2017. április 30., vasárnap

A VÖRÖS ZÁSZLÓ

Megyek az utcán fatornyos kis falumban, a villanyoszlopokon vígan lobognak a zászlók a tavaszi szélben, mind-mind nemzetiszínű.
Hát igen, mondom magamban, itt van május elseje, majd megkérdezzük Viktort, minek is az ünnepe, a mai világban soha nem lehet tudni, lehet akár Lőrinc mennybemenetele vagy Tóni lakásavatója is, de aztán beugrik: ez a munka és a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe, énekszó és tánc köszöntse...
Mégis, valami hiányzik, persze lehet, hogy csak nekem, és tudom is mi: a vörös zászló hiányzik.
A vörös zászló, melyet úgy dobott el ezelőtt huszonakárhány évvel a magyar baloldal, mintha a rúdját fehérizzásig hevített acélból kovácsolta volna egyenesen Sztálin, Mao Ce Tung és Pol Pot, merthogy egy kovács az nem kovács, két kovács az fél kovács, három kovács a kovács, miként a szakmai bölcsesség is mondja.

Ez az ország egyébként is nagy a zászlórejtegetésben, gyermekkoromban a szomszéd Szabó bácsiék padlásán játék közben Kossuth-címeres nemzeti zászlóra leltem, vadonatúj volt, még ki se volt fordítva, máris eltették, várva a jobb időket.
Persze, lehet, hogy Kossuth-címer nélkül, más címerrel, de magyar zászló azért volt, a vörös zászló meg egyszerűen eltűnt, bár lehetséges, egyszer még előkerül Orbán sziluettjével a közepén.



Lehet, hogy perverz és talán korszerűtlen is a gondolkodásom, de talán mégsem kellett volna elhajítani azt a jelképet, melyről már Petőfi is oly szépen írt: 

Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyugatig, ...

Talán mégsem kellett volna eldobnunk a zászlót, melynek színe akár a szabadságért és az emberek egyenlőségéért kiontott vért is jelképezheti, melynek olyan szép tradíciója van az elnyomottak, megalázottak és kizsákmányoltak között.
Ének szól róla, mely himnusza volt a baloldalnak Olaszországtól Spanyolország Nemzetközi Brigádjain át a jugoszláv partizánokig, ezrek és ezrek adták életüket a vörös zászló alatt a jobb életért, gyermekeik szebb életéért, a korántsem elvont fogalomként elképzelt szabadságért, a boldogságért.


Ha én zászló volnék - énekli Koncz Zsuzsa,  és mint élete nagy ellenállási élményét bőgte utána a Nagy Generációtól fölfelé néhány korosztály, anélkül, hogy megértette volna mondanivalóját: nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Aztán az első adandó alkalommal mégiscsak játéka lett, választott magának másik zászlót, ízlése és szellemi állapota szerint, ki narancssárgát, ki szivárványszínűt, ki nyilaskereszttel ékítettet, ki meg csak a trikolórt, ami azért praktikus, mert kockázat nélkül lehet lobogtatni minden más zászló mellett, lévén, hogy önmagában már nem fejez ki lassan semmit, azt meg aztán végképp nem, hogy akik alatta masírozunk, azok mind-mind összetartozunk.
Csak a vörös zászló mellett nem lehet lobogtatni, mert azt nem merjük felemelni, nehogy megsértődjenek a nemzeti zászlót kisajátító lengetők, akiknek kilencven százaléka a vörös zászlónak köszönhette, hogy iskolát végezhetett, fürdőszobát láthatott, olyan, emberhez méltó életet élhetett, melyre ma már megint csak vágyakozva, szép álomként gondolhat.



A vörös zászló eldobásával a magyar baloldal eldobta a múltját, márpedig akinek nincs múltja, annak jövője sincs.
Ezt a jobboldal pontosan érti, ezért is próbál görcsös igyekezettel múltat teremteni magának, méghozzá olyan múltat, melyet le tud gyömöszölni azoknak a torkán, akiknek a múltból összeollózott hamis kép még ma is eladható.
Azoknak, akik képtelenek történelmi összefüggések felismerésére, akik megesznek mindenféle nemzetiszínűre mázolt maszlagot, hogy aztán engedelmes szolgái legyenek új uraiknak, a Csányiknak, Tiborcoknak, Mészárosoknak, Habonyoknak és a többi parvenünek.

A baloldalt már megint saját megalkuvó és harácsoló vezetői adták el a szokásos harminc ezüstpénzért, ők asszisztáltak hozzá, hogy a nép azt higgye, hogy a vörös zászló és a nemzeti zászló szemben állnak egymással, jóllehet ezidáig csak akkor volt élhető az ország, mikor együtt lobogtak.
A baloldal áruló vezetői sikítófrászt
 kaptak, mint liba a kés láttán, mikor Havas Szonja - meghekkelve a pártértekezletet - annak zárásaként eljátszatta az Internacionálét, mely a vörös zászlóval és a vörös csillaggal együtt a mai napig jelképe nem csak a kommunista, de a szociáldemokrata és szocialista mozgalmaknak is, szerte a világban - kivéve Magyarországot, ezt a minden dolgozó ember számára tejjel-mézzel folyó Kánaánt, a Boldogság Földjét.
Ők asszisztáltak ahhoz, hogy az ebben érdekeltek úgy nevelhessék a gyerekeinket, unokáinkat, hogy szegények mára azt gondolják, apáik öröm nélkül éltek egy munkatáborban, melyet Magyar Népköztársaságnak hívtak.


Pedig lenne mire büszkének lennünk, és ahogy megy az idő előre, egyre több dologra.
Mégsem vállaljuk fel, sem a hihetetlen mértékű társadalmi mobilitást, melynek eredményeképpen a zsellér, akinek sarkáról kézigránáttal kellett lerobbantani a trágyát iskoláztathatta fiát, aki ma egy budai munkahelyen úgy viselkedik, mintha ősei legalábbis ősi arisztokraták lettek volna, jóllehet...
Nem mondom, hogy mindenre büszkének kellene lennünk a baloldal múltjából, hiszen voltak itt nehéz és szégyenteljes évek, de abból az átkosnak emlegetett negyven évből, amikor május elsején a nemzeti zászló mellett ott lobogott a vörös zászló is, bőven van mire büszkének lennünk.
Nem azokra gondolok, akik elégedetten felsóhajtottak, hogy végre lehet megint zsidózni, cigányozni, cselédezni, talán - előbb-utóbb - még ölni is, hanem azokra, akik élték az átlagember szerény életét létbiztonságban, jogbiztonságban és közbiztonságban.
Akik olyan világszínvonalú termékeket hoztak létre, mint a magyar járműipar, olyan világszerte elismert ágazatokban dolgoztak, mint a magyar mezőgazdaság és olyan nyugdíj és egészségügyi ellátórendszert hoztak létre, mint amilyen Magyarországon létezett - nem csak elméletben.
Az egyszerű emberekről írok, akik a kor bon-motja szerint nem egyszerű, hanem nagyszerű emberek voltak.
Bizony, aki ezt nem látja, az ostoba vagy vak.



