GYŰLÖLET

A pszichiátria ismeri azt a jelenséget, mikor a beteg saját betegségének tüneteit másokon véli felfedezni, mintegy kivetítve azokat környezetére.

Ez az eset foroghat fenn a Fidesz - és mivel a Fidesz Orbánnal egyenlő – Orbán jelenlegi állapotában is, ami annál is kevésbé csoda, merthogy a Lánglelkű Vezér elméje kétségkívül kissé rojtos, mint a rossz minőségű anyagból varrt gatya korca.

Magyarország ma nem kér sem a gyűlöletkeltésből, sem a baloldal veszélyes gazdaságpolitikájából, sem pedig a minimálbér csökkentéséből - közölte a Fidesz-frakció vasárnap az MTI-vel.

Hát, ebből a nyilatkozatból komplett disszertációt lehetne írni, - el lehetne vele nyerni a Pszichiátriai Társaság Nagy Aranyérmét.

A Mandiner portál szerint a képviselőcsoport azután adott ki közleményt, hogy az MSZP bejelentette: Magyarország ma elnevezéssel kampányt kezdenek.

Winkfein Csaba elnökségi tagja azt mondta: a kampány Matolcsy György nemzetgazdasági minisztert és Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt ábrázoló óriásplakátok kihelyezésével kezdődik, így szembesítik a kormányt ígéreteivel és azzal, amit valójában tett.

Ami azt illeti, nem csodálom a Fidesz aggodalmát, hiszen a két politikus tulajdonképpen a Fidesz leglényegét, az erőszakos szakmaiatlanságot testesíti meg, hajnali órán velük találkozni óriásplakáton felér egy hólapáttal abszolvált előzetes bejelentés nélküli pofánveréssel. .

Ennél már csak a Vezért idealizáló kökényszemű ifjú plakátja lenne gyönyörűbb, de ezt a Fidesz szokta kiragasztgatni úton-útfélen, ahol egyébként meg is találta helyét, hiszen az elhelyezés remekül passzol ahhoz az útszéli politizáláshoz, melyet folytat.

Ami a gyűlöletet és az ország kettészakítását illeti, abban egyébként kétségkívül a Fidesz, és ölbéli magzata, a Jobbik jeleskedett – ez utóbbi szervezetet anya híján Orbán személyesen hozta világra, és a kisded olyan is lett: barna, gusztustalan és büdös.

Ha gyűlöletről beszélünk, akkor elsősorban róluk kellene szót ejteni, csak az a baj, hogy követőit elválasztani a Fidesz híveitől hozzávetőleg olyan feladat, mint a készre sütött piskótából elválasztani a tojás sárgáját – reménytelen hozzákezdeni is.

De talán kár is lenne kínlódni, hiszen ha az ember elnézegeti például a Hoffmann Rózsa sajtótájékoztatóján ágáló szakállas úriembert - mellesleg polgármestert és óraadó tanárt - aki apja felképelésére bíztatja a diákot, természetesen keresztényi szeretettől áthatva, akkor azonnal beláthatja mindenki, hogy az ilyennel nincs mit kezdeni, hadd haljon meg hülyén.

Ha valaki visszaemlékszik a Gyurcsánnyal szembeni Fideszes attrakciókra, Semjén és Navracsics büszke elégedettségére a szocialista miniszterelnök karaktergyilkossága kapcsán, vagy a televízió-székházat felgyújtó futball-huligánokra, akik éppen mostanában kapják meg jutalmukat stadionok formájában, azok számára percig sem kétséges, hogy ki is itt a gyűlölködés atyamestere.

Aki visszaemlékszik a Gyurcsányt leköpő szerencsétlen, gyűlölettől eltorzult arcú vénasszonyra, a 2006-os puccskísérlet vekkerrel a nyakukban ágáló, magukból kivetkőzött  budai úriasszonyaira, az pontosan tudja, hogy a magyar demokratákat gyűlöletkeltéssel vádolni több, mint nevetséges.

A gyűlöletkeltés anno a Kónya-Pető vitával kezdődött, Orbán TF-en elmondott beszédével folytatódott, és a karaktergyilkosságokkal teljesedett ki.

Soha, semmi nem volt drága a kollégista maffiának, soha egy percig sem töprengtek el azon, hogy mi lesz a következménye annak, ha az országot szétszaggatják, ha a határon túli magyarok nemzeti érzéseit aljas módon felhasználják belpolitikai célok érdekében, ha tizenötmillió magyarról prédikálnak hárommillióval a hátuk mögött, néhány oligarcha és legfeljebb tízezer haszonleső szolga érdekében.

„Az MSZP azonban egyre csak süllyed Ron Werber (izraeli-amerikai kampányszakember) gyűlölettel teli világába, egy olyan világba, ahol az utcákon, a plakátokon csak uszítás és hergelés van. Magyarország nem akar soha többé velük süllyedni, nem kér ebből”  - írják.

Mekkora marhák ezek!

Nem a liba csinálja a telet, amikor költözik, ő csak alkalmazkodik a környezethez.

Egyetlen kampányszakember sem csinál politikát, ők csak bemutatni segítenek azt, melyet mások alkotnak meg.

A Fidesz kampányai sem ad hoc ötleteken alapultak, hanem a politikai marketing módszerein és bár a népet szembehazudó módszerek is meglehetősen gusztustalanok, mégis az a politika az igazán kártékony, melyet megpróbálnak eladni.

Aki nem hiszi, olvassa el Debreczeni József könyvét 2006 októberéről, abból pontosan meg lehet tudni, hogyan építették fel Orbánék a Gyurcsány elleni kampányt, hogyan szervezték meg a 2006-os puccskísérletet, a Kossuth téri húgyosforradalmat.

A plakátokon pedig nem uszítás és hergelés folyik, hanem politikusok arcképe, nyilatkozataik és tetteik összevetése, már csak, hogy tudja a nép, hogy ki is vezeti az orránál fogva.

