2019. december 7., szombat

RENDEZŐI FAROK

le-minotaure - Dali
Volt hajdan vörös farok a létező szocializmusban, aztán lett fehér farok a rendszerváltás után - ez azt jelentette, hogy a rendszerkritikus mondatok után beillesztettek egy bekezdést - de Amerikában négereket vernek, majd hogy a kommunisták elnyomták a beszédhibás kisebbséget, mert tagjait nem vették fel rádió-bemondónak.
Az uralomra jutott gömböc nem bajlódik ezzel, ő egy-egy kiválasztott emberen keresztül öli meg az intézményeket, politikai - művészeti irányzatokat, mert tudja, a művész nagy úr, de csak addig, ameddig van hely, ahol teret adnak elképzeléseinek.
A három T világában mindenki otthonosan érezhette magát, hiszen volt logikája: a rendszer számára kedves alkotások támogatottak lettek - az rendeli a zenét, aki fizet - még a kocsmában is.
Aztán voltak a tűrt művek, művészek, ők nem kaptak támogatást, de ha elő tudták teremteni működésük anyagi feltételeit, hát előadhatták vízióikat, műveiket, eljuthattak a közönségükhöz, ha volt.


A tiltott művek zömmel megérdemelték a sorsukat, ilyen kevés volt, legalábbis a rendszerváltás után nemigen lehetett ilyenekkel találkoztni a Mein Kampfon és a nyilas szakirodalmon, továbbá a vallási szekták irodalmán kívül - legalábbis én nem találkoztam ilyenekkel.
Ma a három T kettőre redukálódott, van a támogatott és van a tiltott mű.
Utóbbit nem kivégzéssel, hanem kivéreztetéssel teszik el láb alól, de mire ez bekövetkezik, addigra a társadalom egyetértését is kimódolják.
Ennek véghezvitelére leginkább a neves művészek farkát látják megfelelőnek, mondván,  a Neves Művész egy vérnősző barom, aki a színházak táján nagy számban található szűzeket úgy fogyasztja, mint daliás időkben a krétai útvesztőben a Minotaurusz.
A Neves Művészek viselkedéséről pedig mindent feltételezhetünk, és az is boldogan tetszeleghet művésznőpártoló szerepében, aki még életében nem járt egyetlen színházban sem.
Ha véletlenül berángatják egybe, akkor egész este hiába várja a műlovarnőt meg a bohócokat, miközben ölében a magával hozott rántottcsirke-combot nyiszálja a bicskájával.



Most megint divatba jött a színházi farokszemle, Gothár Péteren még túl sem estek, mikor már megtalálták az Új Színház egyik művészét, aki négy évvel ezelőtt vérnőszött, és mostanra sikerült felháborodni ezen, természetesen azon iparkodva, hogy az egész ország felháborodjon a történeten és kórusnban követelje az érintett művész ivartalanítását.
Hát nem is tudom, hajdan a kritikusoknak kellett kinyírniuk a nemkívánatos színházi embereket, ma erre elég Juliska története, mely aztán vagy megesett, vagy nem, vagy úgy esett meg, vagy nem - mindenesetre az ítélet a vád elhangzásával egyidejűleg készen várja a tettest.

Mondjuk aki szűzi életet akar élni, az azért ne menjen színházba dolgozni, merthogy ott impulzív emberek találhatók, akik a könyvelőknél egy fokkal bátrabban fogalmazzák meg társadalomellenes szexuális szándékaikat, leginkább verbálisan, és ez - hungarikumként - csak a színházi világban vált ki széleskörű társadalmi rosszallást.
Más lenne a helyzet, ha az érintettek katolikus papok házvezetőnői lennének, de ők eddig még nem tiltakoztak.



Magyarország különleges ország, a tehetségtelenek paradicsoma, ahol a tehetségeseket bátran farkon lehet ragadni, hiszen a két ember között lejátszódó, vagy annak beállított események nemigen bizonyíthatók - a kérdés csak az, kinek hiszünk.
A tehetségesek általában magányosak, a tehetségtelenek viszont falkában vadásznak.


Nem lehet kétséges az eredmény...

:O)))

8 megjegyzés:

little írta...