Szóval, fel kellene emelni azt a vörös zászlót, együtt a nemzeti zászlóval, hogy mindenki láthassa: nem adtuk fel.
Mi, baloldaliak nem tettünk le arról, hogy az ország népének normális, gyermekeinknek esélyegyenlőséget biztosító szép országot teremtsünk, ahol nem egy diktátorocska dönt életről és halálról, gazdagságról - szegénységről, egészségről, betegségről, hanem az életet az átlagember, a szegények számára is elfogadható törvények szabályozzák a közös Európában.
Nem alamizsna kell, mint amit odavetnek majd választás előtt a nyugdíjasoknak, hanem törvényben szabályozott járandóság, társadalombiztosításon alapuló egészségügy, biztonságot adó nyugdíjrendszer és a munkavállalónak jogot adó törvények.
Ennek eléréséhez pedig erő kell, az erő összegyűjtéséhez pedig zászló, mely alá be lehet állni, mely alatt meg tudjuk mutatni, hogy sokan és elszántak vagyunk.


Ha emberek millióinak jó erre a célra a vörös zászló, talán nekünk is megfelelne.
Végig kellene ezt gondolni azoknak, akik olyan bátrak a baloldalon, hogy vezetni mernek...


:O)))

38 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úgy látszik a vöröszászló épp úgy kiment a divatból, mint a tisztesség, az adott szó és a tudás becsülete. Lassan oda jutunk, mint Spiró hősei a Feleség verseny-ben.A baloldal - nem a "fizessenek a gazdagok"olcsó demagógiáját fújókra gondolok, hanem az igazi, régi szociális- liberális balra, megöregedett, erőtlenné vált. Már félne elővenni a zászlót a szekrény mélyéről. A következő második nemzedék elutasítja, a legifjabb pedig már azt sem tudja, mi az, mit jelent és eszébe sem jut, hogy létezik.Ja , és el ne felejtsem, munkásosztály sincs.

góbé írta...


Nagyon fontos, nagyon szép, és nagyon igaz amit irtál. Remélem emeszpéék, dékáék is olvassák és nagyon szégyellik magukat !
Nagy kár és súlyos tanulság számunkra hogy tőlük ilyen nem telik.

Kovács János írta...

Szia Istvàn!
Csak nyomjad a vörös zászlót-a Szabó Gàbor Tuareg -aki harmadvonalbèli szadeszos volt-majd jól lekommunistáz-pedig intellektuálissn a poros làbnyomodba sem lèphet..
:)

nemóvatos írta...

Jó lenne ha ez az írás nem nekrológ lenne, hiszen útmutatónak sokkal inkább megfelel.
Gratula!

Moon River írta...

Tökèletes minden sora. Szívből egyetèrtek vele. Mèg annyit: a màjusfàk is kiveszőben vannak. Ugyan politikai jelentősègűk nincs, annàl jobban mutatjàk a nèplèlek folytonossàgànak megbicsaklàsàt. A hagyomànyainkat ugyanúgy dobjuk ki, mint a törtènelmünk bizonyos darabjait. Nem tudom, ez mièrt magyar sajàtossàg. Nèmetorszàgban a 200 fős kicsi falvakban is traktorral, közösen àllítjàk fel a màjus fàkat, hogy aztàn közös nagy partyzàssal kitàncolhassàk. Hiànyolom a màjus fàkat, mèg azt az idètlen kötelező vonulàsokat is. Megvolt annak az ereje, mert èrdekes módon kizàrólag a vonulàsok előtt nyafogtunk. Utàna màr soha, viszont haza sem mentünk. Hàt èljen ez a màjus elseje.....egyre csupaszabban.

Kapat írta...

12 lakásos társasházban lakunk, nos, én felmentem és kitettem korán reggel. Még eddig senki nem kifogásolta. Vagy közömbösek, vagy észre sem veszik. Még az is előfordulhat, hogy helyeslik. :-) Ez ugyanis a XII. kerület. Nem fogok közelharcot vívni érte, de remélem nem okoz gondot senkinek! Idén először, a rendszerváltás óta. Remélem, a mai napot kibírja, akkor ebből ebből rendszer lesz! Kösz PuPukám!

Erzsébet írta...

Minden sorával egyetértek, de néha fájdalmas volt olvasni igazságáról.

Attila írta...

Üdv!

Nincs mit hozzátennem. Víz, gyerek, lavór esete.

grund írta...

Végtelenül szomorú, de ez a mai valóság! Hogyan is szól a dal: "Miért hagytuk, hogy így legyen?"

Promenad írta...

Az írás igazságtartalma kétségbevonhatatlan.
De zászlóügyben egyébként is nagy a zürzavar.
A mi kisvárosunkban például azt sem tudja eldönteni a tétova jobboldali városvezetés,hogy mikor is kell fellobogózni a várost,így természetesen május elsején is üresen maradnak a zászlótartó vasak,miközben az ünnep fényét emelendő szkita lovasfelvonulást rendeznek.
De szólhatnánk a csillagos EU.zászló hányattatott sorsáról is,amit bölcs vezérünk nem tür meg maga mögött egyetlen hivatalos alkalommal sem,és amelyet a megkergült házmester még a parlament homlokzatárói s levetetett,hogy ott helyet biztosítson a minden hivatalosságot nélkülöző székely-lobogónak.
A baloldalról pedig ebben a témában szó se essék...

Névtelen írta...

Nagyon tárgyilagos és figyelemreméltó írás.
Az eddig hozzászólók mindegyikével egyet lehet érteni, én mégis az első hozzászóló "Névtelen" véleményével értenék egyet.

Ezt írja: - "A baloldal...megöregedett, erőtlenné vált. Már félne elővenni a zászlót a szekrény mélyéről. A következő második nemzedék elutasítja, a legifjabb pedig már azt sem tudja, mi az, mit jelent és eszébe sem jut, hogy létezik.Ja , és el ne felejtsem, munkásosztály sincs."