Nem gyűlölködés az, ha egy politikuson ellenfelei számon kérik a nyilatkozataikat, ha szembesítik szavaikat a valósággal.

Sőt, nagyon hasznos.

Merthogy sajnos sokszor vészesen tájékozatlan az egyszerű állampolgár, erre legszebb példa a magánnyugdíjpénztári vagyon elrablása.

A munkavállaló járulékait a munkáltató fizette be, így aztán, mikor ellopták a munkavállalótól felhalmozott pénzét, fel sem tűnt sokaknak.

Ha csak három napra is, de a kezébe nyomták volna a felhalmozott összeget, mondván, hogy ez a tied, pajtás, és utána akarta volna elvenni tőlük Viktor, hát tán még a fejét is letépik.

Ezért fontos, hogy az állampolgár tudja, hogy mi is történik vele, ezért kellenek a plakátok, melyek nem azt mondják, hogy gyűlöld, hanem azt, hogy tudd, mit művelnek veled!

A Fidesz plakátjain Gyurcsány és Bajnai szerepelt azzal, hogy ők tették tönkre az országot.

A szocialisták plakátjain csak az ígéretek és a valóság összevetése látható, hogy aztán ebből az derül ki, hogy talán mégsem Gyurcsány és Bajnai tette és teszi tönkre Magyarországot, az már nem az ő hibájuk.

Tisztességesen kellene politizálni talán…

:O))) 

GETTÓ

Olvasom, hogy a hitelhullák ócsai lakóparkja körül mekkora cirkusz van, megnézik a jelentkezők mentális állapotát, a Máltai Szeretetszolgálat keresgéli a jelentkezők között a depressziósokat, meg azokat, akiknek nincs optimista világképe, nincs kidolgozott terve a jövőre nézvést.

Közben meg épülnek a házak, no, nem valami paloták, az emberarcú kapitalizmus „Cs –lakásai”, ha emlékszik még valaki a szocializmus fürdőszoba nélküli vívmányára.

A lakások alapterülete negyven-ötven-hatvan négyzetméter lesz.

Aki ezt kitalálta, az éppen annyit ért a vidéki élethez, mint Hegedűs Zsuzsa a tyúkok tojózásához – semmit.

Merthogy ezeknek az épületeknek eredetileg modell-szerepet szántak, itt a telkek mérete olyan, hogy virágzó Kertmagyarországot kellene létrehozni a simára gyalult terepen, háromszáz négyszögölön megtermelve a család zöldség, gyümölcs, burgonyaszükségletét, kisállatokkal a ház körül – aki pedig ezt megálmodta, az egy nagy állat volt.

Nekem volt már házam háromszáz négyszögöles telekkel, de ha abból kellett volna megélnek akárcsak részben is, akkor a család vélhetőleg csontvázak gyülekezete lenne, ami mai állapotunkat tekintve  azért talán túlzás.

A nyolcvan épület a préri közepén épül, villany lesz, de gáz már nem, ellenben a fűtést mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja.

Ez azért jó, mert büszkén lehet majd mutogatni a rissz-rossz bódékat is, melyekben a tüzelőt meg az egyéb eszközöket tárolják majd azok a szerencsétlenek, akiket az anyafalu, ahová majd gyermekeiket kell óvodába, iskolába vinni, kétségkívül mélységesen le fog nézni, ki fog közösíteni.

Gettó lesz ez, mely nem felemeli a rászorulókat, hanem visszarúgja, lenyomja a tartós kilátástalanságba, reménytelenségbe.

Ha valakin ültetett már fát, akkor tudja, hogy az gyümölcsöt néhány évig nemigen hoz, ha valaki ismeri Ócsa munkaerő-helyzetét, akkor az tudja, hogy ott százhatvan üres munkahely momentán nem akad, tehát a lakóknak valószínűleg be kell járniuk Budapestre, ha munkát szeretnének találni.

Ha hazajönnek, valószínűleg meglepetéssel fogják észlelni, hogy a miniszterelnöki főtanácsadó hölgy sofőrje felásta, bevetette a telket, majd később rendszeresen kapálta és locsolta a veteményt, míg a főtanácsadó hölgy személyesen kotlott a szakajtó tojáson, hogy az előirányzott csirkék, libák, gyöngytyúkok  is előállításra kerüljenek.

Idáig csak röhögtem, mikor erről az eszement baromságról olvastam, elképzeltem a tösgyökeres pesti kispolgárt, amint a hagymát fejjel lefelé duggatja a földbe, amint elfelejti megetetni a disznót, vagy éppen nekilát akácfát hasogatni.

Persze mindent meg lehet tanulni, csak elszántság kell hozzá, de azt hiszem, ezen a birtokméreten, munkaviszony mellett legfeljebb eljátszadozni lehet, a csirkékből előbb-utóbb macskatáp lesz, a veteményesből meg gaztenger.

Most viszont olvasom, hogy a házak négyzetméter-ára háromszáz forint lesz, és így már érthető, hogy ez a telep sok örömet fog okozni.

No, nem annak, akit idezsuppolnak, hanem annak, aki építi.

Az ország, ezen belül a főváros és az agglomeráció tele van eladatlan házakkal, lakásokkal, melyekben ott van egyébként még a gáz is, nemmellesleg pedig a leendő lakók megszokott életformájához ezerszer közelebb állnak, mint ez a lakóparknak csúfolt gettó-kezdemény.

Talán közelebb a munkahelyhez, talán nem összecsoportosítva a sok szerencsétlen embert, megkímélve őket közvetlen környezetük lesajnálásától.

Az itt elherdálásra kerülő pénzből legalább kétszer ennyi családot lehetne megfelelő lakáskörülmények közé juttatni, hiszen egy lakótelepi lakást hét-nyolcmillióért már bármikor lehetne kapni, tízért meg már akár magasabb minőséget is.

Mégsem ez a kézenfekvő megoldás kellett, hanem a cirkusz, a néphülyítés, gondoskodó kormányunk fényezése.

