DOHÁNY

Minden a dohányról szól.

Holnap sem lesz ez másként, mikor a Parlament majd megszavazza majd az új dohánytörvényt, mely korlátozza a dohánytermékek árusítását, és állami monopóliummá teszi azt.

Lesz az országban hétezer elárusítóhely, gondolom, majd a fülkeforradalom rokkantjai kapják a trafikengedélyeket, mint az első világháború hadirokkantjai.

Miután a jövedéki adó további emelése már a pénzéhes büdzsé megalkotóinak szemét is csípné, más utat-módot kellett találni, hogy a dohányosokról újabb bőrt nyúzzon le ártunk és ármányunk, így most ezt találták ki, merthogy fő az egészség, mint tudjuk.

Meg aztán kell a pénz, mert annak már ezer helye van, és ahogy egyre gatyább a helyzet, egyre több szájat kellene betömni, most már a saját forradalmi táboron belül is, mert ingyen ennyi marhaságot elviselni senki se tudna.

Így aztán a jövedéki adón túl mostantól a dohány nagy és kiskereskedelem haszna is a forradalmi zsebeket gazdagítja, Sepsi haver már úgyis kiszállt a dohánykereskedelemből, Csányinak sincs ezen a területen érdekeltsége egyelőre, szabad a pálya.

Ha ez beválik, lehet folytatni a sort, következhet az alkoholtartalmú termékek bolti forgalmának korlátozása, állami italkereskedések létrehozása, ez is hozna a konyhára szépen.

Költsége nincs a dolognak, a kereskedéseket oda lehet adni a szélesebb baráti körnek, a bevétel garantált, a bérlő hálás, a nép meg kapja be a flaska csutoráját, örüljön, hogy nem kell mindenkinek személyesen főzni a pálinkáját.

A dohány-árusítóhelyek államosításával egyidőben azért lehetne még egy-két közérzetjavító intézkedéssel boldogítani a dohányosok meglehetősen széles táborát, például kötelezővé kellene tenni, hogy minden dohányos egy nagy papírzacskóba fújja ki a beszívott dohányfüstöt, melyet aztán egy erre kijelölt helyen durranthat ki, így is kímélve a környezetet.

A durrantóhelyeken az állam szedhetne füstadót, jobban járna lassan, mintha a füstölgő kémények után szedné.

Hazudik, aki azt mondja, hogy a Szeretett Vezér semmihez sem ért – dehogynem!

Ő az, aki a rókáról a legtöbb bőrt tudja lehúzni, lassan oda jutunk, hogy szegény rókát már a libák is sajnálják.

Persze lesznek az intézkedésnek lelkes támogatói is, hiszen akinek majd tíz kilométert kell utazgatnia a bagója után, annak nem csak a bagózástól, az élettől is elmegy a kedve.

Ha az országban hétezer körüli engedélyt akarnak kiadni cigarettaárusításra, akkor az azt jelenti, hogy - miután háromezer körüli a települések száma – átlag két trafikkal kell beérnie a népnek településenként, ami igen érdekes jelenetekhez vezethet, hiszen a többmillió dohányos ott állhat sorba napi pöfékelnivalójáért.

A hatás persze nem az lesz, amire a Vezér számít, hanem a dohánycsempészet felvirágzása

Nomeg a jelenleg dohányárut árusító kiskereskedők eredményének csökkenése, ami már éppen időszerű volt, hiszen a faluszéli boltosokat felveti a pénz.

Sajnos kevesen vannak közöttük, akik fogathajtó világbajnokok, merthogy a hazai kiskereskedő támogatásának ez az alapfeltétele, de az általános lóhiány miatt legtöbbjüknek csak egy darab ló jut.

A buta zöldek meg tapsolnak embertársaik nyomorgatásának hallatán, ahelyett, hogy azt a kérdést tennék fel, hogy ha a dohányzás káros, akkor miért nem tiltják be a termesztését és forgalmazását?

Mert az azért velejéig erkölcstelen, hogy az állam komoly pénzeket szed a választók hozzávetőleg felét kitevő dohányosoktól, majd elkezdi üldözni őket.

Olyan ez, mintha valaki kifizeti a belépőjegyét a színházba, majd mielőtt leülne, a jegyszedő kétszer fenékenrúgná, mondván, hogy aki színházba jár a Vezér nagygyűlése helyett, az erkölcstelen.

Ennyi erővel a házikolbászt is be lehetne tiltani, mert a szív és érrendszeri betegségek kialakulásában a jó magyaros étkezésnek legalább olyan mértékű szerepe van, mint a dohányzásnak, ahogy a városi közlekedés vagy egy százhalombattai erőmű károsanyag - kibocsátása is messze veri az időnként a kertajtóban pöfékelő kocadohányos cigarettájának egészségkárosító hatását.

Persze minden a dohányról szól.

Ezért hát holnap a Vezér napirend előtt szól majd megszeppent népéhez a Parlamentben az IMF hitellel kapcsolatban is.

A legújabb hüje duma az, hogy anno kötöttünk már egy rossz IMF megállapodást, de ő majd köt egy jót – nagy valószínűséggel ez lesz taglalva, merthogy az elmúlt két évben olyannyira megerősödtünk, hogy erre lehetőségünk lesz.

Orvosai eddig még nem nyilatkoztak állapotrosszabbodása okairól, lehet, valami romlottat ehetett, majd holnap kiderül talán.

Addig is reménykedjünk, hogy egyeske előbb szorul zárt gyógyintézeti ápolásra, minthogy az ország összeomlana.

Merthogy ez is a dohányról szól, a te dohányodról meg az én dohányomról, meg az ország dohányáról, melyet úgy kezel a Mi Reménységünk, mintha mi is lopnánk a pénzt, mint ő.