A párt(ok) igazi súlyos mulasztása az idézett pár mondatban rejlik. Kérdés az, hogy a baloldaliak tettek-e valamit azért, hogy az eszme folytonosságát és szibólumait megőrizzék. Pedig lett volna rá lehetőségük, hiszen 12 éven keresztül ők kormányoztak.
Elgondolkodtató! Nem?
csaka...

Ildikó Olasz írta...

Nem tudok vitatkozni az írás egyetlen mondatával sem!
A mai nap éppen alkalmas lett volna az "alatta vonulásra". Helyette van cirkusz - régi római szokás szerint -. Eltereli a figyelmet a fontosabb, értékesebb dolgokról.
Az pedig, hogy a fiatalok nem tudnak róla, kinek a bűne, ha nem a mienk?!
Nem mi voltunk-e, akik a rendszer váltás mámoros napjaiban mindent kidobtunk, ahelyett, hogy selejteztünk volna? Azt hiszem ez ügyben, ha valaki bűnös, az a mai nyugdíjas korosztály.
Talán még egyszer nekünk kellene az élre állni, nem gondoljátok?

talalom írta...

Kedves Mindenki! Egyre dühösebb leszek. (Nem Rátok.) Nagyjából 35 éve kialakult,hogy most szabadelvű szocialistának tartom magamat. A kettő csak egymással együtt ér. (A liberalizmus szerintem amúgy sem külön eszmerendszer, hanem egy gondolkodási mód: vannak liberális konzervatívok is.
Zászlók: amikor családi házba költöztem, gondoltam, kitűzöm a magyar zászlót,meg az EU-t,május elsején meg melléjük a vöröszászlót. De a ház frontja utcai - nincs előkert - attól tartottam, hogy az egyik ablakot ezért, a másikat meg azért fogják bedobni. (A vöröszászló miatt meg felgyújtják az egész házat.) Nem értek egyet egy csomó dologban a mai munkáspártokkal sem. Pupu igazát a Kádár-rendszerről osztom - én is Kádárt tartom a XX. sz. legjobb magyar politikusának. Csakhogy a világ megváltozott: ha ma élne Kádár,és 35éves lenne, akkor sem lenne jobb az életünk. A Népköztársaság jogrendje,felépítése nagyon hasonló volt a mai NER-éhez, csak akkor munkaerőhiány volt (egész Európában egyébként),kellettek a munkáskezek, hogy a háborús pusztítást újraépítsék. (Nem 1948-ig - sokkal tovább, legalább 1970-ig.) És ott volt a Szovjetunió, aminek a puszta léte az egyik feltétele volt a nyugati jóléti társadalmaknak. (Mióta megszűnt,a nyugatiak is szívnak.)
Ezek miatt nem voltak illúzióim 1989-ben,és úgy véltem, jogállamban, szabadelvű (liberális) keretek között eredményesebbek lehetünk.
Mára hajszálra azonos következtetésre jutottam, mint Orbán, csak fordítva. A bunkó, mohó, irigy, soviniszta (nem nacionalista, az más!),irredenta jobboldal nem ért másból,csak a proletárdiktatúrából. És azon gondolkodom, hogy visszaállok kommunistának, és mindenki nyalja ki!

Névtelen írta...

neveletlen

kedves talalom, nem kell visszaállni kommunistának, az egyenlőség mást jelent mostanság, valami újat.:)
Tudom, hogy Pupunak a 'kamuba sült pogátsa' nem ízlik, de nyugodtan kóstolgassátok, nem kell félni, nem fog fájni.:)
http://ujegyenloseg.hu/

Ja, és a Feleség verseny, amit az első hozzászóló említett, kötelező olvasmány.

Szigorújan a topokhoz pediglen: ébreszd fel a magyar népet.
https://www.youtube.com/watch?v=aqoMEzTzOjU

talalom írta...

Neveletlen! Az újegyenlőség nem kezdődhet másként, mint a feltétel nélküli, mindenkinek járó (milliárdosnak is!) alapjövedelemmel.

Netrunner71 írta...

Kedves Pupu!

Engedje meg kérem, hogy (reményeim szerint röviden) összefoglaljam, megfogalmazzam Önnek egy 46 éves szakmunkás véleményét arról, hogy mi is folyik ma hazánkban.
Tenném ezt azért, mert írásai alapján úgy gondolom, érdekelheti egy ilyen vélemény is.

Legutóbbi, „Forradalmi nyuszi” című bejegyzésében ezt írja: „márpedig tegnap tisztán látszott a különbség a szaxervezeti beszámolókon szocializálódott korosztály és a diákok tüntetése között - utóbbi mintha magávalragadóbb lett volna”.
Valóban szembetűnő, hogy a megmozdulásokon résztvevők jellemzően 30 körüli fiatalok.
Vajon miért nem sikerül 40-50 közötti korosztályt - így engem sem - sikerrel megszólítani?
Mert belefáradtunk. Hogy mibe? Megmagyarázom.
Nem, nem azért mert Fidesz rajongók vagyunk. Mi ugyanúgy rosszul vagyunk a nagyképű, arrogáns politikától, és ugyanúgy változást szeretnénk.
Ennek megértéséhez azonban kicsit vissza kell ugranunk az időben, úgy 1990-ig.
1990-ben 19 évesen úgy hittük, megérkezett az igazi demokrácia. Elmentünk első szavazásunkra és vártuk, hogy most mi lesz.
Apám, - aki 1938-ban született, látta az ötvenes éveket, majd a Kádári konszolidáció eredményeként a sokat szidott, langyos vízként aposztrofált 70-es, 80-as éveket – vegyes érzelmekkel jött el szavazni.
Ő, - aki 16 évesen már bányában dolgozott, később is melósként élte a hétköznapokat, anyámmal együtt felnevelte bátyámat és engem, szakmát adott a kezünkbe, taníttatott - nem volt róla meggyőződve, hogy most akkor minden oké lesz. És, igen a mostani felfogás szerint Ő már avíttas felfogású retró kommunista lenne, pedig csak annyit tett, hogy dolgozott, és elfogadta az elvet, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van”.
És igaza lett.
Láttuk, ahogy eladják alólunk a gyárakat, bányákat, ipart és mezőgazdaságot. Az akkori értelmiségi fiatalok lázadtak, csendes forradalmat csináltak. Csak az általános értelemben vett melóssal nem foglalkozott senki.
Az emberek négy év után rájöttek, hogy ez így nem jó, visszaszavazták a baloldalt.
Nem részletezem, mindenki ismeri az időszakot, négy évig tartott. Hogy miért? Mert a melóst megint leszarták. Ezután szükségszerűen jött a Fidesz, de nem azért mert azt hittük ők a megváltók, csak reménykedtünk, hogy az Istenadta népnek hullik majd le morzsa a Nagy Asztalról.
Nem hullott. A melós dolgozni akart, de nem voltak gyárak, nagyvállalatok, csak - a KSH adatai szerint 2003-ban 71765 új vállalkozás indult – vállalkozások, ahol bejelentés nélkül, napi 10-12 órában dolgozott, hogy megéljen, de ez senkit nem érdekelt. Az értelmiség sütötte pecsenyéjét, és amíg volt aki dolgozzon, észre sem vették, hogy maguk alatt is vágják a fát.
A kőműves, a víz-szerelő, a bolti eladó, megint magára maradt, senki nem szervezett tüntetést értük.
Most, huszonhét évvel a rendszerváltás után azt látjuk, hogy akárki került a hatalomba, csak a zsebét tömte. Mind. Soroljam? Offshore cégek, tönkrement vállalkozások (ahol csak a kisember nem jutott a pénzéhez és ezért öngyilkos lett), vagy csak egyszerűen eltulajdonított nyugdíjpénztár.
Nem most romlott el minden, egyik napról a másikra. A baloldal töketlenkedett, az értelmiség hallgatott végig.

