2025. december 29., hétfő

2025 - MIKOR A VILÁG ALAPJAIBAN VÁLTOZOTT MEG



Van az néha úgy, hogy  észre se vesszük, hogy a világ megváltozott körülöttünk, ma már semmi sem az, mint tegnap volt, minden másként működik, más szabályok szerint, vagy éppen átalakulóban van, és hiába próbáljuk kikalkulálni, mi lesz ennek a változásnak a vége, nem vagyunk rá képesek.
Nem csoda, hiszen akik a világot kormányozzák, szintén sötétben tapogatóznak, próbálják érdekeiket újrafogalmazni, elfogadtatni tegnapi partnereikkel és ellenfeleikkel, jobb esetben keresni a kompromisszumokat.
Persze ez nem megy zökkenők nélkül, némi faxméregetéssel van megspékelve -, blöffökkel és fenyegetőzésekkel fűszerezve működik a világpolitika boszorkánykonyhája.

Az év úgy kezdődött, hogy a világ megkérdőjelezhetetlennek tűnő vezető hatalma, az egypólusú világ egyértelmű vezetője az Egyesült Államok volt.
Elnöke ennek megfelelően viselkedett, és miután szeretett volna bevonulni a halhatatlanságba, rágyúrt a Nobel-békedíjra is.
 Utóbbi értékéből azért sokat levon, hogy mostanában nettó háborús bűnösöknek ítélték oda azért, mert két népirtás között éppen cigarettaszünetet tartottak.
Oroszország proxy-háborúban állt a NATO-val, a világ a vállát vonogatta, hiszen az oroszok nemigen léptek ki a Donbaszból, nem foglalták el Kijevet, még Harkovot sem, csak mint a hangyák, szorgalmasan őrölték az ukrán hadsereget.
A hírekben olyasmik szerepeltek, miszerint két heti ádáz küzdelem után elfoglalták Donocska falut, - hárman meghaltak...
A hírek valóságértékét azért erősen megkérdőjelezte a híradás arról, hogy az oroszok néhány hűtőkamionban átadták az ukránoknak hat-hétezer ukrán katona holttestét, és ők is kaptak harminc orosz holttestet...
Az Európai Unió vezetői szorgalmasan abszolválták a NATO-tól kapott kötelező feladatukat, vad politikai toporzékolásuk egyébként hidegen hagyta az orosz vezetést, mely higgadt profizmussal tette a dolgát.
Kína a csendes szemlélő szerepét vette fel, csendes mosollyal hallgatott, mint szokott.
Nagy volt a bizakodás, a meghozott szankciók majd meghozzák eredményüket és Oroszország összeomlik,  - ettől majd Kína is úgy megretten, hogy részben összecsinálja a lába szárát, másrészt meg elkezd az amerikai elvárásoknak megfelelően viselkedni.
Trump ránézett a palagáz eladási statisztikákra, majd sorból időnként kilógó Indiára, és összevonta szemöldökét.
Ránézett a ki nem bányászott szénhidrogén-tartalékok listájára és megrázta két dolgos öklét Venezuela felé.
Merthogy az még nem tette le a nagyesküt, mely szerint a majdani kitermelésen az USA fog tollasodni a Monroe-elv alapján, mely szerint Amerika az amerikaiaké, de leginkább az Egyesült Államoké...
A nyugati világ merő optimizmus volt, az Ukrajna mezében játszó NATO laposra veri az oroszokat, az amerikai kereskedelmi szankciók térdre kényszerítik Kínát, az amerikai LNG gáz megoldja Európa gazdasági problémáit.
Az amerikai hadsereg fölénye egyértelmű marad, zászlaja dicsőségesen lobog a világtengerek felett, a civilizáció fölényesen legyőzi a barbárokat...

