KURSZK - DICSŐSÉG ÉS KUDARC

Hát, ami azt illeti Kurszk utoljára a Szovjetunió vezetőit tölthette el boldogsággal, Oroszországnak ez a név eddig csak bánatot okozott.
A legmodernebb és legimpozánsabb orosz tengeralattjáró katasztrófájára valószínűleg mindenki emlékszik, miként a szovjet időkből örökölt titkolózásra is, mely kísértetiesen emlékeztetett a csernobili katasztrófával kapcsolatos problémakezelésre.
A tengeralattjárón bekövetkezett robbanás utáni tökölődés -  elképzelhetően a nyugati segítség elutasításával kombinálva - erősen hozzájárult a teljes legénység halálához.
Mindez persze nem kisebbíti a történelem eddigi legnagyobb harckocsi-csatájában aratott hajdani szovjet győzelmet, mely után a németek már soha többé nem tudták visszaszerezni a stratégiai kezdeményezést, csak hátráltak Berlinig.
Ami azt illeti, a transzparencia nem a legjellemzőbb orosz tulajdonság.
Ennek jó példája a mai helyzet, melynek során az ukránok átlépték az orosz határt és elindultak Kurszk felé, vélhetőleg a kurszki atomerőmű birtokbavételének nemes szándékával.
Elfoglalása maga a hab lenne a farokzongorista tortáján, és kiváló cserealap egy majdani egyezkedés során.
A Nyugat természetesen azonnal közölte, hogy ez nem tekinthető a helyzet eszkalációjának, Ukrajna jogosan és helyesen jár el, és teljességgel természetes az amerikaiak által szállított fegyverek használata Oroszország ellen.

És hát persze ez kizárólag Ukrajna döntése volt, meglepetésként értesültek maguk is róla.
Teljességgel hihető,  habár az ukrán hadsereg minden törzsébe beépültek, az ő műholdjaikat és felderítési adataikat használják, és ha amerikai tanácsadói nem mondanák folyamatosan  Zelenszkíjnek, hogy kilégzés-belégzés, már régen megfulladt volna.
Volt ugyan nyugati elemző, aki szerint ez az akció a NATO főpróbája egy Oroszország elleni támadás esetére, de hát itt oldaltól függetlenül mindenki úgy hazudik, mint a sebesült katona...


Érdekesség, hogy az orosz felderítés észlelte az ukrán csapatösszevonásokat a területen, de az orosz vezérkar tévesen értékelte az adatokat.
Putyint se értesítették, és ez akár Geraszímov vezérkari főnöki pozíciójába is kerülhet.
Nem először fordul elő ilyesmi a világtörténelemben.
A leghíresebb ilyen eset az volt, mikor Sztálin nem hitte el a hírszerzői jelentéseket, hogy a németek megindítják a támadást a Szovjetunió ellen.
Sok emberi életbe kerül az ilyen tévedés. 

Mindemellett ennek a támadásnak katonailag értelme nincs, kivéve, ha a harcok színteréről von el csapatokat, de ez nem fog bekövetkezni, az oroszok nem kockáztatják kitartó, lassú, de állandó előrenyomulásukat.
Propaganda-értéke a dolognak persze van.
A Nyugat drukkerei úgy örülnek a hírnek, mint az öregember, aki hirtelen olyan lett, mint a hegyvidéki polgármester pártja, jóllehet a helyzet hihetetlen veszélyeket rejt magában Ukrajna számára.
Az oroszok követeléseiket és hadműveleteiket eddig a négy oroszlakta területre terjesztették ki, de most a rossz rendőr szerepét játszó Medvegyev arról beszélt, hogy esetleg más területek is szóba jöhetnek.
Állítólag Odessza kerülhet célkeresztbe, akkor pedig Ukrajnát elvágják a tengertől és megszűnik az ukrán gabona tengeri exportjának fő útvonala, ez pedig akár Ukrajna megszűnését is maga után vonhatja.

Kérdés, hogy megéri-e ezt a kockázatot ez a támadás, melynek során ukrán kézbe került az utolsó Európa felé gázt átadó állomás.
Ha felrobbantják, akkor ez az európai orosz gázszállítás vége, és akkor vége nálunk is az orosz gáznak,- nem leszünk többé kiszolgáltatottjai.
Legfeljebb a drága, cseppfolyósított amerikai gáz kiszolgáltatottjai leszünk - fázunk és éhezünk, részünk minden nyomor, de szabadok vagyunk!
Persze baj ez a hoholoknak is, hiszen bevételeikben jelentős szerepe van a gáztranzitnak, míg az oroszok a gáz világpiaci árának növekedéséből más piacokon - áttételesen akár az Unión is - bevasalhatják a bevételkiesést.

A világ meg teljesen felbolydult - talán nem véletlenül.

Az  Egyesült Királyságban zavargások vannak, Izrael várja az iráni választ az általa Teheránban elkövetett gyilkosságra, a szintén atomhatalom Pakisztán Irán mellé állt, a gázai helyzet megoldatlan, az arab öböl nem biztonságos. 
És akkor ott van még Tajvan ügye, mely ma még nem feszültségekkel terhes, de ki tudja, mit hoz a holnap?
Holnapután meg amerikai elnökválasztás, és bár Kamala Harris tulajdonképpen sötét ló a világpolitikában, Trump sem a kiszámíthatóság szobra.
Az oroszok és a kínaiak is megjelentek Amerika partjainál, Alaszkánál.

A kínaiak fokozták jelenlétüket Kubában, Afrikában sem túl népszerű az Egyesült Államok, és akkor még ott vannak a belső etnikai és gazdasági problémái.
Németország kissé csorba kardjával csörömpöl, Franciaország a muzulmánjaival hadakozik, az oroszok készülő államcsínyre figyelmeztetik Szerbiát, Lengyelország vadul fegyverkezik, a három balti törpe Hókefélkét várja, mindenki gyanakodva pislog a szomszédjára, mint a luki nyúl.

Nem volt jó a jó?
Hát akkor most béke helyett megkaptuk ezt a katyvaszt, nem lesz öt perc, míg ha jön is valaki, aki normális politikus és  rendet csinál...

Nehéz elképzelni,  -az átlagember menekül is a feladattól -, hogy elpárolgunk egy pillanat alatt.
Pedig reális a veszély, és ha ez nem a kapitalista világrend hozadéka és bűne, akkor valaki magyarázza már meg, hogy kinek az érdeke!
Mert a mienk, egyszerű földi halandóké biztosan nem.
A világ a mennyiségi fejlődés rabja, ehhez forrásokat keres, és piacot a rengeteg felesleges árunak, ahelyett, hogy az emberiség jólétével, a világ környezeti kihívásaival foglalkozna.
A Szent GDP!

Azt hiszem, míg a hétköznapok embere nem döbben rá, hogy a szegénység őt is sújtja, még ha hetente ját wellnessbe, akkor is - addig nem lesz itt nyugalom, csak torzsalkodás és halál.
Ukrajna csak olyan, mint nagybeteg testén a kiütés - kellemetlen, gusztustalan, de jelzi is a betegséget.

El kellene kezdeni már a gyógyítást.