folytatás következik

Netrunner71 írta...


második rész

Sajnos, nehéz ezt az állapotot pontosan leírni, mégpedig azért, mert nem ilyen fekete és fehér.
Az egyik ismerősöm fuldokolva gyűlöli Orbánt. Azzal indokolja, hogy 1994 és 1998 között ő jól élt, utána meg nem. És szerinte minden rosszért a „zsebdiktátor és bandája a felelős”. Ő azt hiszi, ha ellent mondok neki, ha nem vagyok vele, akkor ellene vagyok.
Ha megpróbálok arról beszélni, amit itt most leírok: Fideszbérenc vagyok. Ha jobbikos emberrel beszélek ugyanígy: hazaáruló liberális vagyok. Ha Fideszessel nem értek egyet, kommer vagyok.
Persze, ezt már megszokhattuk: Schiffer András kevés híján náci lett Kálmán Olga egyik műsorában.
(na, ez azért már eléggé pikáns!)
27 évig a melós csak egy szükséges rossz volt. A társadalom peremére szorult robotként tekintett rá a többdiplomás értelmiség, „ha nincs diplomád senki vagy!”, ezt sulykolták a dolgozókba.
Megsértődtünk.
Megsértődtünk, és halkan bólogatva szemléljük a kialakult helyzetet.
Nincs melós.
Lám, lám, lám. Szakmunkásképzés sincs.
Van viszont sok egyetem és főiskola, csak ott azt nem tanítják meg, hogy miként kell egy mosógépet elindítani, egy villanykörtét kicserélni. Eddig nem volt baj, elég volt leszólni a magas lóról és már meg is oldódott a probléma. De most, amikor nincs kinek leszólni, kezdődnek a gondok.
Persze, pár éve még elhangzott a felháborodott kérdés: „ …miért kerül ennyibe ez a munka? Én két diplomával sem keresek ennyit!”
Sokszor elhangzik a fogalom: piacképes végzettség. Lehet, hogy az a két diploma nem is ér semmit?
A sok használhatatlan szak mellett a tényleges értékek is devalválódtak. Így lehet az, hogy ma egy tanár annyit keres amennyit. Melós lett Ő is.
Most sokan mozdulnak meg a CEU-ért. Ma, Magyarországon - ha jól számoltam - 36 egyetem van, az átlagember úgy érzi, ez elég, és nem áll be a sorba a 37.-ért. Persze, tudom, hogy ez már nem csak a CEU-ról szól.
Igen, itt tartunk. Nincs melós. Az irodából kiskosztümben kitipegő frissdiplomás hölgy nem érti, hogy miért áll hosszú sor a pénztárnál. Reklamál a boltvezetőnél, aki széttárja a karját: „kevesen vagyunk, nem jönnek ide dolgozni”. És ha meglobogtatja a diplomát, akkor is sorba fog állni.

És, hogy ne essek az általánosítás hibájába, beszélnék még pár szót a jelenről.

Én sem tartanék ott, ahol most tartok. Eredményeimet nagyra becsült, két diplomás főnökömnek köszönhetem. Ő támogatott, hogy esti iskolába járjak, továbbtanuljak. Éveken keresztül jártam el munkaidőben tanulni. Azután még egy iskolát kezdem el, miközben a munkámmal kapcsolatos ismereteit továbbadta nekem is.
Lehetne így is. Ha 1994 és ’98 között (vagy az után) ilyen emberek vezették volna az országot, most nem lenne felfordulás, mindenki tenné a dolgát.
Közösen
Nem lenne ekkora társadalmi különbség, és egy elégedettebb országban élhetnénk.
Pedig szerintem neki is oka lenne, hogy sértődött legyen, 1989-ben egy mozdulattal állították félre a többi képzett, modern felfogású vezetővel együtt. (és itt most gondoljunk csak vissza a „szaxervezeti beszámolókon szocializálódott korosztály”-ra!)

Mondhatnánk, mi, melósok fogjunk össze! De támogatás nélkül ez biztosan nem megy. A jelenlegi baloldal széttagoltsága, konszenzus hiánya miatt nem tud mögé állni egy civil kezdeményezésnek. Ki marad még? Simicska és a jobbik? Nos, abból ugyanúgy nem kérünk.
Egyáltalán: kell a melós a baloldalnak? Igen? Akkor miért nem szólítja meg őket?

Várjuk a megkeresést!

Kedves Pupu! Picit hosszú lett, de ha elolvasta, megköszönöm megtisztelő figyelmét!

Üdvözlettel

Egy melós.

mavtelep írta...

Netrunner71
Előszór is itt - kortól, nemtől, iskolától, munkahelytől függetlenül - mindnyájan tegeződünk, tehát tedd ezt TE is,
Amikor születtél, akkor néhányan közülünk már dolgoztak, én egy azóta már eltűnt angyalföldi gyárban és nagyon örülök, hogy hallom egy igazi melós véleményét.
Elődeit jó példát adtak !

talalom írta...

