2018. május 12., szombat

AZ ELVESZTEGETETT IDŐ NYOMÁBAN

Az ember sokféle dologgal pazarolhat, de semmivel nem bánik olyan felelőtlenül, mint az idővel.
Érthető, hiszen - mint tudható - az idő végtelen, se eleje, se vége, van miből pazarolni.
Mi, magyarok mint mindenben a világon ebben is elsők vagyunk, szépen, komótosan tesszük a dolgunkat - hát vagyunk mi kapkodó idegbolondok?
Naugye!
Mi még elveinkkel sem vágunk a világ elébe, de ha véletlenül mégis, hát sürgősen korrigálunk.
Jelenleg vágyott  társadalomszervezési modellünket momentán a XX. század első felében elért négysikerű teljesítményünk újragondolására alapozzuk - persze itt is igaz, hogy ami először dráma volt, az ma leginkább bohózat, viszont csak reményünk lehet arra, hogy a folyamat végén a mai rendszer vezetői úgy végzik, mint példaképeik.
Nemzetünket tekintve reményeink szerint most jobban fogunk teljesíteni, és kétmillió halott helyett mindahányan mehetünk majd a levesbe, száz év múltán a magyar lesz az aktuális vizigót, vagy talán az alán...
De ez még távoli időpont, eljöttét siettetni nem lehet, a szerves fejlődésnek nincsen párja, és mint Pató Pál, a neves magyar időgazdálkodási szakértő mondotta volt a kapkodókhoz intézett levelében, nem kell nekünk eltűnnünk Európa térképéről időnap előtt, hej, ráérünk arra még!


Most is éppen az időt pazaroljuk.
Jönnek az önkormányzati választások, és még egy hangot sem lehet hallani arról, hogy a kékre-zöldre vert ellenzék meg a nagyreményű civil szféra mit akar tenni, arról sincs hír, hogy amiről nem tudja, hogy mit, azt hogyan akarja tenni, vezetőik el vannak foglalva a parlamenti székeken való elhelyezkedéssel, - nem könnyű, egyik sem bársonyszék...
A civilek is hallgatnak, jóllehet, ha van valami, ami nem elsősorban pártpolitikai kérdés, az éppen az önkormányzatok ügye, és leszámítva a legutóbbi időszak középkori, vazallusi státusz szerint osztogatott támogatásait, általában azok a települések voltak sikeresek, melyekben a polgármester és testülete nem pártpolitikával, hanem településpolitikával foglalkozott.
Ezt kellene elérni országos szinten is, és minden ellenkező kísértést legyőzve nem elsősorban a polgármesterek személyét kell előtérbe helyezni, hanem a súlypontot a testületekre kell helyezni, hiszen minden példa azt mutatja, hogy egyetlen ellenzéki polgármester sem tud kiemelkedő sikereket elérni kormánypárti testülettel - vélhetőleg Márki-Zay napjai is meg vannak számlálva, legyenek bármennyire is jó elképzelései települése jövőjéről.
Jó lenne, ha a jelöltek egy ernyőszervezet támogatását tudhatnák magukénak, mely nem a hagyományos módon kötődik pártokhoz, hanem elsősorban települési célok megvalósítását ígéri - de ehhez persze ezeket a célokat meg is kellene fogalmazni.
Az kontraproduktív, ha irreális célokat tűzünk ki, viszont a lakosság egyetértésével találkozó céloknak hihetetlen mozgósító ereje lehet.

Azt hiszem, a célok megfogalmazásának most lenne az ideje, ehhez kell helyismeret és fantázia is - megfelelő arányban.


Helyi programot készíteni egy önkormányzati képviselő számára nem is olyan egyszerű dolog, hiszen ennek során  a nagy szavak értéke lecsökken, a haza meg a migráncsok itt kevésbé hatásos hívószavak, mint a buszmegálló vagy a falugondnoki státusz, vagy éppen valamelyik közintézmény nyitvatartási idejének szabályozása, egy járda megépítése, csatornázás vagy a közmunka megszervezésének ügye.
A másik nagyon fontos dolog a személy helyes kiválasztása, ami egyrészt könnyebb, mint az országgyűlési választásoknál, hiszen egy településrészen ismer majdhogynem mindenki - mindenkit, másrészt meg nehéz, mert a jelenlegi hatalom embereinek zsarolási potenciálja igen nagy - ez főleg a kisebb falvak esetén okozhat komoly problémákat.
Javasolnám azt is talán, hogy a jelenlegi önkormányzati képviselőt sem kell mindenáron kihagyni a lehetőségek latolgatásánál, mert vannak születetten közéleti emberek, akik a stallumot valóban településük felvirágoztatására szeretnék használni, ezt mindenhol tudják is róluk választóik, ehhez képest kellene jelölhetőségüket vizsgálni.
Meg kellene vizsgálni azt is, hogy a leköszönő képviselőtestület mit realizált az ígéreteiből, mennyi volt a város költségvetése, mennyi jutott a forrásokból az adott településrésznek, mire használták a pénzt és a kivitelezést ki végezte, milyen áron...
Nem kell kötözködni mindenáron, a kritikáknak reálisnak illik lenni.


