Diktatúrának nevezzük az egyszerűség kedvéért azt, amikor valamennyi hatalmi ág egy kézben van, ennek klasszikus formája az egyszemélyi diktatúra.
Ilyen volt Sztálin, Hitler, diktatúrája, melyben a döntéseket egyetlen személy hozta, de voltak diktatúrák, melyekben a vezetés egy szűk csoport kezében volt, és a csoport feje csak megjelenítette a közös akaratot.
Napjainkban diktátornak szokták nevezni az észak-koreai Kim Dzsongunt, de lelkesen diktátorozzák Putyint is, nem is szólva Lukasenka belarusz elnökről.
Érdekes módon a kínai elnök, Hszi Csin-Ping nem kap ilyen jelzőket, jóllehet semmivel sincs kisebb hatalom a kezében, mint mondjuk Putyinnak, és mégis, ahogy valamerre kiteszi a lábát a Mennyei Birodalomból, ellenfelei felcsapott farokkal rohannak a seggét nyalni.
A hatalom koncentrációja másfelé sem szokatlan, a francia vagy az amerikai elnök kezében is ott összpontosul a politikai és katonai hatalom jelentős része, de a kialakított politikai gyakorlat, a fékek és ellensúlyok rendszere jól korlátozza tevékenységüket.
De nézzük meg a mi kis diktátorocskánk gömbölyűre csiszolt rendszerét és csettintsünk elégedetten.
Más országokban a hatalmi ágak szétválasztása eleve garancia arra, hogy a végrehajtó hatalom feje nem pofátlanodhat el.
Általában három hatalmi ágról szoktunk beszélni, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ágakról, melyek egymást kölcsönösen ellenőrzik.
Az utóbbi években a három klasszikus hatalmi ághoz még egyet soroltak, ez pedig a média.
Sokan azt gondolják, hogy a média közvetlenül ható eszközök híján nem képvisel hatalmat, de - véleményem szerint - ez nem helytálló, mert a média formálja a választók véleményét a politikáról, sok esetben még a törvényekről és a bírói gyakorlatról is. Elsősorban a hatalom ellenőrzésében van szerepe, de a társadalmi közérzet alakítására is visszahat tevékenysége.
A hatalmi ágak elkülönült működése bármelyik tisztességes, angolszász mintára működő parlamentáris demokráciájában remekül tanulmányozható, természetesen egyik sem hibátlan, de mint Churchill ezt meglehetősen cinikusan kifejtette, nincs helyette jobb. Nálunk meg nincs már ebből sem semmi...
Tulajdonképpen a hatalom részéről a napilap kinyiffantása teljesen felesleges húzás volt, hiszen a média már teljesen a kezükben volt, mire idáig jutottunk, gyakorlatilag már nem volt ellenzéki média.
Akik maradtak, azok közül a Népszava már húsz éve folyamatos finanszírozási gondokkal küzd, a Klubrádió meglehetősen kesztyűs kézzel bánik a hatalommal, nehogy véletlen elvegyék a még megmaradt frekvenciákat is, mert nem pereket szeretnének nyerni, hanem rádiót akarnak csinálni.
Az ATV hanyattvágta magát Orbánnak, bizonyítva a "van az a pénz, amiért korpás lesz a hajam" nagy igazságát. Azzal, hogy kiderült történelmi jellege, a Hit Gyülekezete, mely a sokak által baloldalinak tartott televízió tulajdonosa, rengeteg állami támogatásra tett szert, a lét pedig meghatározza a tudatot, mondják a klasszikusok.
Ők pontosan tudják, hogy ha túlzásokba esnek, elveszik a lét...
Kálmán Olga mag Rónai Egon addig maradhat, míg Orbán hasznosnak tartja a szelep működését, a többiek meg boldogan elbulvárosodhatnak, van, akinek ez nem is esik túlzottan nehezére.
Addig is működik az önkorlátozás,
A Népszavánál várható, hogy egyszer majd előkerül valaki, aki előszed egy kazal számlát a lap lejárt tartozásairól és elindítja a kiadó ellen a felszámolási eljárást, aztán lehet szaladgálni megint koldulni a pénzt a hajdani ballib kormányok nem túl nagyvonalú, általában a fogtechnikai iparban utazó (v.ö: fogához veri a garast...) haszonélvezőihez.
Nincsenek illúzióim, sem Kóka, sem Oszkó, sem Leisztinger nem fogja kinyitni a bugyellárist, esetleg Puch, de ha ő veszi meg, akkor az olyan lesz, mintha Orbán vásárolta volna meg a lapot.
