2015. október 9., péntek

CHILEI CSERESZNYE

Az uniós országok rangsorában a dél-amerikai kereskedelmi forgalmat tekintve Magyarország a 23. helyen áll, a kormány azonban ennél jobb pozíció elérésére törekszik - mondta Bus Szilveszter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium déli nyitásért felelős helyettes államtitkára a II. Magyarország - Latin-Amerika fórumot megelőző sajtótájékoztatón pénteken Budapesten.A magyar export 2,3 százaléka jut jelenleg Dél-Amerikára és Afrikára - ismertette,- őt idézte az Origo.

Hurrá, éppen itt az ideje, hogy chilei cseresznyét ropogtassunk a borus téli estéken.
Már szinte látom lelki szemeimmel, ahogy a csenyétei polgár két ujja közé szorítva a magot megcélozza vele a magasabb életszínvonalat.
Boldog,  mert a jövedelempótló támogatásból akár három szemre is telik, abból kettőt a fülére akaszthat, a harmadikat meg a... meg a... megeheti - mecsoda idill...

Ugyan Bús kormánytisztviselő nem éppen erre gondolt, de a probléma azért továbbra is fennáll, - a szállítási távolságok a termékek többségénél felzabálják a hasznot - oda szállítani, vagy onnan importálni legfeljebb drágakövet vagy szoftvert érdemes, azt zsebben is ki lehet vinni vagy be lehet hozni.
Vonatkozik ez Afrikára is, és akkor még a rengeteg egyéb akadályról nem is beszéltünk, kezdve a politikai instabilitásról, a korrupcióról, a bűnözésről, például.
Ennek dacára legalább olyan optimistán nézünk a bizonytalan jövőbe, mit tette ezt hajdan Torgyán József, virázása idején, és az eredmény is hasonló lesz, dacára az állami erőlködésnek.

Talán érdemes lenne tudomásul venni, hogy a kereskedelem fejlesztése nem annyira a szándékokon múlik, mint az adottságokon.
Ha tudunk előállítani exportképes termékeket, akkor lesz üzlet, ha nem, akkor nem lesz - ezen semmit nem változtat az sem, ha a külkereskedelem irányítói legugolnak és nagyon akarnak.
Azt kellene tudomásul venni, hogy nem az állam exportál, hanem a vállalatok, vállakozások, azok közül pedig az exportképesek többnyire külföldi tulajdonban vannak.
Ezek pedig az exportjukat önállóan intézik, semmiképpen nem állami direktívák alapján.
Orbán elakadt a szocializmusban, csak azt felejti el, hogy a lopott holmi üzemeltetéséhez is érteni kell, különben igen hamar tönkremegy - nézze csak meg az országot, ha nem hiszi.
Hajdan a magyar járműipar exportképes volt, szállítottunk vasúti szerelvényeket, autóbuszokat, teherautókat, de exportképes volt a magyar gyógyszeripar is.
Exportáltunk mezőgezdasági - élelmiszeripari technológiákat, komplett csirkegyárakat, know-how-t, ez a lehetőség a magyar mezőgazdaság szétverésének áldozatául esett.
Talán meg kellene kísérelni új tevékenységeket felfuttatni, ehhez viszont a magyar vállakozásokat kellene fejleszteni.
Sajnos, ez is úgy történik ma, mint a cigányság támogatása, szórjuk a pénzt eszetlenül - de az eredmény is éppen olyan.
A mezőgazdaságban erre nem sok lehetőség látszik, a halott az utolsókat rúgja, az állami tulajdonú termőföldek kiárusításával a jövőt is meggyilkoljuk.
Maradnak a zöldbárók, akik most aztán valóban olyanok lesznek, mint amilyeneknek a hajdani téeszvezetőket felfestették a rendszerváltás idiótái.
A magyar ipar jövőjének sírját pedig a magyar iskolarendszer ássa meg, mely a társadalmi mobilitás felszámolásával kéz a kézben megteremti a szakmunkás helyett az összeszerelősorok rabszolgáit.

