ELPAKSOLT LEHETŐSÉGEK

A magyar baloldal nevezetes arról, hogy ha nincs baja, hát csinál magának, ha az ellenfele beleesik egy politikai gödörbe, akkor gyorsan segít neki kimászni belőle, ahelyett, hogy a gödör szélén állva egy hólapáttal kupán veregetné, mikor talajszint fölé bukkan az az okos feje.

Egyébként is, már vagy ezer esetben felmerült bennem a gyanú, hogy a baloldal kommunikációs szakembereit a Fidesz delegálja, hiszen olyan sikeres akcióik voltak és vannak, hogy a Vezér megnyalhatja az össze ujját örömében, mikor bevetik a kommunikációs csodafegyvereiket.

Most például, egy szürke szombat délutánon, amikor a fél világ Orbán kormányának látványos és döngő pofáraeséséről és a Vezér teljes alkalmatlanságáról beszél, múlhatatlanul szükséges volt a szociknak kivágni a farbát, márminthogy ők aztán mától kezdve nem támogatják a paksi atomerőmű bővítését,

Mintha a munkagépek már felvonultak volna, mintha már a zsebünkben lenne a project finanszírozásához szükséges összeg, mintha ma ez aktuális lenne.

Nem az, de erről talán később.

Most csak kommunikációs szempontból vizsgáljuk a kérdést, nevezetesen, hogy amikor hosszú idő után a baloldal kezébe tudná kaparintani a közbeszéd tematizálását, akkor célszerű-e egy ügyibevaló gumicsontot dobni a Fidesz pitbulljai elé,.

Akik egyébként most éppen vért izzadva szenvednek, mert ekkora blamát megmagyarázni lehetetlen, új áldozatok tekintetében pedig olyan nyamvadtul állnak, hogy elő kellett kaparni a ládafiából már Juhász Ferencet.
Meg Fapál László ex-államtitkárt, akivel egyébként már próbálkoztak, de a látványos siker elmaradt.

Akivel ugyan semmire sem fognak menni, de arra talán jó lesz, hogy egy napra talán ne Orbán idiótaságáról meg az átlagpolgár - egyébként igen indokolt - félelmeiről szóljon a közbeszéd, hanem a jól bevált menetrend szerint egy szocialista politikust tudjanak meggyanúsítani korrupcióval, de legalább valami jó kis szaftos szabálytalansággal.

Ilyenkor egy valamire való kommunikációs szakember pontosan tudja, hogy a teendőket a kovácsmesterségből kell átemelni, nevezetesen addig üsd a témát, míg meleg, ne engedd ellenfeled kibújni a kommunikációs szorításból, újra és újra juttasd el üzeneted a választópolgárnak, vésd jól a fejébe, hogy az ellenfeled szakmailag, emberileg alkalmatlan.

Jelen esetben még talán azt is, hogy lépései megkérdőjelezik elmeállapota épségét, hogy mennyire kártékony az országra és az egyes emberekre, hogy mi lehet a következménye ennek a szerencsétlen lépésnek, hogy egyetlen okos ember sem támogathatja az Uniótól való eltávolodást.

Erről kell beszélnie minden egyes baloldali politikusnak, még ha az időjárásjelentésbe hívják is meg vendégként, egységesen, azonos kifejezéseket használva, mellőzve az egyéni brillírozásokat.

Erre itt van.

Paks.

Mikor az elvi döntést a szocialisták kormányzása alatt hozták tető alá, amitől rögvest alkalom is adódik arra, hogy a Fidesz egyébkén is gátlástalan kommunikátorai elkezdjék zengeni, hogy a szocialisták már megint összevissza beszélnek, az álláspontjaik az évszakokkal változnak, azt se tudják, mit akarnak.

Namármost ha eltekintünk attól, hogy a szocialisták besegítettek Orbánnak és érdemben vizsgáljuk a kérdést, akkor sem biztos, hogy ezt a kérdést most és ilyen formában kellett volna felvetni.

Egyrészt aki azt mondja, hogy meg tudja mondani, hogy milyen lesz az energetikai helyzet az esetleges bővítés üzembehelyezése idején, az hazudik.

Az viszont biztos, hogy a szénhidrogén-alapú energiatermelés egyre drágább lesz, a környezetszennyezési szempontokat figyelembevéve pedig a gáz vagy kőolajalapú áramtermelés kártékonysága sokszorosa az atomerőművek környezetszennyezésének.

Megemlítették a fukushimai atomerőmű esetét, mely természetesen gerjeszt bizonyos félelmet, de azt azért tudnunk kell, hogy több olyan tényező együttes bekövetkeztéről volt szó, melyek egybeesésének matematikai valószínűsége szinte a nullával volt egyenlő.

Természetesen nem kizárt ilyen esemény bekövetkezte sem, mint ahogy az sem, hogy Mesterházyt hazafelé motoroztában agyontapossa egy elefánt, mindössze a valószínűsége kisebb, mint hogy Orbán és Mesterházy összevesznek Puch Lászlóval azon, hogy ki mondja az ünnepi köszöntőt Gyurcsány miniszterelnöki beiktatásán.

