2014. május 26., hétfő

BUKOTT OSZTÁLY


Természetesen a magyar politikai osztályról van szó, mindahányukról, tokkal vonóval.
Nem csak a baloldaliakról, hanem mindegyikükről, kivéve azokról a bűnözőkről, akiket valamilyen rejtélyes oknál fogva némelyek politikusnak vélnek.
Bár az egyik vizsga, melyen megbuktak, éppen tegnap volt, de nem ez volt az első alkalom, hanem a sokadik, de talán ez volt az első, melynek láttán még azoknak is el kell gondolkodniuk, akik erre a szokatlan tevékenységre ezidáig ilyen-olyan okoknál fogva nemigen akartak sort keríteni.


A bukás bele volt kódolva ebbe a helyzetbe, már a rendszerváltással megkezdődött a folyamat, melynek végeredményeképpen a mai helyzet kialakult.
Talán a kapkodás volt a legfőbb hiba, talán az, hogy ennek az országnak csak egy csőcseléke van, de tehetséges emberekből sincs két garnitúra.
Így aztán 1989-től az osztályvezető-helyettesek helyi forradalma azt hozta, ami elvárható is volt egy kontraszelektált új elittől, mely olyan boldogan taposott a polcokról lehajigált értékeken, mint kisgyerekek a nyitvafelejtett édességbolt gondolái között a padlóra szórt belga csokoládés-dobozokon.


Nem volt sok különbség a kor múltjukat és elveiket egymással vad versenyben tagadó reformkommunistái, és a politikai hullaházakból óvatosan előmerészkedő horthysta múmiák között, de szépen beleillettek a képbe a létező szocializmus hullájára a nyugati világból megtérő mindenféle dögevők sem.
A nép pedig természetesen elhitte, hogy most aztán eljött az aranykor, mindenki Mercedesszel fog autókázni, mindenkit felvet majd a pénz és vége van az elnyomatás sötét éveinek, melyben a zsellér gyerekéből csak professzor úr lehetett.


Mindenki nagy reményeket fűzött a megváltozott viszonyokhoz, pedig sokan elvégezték a foxi-maxi névre hallgató, társadalmi ismeretekre oktató esti iskolát, de hát mennyivel jobb volt hülyeségnek nyilvánítani az ott szerzett ismereteket, és hinni a boldog jövőben, mint elhinni a kapitalizmus természetét taglaló fejezeteket…
Így aztán, mire kiderült, hogy a kapitalizmus honi természetét sokkal valósághűbben írta le Rákosi propagandája, mint a Kádár-kor mérsékelt társadalomtudománya, addigra már késő volt.


Ebben a környezetben alakultak meg az új pártok és itt próbált megkapaszkodni az MSZMP utódpártja is, mely a túlélést részben a megtöbbszöröződésben látta.
Egyrészt Horn határtalanul jó taktikai érzékkel létrehozta a Magyar Szocialista Pártot, másrészt annak egy szélsőségesre fazonírozott példányát, mely ma éppen az ötvenkettedik nevét viseli, csak vezetője örök darab.
A baloldalon történtek kísérletek a Szociáldemokrata Párt feltámasztására, nem túl nagy sikerrel – a végállomás Schmuck Andor…


Jobboldalon az MDF és a Torgyán féle Kisgazdapárt vitte a prímet, a liberálisok pedig középre pozícionálták magukat, német mintára a mérleg nyelvének szerepét szerették volna eljátszani, vad antikommunizmust előadva, kisöccsükkel, a Fidesszel együtt, melyet akkor még lehetett akár pártnak is nevezni.
Nem sokáig.


A pártok ugyanis káderhiánnyal küzdöttek, márpedig vezetők nélkül nehéz tömegmozgalmakat szervezni, ennél már csak alkalmatlan vezetőkkel nehezebb.
Kivéve Magyarországon, ahol a személyi kérdések a kabaréval esnek egy kategóriába, így aztán olyanok kerülhettek a politikai elitbe, mint a Torgyán, aki valószínűleg Szamócaként is tisztességgel helyt állhatott volna a Csinn-Bumm Cirkusz bármelyik előadásán, vagy az MDF hősei, élükön a pizsamás búvárral, akit ugyan ma szentként tisztelnek, pedig tehetségtelenségét már csak önteltsége múlta felül, véramatőr politikai elképzeléseivel pedig padlóra tette az országot.