:O)))

TALÁN ITT AZ IDEJE ÓVATOSAN VISSZATÁNCOLNI

A bonmot szerint Fred Astaire volt a világ legjobb tácosa, mindent tudott a táncról.
Ginger Rogers mindent tudott, amit Fred Astaire, csak körömcipőben, és hátrafelé...
Politikusaink megnézhetnének egy.két múzeális felvételt Ginger Rogerstől,, mert nem lesz könnyű dolguk.
Persze nem lesz egyszerű sem, és forintban mérhetően is sokba fog kerülni, hogy az ellenzék prominenseit elvakította a csüngőhasú iránti gyűlöletük.
Ma már nyilvánvaló: már megint rossz döntést hoztak, amikor beálltak az angolszász hegemónia szekerét tolni, és adja az ég, hogy ne egy háború bizonyítsa be ezt végérvényesen.
Az ukránok veresége már nem is kérdéses, és ezen nem segít semmit, ha a kommunikácuós versenyt egyelőre még bírják, de egy fegyveres konfliktust végső soron katonák a harcmezőn döntenek el.
Hiába írja le ezerszer az ukrán sajtó, és hiába idézgetik naponta ezerszer, hogy a 214. ukrán fajfenntartó hadosztály szakácsának nyilatkozata alapján fordulat következett be, - az ukrán hadsereg  új, előnyösebb pozíciót foglalt el a fronton -, ez hozzávetőleg a németek hajdani rugalmas elszakadására emlékeztet.
Mindkettő azt jelenti, hogy csapataink hanyatt-homlok menekülnek, az oroszok meg mennek előre - mint ahogy mentek előre évszázadok óta Poltavától Moszkván át Sztálingrádig - pontosabban Berlinig. 


A gyűlölettől elvakult  ember, aki már látott térképet, ezt már  a háború elindítása előtt látta, de nem akarta tudomásul venni a tényeket: a két állam nem egy súlycsoport, még akkor sem, ha a kék sarokban a NATO áll a törölközővel, mint edző.
Ugyanis a harcban közvetlenül részt venni olyan kockázat, mely romba döntheti Manhattan felhőkarcolóit, a demokrácia nyugati szentélyét, a Capitoliumot, a Westminstert, az Eiffel-tornyot, ez pedig nem túl kívánatos az USA-nak.
Annak az USA-nak, mely a II. Világháború óta nem nyert háborút, csak Grenadában húsz kubai építőmunkás ellen, és amely - nem tudni milyen felhatalmazással - kifejezett és kizárólagos igényt tart a világpolitika dominálására, gazdasági, politikai, katonai és kulturális téren egyaránt.
Nem nehéz elképzelni, hogy ez az agresszív nyomulás nem tetszik a világpolitika más hatalmainak, és át akarják alakítani a világot a nekik tetsző berendezkedésre - és  át is fogják alakítani.
Az épeszű ember dolga nem a hősi halál, hanem az alapvető értékek megőrzése melletti  alkalmazkodás a változó világhoz.

Persze a geopolitikai konfrontációban szerepünk a nulla felé konvergál, mégis úgy vislkedünk a Hibbanttól az ő hasznos ellenzékéig, mintha mi lennénk a bölcsek köve birtokában, holott amit érzünk, az a legjobb indulattal is csak vesekő.
Szeretett vezérünk - fáj ezt leírni - de szinte egyedüliként a magyar politikusok és a politikusként számon tartott maffiózók közül - felismerte a világpolitikai folyamatokat és a maga módján adekvát választ adott rá.
Elképzelése - egy olyan erőcsoportosítás, mely az Unió nélkül is tényező lehet - csak illúzió.
Gyakorlatilag olyan lenne, mint Lengyelország, mióta fennáll: mesebeli.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mogyoró az üllő és a kalapács között...
Viszont ebben a léptékben elképzelhető, hogy még ő is lehetne valaki.
Eleinte az Únión belüli ellenzék vezére, majd az únión kívűlről Európa - de minimálisan is Kelet vagy Középeurópa sorsának alakítója.
A tragédiája az étvágya.
Magyarország már a zsebében és vazallusai zsebében van, hát jó lenne valami nagyobb falatból nagyobbat harapni, mellesleg történelmi személyiséggé válni, kit az utókor az első református szentként tisztelhet haló poraiban.
Ha még az utódaink között lesznek történészek, akkor az utókor Szálasival egy sorban fog emlékezni rá, mint országrombolóra.
Tehetséges ellenzékünk meg mára eliminálódott.
Voltak a szocik, de már nincsenek, se politikusaik, se szervezetük, se szavazóbázisuk.
Voltak a liberálisok - hol vannak ma a politikusaik? A híveik meg szétszaladtak, mint nyugdíjas feldőlt kosarából a csigabigák.
Voltak a vitykaszülte lepkeháló-pártok a gazdátlan szoci és liberálpillangók befogására, hogy aztán domesztikálni lehessen őket Vityka Lepkeházában (apropó hol a világkiállítási lepkeház, hol a lé?) - a kongresszusukat egy toi-toi is befogadhatja.
Aki maradt, az meg beállt atlantistának és dühöng benne a megfelelési kényszer, jobban szereti Ukrajnát mint saját magát.
A baj csak az, hogy ha Ukrajna elveszti ezt a háborút (elveszti...) akkor ő meg elveszti maradék szavazóbázisát és ő is mehet a levesbe a többiek után.
Talán az volt a hiba, hogy érzelmei voltak.
Putyin teljesen racionális politikai döntését, mely szerint Orbán jobban felhasználható a Nyugat ellen, mint ő: árulásként élte meg.
Hiba, a hálán kívül a szerelem sem politikai kategória, és talán ez a szerencsénk, mivel Putyin felettébb racionálisan gondolkodik, és ha kedvencünk aa továbbiakban  el tudja kerülni a vad diktátorozást, véres kezek emlegetését, akkor még van esély, hogy ha egyszer hatalomra jut, - amire egyre kevesebb az esély - akkor Putyin ismét szóbaáll vele.
Magyar Péterről azért nem írok, mert a Fideszről már írtam...

A karaván egyébként halad, de még sok idő kell, ameddig a Nyugat eléri, hogy arcvesztés nélkül kerüljön ki a buliból - ha eléri egyéltalán.

Az oroszokkal felturbózott Unió komoly versenytársa lehetett volna a világ bármelyik táján létező rendszernek - persze, még az sem biztos, hogy lesz-e egyáltalán egy  szép új világ.
Mi meg csak optimistán nézünk ki a fejünkből, és várjuk a csodát.
Ahelyett, hogy a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget várnánk, jobb esetben baráti látogatásra.
De ez már legyen utódaink baja...

:O)))

SASSZEMŰ TRÓGER ÉS VAKSI SZENTEK

Az idei Úrfelmutatás jelentősége a Fidesz és Álkeresztény Csatolmánya szentmiséjén talán meghaladta az eddigi évek hasonló eseményeit, hiszen egyre kevesebb alkalom nyílik arra, hogy a hívő személyesen szemrevételezze a pocakos, testté vált Igét.
Alászállt hát Miurunk a Karmelita óvóhelyéről és megismertette buta népét a tutifrankóval.

Jelen esetben ez abban áll, hogy nem beszélünk a saját bajainkról, nem magyarázzuk a magyarpétert, csak a világ dolgairól beszélünk.
De hát itt az ideje belátni, kinőtte ő ezt az országot, mint a gatyát.melyben hajdan az árokparton Lölövel focizott.
És persze szeretett népünk buta, mint a sár, ezt mint szónok szépen cizellálta is beszédében.
Sajnos, a nép valóban olyan is, amilyennek lefestette - kilenc és félmillió csalhatatlan, semminek és senkinek magát alá nem rendelő, saját stratégiája szerint élő egyéniség országában élünk.

