BENZINÁR

A KORMÁNY NEM NYÚL A BENZIN ÁRÁHOZ

Pedig nyolc éven keresztül azt énekelte a Fidesz papagájkórusa, hogy az energiahordozók árai a kormány kezében vannak, de a népnyúzó Gyurcsány és a vérszívó Bajnai kormány szadista kéjjel hagyja a zembereket nyomorba dőlni.



Most nem hagyja, mert ez így jó, ahogy van, ezenközben a MOL holnap újra emeli bruttó 3-3 forinttal a 95-ös benzin és a gázolaj literenkénti nagykereskedelmi árát. Ezzel újabb történelmi csúcsra nőnek az árak: a benzin átlagára 363-364 forintra emelkedik, a gázolajé pedig 354 forintra.

Az igaz ugyan, hogy a kormány az árufuvarozók és a személyszállítást végzők érdekében létrehozta a kereskedelmi gázolaj intézményét és a kereskedelmi gázolaj után lehetővé tette a részleges jövedéki adó-visszaigénylést, literenként 6,50 forint mértékben, de ez az intézkedés legfeljebb valamelyest csökkentette csak a terheiket.

Az áremelkedést nem a kőolaj világpiaci árának emelkedése okozza, hanem a magyar kormány hibás pénzügyi politikája, a forint gyengülése a dollárral szemben.
Ennek dacára az üzemanyagok adótartalma marad - a kormány nem abban érdekelt, hogy csökkenjen az üzemanyagok ára, hiszen az minél magasabb, annál magasabb az adótartalom is, annál jobban növekednek az adóbevételek, melyekre a kormánynak igen nagy szüksége van.
Olyan ez, mint a töltött liba - minél nagyobb a liba, annál több benne a töltelék, amit aztán Orbán boldogan felzabálhat...

Nem tett ugyanis eddig semmit sem, hogy a gazdaság szerkezetet megváltoztatva csökkentse az adószükségletet, az pedig a gazdaságban nemigen megy, hogy pofázással lehet betömni a költségvetésen ütött lyukakat.

Így aztán most szív az ország, és talán eljut majd azok agyához is a rossz hír, akik ez ideig azt hitték, hogy kaptak Orbántól valamit, hogy leginkább azt kaptak, amit a harmadik gyerek...
Egy személyautó tankja 50 liter körül van, ez tankolásonként 1500 forint körüli többletkiadást jelent, heti egyszeri tankolással számolva havi hatezer, évi hetvenezer körül kerül ki a zsebből, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a gazdaság számtalan ágazatát terhelni fogja ez az ár, és visszahat majd a fogyasztói árakra.
Nem szólva azokról, akik egyéni vállalkozók, kisvállalkozók és az autó a munkaeszközük.
A kormány azt mondja, hogy az idei adócsökkentéseknek két fő csapásiránya van: az egykulcsos, családi adórendszer és ehhez kapcsolódóan a családi adókedvezmény bevezetése, valamint a vállalkozások támogatása a társasági adó 19-ről 10 százalékra történt csökkentésével. Ezzel a két intézkedéssel 600-700 milliárd forinttal több marad a lakosságnál és a vállalkozásoknál, mondta Nagy Anna.
Hát igen, mondjuk azoknál, akiknek van adójuk,van nyereségük, amiből jóvá lehet írni az adókedvezményeket.

Csak éppen rengeteg ember rekedt ezen a körön kívül, a minimálbéresektől a kényszervállalkozókig mindenki.És ezek az emberek nem saját ötletükből kerültek ebbe a helyzetbe, mint tudjuk.

Emellett a mezőgazdaság kistermelői sem örvendezhetnek, hiszen növekszik a művelési költség, meg drágul a termékek piacrajuttatásának költsége, - mondjon bármit is a kormány.
Nem valószínű, hogy mostanában taxisblokád lesz, de az biztos, hogy a kormány népszerűsége növekedni nem fog.
Lassan vége lesz a kegyelmi állapotnak, jönnek a nehezebb napok, a Vezér homlokán szaporodni fognak a ráncok.
Aggódom érte...


:O)))))

KAMARA

A forradalom felfalja gyermekeit.

Vagy ha fel nem is falja, de éhenveszejti őket, mint történik ez éppen most szegény Égerrel, az Orvosi kamara elnökével.

Kitört a belháború a forradalmárok között, miután a kormány az államtitkári fizetések szintjén (750 000,-Ft) akarja korlátozni a köztestületek vezetőinek fizetését, ezt pedig a magyar egészségügyért érzett felelősségérzettől áthatott Éger, aki anno az egyik fő zászlóvivője volt a vizitdíj elleni harcnak, igencsak kevesli.

