Mottó:
- Uram, hajtsa a fejét kicsit jobbra, nem látok!
- Távcsövet ne adjak?
- Köszönöm, van a puskámon!
- Távcsövet ne adjak?
- Köszönöm, van a puskámon!
Millió meghatározása van, de egytől-egyig az erőszakhoz kötődik.
A terrorizmus célja a félelemkeltés, esetünkben a politikai célok erőszakos elérésének eszköze.
Segítségével hívei szerint alacsony költséggel is el lehet érni a változásokat, eszközei pedig felettébb változatosak.
Merényletek a hatalom birtokosai ellen, kiszámíthatatlan célpontú fegyveres támadások, ártatlanok életét kioltó robbantások, a félelem légkörének megteremtése, fegyveres támadások rendezvények ellen - csak az elkövető fantáziája szab határt az eszközöknek..
Lehet vallási jellege, lehet gazdasági és lehet politikai, - a lényeg az, hogy az erőszak nem marad állami monopólium, az egyén vagy a csoport ily módon akar változást kikényszeríteni.
Vagy egyszerűen csak elmeháborodott az elkövető.
A politikusok elleni merényleteknek nagy múltjuk van, Julius Caesar, az iszlám háborúk aszaszínjai, a japán nindzsák mind ezt bizonyítják.
A XX. század történelméből pedig a Lenin és a Hitler elleniek csakúgy, mint a De Daulle elleni, vagy a Jichak Rabin izraeli miniszterelnök elleni merényletek.
A merénylők azt hiszik, hogy a politikai porond egyes szereplőinek erőszakos eltávolítása megoldja az adott politikai problémát, utat nyit a számukra kedvező változások felé.
Az eredmény általában az, hogy a retorzió durvább, mint maga az akció volt, és sok esetben utat nyit az állami terrorizmusnak is, mint például a müncheni olimpia esetben történt.
A merényleteken kívül kedvelt terrorista eszköz a követhetetlen és kiszámíthatatlan célpontválasztás, az ártatlan áldozatok életének semmibevétele - lényeg, hogy nagy hatása legyen és felhívja a figyelmet a terroriták által elérni kívánt célra.
A terrorista számára egyetlen mentség van: ha az általa képviselt irányzat győz, mint például a jeruzsálemi Dávid király hotel felrobbantásának irányítója, Mebahem Begin esetében történt: miniszterelnök lett belőle.
Ha nem győz, akkor bizony a napjai meg vannak számlálva, mint ahogy a Hitler elleni merénylet résztvevői is henteskampókon végezték, úgy a World Trade Center lerombolását szervező Oszama bin Ladent se nagyon akarták a kommandósok elfogni...
A terrorizmus célja a félelemkeltés, esetünkben a politikai célok erőszakos elérésének eszköze.
Segítségével hívei szerint alacsony költséggel is el lehet érni a változásokat, eszközei pedig felettébb változatosak.
Merényletek a hatalom birtokosai ellen, kiszámíthatatlan célpontú fegyveres támadások, ártatlanok életét kioltó robbantások, a félelem légkörének megteremtése, fegyveres támadások rendezvények ellen - csak az elkövető fantáziája szab határt az eszközöknek..
Lehet vallási jellege, lehet gazdasági és lehet politikai, - a lényeg az, hogy az erőszak nem marad állami monopólium, az egyén vagy a csoport ily módon akar változást kikényszeríteni.
Vagy egyszerűen csak elmeháborodott az elkövető.
A politikusok elleni merényleteknek nagy múltjuk van, Julius Caesar, az iszlám háborúk aszaszínjai, a japán nindzsák mind ezt bizonyítják.
A XX. század történelméből pedig a Lenin és a Hitler elleniek csakúgy, mint a De Daulle elleni, vagy a Jichak Rabin izraeli miniszterelnök elleni merényletek.
A merénylők azt hiszik, hogy a politikai porond egyes szereplőinek erőszakos eltávolítása megoldja az adott politikai problémát, utat nyit a számukra kedvező változások felé.
Az eredmény általában az, hogy a retorzió durvább, mint maga az akció volt, és sok esetben utat nyit az állami terrorizmusnak is, mint például a müncheni olimpia esetben történt.
A merényleteken kívül kedvelt terrorista eszköz a követhetetlen és kiszámíthatatlan célpontválasztás, az ártatlan áldozatok életének semmibevétele - lényeg, hogy nagy hatása legyen és felhívja a figyelmet a terroriták által elérni kívánt célra.
