2014. február 27., csütörtök

ERGER-BERGER

„Velünk együttélő zsidó honfitársaink” – szokták a magukat politikailag hihetetlenül korrektnek vélő jobboldali politikusok nevezni a zsidókat, ha éppen zsidózni támad kedvük.
Ilyenkor felveszik legáhítatosabb pofájukat és sajnálkoznak a második világháború borzalmain, melyhez természetesen csak a németeknek, legfeljebb a kisszámú magyar nyilasnak van köze, akik aztán mind, egytől-egyig ávósnak álltak, ahol aztán a koncentrációs táborokból visszatért, bosszúért lihegő zsidókkal együtt üldözték az ártatlan magyart.


Persze bizonyos mértékig – ha nem is megbocsátható, de - érthető a vad hárítás, hiszen azért egy népirtásban, minősített tömeggyilkosságban való részvétel nem tartozik egy nép legszebb történelmi hagyományai közé, legalábbis nyíltan felvállalni nem illik.
Még akkor sem, ha az antiszemitizmusnak olyan komoly múltja van, mint hazánkban.
Jó, nem csak magyar sajátosság ez, hiszen ezer évre visszamenőleg divat Európában a zsidókat elnyomni, kifosztani, szerencsétlenebb esetben halomra gyilkolni, de ez egy fikarcnyit nem ment senkit.


Hogy mi az antiszemitizmus oka, erről nagyon sok, nagyon okos ember kazalba hordott már mindenféle teóriákat, jómagam két dologra vezetném vissza.
Az egyik ok bármelyik óvodában tanulmányozható: az emberek nehezen viselik a másságot. Sokat tudnának erről beszélni a vörös hajú vagy a szemüveges, kövér kisgyerekek, akiket társaik meglehetősen nehezen – vagy sehogy sem – fogadnak be.
Időnként el-elverik őket, csúfolják – vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó…
Hamar megtapasztalják a kiközösítést - nem játszom veled, mert ti cigányok vagytok – ettől természetesen nem érzik magukat boldognak.


A zsidóság az európai történelem során megtartotta ősei vallását, vallási rítusait a többségi társadalom érthetetlennek és furcsának tartotta ezeket, a maga módján magyarázta, konfabulálgatott, képzelődött.
Ehhez adódott még az öltözetben is megnyilvánuló elkülönülés, amit tetézett, hogy időszakonként a zsidóságot kötelezték, hogy ruházatán sárga folttal, vagy sárga sapkával, legutóbb sárga Dávid-csillaggal jelezze származását.
Lakóhelyüket elkülönítették, a gettók népe a külvilág számára titokzatos, belterjes életet élt, a zsidót a foglalkozások többségének gyakorlásától is eltiltották, nem lehetett földje, maradtak nekik a pénzügyek és a kereskedelem - no, meg a művészetek és a tudomány.


És maradt a tanulás, mert ahhoz nagyon értettek, vallási előírás volt számukra, nem hiába hívják a zsidókat a Könyv népének…
Szorgalmasnak és kitartónak is kellett lenniük ahhoz, hogy megéljenek, eltartsák családjukat a sokszor embertelen külső körülmények között.
Mert azt se feledjük, hogy időnként a királyok, ha felszaporodott náluk az adósságuk, hát kiutasították őket országukból, elkobozták teljes vagyonukat vagy hatalmas adókat vetettek ki rájuk a maradásért cserébe, emellett időnkét rájuk küldték a csőcseléket, a kozákokat - mikor kit - rabolni, gyilkolni, fosztogatni.


Mit mondjak, zsidónak lenni soha nem volt merő méznyalogatás, de a XIX. század vége felé felcsillant az esély arra, hogy talán jobbra fordul a sorsuk.
Az iparosodás, a fejlődés kedvező körülményeket teremtett – aki nem zsidó és ezt meg szeretné érteni, az nézze meg
„A napfény íze” című filmet, megéri.


