A BIBÓ KOLLÉGIUM ÖKLE

Azért nagyon szomorú ez valahol.

A demokrácia intézményeinek lebontásával párhuzamosan létrejött Magyarországon egy, leginkább a hajdani ÁVH-hoz hasonló szervezet, melyre Amerikában figyelt fel Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem tanára.

Szerinte kevesen veszik komolyan a TEK-et, de ez nagy hiba, mert a központ a jelek szerint Orbán Viktor miniszterelnök saját titkosrendőrségévé válik.

Ezen nem is érdemes vitatkozni, hiszen a szervezetet a Vezér személyes testőrségének főnöke hozta létre és vezeti.

Ők védték a semmitől akkor is, mikor az Astoriánál a nagygyűlés után páncélozott BMW -vel menekítették el a telecsinált gatyájú hőst - azon a napon, mikor Gyurcsány a felhergelt csőcselék közepén ott koszorúzott az 56-os emlékműnél, ahova a személyes bátorság terén szintúgy kihívásokkal küzdő Köztársasági Elnök sem merte odatolni a képét.

Így aztán szinte korlátlan a bizalom a TEK vezetőiben, merthogy egy szociopata a rémálmait sajnos valóságként éli meg, és azokat szereti, akik hajlandók kiszolgálni jólfejlett üldözési mániáját.

Persze, ilyen emberek mindig akadnak.

Himmler, az SS vezetője, vagy Vlaszik vezérőrnagy, aki hosszú éveken át volt Sztálin testőrségének a parancsnoka, és akit 1952-ben letartóztattak ugyanúgy, mint a politikai titkosrendőrséget vezető Berija és elődei.
Éppúgy kiszolgálták a zsarnokot, mint ahogy Szálasit vagy Rákosit is, a maguk emberei, akik pedig testközelből szemlélhették saját szociopatájukon a kór elhatalmasodását.

Aki első országlása idején ellenvetés nélkül jóváhagyta, hogy a Vezér olyan vonattal utazzon Szlovéniába, mely előtt előfutó mozdony szalad, a peronokról pedig a népet a vonat áthaladásának idejére behajtsák a várótermekbe, attól nincs mit várni, az maga is vagy beteg, vagy a karrierizmusa meghaladja az ép elme határait.

Ez vonatkozik egyébként arra a parancsnokra is, aki engedélyezte a harci helikopter felszállását, nehogy a levegőből egy vadliba leszarja a magasztos fejet.

Meggyőződésem, hogy a Mi Főmérnök - Ügyvédünk, a Mihály, gondosan tanulmányozza Lenin és Sztálin összegyűjtött műveit, Rákosi irattárát, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetét és kikotorja belőle a legótvarosabb gusztustalanságokat, majd szóról-szóra lemásolja és átülteti a mai magyar valóságba.

Most éppen az ÁVH-ról szóló fejezeteknél tart, és már el is kezdte a tanultakat alkalmazni.

Első lépésként létrehozott egy szervezetet, melynek szép, hangzatos nevet választott, olyat, mely ellen 2001. szeptember 11. óta senkinek sem lehet kifogása, így lett a korszerű hárombetűs betűszó ÁVH helyett TEK, mely, ha eleget tenne feladatának, akkor először létrehozójának egyszemélyi hatalomra irányuló törekvéseit fojtotta volna el már csírájában, de hát ez bimbódzó diktatúrákban nem jellemző, ilyen társadalmakban ez a nagy helyezkedések kora.

Jönnek a semmiből a Lázárok, a Hajdúk, ott tolong a sok régi arc, meg a Vezér által személyesen, egyenként összeválogatott csicskanépség, ott a triumvirátus (Rákosi – Farkas Mihály - Gerő Ernő vö: Orbán – Kövér - Áder), igaz, nem moszkoviták, hanem Ménesi útiak, ÉS össze van már csődítve és szépen gárdista-zászlóajakba rendezve a társadalom salakja is, akiknek csak csettinteni kell.

Van itt kuláküldözés helyett bankárüldözés, földosztás a haveroknak meg saját maguknak, van kenyérféltés és bizonyos állásokban már van csengőfrász is, az iskolaigazgató attól retteg, hogy a következő becsöngetésnél már nem ő lesz a poszt betöltője.

Az ÁVH -t gyakorlatilag Rákosi irányította, a TEK meg Orbán – egyelőre még nem használt – ökle, mert ma még az Unió tagjai vagyunk, de már szorgalmatoskodunk ennek a kellemetlen helyzetnek a felszámolásán.

Ha elszakad a gyeplő, lesz dolga a hihetetlen bőkezűséggel kistafírozott erőszakszervezetnek, miközben a jelszavak szintjén demokrata Vezér szegény Mari nénin sopánkodik, akitől lopják a libát.

Hogyne lopnák, mikor az utcájukban akkor járt utoljára rendőr, mikor a szomszédék Julcsáját a Kocsis törzsőrmester kezelgette elmagányosodás ellen, de akkor – ki tudja miért - nem a libákra koncentrált.

Azokból a milliárdokból, melyeket Vezérünk betegsége tüneti kezelésére fordít, a talpas rendőrök szolgálati körülményeinek javítására fordítva érzékelhető változást lehetne elérni a társadalom biztonságérzetében.

Például lehetne üzemanyagot vásárolni az autóikba, hogy ha a rendőrjárőr kimegy az utcára, akkor ne kelljen tekintélytisztelet fenntartása céljából az egyiknek berregnie, míg a másik a szemét villogtatva nínózgat…

De nem, mert a TEK bikaneveldéje boldogtalan, ha nem BMW terepjárókat tördel gyakorlás céljából, a Vezér meg akkor, ha nem játszik világhatalmi tényezőt, akit meg akar merényelni az Al-Kaida.

Pedig olyan pici pont ő a világban, hogy ha az Unió vezérkarát ki akarná nyiffantani az imént említett karitatív szervezet, akkor a Mi Vezérünk feje tetejét használná támasztéknak az orvlövész.

Mindenesetre egy biztos: a Vezérrel együtt a TEK is bukni fog, és ahogy ez kultúrállamokban illik, beilleszkedik a Rendőrség kötelékébe, normális feladatokkal, normális fizetéssel.

A valóban félelmetes ebben az egészben az, hogy erre a jelenségre nem itthon figyeltek fel a demokraták és nem zeng már hónapok óta ettől a média, egy amerikai látja meg és hívja fel rá a világ figyelmét.

Nehéz eldönteni: ennyire elbutult az ország népe, vagy ennyire fél?

Ami azt illeti, az ÁVH-tól is félt a nép, és aztán mégis, ugye.

Mindenesetre, ha a TEK -nél rendszeresíteni akarják a sárga félcipőt, tiltakozniuk kellene…

:O)))

SZERENCSÉS DÁNIEL

Legújabb az iskolaőrség.

Mint minden őrség, ennek célja is a renitensek megfékezése és a felsőbbség által elképzelt rend betartatása, merthogy ezekben a büdös kölykökben sem lehet már megbízni, ezek lógni akarnak, meg esetleg még akár bagózni is a szünetekben a slóziban.

