EZ MOST KOMOLY? MERT VICCNEK KICSIT DURVA LENNE...

... mondá az öreg székely a fiának, aki belevágta a hátába a bicskát.
Orbán poénkodott egyet, mikor  a pedagógus-tüntetésről kérdezték, mondván, ő tréfának vette az egészet, olyan viccesen hangzott az egész...
Mondhatnám, kiröhögte a pedagógusokat, meg az őket támogató társadalmat, amit egy miniszterelnök még akkor se tehetne meg, ha a probléma, melyért utcára mentek a tüntetők, nem lenne valós gond.
De az.
Ő meg gőgös lekezeléssel beszél azokról, akik - minden ellenkező hírtesztelés dacára - nem a pénzükért, hanem a gyermekeinkért, unokáinkért állnak ki.
Ők tudják, hogy nincs mindenkinek tizenötmillió forintja arra, hogy a gyermekét saját lábára állítsa, arra a kettőre se, amit a természet adott neki, nemhogy százlábút tudna varázsolni belőle, mint az ország legnagyobb tolvaja.
Ez a procc senki, ez az uborkafára felkapaszkodott kis spermabank képes beleröhögni a társadalom képébe - el van szemtelenedve a végtelenségig.
Közben a te gyereked, unokád jövőjével játszik, ahelyett, hogy a két bánatos golyócskáját morzsolgatná szotyolázás közben a zsebében.

Azon csodálkozik, hogy miért is kellene bocsánatot kérnie, és mögötte ott lihegnek kinyújtott nyelvvel összes seggnyalói, akik cinikus dumákkal próbálják elterelni a figyelmet arról, ami a valóságos probléma, arról, hogy ha ez a mentális kihívásokkal küzdő és ebben a küzdelemben folyvást vesztő beteg még sokáig hatalmon marad, akkor végképp megáll a társadalmi mobilitás.
Ha azt hiszed, hogy a te utódod nem érintett, akkor tévedsz, hacsak nem hívnak Lázár Jánosnak, vagy Rogán Antalnak.
Leszenek gyerekek, akiknek módjuk lesz elsőosztályú iskolákban tanulni, lehetőleg külföldi egyetemeken, lesznek olyanok, akik esetleg bejuthatnak a hazai felsőoktatásba - ők lesznek az első csoport beosztottai, ők lesznek a szellemi csicskások - és lesznek, akiknek még a szakmunkásképzésben való részvétele is utópia lesz, jóllehet a szakmunkás ma a betenított munkás új megnevezése - és mégse...
A társadalom harmada összes utódjával egyetemben beleragad a mély magyar nyomorba, és ezen nem segít semmiféle győzelmi harsona sem.
Ezt az embert az apja verte hülyére, de a türelmes társadalom még egyet se vert a képére egy hólapáttal, pedig már ezerszer is rászolgált volna.
Talán most jött el az ideje.

Az meglehetősen sajnálatos, hogy most egy gyárilag roppant békés értelmiségi rétegnek, a tanároknak kell a társadalom élére állniuk, nekik kell bebizonyítani itt és most a "sok lúd disznót győz" igazságát, még akkor is, ha közben ez a csüngőhasú fenyegetően röfög, miközben teleszarja az ólat.
Történelmi feladat ez, szégyen lenne elmenekülni előle.
Persze ne gondoljuk azt, hogy innentől már minden egyszerű lesz, mert az ellenfél elszánt és vadul szorongatja a lopott holmit, de azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben esélye van a nevelésnek.
Igaz, csak akkor, ha a társadalom és a pedagógusok, szülők tudják, hogy mit akarnak és nem lehet ettől őket eltántorítani.
Merthogy erre lesz számtalan kísérlet kívülről-belülről, ez ne legyen kétséges.
Máris kezd felpuhulni az álláspont, máris hallatszanak szirénhangok arról, hogy elegendő egy új asztalt beállítani a régi helyett, új székekkel és a székeken új szereplőkkel, de én azt gondolom, hogy ezen már túl vagyunk.
A hatalom, ha akarta volna, már régen megtehette volna, de a hatalom errefelé érzéketlen és gőgös.
Ha támadják a felcsúti kisvasút-építés eszement projektjét, akkor tovább kell építeni Bicskéig, ha azt is támadják, akkor egészen Vlagyiviosztokig, mert az nem létezhet, hogyha ő nagyon akar valamit, akkor az ne úgy legyen.

Márpedig most nagyon akarja, hogy az iskola (is) az ő kezében legyen, hogy a tanárok engedelmes robotokként verjék a minimalizált egyentudományt a diákok ostoba fejébe, hogy azokból engedelmes rabszolgák legyenek, mire felnőnek.
Nem kellenek ide kiművelt emberfők, nem kellenek ravasz és érthetetlen tudományok, mint az informatika - ő is jól elvan nélküle -, nem kell műveltség, elég ide egy palatábla, Papp-Váry Elemérné meg a lestaktika ismerete. Nem kell ide gimnázium meg egyetem, végtére is, ha mindenki tanul, akkor ki fog dolgozni, nem igaz?
Hogy ő bocsánatot kérjen azért, mert lezüllesztette a magyar közoktatást?
Azért, hogy az iskolák működtetéséért felelős intézménynek egy manifeszt antiszemita nevét adta?
Hogy egy lépésre vagyunk már csak attól, hogy a diák a hóna alatt egy fahasábbal menjen iskolába, ha nem akar dideregni?
XXI. század?
Lószart mama, vissza a húszas évekbe, kicsit meg-megállva és elidőzve 44-ben, 33-ban, a dicsőséges böllérbicskával nyúzó különítményesek fővezérének korában.
Ez az ember egy rákos daganata a magyar társadalomnak, talán ezért is megy folyvást hátrafelé, mint a rák.

A pedagógusok pedig leülhetnének otthon az asztalhoz, kezükbe hajtva fejüket elgondolkodhatnának azon, hogy lehet-e politikamentesen társadalmi követelményeket érvényre juttani, már amennyiben politikán a közéletet értjük?
Szerintem nem.
Ez éppen olyan tévedés, mint ha az egészségügy problémáit úgy szeretnénk megoldani, hogy sokat beszélgetünk a vakbélműtét technikájáról.
A helyzetet a politika idézte elő és erre csak és kizárólag politikai választ lehet adni.
Megengedem, nem okvetlenül pártpolitikait, de ennek a velejéig romlott, korrupt, hazug és tolvaj, hazaáruló rendszernek mennie kell, élén a beteggel, akibe - nem is értem, hogy milyen megfontolásból - a nép bizalmát fektette.
Minden tévedésért fizetni kell - no, de ennyit?
Mindenesetre sokkal szervezettebbnek illene lenni, mert számomra megrázó élmény volt ma, amikor kiderült, hogy Pukli igazgató úr nem egyeztetett a szakszervezetekkel.
Én azért az érdekképviseleti vezetőkön is álmélkodtam, mikor kiderült, hogy miután két-három napig arról szólt a média, hogy Pukli bejelent valami egetrengetőt, nem volt egyetlen szakszervezeti vezető sem, aki rákérdezett volna, hogy drága jó cimborám, mit fogsz bejelenteni, és miért nélkülünk?
A hatalom elleni harc nem szólómuutatvány, hanem csapatsport.
Olyan, mint a foci.
Bele lehet halni a cselezés gyönyörűségébe, de végül mégiscsak gólokat kell rúgni.
Az ellenfél ezt nagyon tudja.

