2015. augusztus 5., szerda

JULIS NÉNJE BUGYOGÓJA

Aggódunk, mert jön a járvány.
A baktérium.
Meg a vírus.
Meg az ismeretlen trópusi betegségek.
Meg a búr, a búr, a búrkalappal, kőműves a házalappal, kis genyó a drótfalakkal, pengékkel...


A járványveszély egyébként mindenhol fennáll, ahol nagy tömegben zsúfolnak össze embereket, megfelelő higiéniás körülmények biztosítása nélkül.
Ez ellen természetesen tenni kellene, de mi helyette kerítést építünk, mert a kerítés majd megakadályozza, stb...
Lószart Mama, mondaná a klasszikus, a vírus, ha jönni akar, akkor jönni is fog, annak nem kell vízum, meg letelepedési engedély.
De menekült se kell neki, hiszen attól vírus, hogy icipici és szabad szemmel kiszúrhatatlan, így aztán akármikor beérkezhet egy olyan feddhetetlen migráns kezén is, aki - ellentétben a menekültekkel - jó migráns, mert pénzt fizetett a státuszért, nem is keveset, és a pénze - szinte kerülők nélkül - egyenesen a Nemzeti Sejt zsebében landolt.
A vírus így repülőgépen érkezik, és még csak nem is economy classon, hanem kényelmesen hátradőlve egy olyan ülésen, melynek méretei - mecsoda luxus - akár még meg is felelhetnek a disznók szállítására előírt uniós szabványoknak.
De behozhatja akár maga a Sejt is, ha felöltve harci bőrdzsekijét a kevlár és zsírrétegek fölé magyar harcosokat látogat Afganisztánban vagy Irakban.
Ez a veszélyhelyzet ritkán fordul elő, mert az érintett államférfi beszari természetű, és veszély esetén nem kell neki vírus a kívánt eredmény eléréséhez.

De a cirkuszhoz kellenek bohócok is, ezt a beosztást most egy-két nyugdíjas járványügyi szakember tölti be, akik remélhetőleg nem ingyen, de elmondják azt, amit mindenki tud, nevezetesen, hogy a járványveszély ott nagyobb, ahol több az ember.
Nem hiszem, hogy ezzel készen állnak a Nobel-díj átvételére, de hát a nagy díjak átvételére kisebb díja kézhezvételével kell rákészülni, csak utána mossunk kezet, ki tudja, hátha a díjat egy menekült hagyta a péknél, mikor kiflit vett...
A szakemberek elsősorban a beszarás minősített eseteivel foglalkoznak, jóllehet, ha én migráns lennék és egy jó fürdésre támadna igényem, én is bemondanám a hasmarsot, így biztosítva a magam számára egy kényelmes mellékhelyiséget, ahol végre nem csípnék a seggem a szúnyogok, és egy alapos fürdést, ami igencsak ráfér az emberre már tíz kilométer gyaloglás után is.
Mint tudjuk, a migráns - azon kívül, hogy vírusgazda és megélhetési terrorista - még ravasz is, mint  róka, amelyik még a patyolattollú libák eszén is képes túljárni, és hol van egy fehér köpeny egy tollruhához?

Apropó, terroristák.
Szóval ezeknek látni azon a gonosz pofájukon, hogy küldetést hajtanak végre, el akarják foglalni Európát, melyhez a legegyszerűbb út azon keresztül vezet, ha robbantgatnak, és két robbantás között hamvas-szőke svéd nőket tesznek magukévá, természetesen erőszakkal, ezres nagyságrendben, szinte már rutinfeladatként.
Ezt már a halvérű svédek se tűrhetik szó nélkül, így bevezetik a heti kétszeri svédtornát, nehogy asszonyaik, akik megízlelték a déli nap hevét, rákapjanak a jóra...
Természetesen hülye mindenfelé akad, a mi migránsain között meg biztosan, hiszen mit gondoljunk azokról, akik éppen nálunk akarnak letelepedni?
Az vagy hülye, vagy mazochista.
Ezeket mind őrizetbe kell venni, és megkeresni a seggükbe feldugott atombombát, míg aki Angliába készül, azt legcélszerűbb elkísérni.
A végzettségünket igazoló papírokat ne felejtsük itthon, az ember, ha pizzafutárnak készül, adjon magára.

