ÖKÖRSÜTÉS

Az MSZP is tartott frakcióülést, láthatólag komolyan veszi magát, mint a rendszerváltás idején Thürmer Gyula, aki Központi Bizottság mellett Politikai Bizottságot is létrehozott, hogy pártszerűen tudjon eleget tenni a pártutasításnak, melyet valószínűleg a vadonatúj MSZP akkori vezetőitől kapott.
A frakcióülésen természetesen a fő probléma Gyurcsány volt, akivel kapcsolatban Botka elmondta, hogy még nem telt el elég idő, hogy az MSZP-ben hozzászokjanak a Gyurcsány-nélküliség gondolatához.
Hát igen, vagy tíz éve ez a helyzet, én meg érdekes kísérletnek tartanám megnézni, párttársai hány év alatt szoknak hozzá a Botka-nélküliség gondolatához.
Ha belegondolunk, az előd-megváltó Mesterházy Attila népszerűsége is igen hamar eltűnt, mint a büdösség, ő sem tűnik úgy, hogy maradandóbb figurája lenne pártjának.
Ahogy elnézem, a legtöbbet akkor hozná az ország konyhájára, ha kilóra kimérnék.


Hócipőm tele van ezzel a görcsös idiótasággal, miszerint nem elég Orbán ellen harcolni, mellette kell még kis küzdelem a demokratikus táboron belül is.
Nem érdekel, hogy Botka hogy élte meg a pártszakadást, nem érdekel, hogy miféle kisebbségi érzésből fakadó előítéletei vannak Gyurcsánnyal kapcsolatban, milyen kisszerű gyűlölködések és féltékenységek motiválják - egy dolog érdekel, hogy előre viszi-e a demokraták ügyét, vagy hátráltatja.
Jelenleg úgy néz ki, hogy hátráltatja, még ha a Botka-fartő kimérését gátolja is a környékén gyülekező megélhetésiek (ellenzéknek lenni sem rossz..) bánatos csoportja.


Botka szövetségi politikája kiemelkedő eredményeket hozott, megnyerte szövetségesnek Fodor Gábort, aki - hogy klasszikust idézzek - igen gyenge emberi minőség, és amikor Franco ötödik hadoszlopáról hallok, valahogy mindig az ő neve ugrik be - ki tudja miért.
És szövetségesei között tudhatja Fodor volt párttársát, Szent-Iványi Istvánt, Orbán volt ljubljanai nagykövetét, gondolom a jellemóriásokat gyűjti.
Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje először skizoid állapotba ringatja magát, majd a kultúra felelőse lesz az Új Szövetségben.
Hogy a Tórában is keresnek-e szövetségeseket, az még nem dőlt el.
Ács Sándorné képviseli Kishantosról az Élőlánc Magyarországért Ökopártot - a mögötte álló tömegek  megremegtetik Orbán Viktort.
Nos, ennyi a felmutatható eredmény, de a kommunista optimista, ugye, emellett tudja mi a teendő...
Azt is bejelentették, hogy indul a szembesítő kampány.
Talán ideje lenne saját magukon kezdeni, mert a jelenlegi állapotokat tekintve ha kampány lesz, az nem szembesítő, hanem szembeköpő kampány lesz.
A társadalomnak az a része, mely a diktatúrát nem tekinti elfogadható társadalmi berendezkedésnek, árulásként éli meg a diktatúraellenes erők megosztását, az ilyen törekvések érvényrejuttatóját pedig árulónak, Orbán nagyranőtt kacsájának, melyet kilóra vett meg...


Ilyen helyzetben nem lehet egyszerre két törekvést is kiszolgálni, nevezetesen nem lehet az MSZP-ből MSZMP-t csinálni, élén Laci apánkkal, meg a diktátort is elzavarni a francba, be kell érni a fontosabb cél megvalósításával.
Ha számára nem a diktatúra felszámolása a fontosabb, akkor Orbán előtt őt kellene elzavarni párttársainak, mert aki nem képes egy ilyen ügyben helyes fontossági sorrendet állítani, az nem alkalmas az ország vezetésére sem.
Még akkor sem, ha esetleg az ellenzék demokratikusan is őt választaná meg az ellenzéki erők vezetőjévé - természetesen a megfelelő fékek és ellensúlyok mellett.
Nincsenek illúzióim.
Aki Fodort dédelgeti és Gyurcsány ellen ágál, az vagy bolond, vagy tróger.
Lehet választani.
Mert így ugyan lehet majd választani, de választást nyerni - soha...
Így nem választás lesz, hanem ökörsütés.


El kellene ezen gondolkodni talán...

:O)))

TERROR, NEMI ERŐSZAK, MEG A SAJÁT PORTA

Megy Orbán Brüsszelbe, hóna alatt egy kétkilós vekni.
Kérdezik, hova megy azzal a kenyérrel?
Hát robbantottak a migránsok, megyek tunkolni!
Tele van a - most már szinte kizárólagosan Orbán kezében levő - média  mindenféle migránsok által elkövetett terrorcselekmény leírásával, meg a szebb jövő felvázolásával, melyben majd minden sarkon robbantgatnak nálunk is, de ő áll a vártán, mint honvéd a Hargitán, hogy durvább hasonlat ne is jusson eszünkbe, hiszen nincs szökőkút a fején, ugye...
Talán ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba, ha már az állam nem teszi ebben a kérdésben azt, ami elvárható lenne.

A terror a szegények atombombája, harci eszköze, melynek segítségével rá próbálja kényszeríteni akaratát nála sokszorosan erősebb ellenségeire.
Az arab világ kedvelt fegyvere, mellyel a Nyugat vezető államai ellen harcol, melyek egyébként elfoglalják államait, kisajátítják erőforrásait és katonailag állandó fenyegetettségben tartják őket.A terror erre válasz, aki meg arról papol, hogy ez az iszlám vallásból következik, az  többnyire szándékosan, vagy ismerethiány okán megtéveszti az egyébként könnyen manipulálható európai lakosságot.
A Közel-Kelet a mai napig lángokban áll, a nagyhatalmak pedig szítják a tüzet, és egyáltalán nincs ellenükre, ha a helyzet zűrzavaros - zavarosban lehet igazán jól halászni és nagy halakat fogni.
A terrorizmus léte felmentést ad számukra sok minden alól, a terrorizmus elleni harc cégére alatt ki lehet próbálni komoly fegyverarzenálokat, fel lehet használni a lejáró szavatosságú fegyvereket és új, erősebb pozíciókat lehet foglalni az arab világban a világ és piacai, erőforrásai permanens újraosztása során.
Arrafelé is pénz a pénz, és mint az operaária is mondja: eladó az egész világ...