Hát bizony változott a világ, mert az én fiatalságomban nem sétáltak fel-alá gumibottal és gázsprayvel felszerelt, az ingük alatti válltáskában 44-es Magnummal felszerelt iskolai Rambók, viszont a szünetekben az ügyeletes tanarak kint portyáztak a folyosókon és végül is rend volt.

Pedig nehéz környéken gyerekeskedtem, hajdani iskolám az Aszódi út és a kemény emlékű Mária Valéria telep iskolaköteles gyermekseregét is oktatta és nevelgette, akik között, hogy úgy mondjam, a polgári neveltetésben részesülő gyermek minősült halmozottan hátrányos helyzetűnek…

Persze nagy eredménye ez épülő-szépülő kapitalizmusunknak, hiszen valamit csak fel kellene mutatni végre a forradalmi vívmányokból, hát majd ez lesz az!

A Rend!

Amit vaskézzel tartatnak be a fegyelem tántoríthatatlan hívei, akik - mint univerzális szakértők – visszaemlékezve gyermekkorukra - pontosan tudják, hogy mecsoda rettenetes tettekre képes a serdületlen ifjúság, és hogy milyen áldásos a kellő időben elcsattanó makarenkói pofon, mely annyira bevált, hogy eredeti változatát magyar tanítványai továbbfejlesztették.

Makarenko életében összesen egyetlen pofont osztott ki, majd erről írt egy négyszáz oldalas művet „Az új ember kovácsa” címmel, de magyar tanítványai ismerik a chip-összeszerelő műhelyekben közismert mondást: egy kovács az nem kovács, két kovács az fél kovács, három kovács egy kovács.

Így aztán az iskolai fegyőrsereg fel lesz hatalmazva arra, hogy szükség esetén – mely szükséghelyzet megállapítására szintúgy fel lesz hatalmazva – lenyomjon egy-két sallert, néhány tockost meg egy maflást, ha a koki nem használ.

Nem lehet az alattvaló nevelését elég korán elkezdeni, így a tervek között valószínűleg szerepelnek a bölcsődei rendfenntartó zászlóaljak, az óvodai fegyelmező zászlóaljak, melyekben csak futva lehet egyik pontból a másikba menni.

Ha már ketten vannak, akkor meg libasorban kell szaladni, amit még a libák is kikérnének maguknak, merthogy két liba egymás mellett haladva is gágoghat, hiszen az még nem flash-mob, mely újabban mintha tiltott lenne errefelé.

Aztán itt vannak a további szép tervek, a levente-mozgalom újjáélesztése, alaki gyakorlatokkal, kispuskalövészettel és fadugós kézigránátokkal, melyek titkoltan a magyar kormányt jelképezik - ugyanannyira neki kell huzakodni elhajításuknak, mint amennyire a valódi gránáténak, csak éppen a nagy durranás elmarad, vagy ha nem, akkor nem a gránát irányából hallik.

De, hogy rend lesz itt, arra mérget lehet nyelni, az iskolásokat a rendőr bekísérheti, ha nincs náluk az írásos igazolás arról, hogy jogosan tartózkodnak déllelőtt közterületen, átadja őket az iskolaőrségnek, mely továbbítja őket a leventeoktatóhoz, aki negyven fekvőtámaszt csináltat velük.

Ha kiderül, hogy mondjuk valóban az anyjuk temetésére igyekeztek, akkor legfeljebb megvonja a vállát: Fülig Jimmy is megmondta, hogy nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani…

Aztán itt vannak a különféle új őrségek, a Köztársasági Elnök palotaörsége ( a rövid „ö” Plagi bácsi hagyatéka…)aztán a vadiúj Házőrség, melyet a vitéz Kacorkirály kommandíroz, mint hajdan a nagy Esze Tamás, mégha ő csak kis Esze Tamás is.

A Vezérnek ottan van a lógó TEK-e, ők azok, akik, majd ha kell, cserbenhagyják, mint Ceausescut saját testőrsége, és jól megélnek majd az emlékirataikból: „Hajdú voltam a Vezér marhái között…”

És ott vannak nekünk a Gárdák, melyek legnagyobb problémája az, hogy szellemi téren kihívásokkal küzdő tagjaik nem tudják megjegyezni, hogy az adott héten hogy is hívják azt, amibe beleléptek - nehéz így a cigányok között rendet tartani.

Először egy negyed óráig magyarázgatni meg egy órát vonulászni kell marcona pofával, mire végre rájönnek, hogy mi vagyunk azok, akiktől ma rettegni kell.

Aztán mienkének vallhatjuk a Nemzeti Őrsereget is, ők aztán virtigli nyilasok a javából, és ravaszok is, mint a róka, mivelhogy íjász mellvédőt viselnek, mint az idegenlégió a bőrkötényt, hadd tudja mindenki, hogy ők nyilasok, ha már nyilas karszalagjukról - melyen a hajdani dicső H betűt rovásírással tüntették fel – ravaszság nagyon!) és daliás időket idéző egyengúnyájukról nem ismernének rájuk a zsidók.

Namegpersze a cigányok.

Kell is a fegyelem, a Vezér már csak tudja családilagosan, hogy milyen jellemépítő hatása van a dörgő pofonoknak és a futtában kiosztott seggberúgásoknak.

Ezért aztán most beíratta az országot családi iskolájába, Corvinus megy, Orbán-akadémia jön!

Első lépésként mindenre ráírta, hogy Győző, Győztes, Győzelem! Győzni fogunk, ezenközben a Nyugat úgy röhög rajtunk, mint hajdan mi, a jólétbe belegárgyult Győzikén.

És most osztogatja a pofonokat, az iskolaigazgatói állásokat, földet a vazallusoknak, állami feladatokat, és a lelkeket, meg a velük járó pénzt az egyházaknak, állami megrendeléseket Simicskának – majd ő meghatározza, hogy mennyit tarthat meg belőle, - de az biztos, hogy az oroszlánrész nem a kreatív pénzügyi zseni kezében marad.

A legutolsó gárda-avatást a rendőrség biztosította, utána  Dániel ügyvéd el lett marasztalva, mert körbekiabálta a rendezvényt, kifejezésre juttatta huszadmagával, hogy nem híve annak, hogy betiltott szervezetek magasról tegyenek Mária országára, melyet Orbán valamelyik őse ajánlott fel Csúton nagyanyjának, és mely települést azóta neveznek Felcsútnak.

Dániel ügyvéd majd a nehéz vasban elgondolkodhat azon, hogy jó ötlet volt-e megfélemlíteni az éppen esküdöző Magyar Csordát, vagy minek is híjják éppen őket mostanság.

Dániel ügyvéd tulajdonképpen szerencsésnek érezheti magát, hisz a rendezvény résztvevői a hagyományápolás jegyében akár meg is nyúzhatták volna böllérkéssel.

A Rend, a Fegyelem a Vezérbe vetett tántoríthatatlan hittel együtt jövőnk záloga.

Rengeteget vétkezett ez az ország, hogy az Úr végül is így bünteti...

:O)))

KÁLMÁN OLGA

Azt szeretem benne, hogy nem csak riportalanyának kell észnél lenni, hanem nézőinek is. 

Tulajdonképpen rétegműsort csinál, célcsoportja az a réteg, amely az átlagosnál jobban érdeklődik a politika iránt, az átlagpolgárnál tájékozottabb és ezt az állapotát fenn is kívánja tartani.