Jó lenne már, ha lassan vége lenne az orbánjárásnak.

:O)))

GAZDASÁGPOLITIKA - SZAKRÁLIS TÉRBEN

Szakrális térben, Kötcsén került sor nemzetünk nagy közgazdászainak eszmecseréjére melyen Csaba László, Matolcsy György és Varga Mihály osztották meg bölcs gondolataik özönét a tradicionális piknik résztvevőivel.

Sok remek ötlet magjait vetették el itt már, többek között a centrális erőtér ötlete is itt hangzott el először, úgyhogy komolyan kell venni minden itt elhangzott szót, szóljon az akár a demokrácia körmönfontan fogalmazott felszámolásáról vagy a magyar közgazdaság megreformálásáról, de mindenképpen ünnepelnünk kell a munka frontján elért sikereinket és Bölcs Vezérünket, kinek nincsen párja a világon - a világ nagy szerencséjére.

A pletykák azt mondják, hogy lassan már Magyarországon sincs, de hát ne vegyünk mindent komolyan, az se bizonyult igaznak, amikor arról szóltak a hírek, hogy a keménykezű Nemzetvezető kékre-zöldre verte dolgos és takarékos asszonykáját - de ez még gyógyszeres kezelésének eleje felé történt, úgyhogy a mai helyzetre vonatkozólag nem mond semmit.

Az általam elérhető hírek arról sem szólnak, hogy a kétlábon járó Ultima Ratio hogyan foglalt állást a három bánatos tányérnyaló minden pontban egyetértő vitájában, így aztán lehet, hogy holnapra semmit nem ér, amit mondtak, és kiderül, hogy egészen mást kell érteni bölcs szavaikon, mint ma.

Természetesen mi is lehet más ma honunkban neves közgazdászaink között a beszélgetés tárgya, mint az Elsőszámú Közellenség, a Gonosz mai megtestesülése, a vérszomjas és népnyúzó IMF, melynek vasvillahordozója és az üstök fűtője, az Unió úgy kívánja a magyar vért, mint sólet a füstölt libacombot!

A kérdés az volt, hogy milyen megállapodást kell kötnünk az Unióval, mire is a felek egybehangzóan állították, hogy ilyet nem!

Mármint olyat, melyet az IMF tőlünk elvárna, hiszen erre a Vezér világos iránymutatást adott, egyúttal megóvta népünket a leigázottak tíz pontjától, mely ugyan nem létezett, de mi akkor sem fogadjuk el, eb ura fakó, Ugocsa non coronat!

Nomármost, ezek után jött a redukált brainstorming, mely attól volt redukált, hogy ugyan kívülről igencsak stormingnak tűnt, de a braint hiába is kereste az ember, nemigen lelte.

A Nagy Trió megállapította, hogy Magyarországnak tulajdonképpen nincs szüksége IMF hitelre, de ebben semmi nóvum nincs, hiszen ez nyilvánvaló: a fuldoklónak sem kell mentőöv, baywatch meg újraélesztés, a fuldoklónak tiszta alpesi levegő kell, és az is utolsó hazug állat, aki mást akar okos népünk buksi fejébe beledumálni!

Ezt a tételt egyébként már a Vezér is megfogalmazta egy, a Cinege utcai putri legkisebb helyiségében töltött hosszabb lelkigyakorlata után, de ez lett volna a kisebb baj, hiszen hülyeséget mindahányan gondolhatunk.

Sajnos ő komolyan is vette saját magát és elkezdett ennek megfelelően tenni-venni, minek következtében a gazdaság ma olyan gyönyörű dugóhúzóban zuhan, mint liba Szent Semjén, a madarak védőszentjének üdvözlete után.

Egyébként érdekes megfigyelni azt a rapid folyamatot, ahogy az emberből emberfeletti válik, ahogy tartása egyre peckesebb lesz, tekintete egyre homályosabb, a kezét pedig elegánsan kézcsókra nyújtva tartja, mint Csekonics báróné a Grand Hotel Abbáziában, nagyszámú hódolóira várva..

Ami aztán jött, hogy az alapvetést befejezték, az nagyon tetszett, mert bohókás ifjúságom idézte, mikor  a középiskolás ifjak hasonlóképpen rendezték nézeteltéréseiket:

Mitmontál a zanyámra?

Aztat, hogy hernyótalpas?

És akkor eldördültek a nehézlovassági pofonok, jött a csihi-puhi, aggyneki!

Hozzávetőleg ezt fejezte ki a Három Bölcs állásfoglalása, melyet abból a gondolatmenetből szűrtek le, hogy van, ugye jó megállapodás az IMF-el, meg van rossz megállapodás, és akinek nem tetszik az ő megállapodási elképzelésük, az bizonyítsa be, hogy az ő megállapodása jobb volt!

Na!

Most legyen nagy a pofátok!

Na, erre aztán megállt a szomszédban Gyurcsány kezében a főzőkanál, összekapott a madártej a lábosban, a madarakat már nem is lett érdemes kifőzni bele, lehetett a mazsolát szemenként elrágcsálni.

El is hiszem, hogy meglepődött, hiszen nincs jó vagy rossz megállapodás az IMF-el, hanem vagy van megállapodás, vagy nincs, és ez utóbbi nem az IMF számára rossz, hanem az országnak.

Merthogy a Nagy Magyar Sikertörténet a világ gazdasági köreiben valóban nagy siker, régen röhögtek már ilyen jókat, mint mostanában ezen a majomcsordán.