A terrorista számára egyetlen mentség van: ha az általa képviselt irányzat győz, mint például a jeruzsálemi Dávid király hotel felrobbantásának irányítója, Mebahem Begin esetében történt: miniszterelnök lett belőle.
Ha nem győz, akkor bizony a napjai meg vannak számlálva, mint ahogy a Hitler elleni merénylet résztvevői is henteskampókon végezték, úgy a World Trade Center lerombolását szervező Oszama bin Ladent se nagyon akarták a kommandósok elfogni...
Az államok által folytatott terrorimus is jellemző napjainkban, a poloniummal megmérgezett hírszerzőtől a kellemetlen újságíró Politkovszkájáig és a a balti-tengeri gázvezeték felrobbantásán át a Moszva melletti Crocus City Hall-ig.
A legutóbbi - Fico elleni - merénylet sötét jövőt fest térségünk elé.
Ezidig nem radikalizálódtak ennyire a szélsőséges politikai irányzatok, most - úgy tünik - beérett a folyamatos uszítás gyümölcse.
A merénylő állítólag szélsőséges csoport tagja volt, és mindegy szinte, hogy milyen szélsőségé.
Nálunk is volt rá példa, hogy őrizetbe vettek olyan embereket, akik erőszakkal akarták megváltoztatni a politikai folyamatokat, és szintén nem teenagerek voltak.
A fegyver ravaszának meghúzásához szinte fizikai erő sem kell, és a helyzet még veszélyesebb, ha az elkövető társadalmi támogatást feltételezhet.
A mai világban pedig minden futóbolodnak lehet ilyen-olyan mértékú társadalmi támogatottsága, - a helyzet ezért roppant veszélyes.
Nagyon kell figyelnünk, elsősorba nekünk, hétköznapi állampolgároknak, hogy ebben a zűrzavaros politikai légkörben kit és mit támogatunk, hiszen ma merémyletet kísérelnek meg, holnap akár robbanthatnak is valamelyi diszkóban, stadionban, valamilyen tömegrendezvényen.
Ez a helyzet kedves a hatalomnak, hiszen erre való hivatkozással totális ellenőrzést építhet ki az életed felett, és egyre szűkebbre szoríthatja egyéniségedet.
A terrorizmus tévedése az, hogy meg tudja oldani a társadalom problémáit.
Nem képes erre, legfeljebb tovább rontja az állapotokat.
Szóval vigyázzunk.
:O)))
A legutóbbi - Fico elleni - merénylet sötét jövőt fest térségünk elé.
Ezidig nem radikalizálódtak ennyire a szélsőséges politikai irányzatok, most - úgy tünik - beérett a folyamatos uszítás gyümölcse.
A merénylő állítólag szélsőséges csoport tagja volt, és mindegy szinte, hogy milyen szélsőségé.
Nálunk is volt rá példa, hogy őrizetbe vettek olyan embereket, akik erőszakkal akarták megváltoztatni a politikai folyamatokat, és szintén nem teenagerek voltak.
A fegyver ravaszának meghúzásához szinte fizikai erő sem kell, és a helyzet még veszélyesebb, ha az elkövető társadalmi támogatást feltételezhet.
A mai világban pedig minden futóbolodnak lehet ilyen-olyan mértékú társadalmi támogatottsága, - a helyzet ezért roppant veszélyes.
Nagyon kell figyelnünk, elsősorba nekünk, hétköznapi állampolgároknak, hogy ebben a zűrzavaros politikai légkörben kit és mit támogatunk, hiszen ma merémyletet kísérelnek meg, holnap akár robbanthatnak is valamelyi diszkóban, stadionban, valamilyen tömegrendezvényen.
Ez a helyzet kedves a hatalomnak, hiszen erre való hivatkozással totális ellenőrzést építhet ki az életed felett, és egyre szűkebbre szoríthatja egyéniségedet.
A terrorizmus tévedése az, hogy meg tudja oldani a társadalom problémáit.
Nem képes erre, legfeljebb tovább rontja az állapotokat.
Szóval vigyázzunk.
:O)))
8 megjegyzés:
A témához: Tanulságos és figyelemre méltó, ráadásul élvezhető is, bár amerikában készitették.
(aki még nem találkozott volna vele)...:
https://videa.hu/videok/film-animacio/az-arulo.-2008.-114-perc.-amerikai-thriller-Wn4i88qiq2iFSagA
Kedves PuPu!
Időnként azt érzem, hogy annak a hatalomnak kedvez a terrorizmus igazán, amelyik maga is szívesen él(ne) ilyen eszközökkel. Amikor aztán bekövetkezik a "csapás" akkor persze az ilyen hatalom van - látszólag! - legjobban felháborodva, rámutat azonnal a (vélt?!) "ellenségre" és nekikezd a totális "fegyelmezésnek".
Tényleg elmeháborodott világban élünk...
Az milyen bájos, amikor a szivárvány zászlós progresszívek együtt vonulgatnak a palesztin zászlót lengető "Free Palestine" pólós terr... ööö aktivistákkal! Pupu utolsó tanácsa - "Szóval vigyázzunk" - mintha nekik is szólhatna.
Az milyen bájos, amikor a neofasisztak együtt vonulgatnak a Netanjau képét képét lobáló "Putyin" pólós fasiszta... ööö aktivistákkal! Pupu utolsó tanácsa - "Szóval vigyázzunk" - mintha nekik is szólhatna.
A fizikai terror elemzése jó.
De okai - a társadalmi terror különféle formái - pl. a munkajog - meg várat magára. Noha ennek milliószor több áldozata van, naponta.
Nem térden állva a templomokban fog eldőlni a harc.
Szia Pupu!
Kíváncsi vagyok ezzel az írással kapcsolatban a véleményedre, akár egész bejegyzés formájában. Konkrétan arra, hogy még mindig azt hiszed-e, hogy az oroszok ártatlan báránykák és csak megelőző csapási lehetőség kiépítését csinálják a NATO ellen, nehogy közel kerüljenek hozzá. Arról még mindig nem írtál, hogy ha Ukrajnát elfoglalják, akkor még egyenlőre egy NATO tagország szomszédja lesz. Akkor ki ment kihesz közel?
https://privatbankar.hu/cikkek/nemzetkozi/putyin-orban-paktum-resze-a-honvedseg-csadi-misszioja.html
A cikk, bár tendenciózus, de alapvetően igazat ír.
Kína és Oroszország jelenléte Afrikában megerősödött és még lesz egy-két meglepi.
Tulajdonképpen az angolszász - francia gyarmatbirodalom maradékának felszámolása folyik, és teljesen természetes, hogy az ukrán helyzet ezt a folyamatot felerősítette.
Ha nem tűnt volna fel, a világban más területeken is új, veszélyes feszültségek keletkeztek, és naivitás lenne azt hinni, hogy véletlenül.
Ha nekem te gondot okozol, akkor - ha van módom rá -, én is gondot okozok neked.
Putyin nem akarja elfoglalni egész Ukrajnát, elég neki az oroszok lakta terület, esetleg azzal, hogy elvágja a maradékot a tengertől, aztán azv ukránok majd a lengyelekkel megeszik egymást, Putyin nmeg hátradől és kér egy kávét.
A NATO a Szovjetunió feloszlásával elvesztette létjogosultságát, hiszen akkor Oroszország nem volt képes semmiféle fenyegetésre, mégsem voltak képesek ellenállni a lehetőségnek, és sebesen kibővítették az egyértelműen oroszellenes katonai szövetséget - és hát bizony, nem az oroszok nyomultak közelebb a NATO-hoz, hanem mintha fordítva tötrtént volna.
Líbia helyzete meg a Nyugat bűne, csakúgy, mint Szíriáé, Iraké és bizonyos szempontból Iráné is.
Ha valaki verekedni kezd és kap egy-két pofont, ne csodálkozzon, és te is hidd el, hogy vége van az USA hegemóniájának.
Új világrend jön, ami a világra egyébként - ha lecsillapodnak a kedélyek - igen jó hatással lesz.
Egyébként egyik nagyhatalom se ártatlan bárányka, de senkitől sem lehet elvenni az önvédelem jogát.
Oroszország egyébként jelenleg is egy csomó NATO tagállammal határos, 1949 óta ez viszonylag kevés gondot okozott, és ha a NATO nem támad, nem veszélyezteti közvetlenül Oroszország biztonságát, akkor nem is fog.
Nem kell mindent érzelmileg közelíteni, néha az értelem sem árt...
:O)))
Kedves Pupu!
Köszönöm a választ.
Megjegyzés küldése