Az MSZP-t sem kerülte el a sorscsapás, ott Horn mellett egyetlen valamirevaló elsővonalbeli politikus volt, Berecz János, de őt gyorsan elszigetelték, nehogy veszélyeztesse az olyan briliáns tehetségek jövőjét, mint amilyen például Tabajdi Csaba, Szekeres vagy Baja Ferkó, esetleg a másik pártban Thürmer volt.
Így aztán, amikor eljött a pálya újraosztásának ideje, addigra Horn már háttérbe szorult, azok közül pedig, akik őt követték, talán Lendvai és Szanyi volt a politikus, a többi apparatcsik.


És Gyurcsány, aki kissé küldetéstudatosan akarta a pártot átalakítani – nem sikerült neki – az adottságokat tekintve ez nem megy csodaszámba, de hibázott ő is nemegyszer.
Közben folyt a küzdelem a gazdasági pozíciók megszerzéséért, melyben a tanulékony kollégiumi gárda hamar eljutott a pitiáner tolvajlásoktól a Tisztiház lenyúlásáig, melyből sikerült megalapozni az Orbán-birodalmat.
A jobboldaliak fiatalos csínyként könyvelték el a dolgot, holott gyanakodhattak volna, hiszen Orbán a sajátjait is meglopta – soha nem számolt el a Fidesznek sem a Tisztiház árával, erről legfeljebb Kaya Ibrahimmal folytatott gyümölcsöző megbeszéléseket. 


Aztán politikailag kinyírta legközelebbi munkatársait, de az sem kizárt, hogy lehetett, akit beépített politikai riválisaihoz.
Amikor ez történt, Katona Béla megemlítette, hogy a szervezett bűnözés összeért a politikával, merthogy a szervezetlen bűnözés már régen megjelent a pártokban – nekem is volt sikkasztásért elítélt beosztottam, akit aztán csodálkozva láttam a televízióban, mint Torgyán gazdasági tanácsadóját.
De a szervezett bűnözés az más kategória, így aztán Katona Béla elcsendesedett, pártja elengedte a füle mellett a jelzést, Torgyán pártja meg az MDF-el együtt ment a levesbe.


A pályán pedig két párt maradt, meg a liberálisok örökké marakodó és politizálásra teljességgel alkalmatlan pártja, akikkel szembe a Vezér odacsinálta a Jobbikot, hadd fosson a sok szakállas bácsi, mikor eléneklik az ablaka alatt, hogy „Icig, most majd nem jutsz Auschwitzig!”
A jobboldal pártjait megvette és felszámolta a maffia, akit nem lehetett megvenni, azt megfélemlítette, a baloldal egyes prominenseivel meg kiegyezett, mint erről Dávid Ibolya oly szemléletesen mesélt.
Meséjének igazságtartalmáért saját politikusi sorsával tett tanúbizonyságot.


Közben pedig mindenki ott tülekedett a húsosfazék körül, ezt nem is nagyon tagadták, nagyokat hasítottak, miközben a nép életszínvonala és életminősége egyre romlott.
Huszonöt év alatt visszajutottunk oda, ahonnan hatvanöt éve elindultunk.
Az emberek nem hülyék, látják, hogy ki miből tollasodott meg, és szívesebben elhiszik még azokról is, akik tisztességesek, hogy lopnak, mint azt, hogy becsületesek
Hát még, ha nem is azok….


És - sajnos – ebben az országban majdnem mindenki megvásárolható vagy megfélemlíthető, van, akinek párszáz hektár föld az ára, van, akinek valamilyen komolyabb stallum, van meg, akinek visszaadnak a gázszámlából havi kétezer forintot.
De az is lehet, azt mondják neki: nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot!
A maffiának pedig futja a vételárra –a te pénzedből.


Így aztán a politikusok tekintélye mára a bányászbéka feneke alatt van úgy száz méterrel, - a magyar politikai osztály megbukott, a magyar maffia meg virul.
Hozzájárul ehhez az állapothoz az is, hogy ha feltesszük egy konkrét párttal kapcsolatban a kérdést, hogy kinek az érdekeit képviseli, hát nagy bajba kerülünk.
De erről talán majd holnap…

:O)))

18 megjegyzés:

hello írta...

Húúú, ez kőkemény volt - és sajnos nagyon igaz is.

Ezt kellene tanítani legújabb kori történelemként: rövid, velős, világos. Bár felettébb lehangoló, és nem épp az a történet, aminek az alapján de mekkora tiszteletet követelhetnénk más országoktól. Plusz ha az ember jól belegondol, fogalma sincs, ebből merre és hogyan tovább.

Névtelen írta...

PuPu minden szavával egyetértve, csak annyit fűzök írásához, hogy az országot ilyen mértékű morális és gazdasági katasztrófa még nem érte, mint a "rendszerváltásnak" titulált gazemberség - ebből kilábalni, ha lesz valaha az országnak,nem erkölcsös, csak nem ennyire aljas politikusi bandája - akkor is az több generáció keserves munkáját igényli.