Szóval ez egy eladható kijelentés ugyan, de azért inkább a zöld populizmus gyöngyszemeit szaporítja, mint a valós veszélyt ábrázolja.

Aztán, ugye, talán nem kellene mindjárt megvonni a támogatást, esetleg lehetne újabb megfontolásra ajánlani, netán-tán felvetni egy majdani népszavazás szükségességét.

Ez helyén is lenne, de nem éppen most, amikor az ellen éppen rogyadozik, a potenciális szövetséges meg sikítófrászt kap már a gondolatától is, hogy a szocik zöldebbek akarnak lenni náluk, akiknek tulajdonképpen a zöldségek legitimálják a létüket.

Ha valakivel együttműködésre törekszem, akkor nem keltem azt a látszatot, hogy ki akarom húzni a talpa alól az ideológiai alapot, hanem odafigyelek az érzékenységére.

Egyébként is, a szociktól az ember nem a kihajított macskák, a bálnák, és a téli szállásra vonuló vadlibák védelmét várja, hanem társadalmi érzékenységet, szolidaritást az elesettekkel, a szegényekkel, ebben kellene jeleskedni, nem pedig a bánáti bazsarózsa védelmében.

Ezekre a feladatokra van jelentkező bőven, mert a liba sajnos messze van, nehéz megsimogatni, a bánáti bazsarózsa nem beszél vissza, mígellenben a hajléktalanok jelentős része részeg és büdös, a nincstelenek lopnak és fákat vágnak ki a hegyoldalban, a munkanélküliek, rokkantak  panaszkodni sem mernek, azt sem lehet felderíteni, hogy hol és hogyan élnek.

Velük nehezebb, mint ahogy az átlag munkavállalóval is, akiket ma meg kellene győzni, hogy érdemesebb a jogaikért harcolni, mint jogfosztottan éhen veszni.

Strapás ügy, Fukushimáról és Csernobilról általában beszélni egyszerűbb, de ennyi erővel a krokodilok veszélyességéről is lehetne értekezni.

Szóval, mint ezt a nők kezeléséről szóló kézikönyv is írja, mindennek megvan a megfelelő helye és ideje, sem előbb, sem később nem érdemes szóbahozni bizonyos ötleteket, mert csak problémák származnak belőle.

Szóval nem kell minden jónak tűnő lapot azonnal megjátszani, a politika – többek között – a türelemről és az ütemérzékről, a szervezettségről és az előkészítettségről is szól, nem csak úgy durrbeleaközepibe, ahogy eszünkbe jut…

:O)))

BLAMA...

A nagygyűlés jól sikerült.

A Szocialista Párt erőt mutatott, végre nem egy szánalmas kis tüntetésecske, hanem az volt, ami a neve – nagygyűlés.

Tetszett, hogy Gyurcsányt felállva ünnepelték, tetszett, hogy Mesterházyt is, aki tagadhatatlanul fejlődik, - ha a végén elhagyta volna a lájkolást meg a mérgezett indián táncát, akkor kerek lett volna a dolog.
De a beszéde rendben volt, rokonszenve volt, hogy köszöntötte a párt volt elnökeit – így kiderült, hogy hál istennek nem képzeli azt, hogy vele kezdődött a történelem…

Viszont a háttérmunka már megint csapnivaló volt.

Ültünk pár tízezren a kapcsolat.hu meg az MSZP portál előtt és vártuk a csodát, a beígért élő közvetítést.

A kapcsolaton mindvégig hiába, az MSZP portálon ugyan folytak kísérletek, de sajnos a minőség ott is kritikán aluli volt.

Ha ez az első eset lett volna, azt mondom, hogy rendben van, - tapasztalatokat kell szerezni, de sajnos ez már a sokadik eset.

Az egész informatikai munka nekem olybá tűnik, mintha a Kiss meg a Szabó elvtársak középiskolás unokái csinálnák társadalmi munkában, vagy méginkább, mintha Kiss és Szabó elvtársak csinálnák személyesen, Szokolra optimalizált felkészültségükkel…

Ha már a kritikánál tartunk, a kapcsolaton ez már vérciki, - ha már képtelenek vagyunk összehozni egy élő helyszíni közvetítést, akkor nem kellene talán erőlködni és égetni magunkat, hanem inkább csak a hangot beadni, mint egy rádióközvetítésnél, de azt tökéletes minőségben.

Ha megkérjük szépen Szepesy Györgyöt, megtanítja majd a szpíkernek, hogyan kell ezt csinálni…