Ja nehéz eset ez, úgy ahogy leírtad és persze a probléma jócskán létezeik a kis MO-n kívűl is.
Nekem úgy tűnik, hogy a nagyfőnököknek kissé civilizáltabban (és persze óvatosabban) kell manapság viselkedni, és én a magam részéről e miatt nem könnyezek.

Művész úr, rendező úr, a nagy építész úr, avagy a vezér....akárki. Esetleg úriasszony hasonló pozícióban.

Azok akiknek tudnia kellene, hogy ők hatalmi pozícióban vannak, és sokan nekik hízelegni akarnak és cserébe az aktusért valamit várnak....Tudniuk kellene, hogy pozíciójuk nem alkalom futó kalndok halmozására hanem az ellenkezőjére lessz szükség: tisztességes viselkedésre. Na ez a sok siker között talán lesz nem könnyű.

Szánalmasok írta...

Ezzel az egésszel csak az a baj ,hogy a NER lovagrendszer nem örökös.-ÉRZIK tudják.-
Csak egyre " nemgondolnak" gyereket, unokát kivédi meg. Mert megfingatják őket az biztos.

1970 írta...

"hogy a kommunisták elnyomták a beszédhibás kisebbséget, mert tagjait nem vették fel rádió-bemondónak."

Kedves PuPu!

Visszagondolva gyermek- és fiatalkorom legendás bemondóira (Tamási Eszter, Takács Marika, Hajas Ilona, Kudlik Júlia (amíg meg nem buggyant öregségére:)), Kertész Zsuzsa, Endrei Judit, Kovács P. József, Varga József és a többiek) jól látható, hogy ezek a "mocskos komenisták" valóban mennyire elnyomták a beszédhibás kisebbséget:))).
Ma pedig elnézve a különféle televíziókban szereplő embereket jól látszik, hogy ez a kisebbség tényleg milyen széles teret kapott a médiabeli érvényesülésre. Sőt! Mintha már ez lenne a feltétele a televíziós karriernek.
Ehhez még hozzátenném azt is, hogy a pedagógusképzésekre is tömegesen jutnak be és végeznek különféle részképességzavar alapú tanulási zavarral ("disz"-), illetve beszédhibával küzdő egyének. A színészet világáról most nem is beszélek...
Nemhiába "virágzott itt ki" az elmúlt 3 évtizedben a demokrácia minden téren. Mindez a magyar köz- és felsőoktatás katasztrofális állapotának egyik tünete (a sok közül). Ez az állapot az elmúlt 3 évtized "közösen összehozott" (hogy talalom kedvére is tegyünk) "eredménye". Ami az elmúlt 9-10 évben történt e téren az már csak tényleg a pusztítás betetőzése volt.

Kapat írta...

Az igénytelenség palástolása történik minden téren. A kultúra különösen nagy szálka (gerenda) a szemükben. Azt gondolják, ha mindent maguk alá gyűrnek, hozzáértésüket vélik igazolni, holott csak az történik, hogy nemcsak ideológiájuknak keresnek egy újabb propaganda-felületet, hanem a saját érzelmi szintjükre süllyesztenek le mindent, hogy ne legyen olyan szembeötlően silány a műveletlenségük. Saját képükre formált zombikat szeretnének látni maguk körül, nagyon zavarólag ható tényező a még meglévő igény a tudásra, kultúrára.
Eszközeikben nem válogatósak.

talalom írta...