Szerinte kétmillió lenne a megfelelő összeg, ennyivel lenne méltányos elismerni múlhatatlan érdemeit az egészségügy felvirágoztatása terén, ami teljességgel érthető is, hiszen ez az összeg állna arányban egyrészt azt terhelő mérhetetlen felelősséggel, másrészt meg az egészségügyi dolgozók mai jövedelmével.

Szerintem meg a hétszázötvenezer is sok lenne neki, mivelhogy neki tigrisként kellene harcolnia az általa képviselt ágazat érdekeiért, márpedig a jóllakott tigris ahelyett, hogy harcolna, csak döglik a bokor alatt és szunyókál, legfeljebb Tabaki, a sakál hízelgését hallgatja fél füllel, mint azt a Dzsungel Könyvéből tudhatjuk.

Viszont itt van aztán ez a Kamara is, amelyik Éger doktor munkáltatója.A kormányváltás előtt ennek egy önkéntes szerveződésen alapuló érdekvédelmi szervezetnek kellett volna lennie, ehelyett egy politikai szervezetet csinált belőle a vezetése, és ez ott tett keresztbe a baloldali kormányoknak, ahol tudott.Szorgalmas szervezet volt, csak az önkéntesség csípte vezetői szemét, - a tagdíj mértéke és bizonytalansága zavarta Égerék harmóniáját.És akkor azt hitték, hogy eljött immár a Kánaán, erre tessék: hétszázötvenezer...Alamizsna.

Pedig a feltételeket a komolyabb bérhez kivívta Éger - Viktor hálából a sok jó kötözködésért a szocikkal kötelezővé tette az orvosok részére a kamarai tagságot, így aztán megnőtt a tagdíjbevétel, amivel mellesleg mostanában nem számolt még el a kamara vezetése, és úgy látom, most sem tervezik ezt megtenni.Ha majd egyszer az orvosoknak vetélkedőt rendeznek, az lehet a kétmillió forintos kérdés, hogy miért is jó nekik a kamarai tagság?Merthogy Égernek jó, ez kétségtelen, végre valakinek érezheti magát, de hogy az orvostársadalomnak miért jó, hogy a hivatal presztízsét felhasználva vadul pártpolitizáljon valaki, rejtély.Persze ez semmivel nem kisebb rejtély, mint a másik kamarai elnök, a hajdani csempés Parragh pártpolitizálása, aki a vállalkozók nevében sztárolja a jobboldali kormányt.
Most azért bajba keveredett mindkét dicső harcos, hiszen a hatalom baromságait védeni nehézkesebb, mint támadni azt, és azért ma már senki nem akar visszamenni hálapénzt kiénekelni Mari néni zsebéből, vagy számlákkal játszani itt a piros-hol a pirost - nagyembernek lenni kellemesebb...
Pedig lenne mindkét kamarának helye és szerepe a társadalomban, de ehhez a társadalom egyéb területein is rendnek kellene lenni, mert a mai zűrzavaros állapotok nem kedveznek a pártfüggetlen, demokratikus köztestületeknek, ma ezek legfeljebb a pártok érdekeit segíthetik, az általuk képviselt rétegek érdekképviselete helyett.
Persze ez is majd kiforrja magát.

Csak tudnám, ha ennek időpontjára gondolok, akkor miért is jutnak eszembe évszázados távlatok?

:O))))



DEMOKRÁCIA

Csodálkozom.

Olvasgatom a médiával foglalkozó blogomhoz érkezett hozzászólásokat, melyek közül az egyik azt fejtegeti, hogy semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha a kétharmad birtokában Orbán irányítása alá akarja vonni a teljes médiát, - ez természetes és méltányolható törekvés.
Szerintem meg nem.

Tulajdonképpen már a rendszerváltás óta folyamatosan él bennem a gyanú, hogy az ország lakosságának jelentős része egy fikarcnyit sincs tisztában a demokrácia mibenlétével.


Még a 89-es változások idején belem fészkelte magát a gyanú, hogy a demokráciát az ország egy jelentős része úgy képzeli el, hogy akkor most innentől mi ülünk az Audikban, mi mondjuk meg a frankót, a többieknek meg innentől kezdve kuss, vagy belevágunk egyet abba a nagy pofájukba.