Szánalmas törekvés.

Ma hajléktalanok elfoglaltak egy üresen álló házat, mely néhány órán belül lakhatatlan és műemlék lett, estére meg már ki is hajigálták belőle az aktivistákat és a hajléktalanokat is a rendőrök.

Arra lennék kíváncsi, hogy például a hajléktalanokat hova?

Van néhány kiürített kórház a fővárosban, vajon miért nem lehet egyet ezek közül üzembe helyezni ezeknek a szerencsétleneknek?

Eszement, embertelen ország lettünk…

:O)))

A FELVIRÁGZÁS ÉVE

Melyik év is ez?

Az elrugaszkodásé?

Vagy ez már a pofáraesés éve?

Mindenesetre Orbán már nyilatkozott: az idei év már "nem a vetésről, hanem az aratásról" szól.

Magam is így gondolom, merthogy a mélyszántáson már túl vagyunk, a vetésen is, és most jön az aratás.

Mondja is a népi bölcsesség: ki szelet vet – vihart arat.

Ezek szerint itt tartunk, aztán remélhetőleg a következő évben majd elboronálhatjuk a Kóklert és bandáját.

Azt is mondta a honi elmebajnokság nyertese, hogy néhány fontos kérdést - például a földtörvényt és az "alkotmány-egybeszövegezési" feladatokat - leszámítva nagy átalakítási törvényeket már nem szándékozik megvitatni a kormánytöbbség, mert az ország túléléséhez, jövőbeni versenyképességének megteremtéséhez szükséges nagy változásokat és az azokat megalapozó jogszabályokat elfogadta a parlament.

Hogy mit jelent egy tegnapelőtt elfogadott alaptörvény esetében az "alkotmány-egybeszövegezési" feladat, azt legfeljebb a Vezér tudja, számomra ez leginkább olyan benyomást kelt, mint amikor a frissen vásárolt fazékról kiderül, hogy az tulajdonképpen inkább egy tésztaszűrő, és valaki elkezdi befoltozni rajta a lyukakat.

Mindenesetre ez a félmondatocska módot ad arra, hogy kedves kis meglepetéseket szerezzenek nekünk, például bevezessék a királyságot, előírják minden háromszázezer forint alatt kereső számára az egyházi tizedet meg a dézsmát, Audik és Mercedesek tulajdonosait kivéve az autótulajdonosok számára a forspontot, továbbá a ius primae noctist, melyet a király nevében eljárva Tőkés László realizál az íróasztalán.

Azt is mondta Szemkápráztató, hogy idén még hátra van a földtörvény vitája, csodálkoznék, ha nem kerülne bele a földbérlők elővásárlási joga.

Most, hogy az ország túléléséhez, jövőbeni versenyképességének megteremtéséhez szükséges nagy változásokat és az azokat megalapozó jogszabályokat elfogadta a parlament, már könnyű dolga lesz a kormánynak, hiszen úgy a legtisztább az építés, ha először mindent a földig gyalulunk, és ezzel nincs is hiba.

Az egészségügy már a padlón van, az oktatás dettó, az államszervezet olyan, hogyha egy autó így lenne összeszerelve, akkor a kipufogó a sofőr fenekébe lenne beleapplikálva, míg a féket a szomszéd autóból kezelnék, üzemanyagtank meg nem lenne, de mindek is, hiszen üzemanyagra úgysem futja.

A mezőgazdaság egy kis magyar tragédia, ha lekapcsolnák az uniós lélegeztetőgépről, nemcsak a városi nép, de a parasztok is éhenhalnának.

De most majd virágzik az ország, hiszen ha megmondta a Vezér, akkor annak így is kell lennie, vagy ha nincs így akkor is ezt kell látnunk, ha tetszik, ha nem.

Szót ejtett a Vezér Matolcsyról is, aki a jegybank elnöki székének várományosaként újabb okosságokat vetett oda a szavaira éhes elemzőknek - mint kiderült, folytatná az államosítást, jönnének sorra a szépen a telefoncégek, energiaszolgáltatók, amúgy eurokonform módon.

A Vezér érzékeli azért a büdösséget és továbbra is lebegteti a jegybank leendő elnökével kapcsolatos döntést, persze azért az alcsuti tahó csak kitört belőle és azt találta mondani, hogy az biztos, hogy a következő jegybankelnök nem lesz offshore-spekuláns.

Hát én meg azért azt gondolom, hogy egy manifeszt elmebetegnél – hát még kettőnél -  még egy offshore – spekuláns is ezerszer jobb.

Mindenesetre elemzők szerint, ha Matolcsy lesz a jegybankelnök, akkor az euró háromszáz forint lesz, akinek van pénze, annak most lehet spekulálni.

Persze azért nincs veszve még minden Viktornak, az úttörő ahol tud, segít!

Ma például, beszüntette tevékenységét a Galamus-portál, mely a demokraták egyik markáns tájékozódási pontja volt.

Ilyenkor azért kezdhetne lesülni a bőr a szocialista-szabaddemokrata kormányzás kedvezményezettjeinek, meg az ellenzéki pártok vezetőinek képéről is.

Na, meg a portál fenntartóinak is csökkent valamelyest a nimbusza a szememben.

Nekem soha, senki egy fillért sem fizetett senki azért, hogy egymagam fenntartom a blogomat, minden nap új posztot írok bele, a magam szerény módján támogatva a demokratikus oldalt.

Simán el tudnám képzelni, hogy a Galamus szerzői átmenetileg ingyen dolgozzanak, hiszen sokan vannak, a szoftver adott, és ilyen médiaínséges időkben szinte árulás a demokráciával szemben egy ilyen népszerű felületet feladni és egy ekkora olvasótábort cserbenhagyni.

Végig kellene ezt még gondolni, szerintem…

:O)))

MESTERHÁZY

Hát most mit is mondjak?

