áll majd ez az egész banda, a maga pőre valóságában, pucéran, gusztustalanul.
Néhány év múlva mindenki csodálkozni fog, hogy ez a primitív csőcselék hogyan tudta elbolondítani az országot.


Ezeket a dolgokat megérti az egyszerű ember is.
Ha azt mondod, ellopott négyszáz milliárdot, azt úgy kezeli, mintha azt mondtad volna: lelopta a Holdat az égről - számára elképzelhetetlen, értelmezhetetlen.
De helikoptert már látott és azt is tudja, hogy nem olcsó - másfél millió forintig még terjed a fantáziája.
Ezen el tud spekulálni, fel tudja magát idegesíteni, ez pedig a választásoknál drágább lehet a hatalomnak, mint egy komplett helikopter-flotta.


Lehet, hogy a mi Bulibárónk tulajdonképpen nagy szolgálatot tett az országnak?


:O)))

A GYŰLÖLET NÉPE

Elgondolkodtató, hogy mivé lett az ország, mivé lettünk mi, magyarok, hová süllyedtünk és süllyedhetünk-e még alább?
Itt élünk, egy áthiszterizált társadalomban, mentális és szellemi, morális kihívásokkal küzdő emberek irányítása alatt, és értetlenül nézzük hárommillió honfitársunk szellemi vergődését, miközben tudjuk, hogy ők nem a teljes népesség, kiket meghülyített a félelem.
Vannak még sokan, akik szégyellik környezetük előtt, hogy félnek, vannak, akiknél a félelmeket felülírják erkölcsi szabályaik, mely szerint az elesettet, a gyengét, a menekültet támogatni, segíteni kell.
De az ismeretlentől, az idegentől fél az ember, mióta ősük lemászott - fideszesek esetében leesett - a fáról, mert az idegen maga a veszély, az ismeretlen pedig kiszámíthatatlan és félelmetes.
Az, hogy az ismeretlen hozzá is adhat valamit a kultúránkhoz, teljességgel meghaladja a fantázia határait, ezért hát magunkra kell csuknunk az ajtót és magunk között kell élnünk, míg csak a fejlődés le nem takarít bennünket a térképről, mint a longobárdokat, hunokat vagy a vizigótokat.

A népi bölcsesség megmondja: egy bolond százat csinál, erre számíthattunk, de hogy egy bolond hárommilliót, no, erre azért nem számíthattunk.
És lám, mégis.

Azért ha mélyebben belegondolunk, volt már ilyen a történelemben, ha csak a hamelni patkányfogóra gondolunk, aki - bosszúból - százharminc gyereket csalogatott magával bűvös furulyája segítségével, de az ezerkétszázas években a gyermekek keresztes hadjáratát, később a boszorkányüldözéseket is a tömegmanipuláció tette lehetővé.
Nálunk is szorgalmasan furulyázik egy manipulátor, normális időkben már vagy a bolondokházában, vagy börtönben ülne, de most ő a Nemzeti Lótuszfaktusz (copyright by Hofi...) aki után boldogan üget szerencsétlen népe, mint lemmingek a szakadék felé...

Persze vannak, akik nem ingyen idióták, vannak közöttük kisebb-nagyobb Voldemortok, Nagyurunk kisebbségi érzéséből jól élő díszítő-szobrász szakmunkások, strómanok, pasaparki bulibárók, gusztustalan rablók még gusztustalanabb celebekkel az oldalukon - ők tudják, miért barna a nyelvük.
De ők legfeljebb néhány ezren vannak, a hárommillió meg ingyen küzd a migránsok léte jelentette kihívással, rémálmaival, félelmeivel, önértékelési és megértési zavaraival, primitivizmusával.
Mitől lett ilyen ez a társadalom - nehéz megérteni.

Magam sem tudok biztos magyarázatot adni, de azt gondolom, hogy főként azért alakult ez így, mert magyarember képtelen a tükörbe nézni, vagy, ha mégis belenéz, mást lát benne, mint amit a tükör mutat.