A terror célja a félelemkeltés.
Akkor éri el célját, ha retteg a társadalom és retteg az állam, mert a terrorista kiszámíthatatlan.
Viszont semmire se menne a tömegkommunikáció nélkül, hiszen az korbácsolja fel a félelmet és az indulatokat, az teszi ostobává még az egyébként okos embereket is, vált ki belőlük átgondolatlan állásfoglalásokat, gyilkos indulatokat.
Van, akik a terrort arra használják, hogy segítségével megpróbálják visszaszorítani ellenségeiket, vannak meg, akik a társadalom kordában tartásának eszközeként használják, mint például nálunk is.


Aki fél, az védelmet vár az államtól, mely a védelem örve alatt remek kis diktatúrát építhet - majd én megvédelek benneteket, mondja a diktátor, miközben hatvanmillió jövőbeni migránssal - akiket a terroristákkal azonosít - ijesztgeti népét.
Építek neked kerítést, mondja, hiszen tudja, Julcsa néni is kerítéssel védi a libaólat meg a baromfiudvart, ezt el tudja képzelni.
Ha megmutatjuk neki, hogy ni, ott a félelmetes kerítés, meg is nyugszik, jóllehet Vuk is kicselezi Vahurt, alákaparja a kerítést, a rátóti legények meg átugranak rajta, a liba meg el lészen lopva, kerítés ide, kerítés oda.
De ameddig ott gágog az ólban, addig azért jó ötletnek tűnik a kerítés.


A terror nemzetközi, ezt igazolja az is, hogy a migránsok, akiket itt terroristaként kezelünk, a terroristák, az állampolgárokat megvédő nagyhatalmak és saját hülyéik elől menekülnek lélekszakadva.
A kerítés őket talán kitérőre készteti, de aki terrorista, azt egy kerítés soha meg nem fékezi.
Majd jön repülővel, vonaton, közúton, a francnak gyalogolna a felázott földeken, nem hülye ő, hanem terrorista.
Az is érdekes, hogy a terroristák jelentős része nem is migráns a szó szoros értelmében - jelentős részük már Európában született, második-harmadik generációs fiatal, akik csalódtak az európai álomban, ezért vevők a vallási köntösbe öltöztetett erőszakra.

Nálunk - el ne kiabáljam - még nem volt migránsok és leszármazottaik által elkövetett terrorcselekmény, mi terroristából is önellátók vagyunk.
Merthogy terrorcselekmények azért voltak és terrorszervezetek is vannak, ne is menjünk messzebb a Betyárseregnél, mely államunk gyengéd gondoskodását élvezi, és füttyszóra sunyít vagy áll ki délcegen.
De nem egy vicces jelmezbál ez, hiszen politikusoknál robbantgattak, politikust vertek, fenyegetőztek - jogerős ítélet a mai napig sincs.
Érdekes, mióta a Fidesz van kormányon, robbantgatás sincs...
De a cigánygyilkosságok ügye is ebbe a fészekaljba tartozik, vagy az Aranykéz utcai robbantás, a Parlament kapujának berobbantása, a Fidesz ellen elkövetett kamurobbantások, Torgyán kukájának felrobbantása és a többi - ezekből sok okosságot nem, csak egyetlen dolgot lehet leszűrni - hogy a hatalom támogatja a honi terrorizmust, és a szálak a legfelső körökig nyúlnak.


Ami a nemi erőszak körüli cirkuszt illeti, az a fenti dolgok egyenes következménye, ugyanis a normális életvitelű emberek gyűlölik ezt.
Kiválóan alkalmas a félelemkeltésre és a gyűlölet felkeltésére.
Amikor Magyarországon áthaladt háromszázezer menekült, egyetlen nemi erőszak sem történt, és a bűnözési statisztikában sem volt kimutatható nyoma ennek.
Azzal kellett hát hülyíteni a népet, hogy viszont minden svéd nőt megerőszakoltak, ami igen vicces egyrészt, másrészt meg ennyi erővel a jégkockatartóval is próbálkozhattak volna, az legalább nem kapálózik...
Jelzem, Magyarországra 2015-ben tizennyolcmillió turista érkezett, ehhez jött még kétmillió üzleti célú utazó  - szóval nem egy kezelhetetlen tömegről lett volna szó, ha nem akartuk volna annak bemutatni.
Ha a nemi erőszakok számát megnézzük a magyar bűnügyi statisztikában, akkor a szokott maszatolással találkozunk.
Ahogy a gyűlölet-bűncselekményeket sem szeretjük megmutatni, úgy a nemi erőszakot is takargatjuk államilag, hisz' a kemény szándékú magyar legénynek nincs szüksége erőszakra, aki nő meg kapálózik, az egy büdös durva, általában így kezelik a hatóságok is.
És akkor még a kapcsolati bűncselekményekről nem is beszéltünk, pedig ez a kategória a nemi bűncselekmények jéghegyének víz alatt levő része.


Nem hiszem, hogy ez az írás áttörést hozna a lakosság szemléletében, inkább csak gondolatébresztőnek szánom, hogy legalább a politika iránt érdeklődők gondolják végig: érdemes-e hinni a pocakos hősnek, vagy higgyünk inkább a saját szemünknek...


:O)))

KI FÚJJA ITT A PASSZÁTSZELET?