Hát elmúlt az év, és aki nem figyelte a változásokat, az bizony merőben új és érdekes világra ébred január elsején.
Darabideig még viheti a lendület és beszélhet hülyeségeket szakmányban, de sokáig ez nem megy, mert a nép rájön, hogy aki csak hülyeségeket képes mondani. az valószínűleg szellemi kihívásokkal küzd - reménytelenül.
Az egypólusú világnak vége.
Az Egyesült Államok még nem vesztette el szupe
rhatalmi státusát, és egy jó ideig még nem is fogja, de a világon osztoznia kell másokkal: Kínával, Oroszországgal és talán egyre inkább Indiával is. (Magyar rasszisták figyelem, rossz napjaitok jönnek...).

Az ukrán háború NATO által kitűzött célja a lenézett Oroszország végleges stratégiai meggyengítése, végső soron  Oroszország szétdarabolása volt - jugoszláv mintára.
Csak hab lett volna a tortán a gyengének vélt orosz hadsereg megalázása.
A törekvés csúfos kudarcot vallott.
Az orosz hadsereg felőrlő hadműveletekbe kezdett, melyek eredménye 2025-ben realizálódott.
Az év végére felgyorsult az előretörés és gyakorlatilag vége felé közeledik a kitűzött cél, a Donbasz felszabadítása, továbbá lassan megvalósul a könnyen kikövetkeztethető meg nem nevezett cél - Ukrajna elvágása a Fekete-tengertől.
Ezzel gyakorlatilag megszűnne Ukrajna, mint középhatalom, nem veszélyeztetné az oroszok melegtengeri kijáratát, az oroszlakta területek ismét Oroszország fennhatósága alá kerülnek, Ukrajna meg gazdaságilag kilátástalan helyzetbe kerülne, valószínűleg demilitarizált állapotban.
Megoldásra vár még Kalinyingrád szárazföldi megközelítésének és Finnország NATO-tagságának kérdése, de ezeket a problémákat - ha van rá szándék - már békés úton is könnyen lehet rendezni.

Az Egyesült Államoknak tudomásul kell venni, hogy az egypólusú világnak vége. 
Trump ezt nár beiktatásakor tudta, és összes eddigi lépése a kármentésre irányult. Vámrendelkezéseivel haza akarja vinni az ipari termelést.
Katonai téren erőt akar mutatni - több-kevesebb sikerrel, miközben azt a mutatványt próbálja előadni, hogy olyan szabályokat fogadtat el a világ országaival, melyek mindenkire vonatkoznak, csak az Egyesült Államokra nem.
Hamvába holt próbálkozás.
Belpolitikai gondjai is akadnak, az amerikai társadalom sem a régi már...
Katonailag is bajban van, hiszen rakétatechnika terén óriási a lemaradása Oroszországhoz és Kínához képest.
Az orosz rakéták, az Oresnyik, a Burevesztnyik cirkálórakéta,  a Kindzsal,  a Satan, a Poszeidón szupertorpedó legalább öt évvel megelőzik az amerikai kutatásokat, és a drónok területén is óriási a fölény.
Kína még ebben az évtizedben lakott holdbázist kíván építeni a Holdon, az oroszok pedig atomerőművet.
És akkor még nem beszéltünk a hadiipari kapacitásokról, a lőszerekről, a kínai hajógyárak teljesítményéről...

