2016. szeptember 5., hétfő

HATOS KARTONT A DOKTORNÉNINEK

Hatos kartont azoknak töltöttek ki a titkosszolgálatok, akiket beszerveztek.
Ők aztán szorgalmasan - vagy kevésbé szorgalmasan - írták jelentéseiket kapcsolattartójuknak, aki aztán értékelte, továbbította a kézhez kapott anyagot a szolgálat megfelelő szintjére, ahol az adatokat ellenőrizték, összevetették a más forrásból szerzett adatokkal és az így kapott  eredmény tükrében intézkedtek.
Természetesen mindennek nyoma maradt, ha a célszemély élete során elkövetett valamit, akkor utána tudtak nézni viselt dolgainak a nyilvántartásokban.
Macerás meló, olyan, mint a puzzle, de ha tehetséges az elemző, aki az apró elemeket összerakja, akkor meghökkentően teljes kép bontakozhat ki a szemlélő előtt.
Aki aztán ismereteit úgy használja fel, ahogy úri kedve tartja, - már ha úriemberről van szó, de az állam nem úriember, hanem egy büdös bunkó, csakúgy, mint képviselőinek többsége.


Az egyik friss terv szerint a háziorvosokat kötelezik, hogy vegyék számba betegeik egészségi állapotát, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy javítsák a lakosság egészségi állapotát, ami úgyszólván teljesen felesleges, hiszen az egészségügyi kormányzat szerint a magyar nép egészsége példás, magyarember tej, erő, egészség, és ez a helyzet egyre csak javul, köszönhetően Pártunk és Ártányunk gondoskodásának.
Ezen tovább javítani hagyományos eszközökkel nemigen lehet, jöhet tehát a béremelés, mely majd megfékezi a megvadult doktorokat és nővérkéket, ami nem is lenne baj, hiszen évente annyi orvos megy világgá, mint az orvosegyetemeken egy évben végzettek száma.
Úgyhogy idén is kapnak valamennyit, aztán majd jövőre megint, aztán a választások után is kapnak még, várhatóan kettőt a szemük alá.
Menet közben persze az orvosok egy nem elhanyagolható része vállalkozóként kell, hogy megkeresse a napi betevőt, őket nem fogja érinteni a béremelés, így jár, aki kizsákmányolóvá képezte magát.


A gond az egészségügy minden területét érinti, a háziorvosok többsége öreg, mint az országút, őket még működésben tartja a hivatástudat meg a megszokás, a szakorvosok derékhada viszont megy világgá.
Ma már a fogorvos is előlépett hiánycikké, jóllehet magyarembernek több füle van, mint foga - katasztrófa, ahogy kinéz az ország.
Igaz, Orbán fogorvosának nincsenek gondjai, habár talán kitüntetést még nem kapott, mint a cipésze, aki a Szent Lábakat méretre készített cipőkkel ékesítette fel...

Közös bennük az, hogy utánpótlásuk nincsen, hiszen egy szakorvosnak az egyetemmel együtt tíz éven felül van az az idő, mikor ha egyedül hagyják, akkor remélhetjük, hogy több beteget ad vissza a társadalomnak, mint a temetkezési vállalkozónak.
Megindultak külföldre a szakdolgozók is, ők is kelendőek a piacon, az anyagiakon túl a nyugodt élet és a jó munkakörülmények is vonzzák őket.
Aki azt gondolja, hogy egy szakképzett nővér vagy asszisztens könnyen pótolható, a roppant nagyot téved, egyikük-másikuk valódi kincs, némelyikük többet tud a saját szakterületéről, mint egy középszorgalmas rezidens a képzése befejeztekor.
Akiket könnyebben lehetne pótolni, azok a segédápolók, de ilyenek felvételére meg nem jut pénz, a karitatív munka a kórházakban meg ismeretlen fogalom, nincsenek kidolgozva a szabályai, a kórházi vezetők meg joggal tartanak attól, hogy egy esetleges hibánál nem csak a beteg kerül a veszteséglistára, de könnyen meglehet, hogy ők is.