Érvényes ez a társadalom egészére éppúgy, mint az egyénre, Kiss Julcsára vagy Nagy Józsira, az összes önértékelési zavaraikkal megtetézve.
A magyar (és értsük ezen most a magyar nemzetiségű magyarokat, ne a Magyar Királyság alattvalóit) társadalom évszázadokon át abban a hitben volt, hogy hazánk bokréta Isten kalapján, magyarember pedig létállapotánál fogva (miszerint ő magyar) arra hivatott, hogy ezen az istenáldotta földön elkormányozgassa a primitív vadakat, legyenek bocskoros oláhok, tutajos tótok, gyüttmaradt svábok, ruszinok, vendek, és így tovább - kultúrfölény, miegymás.

Nem is kellett nekünk gyarmat, elvoltunk itt magunkban, csak akkor a saját nemzetiségeinknek lett elegük belőlünk, most meg éppen Európa népeinek lesz belőlünk elegük.
Az első világháború után Trianon következményét - a nemzetiségek önrendelkezési jogának gyakorlatba történő átültetését - sokként élte meg a népbutításból már akkor is bőven részesülő társadalom, kellett hát az állapot további fenntartása, mely elvezetett a második világháború során kivívott vereségig, melyben saját felelősségünket ismét nem sikerült fellelni.
A szocializmus vérzivataros évtizedei alatt, meg senki nem akarta a népet szembesíteni bűneivel, a nép se igen tülekedett a reális szembenézés lehetőségéért, ismét becsapta magát, ami - vicces módon, de nemrég köszönt vissza a Szabadság téri emlékmű-csatáknál.


Aztán jött a rendszerváltás, és a nép ismét elfelejtett szembetalálkozni saját magával, valamilyen rejtélyes okból azt képzelte, hogy neki nagyon jó lesz, ha eladja a munkaerejét meg a nemzeti vagyont  a tőkésnek, csak fizesse az meg jól.

De a tőkés nem hülye, hanem tőkés, ezért aztán hamar kiderült, hogy a sok nélkülözhetetlen ember nem kell neki, de még a gyár se, melyet magadnak építettél, leginkább a piac kellett, meg a képzett és fillérekkel kifizethető munkaerő.
A szembenézés a helyzettel, miszerint az egyszerű embernek kevés sansza van arra, hogy a következő kétszáz évben olyan jó dolga legyen, mint amilyen nem is oly rég még volt, ismét elmaradt, viszont lehetett rettegni a munkahely elvesztésétől, a nincstelenségtől, a zsidóktól, a cigányoktól - ez kis megnyugvást hozott.
De lassan már a leghülyébbek is látták, hogy itt a cigánytól már nincs mit elvenni, a zsidó meg néhányszázezer élet árán elérte, hogy nem egyszerű nekimenni.
Persze azért vannak a három-négymillióban pártízezren olyanok, akik a betonfalnak is nekimennek fejjel, ha Dávid-csillag van ráfestve.
A nyomorult gazdasági helyzet kedvezett a populizmusnak, jobbról-balról egyaránt.
Magyarunk belenézett a tükörbe és nem azt látta, hogy sokat és sok éven keresztül kell dolgozni azért, hogy a végén le tudjuk aratni a soha nem remélt szerencse - az uniós felzárkóztatási program gyümölcseit, hanem azt látta csak, hogy az ostoba sváb pénzt ad arra is, ha a földbe pipacsot vet, és ameddig maga is kívül nem került egy gyárkapun, addig boldogan nagypofájúskodott, mígcsak lassan ki nem derült, hogy itt aztán senki meg nem védi - olyan egyedül maradt, mint sült liba a tálban, csak addigra nem olyan szép kerek, hanem sovány, mint a templomi segédegér.

A politikusok meg kihasználták az ostobaságát, megkérdezték tőle: mit szeretnél Józsi?
Mire vágysz Julcsa?
Toronyórára lánccal?

