MINT VASORRÚ BÁBA A MÁGNESES VIHARBAN

 

Megzavarodott a világ, magzavarodott Európa, megzavarodott a magyar választó is.
Én is zavarban vagyok, nem találom a pártom, nem tudom, kit válasszak, nem tudom, hogy a nagyhatalmi játszmában Európának, vagy Ázsiának drukkoljak - az identitásom parancsoló szavát, vagy az emberiség fejlődésének valószínű irányát válasszam.
A környezetemben is ezt látom.
A totális tanácstalanság uralkodik embertársaim azon részén, mely a fejében levő zselét nem térkitöltésre, hanem gondolkodásra használja.

Lehet, hogy ez a cél - mégiscsak jobb egy szervezetlen, amorf tömeggel bánni, mint egy tudatos, szervezett nemzetet vezetgetni belefele az erdőbe.
Hálistennek utóbbi veszélye nem fenyeget, sőt, néha úgy látszik, hogy a tömeg egyenesen élvezi a mutatványt és rohan egy olyan cél felé, melyet nem az ő érdekében jelöltek meg, sőt, melyet még csak meg se jelöltek rendesen.
Mint a szamár, mely hátára veszi az orra elé a soha el nem érhető répát lógató vágóhídi segédmunkást, és boldogan üget a halálba.

Ha megnézzük az elmúlt harmincöt év történetét, és szerencsétlenségünkre baloldalai elkötelezettségűek vagyunk, hát nyugodtan belekotorhatunk a kredencfiókba a konyhakésért, 
hogy legyen mit beledöfnünk - ha fiúnak születtünk - a koronaékszer kellős közepébe.
Sokat spekulálok azon, hogy most rajtam hatalmasodott el a demencia, vagy csak a nemzeti leépülés rám eső része okoz gondokat.
Odáig már eljutottam, hogy belássam: az ember, ha hülyeséget csinál, hát mindjárt csinál ideológiát is hozzá, hogy ne kelljen a tükörben egy nyálcsorgató idiótát látni, ha belenéz, - sőt!
Jaj, de okos voltam, mondja a hülye paraszt, hogy elkótyavetyéltem a földet, melyet felmenőim a mocskos komcsiktól kaptak!
Jaj, de okos voltam, mondja a hülye proli, hogy a gyár egytizmilliomod részének tulajdonosából bérrabszolgává léptettem elő magam, de legalább szarér-húgyér húzhatom az igát és még csak pofázni sem pofázhatok, mert kirúgnak, oszt leshetek, mint a luki nyúl.

Jaj, de okos voltam, mondja a tanár, aki azt tanította, hogy a szabadság ez első, fázunk és éhezünk, stb...- megkapta csomagban mindet, élvezheti a szabadságot, mikor még azt is előírják neki, hogy mit taníthat.
Kussolhat és böfögheti vissza a KLIK idiótaságait, miközben a véleményére senki sem kíváncsi, a tanítványai sokszor szánakozva nézik erőtlen próbálkozásit egy valódi iskola megteremtése érdekében.
Jaj, de okos voltam, mondja az orvos a falusi rendelőben, felírhatok a betegeimnek Kalmopyrint meg várólistát, Juli néni meg megfagyhat az ágyában a fene nagy jólétben.
A szemét komcsik csinálták ezt is, de azóta egészségesebb lett a nép, már az a része, amelyik megmaradt...

Meghülyítettek itt már mindenkit, a sok ostoba kispolgár meg lelkesen liheg hol ezért, hol azért - ha valaki a populizmus hatását akarná tanulmányozni a társadalomra, hát Magyarország lenne erre a legkedvezőbb terep.
Itt ehhez minden együtt van, itt a lepukkant társadalom, az egyre jobban elbutított emberek, a néhány tróger, akik elszedtek már mindenkitől jóformán mindent.
Annyit hagytak, amennyi ahhoz kell, hogy maradjon, aki megtermeli feneketlen étvágyukhoz a luxiravalót... 
Néha eszembe jut a Krisztus megfeszítéséről szóló bibliai történet, melyben az emberek egyenként Krisztust kiáltottak, mégis a tömeg hangja Barabást tartotta kegyelemre méltónak.
Ha azokkal beszélsz, akik éltek a Kádár-rendszerben, szinte senki nincs, aki azt mondaná, most jobb.
Mégis, a tömeg ezt akarta - ki tudja, milyen megfontolásból.
Ma is folyik a komcsizás, a múlt meghamisítása, a fedezet nélküli ígérgetés, a nacionalista handabanda, a zűrzavar gyártása a fejekben.
Nem hinném, hogy ez jóra vezetne...

:O)))