Merthogy Gyurcsány megállapodása jó volt az országnak, az kétségtelen, hiszen ennek segítségével vészeltük át a világválság első nagy ütéseit, ez adott annyi mozgásteret, hogy a kormányváltás előtt szép kilátásokkal bíró bezzegország lettünk, hála Bajnai következetes gazdaságpolitikájának is.

Most meg jött a levél Brüsszelből, hogy ideje lenne összekapni magunkat.

Mindenesetre Kötcsén szép idő volt, a Vezér kicsit megpihenhetett a baráti nyelvek langymeleg ölében, felnézett az égre és elbeszélgetett a kollegával: Hát neked se lehetett könnyű, de azért lásd be, neked könnyebb volt – nem voltak közgazdászaid!

:O)))

DAFLICS EZREDES CIGÁNY GÁRDÁJA

Az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) üdvözli a Belügyminisztériumnak és a nyomozóhatóságoknak a roma gárda szerveződésével kapcsolatos gyors és hatékony intézkedését - közölte a szervezet pénteken az MTI - vel.

Ami azt illeti az Országos  Zsidó Tanács szerepe a magyarországi deportálásokkal kapcsolatban a mai napig indulatos viták tárgya, az Országos Roma Önkormányzat meg éppen most lépett arra az útra, melynek végén a cigány közösség megvetése várja.

Ócska kollaboránsok, akik képtelenek voltak kiállni népük mellett, szavuk sem volt akkor, amikor a Gárda masírozott, fenyegetett, a legutóbbi devecseri események során nyomukat nem lehetett látni.

Farkas Flórián meg eltűnt, mint a büdösség, ami azt illeti, tán jobban tette volna, ha ezt az állapotot véglegesíti.

Félreértés ne essék, úgy kell nekem a cigány gárda, mint libának az őzsörét, és az elhatárolódást is helyesnek tartom, nade talán lelkesedni azért, mert a hatalom már a szervezet létrejötte előtt kicsavarja a kollektív fellépés fegyverét az önvédelmüket szervező cigányok kezéből, talán nem az OCÖ feladata lenne.

Legalábbis nem ellentételezés nélkül, és végképp nem feltétel nélkül.

Az ATV tudósítása szerint az ORÖ az "új roma politika" jegyében elítél minden szélsőséget és félkatonai szerveződést, ami a békés társadalmi együttélést megzavarhatja, s bármely magyar állampolgárban félelmet kelthet.
"Meggyőződésünk, hogy a roma-magyar nyugodt együttélést nem az ilyen szerveződések, hanem a programalapú politizálás viheti csak előre" - fűzték hozzá.
Az ORÖ továbbra is osztja a kormány azon álláspontját, amely elítéli az egyenruhás bűnözést és a gárdaszerveződéseket, bármilyen szélsőség tűzze ezt zászlajára - áll a közleményben.

Nem is mennék bele abba, hogy mifene is az új roma politizálás, hacsak nem Viktor politizálására gondolnak, ami valóban új.

Legalábbis annyiban, hogy amelyik cigány még nem döglött éhen, hát azok számára ennek feltételeit biztosítani igyekszik.

Ez a programalapú politizálás meg valószínűleg a hét vicce.

Arra gyanakszom, hogy Flóri főcigány elvétette a szót, tulajdonképpen pogromalapú politizálásról akart beszélni, legalábbis a tények erre engednek következtetni.

Ha mernénk szembenézni a tényekkel, akkor azt is be kellene látnunk, hogy egy ilyen fejlemény előre várható volt, és ez még csak az első gyengécske kísérlet, lesznek ennél komolyabbak is, lesznek olyanok, melyeket nem úgy szerveznek majd, hogy bejelentenek a rendőrségen meg a bíróságon – no, akkor kezdődik majd a gond.

Mellesleg azt hiszem, hogy ha a hatóságok ugyanilyen ötletesen keresnének fogást a neonácikon, akkor a problémát igen hamar le lehetne zárni.

De addig, ameddig a gárdista, ha leveszi a csíkos bajuszkötőjét már nem is gárdista, addig nincs miről beszélni, addig az állam és a hatóságok magatartása kimeríti a neonácikkal való kollaborálás fogalmát.

Az országgyűlésnek ugyanis kötelessége betartható törvényeket hozni, és megkímélni az ország hatóságait attól, hogy ott bohóckodjanak, meg fogócskázzanak a neonácikkal, mert alkalmatlan törvények és megfelelő utasítások híján csak ezt tudják tenni – márpedig kinek van kedve folyamatosan hülyét csinálni magából?

A Jobbik Veszprémben akar vonulgatni, a veszprémiek jelentős része a pokolba kívánja őket, mert ismeri ezt a bandát jól, és nem kívánja azt, hogy a királynék városába is elhozzák a viszályt, a békétlenséget, a gyűlölködést.

Ami azt illeti, a Jobbik esetében is megérett már a helyzet arra, hogy eldöntse, parlamentáris politizálás részese akar lenni, vagy militáns bandáival félelemben akar tartani embereket, legyenek azok cigányok, zsidók vagy „csak” baloldaliak.

Természetesen elhangzik majd a Cigány Gárda kapcsán, hogy a most őrizetbe vett „Daflics ezredes” többszörösen elítélt bűnöző, de ha nincs eltiltva a közügyektől, akkor olyan egyesületet alapít, amilyet csak akar, a tetejében itt még éppen csak tervezgették az alapítást, miközben ellenfeleik lőgyakorlatokat tartanak, az utcai harcot gyakorolgatják rendszeresen, a Rendőrség szeme láttára - egyes esetekben némely rendőrök biztató mosolya mellett.

Egyenlő mérce kellene.