Gondban vagyok én ezzel a tolvajjal, nagy gondban.

Egyrészt tudom, hogy  emberileg nagy nulla, bűnei, melyeket a magyar nép ellen követett el számosak és súlyosak, már régen rá kellett volna rohadni a  műanyag lakatnak és vissza kellett volna venni a lopott pénzt tőle, családtagjaitól és bűntársaitól.
Vele együtt kellene büntetni azokat, akik feneketlen demokratiznusukban engedték, hogy a jog eszközeivel visszaélve egyszemélyi uralmat építsen ki az országban.
Másrészt viszont a külpolitika területén szomorúan kell megállapítanom, hogy ma a magyar politikusok közül - legyenek azok jobb vagy baloldaliak - szinte egyedül ő ismerte fel azt, hogy merre tart a világ. 
Talán éppen azért, mert ő sem jobb,sem baloldali, hanem haszonelvű maffiózó, aki jelen esetben is csak azt mérlegeli, hogy hoszú távon milyen elközelezettség szolgálja az érdekeit, melyek elsősorban hatalmi és anyagi érdekek.

Mikor pályafutását kezdte, nem sok veszítenivalója volt.
Hát mára lett.
És miután ötször választották meg miniszterelnöknek, felismerte, hogy hatalmát nem belülről fenyegeti veszély, hát megpróbálja a külső veszélyforrásokat beazonosítani és kiiktatni.
Mazochista délután keretében meghallgattam tusványosi előadását és sajnálattal kellett megállapítanom Shakespeare szavait idézve: őrült beszéd, de van benne rendszer.
Ez ellentmond azoknak az elsősorban balliberális oldalon eluralkodott gondolatoknak, melyek szeint Orbán egy faék egyszerűségű figura, akit csak a pénz és a hatalom érdekel, és aki a ballib szavazótábor részére ugyanazt a szerepet tölti be, mint a jobboldalon Gyurcsány.
A beszéd némi magyarázatot ad az Orbán-jelenségre is.


Természetesen, valóban csak a pénz és a hatalom érdekli, pontosabban és főként  a hatalom, mely eszköz a pénz megszerzéséhez.
A pénz csak addig volt motiváló erő számára, ameddig nem volt, és melynek megléte mára adottság számára.
Unta, hogy Csányi magángépén kell utaznia? Mára már megengedhette magának, hgogy vegyen egy-két repülőgépet.
Mára ráérzett a szinte korlátlan  hatalom ízére, és esze ágában sincs lemondani róla.
Ehhez viszont biztosítani kell a hataomgyakorlás külső és belső feltételeit, és ehhez kidolgozott stratégiával rendelkezik,, melyet ő magyar nagystratégiának nevez, és melynek jelenleg már csak az a hiányossága, hogy túlzottan értelmiségi nyelvezettel rendelkezik.
Persze már folynak a munkálatok, hogy le legyen fordítva Józsi bácsi és Mari néni nyelvezetére, hiszen semmit sem ér az olyan teória, melyet célcsoportjai nem értenek, és nem tudnak vele azonosulni.
Számtalan olyan dologról beszélt, mely a közeljövőben érinteni fogja az állampolgárokat, és e tekintetben mindegy is, hogy a megoldások azért születnek, mert Orbán érdekeivel esnek egybe, ha azok a társadalom jól körülírható csoportjainak kedveznek.
Márpedig kedveznek, ha mást nem nézünk, akkor az a tizenkétezer nagyvállalat, mely a hatalomra jutásakor csak háromezer volt, mind-mind a nyugodt hatalomgyakorlásban érdekelt.
Az alkalmazottak szavazók is, és a munkahelyüket fenyegető bármilyen változást elutasítanak.
A tetejébe a hatalom megpróbálja elérni, hogy a középosztályhoz tartozónak érezzék magukat, még ha nem is bizonyos szempontból lenézett, improduktív értelmiségiek - és ez hízelgő, ki szereti csórónak érezni magát?
Beszélt a fiatalokról, be is lengetett számukra némi jutalom-falatot.
Beszélt a cigányságról, természetesen Mari néni egyetértését igénylően, így fel sem merült felemelésük unortdox gondolata, legfeljebb a megfelelő kapirgálnivaló árkok biztosítása a cél.
Mondjuk a társadalom tíz százalékáról van szó, de kellenek ők kontrasztanyagoknak, akikhez képest a tisztes nyomorban élő zsellér is úrnak érezheti magát.
Beszélt a demográfiai helyzetről, melyet majd a megduplázott adóelengedés javítani fog, de nem említette, hogy ami adóforint így kiesik, azt valakinek az adójából pótolnia kell, hiszen a kiadások nem esnek vissza, sőt.
Belátható időn belül a határon túli magyarok ra is ki szándékozik terjeszteni mindazt a támogatást. mely az ország lakosságát megilleti.
Csonka Magyarország nem ország, és a nacionalizmust fűteni kell, ugye.
Ma százmilliárdot küldünk a határon túlra, miközben a koszos körmű exminiszer arról mesél, hogy ő anno harminchatfokos műtőben is dolgozott, a mai utódok elpuhultsága példátlan.
Szóval, belpolitikailag folytatódik a szavazatvásárlás, de javítani kell a határon túliak szavazási hajlandóságát is, miközben persze a külhoni szavazatok transzparenciájáról szó sem esik...
Mindez persze Istenkedve, leöntve piros-fehér-zöld festékkel, nemzetezve, szépen eufemizáltan buzizva, keresztényezve.
Elhallgatva az állásfoglalást a táradalom bajairól, a nyugdíjasok egyre kilátástalanabb helyzetéről, az egészségügy problémáiról, az egyre alacsonyab színvonalú oktatásról, az állítólag megőrzendő magyar falu leépüléséről, a társadalmi szakadékról, az új csalédekről és zsellérekről.


A nemzetközi politikában viszont jól látja a helyzetet, a világ valóban teljesen megváltozóban van.
Azt is jól látja, hogy a változás okozta kihívásokra Európa rossz választ ad.és hogy ez az út hova vezet.
Azt is jól látja, hogy Ázsia felemelkedik, Amerika kénytelen lesz visszahúzódni az amerikai kontinensre, Afrika előbb-utóbb konszolidálódik,  Európa pedig eljelentéktelenedik.
Ehhez képest próbálja a maga nemzetállami, Közép-Európának nevezett térségét elhelyezni az új világban, ami valószínűleg tévedés, hiszen a kihívások egyre inkább globálisak - gondoljunk a klímára, a vízre, a környezetvédelemre - melyekrte globális válaszokat kell adni.
És ezt nem lehet tetszik-nem tetszik alapon tenni, mert az emberiség jövője múlik rajta.
És nem lehet a jövőt megbízhatóan prognosztizálni sem, hiszen megjósolhatatlan a ma még akár szövetséges államok viszonyának jövöje is, - Kína-India, Kina-Oroszország, USA-Afrika, Észak és Dél-Amerika, Izrael és az arab világ - csupa konfliktusforrás a jövőre nézve, és megjósolhatatlan, hogy ezt a jelenlegi társadalmi berendezkedés kezelni tudja, hiszen Orbán sem érti, hogy az államnak miért kell erősödnie, ielőtt elhal, ugye.