24.hu

Tele volt a minap a sajtó a hírrel: az LMP miniszterelnök-jelöltje Szél Bernadett.
Én ugyan úgy tudtam, hogy a magyar választási rendszer legfeljebb a pártok listavezetőit ismeri, de valószínűleg tévedtem, ez úton kérek elnézést a miniszterelnökjelölt asszonytól, a Kétfarkúak miniszterelnök-jelöltjétől, és az egyszerűség kedvéért az összes többi viccpárt miniszterelnök jelöltjétől, beleértve Botka miniszterelnök-jelöltet is - végre valamiben igazán jó a felhozatal.


A passzátszél arról nevezetes, hogy állandó légmozgás - állandóan egy irányból fújva hajtja a rablott javakkal megrakott vitorlásokat a tengeren, megállíthatatlanul.
Egyedül a gőzhajózás tudott véget vetni a szél uralmának, de Magyarországon Gőz nevű politikus még nem tűnt fel a láthatáron, így Szél sem esélytelen.
A gőzzel kapcsolatban egyébként is követelmény, hogy a nyomást a hajógépre kell adnia, nem a hajókürtre, de nálunk még egy halk dudálásra sem elég a gőz, és csak azért nem írom, hogy kár a gőzért, mert előfordulhat, hogy hirtelen megnő a nyomás és bekövetkezik egy váratlan robbanás.


Az LMP - véleményem szerint - Orbánék gyermeke, akik ha olyan tisztességgel és hatékonysággal intéznék az ország dolgait, mint amilyen hatékony a tömegmanipulációs tevékenységük, az ország már lenyomta volna Svájcot.
Annak idején a pártot a kóbor liberálisoknak szánták, mert látnivaló volt, hogy az SZDSZ éppen az utolsókat rúgja, belehalva a szocialistákkal vívott - egyébként teljesen értelmetlen és oktalan - harcba.
Kellett egy párt, mely fenntartja a megosztottságot , hát jöttek úgy negyvenharmadszor a Tiszták által kreált Tiszták, akik majd megmentik az országot - többek között a szocialistáktól is.


A párt kifelé a megalkuvás nélküli ellenzék szerepét játszotta, Schiffer - Orbán ügyvédje - volt a biztosíték a a szilárd ellenzékiségre, tagjai pedig a csalódott liberálisokból, a kóbor zöldekből és mindenféle pártok absniclijéből kerültek ki.
Túl nagy sikert nem arattak, mert hamar kiderült, hogy mégsem lehet más a politika.
Ugyanolyan kompromisszum-képtelenek voltak és ma is azok, mint a többi párt, talán a DK kivételével, de nekik meg az a bajuk, hogy egy kézzel nem lehet tapsolni, ugye.
A választások alkalmából odáig jutottak, hogy a Fidesz kénytelen volt közvetlen segítséget adni nekik az életbenmaradáshoz, kaptak egy zsák ajánlócédulát, de persze ezt ők vadul tagadták, ami semmin nem változtat.
Schiffer is leamortizálta magát, hát kreáltak gyorsan egy pentitót, egy megbánást tanúsító maffiózót, aki a korrupció elleni ádáz fellépésével próbálta hitelesíteni magát.
Nagy kár, hogy a nagy határozottság nem hozott semmiféle eredményt, de arra jó volt, hogy aki felcsillanó reményt akart látni, az láthasson.


A Fidesz kommunikátorai azonnal rányúlnak mindenre, ami az ellenzék sikerét hozhatná, így megtalálták azt a nőt is, aki azok számára tűnhet megfelelőnek, akik női miniszterelnököt szeretnének látni az ország élén.
Ilyenek a kormánypártoknál nincsenek, merthogy ott demokraták helyett fallokraták vannak, a nő számukra nem tartozik a lehetséges kormányfő-jelöltek kategóriájába.
A demokratikus oldalon viszont volna rá igény.
Arra persze esély sincs, hogy Szél Bernadett akárkivel is összefogjon Orbán leváltása érdekében, de arra remekül alkalmas, hogy megossza a demokratákat, ha a szocialisták Dutrája megvadulna, és mégis hajlana bármiféle kompromisszumra a többi ellenzéki párttal.
Habár erre minimális az esély, de ha mégis, akkor az valószínűleg csak a kompromisszumkészség látszatának fenntartásáról fog szólni - a háziliba költözni akar címmel...


Hogy Szél Bernadett egyébként milyen, az lényegtelen is.
Ő a küldetését már létével teljesíti, a magyar választó meg az átlagosnál is bambább, pedig Trump óta tudjuk, hogy az átlag sem verdesi az egeket.
A passzátszelet meg továbbra is Orbán fújja, ami azért sajnálatos, mert lassan már a tetőt is lelopja a fejünk fölül, az ország meg döngő léptekkel halad az azeri lét felé, az azeri olaj nélkül.
Szél Bernadett Orbán ajánlata azoknak, akik szeretnék továbbra is elnézni azt, hogy egy bűnözői csoport fosztogatja az országot, hogy a szegények rovására gazdagodnak néhányan, mert nem érzik azt, hogy őket is érheti baleset.
Pedig erről szólt a rendszerváltás is, mikor tízmillió ember hitte azt, hogy  munkanélküli abból lesz, aki nem akar dolgozni, aki azt hitte, hogy a demokrácia arról fog szólni, hogy sokkal inkább ki fogják kérni a véleményét, aki azt hitte, hogy a tisztakezűek majd nem lopnak, és akik nem hittek a szemüknek sem.
Ma sem hisznek, mert sikk nem politizálni, ennélfogva rengetegen nem is értik, mi folyik körülöttük.
Nem véletlen, hogy kell néhányszáz év a tapasztalatok gyűjtéséhez.
Még a harmincadik  évnél se tartunk.


Így jártunk...


:O)))

BÁNCSÁK A MAGYART

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország...