A „Daflics ezredes” cellájával szomszédos cellákban talán a Magyar Gárda összes főkapitányának kellene elmélkedni a paramilitáris csapatok létének buktatóin.

Ez egy olyan ország, melyben gyerekeket lehetett álmukban fegyverrel kivégezni – ítélet a mai napig sincs.

Egy olyan ország, melyben a Betyársereg elnevezésű terrorista szervezet bátran parádézhat, miközben elkövetett és tervezett merényleteik miatt vezetőjüket a mai napig nem ítélte el senki, nem tartja őrizetben senki, majd kiadjuk talán egy zsák fabatkáért Turulisztánnak, mely Budaházy lakcímén terül el, és amely nemsokára az egyetlen ország lesz, mely még szóbaáll Orbanisztánnal.

Néhány optimista cigány megint leckét kapott, néhány neonáci fajmagyar meg röhögve dörzsöli a tenyerét.

Csak nehogy sírás legyen a vége…

:O)))

HAZUDIK, MINTHA LEVÉLBŐL OLVASNÁ

Egyre lököttebb a Mi Boldogságunk, hacsak nem ez is a gondosan kimunkált kommunikációs terv része.

Gazsinak is ilyen kommunikációs terve volt, mikor libát lopott, mégsem volt vele sikere.

Hiába, no, az egyiknek sikerül, a másiknak nem, miként ezt már Zerkovitz Béla is megállapította anno.

Az ember, aki soha nem hazudott saját pártja frakcióülésén előhúzott egy levelet, majd abból szépen felolvasta az IMF követeléseinek tízpontos jegyzékét.

A levél ismert volt, akkor született, mikor az IMF-EU delegáció magára hagyta a Vezért kicsit elmélkedni, a tíz pont viszont nem létezett, csak a Mi Szerencsénk olvasta ki belőle, mint jósnő a jövőnket a kávézaccból.

A cél egyébként az lehetett, hogy a saját frakcióját maga mellé állítsa az IMF tárgyalások folytatása során, hiszen azt tudja, hogy nehéz napok jönnek, és nem buta, csak elmebeteg.

A helyzet most mégis úgy néz ki, hogy még a sajátjait is hülyére vette, ami amúgy egyébként jogos, hiszen akik két év ámokfutása után sem látják a valóságot, azok vagy hülyék, vagy csibészek -  lehet választani.

Amúgy nem mai keletű ügy a magyar társadalom hergelése, ehhez remekül ért Orbán és stábja is, hogy aztán lehessen majd hivatkozni az esetleges tárgyalások során vagy Angela Merkelnél a hihetetlenül erős társadalmi nyomásra, a kétharmad határozott kívánságára.

Sajnos, magyarember vevő az ilyesmire, e tekintetben nem téved a Vezér, mert a magyar társadalom egy része nem az eszével politizál, hanem érzelmi alapon.

Ez azért érthető is, hiszen ahhoz, hogy valaki ésszerűségi alapon politizáljon, elsősorban ész kellene, az meg a jobboldalon nagyrészt hiánycikk.

De azon azért csodálkozom, hogy a kétharmadnak már minimális büszkesége sincs, merthogy állítólag a frakcióülésen nem volt kérdés, nem volt megjegyzés, nem volt ellenvetés, csak egyetértő bólogatás.

Ez a frakció pontosan olyan, mint amilyenre a Vezér vágyott, ócska szolgalelkű, beszari banda, aki csak a pénzével és a megszerezhető javakkal foglalkozik.

Érdemes elolvasni ismét Gyurcsány őszödi beszédét, aztán elszomorodni azon, hogy kiket küldenek manapság a pártok a Parlamentbe, ahol az ülésteremben az üléseket bátran ki lehetne cserélni jászolra.

Ellenben azt azért leszögezhetjük, hogy a bejelentés remekül szolgálta azt a célt, hogy tereljük el a figyelmet az azeri ügy disznóságáról, a mérhetetlen és pofátlan cinizmusról és az erkölcs teljes hiányáról.

Sajnos, a dolog nem ilyen egyszerű azért, merthogy az azeriek nem nyugodtak bele abba, hogy megjegyzékeltük őket, kikérik maguknak, hogy jogszerűtlenséget meg egyebeket emlegessünk.

Azerbajdzsán jegyzéket intézett Magyarországhoz, amelyben leszögezte, hogy Ramil Sahib Safarovot az azeri jogszabályoknak és a nemzetközi jogi normáknak megfelelően helyezték szabadlábra.

Naugye!

Itt mindenki teljesen jogszerűen és teljesen erkölcsösen járt el, minden teljesen rendben van, csak egy baltás gyilkos szaladgál hősként Azerbajdzsánban, arra biztatva ezzel a helyzettel honfitársait, hogy nyugodtan öljék az örményt, törjenek rá álmában és verjék agyon baltával, és akkor nemzeti hősök lesznek.

Minden nép olyan kicsit, mint amilyenek a nemzeti hősei – ami azt illeti, újsütetű hőseinkkel mi sem túlzottan büszkélkedhetünk…

Mindenesetre a forint a Vezér bejelentése után azonnal esett, a többit meg majd még meglátjuk, amikor  nyit a tőzsde, meg amikor visszajön az IMF.

Haugyan…

Meg amikor majd a szokott szisztéma szerint nekilátnak a mi tehetséges reformközgazdászaink bevezetni a most megszellőztetett intézkedéseket, és a nép hálás lesz, hogy a nyugdíjkorhatárt nem tíz, hanem csak öt évvel emelték, hála a Vezérnek! (Vastaps, éjjen Orbán, éjjen Orbán!)