Nem ártana a pedagógusoknak is megtanulni...

:O)))

GAZDAÁLLAT DÖGROVÁSON

Érdekes ünnep volt ez a mai, jóllehet nemzeti ünnepnek nevezni nem nélkülözi a bátorságot.
Mondjuk inkább úgy, hogy egy olyan munkaszüneti napról volt szó, melyen ismét megmutatkozhatott a nemzet kétsége, minimálisan is.
Orbán ma, mint a Nemzetek Nagy Tanítója szerepelt.
A címet hajdan Sztálin birtokolta, az ambiciózus utód egyes hízelgő vélemények szerint úgy aránylik hozzá, mint a hajdani Szovjetúnió területe aránylik Magyarország területéhez.
A mai tanítás két tárgykör köré csoportosult, egyik a magyarországi forradalmak értékelése volt, melynek során kiderült, hogy már középiskolai tankönyveivel is hadilábon állt, ami nem is csoda, hiszen azokat nem baráti nyomda nyomtatta, és egy fillér nem sok, de annyi se csurgott a megfelelő zsebekbe.
Ennek során hangzott el, hogy a baloldal - szerencsétlenségére - itt áll gazdaállat nélkül, és bár tovább nem cizellálta, de büszkén kihúzta magát, elnézve lengyel barátaink feje felett.
Ebből érzékelni lehetett, hogy a jobboldal szerencsésebb, nekik van gazdaállatuk, melynek véréből a sol bögöly mértékkel ugyan, de legelészhet.
Ha megunja zaklatásukat, csak csap egyet legendás, ötgyerekes farkával és véget vet a mulatságnak.A gazdaállat mindazonáltal gyengélkedik, erre Pukli igazgató úr többször rá is mutatott, mikor a délutáni esernyős tüntetésen a pedagógusok támogatottságáról beszélt.

A másik tárgykör Európa megmentése volt, melynek letéteményese szerény személye.
Európát elsősorban Európától kell megmenteni, mert minden igyekezete dacára még mindig nem lőttek bele géppuskával a migránsok tömegébe, akikről menet közben kiderült, hogy dehogy is menekültek azok, dehogy is a bombák és lövedékek, zsoldosok és fanatikusok elől menekülnek, hanem népvándorolnak.
Népvándorolni jó, egy kategóriába esik egy bortúrával, a résztvevők fenemód élvezik csak az a baj, hogy némelyik belefullad mindenféle megáradt patakokba, a többit meg egy sártenger közepén eszi meg a fene gyerekestől, a szemünk előtt szinte.
De mi akkor sem engedünk, mert mi - jó gazdaállat módjára - következetesen hűek vagyunk elveinkhez, melyek praktikusan az ő elvei.
Eb ura fakó, ide ugyan egy népvándorló se teszi be a lábát!
Még szerencse, hogy amikor a magyarság népvándorolt, a helyi vezért nem Viktornak, hanem Szvatopluknak hívták.
Felhívta figyelmünket Brüsszel aknamunkájára, ahol némelyek abban mesterkednek, hogy létrehozzák az Egyesült Európát, jóllehet erre a mesterkedésre nem hatalmazta fel őket senki.
Arról nem esett szó, hogy őt sem hatalmazta fel arra senki, hogy egyszemélyben eldöntse, jó-e az nekünk, ha kimaradunk egy erős, egységes Európából, ahol ő ugyan valóban nem lenne senki, de az ország - mint szövetségi állam -  kétségkívül felvirágozna.

Mindenesetre a népvándorlás egy hulláma már elért bennünket, lengyel barátaink vándoroltak ide, megvédeni Orbánt és a kereszténységet.
Remélhetőleg egyszer majd kiderül, hogy ki finanszírozta ezeket a bevásárló-utakat, és milyen felhatalmazással...
A magyar jobboldalnál csak a lengyel jobboldal korlátoltabb, de a verseny kiélezett, és lehet, tanulmányozni akarták, hogy hol is tartunk mi, nehogy megelőzzük őket.
Az orbáni nagyoperettet kissé zavarta az eső - tönkre is tette a hősiesen elázó bonviván búbosvöcsökre emlékeztető frizuráját, és időnként odahallatszott a Kálvin-téri tüntetők barátságos biztatása, mellyel gyors távozásra igyekeztek serkenteni hősünket.
A kórus jól muzsikált, talán ha hoztak volna hangvillát, vagy bármilyen más villát, még jobb is lehetett volna.
Tartottak rendezvényeket a pártok is, de a tömeg ma a pedagógusok rendezvényére volt kihegyezve, ilyen esetben ezt előre fel lehetne mérni és a protokollünnepséget akár el is lehetne hagyni, bejelentve, hogy a tagság a pedagógusok rendezvényén emlékezik meg a forradalomról.
Utcára menni minimálisan úgy húszezer támogató nélkül - kontraproduktív.

A délután a pedagógusoké volt, meg a demokratáké.
Impozáns tüntetés volt, a kormánysajtó szerint a résztvevők lehettek akár kétszázan is, de a demokratikus média is felettébb visszafogott volt, mikor többezres tüntetésről beszélt, jóllehet az Alkotmány utca is tele volt tüntetőkkel.
A szerénység, elvtársak, ezt szeretem legjobban magunkban.
A forgatókönyv jól sikerült, a szónokok elmondták, amit el kellett, a fekete ruhás nővér még énekelt is, méghozzá szépen, a Nemzeti Konzultáció is jó ötlet volt, a résztvevők száma miatt lehet is rá hivatkozni.
Én egy tizenharmadik pontról is megszavaztattam volna a tömeget, nevezetesen, hogy hova húzzon el Orbán és sleppje viharsebesen, de hát én telhetetlen vagyok...
Pukli igazgató úr pedig bejelentette a csodafegyvert, a polgári engedetlenséget, mely sztrájk formájában kerül majd megvalósításra, amennyiben Áder államfő és Orbán kormányfő záros határidőn belül nem kérnek bocsánatot a zelmúlt hat évért.
Miután Vezérünk köztudottan nem szájbergyerek, Áder főméltóság meg a pontyoktól tanult beszélni, így azt javasolnám Pukli igazgató úrnek, hogy a remélt esemény (Orbán Megvilágosodása) napját azért ne várja féllábon állva, és közben vegyen egyszer-egyszer levegőt is.