Esze, mint a penge, technikája Messiét is felülmúlja.

Nála aztán nincs lacafaca, ha nekilendül, egy kardfogú tigris vérszomjasságát ötvözi egy pulikutya harciasságával.

Azok a vendégei, akik egy buta libát vártak az adás előtt, az adás után általában bevert fejjel, leszaggatott végtagokkal bánják meggondolatlanságukat.

Legjobban akkor tetszik, amikor vendége saját akaratán kívül vagy szándéka ellenére annyira belegubancolódik a saját válaszaiba, hogy úgy mondja ki magáról az ítéletet, hogy közben észre sem veszi.

Meg akkor, mikor a vendég szó szerint megfutamodik, feláll és eltűnik, mint liba a vadászpuska láttán.

Profi a végtelenségig, ha karrierjét New Yorkban adatik meg elkezdenie, ma Oriana Fallaci egyik legtehetségesebb utódjaként tartaná számon a világ.

Sajnos, neki csak a helyiérdekű híresség kétes értékű szerepe jutott a magyar média kissé posványos közegében - tán nem teljesen az ő hibájából.

Felkészültsége, naprakész tájékozottsága rengeteg háttérmunkát sejtet, és bár természetesen az ő munkáját is segíti műsora stábja, de helyette senki nem tud gondolkodni.

Márpedig ő gondolkodik, mégpedig nem sablonokban.

Látnivaló, hogy bátran kísérletezik egyéni nézőpontból is szemügyre venni a dolgokat és ez sokszor kizökkenti vendégeit nyugalmukból, hiszen politikusaink zöme panelekben gondolkodik, beszél és talán még az ágyban is pártja előírásai szerint teszi a dolgát.
Maximálisan vitaképes bármikor, bárkivel.

Ennek ellenére nem akar senkit agyagba döngölni, de ő sem engedi magát megalázni, aki ilyesmivel kísérletezik, ráfizet.

Bár kényesen ügyel arra, hogy pártatlanul és következetesen egyforma távolságtartással közelítsen interjúalanyaihoz, azért műsoraiból néha kilóg a liberális körömcipő, az ember - még egy asszony sem tud kibújni a bőréből.

Ennek ellenére - vagy éppen ezért – nem kíméli azokat sem, akikkel többé-kevésbé azonos a politikai kultúrája, ennek adta példáját ma is, Gyurcsánnyal készített riportjában.

Nem lehet persze könnyű helyzetben, mert úgy tűnik, a csatorna, ahol dolgozik tulajdonosi szinten fegyverszünetet rendelt el a Vezér kormányával szemben, valószínűleg nem akar a Klubrádió sorsára jutni.

Ezért aztán sokszor még a kérdéseket is az interjúalanyokkal kell megfogalmaztatni, vagy úgy támadni az általuk elmondottakat, hogy módjuk legyen álláspontjuk kifejtésére.

Tudja, elég egy rosszul megfogalmazott kérdés vagy egy grimasz és minden szakmai kvalitása dacára máról-holnapra álláskeresővé avanzsálhat - a mai viszonyok között újságírónak lenni nem az egzisztenciális biztonság üde, zöld szigetecskéje…

Eddig remekül tudta meghúzni a vállalható kompromisszumok és a megalkuvás közötti határt, melyet oly sokan lépnek át butaságból, megalapozott vagy megalapozatlan félelemből vagy szimpla anyagi érdekből.

Ízig-vérig demokrata - helye a politikai palettán ott van, ahol az ésszerű gondolkodás, a liberális demokrata, a felvilágosult ember etalonját találjuk.

Soha nem hallottam gyűlölködni, soha nem hallottam ostobaságokat beszélni, hazudozni, - ez természetesen interjúalanyairól nemigen mondható el.

Tisztán kérdez, közérthetően fogalmaz és megadja mindenkinek a kötelező tiszteletet – ez arra készteti interjú-alanyait, hogy viszonozzák gesztusait.

Attól viszont félek, hogy belenő a székébe, melyet nem mostanában foglalt el

Talán szép fokozatosan - egy-egy cikk vagy interjú erejéig - meg lehetne próbálnia magát más terülten is – esetleg külföldön, mondjuk valamelyik német lapnál.

Tehetsége többre jogosítaná annál, minthogy minden reggel meg kelljen néznie, hogy irodája ajtaján még az ő neve szerepel-e?

Ő ma a magyar baloldali újságírás - már ha van ennek a kategóriának egyáltalán még tartalma.

Ma szinte megkerülhetetlen, - ha valaki a politikai szférából nem tesz eleget invitálásának, az máris kiállította magáról a szellemi szegénységi bizonyítványt.

Okos nő és nem mellesleg csinos is, az a típus, akibe a férfiak általában nem mernek belekezdeni, jól megalapozott kisebbségi érzetük okán.

Vigyáznunk kell rá, nagyon…

:O)))

AKI A NEMZET KÉTSÉGÉT JELKÉPEZI

Kósa Lali megmagyarázta nekünk, hogy miért éppen Áder a legjobb választás a Köztársasági Elnöki posztra.

A hírre Áder ázsiója tovább zuhant, jelenleg a negatív tartományban tartózkodik.

Szülei sírva kérlelték, ne vállalja a posztot – hát ezért iskoláztattunk drága pénzen?

Lehetnél akár még ügyvéd is, erre te bohócnak állsz?

Azt akarod, hogy rajtad röhögjön az ország?

Hogy kiderüljön, hogy az angol tanulmányi versenyben a második lettél Ájem Mónika után?

Hogy te legyél a prosztóbronzon?

Nem volt elég a könny, a bánat - a Párt szólította és Jani házhoz megy.

Azt nyilatkozta Debrecen dinnyefejű nagyura, hogy  ma, amikor "rendkívül erősen támadják" az országot, nem egy "se hús, se hal" típusú államfőre van szükség, hanem egy olyan emberre, akinek van karaktere, aki megvédi a magyarok becsületét.

Ez persze butuskaság, hiszen a Köztársasági Elnök nincs arra felhatalmazva, hogy örök időkre a Tonga Királyságra száműzze ezt az egész bagázst, pedig nagy jót tenne az országgal egy erre vonatkozó egyéni képviselői indítvány.

Pedig most, a megboldogult V. George Tupou után lehetőség nyílna focizni tudó királyra szert tenni a Tonga baráti népének, ezzel a lépéssel meg lenne végre védve a magyarok becsülete, Magyarország nem lenne továbbra is az Unió Schmittpalkója.

Járulékos eredményként biztonságban tudhatnánk magunkat ettől a maffiózó bandától, esetleg a végén még a kispénzű magyar paraszt is földhöz jutna talán, és nem kellene egyszer majd a kapufák és a szögletzászlók kivágásával bíbelődnie, ha tarhonyát akarna vetni.

Egy ilyen helyzet vastagon megérné azt, hogy ne kutakodjunk a tongai bankok betétesei között, hagynánk, hadd egyék a majmok békésen a banánt a trópusi napsütésben.