Ezeket az információkat el is kell juttatni a választókhoz, ami nem jelenthet valami óriási kihívást, hiszen ebben a körben eljutni a választóhoz nem megoldhatatlan feladat.
Fennáll persze a veszély, hogy a kétharmad birtokában Orbán át akarja majd szabni az önkormányzati törvényt, megszüntetve a maradék önkormányzatiságot is, elérve, hogy az önkormányzat olyan legyen, mint pin@n a szőr, tulajdonképpen valódi funkció nélküli dísz.
Az Orbán számára kívánatos modell a Horthy-kor elöljáróságainak világa, ahol a helyi intézmények csak a központi hatalom végrehajtó szervei, valóságos feladatok és hatáskörök nélkül.
Nem határozhatják meg, hogy hol legyen a libalegelő, de bírságolhatják a gazdát, ha a libája összerondítja a pázsitot...
Budapest van e tekintetben legnagyobb veszélyben, itt arra kell készülni, hogy a változtatási törekvések egy harmatgyenge fővárosi vezetésre irányulnak majd, felszámolva a közvetlen főpolgármester-választást is, meggyengítve ezzel a főpolgármesteri pozíciót is - Orbán nem tűri a potenciális ellenfeleket sem.
Csak egyetlen jelöltet érdemes az ő jelöltjével szembeállítani, méghozzá egy olyan valakit, aki képes egybefogni az ellenzéket, pártpolitikus itt szóba se jöhet.



Szóval, van itt feladat bőven, ezeket pedig nem lehet öt perc alatt megoldani, hozzá kellene kezdeni.
Elsősorban az elvekben kellene megállapodni pártoknak, civileknek együtt.
Ez sem lesz könnyű, mert ott lesznek a tárgyalók között Orbán ügynökei, és időben fel kell ismerni a törekvéseiket.
Fel kell készülni arra is, hogy lesznek egyéni jelöltek csőstül, hiszen itt is működni fog az "Oszd meg és uralkodj!" szép elve.
Mondjon bármit is Pató Pál, de Orbán ráér, mi meg nem érünk rá, mert Orbán bandája szervezett, mi meg jelenleg szervezetlenek vagyunk, és az alapfeladat a szervezetépítés, amihez idő kell.
Merthogy meg kell találnia  megfelelő embereket is, nehogy úgy járjunk, mint Felcsúton jártak az ellenzéki pártok, akik nem a megfelelő minőségű emberekkel próbáltak összehozni valamit Orbánnal szemben, az ismert sikerrel.
Szóval, el kellene végezni az időszámvetést, mert már így is késésben vagyunk, aztán neki kellene kezdeni dolgozni.
Nem csak a pártközpontokban, a romkocsmák mélyén, nem csak Budapesten,  hanem a településeken, az utcákon, a lakosság körében is.
Meg kellene ezt végre tanulni...

:O))) 

4 megjegyzés:

Kovács Erzsébet írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Promenad írta...

EJ,ráérünk arra még " /Petőfi/

Olasz Ildikó írta...

Próbáltam megosztani "Az elvesztegetett idő nyomában" című írást, de valamilyen okból -először, hogy vírusos a gép, majd később a tartalommal volt baja - a Facebook letiltotta a megosztást.

neveletlen írta...

Kedves Pupu, úgy látom, már megengedőbb vagy a civilek és függetlenek politikai szerepvállalását illetően, régebben ezt a pártok privilégiumának tartottad.
Szerintem is új együttműködési formákat kell találni, de ehhez előbb a pártok (értsd baloldal) háza táján kéne rendet rakni még az önkormányzati, ill. eu-s választások előtt, hogy tesztelhető legyen a 'rendszer'. Van akinek már ötlete is van, merre tovább. :)
https://nepszava.us/kemeny-adam-merre-tovabb-baloldal/