2013. november 18., hétfő

BÁNYALÓ

Ha magyarembernek totemállatot kellene választana, akkor erre a célra valószínűleg a bányaló lenne a legmegfelelőbb állat.
Igaz, nem dakota ló, de legalább ló, még ha vak is, merthogy szerencsétlen pára a föld alatt, a sötétségben éli le egész életét.
Ha nem vezetgetik, akkor nekimegy a tárna falának, mígcsak belé nem rögzül az út, melyet számára kijelöltek.
Onnantól kezdve tudja: száz lépés előre, kettő oldalra, nekirugaszkodás, kis pihenés, és kezdődik az egész - visszafelé.


Érdekes nép, érdekes ország a mienk - az ember el sem hiszi, hogy lehet valahol a világban még egy olyan nép, mint a mienk.
Fajmagyarjaink is ezt mondják, és csupa-csupa olyan dolgot emlegetnek, melyen hasát fogja a röhögéstől a világ, merthogy annyira nyilvánvaló, hogy mi tükör helyett egy rólunk festett olyan képet nézegetünk, melyen a festő egy tisztességes és őszinte ecsetvonást sem húzott.


Milyen is a mi önképünk, milyen is a bennünk élő magyar?
Hát, elsősorban is vitéz és hősies, tulajdonképpen katonanép, a keresztény hit védelmezője.
Ebből a hitéből nem lehet kiráncigálni, nem zavarja egy pillanatra sem, hogy Augsburg óta csak ütött-vert mindenki bennünket, aki csak erre járt, kivéve a honfoglalásnak nevezett megszállás előtti fél évszázadot, melyben viszont rendes rablóbandaként üzemelve feldúltuk a fél keresztény Európát, mígcsak ellenfeleink ki nem ismertek bennünket és rommá nem vertek.
Aztán ütött a tatár, a török, a sváb, a vallon az ország több alkalommal kitette a táblát, hogy átmenetileg nem üzemel, többször kétfelé szaggattak, volt, hogy háromfelé és amikor a puzzle ismét összerakásra került volna, mindig kiderült, hogy a darabok sehogy sem illeszkednek egymáshoz, - de önképünkön ez semmit nem változtatott.


Aki keresztüllovagolt az országon, az mind itt hagyta genetikai lenyomatát, de erről sem veszünk tudomást, pedig ha mindenki kézhez kapná ősei listáját, lenne itt csodálkozás dögivel.
Lenézünk mindenkit, mienk a kultúrfölény, jóllehet az ország fele de facto analfabéta, kinek egyetlen büszkesége, hogy ősmagyar, meg, hogy füle van, de mégsem köcsög.
Hát, kár lenne kiábrándítani őket, de rengetegen lovagoltak itt keresztül, és talán két népcsoport létezik a hazában, amely származásilag egységesnek mondható – a cigány és a zsidó nép, bár a Kádár-korszak igen sokat rontott a pedigréjükön…
Ahhoz képest, hogy mekkora hősöket látunk magunkban, harcaink mindig értelmetlen vagy már előzőleg elért célokért folytak, ennek során kevesebbet ütöttünk az ellenségen, mint egymáson.
De az is előfordult nemegyszer, hogy dinasztiaalapítási célokat öntöttünk le nemzetiszínű mázzal, mígcsak meg nem jelent a csősz, aki szanaszéjjel zavarta a hős szabadságharcosokat.


De ez nem gátol meg bennünket abban, hogy újra és újra – visszamenőleg - meg akarjuk nyerni vesztett háborúinkat.
Az is rajta van a képen, melyen önmagunkat szemléljük, hogy mennyire életrevaló népek is vagyunk mi,  merthogy, ha utolsónak lépünk is be a fogóajtón, akkor is elsőnek lépünk ki belőle, meg, hogy megélünk a jég hátán is.
Aztán elcsodálkozunk, hogy ezek a hülye svábok, meg a pudingfejű angolok sorbaállnak a boltokban, a megállókban – élhetetlenek.
Bár Európában mindenhol szinte egy ajtón lehet felszállni a járművekre, ez az ötlet nálunk kiveri a biztosítékot, lázad ellene a buszvezető meg az utas testvéri egyetértésben, mert az egyiknek dolgoznia kell a munkaidejében, a másik meg nem tud bliccelni, ami mégiscsak méltánytalan és felháborító.
A bliccelés természetesen bocsánatos bűn, csakúgy, mint az adócsalás, és ha valaki azt mondja, hogy aki bliccel vagy adót csal, az lop, arra úgy nézünk, mint a gyilkosra, mert magyarember nem lop, legfeljebb szerez.
Itt csak a cigány lop, ha elemel egy óvatlanul letett telefont a pultról.
Hogy valaki elcsal egymilliárd adót, az nem baj, hiszen az adó az nem az enyém, az csak az államé.