A tongaiak persze nehezebb helyzetben lennének, mert azonnal kétszer ötvenezres táborra szakítva utálniuk kellene testvérüket, apjukat, anyjukat, ősi isteneiket és szabadtéri szentélyeket kellene emelniük az Új Istennek, a Haragvó Ügyvédnek, a szentélyek kövére (nem a Kövérre!) pedig rá kellene faragniuk hajdani óvodai jelét, a töpörtyűt.

Mindenesetre azt már tudjuk, hogy milyen Elnök nem kell a magyarnak: nem kell egy "se hús, se hal", vagy "bácsika" típusú, vagy jogásztudós államfő ennek az országnak.

Dalma asszony hálás lesz, Göncz Árpád csak legyint, de Sólyom azt hiszem gutaütést kap -  már megint ez a kis Pötsch alázza meg, akinek volt pofája még ahhoz is, hogy belepiszkáljon a jogalkotásba!

Hogy miért is kellett belerúgnia egy nekifutásból az összes eddigi államfőbe, azt ugyan nem tudom, de valaki azért tájékoztathatná, hogy a felsoroltak közül kettőt a Fidesz adott nékünk, egyik megválasztásánál személyesen ellenőrizte, hogy a csicskások közül mindenki helyesen szavazott-e -. azt az egyet viszont, akit nem a Fidesz cseszett a nyakunkba, azt szerette a nép.

De még így is el kell mondani, hogy mindhárman le tudtak tenni valami polgárilag értékelhetőt az asztalra, volt tisztességes polgári foglalkozásuk – horribile dictu érdemeik is voltak, és polgárok voltak a szó minden értelmében.

Ellenben a mostani jelölt az asztalra legfeljebb odacsinált, emellett akkora bunkó, mint ide Lacháza.

És sajnos beteg is, orvosi csodaként neki kétoldali faciális paresise van, arcidegmozgató izmai nem működnek, olyan, mintha saját szobra lenne - ezért is utálhatja kissé Viktor, aki csak a saját szobrát szereti nézegetni…

Viszont remek végrehajtó – feledhetetlen teljesítményt nyújtott például a Legfőbb Ügyész kinyuvasztása alkalmából, Sólyom megválasztásakor, azt a kis liezont a jobboldal női és okosabb változatban nyomuló Matolcsyjával pedig felejtsük el – a Vezér bűnbocsánatot adott.

Hát így jártunk.

Ő fogja majd jelképezni a nemzet egységét, habár szerintem célszerűbb lenne a nemzet kétségéről beszélni, merthogy a többség kétségbe van esve, csak még fél, mert még úgy érzi, hogy van veszítenivalója – pedig már nincs.
Azért majd megnézem, amikor éppen jelképez, eddigi pályafutása során mindig az egység megteremtésére törekedett, csak sajnos idáig még nem tudta kiirtani azokat, akik kilógtak a világképéből.

Kósa szerint egy olyan embert kaptunk, akinek karaktere van, aki beleáll a munkába, aki majd megvédi Magyarországot, a magyar demokráciát, becsületet, és segíti az országot, hogy ne illessék képtelen vádakkal, mint az mostanában szokás.

Namármost karaktere – jelleme - mindenkinek van, csak nem mindegy, hogy milyen.

Ádernek olyan jelleme van, mely megenged mindent a cél érdekében, megengedte elődjének és frakciótársainak megalázását, megengedte, hogy a Köztársasági Elnök választását alpári komédiává züllessze, megengedte, hogy beszálljon ebbe a viktoriánus ámokfutásba, jóllehet nem lett volna szüksége rá.

Hogy milyen munkába kell beleállnia, az is kérdéses, - szerintem első feladata az lesz, hogy szaladjon már el Viktornak egy parizeres zsömléért a sarki CBA - ba, ez lesz egyébként a legfajsúlyosabb feladata is, most pedig kezdheti gyakorolgatni az aláírást és a bólogatást meg a bokacsattogtatást.

Magyarországot, a becsületet meg az védené meg, ha mint a gúnár a csapat élére állna és kéz a kézben elhúznának a francba – fogd a pénzt és fuss!

Merthogy ő nem javítani fogja a minőséget, hanem rontani - a kis krakéler mögött Kövérrel együtt képezik majd a hátteret, - aki őket látja, azonnal el tudja, majd képzelni milyen lehet az, aki a kolompot hordja.

Csak a beiktatása lesz kissé nehézkes, mert annyira súlytalan, hogy a lábaira vasgolyókat kell majd láncolni, hogy el ne szálljon, mint egy felbajszolt lufi.

Aki látja majd, nehogy azt gondolja, hogy rabláncot lát, sajnos nem az.

De majd sorrakerül az is.

:O)))) 

TALÁN MOST NEM VITTEK AZ ERDŐBE...

Bevezetőként szeretném leírni, hogy nem vagyok ab ovo egyházellenes.

Emellett nem vagyok fóbiás sem, nem gondolom azt, hogy minden katolikus pap pedofil és nem gondolom azt sem, hogy minden protestáns lelkész egy-egy kis Hegedűs Lóránt, nem tartom ördögtől valónak a Hit Gyülekezetét sem, és el tudom azt is képzelni, hogy a Magyarországi Szcientológia Egyház hívei is hitéletet élnek, mégha ez a többi vallás képviselőinek nem is nagyon tetszik.

Mindenesetre azt gondolom, hogy vallás a hiten alapul, az egyházak pedig az ember tudata felett álló természetfeletti valamiről - nevezzük a könnyebbség kedvéért Istennek - azonosan gondolkodó, vagy abban azonos elvek alapján hívő emberek csoportja, melyek a szeretet jegyében meg tudnák fojtani egymást egy teáskanálnyi vízben is akár.

Ezek az egyházak általában abból élnek, hogy biztatgatják híveiket, hogy éljenek Istennek tetsző életet, hogy Istenek mi tetszik, azt általában a vallásalapítók mondják meg, felhasználva azt emberiség sokezer éves történelmének tapasztalatait a világról, a környezetről, az emberek egymáshoz való viszonyáról.

Ha betartják a szabályokat, akkor kapnak jutalomfalatkákat a túlvilágon, például aki ebben a világban lótetű volt, az – ha erkölcsösen és vallásosan volt lótetű, - a következő életében lehet akár még vakondok is, vagy ezt a viselkedést feltételezve a Paradicsomban, dúskeblű és izgalmasan püffedt hurik társaságában, sörbetet és/vagy hurit, esetleg mézet nyalogatva létezhet az örökkévalóságig.

A zsidók és a keresztények persze nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, merthogy az ő motiválásuk során a jutalomfalatkák mellett megjelenik maga Belzebub is, aki egy háromágú szigonnyal bökdösi a forróvizes kondérban abálódó félrelépett nők sok vihart megélt tomporát, közben a mennyekből dörgedelmes szózatokat kell hallgatniuk arról, hogy mennyire helytelen volt a Tisztelendő Ur házvezetőnőjének státuszát félreértelmezve gyermekeket szülni neki, emellett még aprókat sikkantgatva élvezni is az alkotás technológiai ínyencségeit.