Már megint, mint a történelem során oly sokszor.
Kegyetlenül, kíméletlenül, elölről Juncker rúgja tökön ezt a balsors sújtotta kicsiny országot, hátulról Ukrajna vágja bele a bugylibicskát,  a visegrádi négyekből legalább kettő már megfutott az élet-halál küzdelemből, melyet Brüsszellel vívunk, még szerencse, hogy nem a saját pénzünkön.
Nem mondom, Vezérünk is igen lerongyolódott állapotba került mára, generálozása egyre hosszabb időt vesz igénybe, és bár barnán érkezett meg a legutóbbi elemcseréről, az ábrázata már olyan, mint amilyet megérdemel.

Tiszta apja egyébként, nem is lehet csodálkozni azon, hogy Gáspár fia inkább hittérítőnek állt volna a migránsok között, mint vele maradjon itthon - ki tudja, mivel járnak a hangulat-ingadozásai?

Mindenesetre kifejezésre juttatta megdöbbenését, mert az Unió nem akarja kifizetni kedvenc kerítése felét, emellett még csúnyákat is írt neki Juncker, aki talán jobban tette volna, ha megint nyakonvágja, abból legalább ért.
Pedig olyan logikusan érvelt, hogy aki elolvasta, mind sírvafakadt.
Legtöbbje a röhögéstől...
A mi történelmi tradícióink nem teszik lehetővé, hogy bevándorló ország legyünk, írta levelében Junckernek, nekünk ugyanis nem voltak gyarmataink, így ebből kifolyólag nem kellett olyan kötelezettségeknek eleget tennünk, mint egyes európai országoknak, melyeket akár néven is tudna nevezni, de nem teszi.

Ellenben kifejti, hogy nem lehet a magyar emberek akarata ellenére Magyarországot bevándorló országgá tenni.
Bizony-bizony ez éppen így van, ehhez óriási erőfeszítésekre lenne szükség, egyrészt Józsi bácsinak kellene ígérni tizenötödik havi nyugdíjat, másrészt meg a migránsokat kellene verni kapanyéllel, hogy hozzánk akarjanak migrálni, mert azt a kettőt, kiknek ilyen szándéka volt az elmúlt öt évben, már kezelik Grazban, tán még az orvos is ugyanaz...

Handabandázik a Bölcs Vezér, talán még hadonászna is, de mindkét keze foglalt, a te zsebedben kotorászva lop, mint a gép.
Szerencsére a pofázáshoz nem kell a két kezét használnia.
Azért nem lenne baj, ha végre rendet rakna összekócolódott agytekervényei között, merthogy amiket magyaráz, az úgy marhaság, ahogy mondja.
Alapvetően talán különbséget kellene tenni a menekültek és a bevándorlók között.
A menekültek befogadásának kötelezettségét nemzetközi szerződések írják elő, míg a bevándorlás szabályozása minden országnak saját hatásköre, azt enged be, akit akar.

A menekültek, ha a menekülésük kiváltó oka megszűnt hazatérnek, ha maradnának, kérelmezniük kell ezt és bevándorlóvá válnak.
Ilyenek voltak a görög menekültek például, akik a görög demokratizálódás után hazatérhettek, akik meg maradtak, azok mára magyar, vagy kettős állampolgárok.
A menekültekről való gondoskodás vállalt kötelezettségünk, a bevándorlás meg lehetőség, melyet megadhatunk, de meg is tagadhatunk.


A bevándorló lehet legális és lehet illegális bevándorló is.
Utóbbiak például hazánk azon lányai és fiai, akik turistavízumuk lejárta után a hatóságok tudta és engedélye nélkül ott maradnak például az Egyesült Államokban, és munkát vállalnak engedély nélkül.
Sorsközösségben a mexikói illegális bevándorlókkal, akik például a helyi kerítést megkerülve jutnak be az Ígéret Földjére, de ezt a kifejezést Magyarországra még nem hallottam alkalmazni - ez az ország még választások előtt is legfeljebb csak az Ígérgetések Földje szokott lenni.
Az a nem magyar állampolgár, aki a határátkelés számára megnyitott pontokon lép be az országba és menekült-státusért folyamodik, ezzel az egyszerű szándékbejelentéssel máris megszűnt illegális bevándorló lenni, mondjon bármit is Pocak generalisszimusz.
Amikor a nagy menekülthullám jött, akkor sem a menekültek hibáztak, hanem Magyarország felejtette el azt tenni, ami kötelezettsége lett volna, hiszen nem vette nyilvántartásba a menekülteket, hanem szabályosan átkergette őket az országon.
Közben vadul provokálta a hetek-hónapok óta úton levő, minimális létszükségleteket is nélkülöző, kimerült és rossz idegállapotban levő embereket.
Nem kellett volna ide semmiféle kerítés, ha a tisztességes ügyintézés lehetőségét kínáljuk fel nekik, megállapodva a többi uniós országgal a továbbutaztatásukról.
Ezeknek az embereknek eszük ágában sem volt nálunk maradni, mindössze ki kellett volna jelölni azokat a helyeket, ahol ügyeiket tisztességesen intézte volna egy olyan adminisztratív csapat, melyet nem hergelnek a menekültek ellen.

Egy olyan helyen,  ahol végre szusszanhattak volna egyet a rengeteg megpróbáltatás után, végleges elhelyezésük előtt.


Aki ennek dacára, ezt megkerülve szeretett volna bejutni az országba, azt a határőrizetet ellátó szervek megfoghatták volna kerítés nélkül is, ennek vannak kidolgozott és kipróbált módszerei - alkalmazni kellett volna ezeket.
Amikor a rendszerváltás után lebontottuk az elektromos jelzőrendszert, minden jobboldali a vasfüggönyről énekelt, pedig az nem fizikai akadály volt, csak jelzőrendszer, most meg úgy dicsérik a valóságos vasfüggönyt, mintha fizetnének nekik érte - pedig csak néhányan kapnak ezért pénzt.

