2018. november 5., hétfő

AZ OROSZOK KIJÖTTEK A SPÁJZBÓL

Már túl voltunk a lelkesedésen, a zászlólengetésen, egymás csókolgatásán, az utcákról és a terekről már eltűntek a normális emberek, helyüket elfoglalták az adrenalinfüggő erősködők, megjelent közöttük a börtönök népe, a különféle haszonlesők, a revánsra vágyók serege.
Túl voltunk Sztálin szobrának ledöntésén,  a Rádió őreinek lemészárlásán, a helyi tanácsok adó-okmányainak elégetésén, a tanácselnökök elzavarásán, az ügyészek kiléptetésén az emeleti ablakon.
Már túl voltunk Nagy Imre beszédén, a Parlament előtti lövöldözésen, melyre az ott álló szovjet tankok válaszoltak, túl voltunk a Ferencvárosi Pályaudvar hősies kifosztásán, az oroszok kivonulásán Budapestről.
Túl voltunk a fosztogatásokon, Mindszenty nevezetes beszédén, melyben bejelentette igényét az államosított egyházi javakra és megfenyegette Nagy Imrét és társait azzal, hogy felelősségre lesznek vonva, mint a letűnt rendszer örökösei.
Túl voltunk már a különféle pártok feltámadásán és új pártok alapításán, a nép már megszemlélte a Corvin-köz mellett a másfél méteresre zsugorodott szovjet harckocsizót, sokan sajnálták szegényt.
Túl voltunk már a kifosztott boltokon, azon is, hogy kenyérért teherautóval kellett menni a Százados úti kenyérgyárba, túl voltunk a Munkástanácsok megalakulásán.
Túl voltunk a Köztársaság téri bestiális lincselésen, Nagy Imre árulásán, melynek áldozatai honvédtisztek, a pártbizottság polgári alkalmazottai, néhány pártmunkás, egy szakasznyi sorozott állományú áv (államvédelmi) őr, és hivatásos állományú szakaszparancsnokuk volt, - mintha ma a Készenléti Rendőrök holttesteit köpködnék és gyaláznák a környék bárcás kurvái, akik ezután elmentek, begyűjteni a kommunistákat.



És túl voltunk Nagy Imre majd mindegyik szerencsétlenkedésén, a magukat felkelőknek tartók torzsalkodásán, Mindszenty politikai ambícióinak szárba szökkenésén.
A falvak népe meg kussolt, ők a történelmi tapasztalataikat génjeikben hordozták, a katolikus  egyház vezetőjének alig burkolt agresszivitása taszította őket, hiszen sokuk számára a földet az egyházi birtokok felosztása biztosította.
Az ország vezetői természetes kiválasztódás útján kerültek meghatározó pozíciókba, minél inkompetensebb volt valaki, annál nagyobb eséllyel.
Tudtak és mertek nagyot álmodni, a cigány vak lovának bátorságával rohantak fejjel a falnak, mert képtelenek voltak felérni ésszel azt, amit Görgey hajdan azonnal átlátott, hogy a katonai erőviszonyok nem teszik lehetővé a fegyveres megoldást.

A politikusok meg azt nem látták át, amit a legostobábbnak is látni kellett volna: a világháború után a világ újrafelosztására nincs lehetőség egy újabb világháború kirobbantása nélkül - és ez senkinek nem volt ínyére.
Így aztán hősi szózatok után - amikor mi már hallottuk a lánctalpak csörgését az ablakaink alatt - farokfelcsapva elmenekültek, élükön a két hét alatt ezer politikai pofont begyűjtő Nagy Imrével, aki még ennek utána is azt hitte, hogy nem fogja a golyó.