Tisztelendő Urat ne is keressük errefelé, mert ő már részt vett a kölcsönös gyónáson a szomszéd falú plébánosával, megbánták bűneiket és feloldozták egymást – az ember gyarló- ezért ő hófehér libaszárnyakkal felszerelkezve a Dörgedelmi Részleg munkatársa lett…

Ellenben ezeknek az egyházaknak nem egyforma a súlyuk, hiszen egy picike vallási közösség, mely abban találja meg küldetését, hogy karitatív tevékenységet végezzen és levest osztogasson, nem vethető össze azzal az internacionalista világszervezettel, mely a vallások között az egyetemességre törekedve hihetetlen és elképzelhetetlen vagyon birtokában, katonai szervezettséggel akarja behajtani a tévelygő bárányokat Isten egyetlen igaz aklába.

Namármost ezen nincs mit álmélkodni, kell ahhoz még vagy tízezer év, hogy a saját Istenét mindenki a saját módján, esetleg saját rítusai szerint imádhassa, de addig bizony bele kell törődnünk, hogy a jelenlegi állapotok szerint Magyarországon az Úrnak – mármint a Miniszterelnök Urnak - az lészen kedves, aki a legtöbb állami támogatást besöprő vallás híve.

Még ez sem lenne baj, hiszen hogy egy protestáns valaki, akinek koraközépkori a gondolkodása, az a középkori hangulatot árasztó falakat és jelmezeket kedvelje, a nagyobb baj az, hogy ez a pozíció nagyobb társadalmi felelősséggel kellene, hogy együtt járjon.

De nem jár együtt, hiszen a Katolikus Egyház még a saját belső problémáira sem tud megnyugtató válaszokat adni, a külvilág kihívásait meg úgy botorkálja körül, mint részeg Józsi Julcsát a falubálon.

A magyar társadalom képtelen megbirkózni a saját múltjával, újra és újra ugyanazokat a romlott és avas eszméket böfögi vissza, melyek már többször is nyomorba döntötték az országot.

A XXI. században is dühöng a rasszizmus és antiszemitizmus, az egyházak pedig vagy sunyin támogatják ezeket a mocskos eszméket, vagy úgy tesznek, mintha nem lenne dolguk vele, jóllehet lenne éppen mit tenni.

Ha valaki rákérdez, hogy miért nem emelték fel szavukat a negatív tendenciák ellen, akkor a válasz az, hogy azért, mert nem kérte fel őket erre senki.

Dehogynem kérte fel őket valaki!

Saját, Istenként tisztelt Megváltójuk kérte fel őket, tanítványai le is jegyezték a felkérést, csak ma erről nem divat beszélni.

Pedig a római pápa Nagycsütörtökön a mai napig megmossa tizenkét szegény koldusnak a lábait, ahogy Krisztus megmosta tizekét tanítványa lábait.

Mindössze a rituáléban megtestesülő üzenet veszett el az évezredek során.

Jelzem, arra sem kérte fel senki a katolikusok magyarországi tagozatát, hogy vagyont gyűjtsenek szent buzgalommal, oszt mégis, ugye.

Erdő Péter most lépett egyet, hitem szerint előre, és jól tette.

Szavával Magyarország legnagyobb egyháza szólt, és elmondta hivatalos álláspontját a rasszizmusról, az antiszemitizmusról.

Kissé megkésve, de végre egyértelműen és biztos vagyok benne, hogy Istennek tetsző módon szólt.

Nem gondolom, hogy ezzel megoldottuk a problémát, mégcsak azt sem, hogy ezentúl minden katolikus pap magáévá teszi ezt a gondolkodást, nem hiszem, hogy a papok választások környéki buzgólkodása ezzel megszűnik.

Merthogy ők is emberből vannak és sokan közülük úgy vélik, hogy nekik kell koruk Kapisztrán Jánosának lenni, és ebbe a neves inkvizítor vad zsidóellenessége és bigott vallásossága is beletartozik.

Amúgy meg sokkal kellemesebb a falu elmagányosodott özvegyasszonyainak lelkét pátyolgatni, mint füstös cigányputrikban segíteni lelkileg és esetleg anyagilag vagy akár étellel is a rászorulókat.

Minden plébánián, hitközségben, gyülekezetben, szerte az országban.

És a gyülekezetet olyan szellemben nevelni, mely nem tolerálja az embertelenséget, kiveti a közösségből az ordas eszmék hirdetőit és híveit..

Jó lenne, ha az egyházak és felekezetek huszonkét év után rátalálnának valódi feladatukra, és azt gyakorolnák buzgón.

Isten áldásával…

:O))) 

ÁLDOZATOK

A katyńi áldozatok emléknapja alkalmából 13.-án tartott ünnepi megemlékezést Óbuda-Békásmegyer önkormányzata és a lengyel nemzetiségi önkormányzat.

A szombati rendezvényen Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára kiemelte, a magyarok más nemzeteknél jobban megértik a lengyeleket, és jobban együtt éreznek velük.

A múltat ugyan már nem lehet megváltoztatni - mondta –, de „a mi kezünkben van a jövő”.

Hát ez bizony igaz, de hogy ki ez a „mi” és mit kezd a kezében levő jövővel, az még kérdéses – természetesen reméljük a legjobbakat.

A katyni mészárlás a szovjet hadifogságban levő lengyel tisztek meggyilkolása volt a múlt század negyvenes éveiben, amikor a szovjet csapatok a Molotov-Ribbentrop paktum következményeként bevonultak Lengyelországba.

Hozzávetőleg húszezer embert lőttek agyon három ismert helyszínen, rájuk emlékezett Óbuda-Békásmegyer lakossága.

Nagyon dicséretes dolog együttérzésünket kinyilvánítani más népek szenvedése miatt, isten ments, hogy elvitassam a jószándékú emberektől ezt a jogot.

Mindössze az jutott eszembe, hogy talán az lenne a normális dolog, ha előbb a saját portánkon kezdenénk a sepregetést.

Volna éppen mit sepregetni, hiszen bajaink egyik fő okozója, hogy mi nem szeretünk a történelemből tanulni, képtelenek vagyunk saját hibáinkkal és bűneinkkel szembenézni.

Igaz ez főként a magyar jobboldalra, beleértve az olyan pragmatikus politikusokat is, akik - ha az hozná a szavazatokat - Mengelével is lepacsiznának.

Még csak nehezükre sem esne, hiszen oly közel állnak azokhoz, akik szerint Hitlernek igaza volt, csak rossz módszert választott.

Mi, ha a múltról esik szó, akkor vad szerecsenmosdatásba kezdünk, relativizálgatunk és letagadjuk a csillagot is az égről – főleg, ha az vörös, vagy hatágú és sárga.

Nálunk a II. világháborús német megszállás ellen szervezkedő Ságvári a hazaáruló és nem azok, akik belevitték az országot egy gyilkos háborúba, nálunk arról szó sem eshet, hogy létezett egy, a németek ellen harcoló Budai Önkéntes Ezred is.

Nálunk, sokaknál – és e tekintetben már egy is sok - a Becsület Napjának elnevezett neonáci ünnepség a nyerő, ahol azokat ünnepeljük, kik egy teljesen kilátástalan helyzetben emberileg és katonailag is bűnös döntést hozva fiatal emberek tízezreinek életét dobták oda értelmetlenül - ezt az ostobaságot hívják ők becsületnek.