Az Unió helyében én is így lennék: ha valakinek hobbija a kerítésépítés, hát tegye, de saját rezsiben.
Ha pénzt szeretett volna kapni rá, egyezett volna meg az építkezés megkezdése előtt, akkor lenne jogalapja a kalapozáshoz, így meg csak szomorkodhat - de persze erről szó nincs, nem a pénz kell, hanem a hatalom.
Mindössze fel kell korbácsolni Mariska néniben a fenyegetettség érzetét, és meg kell mutatni, hogy ki a védelmező.
Hogy erre az emberre a libaólam védelmét sem bíznám rá, az más kérdés, vagyok én a libák ellensége?
Naugye.
De Mariska néni fantáziájában a migráns Német Szilárdra hajzik, csak még csúnyább - már ha ez lehetséges, szakálla van és fekete a bőre, és álmaiban marokra fogva és lóbálva méretes szijjártópetijét őt üldözi, hogy szétzavarja a pókokat nőisége kissé már fonnyadt virágjáról.

Ami meg a bevándorlókat illeti, talán kicsit óvatosabban is lehetne fogalmazni, hiszen azt tudjuk, hogy itt mindenki Vereckénél jött be, csak egyikük kiszidolozott rézgyűrűt kínálgatott, a másikuk kochogányt és bozoghányt, a harmadik wurstot árult, a negyedik puliszkát, de mindenkit magyaros vendégszeretettel és sztrapacskával vártak a Kárpátok bércein belül őseink - már kivéve, amelyik csak később látogatott el hozzánk, mint szpáhi, vagy spanyol zsoldos, esetleg türkmén nemzetiségű orosz katona.
Nem lenne hátrány, ha mindenki körülnézne a saját családjában, mielőtt migránsozni kezd, különösen ha eszébe jut, hogy Nyugat befogadott ötvenhatban kétszázezer magyar migránst, akik között menekült tán ötezer se volt, most meg hatszázezer magyar eszi el a kenyeret az osztrák sógor, a svábok, meg az angolok elől - és közöttük egyetlen menekült sincs.
Hogy ezt a hiányosságot kiküszöböljük, már dolgozik rajta Vezérünk...

Legfőbb ideje lenne elhajtani őt a bánatos hervadásba, még mielőtt nagyobb lenne a baj.

:O)))

NEGYVEN LŐTÉR MEG A LŐRINC

Olyan ez az ország, mint a szeptemberi görögdinnye: élvezhetetlen, belepisált a Lőrinc.
A népi tapasztalat itt is beigazolódik, egyre inkább olyan Magyarország, mintha Orvell írta volna székrekedése alkalmából, lakása legkisebb helyiségében.
Megjelent a Honvédelmi Sportközpontok fejlesztéséről szóló határozat, első ütemben negyven lőtér épül idén és jövőre, a második ütemben hatvanhét.
A fejlesztés első ütemére és a második ütem előkészítésére húszezer millió forint kerül kerül idén és jövőre kifizetésre, ami nagyon helyes is, hiszen kell nekünk a lőtér, mint falat kenyér.
A fiataloknak úgyis gondot okozott, mióta a világ világ és három nap, hogy hol lőhetnek zavartalanul, nade majd most!
Már régebben is volt egy gyanúm, hogy az ország dolgai egy stadion tövében, egy vályogház konyhájának viaszosvászonnal letakart asztala mellett dőlnek el, ahol a felmenők tanácsokkal látják el a magas méltóságba keveredett leszármazottat.


Egyszerű népek ők, de tapasztaltak, és most tudják is kamatoztatni a tapasztalataikat, melyeket a kis kopasz diktátor regnálása alatt szereztek, ez meglátszik az oktatáson, az egészségügyön, de legjobban az államszervezeten.
Van itt minden, mi fincsi volt anno.
Van Népünk Bölcs Vezetője, van az elfüggönyzött ZISZ mai megfelelője, az elsötétített ablakú VW busz, az ÁVH szintén hárombetűs utódja, és most megérkezett az MHK is.
Munkára, harcra kész, aki résztvesz a programban, melyre a jelentkezőket az iskolások közül úgy válogatják majd, hogy felsorakoztatják őket a folyosón, a faltól tizenöt centiméterre, egysoros vonalban, szemben a fallal.
Vigyázz vezényszó, majd a leventeoktató vezényel: aki nem akar részt venni ebben a hazafias szervezetben, annak egy lépést előre lépj!
Tömegszervezet lesz, önkéntes alapon.

Csak azértse fordítom le a húszezer milliót lélegeztetőgépre, de még CT-re sem, vannak ennél fontosabb dolgok, például amikor Észak-Korea interkontinentális ballisztikus rakétára hidrogénbombát applikál, akkor erre készülni kell.
Erre mi sem alkalmasabb, mint a kispuska, mely félelmetes fegyver, még nyulat is lehet vele elejteni, csak a csövénél fogva kell megragadni és a tusával kell agyonverni a rakoncátlan paksifülest, ha szót emel az atomenergia alkalmazása ellen.
Épeszű ember ilyen baromsághoz nem adja a nevét, de hát nem is véletlenül jár Grazba elemcserére a Mi Boldogságunk!
A baj csak az, hogy lassan az összes állampolgár is rászorulna erre, csak a sógoréknál nincs megfelelő kapacitás, itthon meg a Csernus doktor eléggé visszafogottá vált az utóbbi időben.
Hát, majd most lőhet az ifjúság, ami nagy segítség lesz, ha kitör a forradalom - azt hiszem, előbb-utóbb rájön a Lángész, hogy nem biztos, hogy jó döntés a nyúl kezébe adni a puskát...


Van annak valami diszkrét bája, hogy az LMP kampányát Ron Werber, a neves kampányguru, az MSZP volt tanácsadója fogja irányítani - legalábbis Szél Bernadett szerint.
És hát természetesen ingyen, erről nevezetesek ezek a kampányguruk, az LMP viszont természetesen csak a költségvetésből számukra kiutalt pénzből gazdálkodik, ami eurora fordítva olyan hatszázezer lehet.
Persze ebből kell fenntartani a pártot, fizetni a tisztségviselőit, fizetni a plakátokat, fenntartani a pártközpontot, az alkalmazottakat, fizetni utánuk a fizetnivalókat, a telefonokat, a terembérleteket - ami marad, az lenne Werberé, már, ha hiszünk a miniszterelnök-jelöltnek, ami azért nagy butaság lenne...
Ron Werbert a Fidesz éppen a gyűlöletkampányok atyjaként szeretné eladni, én meg - amilyen a memóriám -  nem emlékszem a szocik által folytatott gyűlöletkampányra, hacsak a neves szakember nem adott másodállásban tanácsot a kormánypártoknak is.
Alakul az összefogás is, a DK és Bokros pártja, a MOMA fog össze, meg az LMP és Gémesi pártja, ami derék dolog, valahová még be kell applikálni Fodor Gábort is, habár szerintem jobban járnának, ha hárman alapítanának egy új pártot, a taglétszám az egekbe szökne a jelenlegihez képest.


