HŐS FORRADALMÁRT FELVESZÜNK!

Versenyképes jövedelem, cafateria, nyelvpótlék.
Utóbbi akkor illetményes, ha az ominózus nyelv megfelelő történészi és hatalmi hátsókban teszi a dolgát.
A jelölt legyen, ha nő, akkor dekoratív, ha férfiú, akkor délceg, ha nem annyira délceg lehet esetleg nyalka.
Legyen mindenképpen mérsékelten iszákos, mértéktelenül hazudós, természetesen legyen keresztény és nemzeti, továbbá lehetőleg rendelkezzen határontúli kötődéssel.
Legyen lehetőleg csángó, de legjobb, ha székely.
Jeruzsálemi székelyek kizárólag Köves rabbi áldásával adhatják be jelentkezési kérelmeiket, egyben nyilatkozniuk kell, hogy pontosan mikor ismerték fel szeretett miniszterelnökünkben a Messiást.
Hősnők esetén a bárca bemutatása opcionális, de feltétel, hogy láthassuk küllemükön a nehéz testi munka megpróbáltatásainak nyomát.
Mai futtatóik ajánlólevele a pozíció betöltésének előfeltétele.

Nagyurunk megtalálta a mai koszorúzáson való részvételhez az ideális tettestársat, szépen mutattak egymás mellett, ő és a nép durva anyja.
A felállás is klasszikus volt, hiszen a hős forradalmár leány mellé remekül passzolt kényes ízlésű védelmezője - hirtelen nem jut eszembe, hogyan is hívják ezt a szakmát a nyolcadik kerületben...
Azért valahol nagyon szánalmas ez az egész - úgy kell a hatalomnak hősöket hazudnia, hogy a nagy erőlködésbe majd be leszakad.
Igaz, ma már 1956  a jobboldalon sem a régi, Orbán meg csak annyiban törődik vele, amennyiben hatalma fenntartásához szükség van rá - ma már nem nagyon.
Nem volt ez mindig így, hiszen 2006-ban még igen fontos lett volna, hogy az elvetélt puccsot (hugyos forradalom) össze lehessen kötni ideológiailag az 1956-os felkeléssel, de ma már jobb 2006 történéseit is hagyni a feledés jótékony homályába veszni, hiszen ha valaki tárgyilagosan feldolgozza a történéseket, nem sok hízelgőt talál a mai rendszer uraira nézvést.
Orbán ezt is úgy használja, mint mindent - ő az, aki ellopja a halott pénztárcáját, aztán abból adakozik az özvegynek, igen mérsékelten.

Lett volna pedig hősnek való szereplője 1956-nak, de - sajnálatos módon - a zsidó Angyal István a jobboldalnak nemigen felel meg, a tetejébe még kommunista is volt.
Tulajdonképpen Nagy Imrével is utóbbi a baj, ezt az új idők kissé anyagias és a történelmi ismeretek ellen beoltott forradalmárai sem megérteni, sem megbocsájtani nem tudják.
Így aztán van még egy hazug ünnepünk, amit ma már nemigen ünnepel senki, már ha egyetérthetünk abban, hogy ünnep az, amikor az ember a szívében ünnepel, ha igaz érzésekkel közelít a múlthoz.
Soha nem felejtem gyermekkorom március tizenötödikéit, az ünnep nekem azt az érzést jelenti, amelyet akkor éreztem, gyermekként.
Szükség lenne pedig ünnepekre, a nemzet összetartozásának érzését az ilyen események alakítják ki - már persze, ha egyetértünk abban is, hogy a nemzet fogalmába még talán a libernyákok is beletartoznak.
Na sebaj, majd amikor elkezdjük közösen ünnepelni Nagyurunk születésnapját...

A forradalmakat leginkább fiatalok csinálják, náluk a cél az élhető és barátságos jövő.
 Az öregek legfeljebb bosszút állnak, a cél itt inkább saját szerepük fényezése és valós és vélt ellenfeleik- azt ne mondjam, ellenségeik - maradékának elpusztítása.
A nemzetet a rombolás soha, csak az építkezés viszi előre.
A forradalmak néha lerombolnak meglévő struktúrákat, de csak akkor használnak, akkor nevezhetjük őket forradalomnak, ha a romok helyén maradandó és valós értékeket alkotnak.
Egyetemet szétverni egyszerű dolog, de egyetemet - hagyományokkal, értékekkel - alapítani nem lehet, legfeljebb csak épületet lehet adni egy új kurzus tehetségtelenjeinek.
Ők kinevezéssel lesznek művészek, ami azért nem egyenértékű a tehetséggel.

Nem ártana néha ezt is figyelembe venni...

:O)))