Meg aztán a Népszava a fizetőképes keresletet képező budapesti kispolgárnak túl balos, igaz, most megnyílt egy üzleti rés a balközép felé, de ez már túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen...
Volt már egy-két olyan nagynevű lap, mely úgy váltott politikai irányvonalat, mint a liba, amelyiknek elromlott az iránytűje, ha alapítói látnák, mi lett a lapjaikból, sírva fakadnának.
Volt komoly remény a G-nap után, hogy Simicska majd beszáll a demokratikus médiába, de lássuk be, érdekei inkább esnek egybe Orbán, mint akár Molnár, akár Gyurcsány érdekeivel.
Simicska pragmatikus ember, amikor fellibbentette a fátylat Orbán emberi fejlődésének aktuális stádiumáról, minőségéről, akkor valószínűleg tudatmódosult állapotban volt, de azóta nagyon gondosan megválogatja, hogy hova lép, mikor a vizenjárást gyakorolja, bizalmatlan, lehet, hogy Orbán orvul kihúzta a cölöpöket a víz alól...
Nem is lehet rá haragudni, soha nem volt baloldali, ő inkább a jobbszél felé tájékozódik, úgyhogy a Jobbiknak ezentúl van médiája, nekünk pedig az van, amit a paci himbál...
A Népszabadság tulajdonképpen nem volt már régen baloldali, jellegét tekintve éppen olyan volt, mint pártban a DK, - balközép polgári párt, erős szociális elkötelezettséggel.
A lap is levetette már magáról a baloldali jelzőt, már régen nem szocialista napilap, azt pedig, hogy az volt felírva a fejlécére , hogy "Világ proletárjai, egyesüljetek!" a történelem homályába vész.
De balközép polgári napilapnak általában elment, jóllehet inkább a liberális irány felé hajlott, mint a szociáldemokrácia felé.
De korrekt volt, és Magyarországon ez volt a mértékadó napilap.
Hogy lesz-e még ezen a címen akárcsak napilap is - nehezen megválaszolható kérdés, mint ahogy az is, hogy ha lesz is, milyen lesz tegnapi önmagához való viszonya: a saját hagyományai és értékrendje érvényesülhet-e, vagy a Magyar Nemzet modelljét követve hátraarcot csinál és beáll Pocak generalisszimusz bánatos táborába.
Orbán ezelőtt évekkel megmondta, hogy politikai célja a baloldal teljes felszámolása.
Akkor meghallgattuk, bólogattunk, mosolyogtunk.
Nem azt kellett volna.
A helyzet kialakulásában letagadhatatlanul komoly felelőssége van Gyurcsánynak, meg azoknak, akik eladták a Szocialista Párt tulajdoni hányadát a lapban, és akik hagyták, hogy kihúzzák alóluk a szőnyeget.
Jobb helyeken ilyesmiért kihajigálják a döntéshozókat a pártból.
Nálunk erről hallgatni illik, pedig az ilyen dolgok elemzéséből lehetne tanulni, hogy soha többet ne kövessük el ezeket a hibákat.
De ezen már nekem is mosolyogni kell, ez a következmények nélküli ország ugyanis.
A DK kivonul a Parlamentből, lesznek, akik - miközben azon törik a fejüket, hogy miért is csinál már megint marhaságot Gyurcsány - kéjesen fognak nyögni és lihegni, merthogy ők ezt már akkor megmondták.
Lehet.
De egy kis pocakos vitéz meg azt mondta, hogy a hídon akkor kell átmenni, mikor odaértünk.
Hát odaértünk, de mégsem jelennek meg üres oldalakkal a napilapok.
Kár.
:O)))
7 megjegyzés:
No comment ! De tényleg .
A megélhetési újságírók helyzete, megélhetése mindenkit érint.Szakszervezetek hol vannak?Tudom, hogy földalatti mozgalomként tudnak csak vegetálni, de talán a szolidaritás itt a legnagyobb hiátus.Am blokk.
Kedves Pupu bácsi!
Nagyon sok minden történt velem az eltelt két hónapban, de most csak a legjobbat mondom el.
A múlt héten volt a szüli napom és apukám két napra elvitt magukhoz a budai villába.
Szombat este rengeteg vendég érkezett a házba, biztosan voltak legalább harmincan.