Hogy egy egyórás figyelmeztető sztrájknak lesz-e foganatja, az kétséges.
Sok függ attól, hogy az iskolák kapuihoz vonuló pedagógusokhoz hány szülő, nagyszülő és támogató csatlakozik az alatt az egy óra alatt, - ezt talán fényképpel dokumentálni is lehetne.
Akár úgy is, hogy a támogatókat háttal állva fényképeznék, egyúttal választási lehetőséget kínálva a nevelésügy jelenlegi irányítóinak - választhatnak, hogy kinek a hátsóját illethetik jól bejáratott, nemzeti, nyelvükkel.
Hogy Orbán elküldené és lecserélné Balogot és Palkovicsot, ez illúzió, a kis erőművész inkább becsinál, de nem ejti őket...

Az időjárás moslék volt, de ezek az esernyők felettébb dekoratívak.
Feltehetőleg nem ez lesz az utolsó tüntetés mostanában, én azt javasolnám, ha süt is a nap, akkor hozzon magával mindenki színes napernyőket.
Meg még egy embert.
Pukli igazgató úr most belekormányozta a pedagógusokat az egyirányú utcába, innen már nehéz visszatáncolni.
Egy kompromisszumos megoldás  vereséget jelentene, melyet a kormány kibírna, de a pedagógusok nem.
Most minden azon múlik, hogy mennyire elszántak, hagyják-e magukat megosztani, egymással szembefordítani, körülhízelegni.

Jól sikerült nap volt, tán még Petőfinek is tetszett volna...

:O)))

LOPAKODÓ NÁCIZMUS

Ha tudnám, mennyibe kerül a marhahús kilója, akkor lehet, meg tudnám azt is saccolni, hogy mennyiért vette meg Orbán a neves biztonságpolitikai szakértőt, egyetemi tanárt, aki azt nyilatkozta, hogy a migránsok akár súlyos fertőzéseket is hozhatnak Európába.
Kétségtelen, hogy a nép ijesztgetése kellemes feladat, de a neves szakértőnek elég lenne az utcán, sötét éjszaka, különféle kapualjakból, HUHHHH! HUHHHH! kiáltásokat hallatva előugrani, látván kedves arcát a várandós kismamák talán el is vetélnének a félelemtől.
A neves szakértő éjt-nappallá téve nyilatkozik, felvonultatva a menekültellenes propaganda teljes készletét, nem is csoda, ha a foglalkoztatása kedves a Kedves Vezetőnek és az ő médiaguruinak.
Ő is gondosan vigyáz arra, hogy kerülje a "menekült" kifejezést, helyette a migráns, lájtosabb esetekben a bevándorló kerülhet még szóba, jóllehet, aki egyetemen tanít, annak illene pontosan megkülönböztetni a fogalmakat.
Egymásközt, ez már az elsőéves hallgatókkal szemben is követelmény.
Meglehet, abban igaza van, hogy a legutóbbi tartományi választások eredményeinek fényében Angela Merkelnek módosítania kell a migrációs politikáján, propagandáján, de abban nem hiszek, hogy ez azzal járna, hogy a német állam megtagadná a segítséget a háborúk borzalmai elől menekülőktől.

Nem kétséges, hogy a menekültkérdés kriminalizálása és az európai lakosság ijesztgetése európai szinten és szervezetten folyik, már csak azt kellene kideríteni, hogy kinek dolgoznak a neves külpolitikaik szakértő és társai.
Kinek, kiknek áll érdekében, hogy Európa polgárai Hitler bukása után hetvenegy évvel ismét olyanokká váljanak, mint amilyenné a Harmadik Birodalom polgárai váltak, mikor felkínálták nekik a gyűlölet és kirekesztés, az erőszak és a felsőbbrendűség egyszerű, könnyen érthető politikáját, mint államszervező eszményt.
Akkor a szögesdrótok mögé zárták azokat, akiket prédának dobtak a náci eszméknek, most magunkat zártnák szögesdrótok közé azok, akik ugyanolyan fajelméleti síkon közelítik meg a kérdést, mint anno tették azt a nácik, csak a mai zsidókat elővigyázatossági okokból szíreknek és afgánoknak, mohamedánoknak hívják.
A módszerek ugyanazok, annyival bővítve, hogy itt az áldozatoktól nem boltról-boltra járva szedik el a vagyont és teszik szó szerint földönfutóvá őket, hanem az országaikat fosztják ki, ők pedig országról-országra vánszorognak családjaikkal, gyermekeikkel.

Nem kétséges, vannak közöttük olyanok is, akiknek nem lőtték agyon apjukat, nem adták jutalmul az iszlám állam harcosinak nővéreiket, nem bombázták porrá, mindössze a besorozás elől menekülnek, mert szinte mindegy, melyik erő használja fel őket, mindenképpen ágyútöltelékek lesznek, vesztesei egy idegen érdekekért folytatott emberirtásnak.
Ők is a halál elől menekülnek, mert tizen-huszonévesen szeretnének még élni, szeretni, családot alapítani, szórakozni - normális életet élni.
Felróható ez nekik?
Nemigen.
Ami a súlyos fertőzések veszélyét illeti, ez a neves szakéártő által előadott formában egy nagy marhaság.
Az kétségtelen, hogy a rendezetlen állapotok, a minimális higiéniás feltételek hiánya megnöveli a fertőző betegségek kockázatát, hiszen egy iskolai konyhán is elég egyetlen dolgozó, aki bacilusgazda, és máris egy fél kerület - már elnézést - fosik, mint a murányi kutya, de ettől még nem kell a gyerekeinket a lakás ajtaján kívül tartani.
Viszont mindent meg kell tenni, hogy az okokat - elsősorban a háborút - megszüntessük.
Addig is, a  menekülteknek megfelelő elhelyezést kell biztosítani, és - tetszik, nem tetszik - ez a mi dolgunk is.
És az önvédelmünk is egyben.

Ha valahol emberek milliói zsúfolódnak össze embertelen körülmények között, akkor megoldást kell keresnünk a problémára, ami nem lehet az, hogy akkora menekülttáborokat hozunk létre, mint Berlin vagy Athén, és az se járható út, hogy  ezekből a nagyvárosokból hozunk létre menekülttáborokat.
A zsúfoltság az oka a sáskajárásnak is, ez ellen kellene tenni, erre lenne megoldás a görögöknél rekedt menekültek szétosztása.
Ha porrá tudtuk bombázni az országaikat, akkor tudjuk most segíteni az életbenmaradottaknak is.
Hogy mi nem is bombáztunk?
Dehogynem, hiszen tagjai vagyunk egy katonai szövetségnek, mely évek, lassan évtizedek óta azon szorgoskodik, hogy átszabja a világtérképet, és ennek érdekében semmi nem drága.
Ha valaki azt mondja, hogy Irak, Szíria vagy Líbia népének jobb lett, mióta kéretlenül elhoztuk nekik a fejlett demokráciát, hát azon csak sírni vagy röhögni lehet.
De ha már így esett, tenni illene a kötelességünket, mert ha nem tesszük, ismét fenyeget a nácizmus veszélye, és ne higgye egy zsidó vagy cigány se, hogy ha az arabra támad, akkor ő megússza - a történelem nem arra tanít, hogy az ukrán vagy magyar segédcsapatok jót tudtak tenni népükkel.

