Igaz, kissé punnyadt primadonna, de primadonna.
Lehetne éppen bonviván is, de ezen a tipuson a nők már kora ifjúságukban is jókat derülnek - a harcias kiskakas, aki mindig a farktollaival dicsekszik inkább nevetséges, mint ellenállhatatlan.
Maradjunk annyiban, leginkább a nyugdíjas Honthy Hannára emlékeztet, akit lassan már támogatni kell, mint Brezsnyevet...
A sajtkukac című operettben domborít, ez hasban már nagyon megy neki.
Eleinte A mosoly országa című opuszt nézte ki magának, de ebből hamar kész röhej lett, így aztán amit nem bírt tehetséggel, azt áriákkal és mozgással pótolta és pótolja mind a mai napig.
Márpedig tehetséggel nemigen bírja korunk megpróbáltatásait, ezért aztán hajdani árokparti élményeiből táplálkozva katonásdit játszik, időnként meg-megszakítva azt Christiano Ronaldo gólörömének előadásával, csak éppen a gólok hiányoznak.
Ez nem is csoda, hiszen már ez első tíz percben ellopta a kapukat és a második félidő első percében a kezdőkörből ellopta a labdát is.
Lőrinc haverja vágta a hóna alá és elszaladt vele, mint Novák Előd a szivárványos zászlóval, mely - kár is tagadni - igen jól passzolt hozzá.
Bírja a strapát, már csak az a kérdés, mi meddig bírjuk még, túléljük, vagy mi is áldozatául esünk a nép gyérítésének, jóllehet itt a vérszívók nem mi vagyunk, hanem ő.
És napról-napra romlik az állapota, lassan már minden kapcsolatát elveszti a valósággal, egy általa álmodott mesevilágban éli mindennapjait, melyben száznyolcvanhat centi magas (de még növésben van...), karcsú, snájdig és kékszemű, mint a plakátokon, és a Barcában ontja a gólokat, miközben hálás népe stoplijai nyomát csókolgatva királynak kiáltja ki a Duna jegén, melynek már csak az az akadálya, hogy arra is fel van festve Karácsony Gergely kerékpárútja...
De bírja a strapát, mert alapvető élelmiszerrel - pálinkával - pótolja a felégetett kalóriákat.
Hogy a felégetett társadalmat mivel akarja pótolni, az még kérdéses, de már folynak a tárgyalások a kipcsák célcsoporttal, kiket családegyesítés címen tudnánk behívni.
Milyen szép is lesz Duró Dóra hidzsabban.
Leginkább a nyugdíjas Hügel Hajnalkára emlékeztet, óvatosan lépeget jobbra-balra a pávatánc szabályai szerint, és aggódva várja a dal végét, nehogy időnap előtt hasra essen...
Ő nem Honthy Hanna szeretne lenni, hanem Horthy majma, ami lassan össze is jön neki, hiszen ma már tengernagy marha, csak éppen ezt félnek a szemébe mondani - senki nem akar rendőrautóban öngyilkosságot elkövetni, ugye...
És énekel, énekel, andalítóan szép dalokat, például "Kétezerharmincra nagyok leszünk és erősek, hajmási pityke Péter Pál!" meg "Mindenkit meggyógyítunk, akit lehet, akit meg nem, annak nincs szerencséje, a kis ügyefogyott!"
Akkor aztán eltöprenghetünk azon, hogy érdemes-e tagnak maradni az Unióban, megaztán addigra megdögölhat a szamár és felrobbanhat az unió is, ha szorgalmasan dolgozunk, mint ezt kipcsák testvérünk, Naszreddin Hodzsa oly szépen kifejtette volt...
Az viszont elbűvölt, ahogy összevetette az uniós támogatásokat a külföldi tulajdonú magyar cégek adózott nyereségének kivitelével az országból.
Ami adózás után már nem adózott nyereség, hanem például a Lidl Stiftung & Co. KG vagyona, amit oda visz, ahova akar, hiszen minden törvényes kötelezettségének eleget tett az a cég, melyet mi Lidl-nek ismerünk és minden ellenkező híresztelés dacára magyar cég, csak éppen német pénzből hozták létre.
Ennek a pénznek semmi köze sincs az Unió felzárkóztatási és egyéb támogatásaihoz, merthogy azt az uniós befizető országok állampolgárainak és vállalkozásainak adójából folyósítja az Unió, nem kimomdottan ellopás céljára.
Pedig az adó nem kevés, ahol meg kevés, az valószínűleg egyenesben gazdagítja a Családot stratégiai együttműködés keretében, vagy egyéb okosság által, Parragh adótanácsadó még csempekereskedő korában szerzett némi adóügyi tapasztalatot.
Az ilyen okos enberek által kidolgozott koreográfia a primadonna sikerének záloga, márpedig, hogy okos, azt az is bizonyítja, hogy a kamarai tagdíjak elengedésére nem tett javaslatot.
Mindenesetre a mi primadonnánk botladozgat, lengyel tettestársával most éppen egy új Pa-dö-dö-t kísérelnek meg létrehozni, de ennek várható sikere csekély.
Hol vannak már a visegrádi négyek?
Itt csak a varsói és budapesti balfékek vitézkednek.
Merthogy az Unió politikusainak egyre inkább elege lesz a nagypofájú kiskakasból, és hogy ne tévesszen meg senkit, hogy nem ordítoznak vele, abban segít, ha Kadhafi sorsára gondolunk, akinek sátra az Elysee Palota kertjébn állt és a francia elnökkel éppcsak nyelvespuszit nem váltottak, hogy aztán nem sokra rá Kadhafit egy teherautó platoján gyakja halálra szivárványos fantáziájú népe...
Reggel még Ceausescu se gondolta, hogy estére porzik majd a háta mögött a vakolat - még a diktátorokat is érik néha meglepetések.
Érdekes módon Orbán vitézkedésének hírére nem az €uro árfolyama zuhant, hanem a magyar forinté - csak, hogy tudjad, a differenciát neked kell majd megfizetni.
Közben lassan elfogy a Magyar Honvédség.
Egy része mozsárágyúval a hátán szaladgál a főútvonalakon, egy része lázat mér a kórházakban, egy része a kiképzésre vár, hogy nyitott szívműtétek végzésére is képes legyen.
De nincs baj, mert vásárolunk hadszíntéri szállító repülőgépeket - na honnan? - Braziliából!
Majd ezzel szállítjuk a halottakat.
Csak azt nem tudom, hol hagyta a magyar nép az eszét, és hogy tűrheti el azt, hogy naponta az arcába köpjön ez a bohóc?
"Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes..."
:O)))