Ez jön vissza az ominózus hozzászólásból is, erre vezethető vissza a társadalmi konfrontációk jelentős része: erre a balkáni, középkori, ostoba gondolkodásra.

Azt hallani lépten-nyomon, hogy a magyarság megosztott, hogy egyformán kellene gondolkodni minden magyarnak a világ dolgairól, meg, hogy nemzeti egység, holott ez egy veretes baromság, a tetejében kivitelezhetetlen is, meg nem is lenne jó az ország fejlődése szempontjából sem.
Egy ilyen helyzet egyenes úton vinne a pusztulásba.

A fejlődéshez elengedhetetlen az ellentétes nézetek folyamatos ütköztetése és harca, a valóság számtalan oldalának folyamatos felmutatása, az állandó választási kényszer az elérendő célok és alkalmazandó eszközök között.

A probléma tehát nem az, mikor valaki más értékeket mutat fel, mint a többiek, a gond az, mikor valaki a saját eszmei kizárólagosságát igyekszik erőszakos eszközökkel biztosítani és kétségbe vonja vagy korlátozza mások jogát eszméik szabad kifejtéséhez és terjesztéséhez.

Egy normális országban a médiának úgy kellene kinézni, hogy a közszolgálati médiának be kellene mutatnia a kormány politikáját és ezzel párhuzamosan teret kellene engedni az ellenzék kritikai észrevételeinek vagy megoldási alternatíváinak felmutatására is.

Ha a kormány eluralja a közmédiumokat, az nem demokratikus eljárás, az nem a köz szolgálata.
A kereskedelmi médiumok pedig mutassák be a világot saját nézőpontjukból, ne üljön a nyakukon semmiféle felügyelő, - aztán majd a piac eldönti, hogy hitelesnek vagy bóvlinak tekinti az általuk bemutatott világot.

Ha a kormány saját eszközöket szeretne a kezébe, akkor hozza létre a kormánytelevíziót, a saját napilapot, de akkor a címben vagy az impresszumban jelezze, hogy az adott sajtótermék kizárólag a kormány vagy a kormányzó part álláspontját képviseli, ne próbálja a tárgyilagos semlegesség látszatát kelteni azzal, hogy az álláspontját a kereskedelmi médiumokon keresztül erőszakkal adja el.

A demokrácia szempontjából egyáltalán nem mellékes a választás szabadsága, és ez nem csak a négyévenkénti parlamenti választásokra vonatkozik, hanem szabad választásra az minden területen, beleértve a médiumok közötti választás szabadságát is.

Lassan oda jutunk, mint a viccbeli tévénéző, aki a csatornák között kapcsolgatva mindenhol Orbán gyönyörűséges képét nézegetheti, az utolsón pedig Pintér veregeti a tenyerét egy gumibottal: Kapcsolgatunk? Kapcsolgatunk? ...

Egy világkép elfogadtatásához elengedhetetlenül szükséges, hogy képviselője higgyen abban, amit hirdet, de amikor azt hirdeti, hogy egyetlen igaz eszme létezik csak a világon, akkor már baj van.

Ha pedig ezt az eszmét mindenkire rá akarja kényszeríteni, azt akkor inkvizíciónak, nácizmusnak vagy bolsevizmusnak nevezzük és igencsak viszolygunk tőle.

Már a normális emberek, ugye.

Orbán mentalitása bolsevik mentalitás, emellett benne még a hajdani bolsevikok világmegváltási szándéka sincs benne, ő elsősorban magát és családját akarja megváltani úgy ezer évre előre, - ezt egy csendes kis hatalmi téboly fűszerezi meg.

Nem akar ő itt demokráciát, ugyan, dehogy.

Megmondta, hogy csak egyszer kell nyerni, de nagyon és akkor eljön itt az örök üdvösség, - amiben persze téved, de az tény, hogy igencsak méretes bunkót sikerült a történelemnek az ország szekerének küllői közé lökni.

A médiában meg hiába is erőlködik Orbán, hiába mondja a kacsára, hogy liba, attól az meg kacsa marad és ezt előbb-utóbb mindenki észreveszi.

Észrevette a nép, mikor Rákosi hazudott, észre fogja venni most is.

Addig meg majdcsak elleszünk valahogy, - legalább is reménykedjünk ebben.

Habár, ami azt illeti, Tunéziában már becsukták azokat a bloggereket, akiknek nem tetszett a világ helyi folyása, - ki tudja, mi vár meg ránk is?

:O)))))

METROFÓBIA

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ez a négyes metró igencsak megfekszi a Fidesz gyomrát.