Kik azok a féleszűek, akik tanácsokat adnak az MSZP elnökének, kik azok, akik elhitetik vele, hogy a győzelemhez vezető úton seggel előrefele kell masírozni?

Mikor elolvastam a hírt, mely szerint Mesterházy Attila, a legnagyobb magyar ellenzéki párt elnöke bocsánatot kért a határon túli magyaroktól amiatt, hogy az állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004. december 5-i népszavazáson „egy rosszul feltett kérdésre rossz választ” adtak, - majdnem megütött a guta.

Hozzátette, ma már belátják, hogy a pragmatizmus mellett a szimbolikus gesztusokra is szükség van a nemzetpolitikában.

Persze, szimbola is kell, ezt már Rejtő Jenő is tudta - hosszú hangszer, három darabból kell összecsavarni…

Hogy erre a szerencsétlen gesztusra most mi szükség volt, azt szerintem senki sem tudja, és hogy nem volt egyetlen épeszű és ép  politikai érzékű tanácsadó sem a közelben, az igencsak sajnálatos!

Hogy miért kell a politikai jobboldal vagy a félhülye, magukat civileknek aposztrofáló idióták minden vágyának eleget tenni annak biztos tudatában, hogy aztán a viszonzás óriási seggberúgások sorozata lesz, ezt meg talán csak valamiféle politikai mazochizmussal lehet magyarázni.

Ezen túl már csak a szokásos és általában helytálló magyarázat marad: hadakozás Gyurcsány árnyékával.

Ez a mai magyar politikai életben szinte már vallási rítus, jobbról-balról rendszeres időközönként, direktben vagy áttételesen meg kell próbálni porrá zúzni az emlékét, mert ha ő kisebb, akkor mi nagyobbak vagyunk, ugye.

Próbáltam mostanában elhitetni magammal, hogy Mesterházy kezd felnőni a feladatához, de tévedtem – a Szocialista Párt elnöke a politikai homokozóba való, ahol majd megmondják neki azok, akik az utóbbi húsz év egyetlen ütős baloldali politikusát megbuktatták, hogy hogyan is megy a homokba pipiske.

De nézzük a konkrét helyzetet.

A Szocialista Párt álláspontja a kettős állampolgárságról anno az volt, hogy nem helyes az, ha valaki másik országban él, más országnak adózik, de nálunk választ és esetenként a magyar adófizetők pénzét költi.

Ha itt választ, akkor adott esetben húsz évre is a nyakunkba ragaszthatja a kis akarnokot, az utóbbi évszázad egyik legkártékonyabb magyar politikusát az összes válogatott unortodox baromságával és undorító rablóbandájával együtt.

Aki nem itt él, az nem kockáztat semmit, és az is biztos, hogy a választásokon nem a határon túli magyarok értelmes többsége fog résztvenni, hanem a magyar zászlóba tekert funárok, a határontúli magyar nacionalisták, soviniszták, akik soha nem az együttműködésre, hanem mindig a konfrontációra fognak szavazni, minden relációban.

Természetesen a Fidesz élesen tagadta, hogy a cél a választójog megadása lenne, de a legbutábbakon kívül mindenki tudta, hogy ez a valóságos cél - mellesleg ezt a Nemzet Orvosa, az agyilag kissé elszállt Mikola (van még, aki emlékszik hazánk nagy egészségpolitikusára?)magyarul  elmondta, el is hajtotta Viktor világgá sebesen.

És lett természetesen választójog, és hogy biztosra menjenek a határon túliak majd szavazhatnak levélben, a Fidesz ügynökei meg vezetik szegény tájékozatlan honfitársaink ceruzáját.

Egyszóval, a Szocialista Párt álláspontja akkor is helyes volt, meg ma is az az álláspont lenne a helyes, és aki ezt nem látja be, az ostoba.

A kérdés másik fele az, hogy állampolgárság teszi-e a magyart?

Véleményem szerint nem, mert ha így lenne, akkor Mesterházynak már régen nem lenne hova mennie, hiszen vagy két generáció nőtt már fel a mai Romániában, ennek fele legalább Ceausescu áldásait is élvezte, aki éppen olyan volt, mint Orbán.

Azzal az apró differenciával, hogy az ő nacionalizmusa legalább őszinte volt, míg Orbáné - ugyanúgy, mint a politika bármely más területén – érdekvezérelt, és ez az érdek nem a nemzeti érdek.

Ha én külországi magyar lennék, már akkor seggberúgtam volna az első politikust, aki nekem magyarigazolványt kínálgat, amikor feltűnt a láthatáron – hát kicsoda ő, hogy az én magyarságomat igazolgassa?

A magyarságát a lelkében hordozza az ember, erről nem kell semmiféle papír, nem kell semmiféle igazolás, matyómintás igazolvány - a nemzeti identitás adott.

Lehet Erdélyben olyan magyar, akinek ősei között többségben voltak a magyarok, ő mégis románnak vallja magát, mert úgy érzi hogy ő román, és lehet ugyancsak olyan, többségében  román felmenőkkel rendelkező ember is, aki magyar identitással rendelkezik.

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, nem pedig Orbán Viktornak.

Hogy aztán hogy játszik be ebbe lelki kérdésbe a gazdasági érdek, az megint más kérdés, mert ha egy állampolgár nálunk veszi igénybe az állam szolgáltatásait, mert esetleg a honinál magasabb színvonalúak, vagy olcsóbbak, esetleg a magyar nyugdíj kedvezőbb, mint az ukrán, az természetesen indokolni tudja a nemzeti érzés fellobbanását.

Ez a bocsánatkérősdi a jobboldal unalmas slágere, imádják bocsánatkérésre bíztatni a szocialistákat.

Ha a baloldal rám hallgatna, akkor az esetek többségében azt tanácsolnám a kérelmezőknek, hogy kérjenek ők bocsánatot, hogy élve születtek, mert ha a magzatvizükben csepp kis cápák úszkáltak volna, Magyarország már régen virágzó, kulturált európai ország lenne, emellett matyómintás libacombokkal ékes, mert mi is adunk a hagyományokra.