Viszont - némi időhúzás után - kiderült, hogy oda a libák igazsága.
A bíróság megállapította, hogy nem csak, hogy Bajnai Gordon ártatlan a libászok tönkremenetele ügyében, de az egész libaügy mögött nem lelhető fel bűncselekmény.
Ez ugyan az első perctől kezdve nyilvánvaló volt, de ebben az országban minden átpolitizált.
Egy egyszerű gazdasági kockázatvállalás rossz kimenetele esetén a politika azonnal elkezdi a károsultakat saját céljai érdekében használni, felhasználni sőt elhasználni.
Aki az üzleti életben vállakozik, az kockázatot vállal - ezt tudnia illene.
Ha az állam minden alkalommal segít a károsultnak, sőt, úgy tesz, mintha igaza lenne, mikor egy-egy üzleti bukás esetén 
panaszkodik, akkor mindig meghosszabbítja egy-két évtizeddel az időt, mely alatt e gyermek-társadalom végre felnőhetne.
Így volt ez deviza-hitelek, bróker-ügyek esetén is, így van ez liba-ügyben is.
Ezek a segítségnyújtások mellesleg velejükig erölcstelenek is, hiszem a libatermelő kockázatát szétporlasztják a társadalom valamennyi adófizetője között, és tessék tudni, hogy itt a hajléktalan is adófizető polgár, merthogy az ÁFA-fizetési kötelezettség rá is vonatkozik.
Ő fizeti ki - részben - a libatermelő veszteségét, hogy aztán áldozatvállalásának hozadéka a kormánypárt párezer szavazata legyen a választások alkalmából.
Érdekes ez az ország, ahogy ütemesen lépked a megsemmisülés felé, ahogy a vértehetségtelenek azt képzelik, hogy majd nagyot hasítunk Kínában, Oroszországban, Chilében, ahelyett, hogy szépen, ütemesen fejlesztenénk az Unión belüli kereskedelmünket és legfőképpen - olyan társadalmi struktúrát hoznánk létre, mely alkalmas exportképes termékek előállítására.
A délkelet-ázsiai kistigrisek úgy jutottak el odáig, ahol ma tartanak, hogy minden mozgósítható pénzüket az iskolarendszerbe ölték, de meg is lett az eredménye.
Mi stadionokba öljük a pénzt, és büszkék vagyunk, ha megverjük a vasárnapi hobbifocisták válogatottját.
Hozzávetőleg ez a különbség közöttük és köztünk - a Puli kisautó, meg a KIA Motors között.
El kellene ezen végre a hozzáértő jobboldali  politikusoknak is gondolkodni, mikor a kezüket emelgetik az Országházban.

Már, ha van hozzá szoftverjük...

:O)))

26 megjegyzés:

hello írta...

PuPukám, akik a kezüket ilyen ügyekben emelgetik a parlamenti padsorokban, a saját jelen idejű érdeküket, azaz a zsebüket nézik, és nem az ország érdekét.
Figyelmedbe ajánlom az RTL II ma esti híradójának kicsiny szeletnyi összesítését az adóforintjainkból fideszes zsebekbe havonta legálisan csorgatott milliókról.


Megint teljesen nyilvánvaló tényeket sorakoztattál fel - milyen jó lenne, ha a szokásosnál sokkal-sokkal többen olvasnák, sőt, sikerülne fel is fogniuk!
Eddig az országban működő autógyárak termelték a GDP zömét. Most, hogy a VW-botrány következményei még csak nem is mérhetők fel, akkora sz*rban leszünk, hogy még 1-1 levegővételre is strapás lesz felbukkannunk a felszínére...

talalom írta...

Anno viszonylag közelről láttam a vasúti gördülőanyag (így hívják)export-kalandjait.
Egy motorvonat hangyányival bonyolultabb, mint egy teremfocista agyának működése, így keményen be kell tartani a technológiát. (Eszembe jut szegény Grósz, aki azt találta mondani, hogy a termelésben nincs demokrácia - majd megette a sok lilaagyú.) Miközben Egyiptomban állítólag még ma is sokan "motor"-nak (így, magyarul) hívják a vonatot, mert a huszas években az első vasutakra innen vették a járműveket. Egy másik megrendelő - éppen Uruguay-ból, meg úgy jött, hogy hozta az 1936-ban, meg '52-ben szállított vonatok képét büszkén, hogy még mindig működnek a nagy hegyek között. Na ez már a hetvenes években nem egészen így volt: egyik távoli vásárlónál pl. a vasutasok sztrájkot fontolgattak, ha ezzel a szerkentyűvel kell veszélyeztetniük a maguk, meg az utazóközönség épségét. De ez csak a sok gond közül az egyik. Bármilyen meglepő, a vonatokat súlyra veszik: vagyis megmondják, mennyit hajlandók adni egy kilóért. A súlyt az öntvényeknél a legnehezebb lefaragni, hiszen a motor tulképpen egy robbanótér, ahhoz, hogy vékonyfalú öntvényt tudj produkálni, ami mégse szakad szét az első hengermenetnél, meg jó technológia kell. Logikus - ha nagy önsúlyt kell vonszolni, a kakaó nagy része erre megy el. Így azután a magyar vonatokat olyan olcsón kellett adni, hogy többnyire az állam pótolta ki a veszteséget - még jó, hogy ha annyit behozott, amennyit a dollárért vett alkatrészekre ráköltött. Az oroszokat nem érdekelte a nagy fogyasztás - de szocialista országba 20 éven keresztül nem sikerült egyetlen vonatot se eladni, ha nem számítjuk azt a 20 szerelvényt, amit a jugók (dollárreláció!) vettek a sarajevói téli olimpiára. Ez az országszerte mintegy 15 ezer embert foglalkoztató cég az elsők között ment tönkre.
Ennek a bugris bandának az is a baja, hogy életében talán egyszer kétszer látott termelést (amit munkának hív), a téesz melléküzemágának műhelyajtaján belesve.

peti írta...

Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. A nép szereti. Aki mégsem őt szereti, az sem szerethet mást. A választék csekély. Így kitalálhat akármit, megsérthet bárkit, elvehet bármit, szétoszthatja a másét, átalakíthat tetszés szerint, kirúghat akit akar, felemelhet, letaszíthat. Trónja szilárd, nem ingatja meg semmi. A nép világosan jelezte. Félelemre semmi oka. Számíthat a népre. Népszerűsége töretlen.Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar...