De azt is meg lehetne próbálni, hogy hirdetésben keresni profi szakembert és talán nem Iphone-ra kellene építeni a közvetítést, - állítólag vannak ennél fejlettebb technikák is, körbe kellene érdeklődni talán.
De ez vonatkozik az MSZP portáljára is, ők ugyan közvetítettek valamit, de az sem volt jobb, mint minap a Charta - tüntetés közvetítése, - szóval az egész baloldalnak éghet a bőr a fizimiskájáról a saját teszetoszaságunk miatt.
Pedig el kellene már jutni odáig a mindenféle rendű-rangú pártvezéreknek és alapítványi potentátoknak, hogy felismerjék: a baloldalnak sikerült tizenkét hatalomban töltött év alatt elérnie, hogy nincs se biztos rádiója, se televíziója, se nyomtatott sajtója.
A Klubrádió nem érhető el országosan, a ATV helyzete sem szilárd és ez sem tud országos lefedettséggel dolgozni, - csak egy rossz pillanata kell hozzá a Vezérnek, hogy a kábelszolgáltatókra ráhozva a frászt elvegye a jelenlegi lehetőségeket is…
A Klubrádió a frekvencia-pályázatokkal örökké bizonytalanságban tartható lesz, a Népszava pedig most éppen a kezét tartja, hátha pottyant bele egy kis lóvét valaki.
A Népszava azért fontos nagyon, mert olvasói jelentős része abból a korosztályból kerül ki, amelyik már nemigen fog közel kerülni a számítógéphez és nem elsősorban a hardver hiánya okán.
Viszont mindennap elolvassák a Népszavát, ott jutnak el hozzájuk az információk és kommentárok, az mondja meg a tutit, - vigyázni kellene rá, mint szemünk fényére.

Talán elő lehetne írni, hogy a párttagsággal együtt kell járjon a Népszava előfizetés, és ha a Demokratikus Koalíció erősödik, akkor talán a szimpatizánsok is előfizethetnének, - vagy örökbe fogadhatnának egy-egy szegény sorsú embert, akinek a helyi alapszervezetek tudnák eljuttatni a lapot, - szóval lehetne ezen a területen is bogarászni…

De azt tudnunk kell, hogy az egyetlen felület, ahová egyeske keze a Kossuth téri kórteremből nem ér el, az az internet.

Ezen kívül a fiatalok is itt érhetők el, - nekik már hiába írunk újságot, híradót sem igen néznek, számukra a tájékozódás szinte egyetlen színtere a háló.

De itt aztán otthon érzik magukat, és ha megfelelő formában kapják az információt, akkor azt hajlandóak megemészteni, arról véleményt formálni, és annak alapján cselekedni.

Ezeket a portálokat nem lenne szabad félkézzel és félszívvel üzemeltetni, ide olyan stábok kellenek, amelyek napra, sőt percre készek, amelyek egy ilyen gyűlés után azonnal reagálnak, kommentálnak, - egyáltalán, amelyek jelen van és kézben tartja a tájékoztatást.

És itt van az ilyen, a maihoz hasonló hibák jelentősége.

Ha egy fiatal kétszer odaül a gép elé és megpróbál belenézni egy meghirdetett, de meghiúsult közvetítésbe, akkor harmadszor rá se kattint a szájtra, ha nem friss az oldal legközelebb nem is kísérletezik - a mai fiatal nem a türelméről híres és a választék óriási.

A másik dolog, amin talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy az ekkora méretű és ekkora jelentőségű rendezvények megtervezését talán érdemes lenne profikra bízni.
Nincsen nékem semmi bajom a Sasjózsival, el is röhigcsélek az ezeréves viccein, de őt szerepeltetni egy MSZP-s rendezvényen akkor, mikor a Fidesz nyilvánvaló törekvése az egész párt kriminalizálása, maga az öngyilkosság, - másrészt meg egy ilyen rendezvényt nem okvetlen kell szétjópofizni.
Aztán azt sem vonom kétségbe, hogy Török Zsolt nem profi sajtószóvivő, de hát ugye Golda Meir is kiváló politikus volt, mégsem ő volt az Izrael Szépe verseny műsorvezetője, - szóval valami fotogénebb, a színpadon magabiztosabban és mutatósabban mozgó moderátorral jobban jártunk volna.

Egyszóval eljött az ideje, hogy profik intézzék a dolgokat, nem kell, hogy ez a Jobbik meg a Fidesz privilégiuma legyen, habár ha a nép felismerné, hogy míg nálunk a kommunikációt, ott meg az országot vezetik amatőrök, lehet jól is járnánk, de sajnos erre nem számíthatunk.

Az eszmék és meggyőződések helyét ma a kommunikáció vette át, a választási vereségünk is elsősorban kommunikációs vereség volt.

Megtanulhattuk volna belőle, hogy nem a valóság számít, hanem az, amit a média fogyasztója annak hisz.

Amikor a Fidesz úgy tömte hazugságokkal a választókat, mint Pista bácsi kukoricával a libát, akkor ezzel nem voltunk képesek semmit sem szembeállítani - meg is ittuk a levét…

Ebből az következik, hogy el kell tudni magunkat, mint a mosóport, vagy a Potemixet - a fogyasztónak pedig hinnie kell bennünk, és ha még az eredmény is minket igazol, annál jobb neki is, meg nekünk is.

Azt mondják, a választási kampány az eredmény kihirdetésével egyidejűleg kezdődik, az idő pedig rohan.

Mi tudjuk, hogy a mostanában tartott rendezvényeink színvonalas, jó rendezvények voltak, de ezt nem elég nekünk tudni, erről az országnak is értesülnie kell ahhoz, hogy azonosulni tudjanak velünk és mellénk álljanak.

Ezen kellene dolgozni…


:O)))