Az I. Világháborút követő években persze bűnbak kellett, hisz az nem lehet, hogy azt a történelmi helyzetet, melybe jutottunk, saját magunknak köszönhessük, kellett ehhez valami vagy valaki, valakik, akik ide juttattak bennünket – és hát ki lett volna erre alkalmasabb, mint a zsidó, akiben – tőlünk alig pár évvel lemaradva – Hitler is megtalálta a bűnbakot, hogy majd kéz a kézben megvalósítsák a világtörténelem egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – tömeggyilkosságát.


Az antiszemitizmust kiváltó másik ok a primitív irigység, mert a műveltség és a szorgalom, a tanulás képessége és a törekvő életszemlélet előbb-utóbb anyagi sikereket is hozhat.
Jelzem, még irigységünkben sem voltunk következetesek, mert a falusi szatócs a krematótrium kéményén át távozott, míg Horthy díszzsidói, a Chorinok, Goldbergerek az SS védelme alatt hagyták el az országot.


Az áldozatok egyik fele zsidó vallású és zsidó identitású magyar állampolgár volt, ők csak újraélték hitsorsosaik évszázadokon át megszokott sorsát, zsidóként haltak meg vagy élték esetleg túl a vészkorszakot.
A zsidóság másik fele viszont magyar identitású, esetlegesen zsidó vallású – de az is lehet, hogy katolikus vagy református ember volt.
Az ő sorsuk talán még borzasztóbb, hiszen míg a többieket az ősi ellenség ölte meg, nekik egy testvérgyilkosság áldozatának szerepe jutott.
Volt közöttük nem egy, aki végigharcolta az első világháborút, többször sebesült, esetleg arany vitézségi éremmel rendelkezett, szó szerint a vérével váltotta meg a magyarságát, de nem volt kegyelem senkinek.
Egy ország rohangált születési anyakönyvi kivonatokkal a hóna alatt, hogy bizonyítsa, ősei között nincs zsidó származású.


Aztán jött a soá, az endlösung, mikor a zsidó népet mind egy szálig ki akarták irtani, és ez után már soha többé nem lehetne elnézni az antiszemitizmus sunyi visszaszivárgását a közéletbe, - de mi mégis elnézzük.
Van ma Magyarországon olyan párt, melynek alapszabályában az szerepel, hogy nem lehet a tagja zsidó ember – na, az ilyet be se kellett volna jegyezni, a vezetőit meg bíróság elé kellene állítani.
Az is talán oka ennek, hogy mi mindig hazudunk magunknak, mindig megszépítjük a múltunkat, ahelyett, hogy szembenéznénk vele – és ilyen tekintetben mindegy, hogy Horthy vagy Kádár rendszeréről beszélünk.


Kádár rendszerében ugyan lehetett erről beszélni, de túlzásba azért nem vittük, mert az aktuálpolitika – Izrael közel-keleti háborúi és a cionizmus - mindig kényessé tette a témát – de ugyanúgy nem beszéltünk a Honvédség megszállóként elkövetett gyalázatos bűneiről Ukrajnában sem, mi ilyen szemérmes nép vagyunk.
Pedig ameddig nem beszéljük ki magunkból ezeket a traumákat, addig ez egy mentálisan sérült nemzet marad, úton a nemzethalál felé.


Idén emlékezünk meg a Holokauszt hetvenedik évfordulójáról, ezt hazudta volna körbe a Fidesz egy emlékművel, mely egy szintre süllyesztette volna a hóhért és az áldozatot, miközben a magyar felelősséget eltagadva a Holokausztért a felelősséget kizárólag a németek nyakába kívánta akasztani.
Ez ellen természetesen tiltakoztak a különféle zsidó szervezetek, kilátásba helyezték, hogy nem vesznek részt az emlékév ünnepségein, na, ezen aztán felháborodott mindenki, Lázár Jánostól Bayer Zsoltig.