Azt ugyan nemigen sikerül már elérnie, hogy az első szakasz alagútjait tömedékeljék be, de a második szakasz megépítésétől - egyelőre átmenetileg - elálltak.
Viktor nagyon ért a torzók gyártásához.
Természetesen nem lehet egyszerre rámérni a csapást a választóra, csak fokozatosan, - a nyugdíjpénztáraknál már kikísérletezett módon, apránként csepegtetve a mérget, úgy könnyebb lenyelni.
Tarlós meg remekül alkalmazza a vezetőváltások szokott módszerét a három boríték elve szerint: - fogj mindent az elődödre, szervezz mindent át, majd írj három borítékot...
Most éppen az első borítékot nyitotta fel es boldogan mutogat visszafelé, miszerint mecsoda meglepetés, - a választásokat követően a dokumentumok elemzése alapján még úgy számoltak, hogy a halmozott hiány 56 milliárd forint, de ezt a hiányt "nagyságrendben" súlyosbítja, hogy az előző városvezetéstől átvett anyag feltételezései "több tekintetben tévesnek, illetve túlzottan optimistának minősíthetők", így "a hiány a jelenlegi belső és prognosztizálható külső feltételek mellett együttesen jóval meghaladja a 100 milliárd forintot".
Vicces fiú ez a Tarlós is, olyan benyomást kelt, mint aki az utcáról esett be és nem lenne képes átlátni a főváros helyzetét, illetve ahányszor nekibuzdul, annyiszor talál újabb és újabb problémákat, és annyiszor válik egyre rosszabbá a Bűnös Város anyagi helyzete.
Persze, hogy ki mit prognosztizál, az mindenkinek szíve joga, mindenesetre az már biztos, hogy 2011 nem lesz a főváros sikeresztendeje, mivelhogy Tarlós megüzente, hogy "a következő évi költségvetés nem tekinthető a városvezetés "saját" költségvetésének, részben a válság leküzdésének közvetlen, rövid távú feladatai miatt, amelyek még csak nyomokban teszik lehetővé a stratégiai törekvések megjelenítését, részben pedig "a szilárd alapokra építkezés lehetetlensége miatt".
Szóval olyan ez a Tarlós, mint a hajdani őrmester, aki lőni tanította az újoncokat es bemutatta, hogy hogyan is kell ezt csinálni: lőtt, oszt nem talált - így lőtök ti, mondta.
Aztán megint lőtt, megint nem talált, - így lőtök ti, ismételte meg.
Aztán harmadszorra eltalálta a lőlap szélét - na, így lövök én, hirdette ki diadalmasan, - talán most is erre az örömteli percre kell várnunk.
Ki a franc kérdezte Demszkytől, hogy milyen körülmények között kell vezetnie a várost?
Mindenki azt követelte, hogy tegyen csodát, de azonnal, és ha a csoda késett, akkor volt rendesen háborgás, meg minősitgetés.
Most meg 2011 nem Tarlós költségvetése... - meg kell a szívnek szakadni...
Azt viszont ne gondolja senki, hogy a metró folytatásának leállítása Tarlós egyszemélyi döntése lenne.
Ami azt illeti a Fideszben ha valaki az orrát fúrja, ahhoz is a Vezér egyetértése kell, nemhogy egy metró fúrásához, vagy a fúrás leállításához.
A Vezér meg nem szereti a Metrót,legfeljebb tán a fehérvári stadion es Alcsút között tartaná érdemesnek fúrni egyet, de Budapestnek erre semmi szüksége, járjanak a panelprolik busszal meg villamossal, ne urizáljanak.
Nem kell túl rosszindulatúnak lenni ahhoz, hogy aki kicsit is ismeri a falusi suttyó mentalitását, felismerje a főváros ellenességet, melyet ugyan titkolnia kell, de amelyik azért tetten érhető lépten-nyomon a mi Vezérünk megnyilatkozásaiban.
Egyszer már sikeresen keresztbetett a metró ügyének, most keresztbetesz másodszor - még azon az áron is, hogy rengeteg uniós forrástól esünk el akkor, ha elállunk a második szakasz megépítésétől.
A főpolgármester elmondta: egyelőre ott tartanak, hogy a 4-es metró első szakasza számláinak kifizetéséhez "nagyságrendileg" még mintegy 100 milliárd forint hiányzik. Közölte, nem nevezné megszorításnak, hogy ezt a beruházást - amelyet szavai szerint a feltételek teljes hiánya miatt 2012-ben vagy 2013-ban sem lehet megindítani - nem teszik bele a költségvetésbe.
Remek, - ezzel sikerül talán bekerülnünk a Guiness -bookba, mint a világ leglassabban felépített metrója.
A négyes metró a második szakasz nélkül torzó marad, olyan, mintha a félig átsült liba mellől hiányozna a párolt káposzta - zabálj proli!
Pedig, ha jól emlékszem, az Ember, Aki Soha Nem Hazudott ígért a pestieknek ötös metrót is...
Persze, az meg még a választások előtt volt...