Anikó írta...

Pupu minden mondatod, minden szavad a színtiszta igazság, így volt és van.... tanú vagyok rá.
Sajnos.

talalom írta...

Állj!!!
1. Kísérteties, hogy mennyire egybevág a konkrét személyekről való véleményünk.
2. Évek óta mondom: az, aki minden politikust gazemberként mos össze, nagy kárt tesz a demokratikus viszonyokban.
3. Az, hogy egy olyan gátlástalan bugris kerülhetett a megváltó szerepébe, aki régebben legfeljebb jogi osztály vezető-helyettes lehetett volna a helyi téeszben, annak a következménye, hogy sikerült legyalázni a politikát, a politikusokat, és ebben élenjáró szerepet vittek a megmondók. Pedig a politika csupán az állam irányításának módja, a pártok meg arra valók, hogy a különböző ajánlatokat képviseljék. Mert olyan, hogy "a nép érdeke", nincs. A "nép" - jobb szeretem társadalomnak nevezni - különböző, eltérő érdekű, helyzetű csoportokból áll: ami az egyiknek előnyös, a másiknak hátrányt okoz, lásd pl. az egykulcsos adót.
A politikusi pálya egyébként nagyon nehéz, 24 órás készenlétet, sokféle képességet igényel - nem elég egy terület szakértői ismerete -, ráadásul rendkívül bizonytalan. De miután közös erővel sikerült legyaláznunk az egész szférát, ezzel át is engedtük a többnyire gátlástalan kurzuslovagoknak. Tessék körülnézni a saját házatok táján! És tessék törődni a közügyekkel!

Névtelen írta...

A véleményem: Évtizedek óta csak az egymásra licitálás megy a választások előtt! Amikor katona voltam(pár évtizede) azt hangoztatták, már csak egykét év a nadrágszíj húzás és utolérjük a nyugatot!!! Azt találtam mondani, mint párt és felekezet semleges:akkor a nyugatnak VÉGE! Viszont ebben az országban tettek akkora kárt vezetőink a saját népüknek,( csalás-korrupció-sikkasztás-harácsolás) amit ez a nép már nem fog tudni kiheverni!

hello írta...

Egy érdekes gondolatsor Aczél Endrétől:

http://www.168ora.hu/velemeny/volt-egyszer-egy-kormany-126880.html

Geza írta...

Ket dologban nem ertek Veled egyet.

a) Bar ez expliciten nincs benne az irasodban, de a lenyegeben ingyen kapott szabadsagunkat nem szabad azert elatkozni, mert a bunkoi nem tudnak ennek orulni es hogy eelve a nagy lehetoseggel, felismerjek a demokracia lenyeget. A 90-ben bekovetkezett bekes atrendezodes olyan esemeny volt, amelyre eddig nem nagyon volt pelda az emberiseg torteneteben.

b) A "politikai osztaly" tukre a nepakaratnak. Ezeket a fszokat meg most is a nep valasztotta szinte egysegesen. SENKIT NEM KENYSZERITETTEK, hogy ezeket valassza! Kispocs jancsi ohne zsaner beixelte, es nem kellett a kubatovnak a hata mogott matatni.

Az egesz helyzetet nem szabad ugy beallitani, mintha a politikusok urlenyek lennenek es azt csinalnanak velunk, amit akarnak. A nep erre hangolodott, hat meg is kapta. Aki a trivialitast nem latja, az meg is erdemli.

magyarmagyar írta...

"Névtelen írta...

- ebből kilábalni, ha lesz valaha az országnak nem erkölcsös, csak nem ennyire aljas politikusi bandája - akkor is az több generáció keserves munkáját igényli."

Ezt szoktam mondani a fiataloknak, ha felmerül a menni vagy maradni nagy kérdése! Ha most ebben a pillanatban minden tekintetben felelős, az országért és csak annak felemeléséért dolgozó szentemberek alkotnának kormányt, ennek a ganéhegynek az eltakarítása akkor is legalább 2 évtizedbe kerülne.
A mai helyzet meg egy lefelé egyre meredekebb örvény, amelynek mélyén még jó ha csak egy banánköztársaság lapul.
Félek, a helyzet még ennél is rosszabb. Nektek meg nincs rá egy fél életetek, hogy kivárjátok a végét! Nekem már nyolc, legfeljebb nem lesz nyugdíjam és nyugodt, békés öregkorom. Így jártunk! De Ti még tehettek annyit, hogy itt hagyjátok ezt a szennyes kócerájt.
A java már elment, a többi használható megy majd utánuk, itthon meg marad a csak közmunkára való selejt. A felelősök meg majd a végén, ha már végleg nem lesz mit ellopni, élnek majd valahol, mint Marci Hevesen az ellopott nemzeti vagyonból. Úristen, de utálom ezt a "nemzeti" szót!