...Orbán Viktor nyugodtan lehet flegma. Nyugodtan lehet cinikus. Nyugodtan lehet lekezelő. Orbán Viktor azt tehet, amit akar. Igaz, akadhatna veszélyes ellenzék, a szélsőjobbon. Tudja, hogy velük már a Főméltóságú úrnak is meggyűlt a baja. Miután nem tudta lepofozni őket a politikai palettáról - revizionista és antibolsevista indíttatásból, a „kisebb rosszat választva” -, átadta a hatalmát a nyilasoknak, nem törődve azzal, amit tudnia kellett: döntése százezrek és az ország vesztét jelenti. Orbán tanult példaképének hibájából. Bár őt sem érdekli az ország sorsa, önös érdekből nem fogja átengedni a hatalmat senkinek. Ő, ha kell, saját magának adja át a hatalmat. Ő, ha kell, ehhez - kaméleonként - ismét színt vált. Ő, ha kell, felvállalja a nemzetvezető szerepét. Már sikerült feles törvényben felhatalmazást szereznie kormányának - azaz saját magának - ahhoz, hogy saját maga válsághelyzetet hirdessen tömeges bevándorlás ürügyén, s erre tekintettel rendkívüli mozgásteret adjon saját magának. Nincs szüksége másra, csak a „tömeges bevándorlás okozta” szavak törlésére a törvényekből a „válsághelyzetben” szó elől. Ez a törlés észrevétlenül végrehajtható, egy szokásos, száz oldalas, száz törvényt három nap alatt módosító saláta törvénycsomag legvégére eldugva...

...Félelem, júdáspénz, közöny. Szilárd alapok a Jó Állam felépítéséhez.

Szüdi János: Viktor a kaméleon

peti írta...

Magyarországot évek óta szétlopják. Befizetett adónk, illetve a Magyarországnak jutó európai uniós támogatás jelentős része politikusok és politikusokhoz közel álló vállalkozók, illetve strómanok zsebében landol...

Ötödik éve teljesen nyilvánvaló, hogy azok az intézmények és szervek, amelyeknek feladata lenne, nem fognak fellépni a korrupció ellen. Nem érdekli őket, ha Orbán Viktorhoz közel álló vállalkozók jóval drágábban értékesítik egy offshore-cégen keresztül a gázt, mint ahogy veszik. Nem érdekli őket, ha a kormányhoz közel álló cégek nyerik a túlárazott építőipari állami beruházások jelentős részét. Nem foglalkoznak azzal, ha Rogán Antal szomszédja nyer a 25 milliárdos kommunikációs tenderen, de azzal sem, ha Rogán Antal lakása magától növekszik. De a Gyurcsány-kormány elszámoltatása sem sikerült problémamentesen: ha emlékezetem nem csal (és nem csal), akkor egyetlen korábbi kormánytagot sem marasztaltak el 2010 után a „fülkeforradalmat” megelőző lopásért. Ez persze önmagában nem túl meglepő, viszont fokozza a – jogos – kiábrándultságot a politikai életben. Azt a látszatot kelti, hogy a különböző pártállású szereplők, legalábbis alkalmanként, összejátszanak. A magyar igazságszolgáltatás pedig példás szigorral jár el akkor, ha póló- és táskalopás a vád, viszont teljesen tehetetlen akkor, ha valaki ráteszi a kezét az egész magyarországi dohánykereskedelemre, offshore cégekkel árusítja a letelepedési kötvényeket, vagy több tízmilliárdos illegális haszonra tesz szert a gázkereskedelem manipulálásával...



Varga Áron: Hogyan küzdjünk a korrupció ellen?

Irigykedők írta...

"ORBÁN VIKTOR" miniszterelnök úr a nép embere a falu végéről küzdötte fel MAGÁT a Magyar haza első emberének. Jó taktikai érzékkel válogatva munkatársait.Évről évre előbbre-előbbre jutott.Mindezt szervezői képességének politikai előrelátásának köszönheti.Rendkívüli emberismerete példának állította a Keresztyén világ elé.Tehát ha tehetséges valaki előre jut..Ebből következik a rengeteg irigye is.

PuPu írta...

Irigykedóknek.

Hát persze.
Viszont legjobb barátja szerint egy geci.
Hát akkor most kinek higgyünk?

:O)))))

esteban ambre írta...

Egy kis optimizmus soha nem árt!
A harmadik megmaradt cseresznyéből kísérletezzük ki - persze titkos laboratóriumokban - a világraszóló cseresznyeTEK-parfümöt, hiszen történelmi idő(k)ben élünk - már mióta is!?


Hetek óta lekozmált a videósáv ajánlata :-(
Frissítem:
https://www.youtube.com/watch?v=FndGJyx-73E

Névtelen írta...

De hát nem arról volt szó, hogy lesz itt biopolisz, technopolisz, stb.? El van ez kúrva, nem kicsit. A magyarnak meg cserkó kell, oszt jónapot.

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/gyurcsany_a_fejlesztes_programjat_hirdetem.281698.html

peti írta...