:O))))

KOMISSZÁR

Pindroch Ferenc, a Hír Tv korábbi szerkesztő-műsorvezetője lesz a TV2 kereskedelmi csatorna hírpolitikai tanácsadója.

Örömhír ez minden demokratának, lássuk be, hiszen azt eddig is tudtuk, hogy az RTL-ben ott van az egyébként teljesen pártatlan es alkotmánybírói minőségében ab ovo semleges Stumpf István pénze (spórolós ember, összekuporgatta, ugye…), de most már megnyugodhatunk végre.

Most már az utolsó bástya is felügyelet alá került, merthogy ugye az egy percig sem kétséges, hogy a tanácsadó státusza az leginkább csak körülírása a régi szép komisszári titulusnak, - erről sokat lehet olvasni a történelemkönyvekben.

Tanácsadók dolgoztak hajdan a magyar belbiztonsági szervek mellett a Vezér kopasz ideológiai elődjének idején, ők mondták meg, hogy kit is akarnak kihallgatni, meggyanúsítani, bebörtönözni, horribile dictu kivégezni a teljesen önállóan és függetlenül dolgozó magyar szervek.

Nagy a gyanúm, hogy itt is ez lesz a munkamódszer, a tanácsadó tanácsot ad, a megtanácsolt meg összevágja a bokáit es hangos „igenis!” kiáltással hozzálát a tanácsoltak szélsebes végrehajtásához.

Vicces már maga az elnevezés is, - ugyan már, mi szüksége lenne tanácsokra a csatorna hírpolitikájához ennek a profi csatornának, miben szorul tanácsra akármelyik hírszerkesztője is?
Mintha egy hosszú gyakorlattal rendelkező háziasszonynak akarna valaki tanácsot adni ahhoz, hogy hogyan is kell tepertőt sütni, vagy halászlét főzni, - nevetséges…
Vagy talán nem is annyira?

Kinek a fejében születhetett meg ez a bornírt ötlet es mennyiben hitelesítheti ez Orbán legutóbbi kijelentéseit, mely szerint a médiatörvény felülvizsgálatára lenne hajlandó?

Szerintem egyértelmű, - ez csak alátámasztja, hogy Orbán a teljes médiát kézben akarja tartani.

Nem hiszem, hogy a TV2 önszántából kért volna komisszárt a saját nyakába, - azt gondolom, oka kell legyen, hogy belementek ebbe a dologba, es erről az okról lenne jó tudni valamit – persze nem ringatom magam abban az illúzióban, hogy ezt valaha is meg fogjuk tudni.

De ez ettől még egy nagyon szánalmas ügy marad, - újabb lépés egy jogállamot imitáló diktatúra felé.

Undorító.

És emellett természetesen értelmetlen is, hiszen a híreket nem lehet eltagadni, legfeljebb manipulálni lehet, de azt meg csak azok számára lenne érdemes, akiket érdekelnek a hírek – ők meg úgyis máshonnan szerzik be az ismereteiket, nem a TV2 híradójából…

Orbán nagyon hülyének nézi a választóit, szokás szerint.

Pedig még a saját tábora sem csak retardált hülyékből áll, es egyáltalán nem biztos, hogy tetszeni fog nekik, ha rájönnek, hogy mit is feltételez róluk imádott Vezérük, hogy mekkora majmoknak tartja őket.

Most itt tartunk es tulajdonképpen mosolyogni kellene, mert a gonosz törpe egyre nagyobb marhaságokba manőverezi bele magát, de mégsincs kedvünk mosolyogni, mert a mi bőrünkre megy a játék, legyen bármi is a végkifejlet.

Most itt tartunk, de nincs meg vége a folyamatnak, es nem kell meglepődni, ha meg ennél is otrombább ügyekkel találkozunk – erre számítanunk kell.

Általában minden folyamat kifut a végpontjáig, miért ez lenne kivétel?