Legjobban az zavar, hogy Orbánnak van víziója, elképzelése a jövőről, a mi oldalunk meg támolyog, mint Sanyi a vállalati ünnepség után.
És láthatólag nem érti a világot, mint ahogy az embereket sem érti, hiszen ha értené, nem szegődne be Amerika propagandistájává, és tudhatná, hogy magyarembert ezetszer jobban érdekli a kifli ára, mint hogy mit gondol John Stuart Mill a szabadságról.
Nem érzi, hogy az elmagányosodott ember közösséghez akar tartozni, nem kezeli jelentőségüknek megfelelően a fiatalokat, és hát bozony, az öregekről sem sokat gondolkodik.
Ez nem jelenti azt, hogy debezzeg Orbán igen, mert Orbán a hatalomról és a pénzről gondolkodik, és mint jó szociopatát, az emberek kizárólag ebből az aspektusból érdeklik.
Mégis, nem bántam meg, hogy végighallgattam a beszédét, mely bepillantást engedett gondolkodásmódjába, mely semmiféle ideológiát nem tükröz, és aki tőle ideológiai alapvetést vár, hát csalódni fog.
Orbán világa a prakticizmusról szól, ahhoz ért, de nagyon, és ezzel társadalmilag többre megy, mint ellenfelei a szépelgő, idealista elméleteikkel.
Nehéz dolga lesz annak, aki politikailag meg akarja rengetni a hatalmát, mert lehet, hogy választást fog veszíteni, de a hatalmat nem fogja kiengedni a kezéből.

Hát, nincs más lehetőség, mint dolgozni, ha már parlamentáris demokráciára vágytunk, lassan talán majd megérünk rá, talán mire a kínai államszervezési modell lenne kívánatos...

:O)))                                                               

LÓTUSZ A PÁLYÁN

Na, már megint árnyékra vetődtem, pedig olyan szép elképzelés volt!

Nem különösebben foglalkoztam eddig az amerikai alelnökkel, bár nóvum volt  a műfajban, hiszen nem csak szőr volt a szájszegélyen, hogy finom legyek, de aktívan részt vett a kormányzati munkában is, ami arrafelé szokatlan.
De most, mikor Biden pisilés után kilépett a szekrényből és hirtelen felindulásból lemondott arról az ötletéről, hogy indul az elnökválasztáson, a blogger ébersége az egekbe szökött.
Nekiláttam hát tanulmányozni annak nem is olyan egyszerű személyiségét, aki ezidáig egy demens kormányzásának kormányzásával volt elfoglalva.
Demens embert irányítani nem egyszerű dolog, legalább is rokonaim véleménye szerint...
De van jóbarátom is, aki - mikor már a férj végérvényesen kudarcot vallott - megpróbálta felkísérni lakásába szerencsétlenül járt barátnőjét, aki a második emeleten lakott, de az első emeleten általában megunta a lépcsőmászást, és mindenáron be akart menni a részére rokonszenvesnek tünő lakásba.
Hogy Biden ilyen okosan döntött, abban valószínűleg egész környezete, így alelnöke munkája is benne van.
És hát eleinte akadnak világos pillanatai is a betegnek, amikor felelősséggel tud választani az állami dísztemetés és a békés, nyugodt elbutulás között, mikor minden nap új ismeretségeket köthet mindig új és új emberekkel.
A tévedésem abban állt, hogy a Kamala nevet - tévesen - a camel szóból véltem származtatni, és felettébb örültem, hogy végre egy rokon felelős állami pozícióba kerülhet, ha nem is nálunk, hiszen itt már az ilyenek mind-mind be vannak töltve.
Gondoltam esetleg nevemre veszem és innen már csak egy lépés a kérés, hogy ugyan hugom, tőkésítsél már fel egy kicsinyt, és egyel több tántoríthatatlan híved lesz.
Hű leszek hozzád. mint Szili Kati a szocialista eszmékhez, mint Gergő a politikai megállapodásokhoz, mint Viktor az aranyhalhoz, melyet a három kívánság teljesítése után megpucolva, beirdalva, paprikás lisztben megforgatva nyárson megsütögetett és jó étvággyal elfogyasztott.


Nem, Kamala neve sajnos nem a teve nőnemű alakja, a Kamala jelentése: lótuszvirág.
A virág maga  a szimbolumok királynője, többezer éve része a keleti kultúráknak Egyiptomtól a hinduizmuson keresztül a buddhizmusig, emellett India és Vietnam nemzeti virága.

Nappal szemet gyönyörködtetően virágzik, este lemerül az iszapba és kibekkel, mint hajdan Antall József, majd reggel újra felszínre tör és kivirágzik.
Nem is csoda, hogy ilyen képességekkel szimbólum lett belőle.
Hogy Kamala Harrisból lesz-e vajon szimbólum, az még erősen kérdéses, de minden ellenkező híresztelés dacára Trump rémálma lehet.
A világ reménybeli, narancssárga hajú ura számára az lett volna az optimális megoldás, ha Biden még egy darabig bírja a szlalomozást beszédei után a konyha és a gardrób között, néhányszor még összekeveri Zelenszkíjt Putyinnal, alelnökét a kínai vendéglőssel, majd elismeri vereségét.

Hát nem így történt, és ami történt, az számára nem kéjhömpöly.


Amerika a II.világháború óta rengeteget változott, a 18 éven aluli lakosság körében már nem a fehérek a domináns etnikai csoport, és ez a tendencia - úgy tünik - megállíthatatlan.
Ez pedig nem túl jó hír Trumpnak, hiszen a latinók, az indiai gyökerekkel rendelkezők, a szinesbőrűek szavazatait valószínűleg elviszi a  jamaicai-indiai gyökerekkel rendelkező Kamala Harris, és ha megválasztják, akkor ugyan szinesbőrűként nem, de nőként első lesz az elnökök sorában.
És ha ehhez még bekalkuláljuk Michelle Obama belengetett indulási lehetőségét is, hát nem lennék szívesen Trump helyében.
Volt hajdan egy vicc, angolul jó...
: Az első amerikai űrhajóst faggatja az Elnök:
- Did you meet with the God??
- Yes Sir!
- And?
- The God is black!

- Black???
- Yes, she is...
Az Isten fekete.
És nő.
Szóval, ha nem is Istennel, de veszélyes kihívóval találkozik Trump, és bármekkora is az önbizalma, indulhat a majré, merthogy nem csak a szavazásra jogosultak létszáma számít, de a szavazási hajlandóság is.
Érheti meglepetés azokat, akik ma Trumpra fogadnak, és a világ is megváltozhat kissé, ha a volt alelnök megválasztása bekövetkezik.
Nagyon nem, mert maga az, hogy egy jamaicai-indiai házasság gyümölcse eljutott a fehér Amerikában idáig, komoly kompromisszumkészséget feltételez, de hát végül is a politika a kompromiszumok művészete.
Ahogy azt se kell komolyan venni, hogy Trump huszonnégy órán belül véget vet az ukrán konfliktusnak, azt is hiba lenne hinni, hogy Kamala Harris azonnal leállítja Ukrajna támogatását, lévén benne is megvan a ruszofóbia nyugaton kötelező minimuma, no meg az a küldetéstudat, ami Amerikát jellemzi.
Mindenesetre az egész helyzet jól illusztrálja, hogy a világ megváltozóban van, és talán előnyére.
Ma még lehetetlen megjövendölni, hogy mi lesz a vége ennek a folyamatnak, de az biztos, hogy a mai állapiotoknál akár jobbak is jöhetnek, még ha nem is rövid távon.
Mi meg - jobb híján - várunk és szemlélődünk, az ostobábbja meg ficereg, mintha tudna változtatni a dolgokon.
Trump jó a világnak?
Szerintem nem.
Kamala Harris jó lenne?
Nem lehet tudni, de Trumpnál jobb - talán.
Ha belekalkuláljuk viszont, hogy az utóbbi időknek Trump az egyetlen amerikai elnöke, aki senki ellen nem indított háborút, elbizonytalanodik az ember.
Kamala Harrist nem ismerjük, de ha eszünkbe jut Biden külpolitikája, kissé megtörik az optimizmusunk.
És akkor a többi politikusról még szó sem esett.