Hát azt kapsz tőlem, ha rám szavazol!
De a toronyóra nemigen akart összejönni, viszont a politikus tudta, hogy háborúban senki nem akar toronyórát nézni, harcba kezdett hát, és akkor - Deus ex machina -  jöttek a menekültek, akikből kiváló ellenséget lehetett csinálni, akik ellen harcolni kellett és megteremteni az Új Egységet.
A nemzet mindenek felett, ide nem kellenek négerek, menjenek haza és harcoljanak - és így tovább.
A menekült nem jó szó, ezért átkereszteltük őket migránssá, a migránsok gyerekeit - akik egyébként éppen úgy néztek ki, mintha menekültek gyermekei lennének - nem engedtük fényképezni, és elhitettük magyaremberrel, hogy ezeknek a migráncsoknak Juliska néni molyette muffjára fáj a foguk.
A nép minden ilyen marhaságra fogékony, és egyáltalán nem zavarja, hogy négyszázezer menekült egyetlen valamirevaló bűncselekmény nélkül vonult át az országon, miközben elhajigálta a sertésmáj-konzerveket, pedig a magyarok 56-ban megették volna a kutyahús-konzervet is, ha azt kaptak volna, ugye...
Ezenközben pedofil nevelőotthon-igazgatók "nevelték" a gyerekeket, naponta erőszakolnak meg nőket kapcsolaton kívül és családi kapcsolaton belül egyaránt, de azt tekintse a nő megtiszteltetésnek, magyarember verte pofán előtte hatszor, mígcsak szét nem tette a lábát.  

Buták lennénk?
Nem hiszem, csak éppen nem tanultuk meg, hogy szembenézzünk a tényekkel.
Pedig nem ártana elkezdeni megtanulni ezt, mert ha a történelem fog rávenni erre bennünket, az nagyon durva és fájdalmas lesz.
Lehetne mindjárt a migráns-kérdéssel kezdeni a tanulást, aztán a korrupció elleni harccal folytatni, és közben az európai viselkedést gyakorolni.
Persze, mi egymást is gyűlöljük, ahogy csak erőnkből telik.
Ma kilógunk Európából, lassan már akkor is, ha a földrész határait az Uralnál tudjuk.
Az csak a baj, hogy a különbségek kiegyenlítésénél Európa nem számolt azzal, hogy az élet lefelé nivellál - nem az elmaradottat húzza fel magához, hanem a primitív húzza le a fejlettet a maga szintjére.

Hacsak nem vagyunk hajlandók magunktól fejlődni.
Nem lesz egy egyszerű folyamat...

:O)))

MOST VOLT ELÉG?

Ül a kilencven éves Józsi bácsi az asztalnál, majd egyszer csak feláll, felveszi a kályha mellől a kisbaltát, odaballag élete párjához, kivel márt hetven éve élnek együtt és jól hókonvágja vele.
Kérdezik tőle a rendőrök: de Józsi bácsi, hát miért?
Az öreg megvonja a vállát: Most volt elég...

Lehet, az Unió vezetőinek is most volt elég, csak náluk a kisbaltát uniós támogatásnak hívják, és ha annak folyósításában súlyos problémákat állapítanak meg, akkor felfüggeszthetik akár minden támogatás kifizetését is.
A folyósításokat egy három fokozatú skálán értékelik, és ha azt állapítják meg, hogy a folyósító hatóságok nem minden befolyástól mentesen, függetlenül döntenek, akkor automatikusan a harmadik fokozatba sorolnak minket, márpedig akkor nekünk annyi, meg egy bambi...

Szorgos és bölcs népünk el van foglalva a migráncsoktól való rettegéssel, népmesei fordulatokat vizionál, melyek szerint jön a gaz mohamedán fattya, letapossa a kelkáposzta-veteményt és megerőszakol minden nőt!
A nagymamát is? - sikít fel Juliska, mire is a nagyi rászól: Kuss lányom, nem hallottad? Megmondták: minden nőt!