Orbán olyan, mint a kisgyerek, aki beszabadult az édességboltba, - tudjuk, hogy el fogja rontani a hasát.
Kár, hogy mégis nekünk támad hányingerünk tőle…

:O))))

CSÁRDÁS…

Orbán hátralépett egyet - a népi tánc szabályainak megfelelően -  és kicsit megriszálta a fenekét az Unió képviselői felé.

Nem lehetett könnyű számára ez a produkció, mivel azt képzelte, hogy rámás csizma helyett harckocsival fogja bemutatni a híres Magyar táncot, de rá kellett jönnie, hogy a nyugati nézők nem ezt a produkciót várták tőle.
Miután a világban mindenfelé minősítették már a tevékenységét és egyetlen minősítésben sem szerepelt akárcsak még a megfelelő jelző sem, így lassan eljutott a tudatáig, hogy valamit tennie kell, mert innentől már komolyabb szankciók várhatók.
Ami azt illeti, már így is elég kínosra sikeredett Magyarország uniós elnökségének debütálása, az Unió főképviselőjének látogatását éppen úgy sikerült lebegtetni, mint nem oly régen azt, hogy tárgyalt e Orbánnal Putyin, vagy csak köszöntek egymásnak a folyosón…
Elhordta a nemzetközi sajtó mindennek a mi Vezérünket, de a legtalálóbb talán mégis Pozsony értékelése: Orbán nevetséges.
Ez igaz, es ezzel azt hiszem mindenki nagyjából egyet is ért, csakhát sajnos ezt nem ugyanaz megélni itthon, mint külföldön.
Mi is nagyon jókat tudtunk anno röhögni Cerausescu bornírt baromságain, meg Elena Ceausescu mérnök- akadémikus asszonyon, mosolyogtunk Kim Ir Szen falanszter-államán is, de most nyakunkon van a mi saját Orbanescunk.
Nagyon örülhetünk, ameddig nem kötelezően Anikó asszony receptje szerint kell elkészítenünk a libasültet párolt káposztával, hanem a saját ízlésünk szerinti libából, a saját fűszerezésünk szerint készíthetjük, mert egyébként lassan már csak ez marad meg szabadságjogainkból…
Orbán ma tett egy langyos bejelentést, mely szerint a médiatörvény ügyében hajlandó visszalépni, ha az Unió ezt kívánja.
Tette ezt azután, hogy kiderült, a médiatörvény Brüsszelnek küldött fordítása hiányos, Orbán trükközött egy kicsit, de igen primitíven tette ezt is.
Ettől azért nem kell hasra esnünk, hiszen a médiatörvény csak egy eleme annak a rendkívül gusztustalan és terjedelmes inetezkedéshalomnak, amellyel az országból feudális diktatúrát csinált a mi kis Dulifulink.

A legnagyobb probléma, hogy még ma sem lehet érzékelni azt, hogy az ország népe megértette volna azt, hogy mire is megy ki ez a játék, megértette volna, hogy teljesen feleslegesen küszködött egy jobb élet reményében húsz éven át, hiszen minden eredményt megsemmisített a gonosz törpe.
Ma ugyanott tartunk kb. mint 89-ben tartottunk, csak most nincs mögöttünk már felhalmozott tartalék és elfogyott a privatizálnivaló is.
Esetleg a földre meg az erdőkre akarja majd meg rátenni a kezét a mi kis hangyaszorgalmú gyűjtögetőnk, szorgos haverjaival együtt.
És arra nem nagyon számíthatunk, hogy ha itthon nincs ellenállás a demokrácia felszámolása ügyében, akkor majd mindig elvégzi helyettünk a munkát az Unió, ezért lenne fontos, hogy a baloldal teljes súlyával lépjen fel, együtt a szakszervezetekkel, együtt minden demokratával. Aztán, ha majd elkergettük ezt a kacorkirályt, akkor lehet megint egymást ölni jó magyar szokás szerint, de addig nem szabadna szem elől téveszteni, hogy ki is a demokrácia legnagyobb ellensége ma Magyarországon.
Ha valaki elfelejtette volna: Orbán Viktornak hívják…


:O)))

HIRNÉV

Leküzdöttük magunkat.

Ha egészen pontosak akarunk lenni, nem mi, hanem a Kedves Vezető érte el meglepően rövid idő alatt, hogy Magyarorszag egy feltörekvő európai államból egy balkáni diktatúrácska képzetét keltse szerte a világban, ahol csak a hírekben felmerül a neve

Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen az ország a hatvanas évek közepétől a térség bezzegországának számitott, és a magyarok maguk is kedélyesen és némi büszkeséggel emlegették hazájukat a legvidámabb barakknak, ahol a sok különféle szocializmus közül Kádár éppen az élhető, emberarcú szocializmutst építette.