Nem kétséges, ahol milliók élnek, vándorolnak, menekülnek, éheznek, fáznak, ott sok minden előfördulhat, de  ha elvesszük tőlük a kulturált életre törekvés lehetőségét is, akkor a bajt csak konzerváljuk - a palasztin nép szenvedése erről szól.
Ők hetven éve élnek menekülttáborokban, hetven éve hadakoznak Izraellel, a szegénységgel, a világgal azért, mert hetven évvel ezelőtt a nagyhatalmak képtelenek voltak rendezni azt a viszályt, melyet ők robbantottak ki.
Tanulni kellene ebből is...

Vona egy blogbejegyzésében vadul sikálja magát, mert egy televízió-műsorban feszegetni kezdték a Jobbik kötődését az egyelőre még nem Vérfarkasoknak, csak Farkasoknak nevezett, fegyveres kiképzést folytató csoporthoz.
A szélsőjobb, a nácizmus mindig vonzódott az erőszakhoz, ennek oka talán az, hogy a bonyolult kérdésekre adott végtelenül egyszerű de mindig erőszakos válaszok általában nem az egyetemi tanárokat vonzották, a nép faék egyszerűségű gyermekei számára pedig a testi erő és az erőszak a megoldás - mindenre.
Ma még csak átlökik a nemzetet a vak komondoron, holnap a szögesdrótokon belül újabb szögesdrótokat húznának, körbekerítve azokat, akik nem hajlandók beállni a velük üvöltők sorába.
Vona és bandája veszélyt jelent a magyar társadalomra, álljon mögötte akár a Toportyánok, akár a Magyar Csorda erőszakra szervezett csoportja, vagy az újnyilasok, rovásírásos H betüvel az árpádsávos karszalagon.
Aki ezt nem ismeri fel, az irgalmatlan nagyot fog csalódni, mert a demokrácia éppen úgy nem passzol a nácizmushoz, mint sült libához köretként a  császármorzsa.

Holnap tüntetünk, a pedagógusokkal együtt, még akkor is, ha a hatalom mindent elkövet az ellen, hogy magyar és magyar megfogja egymás kezét, még ha az magyar zsidó keze is, vagy az a kéz kreol.
Csak ez a megoldás, mert külön-külön gyengék vagyunk, de együtt legyőzhetetlenek.
E mellett kell kiállni, mert bármennyire is próbálgatják a tojástáncot a pedagógusok közül néhányan, szakmaivá szelidítve a mai magyar társadalom legnagyobb problémáját, ez bizony akkor sem oktatás vagy neveléspolitikai probléma, ez rendszerprobléma, a nácizmus felé araszoló Orbán-rendszer problémája.
A rendszert kell megdönteni, ennek pedig a KLIK lerombolása és helyének behintése sóval csak egy lépése az útnak, melyen végig kell mennie minden tisztességes jobb és baloldali embernek.

Természetesen lehet majd mondani, hogy feleslegesen ajvékolok, meg nácizgatok, meg, hogy nemlétező veszélyekkel ijesztgetem a nyájas olvasót, de valahol azt olvastam, ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az negy valószínűséggel nem Kim Kardashian, hanem egy kacsa.
A feltételek is adottak, közös a célja az államnak és a finánctőkének, kijelölték az ellenséget is,  a megfélemlítés is kezd működni, van már szögesdrót-gyárunk,léteznek szélsőjobboldali paramilitáris szervezetek, van Führer is, Göbbelsünk is kakastaréjjal - hát mi kellhet még?
A Parlament szerepe formális az államelnök báb, van csok, csok puszi, puszi - minden adott szinte, már csak a te lelked kell nekik, márcsak téged kell elembertelenítenie a rezsimnek, akkor minden rendben lesz, és nem fog rajtad semmiféle migránsok által rád ragasztott fertőző betegség.
Védelmet nyújt ellene az emberiség leghalálosabb fertőző kórja, a nácizmus.

Hát ezen kellene elgondolkodni...

:O)))

PEDÁL-MEDÁL

A kitüntetés extra holmi, nem mindenkinek jut belőle.
Jobb esetben a társadalom jelöli meg velük azon tagjait, akiknek tevékenységét elismeri, akiket tisztel, akikről azt szeretné, hogy mások is azonnal  lássák, hogy aki szembejön velük, az egy tiszteletreméltó ember.
A kitüntetést adni szokták, kérni nemigen lehet, habár apám egyszer a kocsmában álldogálva itta a sört, mögötte pedig ott sörözött a párttitkár meg a vállalat szaxervezeti bizottságának elnöke és beszélgettek: Nekem most elég a pénzjutalom, kap a Jóska egy Kiváló dolgozót, kapsz akkor te is egy Kiváló dolgozót, - mire apám hátrafordult és mondá: és kapok én is egy Kiváló dolgozót, majd visszafordult a korsójához..
Kapott.

A kitüntetéseket két dolog minősíti: aki adja, meg aki kapja.
Jobboldalon ezt igen érzékeny kérdésnek tekintik, hiszen egy értékes polgárnak úgy kell kinéznie, mint a karácsonyfának, vagy mint az orosz katonai tanácsadónak az ogadeni sivatagban, akinek elfogyasztása után az oroszlán két hétig jelvényt szart.
Presztizskérdés ez, kérem.
Az állam természetesen azokat halmozza el kitüntetésekkel, akik számára kedvesek, de egy kultúrállam azért vigyáz arra, hogy a kitüntetettek között legyenek jelentős számmal olyanok, akik tettek is valami érdemlegeset az országért.
Ha megnézzük a Kádár-rendszer üldözötteinek névsorát, nem egyet találunk közöttük, aki a zátkosban is fel lett ékesítve.
Ennek legékesebb példája a néhai Antall József, aki 1956 bukása után úgy alámerült, hogy csak a segge látszott ki a szocializmusból, vélhetően arra tűzték rá a Munka Érdemrend arany fokozatát, de Csurka is megkapta a magáét és csodálkoznék, ha Boross Péter olyan fürge lett volna, hogy el tud ugrani a megtiszteltetés elől.
Ebben én nem látok semmi kivetnivalót, a volt vendéglátóipari vezető sokat tett azért, hogy mára már minden ötödik magyar alkoholista lehessen, de a többiek se robbantgattak vonatokat szabadidejükben.