Lázár még csendesen fenyegetőzött is, mondván: „A Mazsihisz magyar kormánynak küldött ultimátuma nem lesz képes megbontani azt az egységet és szimbiózist, amelyben hosszú évek óta élünk itt Gyulán, vagy éppen Hódmezővásárhelyen minden zsidó honfitársammal.”
 Azt is mondta: szerinte ez nem befolyásolja jó irányban a zsidók és a magyarok együttélését, amely több száz éven át sikeres volt a Kárpát-medencében. 
Hát nem tudom, kinek mi a siker, akinek odaveszett a teljes családja, nem biztos, hogy sikersztorinak tartja az elmúlt évszázadokat.


A legszomorúbb az egészben a gondolkodásmód.
Merthogy aki itt él, ha zsidó, ha cigány, ha sváb, ha piréz, ha magát magyarnak vallja, akkor magyar, és nem Lázár hivatott arra, hogy kegyként osztogassa a magyarságot.
El nem hittem volna a rendszerváltás idején, hogy ennyire lemegyünk kutyába, mindahányunk szégyene, hogy ezt a csőcseléket a nyakunkba ültettük – merthogy a főnöke is hasonlóképpen kommunikál.
Ennyit nem érhetne a hatalom, hogy a magyarság legprimitívebb rétegét rászabadítsák a társadalomra.


Természetesen akció-reakció, ugye, nagyon értékes, képzett és művelt zsidó emberekben felhorgad a büszkeség és azt mondják: hát, ha nem kellettem magyar zsidónak, akkor ezentúl csak zsidó leszek, itt vagy Izraelben, merthogy már van hova mennem az üldöztetések elől.
Még ha ott sem nyugodt az élet, de legalább fegyver lesz a kezemben, ha meghalok.
És igazuk van, nem lehet nem megérteni őket, mert amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.


A zsidóság nem lesz hálás az új emlékközpontért, talán hálásabb lett volna tizedannyi pénzből mondjuk Tisza István felállítani kívánt szobrának helyén egy félmillió halotthoz méltó emlékműért, melyre a képviselők a parlamentből jövet vethetnének egy pillantást – hátha megjön a józan eszük, hátha eszükbe jut, hogy hová képesek juttatni az országot a gyilkos eszmék, az alantas ösztönök és a felelőtlen butaság.
Ez lenne az igazi emlékezés, nem szimbiózisról meg zsidó honfitársakról lefetyelni hülyeségeket. mint Lázár János.


Még szerencse, hogy a végén nem énekelte el az Erger-Bergert…

:O))) 

20 megjegyzés:

Névtelen írta...

"...rendszerértől..." t nélkül (jav. csak a tökéletes poszt érdekében)

talalom írta...

Milyen igaz! A szüleim 1941-ben házasodtak össze, és akkor már kellett egy kazal papír, hogy (tán nagyszülőkig?) keresztények. Nem lenne ez fontos, de nekem gyermekkoromban égővörös hajam volt, állítólag világszép apai nagyanyámtól örököltem (a világszépséget sajnos nem, én már csak az ősz hajú, egyenes tartású, szép szál öregasszonyt ismertem).
Viszont: miközben a felnőtt nénik körbecsodáltak, és el akartak cipelni a fodrászukhoz, hogy ilyen színű hajat szeretnének, aközben a suliban bizony elő- előfordult a mondóka a kutyáról, meg a lóról... Ráadásul bűneimet szaporítva eminens tanuló is voltam akkor még. A lényeg: életem első 12 évéből nem tudok egyetlen barátnőt sem megemlíteni. Az akkortól máig (54 év) barátnőmről is kiderült úgy tíz éve (jellemző, hogy 40 évig nem tudtam), hogy az édesanyja zsidó volt, csak kikeresztelkedett...
De mostanában gyanakodva nézegetem anyai felmenőim néhány fennmaradt fotóját: mokány, sötéthajú kis ember volt a nagyapám (imádtam), okleveles patkoló és gyógykovács, nagyon értett az állatokhoz. És 8 gyereket nevelt föl becsülettel. Márpedig ki volt falun kovács, meg lóhoz értő ember? Na ki?
Szóval úgy vagyok lassan ezzel, mint a gyerekkoromban a szomszédunkban lakó Kati, akinek az apai nagyszülei magyarul se nagyon tudtak, az apját meg Szepi-nek hívták, mint minden böcsületes sváb Istvánt, az édesanyja meg tót volt. Kati egyszer szomorúan felsóhajtott: apám sváb, anyám tót, én vagyok magyar egyedül a családban...

