DOHÁNY

Minden a dohányról szól.

Holnap sem lesz ez másként, mikor a Parlament majd megszavazza majd az új dohánytörvényt, mely korlátozza a dohánytermékek árusítását, és állami monopóliummá teszi azt.

Lesz az országban hétezer elárusítóhely, gondolom, majd a fülkeforradalom rokkantjai kapják a trafikengedélyeket, mint az első világháború hadirokkantjai.

Miután a jövedéki adó további emelése már a pénzéhes büdzsé megalkotóinak szemét is csípné, más utat-módot kellett találni, hogy a dohányosokról újabb bőrt nyúzzon le ártunk és ármányunk, így most ezt találták ki, merthogy fő az egészség, mint tudjuk.

Meg aztán kell a pénz, mert annak már ezer helye van, és ahogy egyre gatyább a helyzet, egyre több szájat kellene betömni, most már a saját forradalmi táboron belül is, mert ingyen ennyi marhaságot elviselni senki se tudna.

Így aztán a jövedéki adón túl mostantól a dohány nagy és kiskereskedelem haszna is a forradalmi zsebeket gazdagítja, Sepsi haver már úgyis kiszállt a dohánykereskedelemből, Csányinak sincs ezen a területen érdekeltsége egyelőre, szabad a pálya.

Ha ez beválik, lehet folytatni a sort, következhet az alkoholtartalmú termékek bolti forgalmának korlátozása, állami italkereskedések létrehozása, ez is hozna a konyhára szépen.

Költsége nincs a dolognak, a kereskedéseket oda lehet adni a szélesebb baráti körnek, a bevétel garantált, a bérlő hálás, a nép meg kapja be a flaska csutoráját, örüljön, hogy nem kell mindenkinek személyesen főzni a pálinkáját.

A dohány-árusítóhelyek államosításával egyidőben azért lehetne még egy-két közérzetjavító intézkedéssel boldogítani a dohányosok meglehetősen széles táborát, például kötelezővé kellene tenni, hogy minden dohányos egy nagy papírzacskóba fújja ki a beszívott dohányfüstöt, melyet aztán egy erre kijelölt helyen durranthat ki, így is kímélve a környezetet.

A durrantóhelyeken az állam szedhetne füstadót, jobban járna lassan, mintha a füstölgő kémények után szedné.

Hazudik, aki azt mondja, hogy a Szeretett Vezér semmihez sem ért – dehogynem!

Ő az, aki a rókáról a legtöbb bőrt tudja lehúzni, lassan oda jutunk, hogy szegény rókát már a libák is sajnálják.

Persze lesznek az intézkedésnek lelkes támogatói is, hiszen akinek majd tíz kilométert kell utazgatnia a bagója után, annak nem csak a bagózástól, az élettől is elmegy a kedve.

Ha az országban hétezer körüli engedélyt akarnak kiadni cigarettaárusításra, akkor az azt jelenti, hogy - miután háromezer körüli a települések száma – átlag két trafikkal kell beérnie a népnek településenként, ami igen érdekes jelenetekhez vezethet, hiszen a többmillió dohányos ott állhat sorba napi pöfékelnivalójáért.

A hatás persze nem az lesz, amire a Vezér számít, hanem a dohánycsempészet felvirágzása

Nomeg a jelenleg dohányárut árusító kiskereskedők eredményének csökkenése, ami már éppen időszerű volt, hiszen a faluszéli boltosokat felveti a pénz.

Sajnos kevesen vannak közöttük, akik fogathajtó világbajnokok, merthogy a hazai kiskereskedő támogatásának ez az alapfeltétele, de az általános lóhiány miatt legtöbbjüknek csak egy darab ló jut.

A buta zöldek meg tapsolnak embertársaik nyomorgatásának hallatán, ahelyett, hogy azt a kérdést tennék fel, hogy ha a dohányzás káros, akkor miért nem tiltják be a termesztését és forgalmazását?

Mert az azért velejéig erkölcstelen, hogy az állam komoly pénzeket szed a választók hozzávetőleg felét kitevő dohányosoktól, majd elkezdi üldözni őket.

Olyan ez, mintha valaki kifizeti a belépőjegyét a színházba, majd mielőtt leülne, a jegyszedő kétszer fenékenrúgná, mondván, hogy aki színházba jár a Vezér nagygyűlése helyett, az erkölcstelen.

Ennyi erővel a házikolbászt is be lehetne tiltani, mert a szív és érrendszeri betegségek kialakulásában a jó magyaros étkezésnek legalább olyan mértékű szerepe van, mint a dohányzásnak, ahogy a városi közlekedés vagy egy százhalombattai erőmű károsanyag - kibocsátása is messze veri az időnként a kertajtóban pöfékelő kocadohányos cigarettájának egészségkárosító hatását.

Persze minden a dohányról szól.

Ezért hát holnap a Vezér napirend előtt szól majd megszeppent népéhez a Parlamentben az IMF hitellel kapcsolatban is.

A legújabb hüje duma az, hogy anno kötöttünk már egy rossz IMF megállapodást, de ő majd köt egy jót – nagy valószínűséggel ez lesz taglalva, merthogy az elmúlt két évben olyannyira megerősödtünk, hogy erre lehetőségünk lesz.

Orvosai eddig még nem nyilatkoztak állapotrosszabbodása okairól, lehet, valami romlottat ehetett, majd holnap kiderül talán.

Addig is reménykedjünk, hogy egyeske előbb szorul zárt gyógyintézeti ápolásra, minthogy az ország összeomlana.

Merthogy ez is a dohányról szól, a te dohányodról meg az én dohányomról, meg az ország dohányáról, melyet úgy kezel a Mi Reménységünk, mintha mi is lopnánk a pénzt, mint ő.

Jó lenne már, ha lassan vége lenne az orbánjárásnak.

:O)))