Na mindegy, van, aki baltával gyilkol, van, aki törvényekkel, törődjünk bele és kezdjük gyűjteni az uszadékfát, ha nem akarunk megfagyni a télen…

Caligula és Néro egy felhő szélén lógázzák a lábukat, és elismerően csettintenek – ez igen, ez teljesítmény.

Hiába, no, születnek mindig új tehetségek…

:O)))

KONTRASZT

Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész kívánsága szerint szülővárosába került a Károlyi-szobor a Parlament mellől.

Felállításának helyét is ő választhatta ki.

Mint bölcs és sok mindent megélt és sok mindenkit túlélt művész és tapasztalt ember olyan helyet keresett neki, amelyik méltó az alkotáshoz, mégsem valószínű, hogy kedves jobboldali műértők és történészek, valamint szobafestők és mázolók zarándokhelyévé válik.

Mondjuk úgy, hogy technikai és politikai okokból sem lett volna szerencsés, jobb helye lesz itt, távol a zajtól – fogalmazott a szobrász.

„Egykoron víztorony állt itt, idővel elbontották, közben a park szomorúfűzfája nagyra nőtt, megfelelő hátteret adva a szobornak.

Ezerszer jobb, mintha a szoborparkba került volna.”

Ő már csak tudja, akár a siófoki, akár a nagytétényi Szoborparkra gondolt nyilatkozatában, hiszen mindkét helyen állnak szobrai, nem is akármilyenek.

Egy szoborpark kicsikét a szobrok gettója is, a köztéri szobornak szépen megkomponált környezetben, köztéren van a helye, ott képes igazán hatni, megmutatkozni, tanítani és nevelni, értékes esztétikai élményt adni.

Amikor meghallottam, hogy a siófoki önkormányzat szinte belopta a szobrot a városba, azért kicsit elkeseredtem, mert ebben újabb jelét látom annak, hogy a helyi és központi hatóságok minden területen és mindig behódolnak a szélsőjobboldali terrornak, félnek megvédeni saját – egyébként igen tisztességes és okos - döntésüket, mert tudják, kikkel van dolguk.

Ismerik a gátlástalanságukat, és nem akarják kitenni városukat, a méltán népszerű üdülőhelyet feketeruhás pojácák randalírozásának.

Tudják, Pintér rendőrsége bár képes lenne rád,  de megfelelő parancsok és megfelelő jogszabályi háttér híján nem fogja megvédeni őket, kell végszükség esetén a koalíciós partner a Vezérnek, aki amúgy sem szimpatizál Károlyival, merthogy az első magyar köztársaság elnökének életútja nemigen fér össze nyomasztó éjszakáinak hagymázos lázálmaival.

Aztán az is eszembe jutott, hogy micsoda furcsa fintora a sorsnak, hogy a szobor éppen Siófokra került, ahol más történelmi személyiség is vitézkedett.

Igen, vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrról van szó, aki a Tanácsköztársaság bukása után a Nemzeti Hadsereg fővezéreként  a megszálló románok engedélyével és nyomában érkezett Siófokra, ott rendezte be főhadiszállását, onnan indultak akcióikra különítményesei, Prónay Pál, Héjjas Iván és Moravek-Ostenburg Gyula, a TEK parancsnokának levelezőpartnere (ja kvam pisú…).

Hősies vitézkedésük során akasztottak papot, gyilkoltak festőművészt, nyúztak embert, heréltek böllérbicskával tanítót, hagytak maguk mögött vagy ötezer áldozatot.

Ma a szélsőjobb keresve sem találna megfelelőbb helyet Siófoknál arra, hogy „hőseinek” emlékművet állítson, a történelem és a sors fintora most mégis úgy hozta, hogy a gyűlölt Károlyi szobra kerül a városba, példázva polgárainak józan eszét, emberi tisztességét és kicsit talán bátorságát is.

Károlyi történelmi szerepéről még sok vita lesz a történészek között, de az vitán felül áll, hogy az emlékmű maga mestermű, igen magas művészi értékű alkotás, méltán lehet rá és alkotójára büszke a város.

Károlyi személyes tisztessége pedig megkérdőjelezhetetlen, köze annyi van Trianonhoz, mint az út felett repülő vadlibának egy tömegkarambolhoz, mindenesetre nem ő adott utasítást a trianoni békeszerződés aláírására, hanem Horthy.

Azt hiszem, a szobrászművész méltán remélheti, hogy kerülnek még az ő szobrai a jelenleginél méltóbb környezetbe is, csak meg kell várni, hogy a feléledő nyilasok elkotródjanak a közéletből és a hatalmat ne elmebetegek és talpnyalóik, hanem értelmes, józan, hazájukat jól szerető emberek gyakorolják, egy demokratikus jogállamban.

Ma ugyan kicsit elbizonytalanodtam, mikor kiderült, hogy Angela Merkel fogadja majd októberben Egyeskét, de hát persze van olyan, mikor valaki helybe megy a seggberúgásért.

Merthogy mást nemigen fog kapni, annak igencsak nagy a valószínűsége.

De azért az nagyon rossz, hogy idegen államoktól kell várni a segítséget, hogy el tudjuk végre takarítani a fülkeforradalmi építkezésből nyakunkon maradt sittet, hogy ki tudjuk takarítani az országot, ki tudjuk szellőztetni az áporodott levegőt, melyet ez a beteg ember szellentett a Kárpát-medencébe.

Annak azért örülök, hogy Károlyi emlékműve ismét áll, még ha József Attilát hiába is keresi tekintetével. De ő türelmes ember.

Megvárja, míg a költő szobra leutazik majd Szárszóra, ha egyszer ezek rájönnek, hogy munkássága nem csupán a fasiszta kommunizmus emlegetéséből állt, hanem ő az, aki ezt írta:

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

Akinek nem jut kapanyél…

Aktuális sorok ma is.