Várunk.
Bolond ez a világ...

:O)))

ANGYALOM GÁBRIEL

Gábriel nem olyan, mint a cölöpteknős, melyről szeretett vezérünkhöz hasonlítva példálózni szoktak elvetemült libernyákok.
A cölöpteknős olyan, melyről a nép egyszerű gyermeke köztudomásúlag nem tudja, hogyan került az oszlop tetejére, de azt nagyon is, hogy nem a természetes közegében van és azonnali feladat levenni onnan, még mielőtt végképpen elhatalmasodik rajta a kór és leharapja a bögre fülét.
Gábriel a Hösök terén a maga oszlopa tetjén áll rendesen megszoborva, egyik kezében az apostoli kettöskereszt, másikban a Szentkorona, imígyen jelképezve valamelyik Szilveszter pápa álmát, akinek volt egy felesleges koronája.
Ezt - arkangyali sugallatra - annak adta, aki ébredése után először jelentkezett érte.

És lám, jött István, lenyomta a lengyel versenyzőt, min Süsü a cölöpöt, ennek folyományaként - miután derekas vérfürdőt vett és feltrancsírozta a másik szektában üdvözülő rokonságot -, lett egy szent királyunk.
Itt volt az ideje, hiszen a magyarság olyan volt, mint ma az ellenzék - hét vezére volt, és ahogy el tudom képzelni hetvenhét vezér-jelöltje, de közismert és  vonzó programja semmi, hát ezen segített Szent István.
Ő tisztában volt a propaganda jelentőségével, ezért a négyfelé vágott Koppányt az ország négy legjelentősebb várának kapuja fölé installáltatta, majd a sámánokból és táltosokból átképzett papok megkérdezték a népet: Akarsz te lenni a soros? 
Nem akartak, csak vedelték a kumiszt és elmentek kalandozni.
A Szent Király fegyveres erejét adó német lovagok pedig bekvártélyozták magukat, leszármazottaik ma is köztünk élnek, ők a maguk egyszerű módján sikeresen bővítették a Lebensraumot.
Gábrielt viszont eszi a korrózió, de olyan magasan van, hogy a csámcsogás alig hallik.
Mikor a altisztjelöltek eskütételét nézi  elhűl, és majdnem leszédül, mikor meglátja a honvédelmi minisztert, amint szédült gólyaként kóvályog, mellette a vezérkari főnök pedig hasztalan igyekszik ritmusra lépve tartani vele a lépést. 
Aztán megnyugodva látja, hogy az altisztté átlényegült hajdani tiszthelyettesek az összes kellék és jelmez és alabárd jelenlétében sikeresen kihagynak a honvédség életéből és a történelmi zászlók közül negyvenöt évet, az altisztjelöltek apáinak generációit, tanúsítva, hogy faterék bizonyára nélkülözték a  hazafiságot.
Viszont odacipelnek egy autentikus lyukas zászlót, melyen a lyuk ötvenhat eszmeiségét, a honvédelmi miniszter giccsparádéja, a vitézi címek, a jutasi hősök emlegetése  a Horthy-nosztalgia feléledését hívatott jelképezni.
Miután a tíz katonanóta dallamaiból összelopott altiszti induló dallamára szegények elmasíroztak, Gábriel kitárja szárnyait és ha minden sikerül, úgy ezek segítsége nélkül földet ér.
Egy évig restaurálják majd, addig a tervek szerint egy kitárt szárnyú pockos szarka ül a helyére.
Vagy a cölöpteknős.


Érdeklődésre tarthat számot a hír, mely szerint az EU szeretett táposcsirkéje, a harci kakas ambiciójával rendelkező Jeanne d'Nagyarc, Ursula von der Leyen, a brüsszeli szűz ismét az Európai Bizottság elnöke lett.
Megnyugtató fejlemény, a kontraszt hatása: ilyen környezetben a Mi Reménységünk, az Ártány  - Graz ide, Graz oda - nem is tűnik annyira hülyének, inkább Ursula és társai, Pistorius, Borell és társaik szorulnának vele együtt kezelésre.
Ha valaki, én aztán nagy híve vagyok az Uniónak, de kezdem azt hinni, hogy valamiféle fertőző góc, aki valamelyik testület tagja lesz, az elveszti a normális gondolkodásra való képességét.
Vonatkozik ez a magyar képviselőkre is, beleértve azokat is, akiket az ellenzéknek nevezett szerencsétlen katyvasz delegált.
Alapkérdésként mindig felmerül bennem, hogy Európának miért nem volt jó az évtizedeken keresztül tartó béke, a normális kereskedelem, az energiabiztonság, a szabad utazás - miért nem volt jó Merkel?
Angela gyere vissza, mkinden meg van bocsájtva!
Hallgattam minap Dobrev Klára tőle szokatlan kirohanását Nagyurunk Béke és Baksismissziója ellen.
Elképedtem, én őt mindig egy racionális gondolkodású érett politikusnak gondoltam, akire bátran rá lehet bízni az országot, éléskamrástól, mindenestől.
Erre tessék.
Verik az ukránokat, mint Samu a répát, minden komoly intézmény azon tanakodik, hogy decemberre véget ér-e ez a rémálom, és nyilvánvaló, hogy az ukránoknak az oroszlakta részeket el kell engedniük.
Az is nyilvánvaló - Trump füle a megmondhatója -, hogy az amerikai elnökválasztást akkor is ő nyeri, ha Biden egy zavarosabb percében nem száll fel metró helyett a Bajkál-Amúr Magisztrál egy kocsijába, és akkor Ukrajnának annyi, Trump pedig béke-nobeldíjas lesz.
Ilyen helyzetben egy kis ország felelős politikusa kussol és les, mint a luki nyúl, hogy merre fejlődik a dolog, mert biztosra soha nem lehet menni.
Viszont tizenegy időzónát odébbtolni körülményes, ezért valószínű, hogy Oroszország továbbra is itt marad a szomszédban, és hogy közös határ lesz-e, azt éppen most intézik Ursula és társai.
Emberileg érthető, hogy amikor Putyin ejtette Gyurcsányt és lepacsizott - vagy megmutatta, mit tud róla - Viktorral, akkor ez nagy csapás lehetett a volt miniszterelnök egojára, aki nem vette komolyan D'Israeli bon motját: Angliának nincsenek barátai, nincsenek ellenségei, Angliának érdekei vannak .
És ez igaz minden hatalomra, a politika pedig nem a sértődősködés terepe.
Szóval megfontoltabbnak kellene lenni, és nem írhat mindent felül Orbán gyúlölete, mert az csak gödörből-gödörbe visz.
Klárát továbbra is tisztelem, Ferkót is kedvelem, de a helyükben most nem ficeregnék, mint a sajtkukac, hanem azon törném a fejem, hogy 2026-ban milyen felállásban kellene rommá vernem Orbánt és szopottfejű reinkarnációját.

