MEGFELELÉSI KÉNYSZER KORPÁS HAJJAL

Néha csak nézek, mint Rozi a moziban: messziről egészen okosnak tűnő emberek képesek emeletes baromságokat leírni valamiféle megfelelési kényszer következtében.
Merthogy azt már mégsem tételezhetem fel, hogy hirtelen elment az esze annak, aki főfoglalkozásban katonapolitikával foglalkozik, és pontosan tudja - de mindenképpen tudnia kellene - hogy a nagyhatalmak katonai döntéseit ezerféle dolog befolyásolja a külpolitikai helyzettől a gazdasági helyzetig, a belső stabilitástól az ellenfelek agresszivitásáig, és így tovább.
Olvasom az Indexen, hogy Tálas Péter a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégia Védelmi Kutatóintézetének vezetője az Inforádió Aréna című műsorában olyat tudott mondani, amivel egyszerre volt képes nevetségessé tenni az általa vezetett intézetet és saját magát.

Azt találta mondani Putyinnal kapcsolatban, hogy "a háború egy idős embernek egy olyan tette, amivel be szeretne jutni a történelembe".
Ha ezt tudta kikutatni fennállása óta a nagynevű intézet, akkor szerintem minden belefektetett fillér nettó pénzkidobás volt, ilyen hülyeségeket az ember bármelyik faluszéli kocsmában ingyér hallhat.


Vicces ember ez a derék szakértő, nem hinném, hogy tőlem kellene megtudnia, hogy Oroszország valamennyi vezetője Nagy Péter óta a világtörténelem részvevője, hogy úgy mondjam erőnyerő, mérkőzés lejátszása nélkül is résztvevője minden döntőnek.
Az is nyilvánvaló, hogy egy háborús helyzetben a döntések előkészítésében rengeteg ember vesz részt, valahogy elmúlt már a polihisztorok kora.
Hogy aztán a döntést formailag egy ember hozza meg, az csak a produkció lényegtelen eleme.
A döntéseket minden szembenálló félnél a vezető nevéhez kötik, de a mögötte álló hatalmi elit nélkül egyikük se lenne képes végrehajtani az elképzelését, ami mellesleg nem is egyszemélyi ötlete egy zakkant diktátornak.
A nagyhatalmi elit a saját érdekein túl bárhol a mai világban imperialista érdekeket képvisel, az adott nagyhatalom vezetője ezt jeleníti meg a politikában.
Nem mellesleg Putyin nem is zakkant, ezt csak a nagyonegyszerűek vagy a zakkantak képzelik, de az igaz, hogy ez rohadt jól tud mutatni a médiában.
Ha igaz lenne Tálas Péter okossága, akkor egy ilyen állítás ezerszer igazabb lenne Bidennel kapcsolatban, aki esik-kel, időnként beveri a fejét a helikopterének ajtajába, elfelejt mindent és úgy kell prominclicukorral kicsalogatni a konyhából, ahova a kijárat helyett tévedt.
Persze a zakkantság rá sem igaz, legfeljebb kicsit demens.
Mindössze arról van szó, hogy az amerikai hatalmi elit megpróbálja az utolsó cseppet is kifacsarni a Szovjetunió összeomlásával az ölébe hullott narancsból, és ha lehet széttrancsírozni Oroszországot.
Most kezdi talán felfogni, hogy nem lehet.
Kár, hogy erre csak egy háborúval lehet ráébreszteni.
Aztán itt van az öregség kérdése is.
Hitler ötvenhat éves volt, amikor elveszítette a világháborút, Churchill hetvenegy, Roosevelt hatvanhárom, Sztálin pedig hatvanhét, amikor megnyerte.
Putyin az ukrán konfliktus kezdetén hatvankét éves volt, most hetvenegy, ami politikusoknál nem számít matuzsálemi kornak - jelzem Kissingernek ma, százéves korában is több esze van, mint a mai nyugati politikusoknak, ami persze nem túl nagy teljesítmény, szerintem...
Teng Hsziao Ping 85 éves korában ment nyugdíjba.
Hát igen, a fiatalság kultuszának korát éljük, de nem árt megjegyezni, hogy van fiatal zenész meg van jó zenész...


Az érdekes ebben a történetben mégsem maga az állítás, hanem a görcsös megfelelési kényszer, mellyel naponta találkozhat a gyanútlan polgár.
Rejtély, hogy mi vesz rá politikusokat, elemzőket, közszereplőket, hogy a tényekkel nyilvánvalóan köszönőviszonyban sem levő állításokkal kápráztassák el a nagyérdeműt.
Azt még megérti az ember, hogy Zelenszkíj miért hazudozik folyvást, miért állítja például. hogy az oroszok lőtték szét a Nova Kahovka gátját, jóllehet ez az akció az oroszok által uralt atomerőmű és a Krím vízellátását veszélyezteti, de az nem szokatlan a hibrid háborúban.
Jelzem, a forradalmi verzió szerint már a Köztársaság téri pártháznál is a védők lőtték le a fehér zászlóval  tárgyalni induló vezetőjüket, Mező Imrét, és mint tudjuk, a lengyelek támadták meg a gleiwitzi rádióadót is 1939-ben - sok új nincs a nap alatt.
Mégis meglep még ma is, mikor látom, hogy nincs határa a megalkuvásnak, a kényszeres igazodásnak, a szakmák és hivatások oldalbatisztelésének némi remélt előnyök megszerzése okán.
Ha csodálkozunk, hogy miért maradhat nálunk hatalmon a maffia, hogy a népek miért nem képesek leállítani a háborúkat - hát ez az egyik oka.
Merthogy ez nem magyar jelenség, a hülyeség és a szolgalelkűség nemzetközi.
Tálas Péter csak példa, de társai vannak százezerszámra, akik mára elfelejtették Angela Merkel korát.
A kort, melyben a nemzetek békében éltek egymás mellett, kereskedelmi, kulturális és sportkapcsolatokat ápoltak a kölcsönös előnyök alapján.

Igaz, viszonylagos orosz gázfüggőségben, melyet persze két év alatt nagyjából fel lehetett számolni, hogy most kicsit drágábban, de amerikai  gázfüggőségben lehessen boldog az európai polgár.
A világ halad előre, na meg időnként hátra, és ha az ember ki nem irtja önmagát, majd gondoskodik róla a mesterséges intelligencia.
Ha már természetes nemigen található...

:O)))