Marad tehát a felmérés, mint csodafegyver, ez majd segít a beteg állapotán, például a Nemzeti Beteget lenyugtatja  átmenetileg, és teljes figyelmével a migránsok felé fordulhat.
Akik között lehettek orvosok is, meg szakdolgozók is, de a nagy harcba
n rájuk figyelni nem jutott idő, talán úgy volt vele a Vezér, hogy nem húzzuk magunkra a bajt, egyikük - másikuk még képes lenne felrobbantani a beteget is - ezektől minden kitelik.
A felméréshez viszont minden feltétel adott, a kérdőívek összeállítása magában is hasznos, hiszen értelmesnek tűnő munkát ad az egészségügyi vízfejnek - érdekes, hivatalnokokat soha nem kell keresni, talán az íróasztalaikat a betegágy mellé kellene tenni, két okosság között egy-egy beöntés sokat hozna az ágy mellett dolgozók iránt tanúsított empátiájukon...
A kérdőív viszont hosszú lesz, mint a vonatfütty, kiterjed mindenkire és mindenre, ami a kormányzatot érdekelheti.
Karak és Vuk a libaólban készíti a felmérést a libák egészségi állapotáról, aztán majd ennek megfelelően válogatja ki közülük a vágásra éretteket. 

A felmérés kiterjed a gyerekekre is, - majd megkérdezik az óvodástól, hogy szokott e a család imádkozni, meg amikor ideges a papa, szidja-e a Viktor bácsit.
Az se lesz semmi, mikor valakiről feljegyzik, hogy AIDS-ben szenved, vagy, hogy milyen a szexuális irányultsága, vagy valami hasonlót, például szed-e antidepresszánst?
Az egészségügyi adat roppant érzékeny adat, könnyű visszaélni vele.
Nem csak országos, de helyi szinten is, emellett remek pletykatémát adhat a munka dandárját valószínűleg végző orvosírnoknak, asszisztensnek, ami ugye tilos, de hát lopni is tilos, mégis, még a legnagyobbak is, ugye, és ha őket nem képes megfékezni az ügyészség, hát ugyan ki macerálná Juliskát a rendelőben, ahová ő szokta behívni a potentátokat soron kívül?



Az egészségügyi adattal könnyen lehet zsarolni valakit, például egy állás betöltésére való alkalmasságot eldönthet egy gyógyszer szedése, kivétel a miniszterelnöki poszt, ahol a nyelvlóbálás az elegancia kelléke, ugye...
Természetesen szó esik majd az adatok titkosságáról,  az egészségügyi dolgozók megkérdőjelezhetetlen etikájáról, de arról nem sok szó fog esni, hogy egy betegre legalább fél órát kell szánni, az orvosnak egy átlagos praxisban 1200-1500 beteg adatait kell felvenni, ez alsó hangon hatszáz óra munkát jelent.
Míg egyről elkészül a jelentés, addig a többi beteg üldögéljen békésen, aki beteg, ne ugráljon!
Emellett várható, hogy a betegek nem átallanak majd ide-oda vándorolni, talán legjobb lenne leszögezni az egyik lábukat a padlóhoz, akkor csak körbe-körbe masírozhatnának.
Ez az adatbázis természetesen összekapcsolható lesz más adatbázisokkal, így a már így is túl karcsú magánéleted végképp megszűnik, már csak a gombot kell rádszerelni, és úgy irányíthatnak majd, mint kisfiad vagy unokád a játékautót.
Orwell  a kanyarban sem volt.
Mindegy végülis, a háziorvosok szép lassan elfogynak, a betegek leszoknak az orvoshozjárásról, megint két orvos lesz a huszonezres faluban, aztán ha szerencséd van, akkor értik a szakmájukat.
Egy biztos, ha az orvosok kezébe kerülsz, beteg leszel.
A selejt meg ad acta van téve, a Stiglickertben...



A szegény gyógyuljon, ahogy tud, jöhetnek a füvesasszonyok, meg a sámánok, és egyre kevésbé sértődhetünk meg, ha afrikai állapotokról szól a közbeszéd... 


:O)))



12 megjegyzés:

anteus írta...

Lám, a Pusztába hányt borsodó is lehet kifogástalan.

promenad írta...

Anteus !
Csak ettől még ez a borsodó falrahányt marad.

talalom írta...

Ma frenetikus élmény ért, és onnan, ahonnan a legkevésbé vártam: az egészségügyből. Nem részletezném miért, időpontot kellett (volna) kérnem egy szakrendelésre. Hangsúlyozom: egyetlen orvost sem ismerek ott, mindössze kiírtam a netről a központi info-val kezdődő e-mail címüket, és írtam egy levelet, hogy mégis, hogy foglaljak időpontot, ha abban a napi 1 órában képtelenség foglalthangnál többet kimasszírozni a telefonból. Nem hepciáskodtam, nem fenyegetőztem, - nem vagyok valami jó a bayer-stílusban. És ma délben kaptam egy e-mailt: Időpont: ez és ekkor. Nem jutok levegőhöz, azóta sem.

anteus írta...

