TÁRSADALMI STABILITÁS

Jövőre várhatóan megszűnnek az állami ösztöndíjas helyek a jogász és a közgazdászképzésben, ezt az információt tette közzé a Magyar Nemzetre hivatkozva a Népszabadság.

Hát, ez aztán a váratlan fordulat!

Mi a fenének annyi prókátor, amit kell, azt beleírunk az alkotmányba, a többit meg majd elértelmezgeti a kormányhivatalok tisztviselői kara, az állampolgár meg pereskedés helyett dolgozzon, mint a gép!

És ezek a közgazdászok is – várható-e egy hajdan Marx Károly nevét viselő egyetemtől komoly, matolcsysta alapokon nyugvó unortodox közgazdaságtan tanítása?

Ezek csak ahhoz értenek, hogy elválasszák a valóságot az álmoktól, semmi hazafias emelkedettség, semmi optimista közelítés, ezeknek a talpa egy pillanatra sem emelkedik el a talajtól.

Nem olyan nagy baj az, ha megritkítjuk a soraikat, majd képzünk helyettük akadémikusokat a Puskás-akadémián, az ország centrális erőterének szívcsakrájában, Felcsúton!

Maruzsa Zoltán felsőoktatási helyettes államtitkár azt nyilatkozta, hogy azért nincs szükség az államilag finanszírozott helyek fenntartására, mert ezek a piacról is képesek fenntartani magukat.

Hát ez igen jó hír, azzal együtt is, hogy éppen most öntenek az alsóbb néposztályok gyermekeinek fejére néhány puttony betont a szar alá a nagy társadalmi mixerből, hogy akkor se legyenek képesek felemelkedni, ha az a gyerek maga a tiszta értelem.

Ami ebben igazán csodálatos, az a mocskos, ócska, lumpen mentalitás, mikor a kivakaródzott trágyakukac elfelejti, hogy honnan jött.

Orbán jogot végzett, tandíjának fedezete a nála idősebb generációk munkája volt, de ezt mára elfelejtette – sok minden mással együtt.

Ma már úgy emlékszik, hogy minimálisan is arisztokrata családból származik, nevét a nagypapa elhamarkodottan magyarosította az ősi Odescalchi névről Orbánra, és arra is tisztán emlékszik, hogy fiatalkorában száznyolcvanöt magas, feketehajú és kékszemű volt és hatot vágott a Barcának – erre tanú néhány gigantposzter is, meg a sámli, melyen a Gyurcsánnyal való vita közben állt.

Az igaz, hogy az államnak nagy könnyebbséget jelent, ha a felsőoktatásban a hallgatók maguk finanszírozzák tanulmányaik költségét, ezt az ortodox közgazdaságtan tandíjnak szereti nevezni, még szerencse, hogy nálunk ezt a szót kitörölték a szótárakból.

Aki meg nem tud tandíjat fizetni, annak a tanulmányi költségeit valakinek finanszírozni kell.

Nálunk szerencsésebb országokban a diák elmegy a tanulás mellett pénzt keresni, de itt még az sem talál, aki főállásban napi tizenhat órában keresi, úgyhogy vagy akad szponzor, vagy marad segélyleső sorban.

Merthogy a mai világban a kétkezi munkának akkor van becsülete, ha azzal a két kézzel megfelelő gombokat megfelelő sorrendben tud nyomkodni a munkavállaló, a lapátolás felett már eljárt az idő.

Ma egy szakmunkásnak is felkészültnek kell lenni, ezért van az, hogy a mi csodaországunk éppen betanított munkásokat akar képezni szakmunkásképzés címen.

A felsőfokú végzettségűek könnyebben találnak munkát, főleg olyan jól konvertálható diplomákkal, mint a közgazdász vagy a jogász diploma, - ezekkel akár még pártszóvivő, államelnök, sőt miniszterelnök is lehet valaki.

Ez egy stabil ország, itt minden stabil, miért lenne szükség itt társadalmi mobilitásra?

Hogy az átkos negyven évben ez pozitív változásokat hozott a társadalomban, kit érdekel?

Orbán diplomája már megvan, a gyerekei is sínen vannak, neki aztán már édesmindegy, mennyit kell fizetni a taníttatásukért, a többiek meg annyit érnek, amennyit szakítottak maguknak, hogy az egyik bánatos samesz – szintúgy a mi pénzünkön végezte a jogot - találó megállapítását idézzem.

Abban az országban egyébként, mely csak cipőkanállal szuszakolható még egyelőre a jogállam fogalmába, valóban nem sok jogász kell, abba az országba, amelyiket csődbe visz ez a szerencsétlen, idióta banda a közgazdaságtan alapelveinek semmibevételével, oda talán közgazdász se kell ma.