Nem voltunk gazdagok, de jól éltünk, nem volt a szabadság teljes, hiszen csak szabályozott módon utazgathattunk és a sajtószabadság is, hogy úgy mondjam korlátozott volt, de soha emberek annyit nem röhögtek a hatalom bornírtságain, mint akkor.
Mondhat bárki bármit, az ország akkortájt egy komplett Hyde Park Corner volt, mindenki mondta a magáét, senkiben nem volt félelem és lássuk be, nem is lett volna nagyon ok erre, hiszen aki nem buzdított a rendszer erőszakos megdöntésére, azt legfeljebb zaklatta a hatalom, mint Kőszeg Ferencet vagy Demszkyt, olykor bohózatba illő szaladgálásokat előadva.
Magyarország és személyesen Kádár nemzeközi elismertsége és tekintélye kiemelkedő volt, annak dacára is elfogadták országunkat a nyugati államok, hogy Kádár soha nem tette megkérdőjelezhetőéve politikai-szövetségi elkötelezettségeinket.
Az országban egy koraszülött jóléti társadalom született, virágzott a mezőgazdaság, jó kereskedelmi kapcsolatot ápoltunk a nyugati államokkal, a magyar egészségügyi ellátórendszert irigykedve tanulmányozták az USA szakemberei is, egyszóval magyarnak lenni azidőtájt jó volt, képünk a világban egy haladás felé törekvő ország képét mutatta, amelyik szinte minden tekintetben felvette a versenyt nem egy nyugati országgal.
Persze a rendszerváltás alapjaiban valtoztatta meg a viszonyokat, de a szocialista rendszer öröksége még így is jelentős versenyelőnyt biztosított nekünk, hiszen mire a rendszerváltás megindult, nálunk már készen álltak a kapitalista intézményrendszer elemei, volt társasági törvényünk, volt késztintű bankrendszerünk, voltak vállalkozásaink, éppencsak a tulajdonvisznyok nem feleltek meg a kapitalista gazdálkodásnak.
De ezen aztán hamar segítettek az újonnan hatalomra került urak, akik ugyan a gazdasághoz roppant buták voltak, és az volt az első dolguk, hoy ideológiai okokból levágták az aranytojást tojó libát, aztán a lovak közé dobták a gyeplőt és várták a felvirágzást.
Ekkor még a világ elnézte a botladozásokat, mert felismerte a szereplőkben az amatőröket és türelmes volt, mert ezek az emberek a szabadság jelszavával az ajkukon voltak idióták, de a nép nem volt ilyen elnéző és visszaszavazta a hatalomba a szocialistákat, akik aztán Horn vezetésével megpróbálták menteni ami menthető, de a múltat nem tudták és nem is akarták visszahozni, hanem egy emberarcú kapitalizmust szerettek volna megteremteni.
Ebben Horn Gyula nagy nemzetközi tekintélye jól segítette őket, mint ahogy Magyarország nemzetközi megítélésén is sokat javított az, hogy érzékelhetően komoly törekvések voltak a gazdaság és a társadalom modern, nyugati mintákhoz közelitésére.
Aztán a Fidesz ígért fűt-fát és győzött a választásokon és megkezdte a Nagy Dumapolitizálást, abból kiindulva, hogy ha valamit sokszor ismétlünk, akkor azt a nép el is hiszi - sajnos ebben nem is sokat tévedtek.
A külföld nem nagyon tudott mit kezdeni a dologgal - jószerivel meg sem értette a zászlóátadásokkal, koronaúsztatással cifrázott avas jelmondatokat és várta a fejleményeket.
A fejlemények meg azt hozták, hogy a nép ismét a szocialistákat hozta vissza Medgyessy vezetésével, akik – hogy klasszikust idézzek, elqrták, mert felvették a Fidesz által eléjük vetett kesztyűt es erőn felül ígérgettek - sőt, az igéreteiket teljesitették is.
Természetesen ez nyugaton nem váltott ki zajos ünneplést, de aztán Gyurcsány és Bajnai kormánya korrigálta a dolgot és helytállt a világválság körülményei között is, így aztán a válságból megint bezzegországként jutottunk ki,- igaz, ráment a szocialisták politikai tőkéje...
És akkor most jött ez a hatalommániás minidiktátor és néhány hónap alatt tönkretette azt, amit ez az ország évtizedek munkájával elért, azt, hogy Európa befogadta, saját részének tekintette, egyenjogú partnerként bánt vele.
Ha azt gondolja, hogy ezzel az atavisztikus katyvasszal a saját idiótáin kívül bárkinek is imponálni fog, hát nagyon téved. És ha azt hiszi, hogy egy ország hírneve mellékes tényező, abban is téved, - a hírnév gazdasági tényező, beruházások, tőkekihelyezések sorsa dőlhet el azon, hogy mi a nagyvilág véleménye rólunk.
Márpedig a nagyvilág véleménye most éppen roppant pocsék, oszt ez nem ugyanazt jelenti, mintha az alcsúti kocsmában az egyik ostoba részeg lebunkócigányozza a másikat - itt a mi bőrünkre megy a játék.
Ha ez a kis akarnok tönkreteszi Magyarország hirét a világban, akárki is jöjjön utána, évtizedek kellenek addig, míg feledtetni tudjuk egy balkani diktatúra képét.
A mi Vezérünknek elég randa a képe, nem lenne jó, ha Magyarország elkezdene hasonlítani rá…