Szóval, ez a kitüntetésesdi soha nem volt egyszerű dolog, volt olyan kitüntetett, aki nem fogott kezet a díj átadásán a kitüntetés átadójával, mert csak a kitüntetést kísérő borítékot tekintette legitimnek, átadóját meg nem, de ettől sem lett nagyobb ember, pedig azt hitte, hogy ez a felülmúlhatatlan gesztus meghozza majd neki a világhírt.
A rendszerváltás előtt az volt a divat, hogy a kitüntetések odaítélésére miondenféle testületek javaslatot tettek, aztán egy újabb testület rangsorolt, majd egy harmadik döntött, ma meg a bürokrácia csökkentésének jegyében egyszerűsítettük ezt a dolgot és racionalizáltuk, továbbá új szempontokkal egészítettük ki az odaítélésre alkalmassá tevő elemeket, például egy köténycsel felér három világhírűvé lett festménnyel, vagy negyven év színészi teljesítményével.
De félretéve a viccet, kitüntetést adományozni ma is felelősség, a kitüntetett ugyanis minősíti a többieket is.
Ki szeretne egy olyan klubban tag lenni, melyben arra méltatlanok is tagok?
Ha ilyenek kapnak kitüntetést, hát az bizony devalválja az adott kitüntetés értékét.

A minap Balog Zoltán miniszter Áder János megbízásából kitüntetéseket adott át.
Már maga a tény is hervasztó, mert a társadalom elvárná, hogy ilyen ünnepélyes alkalmakkor a köztársasági elnöknek ne legyen fontosabb elfoglaltsága, mint, hogy  az ország büszkeségeinek átadja a kitüntetéseket, de hát itt annyi bokros és fontos teendője van egy államfőnek, hogy be kell látnunk: ilyen apróságokra nem pazarolhatja az idejét.
Ami viszont kiverte a biztosítékot, az Bencsik András lovagkeresztje és Tőkés László Magyar Becsület Rend kitüntetése volt.
Bencsik legfeljebb a lóvalagrendet érdemelte voln, már elnézést a profánságért , becsület meg vagy van, vagy nincs, de külön Magyar Becsület - ilyen nincs.
Bánom én, a Vitézi Szék vagy a Hűség Háza tüntesse ki Bencsiket a gyémánt keresztekkel ékesített Kankóval a tölgyfalombbal, esetleg a kardokkal ékesítve, de azt azért túlzásnak tartom, hogy egy köpönyegforgatót sztároljon az állam - szerintem doszt elég neki a júdáspénz.
De ugyanígy nem tetszik Tőkés László aktuális feldíszítése sem, akinek nyilvánvalóan kárpótlásul szánták a magas kitüntetést, a román kitüntetés helyett, melytől - szerintem is joggal - megfosztották.
A tepsiszájú és nagytermészetű vátesz békeidőben végzett tevékenysége az íróasztalán végzett szexmutatvánain túl kimerült abban, hogy besegített az erdélyi magyarság megosztásába, mint ahogy tette ezt Bencsik András is itthon.

Régen úgy csemegéztünk a Kossuth-díjak átadásakor, kerestük azok nevét, akik kiérdemelték volna, de olyannal azért ritkán lehetett találkozni, hogy valakit a nemzet szétszakításában tanúsított eredményes munkájáért tüntettek ki.
Ezt már csak az múlta felül, mikor első miniszterelnöki ciklusában Orbán kitüntette a suszterét.
Sajnálom azokat a kitüntetetteket, akiknél sok esetben egy átdolgozott, értékes élet áll a medália mögött, az ő örömüket rongálják azok, akiknek nyakkendője tuggyukhonnan lóg ki...

Petőfi látta volna ezeket, legyint egyet és összetépi a Nemzeti Dal kéziratát...

:O)))

POFÁTLANOK

Azt szokták mondani, hogy sokan pisilnek bele az úszómedencébe, de a trambulinról belepisilni, azért a pofátlanság minősített esete.
Van a műugrásnak olyan változata is, melyben két versenyző szinkronban mozogva hajtja végre a gyakorlatot, ezért sem volt különösebben meglepő, hogy a minap Polt Péter és Matolcsy közösen adták elő a gyakorlatot: "trambulinról pisilünk a pofátokba" címmel.
Matolcsyt feljelentették az MNB alapítányaival kapcsolatban, vádat ellene az ügyészségnek illene emelni, erre ezek (kis "e"-vel...) odaállnak együtt ebédelgetni, borozgatni, munkaebéd címen.
Ha hivatalos ügyeket tárgyalnak, hát tegyék azt a legfőbb ügyész hivatali helyiségében, az eljárás formális szabályait betartva.
Olyat se nagyon hallott még a világ, hogy az ügyész borozgatás közben hallgassa meg a feljelentőt - olyan feljelentőt meg végképp nem, aki ellen feljelentést tettek, éppen az ő hivatalánál.


Ebből egy dolog biztosan következik: annyira senki vagy, hogy egyszerűen nem érdemes előtted még a régebben kötelező színjátékot sem előadni, ha úgy tetszik, beszélő szerszám vagy, aki előtt nyugodtan megdughatják meztelen feleségüket vagy a barátnőjüket, esetleg egyszerre a kettőt, mert előtted még szégyellni se kell magukat.
Hogy az eset még szaftosabb legyen, a legfőbb ügyész felesége a jegybank-elnök beosztottja, és ne legyenek kétségeid afelől, hogy ez az útvonal igencsak alkalmas a hála kifejezésére, ha a legfőbb ügyész apróbb jogszabálysértések (a Parlament épületének eladása, stb..) esetén félrenézne.
Lehet, Matolcsy csak meg akarta mutatni, hogy lehet feltünésmentesen félrenézni.
Hogy a közpénz meddig közpénz, azt végsősoron a Legmagasztosabb dönti el, Matolcsy meg azt csinál, amit megengednek neki, ilyan magas beosztásban levő strómanja még úgyse volt Orbánnak.
Mindenesetre a közpénz magánosítása szintúgy trambulin-esélyes attrakció, idáig legalább kerestek valami mondvacsinált jogcímet, de ma már arra sincs szükség.
Úgy dobnak oda például Csányinak vissza nem térítendő milliárdokat, hogy eszükbe se jut indokolni - te meg azt a gyóyszert váltsd ki, amire fussa, ugye...
Az élet más területein ugyanez megy.


