TUSNÁDFÜRDŐI ÁLMOK

A Tusnádfürdőn összetákolt pódiumnak, melyre évente egyszer - az úgynevezett Úrfelmutatáskor - felmászik a Vezér, négy lába van.
Ebben különbözik a Vezértől, akinek csak kettő, de legalább mindkettő aranyból, habár ellenfelei szerint csak szépen kiszidolozott rézből vannak azok, imígyen hasznosítva az ősi tradíciókat.
A piedesztál négy pillére, melyre a szeretett Vezér és Kancellár évente szent buzgalommal felmászik a neonacionalizmus/sovinizmus, a revansizmus, a Kárpát-medence magyar szupremáciájának álma és a vélelmezett magyar kultúrfölény.
Csupa-csupa Horthy korabeli idea, icipicit a korhoz igazítva, de lényegét tekintve ugyanaz, melyet Klebelsberg Kunó hirdetett anno, a múlt század első harmadában.
Hát így vagyunk ma, miközben a világ forrong, egy új népvándorlás, meg a mesterséges intelligencia áll a kapunk előtt, mi meg elvesztettük a világ megértésének fonalát száz évvel ezelőtt.

Igaz, a mai nacionalizmus csak megszokásból emlegeti a kommunistákat, mint ellenfelet, helyette a globalizáció a fő ellenség, meg a brüsszeli bürokraták, a migránsok és a mások, legyenek azok bárkik, akik nem mi vagyunk.
Habár ez a "mi" is állandóan változik, hol mi fiatalok, hol mi polgárok, hol meg mi, hazafiak vagyunk, mikor éppen nagyon magyarok (mint tudjuk, három magyar = egy sváb, egy zsidó meg egy cigány...) vagyunk.
A szűkebb Kárpát - medencét se  vagyunk képesek megtölteni, 2050-ben - holnapután - nyolc és félmillióan leszünk, tíz aktív dolgozóra öt nyugdíjas fog jutni, ennek összes gazdasági-társadalmi következményével együtt.
És azt se lehet ma pontosan prognosztizálni, hogy a munkaképes korú lakosságból hány embernek lesz munkája.
Ma azt jövendölik, hogy a munkahelyek negyedét automatizálja a mesterséges intelligencia, aztán ugye itt a klíma változás is, a fene tudja, elég lesz-e a problémák megoldásához a csodálatos feeling, mely szerint mi magyarok vagyunk.


De egyelőre úgy tűnik, hogy a pökhendi beképzeltség és kivagyiság legyűri a józan észt, Nagyurunk előszeretettel provokálja azokat az országokat, melyek párszázezer magyaar túszt mondhatnak állampolgáruknak, hadd örüljön a magyar, hogy milyen bátrak vagyunk!
Mígnem egyszer csak meg nem jelennek mondjuk a Zsil-völgyi bányászok, elbeszélgetni székely véreink beilleszkedési nehézségeiről.
Nopersze az is valami, hogy Románia húsz miniszterelnököt fogyasztott el az alatt az időszak alatt, míg mi ezt az egyet amortizáljuk - vajh melyik ország demokratikusabb?.
Egyébként sikeresen amortizáljuk, hiszen már úgy néz ki, mint Shrek, csak nagyobb a hasa és kevésbé rokonszenves.
Ő bizonyára érdekes kísérletnek tartja, hogy tesztelje - még mit engedhet meg magának egy másik állam területén.
Ez dicséretes a tudomány szempontjából, de könnyen úgy járhat, mint az álruhás brahmaputrai maharadzsa, aki mire kiderült mekkora nagyúr is ő, kapott már száztizenkét pofont... 
Ami azt illeti, a móc kecskepásztorok béketűrő népség, de láttunk mi már puliszkát robbanni.
Én még fel se igen rónám nekik, hiszen ha a lakásodba  meghívás nélkül beballag évente egyszer a szomszéd Józsi, felugrik at ebédlőasztalodra,  letolja a gatyáját, majd odacsinál a damasztabroszra, te is elkezdenél idegeskedni - talán.

Idén sem történt más, Vezérünk  már megint Tusványoson tartott igehirdetést, mely alkalmat nem felejtett el most sem felhasználni a román politikusok hergelésére.
A beszéd tartalmilag nem okozott nagy csalódást.
A külpolitikai helyzet értékelésénél most is szégyelltem, hogy egy táborba kerültem vele.
Nagyobb baj az, hogy viselkedése ékes példája annak, hogy hogyan lehet jó premisszákból rossz konklúzióra jutni.
De még jobban szégyellem azt, hogy az ellenzék képtelen elvi álláspontot kialakítani, hogy elvtelenül nyalja Biden kaszvadt fenekét, hogy okos emberek úgy csinálnak, mintha a helyzet elszigetelt jelenség, kizárólag  Putyin megbomlott elméjének terméke lenne, nem pedig az angolszász imperializmus gátlástalan és agresszív nyomulásának egyenes következménye.
Az országok szuverenitásának bajnoka szemétkedett egy sort román kollegáival, visszaélt azzal, hogy Románia és az Unió nem kíván precedenst teremteni azzal, hogy kitilt egy kormányfőt a területéről, sőt - mintha éppen erre játszana.
Elfelejti, hogy ő ott akkor is vendég, ha a ház egy része száz évvel ezelőtt  az ő családjáé volt, csak elkártyázták.
Elfelejti, hogy ravaszkodó pofátlanságba csomagolt revansista megnyilatkozásait árgus szemekkel figyeli a hajdani kisantant valamennyi állama - és Ukrajna is.
Nagy baj lehet ebből, még akkor is, ha éppen most épül-szépül ütőképes hadseregünk, mely attól lesz ütőképes, hogy az élére már megtaláltuk a megfelelőnek tűnő kutyaütőt...

A normális ember néha elszégyelli magát a stíluson, a tartalmon, meg a nacionalizmus állami szintre emelésén abban az Unióban, melynek mi is tagjai vagyunk. és amelyik csak és kizárólag akkor maradhat fenn, ha egységes lesz.
Tusványos annak a politikának a jelképe, mely úgy akarja előkészíteni a hajdani Magyar Királyság elcsatolt területeinek visszaszerzését, hogy államot akar gründolni egy másik államban.
Nem fog menni, ellenben a rendezvényt be fogják tiltani - én már régen betiltottam volna a románok helyében - és a helyzet fokozásának rettenetes következményei lehetnek az egész határon túli magyarságra nézve. 
Magyar migránsok is megjelenhetnek errefelé, hiszen azt se gondolta volna senki, hogy nyolcmillió ukrán migráns terheli majd az Uniót, miért ne lehetne úgy egymillió magyar menekült is - mondjuk Erdélyből?
És ha ez a beteg szociopata azt hiszi, hogy valamelyik nagyhatalom kiáll majd a magyarokért, akkor erősen téved, ugyanis a kiállások is a politikáról szólnak a politika meg az érdekekről, mi meg nem sokat érünk a nemzetközi cserepiacon.
Katonailag meg egyenesen nem érünk semmit, és vehetünk ugyan még tizenkét tankot, ezen semmi nem fog változtatni.
Gazdaságilag nullák vagyunk, maximum összeszerelő üzemnek vagyunk jók, a szakember-gárdánk kiöregedett, a fiatalokat pedig a jelenlegi helyzetre készítik fel - már amelyik itthon marad, ugye.


Szóval, a mi Ártányunknak ideje lenne menni, ennek külpolitikai feltételei már adottak, már csak  belpolitikailag kellene kivenni a kezéből a kezdeményezést, de ez látszik a keményebb diónak. 
Az ország ugyanis tele van Orbán Viktorokkal.
Azért csak fel kellene már törni végre ezt a diót!

:O)))