Kedves Netrunner71! Akkor Te tudod, micsoda különbség szünidőben a nyaralási zsebpénzért dolgozni, vagy leülni a munkapad elé 17 évesen, és végiggondolni: innen csak a nyugdíjkor állhatsz föl. Én is tanultam este (munkaidő után), van főiskolai papírom is, de komolyan vehető diplomám nincs. Az 52 év alatt-amit összesen dolgoztam,- háromszor kellett pályát,szakmát, életformát váltanom - egyszer önszántamból még '72-ben, kétszer kényszerből. Nem bánom, néha még élveztem is, hogy egészen új körülmények között is megállom a helyem. A valahai munkatársaimmal beszélgetve én úgy látom: a "melósok" nagyon nehezen váltanak. Az egyik volt kolléganőm pl. hosszasan panaszolta, hogy 25 év után átszervezték az üzemet és másik munkaasztalhoz kellett ülnie. (Már mindannyian hetven körül vagyunk, nyugdíjasok.) A másik, még ennél is nagyobb baj, hogy még az a fiatal korosztály, mint Te is, még mindig azt képzeli, hogy majd a politikai hatalom juttat neki bármit.Frászt: keményen ki kell harcolni. Az utolsó 15 évben érdekvédelemmel foglalkoztam - ráadásul értelmiségi szakmában - hááát, mondhatom, annyi sunyi,buta ember nem jön össze még egy öntödében sem, pedig ott nem a "munkásarisztokrácia dolgozik. Abból lett elegem, hogy nem voltam képes megértetni - a szervezet nem tud "adni" nekik semmit, csak szervezést: a szervezetnek akkora a tekintélye, amekkorát a tagjai adnak annak.
Azt írod:a baloldal nem szólítja meg a munkásokat. Konkrétan mire gondolsz? Valamelyik pártra? Mondjuk az MSZP-re? És hogyan gondolod a megszólítást? Személy szerint Neked küldjenek meghívót? Szemben velem van az itteni MSZP-székháza. Már nem annak a pártnak vagyok a tagja: a rendezvényeik -kivéve a taggyűléseket - nyilvánosak, s hirdetik a székházon (miután fideszes a városvezetés, a helyi lapban nem nagyon kapnak lehetőséget). Tudom, hogy sokan nehezen mennek idegenek közé. De ha ketten-hárman ellátogattok az ottani rendezvényekre - nem feltétlenül az MSZP-re,lehet bármelyik -,lehet, kérdezni is tudtok. Pl: Kinn voltatok ma a Városligetben? Minden pártnak volt ott sátra, ahová bárki odamehetett, kérdezhetett. Mire vártok?

Netrunner71 írta...


Kedves Talalom:

A mai melós azért annál rugalmasabb, minthogy azért panaszkodjon mert máshová került a munkaasztal.
Én azt látom, hogy hajlandó tanulni -már aki-, szakosodni.
Nem, nem a politikai hatalomtól várom, hogy juttasson. És apám sem ezt mondta nekem. Ő azt mondta: tanulj, képezd magad, legyél a legjobb a szakmádban és akkor nem lehet baj.
Azt azonban mindenki tudja hogy ma Magyarországon, a becsületes munkának kevés látszata van, és hogy ez változzon, mégiscsak politikai szándék kell.
Tudomásul kell venni, hogy nem mindenki akarja egy életen át képezni magát, megelégszik azzal, hogy dolgozik. Nem mindenki teszi magasra a lécet, de ilyen is kell, így teljes egy társadalom.

Kicsit úgy érzem a hozzászólásodból, hogy csakis mi tehetünk arról, hogy itt tartunk.
Még egy picit el is mosolyodtam azon, hogy még 46 évesen is takonypóc vagyok. Értem én, hogy vannak nálam idősebbek -és szívesen meghallgatom a tanácsaikat is-, akik nyilván többet tapasztaltak, de pisis sem vagyok már. Aktív életet él a mi generációnk, belülről látjuk a mindennapos gondokat, és aki ma munkát keres, tudja miről beszélek.

Harcoljunk keményen. Nehéz ám három műszak mellett harcba indulni.
Nem világmegváltásra, csak egy pici szemléletváltásra lenne szükség, hogy a dolgozó ne érezze már állandóan azt, hogy a tápláléklánc végén van, bármi is történjen őt eszik meg.
De mindegy is, van szakmám, és ha jól számolok mindig lesz munkám.
Jelenleg is tanulok, ezért nagyon nem estem kétségbe, lesz jövő.
Apropó, jövő: a melósnak elég lenne az is, hogy nem kell nap mint nap rettegni, hogy mikor rúgják ki, mert nincs rá pénz.
Mert biztosan őt teszik lapátra először.

Persze, nem azt várom, hogy személyesen nekem küldjenek meghívót, és nem is igazán egy konkrét pártra gondolok.
De ahogy a PuPu is írja bejegyzés végén:
" törvényben szabályozott járandóság, társadalombiztosításon alapuló egészségügy, biztonságot adó nyugdíjrendszer és a munkavállalónak jogot adó törvények.",és ennek a megoldását azért senki sem az öntőmunkástól várja el.

Végezetül: nem voltam a majálison, ma a családdal kirándultunk. Jobban esett a kikapcsolódás ezért nem utaztunk fel Budapestre.
Arról, hogy miképpen kellene megszólítani tömegeket? Nem tudom, talán jobb kommunikációval lehetne tábort építeni, de amíg csak a civakodást látjuk itt is meg ott is, fáradtan legyintünk.
És, hogy miért nem gondolok egy pártra sem? Egyszerűen azért, mert a jelenlegi politikai elit magasról tesz mindenkire. Új vezetőgárdára lenne szükség, és nem feltétlenül huszon-harminc évesekre.

Nos, kb ennyi.

PuPu írta...