Az Orbán-rendszer valójában...az euro-atlanti demokráciákba belesimuló, látszólag annak mintázatait felvevő fasiszta mutáció. Érvényesülnek benne az összes alapvető, minden fasizmusra és nemzetiszocializmusra jellemző tulajdonságok: a vezérelv, a hűség elve, az erő elve, a teljesen megszállt állami intézmények, a fékek és ellensúlyok rendszerének kiüresítése, a korszerűsített, „nem a mieink” formájában megvalósuló kirekesztés a folyton változtatott célcsoportokkal, melyeknek kárára elégítik ki a klienseket, és a féktelen nacionalista demagógia. A rendszer a demokrácia álarca mögé rejti az alapvető vonásait...

...Az Orbán-rendszer a maga gyűlölködő baloldal- és liberalizmusellenességével éppen azt akarja tartósítani, hogy a baloldaliak és a liberálisok magát a jobboldaliságot és a konzervativizmust azonosítsák a szélsőjobboldalisággal, és vele együtt a mutáns mai rendszerrel. Amíg ez nem világos, és a baloldaliak egy része demokráciaellenesnek tartja a jobboldaliakat és a konzervatívokat, a jobboldaliak egy része pedig demokráciaelleneseknek tartja a baloldaliakat és liberálisokat, nem kezdődik el semmiféle formában az Orbáni uralom visszaszámlálása.
Marad a rendszer nemzetre kényszerített, láthatatlanított valósága, mellyel a demokraták, mivel a lényegét nem hajlandók felismerni, együttesen is tehetetlenek, hát még külön-külön.

Ungváry Rudolf: Polgári konzervatív?

Kibic37 írta...

Fájdítsam én is a szíveket (PuPu, talalom)?
San Frasciscoban 1983-ban (!) láttam Ikarus csuklós buszt. Csak arra nem emlékszem már, hogy troli volt-e vagy autóbusz. (Valószínűleg a színe miatt, mert hogy piros volt.) Minden esetre menetrend szerinti járat volt, és nem mint a kőkorszakból ránk maradt leletet mutogatták.
Most mivel vagyunk jelen az amerikai piacon?

pleinair írta...

Irigykedők

"ORBÁN VIKTOR" miniszterelnök úr a nép embere a falu végéről küzdötte fel MAGÁT a Magyar haza első emberének. Jó taktikai érzékkel válogatva munkatársait.Évről évre előbbre-előbbre jutott.Mindezt szervezői képességének politikai előrelátásának köszönheti.Rendkívüli emberismerete példának állította a Keresztyén világ elé.Tehát ha tehetséges valaki előre jut..Ebből következik a rengeteg irigye is.

Csodálatos példája ez a pár sor az orbán-hívek határtalan korlátoltságának.

Ezek az emberek elélveznek a gyönyörtől, ha a csüngőhasú "nagyember" rajtuk tapos, ha hullahegyeiken mászik fel a hatalom csúcsára.Ezek boldogan döglenek bele, ha Mici a vérüket szívja, meglopja, kifosztja őket. Elismerően bólogatnak: 'De ügyes, de tehetségesen lopta tőlünk össze sokszázezer millió forintra rúgó vagyonát!'

peti írta...

Fukuyamát sokkolta Orbán

Fukuyama: Egy évtizeden belül végük van az illiberális demokráciáknak

Orbán nem áldozat, felelősségre lehet vonni

Unknown írta...

Kedves PuPu!

Néhány érdekes és izgalmas dologra szeretném felhívni a figyelmedet, nagy alázattal!

Úgy tűnik, arra kérsz, hogy ne vegyem komolyan, amit mondasz! Ne próbáljak pontosságra törekedve arra válaszolni, vagy reagálni, amit állítasz, vagy kérdezel, hanem csak úgy nagyjából, megközelítően, vagy éppen sehogy.

Biztosan ezt kéred! Csak azért használok feltételes módot, mert talán kész vagy újra gondolni, hogy helyes-e ilyesmit kérned.

Nagyon nehéz lenne egy ilyen kérésnek eleget tennem, ugyanis valakit nem venni komolyan, vagy nem venni egészen komolyan nem jelentheti azt, hogy őt akkor komolytalanul veszem – mivel fogalmam nincs, hogy ezt hogy kellene csinálni, - hanem azt jelenti, hogy nem veszem sehogy, azaz úgy ítélem meg, hogy az illető úgy kéri a figyelmemet, hogy közben nem kíván közölni semmit. Ez valószínűleg a legsúlyosabb ítélet, amit emberről mondhatok ezért az ilyen ítélet elfogadását elszánt türelemmel kerülöm ameddig csak lehet, és félreértésre gyanakszom.

Én tehát komolyan veszlek az utolsó leheletemig.

Ha ebből a humort vagy az iróniát esetleg kizárva látnád, emlékeztetnélek Karinthy halálosan komoly, sőt komor szösszenetére amely nem szellemeskedés, hanem maga a szellem: „A humorban nem ismerem a tréfát!”

