2021. november 1., hétfő

A NYÚL ÜL A MEZŐN, RESZELGETI A KÖRMÉT ÉS BESZÉL HÜLYESÉGEKET



Elolvastam Lengyel László legutóbbi eszmefuttatását a Népszava Szép szó mellékletében.
Valószínűleg mazochista vagyok, hiszen a neves szerzővel kapcsolatban már több fogadalmat tettem, hogy kerülni fogom írásait, de hol álmélkodás, hol nevetgélés céljából - valószínűleg jellemgyengeségem okán - időnként azért bele-belelesek egyik-másik művébe, hátha a vak tyúk éppen abban talál szemet.
Ezidáig még nem talált, és ez az írása sem töri meg a trendet, csak visszaigazolja véleményemet, melyet róla és a hozzá kapcsolható úgy általában okos, de összességében kártékony csoportról alkottam, úgy négy évvel ezelőtt.
Általában más szerzők műveivel nem szeretek foglalkozni, mert hiszem, hogy az olvasó képes önállóan is kiválasztani a számára elfogadható hasznos gondolatokat.
De azt is tudom, hogy ez leginkább tendencia-jelleggel érvényesül, és ameddig érvényesül, addig rengeteg kárt tud okozni egy a közéletben - ki tudja miért, az Úr útjai kifürkészhetetlenek... - csalhatatlannak elkönyvelt vátesz.
Mint jelen esetben is, ha nem tévedek.


Lengyel László ezen opusa majdnem napra egyszerre került közlésre a mozikban bemutatott, régi szép emlékeket felidéző (tudod, mikor kivezényelték az osztályt a Komisszár című halhatatlan szovjet alkotás megtekintésére a Vörösmarty moziba) film bemutatójával, ezzel is  erősítve az ellenzéki akcióegységet.
Félreértés ne essék, nem az a bajom, hogy Márki-Zay Pétert reklámozza, hiszen látom, hogy a kis belső puccs sikeres volt, és kényszerhelyzetbe hozta az ellenzéket, most ez a kalap jutott nekünk.
Hát most ezzel kell köszönnünk, de mindenképpen köszönnünk kell, mert az ellenfél már így is  iszonyatos károkat okozott ennek az országnak, és ha nem akadályozzuk meg ma legitim eszközökkel, akkor legközelebb már fegyverrel sem lesz megakadályozható ámokfutása Európából kiszorult országunkban.
Támogatnunk kell tehát a közös jelölteket, persze nem szükségszerűen a Nagy Politikacsináló elképzelései szerint, hiszen vágyaival ellentétben a majdan megválasztásra kerülő képviselők továbbra sem lesznek az esetleg megválasztásra kerülő miniszterelnök képviselői.
Ez az összefogás a pártok összefogása, a képviselők a pártok képviselői, közöttük kell a konszenzust folyamatosan fenntartani, merthogy ez egy koalíciós kormány lesz - vagy egyáltalán nem lesz.
És azt is tudni kell, hogy ebben a politikai formációban éppen az ő miniszterelnök-jelöltje a kakukktojás.