Apropo, hajózás...
Kína szép csendesen, lépésről lépésre felépítette darabszámra a világ legnagyobb és legmodernebb flottáját - ezzel a Csendes óceán megszűnt amerikai tóként szerepelni -, és belátható időn belül ez a flotta a vízkiszorítást tekintve is első lesz.
A Mennyei Birodalomnak jelenleg három repülőgéphordozója már van, a legújabb felveszi a versenyt az USA legmodernebb egységével...
Az orosz flotta megjelent Venezuela partjainál, ezzel a Karib tenger "elvesztette szüzességét ", erre az amerikaiak - kalóz-tevékenységük mellett - blokáddal kísérleteznek.
Csak az a baj, hogy a venezuelai vagy más zászló alatt hajózó tankerek Kína által vásárolt olajat szállítanak, és ha az amerikaiak ezzel játszanak, könnyen kaphatnak kényelmetlen kínai válaszlépéseket.
De az amerikai lépések a világ más pontjain is nehézségeket okoznak, például a Hormuzi szorosban az irániak is foglaltak le tankert - ők egyébként képesek lezárni a szorost...
És ezek még csak a felszíni flották, a tengeralattjárókról még szó sem esett...
Kína évente 5-6 atomtengeralattjáró építésére képes, és a szándék egyértelmű - belátható időn belül utolérni az amerikaiakat e területen is.
Az oroszokkal együtt már ma is felveszik a versenyt az USA-val, melynek tengeralattjáró flottája támadó jellegű, míg a keletieké területvédelemre koncentrál.
Érdekes még a helyzet az Északi Sarkkörön, ahol az oroszok behozhatatlan előnyre tettek szert az atom-jégtörő flottájukkal, de a kínaiak is jelen vannak a térségben.
A Sarkvidék ásványi kincsekben igen gazdag, a klímaváltozás reális lehetőséget ad ezek kiaknázására, nem véletlenül szeretné Trump megszerezni Grönlandot.
A verseny a valós lehetőségekért a nagyhatalmak között elindult.
Mi lesz a vége?
Ki tudja...

A feltörekvő hatalmak is egyre nehezebben viselik az amerikai diktátumokat. 
India látványosan közeledik a BRICS országokhoz és figyelmen kívül hagyja az amerikai instrukciókat, márpedig az elemzők szerint a XXI. század Kínáé. a következő Indiáé, mely ma már a világ legnépesebb országa.
Dél-Amerika sem elégedett a helyzetével, és a venezuelai példa hamar ragadós lehet.
Kínának óriási befektetései vannak Venezuelában, ahol Maduro elnök az óriási olajvagyon hozadékát népe felemelésére kívánja fordítani, szembe szállva az USA-val.
A Közel-Keleten a Hamasz két évvel ezelőtti vérengzését követő izraeli válasz kíméletlensége felerősítette a világban az évezredek óta besulykolt antiszemitizmust, sajnálatosan még baloldali körökben is.
A zsidók és arabok közötti béke ismét beláthatatlan távolságba került, de Irán és Izrael viszonya se mondható megnyugtatónak. 
Bonyolítja a kérdést, hogy Izrael Államot összemossák a zsidó néppel, - az állam egyes negatívan megítélhető intézkedéseinek elítélését kivetítik valamennyi zsidó emberre, tekintet nélkül személyes álláspontjára.
Az egész arab világ robbanásveszélyes - ennek az állapotnak a fenntartása nem az arabok érdeke...

Afrika iránt a nagyhatalmak közül leginkább Kína érdeklődött, rengeteg befektetést hajtott végre, utakat, vasútat épített és épít - mellesleg felvásárolta a földrész ritka földfémeket kitermelő bányáit.
Szigorúan üzleti alapon tevékenykedik, semmiféle politikai elvárást nem támaszt, ami nagyon jó ajánlólevél egy olyan földrészen, ahol szívből utálják a korábbi gyarmatosítókat.
Ha ilyen gazdasági hátteret találnak hamar kiebrudalják korábbi uraikat.
Amikor a nyugati elemzők előadják értékelésüket a világról, rendszerint elfelejtik hozzátenni, hogy a nemzetek többsége egyáltalán nem lelkesedik az angolszászok meghonosította rendért, sőt...
Afrika jelentősége e
gyre inkább nőni fog, nem egy országában népességrobbanás tapasztalható, és már ma is késő lenne meghozni azokat a gazdasági döntéseit a világnak, mely megállíthatná a tömeges  migrációt. 
Ázsiáról nem sok szót kell ejteni, vietnami barátom szerint nincsis  miről - ha Kínában mindenki egyszerre pisil, akkor Vietnamban árvíz van...
Persze érdemes lenne közelebb ről megvizsgálni az orosz-kínai, a kínai -indiai, az indiai-pakisztáni viszonyt - mindegyik atomhatalom - 
végül is úgy három és fél milliárd emberről van szó...

