2022. január 12., szerda

ÉLJEN ÁPRILIS 4. HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK ÜNNEPE!


Legalább is ebben reménykedjünk, ha már Minden Keszegek Ura április 3.-ra írta ki az országgyűlési választásokat!
Volna esély győzni, és ezen a versenyen ebben az esetben talán az ország nyerne, de persze nehéz ekkora ellenszélben jósolni, különösen most, hogy Orbán bevezette a hadikommunizmust, rögzítette néhány általa alapvetőnek tartott élelmiszer árát.
Természetesen most sem a saját zsebére jótékonykodott, csak azt felejtette el tisztázni, hogy az értékesítési lánc melyik eleme köteles finanszírozni választási kampányát, például a liszt esetében a gabonatermelő, a malom, a nagykereskedelem vagy a bolti kiskereskedelem kell, hogy lenyelje a veszteséget.
De az is meglehet, hogy ezentúl a boltokban átmenetileg nem lesz napraforgóolaj, csak repceolaj, nem lesz finomliszt, csak rétesliszt, és az ólakban is csak olyan disznók lesznek, melyek mankóval közlekednek, sertéscombot meg áruljon a Viktor rögzített áron.
Az eredeti listán rajta volt a Liszt Ferenc Repülőtér is, de aztán rájött, hogy azt csak ő szeretné megenni...
Ez egyre viccesebb, de persze a mosolyunk nem egészen őszinte, az ilyesmikbe bele szokott bukni a gazdaság.
Hát legyen szerencsénk, és ne kelljen az utcákon a napi bérként kézhez kapott százmilliárdos bankjegyeket sepregetni, mint a világháború után kellett annak idején.
Ez a farok mindig a más farkával veri a csalánt, itt lenne az ideje, hogy megbukjon, habár utódai vért fognak - mondjuk - izzadni, hogy a kiürített államkassza, a rengeteg hátrahagyott akna, a betonba ágyazott káderek és a rendkívül magas valóságos infláció mellett az eladósított ország működését nagyobb társadalmi feszültségek gerjesztése nélkül biztosítani tudják.
Nem hiszem, hogy szép idők jönnek, ide nagyon határozott és nagyon durva intézkedések kellenek, nagyon jól megválogatva, hogy kiken csattanjon az ostor.
Az ellenzéknek erre nagyon érthető választ kell adnia, melyből egyértelműen kiderülhet, hogy mely társadalmi rétegnek kell fedeznie a veszteségeket, és ehhez tartania is kellene magát.

Bár a kommunikáció fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, még kellene egy kis finomhangolás.
Most például a miniszterelnök-jelölt elutasította Gattyán közeledését, ami lehet, hogy helyes, lehet, hogy nem, de nekem jobban tatszett volna, ha kiderül, hogy a szövetséges pártok pártelnöki szinten egyeztettek a témában, listavezetőjük pedig az ő egyeztetett álláspontjukat teszi közkinccsé, nem pedig a magánvéleményét.
Amilyen ostoba én vagyok, még azt is el tudtam volna képzelni, hogy kikérik a társadalom véleményét is, mert az együttműködésre felajánlott témák mindegyike támogatható és támogatandó lehetne, de persze én már akkor is hülyének lettem nyilvánítva, mikor javasoltam a Jobbik bevonását a szövetségbe.
Azt is ideje lenne eldönteni, hogy személyek vagy ügyek mellett politizálunk...
Mindegy, én már csak abban reménykedem, hogy az ellenzék prominensei nem  kapnak emlékeztető oltást a kommunikáció elleni oltás megerősítésére.
Dobrev Klára nem indul ez Európai Parlament alelnöki pozíciójáért, ez a jelenlegi helyzetben érthető is, hiszen rengeteg feladat vár rá itthon is, és természetesen az Unióban is.
Ő az ellenzéki összefogás nagy nyeresége, az Unióban és itthon is felkerült a politikai sakktáblákra, személye az ellenzéken belül megkerülhetetlenné vált, ő a jövő reménysége - bármi lesz is a választás eredménye.
A másik nyereség Jakab Péter, de az ő teljesítményét rontja magánéleti problémája, mert bár tudjuk, hogy a magánélet és a közélet elválasztandó, a gyakorlatban ez mégsincs egészen így.
Ezzel együtt Jakabot nem lehet leírni, minden csoda három napig tart.

Végül el kellene töprengeni azon, hogy Homonnay Gergely halálát az olasz hatóságok bűncselekményként értékelik.
Természetesen meg kell várni a vizsgálat eredményét, de az ügyet nem lenne szabad eljelentékteleníteni a közvéleményben, mint ahogy be kellene jelenteni eltűnt személyként az Ördög Ügyvédjét is, hátha az Ügyészség rátalál.


Merthogy az én optimizmusom határtalan...


:O)))

1 megjegyzés:

Valaki írta...

Nagyon egyetértek - szinte minden teendő megfogalmazásával.
Már csak az a kérdés, hogy az az ember, akinek nyugalmat és határozottságot kellene szugerálnia mindannyiunk felborzolt idegei felé, akinek mutatnia kellene az őserőt a szétszaladgáló sereg összekovácsolásához, az az ember tényleg Orbán-váltást akar-e, avagy vezetővé akar "csak" válni.

Mert előválasztás ide vagy oda: Orbán leváltása a cél, mindenhonnan, a lehető leghatékonyabban, leggyorsabban, legtörvényesebben.

Márki sajnos ugyanolyan, mint Orbán.

Lehet a 2026 előtti előválasztási fordulók között legalább félévet kellene várni a végső döntésig. Ha egyáltalán nekünk kell miniszterelnök-jelöltet választani.

Az egész országgyűlést át kelleen rendezni, hsonlóan Svájchoz.
Évente 4-5 NÉPszavazás az alapkérdésekről, képviselőknek saját napi foglalkozása, s a plusz munkáért némi tiszteletdíj.
Nem élünk a nép nyakán, nem döntünk helyettük, a véleményüket képviseljük ...
Valami ilyesmit a zászlóra írva.

Ha lesz 2026...

Tudom, most kell nyerni, de mindig a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme jut eszembe, ahol megkérdezte a kiképzést vezető Robint, miközben a bábukat nem sikerült eltalálnia a harcosjelölteknek, hogy nem a bábukat kellene inkább harcba vinni?

S úgy érzem, mi tettük ezzel a miniszterelnök-jelölttel bábuvá a pártokat.

Szép évet mindenkinek, aki nem Orbán-hívő!