Egyébként rohadt meleg van, dehát a nyár erről nevezetes, gyermekkorunkban is volt negyven fokos hőség, mezitláb nem lehetett lemenni a Dunára, a por olyan volt, mint a púder, és  sütötte a talpad.
Viszont fiatalok voltunk, és a vízparton igen jól éreztük magunkat, a Böbét óránként kétszer bedobtuk a vízbe, ő meg visongott, - hej, de szép idők is voltak!

:O)))

 

(NYUGATI)VILÁG MÉRETŰ HISZTI

 

Nagyurunk fenemód bízik Trump győzelmében a közelgő elnökválasztáson.
Tegyük hozzá, ez nem is nagyon meglepő, hiszen Trump ellenfele a hivatalban levő elnök, a vezető világhatalom első embere, aki a világ legerősebb hadseregének korlátlan felhatalmazású főparancsnoka is egyben.
Egyszemélyi döntésével akár a Föld lakosságát kiirtó atomháborút is indíthat, de azért nekünk nem ettől kell tartani, hanem attól, hogy a nagy napon Camp Davidben betéved a spejzba pisilni és magára zárja az ajtót.
A kilincs névre hallgató ördöglakattal pedig nem tud megbirkózni, erre az új elnöki ciklusa is kevés lenne, ezért a praktikus gondolkodású amerikai nép ésszerű döntést fog hozni, ha már elnökének egy ilyen döntéshez el is ment az esze.
A demencia szörnyű betegség, a vonatkozó vicc szerint a Parkinson-kórnál csak annyival jobb, hogy az ember legalább nem lötyögteti ki a sört, csak elfelejti kifizetni, de nem akadálya annak sem, hogy Zelenszkíjt Putyinnak szólítsa.
Az amerikai politika valódi irányítói viszont éberek, mint elnöki címerben a sas, és aggódva figyelik világpolitikailag meghatározó jelentőségű politikusunk mozgását, mely kiszámíthatatlan, mint a róka vacsorájának mozgása a nyúl átlényegülése előtt egy perccel.

Ha nem volna siralmas, röhögni lehetne a dolgon.
Maga az is nevetséges, ahogy a magyar miniszterelnök elképzeli, hogy béketeremtő lesz egy olyan konfliktusban, ahol vele össze nem mérhető kaliberű játékosok vannak a pályán, és ez esetben nem a neves farokzongoristára gondolok.
Egy esetben van értelme ennek az ügynek, ha Putyin üzenni akar a világnak valami olyasmit, ami nem az egyszerű népek fülének való.
Az üzenet ezek szerint eljutott az illetékes fülekhez, majd kiderül, hogy mire volt jó...


Közben beindult a hiszti a propagandában, magas erkölcsi elveket hangoztatnak a nyugati politikusok, minden fegyveres összecsapásnál külön megszámlálják a gyermek-áldozatokat, kivéve a gázai övezetet, melyben több a gyermekáldozat, mint Ukrajnában a Majdan óta összesen, de az nem érdekes, mert az csak járulékos veszteség és bőven megéri az elért eredmény, hiszen Izraelt az USA finanszírozza és nem az ő katonái vagy civil lakosai - és gyermekeik - hullanak
És Izraelnek jogában áll legyilkolni a palesztinokat, mert azok legyilkoltak izraeli állampolgárokat, de Oroszországnak nem áll jogában legyilkolni az ukrán fasisztákat, akik a Hamasz ezerkétszáz halottjával szemben úgy tizenötezer halottat produkáltak az ENSZ szerint az orosz nemzetiségű ukrán állampolgárok közül.
Amerika - Hiroshímával és My Lay-el, Irakkal és Szíriával, Belgráddal a múltjában sápítozik, erkölcsöt meg jogot emleget, miközben kínzókamrákat tart fenn Quantanamóban, és történelme során ezerszer gyalázta meg a jogot, indított támadást független országok ellen - tisztán gazdasági vagy geopolitikai okokból is.
Eszükbe sincs párhuzamot vonni Kuba, Panama, Granada és Ukrajna között, pedig bizonyos analogiákra könnyen rádöbbenhetnének.

Anglia gyarmetbirodalma erősen megkérdőjelezi erkölcsi jogát az ítélkezésre, Drezda 
porigbombázása sem éppen lakosságbarát akció volt - ott nem számolgatták, hogy hány polgári lakos, és  közülük hány kisgyerek fulladt meg a tűzviharban, vagy égett porrá
Franciaország is erősen demokratáskodik, miközben francia csapatok részt vettek Líbia tönkretételében, persze amikor az érdekük úgy kívánta, Kadhafi sátra az Elyse-palota kertjében állt.
Múltjában pedig van némi gyarmatosítói stich, Algérián kívül is, - a fél közép-Afrika államainak pénzügyeit ma is a íFrancia Nemzeti Bank tartja kézben.
A francia parák kegyetlenkedései azalgériai felkelés során legendásak voltak, és De Gaulle sem habozott megkínoztatni, falhoz állítani ellenfeleit.
A németeknek meg Merkellel együtt végleg elment az eszük, - ahelyett, hogy örülnének annak, hogy gazdaságilag megnyerték a II. Világháborút, katonailag is revansot akarnak venni.
Pedig tudhatnák, - egy esetleges és reálisan prognosztizálható orosz győzelem esetén egy újabb háború után az új БEPЛИH valahol Szibériában lesz, ahol a nagyrészt női lakosság a közösségi létet sjátíthatja el - favágás közben...
A lengyelek meg emlékezhetnének Volhinára, ahol1943-45 között az ukrán nacionalisták százezer lengyelt - általában gyermeket és nőt -  mészároltak le, és ez a mai napig megbosszulatlan maradt, - ami a lengyel néplélek ismeretében nem maradhat így örökre...
És van az USA holdudvarába tartozó néhány ország, mely csak profitált semlegességéből, Ausztra, Svéldország, Finnország  egyes politikusai is megbolondultak, vagy éppúgy elvette az eszüket a várható zsákmány, mint a magyar uralkodó osztályét hajdan, '45 előtt...
Azokról a hangyafaxmyi oreszágokról most szó se essék, akik harcosan rázzák öklüket Moszka felé, miközben lakosságuk negyven százaléka orosz nemzetiségű és demokratikusan elnyomott.