Erre már megint rácuppantunk erre az idióta témára, mert – úgy tűnik - félünk felvállalni saját magunkat.

Meg is szívtuk ízibe.

A Magyar Szocialista Párt kihelyezett elnökségi ülését követő nyilvános fórum, amelynek helyszínén az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a CFR labdarúgócsapat magyar szurkolótáborának tagjai fogadták az ellenzéki párt vezetőségét, remekül sikerült, Mesterházy nem mert kiszállni a kocsiból.

Hiába, a politikát leginkább a labdarúgócsapatok szurkolótáborainak kemény magja érti a legjobban, ők tudnak valamit a szolidaritás szép eszméjéről is, gyakorlott randalírozók és van az a pénz, amitől korpás lesz a hajuk.

Igaz, ez talán két-három stadiont nem ér, mint a 2006-os televízió-székház ostroma, de nem csodálkoznék, ha a CFR helyi csapata hamarosan legalább egy műfüves futsallal gyarapodnék…

Sajnálom Mesterházyt, mert vélhetőleg jót akart, de a politikust – mint tudjuk - nem a szándékai, hanem az eredményei minősítik.

Jelen esetben elégtelenre.

:O)))

LEGJOBB SZEGÉNY A HALOTT SZEGÉNY – SZEGÉNY…

Jövő áprilisban megszűnhet a kötelező tüdőszűrés

A tervek szerint a területi alapon elrendelt kötelező tüdőszűrés megszűnik, 2014. március 31. után már sehol nem lehetne elrendelni ezt a fajta "tömeges" szűrést - mondta az egészségügyi államtitkárság főosztályvezetője szerdán, Budapesten.

Nem igazán mond az manapság már senkinek semmit, ha valaki azt említi, hogy morbus hungaricus.

Fiataloknak említem, ez volt a tüdővész vagy tuberkolózis, a TBC neve hazánk aranykorában, Horthy Magyarországán..

A tuberkulózist bacilus terjeszti, cseppfertőzés útján, s minden korosztály veszélyeztetett, a civilizált országokban is.
A tüdőgyógyász szerint jellemzően a rossz szociális körülmények között élőknél fordul elő, és bár a betegek 40 százaléka nem ebbe a kockázati csoportba tartozik, de a fertőzést ők terjesztik leghatásosabban.
Kezdeti stádiumban nem könnyű felismerni a betegséget, mivel nem feltétlenül okoz tüneteket, ezért is fordulhat elő, hogy későn ismerik csak fel, amikor már köhögés, láz, véres köpet és éjszakai izzadás jelzi a bajt.

A betegség terjedése rendszeres szűréssel megelőzhető, a betegek pedig gyógyszeres úton gyógyíthatók.

Persze, akiről nem tudjuk, hogy beteg, az úgy járhat – kelhet a világban, mit egy gyilkos robot, hiszen akaratán kívül terjeszti a kórt, ami azért nem egy elbagatellizálható náthával esik egy kategóriába, nagyon komoly és nagyon veszélyes betegség.

A betegséget az átkosban sikerült teljesen visszaszorítani, köszönhetően az általános életszínvonal javulásának, a megfelelő táplálkozásnak, és a rendszeres kötelező szűrővizsgálatoknak.

A rendszerváltás vívmányaként a megfelelő táplálkozást már sikerült beszüntetnünk, már csak a kötelező tüdőszűrést kellett kiiktatnunk a rendszerből, hadd hulljon a férgese, oszt jónapot!

Hát én nemigen szeretek felebarátaimnak rosszat kívánni, de arra tüsszentsen rá egy akut tüdőbeteg, aki a kötelező tüdőszűrés beszüntetését kitalálta.

Ugyan már a szocializmus végóráiban fellazult a rendszer, mert nemigen bírságolták azokat, akik elmulasztották a szűrést, de a szabadság elhozta a teljes slamposságot, most meg valamelyik eszement ezen akar takarékoskodni, ezért szétver egy hatvan éve jól működő rendszert akkor, amikor a betegség már vadul terjed az ország minden táján, nem szólva arról, hogy ezzel a tüdőrák korai stádiumban történő felismerésének is annyi.

Pedig, ha valamikor, akkor ma fontosabb volna a szűrés, mint valaha, arról nem is szólva, hogy a mai berendezésekkel még extra költség nélkül ki is lehetne terjeszteni a szűrést, mondjuk az érrendszeri betegségek bizonyos területeire is.

De nem lehet, mert Viktornak pénz kell, márpedig ez tiszta pénz.

Méghozzá dupla pénz, hiszen a nyomorgó nemigen törődik az egészségével, vagy ha törődik is, nehéz saját kezdeményezésére hozzáférnie a megfelelő ellátáshoz, hiszen egy lepusztult, esetleg koszos, büdös embernek azt se mondják szívesen, hogy vetkőzzön le, adnak neki valamilyen bogyót a panaszára, aztán menjen, Isten áldásával.

A gazdag majd „elintézi” magának a röntgent, a CT-t, az MRI-t meg a többi összes szükséges vagy szükségtelen vizsgálatot, ő időben kórházba kerül, ha onnan kijön, gondozásba veszik, úgy eszik, iszik, fűt, ahogy kell – de meg is gyógyul ám!

A szegény meg megy majd lábbal előre a Stiglickertbe…

A megelőzés mindig olcsóbb a gyógyításnál.

Aki ebben kételkedik, az ne cserélje autójának vezérműláncát az előírások szerint, aztán majd, amikor a szelepek összekócolódnak, mint libatoll a viharban, akkor – a fizetés után - gondolja át újra ezt a kérdést.

Valamelyik kistelepülés polgármestere éppen ma nyilatkozott arról, hogy a közmunkások szabályosan éheznek, ami a tények és számok ismeretében nem is csoda, de az is lehet, mégsem éhenhalnak, hanem megfagynak a lakásaikban, e téren még nem döntött a Vezér.