Károlyi egyébként felosztotta birtokát a nincstelen zsellérek között…

:O)))

BOSSZÚ

Gyilkosságokkal, azeriek tömeges kivégzésével fenyegető üzenetet kapott kedden Azerbajdzsán budapesti nagykövetsége a Titkos Örmény Hadsereg Örményország Felszabadítására (ASALA) nevű örmény terrorszervezettől – jelentették azeri hírportálok.

Igaz, vagy csak ezzel kívánják ellensúlyozni az azeriakkal szemben a baltás gyilkos nemzeti hőssé válása miatt világszerte tapasztalható ellenszenvet – ki tudja?

Akármi is az igazság, számunkra a tény az, hogy ezzel az üggyel Magyarország célponttá vált, és aki ismeri a kaukázusi viszonyokat, az tudja, hogy ott nem szoktak a levegőbe beszélni, nem szoktak sérelmeket felejteni, ott, ha valaki felemeli a baltát valamely múltban elkövetett cselekmény megtorlása érdekében, abból nemzeti hős lesz.

Ezek az emberek úgy vágják el ellenségeik torkát, mint gazdasszony a liba nyakát, ők más dimenziókban gondolkodnak erkölcsről és becsületről, erőről és gyengeségről, mint Európában szokásos.

Úgy tűnik, sajnos, hogy most az örmények ellenségként tekintenek ránk.

Évszázados sérelmeket hordoznak a lelkükben, és nem csak az azeriak, de ugyanúgy az örmények, csecsenek, ingusok, cserkeszek és a Kaukázus többi népe is, akik harcoltak egymás ellen, harcoltak az oroszok, majd a szovjethatalom ellen is.

Elszántságuk és kegyetlenségük legendás, kegyelmet ritkán kérnek, ritkán adnak, rengeteg bajuk volt velük a cároknak és Sztálinnak is, aki a második világháború idején kollektív kitelepítéssel fejezte ki bizalmatlanságát ezekkel a népekkel szemben, márpedig ő már csak ismerte őket, von Haus aus, ugye…

Az örmények sem kivételek, igencsak vastagon megvannak a saját sérelmeik, kezdve a törökök által kiirtott háromszázezer örménytől, folytatva a Sztálini tisztogatásoknak áldozatul esett, hozzávetőleg ugyanennyi örménnyel és befejezve az azeriek 1988-90 közötti vérengzéseivel.

Máig forrnak az indulatok az örmények által lakott Hegyi-Karabah hovatartozása miatt, így aztán remény sincs a hangulat gyors megnyugvására, inkább elképzelhető, hogy casus belli lesz az egyébként politikailag nulla baltás gyilkos ügye.

Mondhatnánk, a Kaukázus messze van, de akkor végtelenül ostobák lennénk, hiszen a modern világ összement, mint gatya a mosásban, bármerre el lehet érni néhány óra alatt, bárhol bármit be lehet szerezni, különösen egy olyan népnek, melynek kiterjedt diaszpórája van, akik itt élnek közöttünk is, mint magyar állampolgárok, de kötődésük népükhöz erős, és az ilyen cselekedetek hatására még erősebb lesz.

Hogy ezt a Lepisilt Lángész nem látta előre, az kizárt.

Mint ahogy az sem életszerű, hogy senki nem mérte fel a magyar külügyi apparátusban, hogy mennyire veszélyes ez a játék, mennyire könnyen válhatnak célponttá azeri diplomaták mellett magyar állampolgárok is.

Persze a beteg gőg és akarnokság számára nem tétel egy esetleges bombamerénylet, mondjuk a moszkvai színházi merénylet mintájára, hiszen őt védi a TEK, meg egyébként is, az Erő vele van…

Jelenleg folyik a kárenyhítés, az üzlet realizálása kicsit csúszik, de aki az ilyen „bekérettük a nagykövetet és tiltakoztunk” típusú dumák csak a teljesen retardáltak számára jelentenek némi megnyugvást, akinek kis esze van, az azonnal tudja, hogy ez porhintés a javából.

Máris megjelent a nyilatkozat: A politikai botrány ellenére sem marad el az októberre tervezett azeri–magyar gazdasági értekezlet.

 A magyar kormány szerint nem fogja befolyásolni hazánk és Azerbajdzsán gazdasági viszonyát az életfogytiglanra ítélt azeri katona kiadása és szabadon engedése miatt kialakult politikai botrány: „A korábban tervezettek szerint meg kívánjuk tartani a kormányközi magyar–azeri gazdasági vegyes bizottság találkozóját október 8–9-én Budapesten” – mondta tegnap a Világgazdaságnak  Szíjjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár – írja a Világgazdaság.

Hogy aztán mi lesz ennek a vége, nehezen prognosztizálható, mindenesetre a nagyhatalmaknak nemigen hiányzik mostanában egy azeri-örmény fegyveres konfliktus.

Tulajdonképpen a magyar állampolgár csak reménykedhet, hogy kimaradunk a biztosan bekövetkező megtorlásból, mindenesetre erre éppen annyi a biztosíték, mint amennyit az azeri elnök szava nyomott a latban a szabadon engedett katonatiszt ügyében.

Már ha komolyan vette a megállapodást akármelyik fél is, és nem kacsintott össze a jó üzlet felett az azeri elnökkel Egyeske.