etele1 írta...

látom pupu, követed a tanic legszebb hagyományait :p

Névtelen írta...

A zsidók attól fogva bűnösök, hugy krisztust keresztre feszítették.
A katolikus egyháznak ebben nagy szerepe volt, és van.
Arra mindenki emlékszik, hugy a "ruszki" kiskatona mit tett anyáinkal. Arra viszont senki, hogy a magyar "honvédek" mit tettek oroszországban.
Mit kellet a hazától 2000Km-re védeni a "honon"?

kockás fülü írta...

Mintha "talalom"-ot folytatnám... Az én szüleim 1931-ben házasodtak össze. Tizenegy évig éltek boldog házasságban, akkor apánkat elvitték munkaszolgálatra. Én akkor két éves voltam őt csak megbarnult fényképekről ismerem, a kósza hírek szerint 1944-ben halt meg egy németországi munkatáborban.
Apánk nem volt irigylésre méltó ember hiszen raktári munkás volt a Weiss-Manfréd egyik üzemében.
Anyámnak négy fivére volt, akiket a családjukkal együtt deportáltak és soha nem tértek vissza.
1945 után még pár évig látogatott minket egy idős férfi, aki hozott minden alkalommal két kiló lisztet - mondván, nem tud többet adni - de mindig elmondta, hogy apánknak köszönheti az életét, mert a munkatáborban helyette dolgozott.

Mikor felnőttem, akkor döntöttem el magamban, hogy nincs isten, mert ha lett volna, akkor az nem engedte volna, hogy ez a szörnyűség megtörténjen. Így lettem ateista.
Ha meg valakinek kétségei lennének, hogy ma, Magyarországon van e antiszemitizmus, hát nézze meg, a Dohány utcai zsinagóga előtt, amint péntek estéken vigyázzák a rendet...

Névtelen írta...

Egy novellából idézek,
Az Úr mondja:
"Szeretném, ha átadnál egy üzenetet a honfitársaidnak.
- Miért én? Hagyj engem ki az ügyeidből. Ott vannak a papjaid, vannak éppen elegen. Nem az a dolguk, hogy közben járjanak?
- Ja, de van egy kis probléma. Amit üzenni akarok, az rájuk is vonatkozik. Attól tartok, hogy elkussolnák.
- Na, okay. Felírjam?
- Áh, az üzenet olyan rövid, hogy azt még te se felejtenéd el. Szóval, mondd meg a magyarjaidnak, hogy ha olyan sok bajuk van a zsidókkal, akkor keressenek maguknak egy másik istent, mert ez az EGY, az IGAZ és a MINDENHATÓ, éppen olyan echte zsidó, mint a Weisz Samu, vagy a Kertész Ákos. Benne van a KÖNYVBEN. Kapish?"

pamagd írta...

Én úgy tudtam, hogy mindenkinek kellett igazolnia a származását. Az én szüleimnél nem volt akkor házasodási szándék (45 végén házasodtak össze)- vagy talán a munkahelyre kellett az igazolás? - apám nem állt meg a nagyszüleinél, hanem még pár generációt megpróbált visszafelé kikutatni.

talalom-nak:
Azért én azt gondolom, hogy amíg a ló volt a közlekedési eszköz, sokkal több kovácsra volt szükség, mint ahány zsidó élt az országban.
(Ja és a Szepi a Joseph...:-)...)