És hogy az elnyomorodó középosztály se örüljön maradéktalanul, a Eurostat közzétette, hogy egy éve Magyarországon a legmagasabb az infláció az Unióban – ez úgy mellesleg ismét csak a legszegényebbeket sújtja legjobban.

Ha jelzőt kellene keresnünk arra, hogy milyen ez a kormány, hát a legtalálóbb talán az „embertelen” jelző lenne.

Mindeközben persze épülnek a stadionok, Orbán törleszti adósságát a televízió-székhát gyújtogatóinak. Csányi meg közölte, hogy az 56-osok terén gigamega-kivetítőn, több tízezer szurkoló nézheti majd az MLSZ szervezésében együtt azt a meccset, melyet a magyar szurkolók rasszizmusa miatt kell zárt kapuk mögött játszania a válogatottnak.

Természetesen nevelő célzattal, hadd tudja a magyar drukker, hogy a magyar kormány és az MLSZ szerint a rasszizmus természetes jelenség, stadiont meg akkor kell építeni, mikor négymillió magyar a létminimum alatt él.

Legyen végre hol szotyolát köpködni.

Ha ezekre gondolok, nekem is köpködhetnékem támad, és ehhez nekem szotyola meg tüdőbetegség  se kell, elég, ha rájuk nézek…

:O))) 

MESÉS INDIA

Októberben hivatalos állami látogatásra várják Orbán Viktor miniszterelnököt Indiába - tájékoztatta a Külügyminisztérium kedden az MTI-t.

Hiába, a Mi Boldogságunk tudja, merre kell keresnie a megoldás kulcsát, mely országokkal kell keresni a kapcsolatokat, ki a mi valódi súlyunkhoz méltó külpolitikai és külkereskedelmi partnerünk a világban!

India, a mesés kelet!

Fűszerek, illatok, mesés selymek, rubin, arany, csillogás, Káma Szútra, Gangesz…- ez kell nekünk!

Meg előkelően pucsítva, peckesen ellépni a fogadásunkra kirendelt díszszázad előtt, végre egy megfelelő nemzetközi súllyal rendelkező országban – mecsoda büszkeség!

Mi alcsuti Orbán Viktor Mihály, e néven az első, Magyarország és a kapcsolt tartományok ura, Isten Új Ostora, ott lépdelhetünk a vörös szőnyegen és mosolyoghatunk a szakállas majmokon, fejükön a törülközővel – éppen, mint mikor Anikó hajat mos!

Bárhogy is van, meg kell hagyni, hogy bár elég messze kell utazni külpolitikai partnerért, de a Viktátor nem lusta, elmegy bármeddig is, csak végre szóbaálljon vele valaki.

Kínával is próbálkoztunk, de valahogy az átütő siker elmaradt, most – kizárásos alapon – India következik, ha lesz még idén október, és Vezér lesz még a Vezér.

Merthogy Kína kipipálva, az USA valahogy nem hallja meg, mikor éppen támogatjuk lehetőségeink teljes arzenáljával őket, az oroszoknál ez a Putyin meg egy szemétláda, kimondottan élvezkedik,  mikor a mi Tündökletességünkből majmot csinálhat.

Az Unió meg természetesen ellenségünk, - mondja is mindenki, hogy mi önmagunk ellenségei vagyunk…

Vagy itt van Németország, mellyel a külkereskedelmi forgalmunk vagy hússzorosa az Indiával bonyolítottnak.

Nyilvánvaló, hogy Németország az Unió sikerében érdekelt, ezért hát az is nyilvánvaló, hogy mi meg lépten-nyomon a sikertelensége érdekében lobbizunk, hozzávetőleg olyan szinten, mint amikor a vendégségben a kisgyerek leköpi a házigazdát.

Közben meg kalandozunk a világban, Indiával, Kínával cserélünk eszmét, miközben el-elfelejtjük, hogy leginkább a két szövetségi rendszeren belül kellene serénykednünk, az egyik az Unió, a másik meg a NATO.

Persze ez I. Viktor Mihály birodalmának derogál, a Hatalmas Uralkodó szuverén, döntéseit nem korlátozza senki és semmi, ha olyanunk támad, szövetséget kötünk akár Szomáliával is, még ha nincs is említésre méltó futball-válogatottja.

A helyettes külügyi államtitkár, hogy ismertette a vízgazdálkodással és a nemzetközi vízpolitikával kapcsolatos magyar elképzeléseket is. Emlékeztettek, Magyarország 2013 októberében a víz témájáról nemzetközi találkozót rendez, amelyen számít a vízpolitikában ugyancsak aktív India részvételére és együttműködésére.

Tulajdonképpen elképzelhető, hogy miután a jobboldal a legendásan jó magyar vízügyet szanaszéjjel verte, sikeres lesz a tanácskozás, hiszen annak fő irányát maga a nagy magyar vízügyi szakember, Orbán Viktor jelöli majd ki, de azért az se lenne baj, ha mielőtt megoldanánk a Gangesz vízügyi problémáit, vetnénk talán egy pillantást a Szigetközre is.

A gazdasági kapcsolatok területén pedig ostoba az, aki azt hiszi, hogy alászáll a mennyekből a Mi Fényességes Urunk, és az indiai tőke hanyatt-homlok rohan majd hozzánk, csak azért, mert a miniszterelnöknek esetleg lakhatnak távoli rokonai Indiában.

Az üzleti világ nem így működik.

Adott esetben az Apollo Tyres Fidesz által meghiúsított gyöngyösi beruházásával nem csak kétszáz millió eurós beruházás szállt el a szélben, hanem az a lehetőség is, hogy egy miniszterelnöki látogatás fellendítse az indiai-magyar kereskedelmet.

A tőke nem feledékeny, és az indiaiak tudják, hogy melyik magyarországi politikai erő tett keresztbe nekik.

