COULROFOBIA

Lassan legördül a függöny.
A bohóc, ki megkapta Hamlet szerepét készül a végső meghajlásra.
A két sírásó elgondolkodva nézi. Az egyik odaszól társának: azért a Trump munkásabb lenne lenne... 
A színész lehangolt.
Nem csoda, a színdarab szerint csak Yorick koponyáját kellene nézegetnie, erre most éppen többszázezer koponya borítja el a színpadot, bár a színész rájuk se néz. 
El van foglalva azzal, hogy játékban tartsa népét, ami azt illeti, nem túl sikeres játékban.
Neki se sokkal több szerencséje volt, mint a koponyák gazdáinak, de megérte.
A múlté már a pénzcsináló zongora, valakinek is csak akkor érezhette magát néha, mikor nem voltak a közelben rendezői, de erre kevés esélye volt.
Megmondták neki, hogy mit csináljon, hogyan csinálja, ő pedig engedelmesen követte a rendezői instrukciókat.
Sokáig úgy tűnt, megéri, néha úgy is érezte magát, mint kisgyerek, aki zárás után betévedt a csokoládéboltba.
Nem csak az utalványát váltotta be, hanem zabált gátlástalanul, milliárdos lett korrupt országa csúcsán, és most kissé tanácstalanul nézeget: mi lesz vele, ha kialszanak a rivaldafények?
Melyik ország vágyik arra, hogy náluk telepedjen le?
Vajon lesz egyáltalán lehetősége letelepedni?
A rendezőt leváltották, a segédrendezők is mentek vele a levesbe. Nekik rosszabb dolguk van, mint a rendezőnek volt, az legalább nem emlékszik semmire...
A színpadmester a régi, már képtelenség volt leállítani a színpad átdizájnolását, a díszletfestők egyik része begorombult és a kisecset helyett vödörrel önti a festéket...

Mifelénk nagy tábora van a bohócnak.
Bölcs népünk egy pillanat alatt beleszeretett a daliás üldözöttbe, aki - szegény - pályafutása kezdetén még anyanyelvén sem tudott rendesen beszélni.
Mint tudjuk, van az a pénz, hát megtanulta.
Gyújtó hangú beszédeiről maga Kossuth Lajos, a másik politikai zseni is példát vehetett volna, politikája pedig sikerszéria: Ukrajna lakossága a háború kezdetéhez képest tízmillió fővel csökkent, és elvesztett egy magyarországnyi területet.
Pedig arcvesztés nélkül ki tudott volna jönni ebből a helyzetből, de hát a rendezők, meg a kreatív csapat, ugye...
Nálunk meg a sok sokat olvasott ember vehemensen moralizál, ami azt mutatja, hogy ugyan sokat olvastak, de történelemkönyveket soha, vagy ha mégis, hát szövegértelmezési kihívásokkal küzdöttek.
Persze nehéz a helyzet, hiszen ma errefelé egyetlen politikus mutatja azt, hogy átlátja a világ dolgait, az az egy meg - szerencsétlenségünkre - egy ócska maffiózó, aki kézzel-lábbal-magyarpéterrel ragaszkodik a hatalomhoz.
Majd erről is írok, vélhetőleg "Rögös utam a skizofréniáig" címmel

Hát, érdekes időknek nézünk elébe, az ősi kínai átok látszik beteljesülni rajtunk.
Külpolitikailag - belpolitikailag egyaránt, - és még csak nem is ez lesz a legrosszabb, hanem amikor a választópolgár rájön, hogy már megint - és joggal - hülyének nézték, az orránál fogva vezették és már megint rossz lóra tett.
Minap a kamionosok mérgelődtek egy sort, a hatalom ötvenet engedett be a fővárosba.
Ha bejött volna ötszáz kamion, a hatalom gondolkodóba esik, ha ötezer, farokfelcsapva meghátrál.
Normakövető nép vagyunk, le is szarták a kamionosok fejét, ahogy illik.
Míg lemossák a fejükről a gyógypakolást, lesz idejük gondolkodni azon, hogy hol rontották el.
Miként a többi választópolgárnak is van még ideje a választásokig azon spekulálni, hogy miért jobb a kutya bolhájára szavazni, mint magára a kutyára volt?
Vagy inkább a mosómedvére kellene?

Hát, tört fényű tekintettel a bizonytalan jövőbe, ugye...

:O)))