Pedighát érdemes lenne elspekulálgatni azon, hogy mi történik, ha átmenetileg - úgy három évre - úgy bánnak a támogatások felfüggesztésével, mint szeretett kormányunk az előzetes letartóztatás intézményével, melybe csak a legerősebbek nem rokkannak bele, Magyarország pedig nem tartozik a legerősebb államok közé.
Ha megvonják a területalapú támogatásokat, akkor annyi a semmittevésre berendezkedett magyar mezőgazdaságnak, ha a kohéziós támogatásokat vonják meg, akkor annyi a magyar iparnak, mely zömében viakolor lerakásával foglalkozik nagyüzemi módszerekkel a gombamód előbukkanó stadionok parkolóiban.

Ha ez bekövetkezne, éhen döglik a magyar, és ahhoz, hogy ez konkrét fenyegető veszéllyé váljon, mindössze a német tulajdonú autógyárak termelésének néhány hónapos felfüggesztésére van szükség.

Egy ilyen akció finanszírozása bőven megéri kereskedelmi partnereinknek, hiszen végre nem kell úgy élniük, mint a családnak, ahol a lakás egyik szobájában egy szellemi kihívásokkal küzdő, benzinnel és gyufával játszani imádó, követelőző és nagyhangú unokatestvér lakik.
Hogy aztán leállítják-e a támogatásokat valóban, az sok mindentől függ, például a világpolitika aktuális helyzetétől, a beszari vezér pávatáncának aktuális figurájától és attól, hogy Frau Merkel mérgelődése közben elsózta-e a káposztás kelt gombócot, és ha igen, Herr Sauer szóvá tette, vagy fegyelmezett ábrázattal nyelte-e, mint liba a kukoricagölödint.

Magyar ember felettébb hazaffyas, egészen addig, míg van mit ennie, innia és magántulajdonává konvertálnia, de ha privilégiumait sérelem éri, hát igennagyon megmérgeli magát és randalírozni kezd.
Rázza a kardját, mint beteg a dunyhát és fennhangon méltatlankodva seggberúgja tegnapi idolját, a nanovitézt, jövőnk leselejtezett zálogát.
Sajnos, magyar ember - bár kétségkívül életrevaló és találékony, továbbá a székelyekkel való keveredés eredményeképpen rendelkezik a csavaros észjárás képességével, más népelemekkel való keveredése eredményeképpen pedig a szavak csűrésének-csavarásának adottságával - nem a sok eszéről híres, Nobel-díjasait is lízingelte.
Jelen esetben például képtelen felfogni azt, hogy amikor beléptünk az Európai Unióba, akkor ezzel egy ütemben lemondtunk szuverenitásunk egy részéről, melynek következtében szabadon dönthetünk arról, hogy épüljön e Lúdváron stadion, de arról nem, hogy az unió által hozott rendelkezések vonatkozzanak-e ránk, vagy ne.

Már megint utólag akar okoskodni, mondhatnám, a lószart vissza akarja lapátolni a lóba, jóllehet, már a fogkrém visszatolása a tubusba sem volt sikeres.
Mégis próbálkozik, a dilis meg hergeli: csak akarni kell, nagyon, meg majd Alkotmányba foglaljuk, jóllehet az Alkotmányt éppen ő törölte el a múltunkkal együtt, jó bolsevik módjára

Ideje lenne megkomolyodni, mert a világ rajtunk fog röhögni, gazdasági migránsaink pedig bánatos pofával fognak üldögélni a német határon a szakadó esőben, miközben hans meg Uwe fennhangon hirdeti, hogy oda aztán magyar cigányok nem kellenek.
Volt már ilyen, mikor a svábokat kitelepítették, pedig azok nem önszántukból mentek, németül beszéltek, némelyik magyarul nem is tudott.
Akkor majd szembe lehet találkozni önmagunkkal, a feneketlen ostobaságunkkal, elmaradottságunkkal, középkori gondolkodásunkkal, és akkor már késő lesz változtatni.
Apukám szokta mondogatni, hogy azt a szexet melyet ma kihagysz soha nem lehet bepótolni.
Vonatkozik ez a szerencsére is - ha elszalasztod, soha nem tudod pótolni.