Lengyel László minden ellenkező híresztelés dacára nem demokrata, hiszen ha az lenne, akkor nem arra használná a neki juttatott média-felületet, hogy régi szép szokásához híven Gyurcsányt ekézze, amin leginkább csak mosolyogni lehet, hiszen most sem mond semmit, ami konkrét lenne, csak úgy általában fogalmazza meg a 2002 és 2009 közötti kormányzásra vonatkozó kritikáját.
Ebből a 2002-2004 közötti időszak Medgyessy Péter nevéhez fűződik, akit szintén utál a jövendő elhivatott alakítója, mert felszámolta a Pénzügykutatási Intézetet és kihúzta a fenekük alól a biztos széket, arra késztetve őket, hogy a piaci viszonyok között bizonyítsák rátermettségüket.   
Hát strapásabb, mint költségvetési pénzből lenni okosnak, de mint a példa is mutatja, nem lehetetlen.
Ami Gyurcsányt illeti, a gyűlölet oka legfeljebb a cipőméretük közötti differencia lehet, meg talán még az is, hogy a DK elnöke önjáró, és saját véleménye alapján működik - hol jól, hol rosszul, de nem szorul a vátesz-kommandó szűk, de bőségesen erőszakos körére.
Lengyel László biztatja szíve legújabb választottját, hogy váljon államférfivá.
Ami engem illet, sok sikert kívánok hozzá, bár az út hosszú és göröngyös, és az első métereken nemigen látszanak még sem a kátyúk, sem az útra esett sziklák, sem a vándor valós képességei, merthogy a megtett utat csak a célban lehet hitelt érdemlően értékelni.
Ez persze a neves szerző esetében sem lesz másként, és lassan már iparkodnia kell, hogy elsimítsa saját útján a számtalan hasraesése által ütött lyukakat, bár igaz, a korral a szem romlik és visszatekintve csak az út szegélye vehető ki tisztán, és csak a döngő lépteire emlékszik az érdekelt.


Márky-Zay legfőbb választási előnye Lengyel szerint, hogy nem Gyurcsány, és nincs köze a Gyurcsány-korhoz.
Nem éppen a legelegánsabb megállapítás egy politikával főfoglalkozásként foglalkozó közírótól, ha nem kötne az udvariasság követelménye, akár szánalmasnak is mondhatnám.
Hogy mennyire az, azt jól jelzi, hogy szépen összecseng a Fidesz törekvéseivel, de hát, mint tudjuk a hatalomhoz vezető út ritkán egyenes. 
Hogy valaki egy ország vezetésére ajánlott jelöltjéről azt képes megállapítani, hogy ez alkalmasságának legfőbb értékmérője, ez sértő, elsősorban a jelöltre nézve. 
Mert ugye az, hogy majd meg fogja tudni szólítani a bizonytalankodó jobboldaliakat, arról már bebizonyosodott, hogy nem igaz, legfeljebb az ellenzéki szavazótábor politikai térképének átrajzolásában érhet el átmeneti eredményeket elsősorban a tapasztalatlanabb korosztályok között - egy újszülöttnek minden vicc új, ugye.
Azt is írja, hogy személyével átléphetünk egy szakadékot, lehetővé válik egy demokratikus nemzeti egység létrehozása.
Persze, ott lesz - mindjárt a repülő elefánt és a galoppozó lajhár mellett a világ csodáinak kiállításán.
Nemzeti egység nincs, és nincs is rá szükség, legfeljebb a tömegkommunikációs szakembereknek, mikor éppen néphülyítéssel foglalkoznak.
Demokráciára van szükség, garanciákra az egyeduralom ellen, folyamatos vitákra és ezeknek teret adó intézményekre, a hatalom fékjeire és a hatalmi ágak ellensúlyaira, hogy ne tudjon az arra hajlamos politikus diktatúrát létrehozni.
De arra, hogy közösen énekeljük, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére - no, ez kell a fenének.
Mint ahogy az se kell, hogy választást lehessen nyerni a " mi kőne, ha vóna" jelszavával.