Hogy a nyugati ember viszolyog a mentalitásunktól, az nem zavar bennünket, nyugati ember élhetetlen, míg mi szinte mindent meg tudunk oldani okosba…
Mert mi okosak is vagyunk, hiszen számláljuk csak meg a Nobel-díjasainkat, milliónként jut egy ránk, hol van még egy ilyen ország?
Ilyen alapon Kínának háromezer Nobel díjasának kellene lennie, hát van neki ennyi?
Naugye!
Ha valaki megpendíti, hogy az összes Nobel-díjasunk zsidó, akkor persze úgy csinálunk, mintha nem hallottuk volna, de ha valaki azt mondja, hogy magyar zsidó, akkor kételkedve csóváljuk a fejünket.
Imre Kertészezünk, most már Ákos Kertészezhetünk is, mert ők zsidók, kvázi nem magyarok, mint egy Rogán vagy egy Orbán, majd ugyanezzel a nekibuzdulással büszkén emlegetjük Tony Curtist, aki szintúgy Kertész, de Schwartznak hívták kiskorában…


Magyarember nem tűri a kötöttségeket, szereti azt csinálni, amit akar, de a liberalizmust szívből gyűlöli, mert az - szerinte - korlátozza személyes szabadságát, márpedig azt ő el nem tűri!
Ha valaki le akarja igázni, akkor határozottan és megalkuvás nélkül kinyalja az illető fenekét, még cuppant is hozzá a végén, már, ha egyáltalán abba tudja hagyni a számára oly kedves műveletet.
Ha a nyakába ugrik egy agresszív szociopata és elkezdi rugdosni az oldalát, akkor – bányaló ide, bányaló oda – elkezd vágtatni, és ameddig fel nem fordul, addig vágtat is, mert szót emelni valamiért kockázatos.
Márpedig a magyar a kockázatot nem szereti, a kiszámíthatóság embere, mondják meg neki, mi a dolga, oszt munka után jöhet a sör, asszony, vakkomondor, oszt jónapot!


Örök elégedetlenségünk is pozitív tulajdonságaink közé tartozik.
Nálunk senki nem lát összefüggést a munka. a teljesítmény és az anyagi elismertség között, nálunk mindenkinek ötszázas Mercedes vagy a8-as Audi járna, ha a világ igazságos lenne.
Ha elmondod neki, hogy a világ legjobban élő tíz százalékába tartozik még ma is, akkor leköp és mentőért kiált.
Soha semmi nem jó, soha senki nála nem okosabb, viszont más mindenki lop, csal, hazudik, meg egyik kutya, másik eb.
Hogy hogyan lettünk ilyenek, az rejtély, de egyben bizonyos, hogy világelsők vagyunk: mi fedeztük fel a golyóstollat és az örök boldogtalanság titkát.


Változnunk kellene, mert ez a mentalitás a biztos pusztulásba vezet.
A világ felgyorsult, a verseny élesebb lett, aki talpon akar maradni, annak meg kell tanulnia beilleszkedni a nemzetközi munkamegosztásba, meg kell tanulnia a korszerű munkakultúrát és sajnos a társadalmi beilleszkedést is.
Képesek leszünk rá?

:O)))

11 megjegyzés:

James Bond írta...

PuPU, ez most (is) szenzációs! Minden mondatát magaménak érzem. Ez igen szomorú dolog, sokkal jobb lenne, ha azt mondanám, megállni, hé! Ne hadoválj itt össze-vissza mindenféle ványadt ökörséget a mi kiváló nemzetünkről! No de nem mondhatom, mert - sajna - talált, elsüllyedt...

Illetve, egy dologra azért felhívnám a figyelmedet. A bányaló mint totemállat stimmel. De a mi tősgyökeres vérmagyar bányalovunknak nem olyan feje van, mint annak. amit Te mutatsz nekünk. De nem ám! A Magyar Nemzeti Bányaló (így, nagy kezdőbetűkkel) feje ugyanis pont száznyolcvan fokkal el van forgatva a nyakán. Magyarul, a segge e felé néz. Így aztán amikor azt hallja, hogy "Előre!", horkant egyet, és elindul - hátrafelé. És közben meg van győződve, hogy ő nem vak, de nem ám. Ő bátor, de nagyon... :-)

Gratulálok!

PuPu írta...

:O))))))
Nagy igazság!
:)

Higany írta...

PuPu mindig szenzációs, DE TE James Bond kiloptál agyamból minden szót amit írni akartam.Sajnállak PuPu, hogy Jamesnél jobbat szebbet nem tudtam írni, de ezt az ÍRÁSODAT teszem a mentettek közé. Köszi mindkettőtöknek, :-)

útkaparó írta...

Hogy képesek leszünk-e tanulni?
Nem, nem leszünk képesek rá.
Ha a tanulásra lenne (lett volna korábban is) képességünk, nem süllyedtünk volna ilyen mélyre.
Nézzétek meg pl. a finneket, hova fejlődtek mára a XX. század eleje óta, amikor kiszabadultak az orosz medve karmaiból. Ők képesek tanulni, fejlődni, mi nem.
Ez van.
Vannak népek, amelyek lassan eltünnek, mert túllép rajtuk a történelem.

daczu írta...