A bukás törvényszerű volt, még szerencse, hogy a honvédség épeszű magatartást tanúsított - nagy áldozatoktól menekült meg az ország.
Hogy aztán ma mit ér 56 emléke, ez már egy másik kérdés, de hogy sokat nem, az biztos.
A hősökről kiderül, hogy nem is ők voltak hősök, a kurzus történészei egyetlen valamirevaló hőst sem tudtak felmutatni, mert a jelöltek vagy köztörvényesek, vagy ócska kurvák, vagy kommunisták voltak - alkalmatlanok NER - idolnak.
Az ebrudalja ki - miután a Forradalom Lángját már eltávolította - most Nagy Imrét a Kossuth térről, aki annak idején a koporsója mellett hőbörgött, verte a döglött lovat, követelve a szovjet katonák akkor már eldöntött kivonulását.
Aztán az élet szépen lassan konszolidálódott, és egy kommunista politikus megvalósította 56 minden követelését - gúzsba kötve is remekül táncolva a csárdást.
Egyetlen utódja sem bírja a vele való összevetést.
Mai tolvaj utódai persze kiabálnak rá kígyót-békát, jól lehet ők azok a táncosok, akiket még a tökük is zavar a táncban, és akik ennek az országnak sem barátokat, sem szövetségeseket, sem tisztelőket, sem megbecsülést nem szereztek.
1956 rengeteg tanulságot hordoz magában, sokat segíthetne a mai Magyarországon, ha megpróbálnánk megérteni üzenetét a mai kornak - többek között például a világpolitikai realitások figyelembevételének szükségességét, a nép demokrácia iránti elkötelezettségét és alapvető gyanakvását enyveskezű vezetőivel szemben.
És azt, hogy van, amikor elpattan a húr.


Az évforduló egyben kemény figyelmeztetés is, de persze úgysem értik azok, akiknek érteni illene, így aztán ki tudja, mi lesz a vége.
Jó lenne, ha békés vége lenne...


:O)))

8 megjegyzés:

Czékus Lajos írta...

Ugye Göncz Árpád mondta, valahogy úgy, hogy mindenkinek megvan a maga 56-ja, már az emlékezetében. Ez nyilván azokra értendő, akik már akkor is éltek. Az én 56-os emlékeimhez nagyon hasonlítanak a Pupu által leírt események.

Attila írta...

Üdv!

Ma korán ébredtem, akkor nézzük Puput! Ismét egyet kell értenem Vele, de lenne egy hozzáfűzni valóm.
Mindszenti!
Filmfelvétel a rádióban elhangzott beszédéről. Az a gyűlölettől eltorzult arc örökre megmaradt bennem. Mi lett volna itt, ha hatalmon maradnak? Nincs sok variáció, el lehet gondolkozni rajta.

Attila

MoonRiver írta...

Valahogy pont így. Magyar módra. Amit el lehet puskázni, azt mi megtesszúk. Egyben azért tagadhatatlanul bírunk némi tehetséggel: az utólagos magyaràzatokban, hőzöngèsekben, átiratokban, szembenézés őszintétlenségében, a mások hibáztak elméletében...stb. s ennek folytoni fals kommunikációjàban. Így a kormány teljes joggal állíthatja magáról, hogy eleddig egyedüliként ő 56 méltó szellemi örököse.
Utóbb lesz plakàt erről is, ez nem kétséges.

1970 írta...

Kedves PuPu!

Az a bizonyos kommunista államférfi szerintem nem arra gondolt, hogy "'56 örökségét valósítja meg", hanem egyszerűen tette a dolgát, ahogyan azt az országa fejlődése, a polgárok előrehaladása szempontjából legjobbnak vélte.
Emiatt persze utálták és utálják azok az utódai, akik "nem állják ki a vele történő összevetést". De ez már csak így szokott lenni a történelemben...

Névtelen írta...

Pupu, gratula! :-)

straca írta...

Pupu! Próbáltam belekötni valami hibába. Nincs! Gratulálok!

Unknown írta...

Kár hogy ezek a tények nem hangzanak el soha az ünnepi megemlékezéseken!

anteus írta...

Íme agy valódi magyar szöveg! Nem létezik, rajtunk kívül bárki értené. Csak az a baj, hogy 100 év múlva is fogjuk... nem úgy, mint Esterházyt.
Nagyon jó.