És ez a szakértői kormány is, ugye...
Ki a szakértő?
És miben szakért? És a miniszterelnök a szakértők szakértője?
Ostobaság, hiszen a Nagy Liberális Megmondó a szocialista társadalmat favorizálja éppen, mindenesetre azt a kort, melyben ő már ismerkedett a munka világával, amelyben a szakmai hozzáértés már felülírta a feltétlen politikai hűség kritériumát.  Ez ellen nekem személy szerint nincs kifogásom, mindössze az ő elveit nemigen látom érvényre jutni.
A liberális állam a pártrendszerre épül, a pártok fejezik ki a társadalom különböző szegmenseinek érdekeit, ezért is béna a mi társadalmunk, mert minden párt minden társadalmi réteg (jaj, majdnem osztályokat írtam, piha!) minden igényét ki szeretné elégíteni, de mint a tortaszeletelésnél ez azonnal kiderül: ha egyiknek nagyobb szeletet adsz, a másiknak kisebb jut.
Azt is taglalja, hogy Márki-Zay nem csak magát, de Magyarországot is elfogadottá teheti Európában - bár meg nem értem, hogy ezt miért egy személyhez köti, hacsak nem az egyeduralmat favorizálja.
Magyarország nagyon is elfogadott volt Európában, aztán részben az ő és elvbarátai tevékenysége nyomán az elfogadottság kissé alábbhagyott, de az országgal nem lesz baj.
Márki-Zay meg bizonyára rövid időn belül fel fog nőni a feladathoz - reménykedjünk ebben -  hiszen elég ehhez erőszakosnak lenni, mint tudjuk.
A szakértelem egyébként is bolsevista trükk, a tapasztalatok teljes hiánya meg szabaddá tesz, mint Goebbels óta ezt is tudjuk.
Merthogy azt is bizonyítani kell, hogy megbízható küllői vagyunk az amerikai biztonsági  szövetségi rendszernek, mégha az nem is mindig az európai érdekek mentén működik.
És , hogy hova akar tartozni a magyar nép, Európához vagy Kínához, esetleg Oroszországhoz?
Nem a mi szándékunkon múlik, hanem a tényeken, a gazdasági kapcsolatokon, a nemzetközi közösség hozzánk való viszonyán, saját gondolkodásmódunkon, társadalmunk berendezkedésén - és nem a deklarációk szintjén, hiszen, mint külügyminiszterünk állásfoglalásaiból tudhatjuk, mi vagyunk Európa legdemokratikusabb országa.


A korrupcióellenes fellépésre is Lengyel jelöltje a legalkalmasabb, és az ellenzék is holnaptól egységessé válik, vagy kisnyúl.
Ennek megfelelően - mint a neves szerző megállapítja - az ellenzéki miniszterelnök-jelölt a  pártok felett áll, ő és csapata (Lengyel és Társai Zrt) határozza meg a választási napirendet, alakítja ki a választási programokat író bizottságokat, nevezi ki az árnyékkormány tagjait, így lesz a farokból természetes evolúció útján komplett kutya.
Mondjuk ennek kissé ellentmond, hogy a miniszterelnök-jelölt saját erőből jelenleg nemigen tud még egy nápolyit se felemelni, de bízzunk az ötletadók leleményességében, meg abban, hogy a pártok nem alkalmaznak ökölbeszorított kezük lengetésével egyezményes jeleket, merthogy mintha az egész attrakció a közös megegyezésre épült volna, és a legnagyobb hibának ebben ma az látszik, hogy beengedték maguk közé a magukat civilként definiáló ködszurkálókat és szerencselovagokat.
De az adu-ász még hátravan: az igazi ellentét Gyurcsány és Dobrev Klára között van, akinek választania is kell az ellenzék és Gyurcsány DK-ja között.
Gondolom, ez a kötelezően alkalmazandó vicc...
Mint ahogy - szerinte - a DK tagságának is választania kell, Dobrev és Gyurcsány között.
Nekünk pedig az ő gondolkodásmódja és a józan ész között.
Ezt hívja ő a cél érdekében történő összefogásnak.
A nagyívű gondolkodót cseppet sem zavarja, hogy ha a mai ellenzékből kivonja a DK-t, akkor az nagyjából olyan, mintha a kovászos uborkából kivonná az uborkát - ami marad, némi zavaros, savanyú lé, jó az is persze, másnaposság ellen.

Csak remélni lehet, hogy Márki-Zaynak azért ennél több esze és politikai érzéke van.


Ül a nyuszi a mezőn, puskával a kezében és rendszeres időközönként tökönlövi magát, de - igaz, egyre magasabb lágéban -  mindig meg tudja magyarázni, hogy már megint miért neki volt igaza.
Ha nem volna ennyire kártékony jókat lehetne röhögni rajta...


:O)))

8 megjegyzés:

Bubu64 írta...

Most éppen bot vagyunk a küllők közt mondá a főni.