De ennek a rémtörténetnek egyszer vége lesz, és akkor nem lenne baj, ha lenne, aki majd védeni tudná a Vezért, már, ha eljut odáig és nem tépi szét a nép egyszer, hirtelen felháborodásában.

Nála tehetségesebb zsarnokokat is ért már baleset, nagy szerencséje lesz, ha csak a börtönben kell majd a szentséges ülepet kenegetni az atrocitások után – Kadhafi rosszabbul járt.

Szegénynek lenni sehol sem kellemes, de volt idő, mikor itt a legszegényebb ember gyereke is tanulhatott, és ha tanult, akkor felemelkedhetett és felemelhette kicsit a saját családját is.

Nem, nem lopott mindegyik kőbányát az apukának, csak dolgozott, megbecsülést és tiszteletet vívott ki magának és ebből visszasugárzott valamennyi a családjára is, nem is szólva a gyerekeiről, akik már szinte valódi esélyegyenlőségi pozícióból indulhattak az életbe.

Orbán és bandája mindent sikeresen szétver, de egyetlen dolgot sem tudok mondani, mikor a szétvert intézmény helyére valami jobbat tudott volna állítani, legyen az egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer, gyermeknevelés, szociális védőháló – mind-mind csak egyre rosszabb lett.

Lesz itt dolog dögivel, ha ennek vége lesz…

:O)))

DISZNÓT A FÜRDŐKÁDBA!

És kecskét az erkélyen!

Talán a Cinege utcában is meg kellene honosítani ezt a szokást – nem is lenne túl nehéz!

Disznó már van, meg kellene még hívni Szijjártót, akkor a marha is adott, és ha még Selmeczi szenátorasszony is részt venne a vacsorán, akkor a tyúk is kipipálható lenne - büdösnek meg már most is elég büdös ez a banda.

Ha az ország állapotát nézzük, akkor a trágyadomb is adott, erkölcsileg-gazdaságilag egyaránt.

Október 1-jével megváltoznak az állattartás szabályai; ettől kezdve a mezőgazdasági haszonállatok tartását az önkormányzatok már nem korlátozhatják helyi rendeletekben, a haszonállatok tartását korlátozó, megtiltó önkormányzati rendelkezéseket – például állattartási övezetekre vonatkozó előírások, tartható állatok száma – hatályon kívül kell helyezni.

Helyes!

Ménest a Ménesi útra! Harminchat tojást Szalai Annamária alá! Karikát Lázár orrába!

Faguriga legyek, ha ebben az intézkedésben nincs benne Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó asszony keze, az elképzelés éppen olyan, mintha ő találta volna ki.

Merthogy ez a remek intézkedés egy újabb cégéres baromság, a kormány újabb szegénységi bizonyítványa.

Érteni vélem a célt: ne legyen egy önkormányzati rendelet akadálya annak, hogy valaki önellátásra rendezkedjen be, ha már a kormány semmit sem tud tenni életbentartása érdekében - oldja meg a saját takarmányozását mindenki úgy, ahogy tudja, ott, ahol tudja, tovább nincs gond ezekkel a nyomorultakkal!

Hogy aztán valaki épített egy nyaralót magának, aztán a szomszéd trágyadombjáról a szép zöld döglegyek a kisunokája szája sarkát nézik itatónak, hát az már legyen az ő baja, üljön mellé, oszt legyezgesse!

Hegedűs Zsuzsa meg majd kiszáll a helyszínre sofőr vezette szolgálati autójával és légylárvákat osztogat a szegényeknek, ne maradjanak ők se ellátatlanul.

Vissza a középkorba, de száz évet minimum!

1956 környékén a Mária Valéria nyomortelep szegényeit és lumpenproletárjait beköltöztették az Üllői út túloldalán épített vadonatúj szocreál lakóépületekbe – ott volt divat malacot tartani az előszobában, meg a weekend-ház korszak hajnalán, a hobbitelkeken, míg csak a szomszéd a saját vasvillájával háromszor körül nem kergette trágyadombja körül a parasztizáló gazdát.

Ez a rendelet megint a tipikus pótcselekvés szép példája, ül a budai nyugdíjas könyvelő a Margit-körúti háromszobásban, főzi a pálinkát, közben szórja a szemet a libái elé, azok teleszarják neki a nappalit, merthogy a liba nem használ éjjelit, ugye.

Idill, Orbán-módra.

Azt hiszem, hogy minden közösség maga tudja legjobban, hogy a település mely részén milyen háziállatot lehet tartani anélkül, hogy a szomszédságot zavarná, vagy az állattartási körülmények ne tennék állatkínzássá a haszonállatok tartását, de a Vezér e tekintetben is meg tudja mondani a tutit meg a frankót, merthogy a népnek nincs elég esze ahhoz, hogy megszervezze a saját életét, mint tudjuk.

