2015. július 7., kedd

MELEG IS VAN

Nem is kevés, állítólag az emberiség legkevesebb öt-tíz százaléka vonzódik saját neméhez.
Magyarországon ez öt-hétszázezer ember,  férfi és nő, meg néhányezer olyan ember, aki nem tudja eldönteni magáról, hogy fiú-e vagy lány, néhányszáz férfitestben élő nő és női testben élő férfi - szóval sokan vannak.
És közülük sokaknak elege van a bujkálásból, melyet egy álszent és prűd társadalom kényszerítene rájuk, ha hagynák.
Ők azok, akik a Budapest Pride rendezvényein megmutatják magukat országnak-világnak, és vállalják nemi identitásukat azért, hogy az év további háromszázhatvanöt napján se kelljen bujkálniuk.
Ők azok, akikről sokszor még közvetlen környezetük sem tudja, hogy a szivárványszínű zászló hordozói, hogy nem egészen olyanok, mint a társadalom többsége, mert nagyon sokáig rejtőzködniük kellett.

A rejtőzködést a társadalom kényszerítette erre a társadalmi csoportra, évezredes tradíciók alapján.
Érdekes módon a katolikus egyház volt élharcosa üldözésüknek, jóllehet éppen a katolikus papok között volt igen magas a homoszexuálisok száma, de ezt a tényt a reverenda sokáig eltakarta.
Talán megelőzték Rejtő Jenőt, mert tudták már régen, hogy a legmegbízhatóbb megoldás, ha ők olvassák a homoszexuálisok névsorát, aztán aki a középkorban meghallotta a nevét, masírozhatott is a máglyára.
Így aztán bujkálniuk kellett, titkolni a tényt, titkolni esetleges kapcsolatukat, eltagadni társukat az életbenmaradás kényszere okán.

A helyzet a huszadik században annyiban változott, hogy bár a társadalom nem tolerálta a többségitől eltérő nemi identitás nyílt vállalását, de ha valaki eltagadta, akkor elviselték a dolgot, legfeljebb néha megverték azt, aki nem volt elég elővigyázatos.
A huszadik század végén, a huszonegyedik század elején erősödött meg a törekvés a szabadságra, arra, hogy nyíltan élhessék meg azt az állapotot, mely szerintük - és az emberek értelmes többsége számára is természetes állapot, semmi rendelleneset, semmi kivetnivalót nem találnak benne.
Ők így születtek, és semmi okuk arra, hogy ebben az álszent társadalomban kiszolgáljanak mindenféle ostobákat, akik ezt képtelenek megérteni.
Pedig nem túl bonyolult dolog ez.

Mégis, nehezen lép ki a társadalom az előítéletek korlátai közül, nehezen viseli a másságot.
Az emberek néhány ezreléke pigmenthiányosan születik.
Biztos vagyok benne, ha az albino emberek megszerveznék a maguk felvonulását, akkor ők is hamar a gyűlölet tárgyává válhatnának, mint ahogy egy vöröshajú kislány, vagy egy szemüveges kisfiú életét is meg tudják keseríteni társaik.
Igaz, az optimista ember arra számít, hogy a szemüvegeseket üldöző gyermek felcseperedve megokosodik és le tud szokni az intoleranciáról éppúgy, mint a pelenkábacsinálásról, de ez azért inkább a wishful thinking kategóriájába tartozik.
Az ősember, ha feltűnt valaki, aki tőle eltért, sebesen előkapta a bunkóját és ütött, ma a bunkó üt, és mindegy neki, hogy a másság vagy az idegenek, esetleg saját szörnyei ellen harcol, mert titkon vonzódást érez saját neméhez.
Ő ütni akarja a buzit, megdugni a leszbit, mert ő a normális

Hát nem abnormális?

A DK most zárt ki valakit, aki képtelen volt megemészteni azt, hogy a társadalomnak éppolyan részét képezik a LMBT gyűjtőnéven emlegetett emberek,  mint a szőkék, a magasak vagy a kövérek, és éppoly természetességgel kellene elfogadnia őket a társadalomnak, mint ahogy elfogadja a szilikonmellű szépasszonyokat, akik pedig sokkal, de sokkal természetellenesebbek, mint példának okáért a leszbikusok.
Ezer és ezer értékes ember, nagy művész vagy szorgalmas iparos került ki közülük, de ennek nemigen volt tudatában a társadalom.
Hálistennek egy Alföldi Róbert vagy egy Kulka János még ma is bátornak nevezhető kiállása azért hozott valamennyi változást a szemléletben.