Nézzük tehát, hogy mit írtam és mit nem írtam, illetve, hogy mit kértél és mit nem kértél:

Semmi ilyesmit nem írtam: „te (PuPu) olyan kérdéseket teszel fel, melyekre feleletet nem vársz,” ami azt jelentené, hogy azon az alapon tagadtam meg a választ a kérdéseidre, hogy okom volt feltételezni, miszerint te igazából nem is kívánod, hogy választ adjak a kérdéseidre. Nos egyáltalán nem írtam semmit, ami erre akárcsak hasonlítana.

Ezzel szemben viszont teljesen világosan válaszoltam a kérdés nélküli válaszok tengerében is jól felismerhető és explicit kérdésedre. Azt kívántad tudni, hogy „ki tekinthető agresszornak?” illetve „ki hatalmazta fel Amerikát?”

Igazából azt írtam, hogy olyan kérdésekre válaszolsz (kitartóan és ismételten), amelyeket én nem tettem fel. Ez nem túl hasznos gyakorlat: és valami ehhez hasonló érzületet tükröz: „Szerintem te ezt mondtad, szeretném hinni, hogy ezt mondtad, mert erre van kész válaszom, éppen ezért ezt is mondtad, ebből következően egyáltalán nem érdekel, hogy mit is mondtál valójában.”

Azt is írtam, hogy nem választ, hanem viszonyulást várnék állításaimhoz (téziseimhez), hogy így a köztünk folyó párbeszéd értelmes és reménykeltő lehessen: elfogadom – elutasítom, egyetértek – cáfolom, illetve, ha nem érted pontosan, hogy mi is az amit állítok, tisztázó kérdéseket tegyél fel.
Idézem az érintett mondatokat (ezeket valóban én írtam), egyébként – legalább idézni – nyakatekerten nem is lehet:

Az agresszióról:

Az ismert definíciók hamisak és haszontalanok, attól azonban még érvényesek és számonkérhetőek. Én azonban egy világos kérdést tettem fel (minthogy erre kértél), megválaszolható formában. Nem fogadom el, hogy válaszért a lexikonhoz utalsz. Nem az agresszió definícióját kértem ugyanis tőled, hanem azt szerettem volna tudni, hogy te mire tartasz igényt, és mire nem.

A kutyáról:

Soha nem adom fel, mindig próbálkozni fogok! Nem könnyű megérést teremteni az emberek között! A tisztázatlanság, a feltételezett szándékok hamis és torz megítélése ugyanis minden háború oka és forrása. Tisztázni mindazt, ami félreérthető, megértést, békét és összefogást teremteni az emberek között: egyedül ez az, amire elszántan, fáradhatatlanul törekedni kell, és ez az egyetlen dolog amiről az utolsóként fogok lemondani, vagyis akkor, ha már minden másról lemondtam. Igenis próbálkozni fogok, mindig próbálkozni fogok, mint a kutya, mint Jónás, és mint legnagyobbjainkhoz hasonlóan Babits Mihály:

…………megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

E.

Névtelen írta...

És azt ismered Endre, hogy aki világosan, röviden nem tudja magát kifejezni, - az egyéb gazságokra is képes? :O))))
Üdv: a bostoni fojtogató

TBéla írta...

Kedves Endre! Orvosnál voltál mostanában? Tudok egy jó pszichiátert, talán tudna rajtad segíteni. Neki elmesélhetnéd a "néhány érdekes és izgalmas" dolgodat. De csak rövidebben, mert így nagyon sokba fog a terápia kerülni.

PuPu írta...

Endre, nem agresszióról kérdeztelek, hanem agresszorról.
Karinthy nem szösszent, ellenben azt mondta: Humorban nem ismerek tréfát - majd próbéld a két változatot összevetni.
Én mély empátiával viszonyulok hozzád, de azt gondolom, túlbonyolítod a dolgokat.
És nem válaszolsz a kérdésemre, hogy kit nevezünk agresszornak, és ki hatalmazta fel Amerikát a szíriai beavatkoztásra például?
Arra tartok igényt, hogy ha az ENSZ meghatározza az agresszor fogalmát és én összevetem azzal, amit egyik-másik állam tesz, és egybeesést találok a fogalommal, akkor nekem ne beszéljen senki demokráciáról és szabadságról, ha róluk esik szó.
Köszönöm, hogy törődsz velem, de talán meg sem érdemlem!

Barátsággal:
PuPu

Unknown írta...

Kedves TBéla!

Ha valaki nem vesz részt egy párbeszédben, akkor helyesebb, ha nem vesz részt benne! Nem tudhatod, hogy mi hangzott el ebben a párbeszédben, ezért nagy merészség kell ahhoz, hogy állást foglalj arról ami éppen csak, hogy megütötte a füledet. Amit írsz, egyszerű gorombaság és így kevéssé érdekes.

Az önelégültség nagy kincs! Érezd jól magad!

E.

Unknown írta...

Kedves Pupu!