Meg kellene kérni valakit, hogy gondolja ezt végig helyettünk, aztán mesélje el az eredményt...

:O)))

TORZSALKODÓ PÁRTOK - DEMOKRATA ILLÚZIÓK

bubu írta...

"Véleményem szerint egy olyan vadonatúj párt, amelyik értelmes célokat tűz ki, értelmes, vállalható programot dolgoz ki, el tudná szívni, és egységbe tudná tömöríteni a mostani torzsalkodó, sajnos csakis saját érdekeiket szem előtt tartó ellenzéki pártok összes tagját. Nem látom más megoldását annak, hogy egyébként itt változás lenne a jövőre nézve."

Tulajdonképen roppant rokonszenves bubu kommentje, és népszerű is, mint répa a kolostorban, a demokraták többsége itt látja a bajok forrását, pedig hát nincs igazuk - szerintem.
Ha megnézzük, hogy mi is a pártok dolga a világban, hát előbb utóbb eljutunk odáig, hogy a pártok feladata a torzsalkodás.
Természetesen ezt sokkal szebben is meg lehet fogalmazni, például a politikai lehetőségek ütköztetése a választó meggyőzése céljából, de a lényeg mégiscsak az, hogy a pártok egymás programjait, egymás arcainak viselt dolgait fikázzák.
Mindenki a saját lovát dicséri, míg a többiek lováról lesújtó véleménye van, már az is ritkaságnak számít, ha elismeri, hogy annak is négy lába van, habár azokat csak botladozásra használja.
A pártok a világban mindenhol az érdekek kifejezésére és érvényesítésére szolgáló szervezetek, melyek programjaikban elmondják, hogy milyen társadalmat szeretnének építeni, és ennek érdekében milyen konkrét lépéseket terveznek hatalomrajutásuk esetén.
Úgy is mondhatjuk, a demokrácia étlapot ad a társadalom kezébe, a választópolgár pedig választ az egyes pártok által megfőzni tervezett menük közül, némelyiknél összefut szájában a nyál, némelyiket meg utálja, mint Harangláb a kukoricagölödint.
Aztán persze lehet, hogy az étel, melyet választás után az orra elé löknek lekozmált, elsózott, rosszízű moslék lesz - erre leginkább jelenlegi kormánypártunk főztjét tudnám felhozni példának, a minőségre nincs garancia.

De itt azért azt is be kell kalkulálni, hogy a magyar pártok teljesen speciális szervezetek, egyik se hasonlít a fejlett világban pártnak nevezett szervezetekhez, azok ugyanis képviselnek valakit, konkrétan néhány társadalmi csoportot.
Nálunk a pártok nem képviselnek senkit, üdítő félmondat volt legutóbb Molnár Gyula nyilatkozata, aki szakított a szocialisták évtizedekre visszanyúló gyakorlatával és megpróbálta megfogalmazni, hogy a Szocialista Párt kiket akar képviselni az elkövetkező években.
A többiek mindenkit akarnak képviselni, így hát nem képviselnek senkit.
Mert az olyan, mint a "magyarokat képviseljük," meg a "demokratákat képviseljük" nem jelent semmit.
Magyar van ilyen is, meg olyan is, magyar Mészáros Lőrinc és magyar Kocsis Zoltán is, sőt, még Fischer Iván meg Schiff András is, de magyar a Magyar Csordában a cigányok ellen hőbörgő szerencsétlen is, mint ahogy magyar Farkas Flórián és Radics Gigi is, nem szólva Heisler Andrásról.
Orbán Viktor meg fiatal demokrata, habár diktátor és csikófogait már régen elhullatta.
Magyar volt a kuruc, meg a labanc, magyar volt Dobó István és Bethlen Gábor, a törökök támogatását élvező  erdélyi fejedelem, Rákosi és Szálasi - hát hogyan lehetne itt mindenkit egyszerre képviselni?
A tetejébe, itt elsősorban gazdasági érdekekről van szó, a politika ezen csak a szósz, amivel az adott társadalmi csoportot - esetleg társadalmi osztályt (Jujjj!) nyakonöntik.