Ami legjobban bosszant, az a profizmus teljes hiánya az ellenzéki oldalon, nézni is borzasztó, ahogy ezt a választást kezelik.
Mindenesetre ideje lenne Botka megvilágosodásának, mert ma úgy néz ki a helyzet, hogy egy libacsapat is lelkesebben megy a gúnár után, mint az ellenzék Botka után.
Talán mára rá lehetett már jönni, hogy izomból nem megy ez a mutatvány, inkább riasztja a választót, ami nagy hiba, hacsak nem ez a cél éppen...


De azért ez a Szél Bernadett féle miniszterelnök-jelöltség felettébb tetszik, olyan életszagú...

:O)))

GENDERTELENÜL

Beindult a politikai sárdagasztás, Orbán Kötcsén nem mondott semmit, Gyurcsány Pesten, Botka meg sehol sem.
Napersze, egymásnak üzentek azért ezt-azt, de ez kívül esik a választó érdeklődésén, némelyik üzenet jelentőségét - például, hogy a DK nem köt különalkukat senkivel és sehol - nem is igen értik a polgárok, aztán majd természetesen felül is írják itt-ott a helyi okosok, ahogy ez már lenni szokott.
Már két Kövér van a Fideszben, ugyanis Orbán is kövér és enervált, aggódik, hogy nem unják-e meg a pofájukat a választók, én meg megnyugtatnám: ez képtelenség, hiszen alaptulajdonságuk a pofátlanság.
Egyre fokozódó mértékben, olyan nyíltan és szégyentelenül harácsolnak és lopnak, mintha vesztüket éreznék.
Márpedig, ha vesztenek, cudar világ jön, éppen ezért, mielőtt ez bekövetkezne, Rogán Tóni zavargásokat vízionál és valószínűleg szervez is...


Közben szomorúan tapasztalom, hogy a Nőszövetség javaslata egy választási párt létrahozására úgy elszállt a levegőben, mint vándorlibák az égen.
Még akik olvasták, azok is csak azt jegyezték meg belőle, hogy a spinkók már megint nyomulnak, jóllehet a javaslat lényege a pártérdekek átmeneti háttérbe szorításáról szólt, a kis diktátor világgákergetése érdekében.
Azt feltételezné, hogy a pártok ezidáig listás helyen megválasztott képviselői személyes kockázatot vállalnak, ami persze illúzió, ilyesmire politikusok nem, csak államférfiak lennének képesek.
Ilyenből pedig kevés akad, egy kézen meg lehet számlálni őket.
Ami a Nőszövetség javaslatát illeti, tartalmazza a nők létszámának emelését a Parlamentben (is), ez egy teljesen jogos követelés, ami persze sérti a padsorokban elterpeszkedő férfiak aktuális érdekeit, és sérti persze a pártvezérek érdekeit is, de sérti a társadalom több, mint felét kitevő nők érdekeit is, Apu mégse az Isten?.


Mégsincs vevő erre a gondolatra, még a legdemokratikusabban gondolkodó férfiak és a politikával bármilyen szinten foglalkozó nők többsége is egy laza mozdulattal félresöpri a javaslatot, mondván, politikust nem gender-alapon kell választani, hanem rátermettség alapján.
Én meg azt mondom, hogy ahogy a puding próbája az, hogy megeszik, a női politikus tehetsége is csak akkor derülhet ki, ha megválasztják.
Ha nem kap lehetőséget, Churchillből sem lesz politikus soha, de - hogy hazai példát is hozzak - nemigen volt jobb frakcióvezető az elmúlt huszonöt évben Lendvai Ildikónál, és nemigen volt ésszerűbb intézkedés a női kvóta bevezetésénél a szocialistáknál anno.
Persze rengeteg nő is hordoz magában ezeréves társadalmi előítéleteket, melyek szerint a nő nem képes azonos teljesítményre a férfiakkal, és hiba lenne azt gondolni, hogy ez az elv ma nem él - éppen mostanában bukik majd bele ebbe a katolikus egyház, csak még nem jutott el a tudatukig, leszámítva legjobbjaikat, élükön a Szentatyával.
De még ott is évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy Szentanyáról beszélhessünk, és az amerikai elnök sem holnap fog meglepődni, mikor megkérdezi az Istennel találkozó űrhajóstól, hogy milyen is az Úr:
Black...
Black?
Yes, she is...


Hangsúlyozva, hogy a Nőszövetség javaslata az egyetlen és kizárólagos reális megoldás a 2018. évi választások megnyerésére, még csak azt sem lehet mondani, hogy az emancipuncik lázadásáról lenne szó, mindössze arányos képviseletről, meg mindarról, amit ez hozna az országnak.
Egyébként is híve vagyok a pozitív diszkriminációnak olyan esetekben, amikor az emberi önzés és előítéletesség megakasztja a normális társadalmi folyamatokat, és erre kiváló példa az Egyesült Államok szinesbőrűekkel kapcsolatos  politikája, az iskolabuszoztatás, a kötelező kvóták.
Lám, egy-két évtized alatt kiderült, hogy a vezérkari főnökök egyesített bizottságát kiválóan el tudja vezetni egy színesbőrű tábornok, Condolezza Rice kisasszony pedig bebizonyította, hogy egy nő, egy színesbőrű nő is képes magas szinten képviselni a vezető világhatalom külpolitikáját.
Nemmellesleg biztos vagyok abban, hogy az amerikai választó valami romlottat ehetett, mikor Hillary Clinton helyett ezt a hőbörgő tahót választotta, de hát ez azért az ő ügyük...
A nők társadalmi és politikai szerepének növelése persze elhatározás kérdése, és ameddig a szegregációt propagáló és támogató tepsiszájú lelkész itt emberminiszter lehet, addig erre azért ne nagyon számítsunk...