Elidőzünk a lényegtelennél. Ha az agresszió fogálmát megtalálom az értelmező szótárban, akkor valószínűleg az agresszor fogalmának megértésétől sem járok messze. Én azonban azt kifogásoltam, hogy az értelmező szótárhoz irányítasz egy egyszerű kérdés megválaszolása helyett. Egyébként hozzátenném, hogy az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete, illetve az ENSZ Közgyűlésének 1974/3314-es határozatának melléklete is az agresszió fogalmát határozza meg és egy szót sem ejt az agresszorról, valószínűleg azt a kikezdhetetlen logikát követve, hogy az Agresszor valószínűleg az, aki Agressziót követ el. Persze finomkodhatunk még egy darabig, sőt nagyon sokáig! Mégis remélni szeretném, hogy megbocsátható, ha én nem az agresszor, hanem az agresszió definíciójának keresését utasítottam el egy világos kérdés megválaszolásának pótlékaként. A kérdésem ugyanis (mint te is helyesen idézed) ez volt: "Igényt tartasz-e arra, hogy egy háborús konfliktusban te állapítsd meg, hogy ki az agresszor, vagy nem tartasz ilyesmire igényt?" A fenti válaszodban tényleg bemutatod, hogy mire tartasz igényt, anélkül azonban (igen ügyesen),hogy választ adnál a kérdésemre. Arra tartasz igényt, hogy bizonyos esetekben "senki ne beszéljen neked demokráciáról és szabadságról, ha róluk esik szó." A "róluk" névmás alatt pedig korábbi bejegyzéseid alapján feltételezhetően az Egyesült Államokat és egyes nyugati demokráciákat kívánsz megjelölni. Csakhogy én egy szóval sem említettem a demokráciát és a szabadságot az említett államokkal kapcsolatban ezért ez az igényed semmiképpen sem hozható velem, vagy az általam elmondottakkal kapcsolatban. Mindezekből következően remélem megérted, és nem fogsz rám neheztelni, ha fent idézett válaszodat nem fogadom el. A kérdésemet fenntartom. És szeretettel üdvözöllek.

E.

PS. A törődés parancsa feltétlen! Független az érdemektől!

PuPu írta...

Rendben,.
Arra tartok igényt, hogy az adott állam - jelen esetben például az Amerikai Egyesült Államok tevékenységét - egybevessem az ENSZ agresszióról szóló meghatározásával, és ennek alapján megállapítsam az egybeesést, függetlenül attól, hogy azt valamely nemzetközi szervezet - akár az ENSZ is - megállapította volna.
És akkor most te jössz: agresszor-e az Egyesült Államok Szíriában, vagy nem?
Ha lehet, törekedj a tönör válaszra.
A legnagyobb bajom veled, hogy a bő lére eresztett szövegedből nem igazán derül ki, hogy mi a francot is akarsz tőlem, de persze ez nem tántorít el attól, hogy segítséget nyújtsak mentális kihívásaid rendbetételéhez.
Ténylg kedvellek, de te a szentekből is elő tudod csalogatni a barmot, nem említették még soha neked?
:)

Unknown írta...

Kedves PuPu!

Remélem! Mármint remélem, hogy a szentekből is ki tudom csalogatni a barmot! Az a célom, hogy szembesítsem az embereket saját közhelyeikkel, gondolkodásra és kételkedésre késztessem őket. Ebben Szókratészt próbálom követni, valamint Tábor Bélát, aki Szabó Lajost idézve azt mondja: "a megismerés útja, minden ismert ismeretlenné tétele!" Kissé fáj, hogy a tömörségre emlékeztetsz, mert ez becsület kérdése! Szószátyárnak lenni becstelen dolog! Amint találsz egy fölösleges mondatot abban amit írok, azonnal jelezd, hálás leszek érte! Nem lehet szép az, ami híg! Lásd Csehovnál, aki egy (emlékezetem szerint Tolsztojhoz írt) levelében ezt írja (szabadon idézve): most csak egyetlen cél van az életemben, az, hogy megtanuljak jól írni: azaz röviden.

Egy kissé módosítottad a kérdést, amit feltettem. Ennek ellenére elfogadom a válaszodat azzal, hogy azt értelmeznem kell, a következőképpen: nem tartasz igény arra, hogy "egy háborús konfliktusban te állapítsd meg, hogy ki az agresszor," ellenben igény tartasz arra, hogy "egy adott állam - jelen esetben például az Amerikai Egyesült Államok tevékenységét" - egybevesd az ENSZ agresszióról szóló meghatározásával, és ennek alapján megállapítsd az egybeesést. Magyarul, arra törekszel, arra tartasz igényt, hogy egy adott konfliktus értékelése alapján módod és jogod legyen megállapítani, hogy az ENSZ-nek, ha követi saját határozatait, melyik, harcoló felet kellett volna, vagy kellene megjelölnie agresszorként. Az adott esetben - ha jól értem - az a véleményed, hogy az ENSZ-nek az Egyesült Államokat kellett volna, vagy kellene megjelölnie Agresszorként.