:O))))

JELVÉNY

JELVÉNY

Mecsoda remek kezdeményezés, valóban forradalmi!

A Magyar Rezidens Szövetség az egészségügyi államtitkársággal együtt kezdeményezte: adjanak dupla fizetést azoknak, akik zöld kereszttel jelzik, hogy nem fogadnak el hálapénzt.
Káprázatos távlatok!
A hasadra akasztasz egy jelvényt és máris viheted haza az okosság árát, a dupla fizetést.
De miért csak az egészségügyben?
Ki lehetne ezt a remek kezdeményezést terjeszteni a pincérekre, taxisokra: lila kereszt a hajtókára, oszt dupla fuvardijat lehet érvényesiteni vagy dupla fizetést várni a vendéglőstől.
Ez utóbbi lenne az érdekesebb, mert akinek a hasán lila kereszt van, a szeme alatt meg lila monokli, ott rögtön tudhatnánk, hogy munkaügyi vita tanúi vagyunk, - persze ez senkit nem zavarna, mert egy idő után a forradalmi kormány úgyis elrendeli a vendéglős megreformálását, - fizetni fog az, ha bezárja a vendéglőt, akkor is.
Ezek a rezidensek töretlenül és döngő léptekkel viszik a hülyeség zászlaját, hogy az államtitkárságról most ne is essen szó, - utóbbiaknak hivatali kötelessége behunyt szemmel baromságokkal etetni a nagyérdeműt.
Persze ezek a rezidensek meg örülnek annak, hogy az államtitkárság mellettük van, szerintem csak a söröskriglik felett folyik a nagy röhögés, hogy ha győz a javaslat, akkor Szócska államtitkár ugyan honnan a bús-bánatos francból kaparja elő ennek a remek ötletnek a fedezetét. Merthogy a rezidens bár pénzéhes, de nem hülye és tudja, hogy meglehetősen jó érdekérvényesitő képességekkel rendelkezik. Kiáll a placcra oszt elkiáltja magát: ha nem ugy lészen, ahogy mondom, megyek ám külföldre sebesen! Aztán persze akkár teljesül az igérete, akár nem, ha kap valami jó állást, akkor farokfelcsapva rohan eurót vagy angol fontot keresni, és ha valaki a kitanittatása költségeit emliti, akkor igen jókat röhög.
Vicces.

Ennél már csak ez a zöld kereszt a viccesebb, amikor egy ágazat negyven éves problémáját egy ilyen gyermeteg dologgal akarják orvosolni egyesek.
A rezidens meg majdnem gyerek, játékos, mint a rinocérosz, rajta nem is álmélkodom, ámde egy államtitkár, aki egészen kivételesen normálisnak mutatkozott ebben az abnormális kormányban, hogy ilyen rövid idő alatt alászálljon erre a fülkeforradalmi szintre - ez megrázó.
Egyébként várható még hasonló kezdeményezések özöne, Viktor tudja a leckét: akire rá tudsz akasztani egy jelvényt, az a jelvény feliratának megfelelően fog viselkedni, oszt nem törődik azzal sem, hogy mit tartalmaz a felirat.
Lesz itten még MHK meg Kilián Haditorna, narancsos arany pártjelvény a hajtókára, és még örülhetünk, ha sárga csillag vagy barna háromszög nélkül megússzuk.


De hogy a Magyar Nemzet félórát is megússzuk majd, arra azért nem innék ciánkálit....


:O)))