"A zsidók attól fogva bűnösök, hugy krisztust keresztre feszítették."
Hát nem. Krisztust nem "a zsidók" feszítették keresztre. Hanem a farizeusok. Akik mellesleg persze zsidók voltak... de nem az összes zsidónak volt baja Jézussal, hanem csak azoknak, akiknek nem tetszett, hogy a szemükre hányta a képmutatást.
És hány farizeus mászkál ma is... :(

...
Azért nemcsak magyar sajátosság az antiszemitizmus. Jó lenne persze pontosan tudni, hogy itt mi volt az oka, hogy ilyen mértékű lett.
De néhány évvel ezelőtt, mikor már felnőtt fejjel olvasgattam Verne kevésbé felkapott, élete vége felé írt regényeit, megdöbbentően feltűnő volt, hogy a francia író a szereplők között minden alkalommal milyen hangsúlyosan szerepelteti a zsidó regényalakot, méghozzá negatívan. Aztán nem sok idővel később Franciaországban volt Dreyfus-ügy is...
Magyarországon is téma kellett hogy legyen a 19-20.század fordulóján. Jókai is fölemlegeti több művében is a zsidókat, de nem elítélően. Igaz, ezt azzal szokták magyarázni, hogy az az idős korában feleségül vett színésznő (Nagy Bella ?) zsidó volt.

Névtelen írta...

Kedves pamagd.
Én csak azt írtam, hogy a zsidók azóta búnösök, hogy krisztust megfeszítették.

Névtelen írta...

Viszont attól fogva folyamatosan.

Enikö írta...

Egyetértés, korrekcióval: A szerzö által ledíszzsidózottak többsége Mauthausenba került, nem szanatóriumba, hanem úgyszintén koncentrációs táborba. Itt kevésbé haltak meg az emberek, mint Auschwitzban, hisz nem volt gázzuhany és krematórium, de a köbányában is böven meg lehetett halni. A tábori körülmények azonosak voltak mindenütt. Nem beszélve a betegségekröl stb. Tudok olyan valahai gazdag gyártulajdonosról (Goldbergerröl...), aki a felszabadítók elsö föztjét izlelve halt meg, mert sajnos se az amerikai hadsereg, sem maguk a foglyok nem tudtak arról a veszélyröl, amit egy legyengült szervezet számára egy normális tál étel jelent. Szóval a "díszzsidóknak" se volt ez fáklyásmenet, nem kell öket más kategóriában emlegetni.

talalom írta...

Kedves Pamagd! Igen, mindenkinek kellett igazolni a származását, így a szüleimnek is, hogy egyikük sem zsidó, ezért tudom, hogy legalább a dédszüleimig senki zsidó nem volt a családban. Csak úgy, a pigmentek rapszodikus viselkedése folytán lettem vöröshajú...
És még: hogy "színesebb" legyen a kép, a kovácsmesterséget a falvakban elsősorban cigányok űzték úgy 150 évvel ezelőtt...
És most képzeld el a fiamat, akinek apai felmenői szlovákok voltak, egyik nagyanyja meg ruszin (kárpátalj-i népcsoport). Biztos azért lett a gyerek olyan zseniális:)))

talalom írta...

Bocs, helyesbítés: "egyik nagyanyja meg ruszin". Helyesen: egyik dédnagyanyja meg ruszin...

etele1 írta...

pupukám ajánlom figyelmedbe:

vannak akik próbálják magyarázni normális elvárásokat egy politikussal szemben és vannak akik szerint a politika egy rulettasztal, amit tegnap mondott, vagy csinált valaki az nem számit...

feliratkozhatnál te is a rulettasztalozók közé :p

etele1 írta...

oh lemaradt

http://www.atv.hu/videok/video-20140226-a-tet-1-resz-2014-02-26

Anikó írta...