Azt kérdezed tőlem, hogy "agresszor-e az Egyesült Államok Szíriában, vagy nem?" Nos csak azt mondhatom, hogy az Egyesült Államok akkor nevezhető agresszornak Szíriában, ha ezt az ENSZ Biztonsági tanácsa, vagy más erre kijelölt szervezete az Alapokmánnyal összhangban kimondja. Ez világos! Az implicit kérdésed azonban az, hogy szerintem helyes lenne-e, ha ezt így ítélné meg és határozatban kimondaná." Erre képes vagyok válaszolni, és mivel ezt kérted, meg is próbálok válaszolni, ám ehhez alaposan tanulmányoznom kell az itt érintett - és általam korábban már jelzett - ENSZ határozatokat és az Alapokmány ezt tárgyaló VII. fejezetét. Hasonlóképpen tanulmányoznom kell az Egyesült Államok Szíriában folytatott katonai tevékenységét. Míg abszolút tiszteletben tartom a kérésedet, remélem sikerült a lehető legtömörebben megindokolnom, hogy a válasz megfogalmazásához némi időre lesz szükségem.

PuPu írta...

Hát, időnk mint a tenger, kedves Endrém, majd írd meg, mire jutottál.
Ami a meghatározásod illeti, nem értek vele egyet.
Azt írod: "Nos csak azt mondhatom, hogy az Egyesült Államok akkor nevezhető agresszornak Szíriában, ha ezt az ENSZ Biztonsági tanácsa, vagy más erre kijelölt szervezete az Alapokmánnyal összhangban kimondja. Ez világos!"
Ez nem világos, mert az agressziót nem annak megállapítása keletkezteti, hanem a cselekmény, meyre hivatkozva megállapították - vagy akár meg se állapították.
Ha valakinek tüdőgyulladása van, az nem akkor van, és nem attól, amikor az orvos megállapítja, hanem amikor kialakulnak a betegség szimptómái...
Lásd még a kakas és a napfelkelte esetét...
Türelmesen várok, kedves Endre!

:O)))

Unknown írta...

Kedves PuPu!


Máris rengeteget javult párbeszédünk minősége! Türelmesen vársz! Ez nagyszerű! Olykor nagy szükség van erre. Mind a kontinentális, mind pedig az angolszász (antagonisztikus) jogban elfogadott és ott tükröződő elvek szerint a vádlottat mindaddig vétlennek kell tekinteni, ameddig az erre illetékes bíróság, érvényes, jogerős határozatában a bűnösséget meg nem állapítja. Ezt megelőzően minden más megállapítás csak vélemény és nem jár jogkövetkezményekkel. Abszolút jogod van véleményt formálni fontos ügyekről, sőt kevésbé fontosakról is. Ezért a jogodért kész vagyok (Voltaire-ként) küzdeni mindhalálig. Nem árt azonban emlékezni arra, hogy az ilyen vélemény megfogalmazásától, rögzítésétől és kinyilvánításától jelentős következmény - különösen jogkövetkezmény - nem várható.
Kissé ismét újrafogalmaztad az általam feltett kérdést, mármint, hogy mire tartasz igényt, illetve mire kérsz választ, de erre az értelmezésre később térek vissza, hogy ne fárasszalak az elkerülhetetlenül szükségesnél jobban!

Figyelmedet köszönöm,

E.

PuPu írta...

Endrém, nagyonn köszönöm elismerő szavaid.
Sajnos elkezdtél jogászkodni, és ez hiba, ennyi erővel akár orvoskodhatnál is, ott legalább azonnal észlelhetnéd,. ha a beteg belehalt a terápiádba.
Az amgolszász jog nem antagonisztikus jog, mert kibékíthetetlen ellentét csak a te jogismereted és a jog között áll fenn, az angolszász jog precedensjog.
Amiről te beszélsz, az az ártatlanság vélelmének nevezett jogintézmény, ami nagyon fontos, de itt nem ítéletről beszélünk, mert azt a BT állandó tagjai például megvétózhatnák - szokták is ezt tenni.
A tények megállapítása - nevezetesen, hogy egy állam úgy támadt rá egy másik államra, hogy ehhez semmiféle akceptálható felhatalmazása nem volt - viszont bárkinek jogában áll és én téged nem az ENSZ BT véleményéről, hanem a saját véleményedről kérdeztelek.
Tudod, a részeg Jóska minden előzmény nélkül kést ránt, vesén szúrja a neki háttal álló gyanútlan áldozatot, az meghal.
Gyilkos-e Jóska vagy nem?
Ehhez nem kell megvárni a bíróság ítéletét, az csak az állam büntetőjogi gényének érvényesítéséhez kell....
A te megállapításod egyébként sem jár jogkövetkezményekkel, legfeljebb körbeszörnyűlködheted a világot, de ettől még Obama is, Putyin is úgy alhat, mint a tej.
Ebben egyetértünk.
Most már csak azt írd meg nekem, hogy akkor most - jogkövetkezményekkel nem járó - véleményed szerint kit nevehetünk agresszornak Szíriában, illetve milyen felhatalmazással rendelkezik Amerika arra, hogy beavatkozzon a közel-keleti országok belügyeibe?
Érdeklődéássel várom cizellált véleményedet...
:O)))

Unknown írta...

Kedves PuPu!