Persze a véralgebrának sok értelme nincs, mindössze ráutat a Nyugat álságosságára és saját  igazlátóink végletesen buta elfogultságára.
És akkor Orbán.
Hát az, hogy most milyen indítékból dolgozik, az mindegy, de a háború leállítása érdekében teszi.
Amikor kitört a háború, akkor a mi liberálisaink fennkölten hangoztatták, hogy nekik mindegy, hogy miért, de akkor sem támadhat meg egy ország egy másokat - annak dacára, hogy a világháború befejezése óta volt a világban vagy száz helyi háború.
Érdekes, de most nem hallani senkit, aki azt mondaná, hogy nem érdekli, hogy hogyan, de vessünk véget a konfliktusnak, legyen béke.
Egyébként a Csüngőhasú nem az EU képviseletében ment se Kijevbe, se Moszkvába, se Washingtonba - és miért ne mehetne, ha egyszer mehetnékje van, ez olyasmi nála, mint a hasmenés, ha menni kell, hát menni kell.
Érdekes dolog egyébként a szuverenitás is, bármelyik nyugati államférfi csörgeti a kardot, annak szabad,  a mi kismalacunk meg már szárnyakat is növesztett, mint a békegalamb, ti mégis fanyalogtok, hogy akkora a hasa, hogy már menni se tud.
Ez ugyan igaz, de a háború senkinek se jó, és ha ő Teknőc Ernő, akit Bubó éppen küldetésbe parancsol, hát legyen - csak legyen béke.
Belehergeli magát itt már a normális ember is a dologba, legutóbb már Dobrev Klára is hülyeségeket beszélt, és megnyugtatna, ha tudnám, hogy Feri gyilkosozását visszhangozza.  Feri ugyanis emocionális lény, neki el lehet az ilyet nézni, de egy értelmes, racionális nőnek?
Szóval, legyen béke, mert elfogy Ukrajna népe, aztán  a fene tudja, hogy kinek hiányoznának a világtérképről...
És ha ilyen úton halad Európa, akkor olyan lesz, mint a hajdani szépasszony, akinek már csak szép emlékei vannak: Hej, mikor Churcill Gallipolinál - ne jó, nem, akkor, amikor Napoleon Moszkvában... -  esse jó, akkor mikor  a svéd XII. Károly Poltavánál... - a fene egye, esse... - amikor Hitler Moszkvánál...- a fene egye, nincs egy jó történelmi párhuzam, ki kell várni, míg Hollywood csinál végre egy jó filmet, ideje már egyszer nyerni, nem igaz?

De hogy én ezt a tolvajok fejedelmét egyszer még védeni fogom, soha nem gondoltam volna...

:O)))

VÁLASZ EGY LEVÉLRE

 

Kedves klubtársam küldött egy levelet - gondolom, okulás céljából -, melyben megosztotta velem Szent-Iványi István írását Orbán moszkvai látogatása után, pekingi útja előtt.
A téma érdekes, ezért az írást és klubtársamnak küldött válaszomat is megosztom veletek  kedves olvasóim, hogy legyen min gondolodnotok, ha kitör a kánikula és bekényszerít mindenkit a hűvös szobába.
Fontos kérdések ezek, különösen, ha bekalkuláljátok, hogy párszáz kilométerre innen már nincs nem hogy hűvös, de szoba se, és jó lenne, ha a mi fejünk felett megmaradna a tető.
Tehát:

István Szent-Iványi
2024. július 5. 15:56

Keresem az okot

Nem találok az ismert körülmények között racionális, méltányolható magyarázatot Orbán Viktor moszkvai útjára. Pontosan tudta ő is, a környezete is, hogy ez a provokatív látogatás milyen következményekkel jár. Már a látogatás puszta hírére is élesen reagáltak az európai vezetők tegnap, mi is láttuk és emlegettük a súlyos kockázatokat, és ő mégis elment.

Ez nem csak az egész elnökséget borítja árnyékba és hitelteleníti el a sokszor hangoztatott lojális, együttműködő, konstruktív elnökségi magatartást, de negatívan hat általában is a magyar érdekérvényesítésre az EU-n belül, a felfüggesztett támogatások felszabadítására, partnerek megtalálására.

Szerintem a tervezett Patrióták frakció megalakítására is negatív hatással lesz. Alig tudom elképzelni, hogy Marine Le Pen ezek után arra vágyna, hogy a magyar kormánypárttal lépjen szövetségre, az ECR tagpártjairól nem is beszélve. Nagyon súlyos gyanú terhét vállalja az, aki mostantól a magyar kormány szövetségét keresi. Kiváncsi vagyok, hogy hányan lesznek, akik feliratkoznak az orosz elnök bérlistájára.

Ha igazam van abban, hogy Orbán tudatában volt a következményeknek és mégis elment Putyinnal parolázni, akkor arra csak egy kézenfekvő magyarázat kínálkozik: már nem ura önmagának, kiszolgáltatott helyzetben van, nem teheti meg, hogy ellentmondjon a Kreml urának. Most már mindegy, hogy önként vállalta ezt vagy belezsarolták ebbe a helyzetbe, ő már Putyin patriótája, alárendelt szövetségese, durva kifejezéssel: csatlósa. Már azt sem engedik meg neki, hogy eljátssza a függetlenség látszatát.

És itta válasz - klubtársamnak:

Kedves Laci,

nem hiszem, hogy a válasz igényében osztottad ezt az írást, de talán már érzékelted, hogy  grafomán vagyok, így leírom, hogy mit gondolok erről.
Bevezetőül talán annyit, hogy Orbánt a századfordulót követő évek legkártékonyabb magyar közéleti személyiségének tartom.
Nem véletlen, hogy nem politikusának, hiszen ez az ember bűnöző, aki politikai szerepét saját meggazdagodására használta fel.
Kínában már régen a szél lengetné, még a vezető a nyugati országokban is ülne, mint a túzok.

A cikk egy tévedésen alapul, ez pedig az, hogy Orbán lojális, együttműködő, konstruktív szövetséges szeretne lenni.
Hát nem, mert azon kívül, hogy jól tudja, hogy a hála nem politikai kategória, de Kadhafi és Szaddam Husszein és társaik sorsán okulva tudja, hogy ez a mai európai (és amerikai) politikai konstrukció - bármit csinálna is - már megfonta neki a selyemzsinórt, errefelé neki jövője már nincs.
Ebből kifolyólag nem akar a hatalmon lévők közül partnert találni, ma ilyen partner csak az európai politikai szegénylegények táborából kerülhet ki.
A maga szemszögéből igaza is van.
De nem buta és nem egy önfeladó típus, keresi a kivezető utat.
Az már régen eldőlt, hogy ő személyesen a világ újrafelosztásáért folytatott versenyben nem az USA által vezetett egypólusú világban látja a jövőt, ezért elkezdett - egyre nyíltabban -  az általa vélelmezett új berendezkedéshez igazodni.

Nem gondolom, hogy tisztán ideológiai okokból, hanem talán a piszkos anyagiak okán is.


És talán nem is olyan egyszerű a gondolkodásmódja, mint azt az ellenzéki propaganda tálalja.
Lehet, hogy amellett, hogy hazafinak érzi magát, aki annak érdekében dolgozik, amit a magyarság érdekének vél, úgy érzi, hogy neki jár az amit lenyúl - a nemzetnek tett szolgálataiért. 

A hatalomgyakorlás számára nem ideológiai kérdés, hanem technikai, és mivel nem fékezik ideológiai gátlások és követelmények, sikeresebb, mint a sokszor önmaguknak is hazudozó, fennkölt eszmékeket hirdető politikusok.
Ismeri népe gondolkodását és annak megfelelően azt mondja, amit a nép hallani akar, méghozzá a hetedik osztályos tanuló szintjén, tehát érthetően.
Tudja, hogy a hétköznapi életben a választók többségét nem érdekli se Ursula, se Marie, az érdekli, hogy megtömje a hasát, megigya a sörét, elmenjen két hétvége wellnessre valamelyik libaúsztatóhoz.
És kimondottan imponál neki, ha Magyarországot olyannak látja, mellyel a világ vezetői is érdemesnek látják megvitatni a jövőt.
Egy Putyinhoz, Hszi Csin Pinghez, Trumphoz hasonló vezetőt sokkal jobban tisztel, mint a demens Bident, vagy az EU fakanálvitéz politikusait, akikről egy rendes magyar falusi kocsmában legfeljebb csak azt latolgatják, hogy megáll-e a fejükön a söröskorsó, miközben térdenállva szolgálják a népet.