A végére hagytam Európa tragédiáját.
Nem elég, hogy nincsen jelentős ásványkincse, lakóinak száma is eltörpül Ázsia mellett.
Nincs egységes hadserege, nincs egységes állama, saját - egyébként öngyilkos - szabályait se képes betartani.
Egy sor éhes törpe lesi egymást zsákmányra várva, szedett-vede
tt hadseregekkel, tehetségtelen politikusokkal, idióta eszmékkel, nacionalizmusokkal verve - óriási egoval.
A helyzet katasztrofális.
A világ változik, Európa meg nem akar változni.
Mint amikor egy új táblát raknak ki egy útkereszteződésben, de a sofőr rutinból vezet.
Nyakra-főre keresztbe  jönnek bazi nagy a kamionok, ő meg méltatlankodik és rázza az öklét a Fiat500-ból, mondván, letiporja a szabálytalankodót!
Egyszerűen nem értik a helyzetet, de főleg nem értik Trumpot és inkább el akarják pusztítani az oroszokat, mint megérteni.
A demokráciájuk addig terjed, hogy az a demokrata, aki egyetért velük, aki nem, az hülye vagy despota.
Jelzem, egy despota is láthat a megújuló világban, míg egy magát demokrataként identifikáló táposcsirke is bóklászhat fel-alá, mint a vakegér. 
Oroszországgal együtt Európa tényező lett volna a világ politikai térképén, így meg nulla.
Rossz nézni, ahogy Trump hülyét csinál belőlük, Putyin meg megüzeni, hogy nem számít, hogy mit gondolnak.

Rossz nézni azt is, ami a hazai pályán folyik.
Biztosan értenem kellene a nép lelkét, de nem megy...
Egy olyan vezető ellen lázadnak, aki minden jogkőrt bekapart magának és le akarják váltani egy olyanra, akinek még csak bekaparnia sem kell a jogköröket, mert ők induláskor ajándékba adnák.
Senki nem akar háborút, ezért szemétnek nyilvánítják a háborús hisztéria ellen szavazó maffiózót és az Uniót vezető háborús dobokat verő idiótákat sztárolják.
Tudja mindenki, hogy itt a választások után meg kell szorítani a gatyamadzagot, de azért a  nép üdvözült tekintettel várja a tizennegyedik havi nyugdíjat attól a maffiózótól, akit egyébként szemétnek nyilvánít, és aki már ezerszer átverte.
Imádja az ukránokat, akiket utált, mint a sz@rt, míg átjártak hozzánk értékállóvá tenni hrivnyában számított nyugdíjukat, de lelkesen vásárolták az ukrán csempész-cigarettát.
Rettegnek, hogy az oroszok elérnek a magyar határig, és eszükbe sem jut, hogy lehet, az ukránok hátrálnak majd hozzánk, hogy egy NATO-tagra húzzák az oroszokat, akik viszont lehet, hogy megállnak a magyar határnál, időt adva nekünk az ukránokkal való csókolózásra.
Még szerencse, hogy nem vagyunk Odessza...

Szóval nagy bizalommal tekintek 2026 elé, a remény hal meg utoljára, ez egy leendő háborúban is elképzelhető, de azért jó lenne elkerülni.
Csak megjön a politikusok esze, talán némelyiknek unokája is van, és nem szeretné őket angyalbőrben látni.
Ebben reménykedve kívánok Nektek, magunknak boldog és az ideinél nyugalmasabb új évet!

:O)))
 
 




 
 

Nincsenek megjegyzések: