NA, EZ ITT A GOND, NEM A ZSOLDOS

Más a valódi dráma, nem a búspofájú condottiere huszonnégyórás királysága.
A megbízója ellen forduló zsoldosvezér eltűnt a pályáról, hátrahagyva maga után egy sor konteót és még több megválaszolhatatlan kérdést,.
Mégis, a helyzet az évszázados tapasztalatok alapján úgy néz ki, hogy zsoldosvezérek jönnek-mennek, viszont randapofájú hadaik élni akarnak.
Márpedig ők nem nagyon értenek máshoz, mint a hadakozáshoz, és az árufeltöltői pozícióval kiérdemelhető bér inkább csak a magyar pedagógusnak vonzó, egy zsoldos pénzt szeretne keresni, ha már a bőrét viszi vásárra.
Így aztán a Wagner zsoldosai vissza fognak térni a frontra, kisebb kontingensük esetleg elmegy Maliba, ahol éppen igény van olyan  békefenntartókra, akik beszélik a helyi hadurak nyelvét és mondanivalójukat alá is tudják támasztani ezzel-azzal.
A front pedig húzódhat Bahmut alatt, de húzódhat Kijev-külsőn is, ez utóbbi kisorosz város még közelebb is van a fehérorosz határhoz - sáfrányos is a gondolattól Zelenszkíj kevlár bugyogója.

Az igazi gond az, hogy a világ megbolondult, olyan mozgások indultak el, mint hajdan a népvándorlás.
A folyamatok átmeneti végét tán csak évszázadok múltán fogja az emberiség megérni, ha megéri egyáltalán és valamilyen csoda folytán elkerüli az atomháborút.
Ami most tapasztalható, az csak a nyitány, melyet az ukrán szimfonikusokkal játszatnak el a világhatalmak.
A mű kissé hosszabbra sikeredett, mint szerzői tervezték, eleinte csak vonósnégyesre akarták komponálni, de mára igény támadt a teljes zenekarra, üstdobokkal, rézfúvósokkal.
Amerika mellényúlt, alábecsülte Oroszország erejét, és ezzel lehetőséget nyitott Kínának, hogy ő is írjon egy-két tételt a partitúrába.  
Ez persze cirkusszal jár a világ minden táján.
Európa, mely oly kellemesen barátságos és csendes volt felfordult, Franciaországban zavargások vannak, Koszovóban szerb szomszédaink maradék pozícióikat akarják megvédeni, Németország fegyverkezni akar, és van német politikus, aki német csapatokat akar állomásoztatni Litvániában.
Oroszország ráébredt, hogy Kubához ősi barátság fűzi. de állítólag Kína is érdeklődik a szigetország iránt, hadd örüljenek az amerikaiak.

Oda a legendás svájci semlegesség, lassan érdemesebb lesz valamelyik karibi adóparadicsomban bankolnia Nagyurunknak, mint Svájcban, de legalább nem kell hülye ürügyekkel kolbászolnia arrafelé.
A lengyelek - jó szokásuk szerint - nagyhatalommá szeretnének válni, majd pofára esnek most is.
Mi, magyarok meg zavartabban viselkedünk, mint az ominózus vasorrú bába a mágneses viharban.
A nép egyszerű gyermeke a francia események hírére boldogan migránsozgat, jóllehet a francia társadalom etnikai és vallási összetételét  leginkább gyarmatosító múltjának köszönheti, de a bimbózó magyar vallási fundamentalizmust nemigen akarja észrevenni.
Viszont nemzetiségként akarja elismertetni a szkítákat néhány félbolond - vagy tán egészen az
Magyarember vadul diktátorozza Putyint, miközben virtigli kis  diktatúrában él és kussol, pedig és az orra elől lopják el a maradék országot - dédunokái jövőjét is beleértve..
A nemek országa lettünk, ne legyen vízerőmű, ne legyen gázerőmű, szélerőmű, szénerőmű meg kiváltképp ne legyen, atom pedig aztán még véletlenül se, mert az maga a bomba.
Ne gyártsunk akkumulátort, mert az az ördögtől való és a várható jövő technológiája,
Ne gyártsunk semmit, de persze - mint ősi katonanemzet, mely vereségeiben mutatott kiemelkedőt -  fegyvert  gyárthatunk, mert azokat majd nem ártatlan asszonyok és gyerekek meggyilkolására fogják használni, a magyar aknavető rózsákat szór az ellenre, mire az megigazul és belép a NATO-ba, vagy kisnyúl.
Végre elértük, hogy a zsidók ne igyák el előlünk a drága ivóvizet, most megvédtük a kínai akkugyárossoktól is, igaz, arzénmentesítésre ( nem stadion az...) még nem futotta az elmúlt évtizedekben, így aztán elégedetten törölhetjük meg a szájunk szélét egy pohár víz után: ez a méreg, nem a ciánkáli!


A legszörnyűbb az, hogy világszinten sem állunk jobban, dél-észak ellen, kelet- nyugat ellen, a szerencsétlen átlagembert naponta ijesztgetik, veszélyes a vírus, a város, a klíma, az Etna, az etnikum, a stroncium, veszélyes minden.
Átlagember szorong, vagy beledugja a fejét a homokba, és megpróbál úgy élni a világban, mintha nem lenne holnap.
A szomorú az, hogy ez nem is olyan elképzelhetetlen...
Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan, mondja a bölcs tanács, de már ezt is elfelejtette az emberiség, mely mire eljutott odáig, hogy meg tudná oldani szinte valamennyi problémáját, addigra ki akarja irtani magát.
Talán majd a mesterséges intelligencia...
De lehet az is csóválja majd a fejét, mint Gazsi, mikor a purdé beleesett a pöcegödörbe: Megmosdassuk, vagy csináljunk újat?
Lehet, elindult már a Föld felé a Szíriuszról az űrhajó...

:O)))