Ékes példa erre Százlábú Rasi szerepeltetése az idegenforgalom felvirágoztatása területén.
Képzett idegenforgalmi szakértő, emlékszem, hogy annak idején Orbán egy villás fűzfaággal kódorgott a felcsúti libalegelőn, azzal keresett forrást ennek a beképzelt libának a  taníttatásához, merthogy a miniszterelnöki jövedelemből nemigen futhatta a tandíjra.
Hogy ez nem éppen az esélyegyenlőségről szól?
Kit érdekel, minek is dugdosná a vagyont, hiszen a főhercegi majorságot se titkolta. legfeljebb nem reklámozta.
Mint ahogy a vejkó által megszerzett kastélyt sem, de hát mi köze is lenne hozzá?
Ma már nem kell dugdosnia a vagyongyarapodást, nyíltan lehet lopni, közben az állami agyont úgy osztiogatni a csókosoknak, hogy senkinek szeme se rebben.


Ha valaki megkérdezné, hogy hogy jutottunk idáig, hát nem lenne erre egyszerű a válasz.
Anno az átkosban ilyenre példa sem, de még kísérlet se nagyon akadt, a társadalom erkölcsi érzéke is ép volt.
Ma legfeljebb arra futja, hogyha valaki nem lop, azt hülyének nézzék.
Matolcsy, Rogán, Lázár , Gíró-Szász - midahányan ott táncolnaka a nyagy társadalmi húsoskondér körül, és amikor csak lehet, két marokkal szednek ki maguknak belőle.
Régebben, ha valaki lopta a közvagyont, legalább úgy csinált, mintha szégyellné magát, ma meg a lopás bizonyos állami hivatalok viselőinél olyan, mint a munka Rákosi idején: becsület és dicsőség dolga.
Ha valaki azt gondolja, hogy ezektől a lopott holmit a jogállam klasszikus módszereivel vissza lehet majd venni, hát nagyon téved.
Ez a kor Magyarország életében rendkívüli, az alkalmazott módszerek sem szokványosak, ezért majd a vagyon visszaszerzésénél sem lehet szokványos módszereket alkalmazni.
Nem kell ettől visszariadni, nem kell finnyáskodni, a lopott holmit akár erőszakkal is vissza kell majd venni, hiszen az téged, gyermekeid, unokáid illeti.
Csak az a baj, hogy ez majd megint hoz úgy tíz-húszezer sértett embert, akik meg lesznek győződve arról, hogy amihez hozzájutottak, azt tisztességes úton szerezték, hiszen a "szerzésnek" nálunk nagy hagyományai vannak. 


Az ország ma kussol.
Nem túl hangosak az ellenzéki pártok sem, nem ágál az egyház a "ne lopj" parancsolatának napi megszegése miatt, nem háborog még az sem, akinek az életén túl már semmi egyéb veszítenivalója sincs.
Szomorú ország ez.
Kár volt Kertész Ákost engedni elmenni, legalább egy okosat már mondott, hátha mondott volna még többet is?
A legfelháborító, hogy ez a mértéktelen pofátlanság sem háborít fel már senkit, a társadalom szinte már természetesnek veszi.


Pedig nem az, elhihetitek...

:O)))

JAJ DE SZÉP, EZ A HÁROMLÁBÚ SZÉK

Ezt éneklik a Csinn-Bumm Cirkusz bohócai, és miért kételkednénk esztétikai érzékükben?
Különösen akkor, amikor még a tudomány is a három pontú alátámasztás stabilitásáról beszél.
Az ország is három ponton nyugszik.
Ha a politikai erőket pontként fogjuk fel, egyik a Fidesz, másik a magukat demokratikusnak nevező pártok halmaza, a harmadik pedig a szélsőjobb.
Ennek dacára az ország nem stabil, mert bár Orbán centrális eerőtérként határozta meg az általa uralt politikai erőket, de a napi gyakorlatban ez a tömb és a szélsőjobb összeér, esetenként egymás elől szívva el a levegőt. Viszont sokszor amőbaszerűen összeolvadva képeznek ellensúlyt a demokratikus erőkkel - vagy erőtlenséggel - szemben.
Ez pedig könnyen vezethet az ország elbillenéséhez, amit könnyen el tudunk képzelni, ha arra gondolunk, mikor először ültünk át a háromkerekű bicikliről a kétkerekű bringára.

Nem lenne ez túl nagy baj, hiszen az országok jelentős részében kétosztatú a politikai erőtér, az USA és az Egyesült Királyság éppúgy ezt a modellt követi, mint Németország, még akkor is, ha az egyik oldal - a CDU-CSU koalícióként jelenik meg.
A baj abból adódik, hogy a mi esetünkben a szélsőséges eszmék bujkálnak.
A Fidesz azért találta ki a Jobbikot, hogy maga szalonképes maradhasson, míg a Jobbik felismerte, hogy a neonáci politikával soha nem lesz az európai politikai közösség része, még saját testvérpártjai sem merik felvállalni a nácizmus felélesztésének politikai felelősségét.
Így aztán a választók előtt sem tiszta a kép, hiszen sok esetben a Fidesz demokrata szólamok takarásában nettó etnikai kirekesztő politikát folytat, míg a Jobbik időnként cukiságokkal szórakoztatja népét.

A két párt értékelésénél egy középkori vita ismételhető meg: a homousion és a homoiusion vitája, mely a keresztény világban Jézus és az Isten viszonyáról szólt, nevezetesen, hogy a renegát rabbi egylényegű vagy csak hasonló a Istenhez.
Véleményem szerint azoknak van igazuk, akik egylényegűnek tartják a Fideszt a Jobbikkal, míg politikai ariánusaink tévednek, hiszen a differencia mindössze annyi, hogy míg egyikük a húsosfazék fülét szorongatja, addig a másik nyeli az éhkoppot, és még csak azt se tudnám így hirtelen megmondani, hogy a tánogató tömegeiket illetőleg melyik kezeli a light nácizmust eszköznek és melyik hisz a náci eszmékben.
Orbán tekintetében ez egyértelmű, hiszen ő mindenben és mindenkiben eszközt vagy akadályt lát hatalma fenntartásáho - ebben legalább következetes.

Valamelyik nap Tamás Gáspár Miklós megkongatta a vészharangot, mert belvárosi, politika iránt kiemelten érdeklődő körökben azt rebesgették, hogy formálódik egy jövőbeni MSZP - Jobbik - LMP koalíció.
Ez valóban mindennek a teteje lenne, de nem a Jobbik, hanem az LMP miatt.
Orbán kakukktojása egy ilyen felállásban csak arra lenne jó, hogy szétverje az egyébként is életképtelen felállást.
Maga a hír azt a célt szolgálja, mint amikor elkezdik suttogni, hogy a szép Kovácsnét a Jóska kezelgeti, valakik látták, ahogy egymásra mosolyogtak.
Hogy ennek van valóságtartalma vagy nincs, az senkit sem érdekel, de aki eddig nem mert belekezdeni a dúskeblű, de erényes szépségbe, az ennek utána visszautasítás esetén jogot fog formálni arra, hogy bableveses bértündérnek nevezze, hiszen aki mindenkivel dug, az durva, de aki mindenkivel, csak velünk nem, az kétségkívül büdös durva.
Szóval, a hírrel annyit sikerült elérni, hogy Hillert és az MSZP-t hírbe hozták, TGM meg megteremtette az ehhez szükséges reklámot, bár kétlem, hogy ezt akarta volna.