Mégis, nálunk a pártok leginkább hitéleti csoportosulások, és a pártok vezetői ezt elégedetten nyugtázzák, hiszen kik bennük hisznek, sosem csalatkoznak, kivéve négyévente, mikor kiderül, hogy amit a pártok ígértek, az nem ért fabatkát sem.
Ettől persze még tovább hisznek, hiszen a hit éppen erről szól, semmi racionalitás nincs benne, nincs is rá igény.
Erre legszebb példa a Fidesz programja, melyet - miután ellopta a magánnyugdíjpénztári milliárdokat, elvette a rokkantnyugdíjakat, a szolgálati kedvezményeket, ellopta az uniós pénzek felét - Orbán egyetlen szóban összegzett: "Folytatjuk!"
És igazat szólt, kivételesen.
A pártok persze most is torzsalkodnak, de a mostani helyzet speciális: kitört ugyanis a diktatúra, és ha még nem is gyűjtötték össze az ellenzéket a stadionokban a'la Pinochet, de ettől ez még diktatúra, amikor a demokratikusan működő és így működni kívánó pártoknak átmenetileg fel illene függeszteni a torzsalkodást, és egyetlen célnak kellene alárendelni tevékenységüket: a diktátor eltávolításának.
Nem új párt kellene, hanem egy választási szövetség, melyben a pártok ezzel az egyetlen dologgal foglalkoznának, de azt összehangoltan, egységesen.
A jelöltek a szövetség jelöltjei, a jelszavak egységesek, a program egységes, a kommunikáció egységes, egymás támadása, de még csak értékelése is tilos.
Aztán a ciklus lejárta előtt egy évvel ismét elindulhatna a vita, ha úgy tetszik a torzsalkodás, ki mit akar megvalósítani, ki hova helyezi a hangsúlyokat, ki milyen Magyarországot szeretne gyermekeire hagyni.


Hogy aztán lesz e ebből valami?
Ki tudja - még akár lehet is, de akkor ezt a másfél évet arra kell fordítani, hogy meg kell állapodni dolgokban, egészen odáig, hogy azonnal zárolni kell a vagyonokat, vagy hagyni kell ellopni végleg, hogy ki lesz a szövetség kormányfő - jelöltje, aki nem lehet egyébként egyik párt vezetője sem, hogy ne ismétlődjön meg a Bajnai-jelenség.


Nem kell félni a nézetek ütköztetésétől, sőt, bátran fel kell vállalni, mert a vitákra odafigyel a társadalom, míg a pártvezéri szózatokra leginkább csak legyint.
Márpedig a modern kor politikáját kommunikációnak hívják, meg kellene talán tanulni, hogyan is működik.
ha a mai pártok tudnák, akkor nem lenne Orbánnak ma média-monopóliuma és nem hazudhatna gátlástalanabbul, mint a szabadságos katona.


Itt az ősz, a libák is költözködnek, ideje lenne, ha Orbán is összeszedné a betyárbútort, elhúzhatna sebesen, Baku irányába.
Ott aztán felvehetné a mohamedán vallást, talán még szultán is lehetne belőle.
Vagy piláf...