Kösz 1970.
És igen, közösen hoztuk össze ezt is. Az én gyerekkoromban (60-65 éve) nemcsak a színésznék számítottak nagyk-nak, hanem az irodisták is. Proli közeg: anyagi szegénység, a kultúra forrása a könyv, rádió, mozi. Hiába volt olcsó a színházjegy: akkor még ünnepi ruha, taxi is kellett.(Asszem az én generációm hozta be, hogy jó a farmer is színházba, bocsi.) Jómagam a legtöbb "ismerni illik" darabot nem láttam, hanem olvastam: a shakespeari (illetve Arany János-i) szavak pont úgy hatottak a háromhatvanas olcsó könyvek papírján, mint színpadon. Gondoltam én. Egészen addig, amíg a dán királyfi érthetetlen borongásait meg nem világította előttem Gábor Miklós. (17-19 éves koromban egy díszletmunkás udvarolt nekem a Madáchból, így láthattam a "nagy korszak" minden darabját.Ráadásul a tűzoltó helyén - néha az igazgatói páholyban - fel sem tűnt, hogy az iskolai ünnepi ruhámban vagyok: rakottszoknya-fehér blúz.)
Ott éreztem meg, hogy a színház mégiscsak önálló művészet: képes a leírt gondolatokhoz többletet adni, segíteni a megértést. A konkrét esetben ehhez nyilván kellett a rendező - Ádám Ottó - munkája,koncepciója.Így jártam később a Rómeo és Julia szerintem nyálas történetével is. A nagy vitát kiváltó Major rendezést láttam
a Nemzetiben. Alig valami díszlet, semmi virággirland, lantpengetés. Mégis, izzott a levegő Törőcsik, szinte szenvtelen deklamációjától, Sztankay bársonyos orgánumától. Mindeközben fogalmam sem volt, hogy Gábor még Ruttkayval kavar, vagy már Vas Éva körül sündörög, Törőcsik éppen melyik szerelménél tart. Nem is érdekelt: sőt zavart volna, ha tudom, így soha nem olvastam Film, Színház Muzsika-t,a kor bulvárlapját, amiben szerény, visszafogott pletyiket is lehetett olvasni, válásokról, összeborulásokról. Nem is értettem,amikor a kolléganőim izgatottan tárgyalták. Gábor Hamlet volt - a másik este meg könnyed angol úr Tanner John szerepében, Törőcsik naív munkáslány (Kölyök), és a velencei főúr arisztokrata leánya. Nem mindegy,hogy a színfalak mögött, mellett, helyett ki kivel kavar?
Hanem a színészet talán a legkiszolgáltatottabb művészeti ág:a színész lehet bármíly tehetséges, ha nem mutathatja meg magát. Így aztán természetes,hogy a szereposztó és a szerepre vágyó már a zereposztás folyamatában is szerepet játszik. És ez nemcsak a színházi életben van így: ki nem látott már titkárnőt,aki a vezér mellől csinált nagy karriert, miközben a tervezőmérnök élete végéig beosztott maradt?
Vajon miért olyan érdekes mégis ez a színházi közegben?Miért van, hogy a Story - szerintem dögunalmas - magazin fénykorában 400 ezernél több embert érdekelt, míg a sokkal izgalmasabb kérdésekről szóló HVG alig százezret? Nem tudom.
Van egy rosszindulatú feltételezésem. Akinek a "tett halála az okoskodás" dilemmája nem éri el az ingerküszöbét, hát legalább művészetközelben érezheti magát, ha tudni véli, hogy kinek a farkát tisztelheti Ofélia szerepében.


góbé írta...


Kicsinyt odafigyelve, gigászi zavar van az erőtérben, és nem fideszék oldaláról !
Ők, illemet és gusztust nélkülöző módszerekkel fel-és kikeresik azon hajadonokat, aki évekre visszamenőleg, jóval a "meccs után" hajlandóak ma(!), elpanaszolni hogy hajdan mily kiszolgáltatottak, megalázottak voltak, korrmányunk ezzel igyekezvén morális alapot teremteni a kocsismáté fel be-, és kiszólásoknak...úgyismint:

"...Az állam nem támogathatja tovább a színházak működését úgy, hogy azok nem engednek betekintést ügyeikbe, évekig eltussolhatnak bűncselekményeket..."
Ezzel párhuzamosan "zaklatószinházakként" definiálja a nem nerr.-brrr. kompatibilis, megtorlásra itélt társulatokat.

És!!! Nincs aki közölje, hogy legdurvább nemi erkölcs elleni büncselekmény, a szexuális
erőszak, - hajdan erőszakos nemi közösülés, - amennyiben nem csoportosan követik el - csak és kizárólag a sértett kifejezett kivánalmára, un.: magáninditványra üldözendő, hivatalból.

Tehát, ha a sértett, a felhivás ellenére nem terjeszt elő magáninditványt, a hatóságnak az ügyhöz gyakorlatilag semmi köze !!!