Miközben ritkán és általában akkor is kívülállóként beszélünk a II. Világháborúban elesett katonák és munkaszolgálatosok százezreiről, a magyar csendőrök által vagonba rakott, vagy Kamenyec-Podolszkíj tömegsírjaiba lőtt zsidókról, kiket a magyar állam adott ki a németeknek, a rájuk váró sors biztos tudatában.

Ma úgy tízezren vonultak a Budapesten az Élet Menetében, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek a holokauszt magyarországi áldozataira.

Nagyon szép – lassan tradíciónak - mondható rendezvény ez, a résztvevők száma is gyarapodik évről évre, mégis, számomra zavaros a kép.

Azért zavaros, mert olyanok is vannak a résztvevők között, akiknek élete, tevékenysége egyáltalán nem indokolja jelenlétét.

Ilyen például Kövér házelnök részvétele is a menetben, mely engem kicsit arra emlékeztet, mint mikor a libasülttel, kaláccsal terített fehér asztalra odadobnak egy nyers lómájat.

De vannak olyanok is, akiknek jelenléte hiányzik.

Itt van mindjárt a miniszterelnök, aki az ilyen kényes helyekre – csatkai búcsú, holokauszt-megemlékezés – inkább az asszonyt küldi maga helyett, nehogy véletlenül túlzásba vigye az elköteleződést, vagy érzelmeiben sértse igaz magyar barátait, akik jobb lábukkal a Jobbikban, bal lábukkal a Fideszben állnak, ő maga meg a kettő között lóg, kiszolgáltatottan…

Fene tudja miért, de azt hiszem, hogy Erdő Péter bíboros úr hirtelen megvilágosodása és tisztes, de kissé megkésett kiállása bennem a politikai haszonszerzésre való törekvés gyanúját ébreszti.

Meg kell ugyanis mutatni a világnak, hogy a hivatalos Magyarország nem neonáci, nem szélsőjobboldali, hanem konszolidált európai állam, mely elítéli a nácizmust és fejet hajt az áldozatok emléke előtt.

Ambivalens érzései támadnak annak, aki ismeri a magyarországi helyzetet, hiszen hogy is hihetne az ember olyanoknak, akik a nemzetközi pénzügyi rendszerről beszélve kódoltan bár, de folyamatosan zsidóznak, akik a saját tehetségtelenségüket, krakélerségüket a nemzetközi zsidó összeesküvéssel próbálják igazolni, akik eltűrik és néha sunyin szítják a rasszizmust és a gyűlöletkeltést.

Hogy is lehetne hinni egy olyan ország vezetőinek, melyet csak egy hajszál választ el alkalmanként a cigányellenes pogromoktól, ahol a neonáci félkatonai szervezetek a kétharmadon röhögve randalírozhatnak, ahol a rendőrség hülye indokokkal betilthatja a melegek felvonulását, ahol a hatalom ugyanúgy egy Vezér kezében koncentrálódik, mint 1944-ben Németországban, vagy akár Magyarországon is.

Hogyan is lehetne hinni egy olyan ország vezetőinek, mely egyre nyíltabban vállalja példaképként Horthy rendszerét, kinek csendőrei és állami tisztviselői parádés szervezettséggel és gyorsasággal küldték haláltáborokba a magyar vidék zsidóságát és a végtelenségig kiszolgáltatott cigányokat?

Erdő bíboros úr nem szólt egy haragosabb szót sem, mikor a cigányokat vadászpuskával lőtték halomra, az alsópapság sem vonzódik – ritka kivételektől eltekintve - a cigányok között végzett pasztorizációs munkához, pedig ha valami az egyház feladata, hát a legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak felkarolása, felemelése az igencsak Krisztusnak tetsző cselekedet lenne.

Reménykedjünk, hogy mai beszéde annak következménye, hogy magába szállt és átismételte a hajdani zsidó rabbi tanításait, akit mindközönségesen csak Jézusnak hívnak keresztény testvérei.

Természetesen nem baj, ha az állam egyes közjogi méltóságai kinyilvánítják az ország hivatalos álláspontját zsidó és cigány honfitársaikkal kapcsolatban, de talán többet jelentene, ha Rákay Philip a következő, immár hárommilliós nagygyűlésen - melyre Bayer Zsolt vezetésével vonulnak a kissé már lottyadt narancs hívei - bejelentené, hogy a Nemzet Ügyvédje és Főmérnöke ma a zsidókról és a romákról fog beszélni.

És a Vezér nem kettősbeszélne, hanem elmondaná egyértelműen mindazoknak, akiknek ezzel kapcsolatban kétségeik vannak, hogy a magyar zsidók és cigányok ugyanúgy magyarok, mint a magyar svábok és bunyevácok - honfitársaink, akik egyenrangúak és egyenjogúak ebben az országban.

És amikor ezt mondja, akkor ott állhatnának mögötte a Fideszes kemény mag tagjai, még talán szövetségese, Semjén Zsolt is.

Utána pedig ugyanolyan gyorsan hoznának törvényt az antiszemita és rasszista bűnök elleni egyértelmű fellépésről, mint amilyen sebesen tudtak törvényt hozni mindahányszor, mikor anyagi érdekeik így kívánták.

Szeretnék egy tisztességes, jelentőségének megfelelő köztéri emlékművet is a Holokauszt és a II. Világháború katonai és polgári áldozatainak, de nem szeretném ezen az emlékművön látni Szálasi és követői nevét.

Szeretnék egy olyan törvényt látni, mely élesen elhatárolná az antiszemita, rasszista indítékból elkövetett bűncselekményeket a garázdaságtól, mely nem adna egyetlen bírónak sem kibúvót a bűncselekmények tisztességes és korrekt minősítése alól.

Szeretnék olyan kormányt, mely nem azért parádézik az Élet Menetén, mert attól tart, hogy ha nem mutogatja, hogy európai, akkor  az Unió döntéshozói nem adnak neki pénzt arra, hogy visszaalakítsa a Kossuth teret Horthy korának megfelelő kinézetűre, és ha már így alakult, akkor a társadalmat is.

Persze, hogy én mit szeretnék, az lényegtelen.

De ha tízmillióan szeretnénk valami hasonlót, azt már nem lehetne figyelmen kívül hagyni…

:O)))

TÉVEDÉS

VIKTOR A LOVON

Az Ügyvéd már megint tévedett.

Azt mondta ugyanis, hogy az Unió nem támaszthat a pénzügyi feltéteken túl semmiféle más feltételt a hitelfelvételünk ügyében, aztán ezt csócsálgatta, ezt taglalta pénteki szentbeszédében.

Természetesen szorgalmasan pengetve a nemzeti büszkeség húrjait és lelkesen ismételgetve a minden épeszű ember által kiröhögött, de az idióták meggyőzésére felettébb alkalmas érvet, mely szerint mi csak egy biztonsági hitelt kérünk, egy biztosítást - érzékeltetve, hogy tulajdonképpen nem is kell nekünk egy büdös kanyi sem.

Illúziókat kerget a Mi Vezérünk, vagy pedig már megint csak Ostoba Jóska és Kuka Marcsa terelgetése folyik az egyre soványabb legelőn az egyik sarokból a másikba, hadd tűnjön úgy nekik, hogy haladunk.