Természetesen jó lenne, ha fejlődnének a két ország kapcsolatai, csak az a baj, hogy illúzió egy ilyen látogatástól csodát várni, a kapcsolatok kiépítéséhez sziszifuszi aprómunka kell, a kormányzat részéről pedig értelmes adó és beruházási jogszabályok, értelmes Uniós politika.

India számára azért lehetnénk értékesek, mert az Unió tagjai vagyunk, jelen állapotunkban nem érünk egy kalap orbánviktort sem.

Aki máshol sikeres akar lenni, annak először otthon kell sikeressé válnia.

A Gazdaságkutató szerint a magyar gazdaság még idén is nyakig fog ülni a recesszióban.

Aki libát akar tenyészteni és elmegy máshoz kislibákért, azt itthon megfelelő libaól kell, hogy várja.

Orbán olyan, mint Mekk Elek, a tetővel akarja kezdeni az építkezést.

Túl nagy sikerre nem számítanék a helyében.

:O)))

GENETIKUSAN NACIONALISTÁK

Medveczky Ádám karmester, az MMA tagja a Szabad Szemmelnek azt nyilatkozta: „természetes, hogy aki az MMA tagja, az nemzeti töltéssel van tele”. Természetesen turulbanszületett is, és ha férfi, akkor rovásírással van a farkára metszve, hogy „Nem, nem, soha!”

Nők esetén nagyok a gondok, merthogy eleink a rovásíráshoz pálcikákat találtak ki adathordozóknak, és belegondolva, hogy hogyan is néz ki egy női test, nemigen találni rajta róni való felületet az ecsúfítás veszélye nélkül.

Márpedig papírra rovásírni olyan, mint számítógép képernyőjére filctollal vésni a betüket, arról nem is szólva, hogy az írás irányával is baj van, merthogy jobbról balra írnak a pirézek is, akik a magyar kulturális életben a rákfenét képezik, ugye.

De hogy ez a derék Medveczky miért érzi késztetve nagát, hogy a baráti társaságán túlterjeszkedve politizáljon, azt senki sem tudja, gondolom, valami vírus támadhatta meg az agyát, és nem kezeli senki sajnos.

Azt is mondta Medveczky, hogy „Ha valaki ideszületik magyarnak, és közben kimegy – mert erre is van példa – és kintről úgy viselkedik, hogy árt a magyaroknak, vagyis kígyót-békát kiabál Magyarországra, az nem tekinthető magyarnak” – emelte ki a művész.

Medveczky művész úr persze jobban tenné, ha nem ő szeretné eldönteni, hogy ki a magyar - talán helyes lenne rovásírással rávésni karmesterpálcájára, hogy suszter, maradj a kaptafánál.

Persze mások is beszálltak a Fekete György  (üldözött 56-os hős, - hogy hogyan lehet egy ilyen hazudozóból Magyarországon akárki is?) idióta kijelentése által kirobbantott vitába.

Fekete György, az Magyar Művészeti Akadémia elnöke az index.hu újságírójának azt mondta, hogy csak az lehet az akadémiájuk tagja, akinek egyértelmű a nemzeti érzése.
Néhány nappal korábban pedig a Demokrata című hetilapnak mondta azt, hogy „számolni kell azzal, hogy Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön”, és hogy az akadémia tagjaiból „nem hiányozhat a nacionalizmus genetikus érzése.”

Ennyi baromságot összehordani, ehhez azért kell bizonyosfajta tehetség.

Talán meg próbálhatná megfogalmazni, hogy mit is jelent a nemzeti érzés?

Az, hogy szeretem a hazámat, az nem elég?

És ha szeretem, akkor azt ki kell írni a hasamra olajfestékkel, vagy elég, ha egy olimpikon tiszteletére felhangzik a magyar himnusz és annak dacára, hogy az élsportról rettenetesen rossz véleményem van, mégis feláll a karomon a szőr?

És elképzelhető az, hogy akkor is „nemzeti érzelmű” vagyok, ha ezt az érzést megtartom magamnak?

Vagy az a kritérium, hogy az ilyen szomorúszemű feketegyörgyökért lelkesedjek?

Ha a magyar libamájat szeretem, nem kedvelhetem azt, aki emellett még az osztrigát is szereti?

Esetleg bólogatnom kellene minden baromsághoz, melyet az aktuális kormány produkál?

Ha megfogalmazom a kifogásaimat, ha nem értek egyet az aktuális trenddel, akkor nem vagyok jó magyar?

Ha kifogásolom, hogy Magyarország megérkezett egy light diktatúrába, ha nem tetszik, hogy csak az lehet itt művész, aki matyómintákat farag a széklábakra, ha nem tetszik a Nemzeti Színház épületének Orbán által ihletett giccsparádéja, vagy Demján Sándor kifinomult művészi ízlését tükröző és személyes közreműködését sem nélkülöző, átmenetileg a Művészetek Palotájaként funkcionáló  mauzóleuma, mely éppen olyan, mint ő – ízléstelen, pöffeszkedő és procc?

Nem akkor nemzeti valaki inkább, ha megfogalmazza kritikáját és fenntartásait aktuális dolgainkkal kapcsolatban?

Egyetlen tisztességes írónk, költőnk nincs, akii ne fogalmazott volna meg társadalomkritikát, ordítozott is miatta a mindenkori ostoba jobboldal eleget, Adyt kiátkozták, József Attilát betiltották.

Ide kellene visszatérnünk?

Mert ma éppen ott tartunk, hogy Petőfitől csak a „foglalod a kurvanyádat”, József Attilától meg csak a „fasiszta kommunizmus” számít idézendő szövegnek, Adytól meg semmi, ellenben kultusza lesz a gyújtogató, csóvás embernek, az úrnak, magyarnak egyaránt rongy Tiszának.

Mindenesetre úgy fél évszázad után úgy tűnik, hogy a nemzeti érzést ismét a nemzet megosztására kívánják felhasználni olyanok, akik saját kisszerűségüket felismerve ilyen módon kívánnak a művészeti életben monopolhelyzetbe kerülni, és/vagy pénzhez jutni.
Művészi kvalitásaiktól függetlenül szánalmas egy társaság…

:O)))

LÁZÁR

Most éppen Lázáron a hazudozás sora.