Szóval nem kellene annyira csodálkoznia a neves liberális külpolitikusnak, aki nem csak a világot nem látszik érteni, de saját magát se igen tudja pozicionálni a politikai palettán.
Ha ez az írás politikai propaganda, akkor jó szolgálatot tesz Orbánnak, megerősíti a szuverinitásról hirdetett mondókáit, melyet a nép körében hasonlóképpen szolgál at Unió politikája.
Éppen úgy, mint a helytartói ambíciókkal megnyilatkozó amerikai nagykövet, akinek a tetejében eltér nemi irányultsága a hagyományosan konzervatív magyar falu értékrendjétől.
Utóbbi nem probléma, de egy politikusnak nem a saját nézeteit kell figyelembe venni, hanem a választóét.
Szóval, csak óvatosan a függetlenség látszatával, mivel egy független állam azzal tárgyal, akivel akar, és arról, amiről akar.
Hogy némely politikusok felettébb kártékonyak, az nem új felismerés, és Orbán felettébb kártékony a demokrácia ügyét tekintve.
De ellenfelei is kártékonyak, főként, mert a választót el akarják távolítani a realitásoktól, bele abba a lila ködökből szőtt képzeletbeli álomvilágba, melyet a történelem már milliószor megcáfolt és megcáfol minden nap - ma is.  
Követőjük mindig akad, mert álmodozni jó...
Jó lenne, ha ez egy normális, demokratikus ország lenne, de nem az, és ebben az Szent-Iványihoz hasonló politikusok is vétkesek.

Gondolom, - persze lehet, hogy rosszul...

:O)))

A BÉKE DUNDI ANGYALA

Láng Anna illusztációja

A béke dundi angyala leszállt Kijevben, majd ugyanazzal a lendülettel továbbreppent Moszkvába, ahol már várta sokat próbált, Barátság érdemrenddel kitüntetett külügyminisztere.
Tudom, tudom, ez a "dundi" kifejezés kissé eufemesztikus, de hát mégis  - a világ egy ilyen nagyformátumú politikusára a "csüngőhasú" kifejezés erősen dehonesztáló lenne.
Nem is merném megkockáztatni, nehogy annak dacára, hogy földszinten lakom, kiessek egy ötödik emeleti ablakból - merthogy Reménységünk tanulékonyságát azért nem vonhatja kétségbe senki, és a drúzsba az drúzsba, Magyarország pedig világhatalom, mint tudjuk.
Ez az "angyal" besorolás is necces kissé, hiszen akárhonnan vizsgáljuk a dolgot, egy angyalnak mindenképpen ott a helye a Pride-on, míg a Békameneten való részvétele egyéni döntés, ugye.
Az angyalok ugyanis zsidó hagyomány szerint mindahányan férfiak, míg a keresztény dogmák szerint mindahányan nem nélküliek, és akárhogy is erőlködök, egyik alapján se tudom őket heteroszexuálisnak tekinteni.
De semmi gond, hősünk macsó, ezenkívül volt már KISZ-titkár, liberális ifjú, konzervatív polgár, és most a történelem vihara átsodorta a szélsőjobb partvonalaihoz.

Rossz nyelvek szerint ő ihlette Erdős Virág: Az átváltozóművész dala című versét, melynek sora - "vedd fel az eget és vedd fel a szárnyad" viszont most őt inspirálta.

Hívei kacskaringóit híven követve követve vallják, hogy csak az ökör és ő következetes, és bár a gondolatot vélhetőleg Bismarcktól lopta, hasznosságához nem férhet kétség.

Nagyurunk bajban van.
Európa urai, akiktől az ellopni való pénz csordogál kigolyózták őt a Kaszinóból.
Külön dühítő lehet, hogy  a fagyi visszanyalt, majdnem olyan karaktergyilkosság áldozata, mint Gyurcsány és Soros, csak ő éppen európai méretekben kapja azt, amiről azt gondolta, hogy csak hazai méretekben válik be.
Csinálhat bármit, van rajta sapka vagy nincs, füstszűrürős a cigije vagy mezitlábas, - már a Kazbek márkájú szopókással is megprónálkozott - mindegy.
Jót már csak akkor tehetne, ha átadná halhatatlan lelkét az örökkévalóságnak, de ehhez egyelőre sok kedve nincs.
És libája is akad még, mint a viccbéli rabbinak.
Most éppen új pártcsaládot gründol, Abschnitzli lesz a neve, politikai irányvonalát tekintve pedig szélsőjobboldali populista kleptokrata pártcsalád lesz.
A szállongó hírek szerint némi - nem is olyan apró - pénz árán engedélyt kapott a Trumphoz való törleszkedésre, és ez a pénz nem lehetett kevés, mert még vállonveregetést is kapott.
Tán még igéretet is, hogy győzelem esetén ismét megnézheti a Fehér Házban a magyar prímás képét.
Kapkod a mi Boldogságunk, mint szlovák  szomszédunk az anyja szoknyájához, ahogy a mondás tartja, és az sem kizárt, hogy az életbenmaradásához elegendő politikai tőkét gereblyéz össze.

Az ukrán háborúnak, - hacsak Putyint fel nem dühítik valami extrém baromsággal - lassan vége.
Mindenkinek terhes már a konfliktus, mely napi szinten hordozza magában egy atomháború lehetőségét.
Ha a NATO-nak nem is sikerült elérnie a vágyott célt, Oroszország stratégiai megroppantását, Oroszország szétszabdalását, azért a finneket és a svédeket sikerült beterelniük az akolba, újabb, Ramstein méretű bázis épülhet Oroszország kötnyékén, Romániában, már ha a békekötésnél beleegyeznek az oroszok.
Ha nem, akkor épülhet kínai vagy orosz bázis Kubában, Nicaraguában, Afrikában néhány helyen, ,felkelés törhet ki Moldáviában.
Befagyhat a fenekünk, ha a tehenek nem elegendő mennyiségű szellentéssel szabályozák az időjárást, ha meg igen   Boston, New York, Miami, New Orleans, Sanghaj, Bangkok lakosai beiratkozhatnak úszótanfolyamra.
Ez a béke nem Oroszország és Ukrajna között jön majd létre, hanem a vezető nyugati államok lesznek egyik oldalról a résztvevői, vagy ha nem, akkor ugyanúgy a helyzet áldozatai, mint a keletiek.
Hogy Orbán most próbálkozik, azon nem kell csodálkozni, hiszen politikai túlélése múlik rajta, de túldimenzionálni se kell, hiszen súlya és elvei ennek a pojácának, akit bölcs népünk ki tudja hányadszor ültet a nyakunkba - nincs.
És nincs a baloldalnak se érvényes válasza a jelenségre, viszont Bismarckkal együtt megállapíthatjuk, nagyon kovetkezetesek vagyunk.


MI lesz ebből?
Ki tudja, hiszen az állampolgár gyanútlan éli az életét, ahogy tudja.
Ahogy Hiroshima és Nagaszaki lakosai is élték, a bomba előtti percig.
Jó lenne megúszni...

:O)))