Elgondolkodtam, vajon valóban olyan istentől-embertől elrugaszkodott ötlet lenne egy ilyen koalíció?
Ha a realitásokból indulunk ki, akkor azt kell látni, hogy a választásra jogosult magyar polgároknak csak egy része aktív politikailag annyira, hogy a választás napján elballagjon a szavazókörbe és leadja voksát arra a politikai erőre, mely szerinte alkalmas az ország vezetésére.
Nincs könnyű dolga, hiszen ha nem rokonszenvezik a náci eszmékkel, ha nem gondolja azt, hogy valamennyi zsidót és cigányt fizikailag is ki kell irtani, de legalábbis NATO drótok közé kell zárni, annak nem marad választék.
A demokratikus oldal olyan szintre fejlesztette alkalmatlanságának felmutatását, hogy ezt felülmúlni lehetetlen, míg a Fidesz - mint Rajkin nyula - el-szem-te-le-ne-dett, hogy Berija Orbánhoz képest ipari tanuló lehetne legfeljebb.
A politikai oldalak úgy megmerevedtek, hogy minden igaz férfiember mély irigységgel gondol rájuk, ellenben a választói tartalék kimerülőfélben van, aki eddig nem hitt a pártoknak, pártocskáknak, az ugyan, a közelmúlt előzményei után miért változtatná meg az álláspontját?

Vannak viszont választók, akik olyanok, mint a közkeletű vicc szerint Amerika, mely mindig megtalálja a helyes utat, - miután az összes járhatatlant kipróbálta.
Ők mindig arra szavaztak, akiben eddig még nem csalódtak - mondjuk ezt egy nyolcéves távlatban kell értelmezni, mert a magyar választó olyan aranyhal, akinek akár két ciklus is kell a felejtéshez.
Az ő útjuk, ha nem teszünk ellene semmit, egy Mégjobbik híján a Jobbikhoz vezet.
És itt van az eb elhantolva.
Minden politikai finnyásságot félretéve a jobboldal szavazóinak értelmes részét kell megszólítani, azokat, akik maguk is látják Orbán antidemokratikus rendszerének visszásságait, az állami szintre emelt korrupciót, a rendszerszintű hülyeségeket és idegenkednek tőle.
Ne gondoljuk azt, hogy a jobboldalra csupa ostoba csibész szavazott, sokan azért választották azt az oldalt, mert a baloldal feladta.
Maga sem hitte, hogy győzhet, a teszetoszaság pedig a gyengeséget sugallta.
Ehhez jöttek Orbánék hatalomtechnikai trükkjei, a közbeszéd tematizálása, a baloldali politikusok ellehetetlenítése, a média kisajátítása, a végén pedig az Alkotmány-puccs.

Az egyéneket kell hívni és azt kell magunkból sugározni, hogy nekünk a jobboldali-konzervatív szavazó nem ellenségünk, legfeljebb politikai ellenfelünk, és azt, hogy vannak olyan feladatok az ország előtt, melyeket közösen illene megoldanunk.
Ha a jobboldali választó fél a hatalomrajutásunktól, soha nem fog mellénkállni, vagy velünk együtt dolgozni Orbán bukása érdekében.
Velük kell kiegyezni, nem a pártjaikkal, mert azok mára vállalhatatlanná züllöttek.
Az egyének meggyőzése persze fáradságos munka, kidöglik benne, mint a liba, aki eredményt akar elérni, de csak ez jelenleg a járható út.
Aztán lehet számukra kedves fogalmakkal is operálni, azokat tartalommal megtölteni.

Kellene egy választási párt és meg kellene hirdetni egy Nemzet Egységének Kormányát, jobboldali politikusok részvételével.
Nem azokra gondolok, akiknek a nyakkendője Orbán ülepéből lóg ki, mint azt a pedagógus- tüntetésen a bátor ifjú hölgy roppant szemléletesen körülírta, hanem tekintélyes, önmagukban is politikai súlyt képező emberekről.
Balról is, itt nehezebb a dolog, mert vizitálni kell sok helyen - Puch Laci bácsi seggétől Gyurcsány tomporáig.
De egy biztos, a munkát nem ússzuk meg, hacsak nem akarjuk ezt a bagázst nézegetni még húsz évig...

Utána meg már úgysem lenne ország, hát kapjuk össze magunkat!

:O)))

KÖSZÖNÜNK MINDENT LÁNYOK, ASSZONYOK!

ÉRTETEK ÉRDEMES ÉLNI, MÉG HA VELETEK ÉLNI NÉHA NEHÉZ IS!

MÉG IDŐBEN VAGYUNK

Nehéz a blogger élete, van úgy, hogy egyetlen valamirevaló téma nem kínálkozik, de olyan is van, amikor nyakig ül a történelemben.
Itt van ez a menekültkérés is, egyik történés a másik után.
Például Görögország belefullad a náluk ragadt menekültekbe, Törökország rájött, hogy pénzt tud csinálni abból, ha nem csinál semmit, csak ráengedi vagy ráküldi az Unióra a maga kétmillió menekültjét, a román határon is kerít a tyúkperspektívából gondolkodó államférfi, aki most éppen megmenti az Uniót, pedig feltünést úgy is tudott volna kelteni, ha szellent egy jó recsegőset a tárgyalóasztalnál.
Aztán itt van Ukrajna ügye, ahol feltüntek a dzsihadisták, mint az ukránok kiképzői - eszem megáll, lehet, hogy lesznek nyakazások is?
Észak-Korea atomfegyverrel zsarol, itthon a segghülye polgármester menekültek által a buszon elkövetett  nonverbális erőszakról beszél, a parlament névre hallgató cselédsereg megszavazza, hogy az adófizetők pénzét ellenőrzés és korlátozás nélkül költheti a zsiványbanda.
Közben a nép fele nyomorog, összeomlik az egészségügy, az oktatás padlót fogott, lassan már az öt év múlva nyughdíjba menőnek sem tudni, miből fognak nyugdíjat fizetni.
A közalkalmazottakat megegyelik, mint a répát, a demokratikus államrend alapintézményének kapuin belül verőlegények szabályozzák az ügyfélfogadás rendjét, a Vezér közben beköltözik az apukája cégének tulajdonában álló kastély-együttesbe, melynek bérlője Mészáros Lőrinc haverja, ő pedig nem ott lakik, csak a kutyája.
Nem mondom, kutyaólnak nem utolsó - a kutyaszart sem kell nagyon kerülgetni, tizenvalahány hektár csak az udvar.
Hogy ne legyen túl nagy megrázkódtatás a hirtelen környezetváltozás, hát pár milliárdot elkülönítettek a Budai Várban elhelyezásre kerülő Miniszterelnökség berendezésének céljaira, persze ez az elhelyezés csak átmeneti, mert mire megválasztják Nemzeti Főfüttyentőnek, addigra felszabadul Horthy hadjani lakosztálya, természetesen a modern kor igényeihez igazítva néhány milliárdért.
Lesz istálló is, ott majd tud lovagolni is, azt szeret, ezt már tudjuk a bűnöző  Sepsi tanyájának látogatása óta.
De lesz majd a lovak állásai között a box falára akasztva néhány kifúrt nádszál is, ha esetleg nosztalgiázni akar a Vezér, hát hadd fújjon fel a seggébe dugott eszközön keresztül egy-két lovat, Lázárt, Rogánt, - hadd legyenek még szebbek, még fürgébbek.