Azt mondta Lázár, hogy  "a kormány hálás lehet a magyar választópolgároknak, hogy az elmúlt két évet végigcsinálták, a magyar választók pedig joggal reménykedhetnek abban, hogy 2013-ban már békén hagyja őket a kormány."

A szemem is könnybe lábadt, mikor elolvastam a  Privátbankárban ezt a szívhezszóló mondatot, és boldogan szárnyalni kezdett földhözragadt elmém, mert arról is értesültem, hogy az elmúlt két év népsanyargatásának célja az volt, hogy a szocialisták által felvett hitelt fizetni tudja az ország.

Hogy ezek mindenkit hülyének néznek, és még senki nem verte őket pofán egy hólapáttal, na, ez az igazi Magyar Csoda.

Hogy miért nem lehet sehol sem találni egy összefoglaló táblázatot a magyar államadósságról a rendszerváltástól napjainkig – forintban, nominálértékben kifejezve - ez meg a másik csoda, merthogy a jelenleg alkalmazott GDP arányos államadóssági mutató nem fejezi ki tisztán a helyzetet, ez az ország teljesítményétől függetlenül is változhat.

Arról nem is beszélve, hogy az államadósság visszafizetése nem egy ciklus problémája, a hitelek nem járnak le egyszerre egy időben, emellett az országok finanszírozása mindenütt azonos, de legalábbis hasonló technikával történik.

A hitelek lejárnak, a Nemzeti Bankok hiteleket vesznek fel a lejárt hitelek megújítására és az élet megy tovább.

Ami nem mindegy, az az ország gazdaságának és társadalmának állapota, mert azt a piac bizony beárazza, és ha rossznak találja, akkor drágává válik a hitel, mint ezt most megtanulhatta a jelenlegi rezsim is, forint ezermilliárdok árán.

Mikor Bajnai átadta a kormányzást, akkor az ország pénzügyei konszolidált állapotban voltak, a Nemzeti Bank valutatartalékai megfelelő biztonságot adtak, sőt, az IMF hitelkeretet sem kellett teljes mértékben igénybe venni, abból jelentős összeg a tartalékokat növelte – ezt tőzsdézte el aztán Orbán, MOL-részvényeket vásárolva és azonnal bukva is rajta.

Szóval az adósságszolgálattal semmi probléma nem volt, csak az lett menetközben, melyet Orbánék az IMF és az Unió körüli cirkuszokkal és nevetséges gazdaságpolitikájukkal csináltak, - mondjuk ez elég is.

Azon is rugózott Lázár -merthogy lassan már új hazugságokra sem telik, - hogy a magyar gazdaság a kormányváltáskor a csőd szélén tántorgott, de ők aztán visszarántották a szakadék széléről.

Ezt is ezerszer cáfolták már, sőt, bizonyították is, hogy a pénzügyi világválság kevés számú nyertese közé tartozhatott volna az ország, ha ezek a szerencsétlenek nem akarják megreformálni a közgazdaságtudományt, olyan módszereket alkalmazva, mintha a libát akarták volna hátonrepülésre tanítani.

Azt is volt pofája Lázárnak a nép szemébe köpni, hogy ennek a "közös kétévnyi fogösszeszorításnak" az eredménye az, hogy 2013 első hónapjaiban csökkenteni lehet a gáz, a villamos energia és a távhő árát, majd következik a víz- és a szemétdíj árcsökkentése.

Emellett január 1-jétől emelkedtek a nyugdíjak és növekedett a bérek vásárlóértéke is - tette hozzá a politikus, aki szerint "megérte az ország megváltoztatásában részt venni, mert ez 2013-ban jó néhány csoport számára az életminőség javításához vezethet".

Csak a tisztánlátás kedvéért: az árcsökkentések árát mindahányan fizetni fogjuk, a gázárak csökkentését azok is, akik fával fűtenek, a vízdíjak csökkentését azok is, akik kerekes kútról hordják a vizet.

Az pedig, hogy januártól emelkedtek a nyugdíjak, nettó hazugság, mindössze arról van szó, hogy a nyugdíjak inflációs veszteségét kompenzálta a kormány a hatályos törvények szerint.

Hogy azt miből vette, hogy a bérek vásárlóértéke nőtt, az szerintem örök titok marad, azokat pedig, akiknek az életminősége javulhat 2013-ban, az eddigi intézkedések és tervek ismeretében, akár név szerint is fel tudta volna sorolni, kár, hogy nem tette.

Hadd legyek kissé rusztikus: be van szarva Orbán, ezért énekelnek szirén-hangon bánatos csatlósai, akik szintúgy érzik a büdösséget.

Elfogytak a tartalékok, úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben, és egyre nehezebb a propaganda is, mert elfogyott szavaik hitele.

Lehet kísérletezni a közműdíjak csökkentésével, de volt már ilyenre példa, mikor Medgyessy emelte a közalkalmazotti béreket – minden érintett örült neki, de a hatása nem tartott hosszan.

Ennek sem fog örökké tartani a hatása, az infláció már idén elviszi a felét, ha nem az egészet

Ami most folyik, az megint az agyakért folytatott harc, kommunikációs csata, és aki jelenleg a harctéren parádézik, annak a seggén már lyukas a gatya, jószerivel össze fegyvere korhadt és csorba.

A baj, hogy nem látni az ellenfelet, vagy ha fel is tűnik egy-egy  percre, mindjárt tesz valamit, amivel ellenfele malmára hajtja a vizet.

Kommunikációs szakemberek kerestetnek a demokraták térfelére, mert már megint vesztésre állunk.

Világ szégyene lenne, ha az ilyen Lázár-féle táskacipelők vernének meg bennünket kommunikációban.

Tenni kellene ellene.

:O)))