Kedves PuPu.
Egyetértve azzal amit írtál, én a totemállaton változtatnék.
Én a "Bús Magyar Ökröt" tenném meg totemmé.
Annyival rosszabb vele a helyzet, hogy ő még lát is, viszont igával a nyakában teszi mindazt amit a bányaló. Pihenésképpen eszik, alszik, ürít s ha ideje engedi saját nemzetére ront. Fajtársait zaklatja, üldözi.
Tisztelettel daczu.

Didelphis virginiana írta...

Ma egy fővárosi villamaoson szem és fültanúja voltam a következő esetnek.
Elsőként érkezett fel a járműre egy idősebb nénike. A hozzá legközelebb eső ülőhelyen egy egyetemista korú fiú ülve olvasott - begipszelt lábbal. A nénike rákoppintott a fiatalember fejére, hogy nyomban adja át a helyet. Erre felpattant egy középkorú nőszemély, hogy a gipszelt lábú fiú ülve maradhasson (ő is olvasott). A néni közölte, hogy neki nem jó az a hely, mert ablak mellé szeretne ülni és egyébként azt sem vette észre, hogy közben senki nem tudott felszállni, mert tüsténkedésével akadályozta az ajtó körül a forgalmat. A bölcs fiú átadta az ablak mellett a helyet - egyébként mindenki összenézett...
Egyetlen megállót utazott ez az idősebb hölgy és természetesen azt is közölte, hogy elsőként most ő szállna le, senki ne álljon az ajtóba - siet!
Pár üléssel odébb megszólalt egy hang:
"Öreganyám, ha még sokáig így uralkodik - nem marad alattvalói alapanyag..."

hello írta...

Hogy milyen szinten áll a magyar néplélek + a tudati állapota, egy kis aktuális illusztráció:

Mesterházy a legnépszerűbb ellenzéki
Népszava|2013. nov 19. 05:13

Az elmúlt hónapban kis mértékben minden párt támogatottsága változott:
- a jobboldaliaké és az LMP-é 1-1 százalékponttal emelkedett,
- a baloldali és liberális pártok mindegyikének ugyanennyivel csökkent.
Így a Fidesz jelenleg a választókorú népesség 27 százalékának,
az MSZP 15 százaléknak a támogatását élvezi,
a Jobbik 7,
az Együtt-PM 3,
a DK és az LMP pedig 2 százalékon áll - írta az Ipsos novemberi felmérésében.

Most akkor tegyem be zenei aláfestésként José Feliciano örökzöldjét a magyar szövegével, hogy "Mit remélsz?"

Didelphis virginiana írta...

Hello 16:12
A reményt lehet, hogy nem felmérésekben kell keresni
Inkább olyan zenét hozzál ami titokban tartja a kimondhatót :-)
Köszönöm!!!

Mama Szendreine írta...

Olyanok vagyunk,mint a kis elefánt! Nehezen tanulunk,de könnyen felejtünk! Bár ez nem teljesen ígaz,mert vannak bizonyos dolgok,amit nagyon tudunk tanulás nélkül is! Nem akarom felsorolni,mert PuPu nagyon jól összeszedte!Sikerült bebi
zonyítottuk,hogy a majomtól származunk,ugyanis a mellünket nagyon tudjuk verni!

Anikó írta...

Sajnos én pesszimista vagyok, szerintem nem tudunk fejlődni, ill. vannak akik igen, de vannak kb. ugyanannyian akik meg nem és visszahúzzák a fejlődőképeseket, ha nem így lenne/lett volna, gondolod itt tartanánk 2013-ban ahol most?
És ilyen ívet írtunk volna le a rendszerváltás óta, amilyet leírtunk?
Minden szavaddal, mondatoddal mélységesen egyetértek:-))))

Káldi Jozef írta...

Kedves PuPukám!

Ami azt illeti egyszer lécci a kedvemért vedd már a fáradtságot és írj egy keveset az előző 1 000 évünkről is..hadd tanuljon a magyar! Pl ..a dicsőséges és az országunk erejét felemésztő török elleni a Mívelt Nyugatot védelmező évszázadokig tartó és teljesen fölösleges hősi harcainkról...miközben _ mostanában felfedezett törökjein a testvéreink voltak, csak nem tudtak róla, sajnos Szondy György, a Hunyadiak és a Zrínyiek sem, de még Dobó István sem akit a hálátlan kortársai..hát.._ csak egy 20 km széles sávot kért, hogy átvonulhasson...és akkor békében hagyott volna minket. Ámde ugyan ezt megismétlődött pár száz évvel később amikor Sztálin elvtárs katonái igyekeztek Berlin felé és mi sikeresen feltartóztattuk őket pár hétig, mi alatt a németek minden hidat felrobbantottak, minden mozgathatót magukkal vittek egy didergő, éhező országból...
Most egy futóbolond azt hirdeti, hogy a vörös iszap gátjait a NATO bombázta le az IMF megbízásából...Még szerencse, hogy arra lehet hivatkozni magyarázat képen, hogy az OPNI bezárt. De azt, hogy miért a tévében...?