Kedves "Egy melós"!
Köszönöm a nagyon értékes és korrekt kommentet, így igaz minden, ahogy írod.
A helyzet talán annyival még az általad írtaknál is rosszabb, hogy ma az az általános vélemény, hogy olyan, mint munkásosztály már nem létezik, ami természetesen nem igaz.
Az igaz, hogy a nagyüzemi munkásság száma lecsökkent, hiszen a nagyüzemek száma lecsökkent - de talán ez is volt a cél, hiszen ezek a helyek alkalmasak leginkább arra, hogy a munkásság megszerveződjön saját érdekei védelmére.
Ettől függetlenül ma is létezik a munkásosztály, kicsit széttagoltabban, mint a szocializmusnak nevezett években, és a nagyüzemi munkásságnak sem kell búcsút intenünk, hiszen a régi üzemek helyett új nagyüzemek jöttek és jönnek létre, például a járműiparban - motorgyárak, gumigyárak,- a gyógyszeriparban, a vegyiparban, szóval van nagyüzem és van munkás, csak szervezett munkás nincs még sok, de majd lesz.
Mert munkás ma is van - munkás az, aki a munkaerejét adja bérbe, dolgozzon akár az iparban, kereskedelemben vagy a szolgáltatásban. esetleg a mezőgazdaságban.
És hát persze megváltozott a társadalmi környezet is, az, hogy megszűnt a szocializmus, ahol a gyárak, bányák, gépek társadalmi tulajdonban voltak csak egyik fele a dolognak, a másik az, hogy a kapitalizmus elvesztette a fékjét, melyet szocializmusnak hívtak.
A tőkés félt az összehasonlítástól és aggódott, hogy a szocializmust értékei kívánatossá teszik a kapitalista körülmények között dolgozók számára is, ma ez az összevetési alap nincs meg és a kapitalizmus elpofátlanodott, fokozta az elnyomást és kizsákmányolást.
Ehhez igazodott a társadalmi szerkezet megváltoztatása is, a munkanélküliség elleni küzdelmet néhányan úgy képzelték, hogy iskolába küldik a fiatalokat, mint ahogy eljön majd lassan annak az ideje is, hogy egy felduzzasztott hadsereggel szívassák fel a munkaerő-felesleget.
A diplomás ma még meg van győződve arról, hogy neki semmi köze a munkásosztályhoz, jóllehet neki sincs semmi más, mint a munkaereje, amit el tud esetleg adni a piacon.
Ha szerencséje van, akkor a szakmájában, ha nincs, akkor Angliában, a mosogatódézsa mellett...
Tulajdonképpen arra lehet számítani, hogy végig fogunk menni azokon a folyamatokon, melyeken végigmentek a nyugati kapitalista társadalmak is, és ha nem lesz világégés, akkor megint a kapitalizmus viszonyai között kell élni az életünket, sajnos nagy valószínűséggel a horthysta modell szerint.
A munkásosztály akkor lesz tényező megint, ha összefog, ez ellen viszont mindent megtesznek a társadalom mai urai, akik ugyanúgy szembeállítják a kétkezi munkást a diplomással, mint a társadalom tagjait a pártok manipulálásával.
Fel kellene ezt ismerni és tenni kellene ellene, de nem tudom, hogy lesz-e erre erős akarat, lesznek-e erre alkalmas vezetők, lesz-e épeszű társadalom, vagy továbbra is azon dolgozunk, hogy igazoljuk a régi megállapítást: a kapitalizmusban ember az embernek farkasa...
Köszönöm a hozzászólásod!

:O)))

anteus írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
anteus írta...

Igen jó írás. Elmentettem, folyományai lesznek.

1970 írta...

Szép, mélyen igaz írás. Talán meg kellene mutatni a mai politikusoknak is, hátha (nem hiszem!) kinyílik esetleg a szemük: volt olyan kor, amikor az ország vezetői (az Első Ember biztosan) számára az elvek, az eszmék egy életre szóltak, nem a gatyájukkal váltogatták azt (össze-vissza beszélve mindenhol). És igen: meghatározó volt az emberek boldogulása, előrehaladása, a gyermekeik mobilitásának biztosítása. A politika egyszerűen odafigyelt az emberekre, nem a saját zsebének tömésével volt a vezetés elfoglalva.

"Pedig lenne mire büszkének lennünk, és ahogy megy az idő előre, egyre több dologra."

Bizony, így van...

1970 írta...

"Csakhogy a világ megváltozott: ha ma élne Kádár,és 35éves lenne, akkor sem lenne jobb az életünk."

Kedves talalom!

Történelmietlen és értelmetlen így felvetni a kérdést. Nem csak Kádárt alakította a történelem, hanem ő is vaskosan formálta azt.
Egyébiránt abban igaza van, hogy ez a világ nem a kádári mentalitású, építkező, konszenzuskereső ("kompromisszumok robotosa" típusú) politikusok időszaka, hanem a megosztó, romboló, törtető, önző, harácsoló egyéneké.

sphagin írta...

Kedves PuPu!

Egyetértek veled, mint általában.

Szerintem is a baloldal egyik nagy problémája, hogy meg kell tanulni a megváltozott körülményekhez igazodni.
A "szocializmus" legnagyobb bűne, hogy lebutította a baloldalt. No nem szlogenekben és oktatásban, hanem az életben.

Most döbben rá mindenki, hogy mennyire más volt a Kádár idejében élni és mennyire más most !
Akkor természetesnek vettük azokat a dolgokat, amit most fel se merünk vetni.

A rendszerváltás magával hozta azt, hogy a szocializmus vívmányait is le kellett építeni és ez még most is tart.
Sajnos ezt a baloldalnak is meg kellett tenni, ha a piacgazdaságot szerette volna kiépíteni.
Persze mint szokott lenni, itt is átestünk a ló túlsó oldalára némely esetben és a baloldal hitelességi válságba került.

Ma még a dolgok nem rendeződtek és kell még egy kis idő, hogy mindenki megtalálja a maga helyét.
Sajnos Orbánék ezt a dolgot nem segítik, hanem még jobban összekuszálják.

Egy biztos, hogy, ha a baloldal nem küzd és nem sürgeti a maga helyének a megtalálását, a jobboldal ezt nem teszi meg.
Pedig mind a kettőnek a hasznára válna a dolog, mert az Ilyen Orbánféléknek attól kezdve nem lenne helye.

Üdv Sphagin.

Névtelen írta...

sphagin!

'Ma még a dolgok nem rendeződtek és kell még egy kis idő, hogy mindenki megtalálja a maga helyét.
Sajnos Orbánék ezt a dolgot nem segítik, hanem még jobban összekuszálják.

Egy biztos, hogy, ha a baloldal nem küzd és nem sürgeti a maga helyének a megtalálását, a jobboldal ezt nem teszi meg.'

Igen, én is így látom, csak nem tudtam volna ilyen szabatosan megfogalmazni.

1970 írta...

Kedves sphagin!

Nem, nem a szocializmus időszaka "butította le" a baloldalt, hanem azok a rendszerváltás utáni magukat baloldalinak mondó vezetők (tisztelet a kivételt jelentő Horn Gyulának!), akik a baloldaliság nevében azt művelték, amit műveltek.