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Azt hiszem, hogy ebből kitörni, amiről most írtál, csak egy úton lehet.
Azon az úton amit a DK képvisel !

Nagyon vigyázniuk kell tehát, hogy a kompromisszumok, amelyeket kénytelenek megkötni, azok nehogy tévútra vigyék őket.

Hogy Bajnaiékból mi lesz, azt még nem tudni, mert ma még ahányan vannak annyiféle elképzelést tükröznek. Ebből kifolyólag könnyen el is tévedhetnek a nagy pártalakítás során.
A többi párt előtt viszont ott áll az átalakulás, vagy a megsemmisülés réme. A maffia be fogja darálni őket, ha észbe nem kapnak, akkor mehetnek a levesbe.

Nem egy leányálom a maffia ellen küzdeni és nem is a kisasszonyoknak való !

Lesznek még itt fordulatok és kudarcok.

üdv sphagin.

Névtelen írta...

No, ebbena cikkben több az igazság, mint az egész (k)alaptörvényben!

bubo írta...

magyarmagyar! Sajnos a szívem szakad meg, de veled értek egyet.
Azon gondolkozom, hogy jutott ide ez az ország. Talán Széchenyinek van igaza. "ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen!” (Gróf Széchenyi István)

Visszanéző írta...

Mo közönye az egész bajnak a forrása.O V felismerte milyen módon lehet manipulálni az embereket.OV és családi klánja akár ezer évig hatalmon tud maradni.Kezéből eteti a legkeményebb maffiatagot is ,gyógyszer a TEK.Tudja ,hogy a szolidaritás Mo vérében nem mutatható ki.Párnap után őnként elnémulnak.e egymásközt vádul megmondogatják mitkéne. Ennyi magyarok eddig volt.Koronát és a Varat felajálhatjátok OV igy legalább hiszhitek,hogy ti ajánlottátok amit Ő magától is megtesz

hello írta...

NO COMMENT:

http://444.hu/2014/05/27/lemondott-az-ellenzeki-partelnok-mert-megelozte-oket-egy-szelsojobbos-part-az-ep-valasztason/

ma 12:24

Nem itthon, Franciaországban. Jean-Francois Copé, a legnagyobb francia ellenzéki párt, a jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) vezetője nem felajánlotta lemondását, hanem le is mondott. Helyét az előre hozott októberi pártkongresszusig egy kollektív vezetés veszi át, amely három volt miniszterelnökből áll. Ezt az MSZP csak azért nem tudná megtenni, mert nincs a pártban nemhogy három, de egy volt miniszterelnök sem. Horn Gyula meghalt, Medgyessy Péter nem tagja a pártnak, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon pedig másik pártot vezet.

Névtelen írta...

"Berecz János" ???!! EFM!!!

civilhuszár írta...

Filózhat az ember, hogy maffiaállam, vagy állammaffia, egykutya.
http://nepszava.hu/cikk/1002859-maffiaallam-es-magyar-polip

xyz írta...

Előttünk a "szép új jövő", a Kim Jong Un féle vastaps, és ha kell a központilag elvárt hajlongó könnyezés.

civilhuszár írta...

xyz írta...

Azért sokan vagyunk olyanok az országban, mint a vén fa, amely nem hajlik, inkább derékba törik.
Persze nem lehet tagadni, hogy magyar mentalitás a túlbuzgóság is a hatalom kiszolgálása terén.

Névtelen írta...

A kapitalizmusban mindig az erősebb kutya b@szik. ...a gyengébbet meg csak b@sszák. Hiába hogy ártatlan vagy, ha megb@sztak, akkor már azzal kell együtt élned életed végéig - és ha peched van, még a jog sem fog rehabilitálni, hanem a nagyok elintézik, hogy az jöjjön ki, te voltál a ludas. Hiába no, az a tied, amit megettél - a többi csak bizonytalan jövő.

Élni és élni hagyni - ez nem működik itt. De rendkívül ostobák, mert így hamarosan már nem lesz mit elrabolni, mert a "nép" derék polgárainak már csak a becsülete marad, azzal meg maximum az utcára mehet. Lehet, hogy kevés lesz a kandeláber.

Petőfi: Akasszátok föl a királyokat
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/petofi/akassz.htm