talalom... szívmelengető a történeted, az enyém is hasonló.
Anyai dédapám falun kovács és lókupec volt, beleszeretett egy jobb módú, helyőrségi, magas rangú katonatiszt lányába, természetesen kölcsönös volt az érzelem, megszöktette,a lányt örökre kitagadta a családja, összeházasodtak, még a vidékről is elköltöztek, kilenc gyerekük lett, ebből az egyik az anyai nagymamám, dédszüleim életük végéig a legnagyobb szeretetben és boldogságban éltek.
Az én családomban is van tót, sváb, és mint fentebb kiderült cigány származású felmenő és szerintem az apai ágon kikeresztelkedett zsidó felmenők is, bár erről soha, senki, semmikor, még említést sem tett, csak ahogy idősödött az apai nagypapám aki egy tündéri, aranyos, jóságos nagyapó volt, szerettem nagyon - amikor felnőttem szép fiatal lánnyá és pár ismerősöm rákérdezett négyszemközt, hogy zsidó vagyok-e, mire azt válaszoltam, hogy nem tudom - na innentől kezdve figyeltem a családtagokat és ennél a nagypapámnál gyanítottam, hogy talán... talán, ahányszor ránéztem ugyanis valahogy mindig eszembe jutott, hogy pont olyan a külseje ahogy a filmekben az idős zsidó embereket mutatják.
Azt is véletlenül tudtam meg, hogy munkaszolgálatra vitték már a háború végén, két év után nagyon betegen hazajött, soha életében se a gyerekeinek, se nekünk unokáknak egy mukkot sem mesélt erről.
Nagyon vallásos volt egész életében, ezt is csak ő tudta, hogy miért, minden vasárnap ott ült a közeli katolikus templomban és imádkozott, bár érdekes módon senkit nem kényszerített erre a családban, csak egy kérése volt, minden gyerek legyen megkeresztelve, de nem muszáj vallásos nevelést kapnia, ugye akkor az 50-es éveket írtuk.
Az én családom az abszolút szerencsések közé tartozott, senkit nem vittek el sehová az egy nagypapámon kívül, de ő is hazajött, megúszta, mindenki élve került ki ebből a borzalomból.
Szerintem a mai Magyarországon majd minden családnál ekkora keveredés lenne tapasztalható, ha valaki készítene egy ilyen jellegű felmérést, kinek honnan jöttek és kerültek össze a felmenői.

Névtelen nincs ilyen, hogy a zsidók mióta bűnösök, nem akarom megbántani vallásos érzületedet, de a Biblia lehet akár egy nagy mese is, amit ki tudja kik és mikor írtak, lehet nem is így történtek a dolgok ahogy, nincs kollektív bűnösség, nincs bűnös nép, csak egyes egyének bűnösök, egyes emberek felelősök, akik a sötét, buta, tudatlan, tájékozatlan embertömegeket fanatizálni tudják.
Mint ahogy ezt már számtalanszor láttuk és tanultuk az emberiség történelme során.
Az a hatalmas katasztrófa, hogy ez még ma is előfordulhat, mert a fanatizálók is és a tudatlanok is újratermelődnek.

Szegedi Csanád történetén is először csodálkoztam, hogy nőhet fel úgy egy gyerek a családban, hogy nem tudja meg, hová lett a fél család, mi lett velük, mert ugye erre hivatkozott, hogy ilyesmiről soha nem beszéltek otthon.
Különösen érthetetlen, annak fényében, hogy jobbikos lett, akkor azért a nagymamának már csak meg kellett volna szólalnia !!!!

Aztán eszembe jutott gyorsan, hogy nálunk sem beszéltek semmiről, pláne nem a gyerekek előtt, ha kényes témához kanyarodtak véletlenül, akkor hirtelen "zsindelyes lett a háztető",
/jó darabig fogalmam nem volt, mit akarnak a zsindelyes háztetővel/, igaz nálunk széles egy határban senki nemhogy jobbikos/nyilas/náci nem volt, de még jobboldali érzelmű sem, pláne már amit jobboldal alatt értenek most Orbánék.

pleinair írta...