"Most döbben rá mindenki, hogy mennyire más volt a Kádár idejében élni és mennyire más most !
Akkor természetesnek vettük azokat a dolgokat, amit most fel se merünk vetni."

Pontosan erről írt fentebb "egy melós" (Netrunner71), aki világosan leírta, hogy 1990 környékén a tapasztalt édesapja "vegyes érzelmekkel" fogadta a rendszerváltást. Én azt gondolom, hogy erre sokan nem most döbbennek rá, hanem már akkor volt erről erős sejtésük, amiket az elmúlt 27 év - sajnos - pontosan igazolt is. Különösen azoknak lehetett erről tapasztalatuk, akik ebben az országban éltek már a II. vh. előtt is. Gyanítom, erről még keményebb tapasztalataink is lesznek:(

talalom írta...

Netrunner! Én biztos,hogy nem "takonypócoztalak" le, szerintem még egy 16 éves véleményére is oda kell figyelni, mert nem hülye,csak másképp gondolkozik, mint egy hetvenéves.
Lehet, hogy a munkásosztályról szkeptikusabban fogalmaztam, mint a rózsadombi párás szemű "szociálisok", de ennek a proliszármazásom (büszke vagyok rá, jobb a vörös, mint a kék vér:))), meg az lehet az oka, hogy tízenévig magam is munkapad mellett, normában dolgoztam. Később se kerültem messze a műhelyek világától, ma is látom, mivel küzd a melós: az egyik unokatestvéremtől,aki egy multinál dolgozik (jó beosztásban "sales manager"), a másiktól,aki óvónő egy önkormányzatnál, a harmadiktól,aki orvosasszisztens egy kórházban, a negyediktől aki taxis a fővárosban, az ötödik tanár, a hatodik a GE vidéki gyárában üzemvezető (32 unokatestvérem van, legtöbbel kapcsolatban vagyunk, nem sorolom mind, de van hetedik is, aki most jött vissza Londonból.)
1970! Nem kétséges, hogy jelentős személyiségeknek - Kádár ilyen volt - van hatásuk a történelmi eseményekre (de nem a folyamatokra). De a társadalmakat mozgató törvények objektívek (óhMarx!). 70 év alatt bebizonyosodott, hogy a közös(állami, népi,mindegy) tulajdont nem képes hatékonyan működtetni a közösség. A Szovjetunió nem azért esett térdre, mert jött Gorbacsov, hanem azért, mert a hadi potenciálját csak annak árán tudta az USA-éval szembe állítani, hogy a szovjet népek életszínvonala mélyen a magyaré alatt volt. Szegény és elbutított nép pedig nem képes még jó hadiipart sem fenntartani. (Bár az orosz hadiipar még ma is képes némi ellenállásra, toporzékolnak is emiatt az amcsik.) Akkor már régen lázadoztak a köztársaságok - ha nem is lehetett itthon tudni erről. Egy ismerősöm 1985-ben úgy jött haza a Kaukázusból,hogy azt mesélte: ha az ottaniakat behívják, azt kérdezik van-e fegyver, vagy hozzak? A magyar gazdaság a KGST-hez képest volt világszínvonalú - vakok között félszemű a király. Ez abban a pillanatban bebizonyosodott, amikor az oroszok elkezdték "konvertibilis rubelért" szállítani az energiát. (1982-83 körül: akkor kezdődött a magyar állam adósságspirálja.)
De nem szaporítom a szót: nem kell mindent az egyébként általunk választott vezetőinkre fogni. Nekünk is lenne tennivalónk.

anteus írta...

Minden a fatalokon fog eldőlni. Ha ezt a mostani látványos politikai happeninget, lábon kihordott Woodstockot felváltja poltikai hatalom követelése. A játékot a munka.
A momentum már itt van.

anteus írta...

Minden a fatalokon fog eldőlni. Ha ezt a mostani látványos politikai happeninget, lábon kihordott Woodstockot felváltja poltikai hatalom követelése. A játékot a munka.
A momentum már itt van.

1970 írta...

Kedves talalom!

Értem én a "szent szöveget", amit unos-untalan ismételgetünk: a "csúnya, ronda, nem hatékony" szocializmus, meg a "csillogó-villogó" kapitalizmus.... (Átestünk a ló másik oldalára, alaposan, ha Hofi klasszikus paródiájára gondolok!)
Na, de 27 év után el kellene már gondolkodni azért néhány dolgon (azon túlmenően, hogy a jelenkori kapitalizmus trumpostól, le penestül minden csak nem egy leányálom), pl.:
Miért mondhatta ez a pszichopata b..rom már 2004-ben szűk körben (egy kutatásra alapozva), hogy "győzött a Kádár-rendszer"?
Miért gondolta a 15-29 éves fiatalok (!) 70 százaléka (!) 2012-ben, hogy "mindent összevetve jobb volt az a világ, mint a jelenkori"? (Magyar Ifjúság 2012 kutatás - a tavalyiban már rá sem mertek kérdezni, miután a 2008-as kutatásban még "csak" 49% mondta ezt).

Valami nagyon nincs rendben ezzel a fenti "szent szöveggel"! Arról nem is beszélve, hogy jelenünk még csak a kapitalizmushoz sem hasonlítható, inkább egy közönséges maffiaállam.
Mi vezetett ide? Nem kellene egy kicsit rámutatni arra, hogy az 1990 és 2010 között eltelt 20 év milyen módon ágyazott meg ennek a szörnyedelemnek? És végül: Ugye nem azt akarjuk mondani, hogy "dicsőséges" jelenünk (ez a híg emberi ürülék, amivel ezt a kort jellemezni lehetne) társadalmi, erkölcsi, sőt gazdasági (nézzük csak rá a jelenlegi államadósságra!) tekintetben hatékonyabb és eredményesebb lenne a Kádár-korszaknál?!

talalom írta...