Apu mindenkinek bemutatott, büszkén mondta: - az én fiam, az Öcsike!
Az egyik magas bácsi lehajolt hozzám, megsimogatta az arcom és azt mondta: Mengyi Roland vagyok, neked csak Roli bácsi és ő is adott egy borítékot, ahogy a többiek is. Apu mosolygott és a fülembe súgta: - ezzel a bácsival vigyázz, mert a szemedet is kilopja.
Ajándékot senkitől nem kaptam, még egy Lego-t sem, mindenki borítékot adott, benne pénzzel.
Igaz, kaptam egy emeletes tortát, de az akkora volt, csak két szeletet tudtam belőle enni.
Mindenki sötét öltönyben volt, a nénik meg estélyi ruhákban. Csak egy magas szemüveges bácsi volt farmer nadrágban, apu azt mondta megértőleg, hogy ő megteheti, mert ő a külügyminiszter.
A felnőttek sokat ittak, én csak Fantá-t, mert az otthon ritkán van.
Apukám egyszer odajött hozzám, megpuszilt és azt mondta, ha sokat tanulok mint "ezek itt" akkor lehet belőlem államtitkár, de ha nem, akkor csak közmunkás, vagy határvadász lesz belőlem. Én kérdeztem, hogy mi az a köz munkás, de erre nem válaszolt.
Pár óra múlva lassan kezdtek szállíngózni a vendégek és apu odament az asztalhoz, ahol a torták voltak, meg az ajándék borítékok. Kezdte kibontani őket, amikor észrevette, hogy kettőből hiányzik a pénz, - mérgesen hozzám fordult és azt kérdezte: - te tetted ezeket zsebre? - mire én azt válaszoltam, hogy nem, de láttam amikor Roli bácsi az egyikbe belenyúlt.
Apu, mint akit a darázs csípett, kirohant az előszobába, ahol Roli bácsi éppen a kabátját vette fel. Apu megragadta a nyakkendőjénél fogva és valamit sziszegett neki amikor a konyhába húzta, - azt még hallottam, hogy Roli bácsi nevetve azt mondta, hogy - azt hittem közpénz...
Késő este az egyik vendégszobába vetettek nekem ágyat. Bagoly Bettina néni is jó éjt kívánt nekem, majd elment a hálószobájukba.
Nem tudtam elaludni a szokatlanul nagy ágyon, sokáig forgolódtam, amikor nyíilt az ajtó és apukám jött be hozzám.
Panaszkodni kezdett, hogy ő sem tud aludni, mert Bettina álmában beszél. És miket mond ilyenkor - kérdeztem, mire ő, hogy "...a Rogán Antal ellen tett feljelentések nem alapozzák meg a bűncselekmény alapos gyanúját... meg ilyenek. Aztán ő is elköszönt.
Hát így zajlott le a tizenkettedik születésnapom.
Kezcsókolom Pupu bácsi: - öcsike -
Évek óta mondogatom, hogy lesz még Szabad Európa Rádió Münchenben.
Neveletlen írta
Ha az ellenzék mágnásai eddig nem áldoztak pénzt a médiára, akkor most már egyhamar nem is fognak. Leisztingert a szabadsága fejében lehúzták, Gyurcsány, állítása szerint fele vagyonát elveszítette (hja kérem, messzire került az állami csecs) és a többiek sem igazán jeleskednek. Teccettek volna előre gondolkodni, amikor robogott a szekér...
A DK kivonulása a Parlamentből nem rengeti meg a törvényhozást, teszem hozzá, eddig sem jártak be nagy vehemenciával. Dr. Oláh bronz éremmel büszkélkedhet a munkakerülők tusájában.
Az viszont könnyen előfordulhat, hogy Kövér elveszi a fizetésüket (van is benne valami, ha deklaráltan maradnak távol) és akkor Fletó a zsebébe nyúlhat, amit ezidáig csak igazítás céljából tett meg, kárpótolandó a hirtelen ötletrohamért a kevésbé kőgazdag párttársakat.
Valami jobb ötlet is elkellne, mert vészesen fogynak a libák.
PuPukám! Ajánlom szíves figyelmedbe:
C. G. Jung A DIKTÁTOROK LÉLEKTANA
http://www.academia.edu/15058888/T%C3%96MEG_-EGY%C3%89N_-HATALOM_C._G._Jung_A_DIKT%C3%81TOROK_L%C3%89LEKTANA
Vannak még ma is aktuális részei !
Megjegyzés küldése