:O)))

ÉRTELMEZÉS

Értelmezzük a népszavazást.
Fene megette azt a választ, melyet még értelmezgetni, meg körbemagyarázni kell, ez meg egy ilyen válasz a népszavazásra feltett kérdésre.
Igaz, hogy a népszavazás érvénytelen, de nem ez az érdekes, de csak mióta sejtettük, hogy érvénytelen lesz, merthogy előtte az érvényesség volt a fontos, ezért hajtotta el Viktor bánatos híveit az urnákhoz.
De most, hogy a helyzet így alakult, már a nemek és az igenek aránya a fontos, holott a kérdés egy súlycsoportban volt az olyan kérdésekkel, minthogy akarod e, hogy vizes- szappanos lábbal seggberúgjanak a zuhany alatt, vagy élveznéd-e, ha a párodat - függetlenül saját nemétől - megerőszakolnák a buznyákok/pirézek?
Az a gyanúm, hogy ennek a népszavazásnak a kőbevésett Alaptörvény átvésése lesz a következménye, melyből majd kiderül, hogy ide betelepíteni a magyar országgyűlés jóváhagyása nélkül senkit sem lehet, legfeljebb pénzért, utolsó posta: Pasapark...
Ez ugyan felülírná az uniós alapszerződést, de sebaj, legfeljebb jönnek a jogászok, oszt jónapot - a vita kitart 2018-ig, és legalább nem kell új ellenséget keresni, ez a Brüsszel már bevált.


Ha kisarkítjuk a kérdést, kiderülhet, hogy ez a népszavazás sehogy nem vezethetett olyan eredményre, melyből Vikkancs politikai veresége kerekedhetne ki, inkább ez is egy újabb világraszóló győzelem a Nagy Menetelés útján, mely a NER-ből az EER-be vezet.
Egyébként is, kit érdekel már Magyarország, kinőttük már, mint liba a kertésznadrágot, jelenleg európai léptékű politikusok vagyunk.
De lesz még az USA Alkotmányának is módosítása, mely lehetővé teszi külhonban született, elsősorban európai, azon belül is magyar nemzetiségű, félbevágott amerikai elnök-méretű elnökjelöltek indulását az amerikai elnökválasztásokon.
Hogy most ki fogják röhögni Európában, az csak átmeneti probléma, azt le fogja gyűrni - még két kis piros, meg egy nagy fehér bogyó, és minden rendben lesz.


Mondjuk azért az is nagy hiba lenne, ha az ellenzék most fesztivállal ünnepelné, hogy minden töketlenkedésük dacára Orbán pofára esett, nem sok kellett volna hozzá, hogy megpróbáljon a víz tetején járva átmenni Budára, hogy elfoglalja méltó rezidenciáját, a Budai Vár gyémántokkal kirakott kupolájában.
Mintha az ellenzék esze kezdene megjönni, mert szinte mindenki arról beszél, hogy egyeztetést kell kezdeni - ezek szerint felismerték, hogy a 2018-as választási kampány megkezdődött.
Már csak közös jelöltet kellene találni, aztán nekiállni kidolgozni a diktatúráról-demokráciára való áttérés stratégiáját és taktikáját.
Nem lesz egyszerű dolog, a saját oldalon is léteznek politikusok, akiktől a politikával hosszabb ideje foglalkozó választó sikítófrászt kap, de hát a politika a kompromisszumok művészete, mint tudjuk, csak nem gyakoroljuk, hát majd meglátjuk.


Addig legyen egy kellemes napunk, mosolyogjunk egy jót Kósa mester botladozásain, Orbán diadalmi jelentésén.
Ha valaki azt gondolná, hogy most vitatkozni kell a Fidesz győzelemkovácsaival, akkor az téved.
Mondjanak bármit, mosolyogni kell rajtuk, mert egyébként valóban nevetségesek, ahogy a döglött lovon ülve verik a szerencsétlen állat seggét, hátha vágtázni kezd.
Csak az a baj, hogy menet közben felhergelték a Szerbiában várakozó menekülteket, akik azt várják, hogy Magyarország megnyitja a határt, és már útra készen állnak, merthogy várják Magyarországról a jó hírt, melyet magyar emberek ígértek nekik tegnap-tegnapelőtt.
Vélhetőleg igen dühösek lesznek, én is az lennék a helyükben.
Majd mutogatják őket a televízióban, amint óbégatnak, meg dobálóznak, mert ez a hibbant úgyse tud leállni, ez a harcimarci mindenáron győzni akar.
Minden áron - szó szerint.
Nem lesz jó vége ennek, vagy az ország, vagy ő fog belepusztulni, akkor meg már csak a nevét kell belegravírozni Andrássy lovasszobra alatt a ló megfelelő részére.