Tájékozatlan vagy a jogban. Én annyira vagyok tájékozott amennyire beszélek róla! Bár látom igyekszel megsérteni és leleplezni mint tudatlant!
Az angolszász jog antagonisztikus jog, ez különbözteti meg a kontinentális (inkvizitórikus) jogtól nézz utána, én is ezt teszem! Egyébként a mi vitánk szempontjából ez lényegtelen. Nem jogászkodom, a jog természetét, hasznát és alkalmasságát vizsgálom. Ebben eléggé biztos talajon mozgok és jól tájékozódom. Az érdekel, hogy a jog mennyiben képes megfelelni a joghoz fűzött elvárásoknak. Ez nem a jogászok feladata. Sőt a jogászok, igen kevés kivétellel - saját fontosságuk tudatában - az ilyen vizsgálódásokat ellenségesen és fenyegetésként kezelik. Félelmük és önteltségük teljesen hidegen hagy.

Természetesen bárkinek jogában áll bármit megállapítani jogkövetkezmények nélkül. Én csupán azt vizsgálom, hogy ennek van-e vagy lehet-e bármi haszna.
Ezt még vizsgálnom kell egy darabig. Én is az ártatlanság vélelméről beszéltem, nem másról, köszönöm, hogy erre emlékeztettél (bár nem igazán tudom, hogy miért). A Jóska gyilkos akkor, hogyha ezt egy illetékes bíróság érvényesen megállapítja. Különben csak egy feltehetően veszélyes ember, akit tanácsos kerülni. Persze agyon is lehet csapni! Valószínű azonban, hogy csak jogellenesen.

Azzal egyetértenék, hogy helyes lenne, ha az ENSZ megvizsgálná az Egyesült Államok katonai tevékenységét Szíriában, felvetve az agresszió elkövetésének lehetőségét. Ehhez próbálnék megalapozott érveket keresni. Engedelmeddel, ha kérésedet komolyan veszem, az ilyen érvek megfogalmazásához időre van szükségem.

Az én véleményemről kérdeztél. Én csak annyiban vállalhatom bármilyen vélemény megfogalmazását, hogy helyes lenne-e, vagy nem lenne-e helyes, ha az ENSZ megvizsgálná Amerika katonai szerepvállalásának természetét és jogszerűségét Szíriában. Kimondottan nem támasztok igényt arra, hogy ítéletet mondjak arról: ki követ el agressziót egy adott háborús konfliktusban, mégpedig azért nem, mert ezt haszontalannak tatom. Erősen hiszem, hogy az ilyen ítélkezés elterelné a figyelmemet egy összehasonlíthatatlanul fontosabb kérdés - a háború természetének - vizsgálatától.
Egyenlőre, ha gyors választ akarok adni a kérdésedre, csak azt mondhatom, hogy kivétel nélkül minden harcoló felet agresszornak kell tekintenünk Szíriában.

Az igazi kérdés ugyanis az, hogy az agresszor megnevezése (különösen akkor, ha az ilyen megnevezéshez nem fűződnek jogkövetkezmények) hozzájárul-e egy háborús konfliktus megelőzéséhez, vagy megszüntetéséhez? Ez nem lehetetlen, de mérlegelendő.

Továbbra is a türelmedet kérem
és üdvözöllek,

E.

Unknown írta...

Kedves PuPu

Csak a pontosság kedvéért: az általánosan használt angol "adversarial" kifejezést fordítja néhány jelentős magyar jogász időnként "antagonisztikusnak." Igen hasznos szó, a két jogrendszer közötti különbség lényegét írja le. Nem lenne fair, ha ebben nem segítenék eligazodni. Az antagonisztikus - ebben az összefüggésben nehezen visszakereshető. A vitánk lényegéhez ez persze nem visz közelebb!

Mindazonáltal!

Köszi a türelmedet!

E.

PuPu írta...

Kedves Endre, amit írsz az többé-kevésbé érdektelen szőrszálhasogatás, amatőr jogászkodás, valószínűleg szdsz-es lehettél, ott volt divat ez a fajta doktriner érvelés.
Aki halálra késel egy embert, az gyilkos, ha elítéli bíróság, ha nem, kivéve, ha jogos védelmi helyzetben követte el tettét.
Így van ez az agresszorral kapcsolatban is.
Amelyik állam megtámad egy másik államot megfelelő felhatalmazás nélkül, az agresszor akkor is, ha az a testület, mely felhatalmazhatta volna a támadásra, de nem tette ezt, nem is bélyegzi agresszornak.
Sajnálom, de nekem ilyen terméketlen vitákhoz nincs sem kedvem, sem időm, sem energiám.
Talán írjál egy posztot erről, biztosan találsz vitapartnereket, de biztosan nem engem - én ehhez túlságosan egyszerű és földhözragadt vagyok...
Nem kell nekünk ebben (sem ) egyetéretenünk, te így látod, én meg másként, te a a jog természetét, hasznát és alkalmasságát vizsgálod, én meg a tényeket, nemmellesleg kissé praktikusabban szemlélve a dolgot, mint te.
De hát a te gondolataid a tieid, sok sikert a vizsgálódásodhoz.
És köszönöm, hogy meg akartál győzni, még, ha nem is derült ki, hogy miről szándékoztál meggyőzni.
Sajnos, nem sikerült...
Sebaj!
Mellesleg jogi végzettségem van és az adversarial-t a kevésbé jelentős magyar jogászok kontradiktórikusnak fordítják.
Úgy kell nekik!

Barátsággal:

PuPu🐫