Erre nagy szükség is van, mert a társadalom egyre durvul, és ehhez az éppen aktuális kormányzat is támogatást ad, emellett éppen kapóra jönne nekik egy gyűlölhető réteg.
A zsidók, cigányok, menekültek lassan elkoptatott célpontok lesznek, a buzizást meg oly könnyen lehetne ismét aktívvá tenni...


Mindenesetre azt remélem, hogy az idei Budapest Pride felvonulása békében zajlik majd.
Ha mégsem, akkor ne keressünk mögötte természetes társadalmi felháborodást, keressük helyette korunk Illetékes Elvtársát, aki úgy lenyomta Koltai Róbertet, mint Süsü a cölöpöt...
Remélem, hogy a társadalom évről-évre elfogadóbb lesz, a Budapest Pride pedig egy üde nyári látványosság, egy olyan fesztivál lesz, melyet nem azért megy el megnézni magyarember, mert szörnyülködni vagy gyűlölködni akar, hanem azért, hogy jókedvű legyen.
Még a libák társadalmában is létezik az azonos neműek között szerelem, a feketehattyú meg még ennél is tovább megy.
A feketehattyú-családok negyedében homoszexuális szülőpárok nevelik fel a kishattyúk seregét - lám, néha az egyszerűbb teremtmények előbbre tartanak, mint a saját nagyságától elájult ember.

Az LMBT társadalom már rengeteg értéket adott az emberiségnek.
Cserébe csak kis türelmet és megértést kérnek.
Olyan nagy kérés lenne ez?

:O)))




8 megjegyzés:

hello írta...

Kedves PuPu, sajnos, amit írsz, már nem csak feltételes mód, miszerint "a buzizást meg oly könnyen lehetNE ismét aktívvá tenni..."
Nem tudnám hamarjában megmondani, hány utcai hirdető felületre láttam már zsírkrétával felírva gyűlöletkeltő, egyenesen a kiirtásukra buzdító feliratokat. És nem 1, azonos írással, mint azt pl. a településünkön más esetben pontosan be lehet azonosítani. :-((

Elborzadok minden ilyen láttán, és József Attila verssora jut eszembe: "nem vadak, elmék vagyunk". Hát ezek nem azok.
Hogy ilyen súlyos lelki torzszülöttként jöttek a világra, vagy a környezetük fertőzte meg őket, nem tudni.

Tényleg az emberiség tekintélyes részének a napi betevőjéhez tartozik a gyűlölködés, a kirekesztés, a másik akár megsemmisítésének igénye is?
A jelen rezsim ezt "csak" felismerte, és jobb(ik) szárnyával együtt szorgosan táplálja?
Mert én nem vagyok optimista, hogy balhé nélkül fog lezajlani a Budapest Pride. Ahogy pl. egy Újpest-Fradi meccs is, kiváló alkalom az indulatok kieresztésére.

Mindazonáltal fenntartom azt a véleményemet, hogy bárki szexuális ügyei a saját hálószobájába és nem az utcára valók. Ahogy az sem tetszik, amikor hetero ifjak pl. egy buszmegállóban másznak szinte egymásra.

nemóvatos írta...

A nemi identitás magánügy.
Aki közügyet csinál (netán kavar) belőle az pótcselekszik.
Utóbbiak egyre többen vannak, de többségben valszeg nem lesznek.

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Mit mondjak ?
Megértem a velünk született, genetikailag kódolt különbségeket és el is fogadom.

A homoszexualitás is ilyen és a vörös hajúak is, stb. !

És a pedofilok ?
Ők is úgy vannak kódolva, hogy a gyerekeket szeretik !

Bevallom, hogy nagy pedofil vagyok és imádom a gyerekeket !
Nem tehetek róla, így vagyok kódolva !

Meg úgy, hogy a farkánál fogva lógatnám fel azt a pedofilt, amelyik árt a gyerekeknek, bármilyen formában !
Igen, még a lelkiekben is !
Még, ha pap, akkor is.
Pláne el tudom ítélni az egyházat az ilyen cselekedetekért, mert rájuk bízzuk a gyerekeinket és visszaélnek vele, ráadásul takargatják, védik is az elkövetőket.
Valahogy ilyen esetben nagyon megértőek tudnak lenni !

Viszont azt a homokost/meleget és bárkit is, méltó büntetésben részesíteném, aki bármilyen "trükkel" rávesz másokat a vágyai kielégítésére !


A bűn az bűn mindnyájunk számára egyet kellene, hogy jelentsen, bár ezt a korok és a vallások, politikák, stb. esetenként egészen másként látják.

A lényeg, hogy jobbos propagandisták is megértsék azt, hogy a "libsik" is elítélik az ártó szándékú cselekedeteket és gondolom a legtöbb meleg is ezt teszi.