Pedig az ilyen egyszerű ügyekhez szokott érteni a Mi Büszkeségünk, általában pontosan érzi, hogy milyen felállásban mennyire lehet okos, de most valahogy kicsúszott a lába alól a talaj.

Lehet, maga is elhitte, hogy a Parlamentben ölébe hullott kétharmad isteni szerepre jogosította fel, vagy, hogy a csalhatatlanság képességére is szert tett a vízenjárás és levitáció, valamint a forrásfakasztás képessége mellett.

Ez utóbbit a magán-nyugdíjpénztárakon tartotta elengedhetetlennek demonstrálni, mondván: utánam az özönvíz.

Mintha nem ért volna el a Legmagasztosabbhoz a hír, hogy a világ márcsak úgy van berendezve, hogy nem a kölcsönt adónak, hanem a kölcsönt igénybevenni kívánónak kell alkalmazkodnia az előbbi által támasztott feltételekhez, ez esetben Magyarországnak az Unióhoz, meg a Nemzetközi Valutaalap követelményrendszeréhez.

Úgy vélem, el volt itthon kényeztetve a Tündökletes, mivel itthon elég volt pofáznia - a Lajtától nyugatra meg ez nem elég.

És nem is hasznos, ellenben határozottan kontraproduktív.

Azért csodálkozom, mert az alcsuti kocsmában már suttyó korában megtanulhatta volna, hogy a falu bikájának nem túl célszerű hetente beszólni, mert két beszólás között az idő jeges borogatásokkal és hosszabb ágynyugalommal jár majd együtt.

Természetesen az is előfordulhat, hogy önmagát képzeli a falu bikájának, holott rajta kívül mindenki tudja, hogy ő csak egy bögöly ebben a relációban, és csak idő kérdése, hogy egy hanyag farokcsapástól mikor hullik a trágyába, ezzel is hozzájárulva drága magyar földünk termékenyebbé tételéhez.

Jut eszembe, már most világossá kellene tenni, hogy a jelenlegi földbérleti szerződések ezzel a lepottyanással egyidőben érvényüket fogják veszíteni, és aki nem tud a mostani akció során bérelt területeken a támogatásokat felülmúló adózott eredményt felmutatni, azzal a támogatást is visszafizettetjük.

Az érdekeltek el fogják hinni, mert ami egyszer megtörténhetett, megtörténhet máskor is, emellett ebben az országban nem divatozik a kormányzatokba belévetett vak bizalom…

De ez csak kitérő volt, a lényeg az, hogy ha te döntesz egy pénz kölcsönzéséről, akkor még a családon belül sem fogsz adni egy petákot sem annak a nagypofájú unokaöcsnek, akiről tudod, hogy a pénzt elkurvázza meg eltapsolja, emellett a te pénzeden hirdeti a lapokban, hogy egy homoszexuális pedofil vagy, aki a temetés után eladta a koszorúkat az anyja sírjáról.

Vagy ha adsz, hát igen szigorú feltételek mellett adsz és a feltételek betartását folyamatosan és tüzetesen ellenőrizni akarod.

És hogy a feltételek politikai feltételek?

Naná, hogy azok, hiszen a gazdaság a legtöményebb politika.

Nem várható el az, hogy egy olyan államszövetség, melynek preferált értékei az emberek és eszmék szabad áramlása, a nyitott belső piacok és a szekuláris állam, az egy retrográd, bezárkózásra törekvő, az önellátás illúzióját kergető, rejtetten fundamentalista államot nevelgessen a saját pénzén, saját maga ellen.

Nem várható el a libaóltól, hogy összedobja a kis Vuk iskoláztatási költségeit.

És az sem várható el, hogy egy olyan állam, amelyikben már ipari forradalom zajlott akkor, mikor nálunk az első istállókat felépítették, bedőljön az olyan faluszéli ravaszkodásnak, a hangzatos dumáknak, amivel a Mi Ügyvédünk és Főmérnökünk operálna, ha hagynák.

De nem hagyják, tetteket várnak tőle, melyekből kiderül, hogy az ország nem nyílpuska és buzogánygyárakkal akar betörni a világpiacra, hogy működésének költségeit nem a nép további sanyargatásával akarja csökkenteni, hanem korszerű termékek gyártását támogatná, és modern államszervezetet kíván kiépíteni.

Ezenközben természetesen megfékezve magát a várjobbágyi státusz és a botosispán tisztségének visszaállítására vonatkozó szép törekvésében, a kaloda és a deres alkalmazásában.

Ő olyan jelenség Európában, mintha feltámadt volna egy gleccserbefagyott mamutcsemete és most körbejárná Európát, felkeresve a meisseni porcelán-mintaboltot éppúgy, mint a sevres-it, útbaejtve Drezdát éppúgy, mint Herendet és Valenciát, átrendezve kissé a porcelánboltokat.

Orbán még sokat fog csalódni, mert olyan dolgok fognak történni vele, hogy csak ül majd, mint Józsi bácsi a műrepülőn, - a fejét csóválva, hogy ezt azért nem hittem volna.

Már hogy amit odahányt meg odacsinált, az majd minden visszacsorog a fejére, ugye…

Most éppen arról szájal, hogy megy Brüsszelbe és találkozik majd Barrosoval, mert amikor ő Brüsszelben jár, akkor mindig találkozik vele.

Hogy klasszikust idézzek: „Na és?”

Találkozott ő már Putyinnal is, az egy úgynevezett corridor-meeting volt, a folyosón integettek egymásnak.

Sajnos, jövőre kell vele megint találkoznia, de akkor már tétje is lesz a találkozónak, mint ahogy most is lenne tétje a Barrosoval való találkozónak, mert igaz ugyan, hogy az ország EU-IMF hitel nélkül is finanszírozható az első apróbb válságig, de milyen áron?

Nem kétséges, egy kávéval megkínálhatják, de én a helyében - megnézve a sértett szakácsokról és felszolgálókról készített filmet – inkább csak ásványvizet innék, sajátkezű felbontás után.

Amikor hatalomra jutott a Mi Mujkónk, akkor azt hirdette, hogy az ország nyakig ül a fekáliában.

Azóta sikerült a szintet az orrunkig feltornáznia, talán attól is néz ki ennyire rátartinak, - ha nem akar belefulladni, akkor fenn kell hordja az orrát.

A nemzetközi helyzet fokozódik, Pelikán elvtárs, a nagy átszervezések során egyre inkább belegubancolódnak kidolgozatlan ötleteikbe dicső vezéreink, mint macska a házicérnába.

De kár, hogy nekünk kell majd kitakarítanunk utánuk az ólat, melyet ebből a szép és békés kis országból egy évtized ádáz munkájával csináltak!

És addig is élni kellene valahogy…

http://atv.hu/cikk/video-20120413_orban_nem_lesz_meglepetes_az_allamfojelolt_szemelye

:O))))

ÁDER, A KÁDER

Rengeteg vazallus, még több karrierista tolong a Vezér körül.

A látszat az, hogy ember és agyi kapacitás hihetetlen bőségben áll rendelkezésére, és mégis, valahogy nem ez tükröződik a dolgos hétköznapokban.