Borzasztó belegondolni is, hogy milyen felelőtlen idióták kezében van az életünk …

:O))))

MINT A LEGYEK

Kissé érdekesre sikerült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitója, hullottak a hallgatók, mint a legyek, - vagy ötvenen lettek rosszul, ájultak el, de megérte, mert a Mi Fényességünk elmondhatta nagyívű bölcseleteit az állam zömében egyenruhás iparitanulóinak és szavait epedve váró népének.

A hely, ahol a beszédet elmondta jelképes tér, a néhai Ludovika Akadémia területe, ahol a Horthy-rendszer tisztképzése folyt.

Megérteném, ha ez a szerencsétlen felmenői között ludovikás vezérkari tiszteket tarthatna számon, de a helyzet az, hogy neki ilyen felmenői nincsenek, mégis ezek iránt az általa még hírből sem ismert időkben találja meg politikusi pályájának elődeit és példaképeit, holott ő még dzsentrinek sem lenne jó.

Ha gonosz akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy ő azokban az időkben legfeljebb a cimbalmot cipelhette volna be a tisztkaszinóba, ha a dzsentri katonatisztnek mulathatnékja támadt.

Amit a katonasággal művelnek Hende hadvezérrel– akihez képest Czinege Lajos egy Kutuzov volt – közösen, az maga az anakronizmus, a modern magyar állam fegyveres erőinek megcsúfolása, silány bohóckodás.

A szomorú csak az, hogy nem kell megvárnunk a ciklus végét ahhoz, hogy az egyetem felvegye a néhai főhercegnő nevét, akkor végre teljes lesz a mű.

Az egyetemalapító roppant büszke művére, mely zöldmezős alapításnak nemigen mondható, hiszen a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetemből kiváló Közigazgatás-tudományi Kar beolvasztásával jött létre, új campusának alapításához pedig ki kellett rúgni az épületegyüttesből a Magyar Természettudományi Múzeumot.

Az összemixelt oktatási intézmények mindegyike komoly múlttal és tradíciókkal rendelkezett, és egyáltalán nem biztos, hogy oktatóik és hallgatóik örömmel vették tudomásul a döntést, de hát azt még a libák is tudják, hogy széllel szemben nem érdemes repülni.

Úgyhogy lesz egyetem, mert a Vezér szerint "Azt akarjuk, hogy az új egyetem a hallgatói számára erős identitást, korszerű szaktudást és motivációt adjon, hogy a későbbiekben is majd magyar fiatalok ezrei döntsenek a haza szolgálata mellett."

Ez így ugyan üres lózung, senki nem gondolhatja, hogy ezért érdemes szétverni évtizedek óta magas színvonalon működő intézményeket, de hát egy bomlott agy működése nemigen érthető a nép egyszerű gyermekei számára, törődjünk is ebbe bele.

Az erős identitás álma persze érthető, már látom lelki szemeimmel, hogy az állami tisztviselők mindegyikének lesz egyenruhája, mint hajdan a cári Oroszországban, és büszkék lesznek arra, hogy a Vezért és magasztos munkáját szolgálják, még ha ma kicsit ciki is bármilyen közösséget vállalni ezzel a beteg bohóccal.

Tulajdonképpen szánalmas, ahogy előadja a semmit, mint sikersztorit, melyben vélhetőleg hisz is.

Elmondta, hogy a kormány megfeszített tempójú, új alkotmányos és államrendet kialakító munkájának köszönhetően Magyarország ma jobban teljesít az európai válság kezelésében, mint Nyugat-Európa. "Hezitálás és elodázás helyett megtaláltuk a saját kivezető utunkat: mi, magyarok együtt helyreállítottuk a közrendet, a válság előtti szintre szorítottuk vissza a munkanélküliséget, csökkentjük az államadósságot és a hiányt, elindítottuk a munkahelyvédelmi akcióinkat, és lehetségessé vált, hogy segély helyett ismét a munkából lehessen megélni"

Ez az ember egy álomvilágban él, és ez nem is lenne baj, ha nem kellene az országnak beledöglenie az ő betegségébe.

Az eladott baltás gyilkosról is nyilatkozott, azt mondta, hogy nem tulajdonít különösebb jelentőséget a kialakult vitának. "Higgadtan és nyugodtan vesszük ezt tudomásul" – közölte, és tagadta titkos megállapodások létét.

Márpedig itt – bármennyire is az azeri gyilkos látszik árúnak, mégsem őt, hanem Magyarországot vették meg kilóra, mint a libát.

Igaza is van a Vezérnek, az a lényeg, hogy ő higgadt, ha Amerika, Oroszország, az Unió nyugtalan is, és ha fenn is áll annak veszélye, hogy a Kaukázusban háborús okká válik ez az emberileg is elitélendő döntés.

Hogy aztán a hallgatók a hőség miatt lettek rosszul vagy Orbán süketeléseitől, ezt fedje jótékony homály, de az azért nem lenne baj, ha valamelyik politikai párt felkarolná egy népszavazás kezdeményezésének ötletét.

Ennek tárgya az ország legfőbb közjogi méltóságainak nemzetközi pszichiátriai orvoscsoport által elvégzendő alkalmassági vizsgálata lenne.

Hogy nem csak én gondolom ezt, ez a videó is példa rá. :https://www.youtube.com/watch?v=-g7XNeP7v9I

:O)))

MI MARADT MÉG ELADÓ?

Először a tisztességét adta el.

Kicsiben kezdte, talán a Boss öltönyökkel adta el először magát, itt sározódott be először a tiszta kéz.

Igaz, csak kis sárcseppecske freccsent rá, ugyanis az öltönyöket az első állami pénzek egyikéből vették meg a fiúk.

Nem csak Orbán, akkor még a kollektív bölcsesség és tisztesség jegyében akkori társaival, Kövértől Fodorig, kéz a kézben.