Azért most mosolyoghatunk egy jót, kissé megkönnyebbülten, végtére is mégsem sikerült mindenkit meghülyítenie, maradtak még épeszűek ebben az országban.
Tervei szerint - közjogi következmények, ugye, - majd belecsinál a pofájukba...

:O)))

EREDMÉNYRE VÁRVA

Holnap vasárnap lesz, és hozzávetőleg ez lesz a legtöbb, ami erről a napról elmondható.
Ja - lesz egy népszavazás is, nulla téttel, hiszen nem dönt semmiről, az Unió utána éppen olyan jogosítványokkal rendelkezik, mint rendelkezett előtte.
Presztízs-értéke lesz, de az is csak azért, mert Orbánnak nyernie kell, ha veszít, akkor is.
Egymásközt szólva, ez az egész egy apátiába süllyedt ország langyos maszturbációs gyakorlata, csak, hogy ki ne essen a ritmusból, hogy lehessen továbbra is gyűlölködni, hogy lehessen fantáziálgatni, meg félni, jóllehet félni inkább önmagunktól kellene.
De már ez is mindegy, hiszen a társadalom értelmesebb része a megszokott módon reagált - befelé fordult, elfordult a közösségektől, a közélettől, és szűkebb környezetébe vonult vissza, a családba, esetleg a legszűkebb baráti körbe.
Nem érdekli, hogy ki mire akarja rávenni - egyformák ezek, mondja, jóllehet nincs igaza.


Veszélyes állapota ez a társadalomnak, hiszen teret nyit a szélsőségek előtt, és ha Orbánt jobbról döntik meg, annak meglehetősen kellemetlen következményei lesznek.
Ha így folytatódik minden a magyar belpolitikában, akkor 2018 nyertese a Kétfarkú Kutya lesz, ami lehet, nem is lenne túl nagy baj, hacsak nem növesztene harmadik, negyedik, sőt ötödik farkat is, adókból finanszírozva.
Beszari hatalom, melyet agresszivitással kompenzál, enervált ellenzék, elbutított állampolgár, hazug politika.
És rengeteg szegény, meg a szegénységbe csúszástól rettegő magyar, aki nem érti, hogy történhetett vele meg ez az egész.
Nagy szívességet tesz neki az, aki bűnbakot kínál neki.
Holnap szavazás.
Aki megengedheti magának, az ne menjen el, aki nem engedheti ezt meg magának ilyen-olyan okokból, az adjon le érvénytelen szavazatot, és ne dőljön be az "igen" szavazatra biztató szirénhangoknak.
Ha a szavazás érvényes lesz, Orbán a nyílt színen fog elélvezni, ha nem lesz érvényes, lehet, kisebb lesz az arca Brüsszelben, meg talán itthon is.
Nekünk nem mindegy, mert az út, melyen terelgeti szorgos népünket, kifelé vezet az Unióból, az pedig nagyobb nemzeti katasztrófa lenne, mint Trianon.


Szóval, most már mást nem tudunk tenni, mint a kislány a képen, türelmesen várjuk meg az eredményt.
Aztán lehet felkészülni 2018-ra.
Nálunk a választásokat nem megnyerni, hanem elveszteni szokták, ebben bízhatunk továbbra is.
De választható alternatívát azért nem ártana találnunk...



:O)))