1970!Lehet, hogy ez "szentszöveg" de így történt. Szerinted a Szovjetunió (akkor még volt) miért adta át a teljes közép-európai befolyási övezetét? Ha már Hofi: anno azt mondták, hogy Hofi csodát teremtett: nem a rendszeren, hanem a rendszerért röhögtek az emberek. Egyik jelenetének pl. ez a vége: "Hamarosan megjövök. Aláírás: szocializmus. Én megvárom" - mondta Hofi. Aki egyébként számtalanszor kifigurázta a lógást, a "melós" bunkóságát,kisszerűségét is. Mellesleg a Kádár rendszer nem szocializmus volt, még önmeghatározásában is csak "lerakta a szocializmus alapjait". Jogrendszerében, a gazdaság szervezésében pedig egy állammonopolista feudál-kapitalizmusra hajazott leginkább, és ez elvérzett a versenyben. Én úgy vélem: nem vagyok elég okos, sem szép, sem gazdag, hogy a sokaság ellenében sikeres lehessek, csak együtt a magamfajtákkal tudom a hangom hallatni. Ezért vagyok szocialista.
A fiatalok azért hiszik, hogy jobb az a világ, mert keveset tudnak róla. Mondok példát: amikor bejött,hogy utazhatunk bárhová, csak legyintettem. Addig sem volt pénzem utazgatásokra, pedig nem kerestünk rosszul, mégis az első 15 évünk ráment, hogy a nagymama konyhájából összkomfortos lakásunk lehessen.(Nem járt "tanácsi" annál többet kerestünk, az öröklakásra meg minden pénzünk ráment - pedig 35 éves törlesztésre vettük.) Utazgatásra nem is gondolhattunk: akkor meg már pláne nem, amikor a lehetőség mellett úgy tízszeresére drágultak az utak. Mégis örültem: legalább a fiamnak lesz lehetősége.(Így is lett.) Vagy: azért van A kategóriás jogosítványom is, mert nem is gondoltam arra, hogy valaha autóm lehet. 1967-ben 1500 ft volt a fizum,egy Trabant meg 38 ezer forint, számold ki. (Kezdő voltam, két éve dolgoztam, szakmunkásként. Az érettségizett barátnőm 1200-at keresett.)
Nem panaszkodom, jó életem volt - nyugodt,és ha munkahelyi gondom adódott, egyszerűen odébb álltam, ráadásul több pénzért és jobb állásba. Emiatt volt élhetőbb, de más szinten. A mai körülményeket sem tartom "híg f..snak", de az tény, többre mennénk, ha megpróbálnánk megérteni egymást. Ahogy én próbálom megérteni az indulataidat. Pl: én azért tartom a jelenlegi kormányfőt kártékonynak,mert amikor rájött,hogy a többség a Kádár kort jobban élte meg, odafelé halad. Csak mások a körülmények.

mavtelep írta...

talalom
Én nem úgy látom, hogy a kormány a hajdani Kádár kor felé halad.
Szó szerint ugyanazt az utat tettem (tettük pár millióan) meg amit Te, de ELŐRE haladtunk.
Most mindenben a leromlást látom, a hétköznapok biztonságáról nem is beszélve, - telefon van, de munkahely sokaknak nincs.
Persze teljesen más lett a világ : nem tudunk okosat mondani Netrunner71-nek, mert az ő és korosztálya közegét/környezetét, lehetőségeit nem ismerjük.
Fogalmam sincs, hogy kellene közelednünk egymáshoz, - a Kádár korban legalább ez nem volt gond.
Szervusztok, jó reggelt !

talalom írta...

Igazad van mavtelep (sokszor van igazad, olvaslak)! Az volt a legfőbb jó: mindig tehettünk egy lépést a JOBB felé. De a RENDSZER (jogszolgáltatás, politikai-gazdasági irányítás stb.) olyan volt, ami felé ma a NER igyekszik. A különbség az: a kontroll nélküli (nem demokratikus) társadalmi összjáték nem képes alkalmazkodni,ezért fokozatosan szegényedik,tehetetlen lesz. A NER ura és parancsolója szívesen osztogatna, de belátta: mindenkinek nem tud. Ezért megelégszik azzal,hogy annak a kétmilliónak oszt, amelyik hatalomban tudja tartani.
1989-ben nagyon szkeptikus voltam. Láttam,hogy a Kádár-rendszer éhesei hogyan vetik magukat a koncra. Nem a csíkoszászlósok voltak a legtöbben: akkor még csak megvetés fogadta volna őket. Sose felejtem el: az egyik első tüntetésen a MOM esztergomi gyárának dolgozói vonultak fel az igazgatójuk MELLETT: követelve,hogy a gyár önálló lehessen a budapesti központtól, mert így beszállt a külföldi befektető. Nem fogták föl, hogy a MOM nélkül semmire sem mennek. Van ma esztergomi szemüvegkeret-gyár? Folytathatnám a sort,de minek. Itt mindenki úgy gondolta,hogy olyan jól dolgozik(igazgatótól az udvar takarítóig),hogy na.Hiába mondta maga Kádár is (és hányszor Hofi is!), hogy már nem többet,hanem jobban kellene csinálni. Emlékszik még valaki az"álljunk át az extenzív termelésről az intenzívre" 10 évig hajtogatott mantrájára? (Kb.1979és'89között.) De nem sikerült,mert a gazdaságirányítás merev volt.

1970 írta...

talalom

Nincs igaza abban, hogy ez a rendszer a Kádár-kor felé halad! Ez nagyon súlyos félreértése a jelenleg zajló folyamatoknak. Sajnos, vannak (főleg a liberális, meg momentumos oldalon), akik ezt a sületlenséget tudatosan tömik az emberek fejébe:(
És még egy dolog (mert sokan csak az anyagi dolgokkal jönnek; most van kocsim, mobilom, stb.): a Kádár-korban a társadalmi szolidaritás, kohézió tudatos építése folyt. Ma ennek a tudatos rombolása folyik. Ez ennek a "híg f.s" rendszernek a legnagyobb bűne.

pleinair írta...

1970,

mint általában, most is egyetértek veled.
Szép is lenne, ha visszatérne a Kádár-kori létbiztonság és társadalmi nyugalom, a nemtől és felekezettől független békés egymás mellett élés, ha elítélendő lenne a zsidózás, cigányozás,
stb.
A Kádár-kor felé haladás azért is lehetetlen, mert más a nemzetközi helyzet,
és a puritán, kompromisszum kész, világszerte megbecsült Kádár helyében egy mocskos kezű tolvaj és bandája ül marakodó ellenzékével együtt az ország nyakán.

1970 írta...

"A Kádár-kor felé haladás azért is lehetetlen, mert más a nemzetközi helyzet,
és a puritán, kompromisszum kész, világszerte megbecsült Kádár helyében egy mocskos kezű tolvaj és bandája ül marakodó ellenzékével együtt az ország nyakán."

Kedves pleinair!

Igen, azt hiszem ez a legjobb jellemzése annak a kontrasztnak, ami a Kádár-kor és a mai világ között van. Egyben jelzi is a problémák lényegét...