Julis néni áll a disznóól előtt és aggódva szemléli a jószágot: Röfi visítsál ám, ha jön a szír vagy afgán harcos, mondhat az bármit, mi tudjuk, hogy kétpofára zabálja a szalonnát!
Julis néni dupla tundrabugyit húzott a negyvenfokos hőségben, nehogy erényére törjön a felajzott migráns, az első a pengés kerítést helyettesíti, a második meg olyan, mint maga Vegyi Ali, nincs elszántság, mely áttörne rajtuk!
Azt mondják a fizetett humanisták, hogy a migránsnak nem kell segíteni, mert nem tart igényt rá, nem akarja elfogadni a segítséget.
Ami igaz - igaz, nem kell ide-oda kísérgetni a piros lámpánál. ellenben ő elvileg akarni csak a menekültszálló legkisebb helységében akarhat, kidülledt szemmel.
Ebben a relációban csak az állam akarhat, de az állam nem akar - neki így jó ez, ahogy van, egyrészt bizonyíthatja, hogy a probléma kezelhetetlen, másrészt meg megnyerte a nyarat és elnyerte a legprimitívebb választói kör rokonszenvét.
Ide ne jöjjön senki, Magyarország a magyaroké, verjük pofán az idegent, de ha nem őt, legalább a csaját, hogy jön az ahhoz, hogy egy aliennek adja bájait, ahelyett, hogy a kemény elszántságú smasszereket kényeztetné!
Így aztán a menekültet elfogják, majd a kezébe nyomnak ey magyar nyelven írt papírt és kilódítják az ajtón -mennyél Alibaba a Julcsát riogatni.


Legrosszabbul persze már megint a cigányok jártak, akik aggódnak, mert ismerik Rejtő történetét a maharadzsáról, aki - mire kiderült magas méltósága, kapott negyvenkét pofont.
Az ő esetükben az akkor forog fenn, ha véletlenül afgán vagy arab menekültnek nézik őket.

Szegény embert még az ág is húzza, jöhettek volna helyettük japán menekültek is.

:O)))

3 megjegyzés:

hello írta...

MÉM

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Nem értem! Nem értem ezt az egészet.
Nem értem, hogy egy átlag magyar embert, hogy lehet két perc alatt rávenni arra, hogy a segítségre szoruló embernek hátat fordítson, hogy azt tiszta szívéből gyűlölje.
Igen tudom, hogy a magyar ember "alapból" irigyel, ergo utál mindenkit és erre épít a kormányzati kommunikáció. Azt is tudom, hogy ha valakinek a szomszédja vesz egy tíz éves Golfot, akkor minden lakó pusmogni kezd, hogy "ezeknek miből tellik..."
Azt viszont nem tudom sehogy megemészteni, hogy egy Pest megyei férfi - akinek van négy testvére - bérbe adja a D.-i vendéglőjét és fia jövője érdekében kiköltözik Barcelonába, ahol pár év elteltével szintén sikeres lesz, amire a testvérei többet nem állnak vele szóba, - mert irigylik a sikereiért...
Honnan van ez a gyűlölet? Miért vagyunk mi ilyen mérhetetlenül irigyek?

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Nem értem! Nem értem ezt az egészet.
Nem értem, hogy egy átlag magyar embert, hogy lehet két perc alatt rávenni arra, hogy a segítségre szoruló embernek hátat fordítson, hogy azt tiszta szívéből gyűlölje.
Igen tudom, hogy a magyar ember "alapból" irigyel, ergo utál mindenkit és erre épít a kormányzati kommunikáció. Azt is tudom, hogy ha valakinek a szomszédja vesz egy tíz éves Golfot, akkor minden lakó pusmogni kezd, hogy "ezeknek miből tellik..."
Azt viszont nem tudom sehogy megemészteni, hogy egy Pest megyei férfi - akinek van négy testvére - bérbe adja a D.-i vendéglőjét és fia jövője érdekében kiköltözik Barcelonába, ahol pár év elteltével szintén sikeres lesz, amire a testvérei többet nem állnak vele szóba, - mert irigylik a sikereiért...
Honnan van ez a gyűlölet? Miért vagyunk mi ilyen mérhetetlenül irigyek?