DEMOKRÁCIA

Csodálkozom.

Olvasgatom a médiával foglalkozó blogomhoz érkezett hozzászólásokat, melyek közül az egyik azt fejtegeti, hogy semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha a kétharmad birtokában Orbán irányítása alá akarja vonni a teljes médiát, - ez természetes és méltányolható törekvés.
Szerintem meg nem.

Tulajdonképpen már a rendszerváltás óta folyamatosan él bennem a gyanú, hogy az ország lakosságának jelentős része egy fikarcnyit sincs tisztában a demokrácia mibenlétével.


Még a 89-es változások idején belem fészkelte magát a gyanú, hogy a demokráciát az ország egy jelentős része úgy képzeli el, hogy akkor most innentől mi ülünk az Audikban, mi mondjuk meg a frankót, a többieknek meg innentől kezdve kuss, vagy belevágunk egyet abba a nagy pofájukba.

Ez jön vissza az ominózus hozzászólásból is, erre vezethető vissza a társadalmi konfrontációk jelentős része: erre a balkáni, középkori, ostoba gondolkodásra.

Azt hallani lépten-nyomon, hogy a magyarság megosztott, hogy egyformán kellene gondolkodni minden magyarnak a világ dolgairól, meg, hogy nemzeti egység, holott ez egy veretes baromság, a tetejében kivitelezhetetlen is, meg nem is lenne jó az ország fejlődése szempontjából sem.
Egy ilyen helyzet egyenes úton vinne a pusztulásba.

A fejlődéshez elengedhetetlen az ellentétes nézetek folyamatos ütköztetése és harca, a valóság számtalan oldalának folyamatos felmutatása, az állandó választási kényszer az elérendő célok és alkalmazandó eszközök között.

A probléma tehát nem az, mikor valaki más értékeket mutat fel, mint a többiek, a gond az, mikor valaki a saját eszmei kizárólagosságát igyekszik erőszakos eszközökkel biztosítani és kétségbe vonja vagy korlátozza mások jogát eszméik szabad kifejtéséhez és terjesztéséhez.

Egy normális országban a médiának úgy kellene kinézni, hogy a közszolgálati médiának be kellene mutatnia a kormány politikáját és ezzel párhuzamosan teret kellene engedni az ellenzék kritikai észrevételeinek vagy megoldási alternatíváinak felmutatására is.

Ha a kormány eluralja a közmédiumokat, az nem demokratikus eljárás, az nem a köz szolgálata.
A kereskedelmi médiumok pedig mutassák be a világot saját nézőpontjukból, ne üljön a nyakukon semmiféle felügyelő, - aztán majd a piac eldönti, hogy hitelesnek vagy bóvlinak tekinti az általuk bemutatott világot.

Ha a kormány saját eszközöket szeretne a kezébe, akkor hozza létre a kormánytelevíziót, a saját napilapot, de akkor a címben vagy az impresszumban jelezze, hogy az adott sajtótermék kizárólag a kormány vagy a kormányzó part álláspontját képviseli, ne próbálja a tárgyilagos semlegesség látszatát kelteni azzal, hogy az álláspontját a kereskedelmi médiumokon keresztül erőszakkal adja el.

A demokrácia szempontjából egyáltalán nem mellékes a választás szabadsága, és ez nem csak a négyévenkénti parlamenti választásokra vonatkozik, hanem szabad választásra az minden területen, beleértve a médiumok közötti választás szabadságát is.

Lassan oda jutunk, mint a viccbeli tévénéző, aki a csatornák között kapcsolgatva mindenhol Orbán gyönyörűséges képét nézegetheti, az utolsón pedig Pintér veregeti a tenyerét egy gumibottal: Kapcsolgatunk? Kapcsolgatunk? ...

Egy világkép elfogadtatásához elengedhetetlenül szükséges, hogy képviselője higgyen abban, amit hirdet, de amikor azt hirdeti, hogy egyetlen igaz eszme létezik csak a világon, akkor már baj van.

Ha pedig ezt az eszmét mindenkire rá akarja kényszeríteni, azt akkor inkvizíciónak, nácizmusnak vagy bolsevizmusnak nevezzük és igencsak viszolygunk tőle.

Már a normális emberek, ugye.

Orbán mentalitása bolsevik mentalitás, emellett benne még a hajdani bolsevikok világmegváltási szándéka sincs benne, ő elsősorban magát és családját akarja megváltani úgy ezer évre előre, - ezt egy csendes kis hatalmi téboly fűszerezi meg.

Nem akar ő itt demokráciát, ugyan, dehogy.

Megmondta, hogy csak egyszer kell nyerni, de nagyon és akkor eljön itt az örök üdvösség, - amiben persze téved, de az tény, hogy igencsak méretes bunkót sikerült a történelemnek az ország szekerének küllői közé lökni.

A médiában meg hiába is erőlködik Orbán, hiába mondja a kacsára, hogy liba, attól az meg kacsa marad és ezt előbb-utóbb mindenki észreveszi.

Észrevette a nép, mikor Rákosi hazudott, észre fogja venni most is.

Addig meg majdcsak elleszünk valahogy, - legalább is reménykedjünk ebben.

Habár, ami azt illeti, Tunéziában már becsukták azokat a bloggereket, akiknek nem tetszett a világ helyi folyása, - ki tudja, mi vár meg ránk is?

:O)))))