Ércsük egymást.😉

anteus írta...

Irány a pulmanológia...

Attila írta...

Üdv!

Essünk a témának, de ízibe! Fülészeti szakrendelőbe küldtek hallásvizsgálat miatt. Tisztítsák már ki a fülékémet, mert úgy igazi. Olyan 35 év körüli fülszakember elő is kapta a vakumos szivattyút, oszt máris kész, ripsz-ropsz. Intett, hogy mehetek. Mondom neki állítólag lukas a dobhártya a jobb fülembe. Ez tettlegességre serkentette, mert bele is nézett a fülembe, majd csipesszel kiszedett egy nagy beszáradt zsírdugót. Ha nem szólok neki rá se ránt. Fárasztó lehet belenézni a fülbe, gondoltam én, és egy ezressel honoráltam ezt a tevékenységet. Mit mondhatok? Nemigazán láttam örömkönnyeket a szeme sarkában. Úgy kb. 5 perc volt az egész

manyupos írta...

Ma engem is nagy öröm ért,
Elmentem egy jövendő mondóhoz, aki közölte, hogy gyógyíthatatlan betegség miatt fél éven belül valószínüleg meg fogok halni.
Aztán felhívtam a szakrendelőt, ahol közölték velem, hogy érfestésre 2017 márciusában, katéterezésre 2017 áprilisában, majd a szív műtétemre 2017 júniusában kerülhet sor.
Nagyon megörültem, mert akkor nem kell adnom a szakorvosoknak, az operáló orvosnak és az asszisztenciának egy fillért sem. Mert akkor én már nem fogok élni!

A közelünkben van egy temetkezéssel foglalkozó kft, ahol közölték velem, hogy bármikor készséggel fogadnak. De az már legyen a rokonaim gondja.

Unknown írta...

Ha-ha, ha-ha-ha!
Nem a hatos karton a téma?

anteus írta...

Technikailag soķkal egyszerűbben megoldható a feladat: a munkahelyi belépőkártya havi frissítése aznapi laboradatokkal. A felső referenciértéknél a kártya bevonódik, dolgozó kidobódik.
Olyan cél ez, minőt óhajt a kegyes.

hello írta...

Ha pl. tisztességesen, részletesen mindig rávezetnék, mikor kiderül, hogy valaki melyik gyógyszerre bizonyult allergiásnak, mi az a szer vagy kezelés, ami nem segített a betegségén, milyen szer vagy adagolásának alkalmazása kerülendő a többi gyógyszerrel való kölcsönhatása vagy az illető egyéb problémái miatt, ez által nem dobatnának ki szerencsétlen beteggel sok ezer Ft-ot feleslegesen különböző gyógyszerekre és tennék adott esetben még betegebbé, haszna is lenne egy ilyen rendszernek - csakhogy ezt, így, a gyógyszermaffia úgyis megakadályozná, mert ezzel sokmilliárdos veszteségeik termelődnének!! :-((

Donáto írta...

"hello"-nak tisztelettel!
Ha egy háziorvos részletesen kikérdezhetné a betegeit, akkor egy rendelési időben max 12-14 beteget tudna fogadni, szemben a mai 40-50-nel...

csakafidesz? írta...

Ez az egész ötlet úgy baromság, ahogy kitalálták.
A helyzet az, hogy mindez azért van, mert közel egy cseppnyi rendszer sincs a rendszertelenségben. Eddig senki sem akadt, aki rendszert teremtett volna? Á, ne higyje ezt senki!
Csak mindig egyszerűbb egy újat létrehozni, mint a régiben keresgélni. Az is valamikor pénzbe kerülz, meg ez is abba fog kerülni.
Az egészségügyben kevesen vannak és ezért enélkül is nagyon leterheltek. Most azt hiszik az "íróasztallovagok", hogy még ezt is elbírják majd. Egy túrót bírják el!
Én mindenesetre azt javasolnám, hogy az új kartotékrendszer megteremtése helyett, a szükségletek függvényébe szedjék össze az egyes személyekre itt-ott tárolt adatokat és akkor rendelkezhetnek azokkal az információkkal amire az egészségügynek feltétlenül szüksége van.