Mikor meglátom a televízióban Győzikét, forr bennem a méreg, mikor meglátom Orbán házicigányát, hát sírvafakadok - őket kellene a cigányok elé példaképül állítani?
Vagy velük kell a többségi társadalom előtt a lakosság tíz százalékát kitevő cigányságot képviseltetni?
Miért nincs kötelező kvóta a parlamenti képviseletükre?
Miért nem lehet kötelezni a műsorkészítőket cigány képernyősök alkalmazására?
Szánalmas egy ország az, ahol a tízmillió lakos képtelen normális beilleszkedési lehetőséget kínálni a cigányoknak, a nőknek, a menekülteknek, saját sorsát rontva...
Nem szólva arról, ha azt mondja valaki, hogy ezek a jelenségek már Hitler Harmadik Birodalmából jól ismertek - a fajelmélet, a másság üldözése, a Kinder, Kirche, Küche is arrafelé volt divatban - akkor a jelenleg hatalmon lévők sértett pofával néznek ki a fejükből - hiszen ők demokraták.
Pedig nem azok, nettó nácik a magyar jelmezbálban.


No, nem lapátolgatom tovább a borsót a falra, de el lehetne ezeken a dolgokon töprengeni azoknak is, akik tudnak is tenni valamit a helyzet megváltoztatása érdekében...


:O)))

A NŐK OKOSABBAK

A Magyar Nők Szövetsége támogatná egy választási párt létrehozását, nem csak erkölcsi, de anyagi támogatással is.
Tegnap Rónai Egonnál járt Alföldi Andrea, a Szövetség vezetője, és kifejtette ajánlatukat.
Amit elmondott, az megvalósítható, támogatható, nem túl bonyolult és annyira értelmes, hogy ebből kifolyólag nem is lesz belőle semmi, a magyar politikusok szeretnek minden egyszerű dologra hetvenhárom vitézkötést kötni, okoskodni meg tudóskodni.
A Nőszövetség Róna Péter közgazdász és takarékra kapcsolt világmegváltó hirtelen  megvilágosodásának eredményét karolta fel, felturbózva a női érdekvédelem valós célkitűzéseivel
Az ember szíve belesajdul, mikor belegondol, hogy mennyire igaza van és, hogy mennyire nem lesz ebből semmi.
Pedig ez lenne az egyetlen reális megoldás a mai Magyarország első számú problémájának megoldására, az Orbán-féle bűnszervezet felszámolására, a demokrácia helyreállítására.
Kár, hogy Róna Péter későn találta fel a melegvizet, de persze jobb későn, mint soha, habár kérdés, hogy a hátralevő idő elég lenne-e egy működőképes szervezet és egy esélyes jelölt felépítésére.


Alföldi Andrea elmondta, hogy szeretnék, ha a választási párt miniszterelnök-jelöltje nő lenne, csakúgy, mint az új párt képviselő-jelöltjeinek negyven százaléka is, ami teljesen jogos és reális elképzelés. Csak a a baj vele, hogy a mai helyzethez képest olyan óriási ugrás lenne, melyet nem biztos, hogy támogatna a patriarchális magyar társadalom.
Magyarországon a férfiak ugyanis elakadtak valahol a XX. század első éveinél, vezérlő elvük a "pénz számolva, asszony verve jó, és szilárd meggyőződésük, hogy a nők a retikül mellé azért hordanak cekkert, mert a retikülben van a bizonyítvány arról, hogy nem libák, míg a cekkerben a kukoricát tartják.
Ennek dacára a nők helyzetének hazai alakulásában talán mégis ők képezik a könnyebb halmazt, mert ők minden megátalkodottságuk dacára hagyják magukat befolyásolni, ellentétben a nők azon részével, akik meg vannak győződve arról, hogy női vezető a legnagyobb csapás, merthogy őt nem tudják a szokott módszereikkel manipulálni, merthogy az a büdös durva átlát rajtuk, ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén...


Mindazonáltal elképzelhető, hogy a miniszterelnök-jelölti poszton támogatnának egy nőt, főként, ha előtte megfelelő módon készítenék fel erre a társadalmat, de hát ez is egy szakma, és a szakértelem az, amitől a mai ellenzék pártjainak vezetői sikítófrászt kapnak.
Merthogy ők mindenhez értenek és mindenben jobbak, mint a profik, valóságos polihisztor mindegyik...
Hogy ki lenne alkalmas miniszterelnök-jelöltnek, az kérdés, de Alföldi Andrea a két lábon járó példa arra, hogy lehetne találni értelmes, okos, karakteres politikai nézetekkel rendelkező és kulturált megjelenésű nőket, mondjanak bármit is a pártok - különösen a kormánypártok képviselői.
A beszélgetés során elhangzott Szél Bernadett neve, szerintem melléfogás lenne politikai szereplőt választani erre a feladatra, a mai megosztott politikai térben egy pillanat alatt megszűnne az összetartás, és a képviselőjelöltek közül is inkább azokat kellene favorizálni, akiknek nem túl magas az ismertségük.

Apolitikus párt lenne ez, a pártok tagjai és támogatói pártkötődésük propagálása nélkül kellene, hogy részt vegyenek a munkában, kifejezve azt, hogy az egész magyar politikai tér elhatárolódik a korrupt és bűnöző hatalomtól.
Ha belevágnak, van esély a győzelemre, ha kompromisszumokat kötnek, Botkáznak, Gyurcsányoznak, Juhászkodnak, Vonakodnak - akár bele se kezdjenek.
Akkor várjunk türelmesen, míg csak a történelem ki nem termeli azt a politikai formációt, azt a személyiséget, amely és aki eltakarítja majd ezt a mocskot.
Mert el fog ez jönni, habár lehet, hogy kötésig vérben gázolva, de biztosan.