Természetesen megideologizálva a dolgot, hiszen ideológia nélkül szart sem ér a lopás: csak nem járhatnak toprongyosan a nagyra hivatott politikai erő ifjú képviselői?

Azután jött a Tisztiház ügye, mely a főváros egyik legszebb palotája volt, s melyet a rendszerváltás utáni kor egyik első szép mutyijaként tapsoltak el, természetesen a kormányzó MDF részvételével, ekkor adta el először a politikus állammal szembeni felelősségét, és innentől nem volt megállás.

Jöttek a húzós tételek, a székházpénzből a kedves Apuka bányájába tolt pénzektől a lakás-mutyiig, melynek következtében egy igen szép lakásra tett szert, mely aztán másik mutyi keretében a jelenlegi villája – meg kell jegyeznem, a mai napig csak ideiglenes használatbavételi engedéllyel rendelkező budai villája – megvásárlásának alapjául szolgált.

Ehhez természetesen felhasználta a Kékessy család segítségét, melyet aztán állami pozícióján keresztül busásan honorált is.

Ekkor azért már nyilvánvaló volt, hogy ez az ember gátlástalan tolvaj, akinek volt képe kiadni könyvben beszédírói munkáit csak azért, hogy legalizálni tudja a borospincével felturbózott villa építésének forrását.

A villát aztán úgy fényképeztette, hogy akármelyik panelproli is elfogadhatónak tarthatta.

Aztán jöttek a nagyobb szabású ügyek, a beguruló pénzek okos befektetése, fialtatása.

A mesék Horvátországi hotelekről, vitorláskikötőről szólnak, ahol a strómanok remekül fedik az okosságokat, jött mai napig tisztázatlan Gripen-ügy, jött a tokaji szőlők ügye, aztán az állami gazdaságokat úgy tette magáévá, hogy senki sem mert sikítozni, hiszen mindenki jól járt.

Kivéve az állampolgár.

Hogy a jobboldal ezt természetesnek veszi, ez maga a csoda, de nem vagyok álomfejtő, nem is akarom megfejteni, hogy mi lehet az indítéka ennek a nagyfokú toleranciának.  

Most eladta Magyarországot, hiszen ezek után a világ joggal tekint ránk úgy, mint az gátlástalan erkölcstelenség, a pőre haszonelvűség és a hazug ostobaság országára.

Eladott bennünket, mert azt gondolta, hogy ha pénzt szerez az azeriaktól, akkor azzal ad egy pofont az Uniónak, holott azt hiszem, ezzel a húzásával beledugta a fejét a hurokba.

Még ha az azeriek börtönbe dugják a baltás gyilkost, talán lehetett volna magyarázkodni, de így, hogy azonnal szabadonengedték és nemzeti hőssé nyilvánították ezt az emberszabásút, így nincs helye a mosakodásnak, szerencsétlen Martonyi kínlódásának, itt politikai felelősség van és a felelősnek egy európai jogállamban azonnal le illene mondani.

Persze ki beszél itt már európai jogállamról?

A mi kis erőművészünk már régen odébbtolta Magyarországot a térképen, hozzávetőleg oda, ahonnan a baltás gyilkos jött, ott aztán majd jó helyen is leszünk.

 Rengeteg bajunk lesz még ebből, mert ezt a Nyugat nem felejti és bocsánat sem lesz, mint ahogy az oroszok sem fogják ezt ellentételezés nélkül lenyelni.

Nemhogy pénzhez nem fogunk jutni, de rá fogunk erre a barterre fizetni, nem kicsit, nagyon.

Nem volt jó üzlet ez, a lókupec döglött lovat vett, de hát ahhoz már régen hozzászoktunk, hogy külpolitikailag ez az agyatlan zombi, egy nagy nulla.

Méghozzá egy amorális, ostoba senki, elmebeteg szociopata, egy ócska, hatalommániás tolvaj, akinek semmi sem drága, ha a személyes érdekei azt kívánják.

Tévednek, én az általa képviselt mentalitást gyűlölöm, és szerencsétlennek tartom ezt az országot, mert bedől Orbán ostoba hantájának, kulisszarepesztő szövegeinek, ostoba közhely-gyűjteményének és ócska vicceinek, miközben ő maga mondta, hogy nem a szövegét kell figyelni, hanem azt, hogy mit tesz.

Hát azt lehet is figyelni, mert pontosan látható, hogy mit művelt ezzel az országgal két év alatt erkölcsileg, emberileg, gazdaságilag.

Elképedtem a hódmezővásárhelyi polgármester-választás eredményén is és elgondolkodtam: ez talán a magyar mentalitás?

Minden eladó és a mindenkinek a szavazatát meg lehet venni?

Vagy Hódmezővásárhely egy boldog sziget az országban, ahol nem érvényesülnek az országos tendenciák, nincsenek megélhetési gondok, minden rendben van?

Nem fordult meg a fejükben, hogy a polgármester azért lépett odébb, hogy a város pénzügyi bedőlése ne érintse a világgazdaságot megrengető pénzügyi zseni makulátlan hírnevét?

Az ország egyik legeladósodottabb városában a polgár azt hiszi, hogy őt nem fogja a golyó?

Hiú ábránd, és nagy-nagy butaság.

Értékek nélkül nem lehet élni, kell, hogy legyenek mindahányunk által tiszteletben tartott értékek, melyek nem eladók, ilyen például a tisztesség, a becsület vagy a hazaszeretet.

Akik számára minden eladó, azok értéktelen emberek, akik maholnap egy értéktelen országban fognak élni.

Nem lenne jó, ha ez a sors várna gyermekeinkre és unokáinkra.

:O)))