Kockás fülű: "Mikor felnőttem, akkor döntöttem el magamban, hogy nincs isten, mert ha lett volna, akkor az nem engedte volna, hogy ez a szörnyűség megtörténjen. Így lettem ateista."

Van még ezen a szörnyűségen túl is borzalom, amit számon kérhetnénk a Mindenhatón: afrikai népek nyomora, éhhalálra ítélt gyerekek, stb.
Hanyag munkát végzett a Jóisten, mikor az embert megalkotta, hogy aztán az ember saját idealizált képére alkossa meg őt. (akár Allah képében.) A lényeg, hogy legyen kitől félni, legyen kit alázattal "imádni", legyen kire minden felelősséget,- mint fensőbb akaratot - ráterhelni.
A butaságban gyökerező hit vámszedői, az egyházak eközben világi politikai és gazdasági hatalmat birtokolnak.

pleinair írta...

Névtelennek:
9:15

Jézus Krisztus követői is zsidók voltak. Lelkes humanisták, akik az emberben meglévő jóságra építettek, és egy igazabb, igazságosabb világ megteremtésére törekedtek.
Mindig, minden időben léteznek emberek, akik keresztre feszítik azt, aki a 'jót' képviseli. Többnyire ők az erősek, nagyhangúak, agresszívak. Egy erkölcsileg züllött társadalomban ezek sajnos többségben vannak. Mondjak erre példát? szükségtelen, ugye.

morzsi írta...

Azt eddig nem tudtam, hogy van Magyarországon egy parlamenti párt melynek alapszabályába lefektették, hogy csak az lehet a párttag, aki nem zsidó vallású... 2014 február...

pamagd írta...

Bizony tarkák a magyar családok.
Az én felmenőim mind svábok, bár a zsidótörvények miatt összeszedett igazolások szerint akadt egy Varga név a családban, de már senki nem emlékezett arra, ki volt magyar, mert az is sváb család volt.
A férjemben van magyar arisztokrata (balkézről)+magyar paraszt+tót paraszt+erdélyi örmény kereskedő vér.
Nekünk van két gyerekünk.
Unokánk még nincs, mert nem igyekeznek... de a lányom választottja is félmagyar+félszlovák.

Ha csak arra gondolok, hogy már az ókorban is hogy keveredtek a népek... elindultak hadjáratra, ott minden nőt megerőszakoltak, majd hazahurcolták a hadifoglyokat rabszolgának... és hány rabszolga állt az úr meg az úrnő kedvtelésére...

hello írta...

A MEASZ tiltakozó közleménye

A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) megdöbbenéssel értesült, hogy március 8-án Budapesten újból neonáci demonstrációra készülnek.

A szélsőjobbra tolódó állampolitika újabb bizonyítéka, hogy ismét neonáci demonstrációt
szerveznek Budapesten.
A MEASZ követeli a nyíltan zsidógyűlöletre szító neofasiszta demonstráció betiltását. A MEASZ
véleménye szerint a tervezett demonstráció kimeríti a vallási csoport elleni uszítás bűntettét, azzal, hogy Magyarország elhagyására szólítja fel a hazai zsidóságot.

A MEASZ felteszi a kérdést: Hol van Orbán Viktor ígérete, hogy megvédi a Magyarországon élő
zsidó honfitársainkat? Magyarországon megismétlődnek a Horthy-rendszerben elkövetett bűnök.
Orbán Viktor ígérete ellenére a tettek mást mutatnak, amikor sorra fasiszta módra szervezendő
demonstrációkat tartanak.

A MEASZ követeli, hogy a magyar állam nyilvánosan határolódjon el a tervezett neofasiszta
eseménytől és a rendőrség ne engedélyezze a demonstráció megtartását.

Budapest, 2014. március 1.
A MEASZ elnöksége