A Gothár féle ügyben jelen ismereteink szerint egy éve történt a konfliktus. Gőzünk nincs hogy meddig durvult el anno a helyzet, történt egy bocsánatkérés, melyet a sértett elfogadott !!!
Sem magát nem kivánja megnevezni, sem semmiféle, főleg büntetőeljárást nem kiván az ügyben.

A szinház, Máté Gábor igazgató, etikai vizsgálat keretében kitiltotta a vétkest. Ennél többet nem is tehetett, hiszen büntetőeljárást kezdeményezni efféle ügyben a sértett akarata ellenére egyrészt lehetetlen, másrészt, ha valamiféle fondorlattal esetleg elérhető, akkor az alapügy sértettjének sérelmére követnek el büncselekményt. - személyiségi jog, magántitok megsértése...egyebek...

Hogy ezt Máté Gábor szinházi emberként esetleg nem tudja, igy szóvá sem teheti, egy dolog. De hogy az általam eddig maximálisan elismert és nagyrabecsült Magyar György a tegnapi, sajnos a "benemállaszája-hanemasztmondod-amitén" fiala miatt gyakorlatilag nézhetetlen és hallgathatalan átévés, "civil a pályán" müsorban ugyan érintette, éppen szóvá tette, de az átlagos jogi ismerekkel felvértezetlen néző számára nehezen értelmezhető módon tette meg.
Praktikusabb lenne többet és közérthetőbben "jogászkodnia" - az ő fogalmazása szerint...

Kinek lenne dolga ?!?: Pártjaink...??? Megmondóemereink...???

DK honlap: azonnal összehivandó a kulturális bizoccsák !!! ... kösz...ettől rendesen bexartak fideszék...
MSZP honpap: ... semmi... - a többit megse néztem...

DE! Olyan krrva nehéz csak annyit kiirni, hogy minden dékás, emeszpés ... jobbikos... péemes...stb... hazafi, hétfőn 18.00.-ra mennyen a Városház térre, mert ez a fideszes durvulás már rég nem a szinházakról, hanem rólunk, mostmár a mi szellemi megnyomoritásunkról szól ???

Kár hogy aza permanens pártépitkezés minden időt, energiát felemészt...



Villon írta...

" a kérdés csak az, kinek hiszünk." Itt van a kutya elasva. Vagyis, ha "hit" nem pedig "bizonyitott teny" alapjan itelkezunk, akkor visszajutunk a holokauszt-hoz.A vallaltnal ahol dolgoztam "kotelezo" szeminarium volt a szexualis "visszaelesekrol". Ha valakinek az oltozojeben meztelen noi fenykep volt, az mar Sertes volt annak a nonek aki ezt szova tette. Roviden amikor vege volt a szeanszank megkedeztek, hogy van e valakinek mondnivaloja... Mindenki kussolt. En azert felnyujtottam a kezemet... Azt modtam, ha en lennek a biro, megkerdeznem a "sertettet", hogy valki kenyszeritette e es hogyan arra, hogy ezt a kepet megnezze. Ha ezt a "kenyszeritest" nem tudja "bizonyitani", akkor jobban teszi, ha kitakarodik a targyalasrol, mielott hamis tanuzasert elitelem.. VILAGOS?

1970 írta...

Kedves talalom!

Szívesen, bár továbbra is masszívan tartom azt a véleményemet, hogy a mindennapi - bérből és fizetésből élő ("egyszerű") - ember felelőssége nem említhető egy szinten a politikai, gazdasági, művészeti, sport, tudományos, stb. elit képviselőinek felelősségével.
Nekem Ruttkai Éva és Márkus László jelentette a színházat. És akkoriban (fiatalként) valójában nem ezekkel a dolgokkal voltunk elfoglalva, mert VOLTAK igazi színészek (nem celebek!). (Olyan, mint a korabeli foci!) Pedig ha tudtuk volna akkor, mit művelt egy Latinovits egy olyan csodával, mint Ruttkai Éva, ma nem nevezné senki "színészkirálynak" (sőt, inkább azt a Gábor Miklóst neveznék annak, aki erre a címre sokkal inkább rászolgált).
(A HVG néhány szerzőjének - pl.: Révész S. - gondolkodását látva nem csodálom, hogy az olvasótárbora így alakult. Erről ők is masszívan tehetnek!)