Most mégis inkább arról írnék, hogy nem kellene azért ennyire lemondani a 2018-as választásokról, lehetne talán kicsit tenni is azért, hogy ne legyen reménytelen a helyzet.
Miután Magyarországon az elmúlt negyed században még nem nyert senki választást, csak a győztes ellenfele veszítette el, így erősen bizakodhatunk, hogy a trend töretlen marad...
De azért a népi bölcsesség is azt tartja: segíts magadon, az Isten is megsegít, meg a paraszt is úgy veri cséphadaróval a lábon álló termést a jégesőben, hogy lássuk Uramisten, mire megyünk ketten - szóval nem kellene mindent az Úrra hagyni, akad neki doszt elég dolga ebben a mai őrült világban.

El lehetne kezdeni például harcolni a küllföldön élő magyarok választásának újraszabályozásáért.
Erdélyi véreinknek úgy viszik házhoz a szavazólapot, mint Karak a libát Vuknak, míg az Unió országaiban dolgozó magyarok elől még a síneket is felszedik, nehogy megkönnyítsék a dolgukat.
Az elektronikus szavazás nem ördögtől való, ha egy banknál át tudsz utalni néhány milliót elektronikusan, akkor egy szavazat biztonságos eljuttatására is van mód, mondjuk Birmingham-ből Budapestre, gondolom én ezzel az egy agytekervénnyel, amivel rendelkezem.
És akkor talán lehetne egységes szabályokat felállítani valamennyi magyar állampolgár számára, a megfelelő szavazatszámlálási szoftvert pedig bármelyik kereskedelmi televíziótól is bérbe lehetne venni, közjegyző is akadna valószínűleg, ha keresnének...
Nem kellene szállítgatni a szavazólapokat, nem kellene módot adni a trükközésre, de vannak bizonyára, akik sokkal jártasabbak ennek technikai részében, mint én.
Lehet, hogy némelyik pártelnöknek most nóvumot mondok, de a szakértő arra való, hogy jobban értsen egy adott területhez, mint az, aki felkéri.
Lássuk be, nem lehet mindenki olyan univerzális zseni, mint Szeretett Miniszterelnökünk...

Aztán lehetne harcolni a kampányok lebonyolítása ügyében is, hiszen az esélyeket valahogy ki kellene egyenlíteni.
A kormány mindig jobb helyzetben van, mint az ellenzék, de talán mégsem lenne reménytelen korlátozni a kiadásokat, például meghatározni egy óriásplakát kihelyezésének eszmei értékét, a rádió és rtelevizióreklámok értékét, és ehhez igazítani a felhasználható összeg felső határát, igen alacsonyan húzva meg a felső plafont.
Ha valaki túllépi, úgy a szavazatszámlálásnál le kellene tőle vonni szavazatokat, ha tíz százalékot meghaladja a keret-túllépés, akkor az összes megkapott szavazatát érvénytelennek kell nyilvánítani.
A pártok figyeljék egymást a saját választókörzetükben, ma már nem kunszt dokumentálni sem a dogokat.
A magánszemélyek részvételét a kampányban el kell tiltani, bírságolni kellene a szabályszegőket vadul - mondjuk az általuk felhasznált összeg százszorosára.
Ismét kellene a kampánycsend intézménye, a szavazatszedő bizottságok összetételét pedig nyilvánossá kell tenni minden választókörzetben, beleértve azt is, hogy ki delegálta.

Persze akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak, aazok jobban tudják, hol szorít a cipő, de az biztos, hogy a választókörzetekkel is kell kezdeni valamit, az pedig nem érv, hogy a kisebb parlament olcsóbb, mert nincs drágább az olyan parlamentnél, melyben gombnyomogató cselédek intézik az ország dolgát.
Mindenesetre azt szeretném javasolni a pártok tagságának, - már amelyiknek van ilyen, ugye - hogy serkentsék arra vezetőiket, hogy kezdjenek el készülni 2018-ra és ne az utolsó percben, egymást szecskává aprítva ötleteljenek.
A választás egységét mnost kell megteremteni, ha egy egységes választási pártot akarnak gründolni, most kell megállapodni a céljában, az élettartamában, a pártok szerepében - és a párt vezetőjének személyében, aki nem lehet egyik pártnak sem se tagja, sem tisztségviselője.
Létre kell hozni választási klubokat, fel kell mérni az alktivistákat, megértetni velük, hogy a cél felülírja a múltat, a személyes sértettséget, mert első a diktatúra felszámolása.
Mit művel Vikidiki most is az európai csúcson - holnap elad bennünket kilóra, macskatápnak.. (siccc!)
El kell kezdeni a jelöltek kiválogatását, ha lehet, akkor ne a szervilis nyaloncok, az unokatestvérek és szeretők domináljanak, hanem a hozzáértés, a tapasztalat vagy a fiatalos lelkesedés - mindenesetre a megfelelő arányban vegyítve.
Nem kell imádkozni senkinek, de azt világossá kell tenni, hogy a diktatúra leváltása vízválasztó - vagy részt vesznek benne, vagy a diktatúra híveiként lesznek kezelve és említve a kommunikációban.
Ha választási párt lesz, akkor abban szakembereknek kell résztvenni, a pártoknak a választási kampány első napjáig lehet beleszólásuk az ügymenetbe, onnan már csak az előre elkészített forgatókönyv szerinti segítségnyújtás lehet a dolguk.
Szóval lenne mit tenni.
A pártok olyanok, mint a - na ó, miondjuk nem, mint az ökrösszekér, legyen inkább szamárkordé.
A pártok vezetői a szamarak, ha csökönyösködnek, hát rá kelmkésztetni őket a sebesebb haladásra, ha nem hajlandók sebesebben ügetni, hát majd az olaszok megveszik őket szaláminak.
Itt már nincs helye a tököklődésnek a taktikázgatásnak, itt világosan el kell köteleznie magát minden politikusnak, méghozzá már most.

Megy az idő, és bár menet közben kétségtelenül nekünk dolgozik, de nem lenne baj, ha nem húsz év múlva ünnepelhetnénk a győzelmet...

:O))))