Visszajön Áder Brüsszelből, hogy beülhessen a díszpinty stallumába, a jogilag teljesen kiüresített és erkölcsileg a végletekig legyalázott államelnöki pozícióba, köztársasági elnöke lesz egy olyan országnak, melynek megnevezésében nem szerepel a köztársaság szó.

Félreértés ne essék, nem a Schmitt nevű baleset az okozója a poszt tökéletes eljelentéktelenítésének,.

Schmitt már csak következmény, egy Dummy, melyen demonstrálni lehetett a Vezér hatalmát.

Ő  pontosan kijelölte a Köztársasági Elnök helyét és szerepét, mikor a Bulgária nevű szanatóriumból levélben üzente meg, hogy kit választott és ennek következményeképpen a kétharmad kit fog választani.

Így is történt.

Mr. Elasztikus Gerinc lihegő nyelvlógatással és hűséges kutya-szemekkel tekintett a  Vezérre, ami azt bizonyítja, hogy volt némi előnye gerince állagának, - a félméternyi magasságkülönbséget korához képest meglepően könnyen tudta eltüntetni, sőt – alulról nézett fel a Vezérre, ami azért kunszt volt a javából.

Mire Vezérünk jelöltje a Sándor-palotába ért, addigra a köztársaság elnöki posztja egy kalap szart se ért, az eljelentéktelenített stallum még jelentéktelenebb tulajdonosa úgy viszonyult elődeihez, mint a falu bolondja Einsteinhez.

Viszont remekül szórakoztunk, de a lelkünk mélyén tudtuk, hogy ha Micsurin anno keresztez egy gumibélyegzőt egy pincsivel, akkor az is tökéletesen kielégítette volna az igényeket – igaz, Schmitt soha nem ugatott és azért ez is valami.

Aztán beütött ez a szerencsétlen kisdoktori, és hirtelen itt állt a Vezér álamelnök nélkül, ami tarthatatlan állapot, ezt mindenki beláthatja.

Mert kinek a kicsinységéhez lehet ezután viszonyítani a Vezér nagyságát, kit fog ezentúl elszalajtani gyufáért, ha kedve kerekedik, ha nincs kéznél egy hetvenvalahány éves Köztársasági Elnök?

Hirtelen komollyá vált a helyzet, nem is olyan könnyű megbízható és kézben tartható jelöltet találni!

Mert a jelölt egyszercsak elkezdheti komolyan venni magát és önjáróvá válik, mint legutóbb is az ösztövér jogász, aki elkezdett úgy viselkedni, mint az elszabadult hajóágyú - mi több, néhány esetben elfeledte megkérdezni, hogy mi is a véleménye, ami azért hihetetlen önteltségre vall, nemde?

Pedig a helyzet ugyanaz, mint a libáknál, bár a csapatot nem ő vezeti, mégis a gúnár sétál peckesen a libasor élén, sziszegve és szárnylengetve – talán ezt egy sólyom képtelen elfogadni.

Fiatal jelölt nem jöhet számításba, hisz hol van már a hamvas ifjúság,és ezek a mai fiatalok -  ez a Lázár gyerek is olyan vérfagyasztó agresszivitással tör a hatalom csúcsaira, hogy néha már gyanús is.

Nem volt buta ez a Jóska, mikor az ilyeneket idejében rábízta Jagodára, az ilyen könnyen pótolható figura, hozzá hasonló karrierista, gerinctelen törtető rengeteg áll rendelkezésre.

De a Köztársasági Elnöki poszt az más, ott tárgyalni kell.

Nem termelni, hanem elhárítani a kellemetlen kérdéseket, meg bólogatni, úgy téve, mintha értené is, amit mondanak.

Csak a legbelső kör embere kerülhet itt szóba, ilyen vészterhes időkben félre kell tenni az ellentéteket,  csatasorba kell állni.

Kövérlaci nem lenne rossz, de ő egy istennek, sőt egy Istentől sem hajlandó félni, és hát kell az nekünk, hogy felpofozza vagy lezsidózza Barrosot?

Ő olyan impulzív és egyébként is túl sokat tud, neki talán egyszer majd Kirov elvtárs példáját kellene követnie, de ma még szükség van rá.

Viszont itt van Áder, ő az utóbbi két évben eltűnt, mint szürke szamár a ködben, ő megfelelőnek tűnik a nemes feladatra.

Ugye, Brüsszelben remekül hozzászokott a semmittevéshez, és miután azt sem értette, amit kérdeztek, így hozzászokott a hallgatáshoz is, ami a jelen helyzetben határozott előny.

A száműzetés keserű napjai után ismét fényben és csillogásban élhet, soha nem kívánja vissza majd a jelentéktelen szürkeséget, sőt!

Reggelente háromszor is be fog menni a Sándor-palotába, hogy kellőképpen kiélvezze a Doberdóról szalajtott palotaőrség bokacsattogtatását.

Végre tolmácsot vehet igénybe a tárgyalásain, mert mostanság már kissé kínos volt az étteremben úgy kérni a sót az asztalszomszédtól, hogy pazsaluszta a Salt Lake City, te majom! Sószóró! Nem érted?

Az sem utolsó szempont, hogy közismerten választékos modora és diplomáciai érzéke is jól jöhet a feladat ellátása során, például a hazánkba látogató Christine Lagarde is hogy fog örülni az ajándékba adott borotválkozó-tükörnek…

És ha Barroso nem mond le azonnal, mint Györgyi Kálmán, mikor a véleményét Áder Elnök Úr irrelevánsnak minősíti majdan, vessen magára.

Persze az orrát porba fogja verni Orbán előtt és a fenekét a festett egek felé mereszti majd, de ez csak merő formaság lesz, merthogy tud ő annyit Orbánról, hogy nem lehet vele csak úgy kukoricázni, mint egy libával, hiszen az Ader egy betű híján majdnem Adler, ami állítólag sast jelent.

Így szépen bele is illik a sorba, egy túzok, egy sólyom és egy kakadú után végre egy sas…

A hiányzó „l” betűt meg majd a Pintérsanyi megmagyarosítja neki…

Így aztán a Családon belül tartjuk a fontosabb posztokat, csak az a baj, kevesen vagyunk, kevesen, de majd talán másodállásban lehet vállalnunk az iskolaigazgatói meg egyéb fontos pozíciókat, melyek elfoglalása megbízható kádereinkkel elengedhetetlen.

Éljen hát Áder, a káder, aki imígyen majd megtestesíti a nemzet összes kétségét, míg Viktor az Urat.

Aztán majdcsak lesz valahogy, nem rossz pozíció ez, ha netán-tán tovább romlik Viktor állapota - mindenesetre van olyan erős, mint egy házelnöki poszt, nem is szólva egy brüsszeli képviselő kilátástalan és perspektívátlan helyzetéről.

Mi meg majd nézegethetjük új elnökünk savanyú képét, de éppen ez kell a magyarnak, egy igazán komoly, méltóságteljes ábrázatú, kunbajuszos magyarember, aki tán akkor nevetett utoljára, mikor a nagymamája cicijét bekapta a mángorló - hogy hadd palizáljak én is kicsit…

Vicces időket élünk, ezek a fiúk is állandóan tréfálkoznak…

:O))))