Kapat írta...

A sebzett vad éppen úgy viselkedik, mint a hiúságában megbántott ember.
Az ember faji megkülönböztetésként megtanulhatna elvonatkoztatni, amire az állat képtelen. Egy régi sérelem lehet, mely munkál LL-ban, melyen képtelen felülemelkedni. Sajnos ez nem egyedi eset, kedvenc rádiómban is tapasztalok ilyet. A megbántott ember hiúsága előtör, amint módja adódik rá. Ezzel megrontja egy műsor, vagy írás színvonalát és károsan befolyásol.
Jelen esetben olvasóit a saját józan ítélőképességükben ingatja meg a cikk, nagyon felelőtlen módon.
LL-ra megszokásból odafigyelnek az emberek, pedig már sajnos, régen nem kellene. Elvonatkoztatni talán, de indulatok nélkül felülemelkedni dolgokon képtelen. Az indulatok nem mindig jók, különösen nem, ha a tárgyilagosság rovására mennek!
Igaz PuPu, ez valóban sokat árthat és bizony nagyon kártékony is lehet!
Az általad említett családi megosztottság valójában nonszensz.
Ami még nagyon bántó, (sőt bosszantó!), hogy az Orbán-Gyurcsány ellentétpár résztvevőit egyenlőként kezeli, pedig "mecsoda különbség"!

anna írta...

kicifrázva sem igaz.

1970 írta...

Kedves PuPu!

Mi a fenének bosszantod Magad Lengyel László írások olvasásával? Teljesen felesleges az ilyesmi. Kéri Lászlót is csak akkor olvass, ha nagyon alacsony a pulzusszámod:))) Szerintem, ő még Lengyelnél is mélyebbre süllyedt...(persze még sorolhatnék jó néhány politológus "váteszt", meg "közírót").

Névtelen írta...

teve!
.
ez most parádésra sikeredett!
abszolút egyetértek veled abban, hogy ezek a lengyel, meg kéri ,meg horn gábor, s a többi féreg tán kártékonyabban a csuti gecinél is, hiszen magukat ellenzéknek hirdetik, ám valójában hátba szúrnak mindenkit, aki tenni akar valamit
.
.
abramovics voltam, s vagyok

Czékus Lajos írta...

Nem teszi könnyűvé MZP a DK-sok majdani rá történő szavazását néhány megnyilatkozásával. A KlikkTV-ben meglehetősen zavaros okfejtéssel arra a következtetésre jutott - válaszul a kiplakátolt Gyurcsány + Márki Zay képre -, hogy 'ha valaki Gyurcsány embere, az inkább Orbán Viktor'. Előtte azt nehezményezte, hogyha a fidesz 12 év alatt nem tudta (akarta?) elszámoltatni Gyurcsány kormány bűneiért magát Gyurcsány Ferencet, azt ne rajta, hanem Orbánon kérjék számon.
Valahogy elkerülhette a győztes miniszterelnök-jelölt figyelmét, hogy ebben az ügyben - bármilyen furcsának tűnik -, de Orbán ártatlan :). Rengeteg erőfeszítést tett, hogy a DK elnökét perbe fogják, és elítéljék. Minden rendelkezésre álló eszközt - Polt Péter alázatos szolgája révén - bevetett.
Nem jött össze.
Mert bizony a mindenre kapható ügyészek (voltak, s vannak ilyenek) bűnök hiányában képtelenek voltak egy használható vádanyagot összeeszkábálni.

Obsitos 1945 írta...

Messzemenően egyetértek. Lengyel már régóta olvashatatlan számomra is. Egy szellemi kártevő az ellenzéki oldalon. Azt hiszi, hogy ő amindentudó királycsináló.

Unknown írta...

gerbertne.judit@gmail.com
PuPu, mint mindig, most is "imádlak". Lengyelt minimum nyolc éve nem olvasok, nem hallgatok. Összevissza beszél. Folyamatosan jósolt, amiből soha semmi nem jött be. Ki engedi megjelenni? Na, az a hibás!