Ha ez így történik, akkor bizony minden jobbosnak is ünnepelnie kellene a szabad gondolkodást és természetesnek venni, hogy nem vagyunk egyformák.

A végén még én is félni fogok attól, hogy egy vágyakozó gyerekszem láttán vegyek egy fagyit nekik, vagy adjak a dinnyémből, netán megsimogassam az aranyos fejét, mert a végén még gyerekrontónak tartanának egyesek, ha nem ismernének.

Álszent habverésnek tartom ezt is, mint a többi ellenség keresést, hogy a tábort együtt tudják tartani ezek a genetikailag rosszul kódolt álnemzeti tolvajbandák !

Üdv: sphagin.

pleinair írta...

Megrázó és nehezen emészthető lehet egy fiatalnak és családjának szembesülni a homoszexualitás tényével. Előfordult nem egyszer, hogy a fiatalt öngyilkosságba kergette a meg nem értettség, szégyen, kirekesztettség és megalázottság. Ennek kell véget vetni, ezért kell utcára vinni a homoszexualitás ügyét. Ez nem utcára vitt szexualitás, hanem a nemi identitás megélésének társadalmi elfogadásáért folytatott küzdelem. Közügy, ahogy közügy minden kisebbségi csoport elleni atrocitás.
Nekik állandóan a minden embernek kijáró jogaikért kell harcolniuk: társkapcsolatuk jogi rendezéséért, gyermekneveléshez való jogukért, stb.
Magam is tapasztaltam, hogy sok nőnél anyalelkűbbek a gyerekekkel szemben. Az unokám hetekig volt kórházban. A nővérkék között volt két homoszexuális fiatalember. Érzelmi intelligencia és szeretetteljes bánásmód tekintetében messze felülmúlták a női ápolókat.

Kapat írta...

Mindig megdöbbent, hogy ez a témakör milyen heves indulatokat indukál. A másság elfogadása intelligencia függvénye.
Szubjektív tapasztalatokon alapuló véleményem, , hogy az elfogadás képessége olyan jellembeli kiváltság, mely elsősorban tulajdonosának életét könnyíti meg.
Hibás önértékelés, kisebbségi érzés esetén igen gyakori az a szemlélet, hogy én azáltal vagyok különb, hogy mások (különböző szempontok szerint) mennyivel "silányabbak" nálam.
Szerintem ebbe a kategóriába sorolható a másság elítélése is. Ez gyakran dühöt, agresszivitást vált ki, a szélsőséges megnyilvánulások ennek következményei.
Nem szabad ennek teret engedni, senkinek nem korlátozhatóak a személyiségi jogai.
Tegyük fel azt az egyszerű kérdést, hogy akkor is ilyen elítélő lennél, ha saját gyereked állna eléd ezzel a problémával?

talalom írta...

Bocsánat, bocsánat a viccelődésért, talán már megengedhető. Fiatalkoromban bizony igen sok, nekem nagyon tetsző pasiról derült ki, hogy barátságnál több nem lehet közöttünk... Akkor nagyon dühös voltam a természetre, hogy így kibabrált velünk, nőkkel: pont a férfiak legjavát orozta el előlünk.

Moon River írta...

..hogy jönnek ide az ilyen fogalmak, hogy bűn, , meg agresszió, vagy düh?? ..hogy lehet haragudni bármire, ami azért olyan, mert olyan? A dolgok végtelenül egyszerűek. Hillary azt mondta, azért mászta meg az Everestet, mert ott volt.
Kiknek képzeljük magunkat, ha mások felett ítélkezünk, és honnan vehető ez a jog? Gondolom, abból következhet, ha azt gondoljuk magunkról, hogy mi vagyunk a normális, a másik pedig nem.
Ki mondja meg, ki a normális? S aki megmondhatja, annak ki mondja meg? Nekem apám sokszor elmondta: "..ha annyi eszem lenne, mint neked, már rég Nápolyban lennék konflisló!"
Megtanultam, sok-sok nápolyi bérlet árán azokat az alapvetéseket, amelyek ma is irányítanak és amiket tovább adtam.
Az a legfőbb hiba, ha egyesek felülnézetből nyomják a sódert, noha a béka alja, parszeknyi távolságra sem rémlik fel előttük. Elkeserítő. Több szerénységet, tiszteletet, belátást, elfogadást, megértést, lenne jó látnom és hangból, felesleges melldöngetésből talán kevesebbet.

tik-tak írta...

Érdemes elolvasni:
http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20150611-nadasdy-adam-meleg-konzervativ-irodalom-kozelet-orban.html
(az átláthatóság egyensúlya sem könnyű és a kukucskálás művészete sem...)