Aztán majd ha már ezt az évszázadot is odadobtuk a semminek, utódaink ne felejtsék el levonni a kétezres évek elejének tanulságait...


:O)))

A KORONA HERCEGÉNEK ATOMBOMBÁJA

Újabban rákaptam a sorozatokra, ami az agysejtek pusztulásának legbiztosabb jele, de bátran szembenéztem a problémával, megvizsgáltam a szituációt, és velemszületett kimagasló szerénységemmel megállapítottam, hogy van itt készlet, van miből pusztulni.
Így aztán nem fékeztem meg magam.
A sorozatfüggésben az a jó, hogy nem lehet megállni egynél.
Én például a Trónok harca sorozattal kezdtem, majd jött A szultána - Kösem című sorozat, és a züllés mélypontjaként beiktattam napirendembe A korona hercege című koreai sorozatot, melybe véletlenül botlottam a távkapcsoló nyomogatása közben.
A vélhetőleg dél-koreai (nem Kim Dzsong Un gyermekkoráról szól) történet meglehetősen gyermeteg, de hát a nyugger egyébként is második gyermekkorát éli, hát beletörődtem a szégyenbe, és nézem szorgalmasan a Kínába induló koreai küldöttséget, meg az utánuk lovon vágtató koronaherceget (valószínűleg németből magyarították a szinkron-szöveget, lásd Kronprinz...).
A jelmezek és a koreai nők igen szépek, a jelmezekről azt hittem, a fantázia szülöttei, de aztán tegnap megnéztem egy műsort, melyben szöuli utcaképek is voltak, hát nem ott vár a taxira egy főúr a sorozatból?
Műveltségem zöme egyébként is a képesújságok szorgalmas lapozgatásából származik, így hát lassan Korea-szakértővé képezem magam, amire egyébként az is predesztinál, hogy kora gyermekkoromban diafilmen megtekintettem a bátor Pakot, aki legyőzte a sárkányt.
Hány politológus él meg ennél is szerényebb tudásból...


Korea szép ország, gazdag történelemmel, ideiglenesen hazájukban állomásozó amerikai csapatokkal, akik maguk is szégyellik a hatvanéves megszállást, ezért hát még ma is az ENSZ zászlaja alatt randalírozgatnak  és mutogatják izmaikat - leginkább Kínának.
Korea stratégiai helyzete meglehetősen kényes, határos ugyanis Kínán kívül Oroszországgal is, emellett a kettévágott ország ugyanazt a modellt követi, melyet anno Vietnam, csak egyelőre nem támadt még egy koreai Ho apó, így az amerikaiak világgákergetése még hátra van.
És itt jönnek akkor azok a kérdések, melyek - szerintem - indokoltan felmerülhetnek a mai koreai helyzet kapcsán - mindjárt az elején hangsúlyoznám, hogy a kérdés feltevése nem jelenti azt, hogy bármilyen szinten is tetszene nekem az észak-koreai rezsim, és annak félőrült vezére.
Például érdekes lehet, hogy miért vannak még az amerikaiak - akármilyen zászló alatt is - Koreában?
Miért van arra szükség, hogy minden évben kardcsörtető hadgyakorlatokkal idegesítsék az amúgy is ideges természetű diktátort, miért jó az a világnak, ha egy ilyen neuralgikus pontján belezavarják egy fegyverkezési spirálba, hacsak nem kezelik Dél-Koreát Kína elleni hídfőként?
Ma már sem Kína, sem a világ nem ugyanaz, mint amikor MacArthur kobaltövezetet akart létrehozni atombombákkal a kínai határon.
Éppenséggel meg lehetett volna oldani a helyzetet tárgyalásos úton is, de nem történtek erre kísérletek sem, Amerikának ez a helyzet egészen mostanáig megfelelt.
Most viszont eljött az a szomorú nap, mikor a fagyi visszanyalt.
Amerika fenyegetve érzi magát a gátlástalan diktátortól, mégis éppen úgy viselkedik, ahogy arra az számít és ami ellen kényszerítve érzi magát védekezni.


Hogy éppen atombombával, meg ballisztikus rakétákkal?
Hát, éppen rázhatná az öklét is, de akkor ki figyelne oda rá?
És, hát miért is ne lehetne atombombája, ha lehet egy sor más országnak, Pakisztántól Izraelig?
India, Dél-Afrika, már rendelkezik atomfegyverrel, de ki tudja, az arab világ vagy Dél-Amerika melyik állama fontolgatja ilyen fegyver kifejlesztését?
Amerikának ideje lenne befejezni a világ csendőreként folytatott ténykedését, helyes lenne talán befejezni az erkölcsi magaslatokról a világhoz intézett szózatokat azok után, hogy rászabadította a világra a terrort, felfegyverezte a terroristákat és destabilizálta az arab államokat, miközben folyamatosan belehazudott a világ képébe.
És talán a demokrácia terén sem kellene tanárként eljárnia akkor, amikor a saját hazájukban is ezer sebből vérzik ez a magasztos intézmény.
Nyugalom kellene a világnak, harcolni meg az éhezés, a környezetszennyezés, az esőerdők kiirtása, a terrorizmus ellen kellene, elsősorban úgy, hogy első lépésként mindenki söprögessen a saját portája előtt.
Amerika képtelen leszokni küldetéstudatos manírjairól, talán a mai világ egyik legnagyobb veszélye ez.
Mi a történelem játékszerei vagyunk, de ha a világ rossz kezekbe kerül, könnyen odavághatnak a sarokba, és ránk taposhatnak.


Nagy a felelőssége ma a világ vezető hatalmainak, nem biztos, hogy vezetőik fel képesek nőni a feladathoz.
Nem mindegyiküknek sikerül, ahogy elnézegetem.
Amikor Koreában vagy Magyarországon egy lelkileg sérült ember kerül hatalomra, az se jó, de ha egy világhatalom első embere szalajt, az azért már mégiscsak tragédia, nemde?


:O)))