Szánalmas banda ez, szerintem…

Viszont felhívnám mindenki figyelmét, hogy ezzel megnyílt az út a hálószobai tevetartás előtt „csinos gazdasszony” jeligére a hirdetőbe kérem a megkereséseket, kalandornők kíméljenek!

Ugyancsak mai hír, hogy a kétkarú rablók betiltották az egykarú rablókat.

Ez egyébként már hosszabb ideje várható volt, a szerencsejáték – ipar mindenhol a maffia kezében van, nálunk most jött el az ideje, hogy a kisiparosokat kiszorítsák a nagymenők a pályáról, aki nem engedelmeskedik, annak annyi.

Az egészben az a felháborító, hogy a nyilvánvalóan céltudatos döntést még le is öntik valamilyen álszent erkölcsi szósszal, mondván, hogy az ő pártjaik erkölcsi elveivel nem fér össze a szerencsejáték.

Ez ugyan kissé ellentmond annak a felháborodott hőzöngésnek, melyet a Vezér személyesen adott elő a sukorói kaszinó-ügy kapcsán, miszerint Magyarországon nem szoktak kaszinót nyitni az ő személyes egyetértése nélkül, de spongyát reá.

Arra azért kíváncsi leszek, hogy a templomok bejáratánál mikor jelennek meg a félkarú áldás elnevezésű nyerőgépek, melyek úgy lesznek programozva, hogy egyharmad az egyházé, egyharmad a nyertesé, egyharmad pedig a Fidesz nyomorenyhítő akciójáé lesz – ez utóbbiból a vezérkar nyomorát fogják enyhíteni.

Az a mondás hivatalosan, hogy a legszegényebbek (v.ö: cigányok) játékgépekbe dobálták gigászi jövedelmüket.

Ha ezt nem tehetik, akkor holnaptól minden purdé kenyér nélkül eheti a kalbászt, apjuk meg frakkban és cilinderben, Bentley-n megy felvenni a huszonnyolcezer bivalyerős magyar forintot.

Szerintem meg már holnap megjelenik a három kis gyufaskatulyácska, a kis golyócska, oszt itt a piros, hol a piros, melyikre teszed?

Érdekes ország lettünk érdekes időket élünk.

A kínai ezzel átkozza meg haragosát: élj érdekes korban…

Elátkozottak vagyunk.

:O)))

ELŐ A HÓLAPÁTTAL, NAGYNÉNIK!

Lesz dolguk a nagynéniknek.

Egyszer már elmagyarázták az akkor is éppen Orbán szekerét toló Schiffer Andrásnak, hogy mit kellene jelentsen az, hogy a Szakasits-Schiffer családból származik, de a mi Andrisunk olyan, mint a kiselefánt: nehezen tanul, de könnyen felejt.

Kár pedig, mert az ember ilyenkor csak úgy tud ránézni, mintha Deák Ferenc unokáját látná az útszélen prostikat futtatni, valahogy olyan nyálasan kiábrándító az egész.

Persze az egész ott siklott félre, hogy bár együtt indultak, de nem bírta a versenyt Gyurcsánnyal, de még Bajnaival sem, mindketten ügyesebbek és rátermettebbek voltak nála, ő meg még a jobboldal gyűlöletét sem volt képes kiváltani – a baloldal szeretetéről nem is beszélve.

Ezzel a névvel a magyar baloldalon bármi lehetett volna, és hogy nem lett, az a kiugró tehetség hiányán túl bizonyára jellemhibákkal is magyarázható.

Merthogy az kétségtelen, hogy szövetséges nélkül indulni a politikai harcba kockázatos, de azért egy tisztességes ember nem köt stratégiai szövetséget – még suttyomban sem – a hiénával.

Márpedig itt – úgy tűnik – ez a helyzet, a mi Andrásunk eladta magát – no, nem harminc ezüstpénzért – inkább csak egy kupac jelölőcéduláért.

Talán ezért is volt fontos, hogy az aktuális választójogi törvényből töröljék a jelölőcédulák bevált rendszerét – így nem kell szenvednie szegénynek, lehet indulni társadalmi támogatás nélkül is.

Azt nehezen tudom feltételezni, hogy Schiffer sültbolond lenne,  ennyi elmebeteg a nagy számok törvénye alapján nemigen jelenhet meg egyszerre a politikában - ha most mégis úgy viselkedik, mintha debil lenne, akkor annak oka van.

Merthogy nyilatkozott egy jóízűt – hogy kinek a nevében, azt már megint nem lehetett pontosan tudni, merthogy pártjának nem ügyvivője, annak nevében nyilatkozni nincs felhatalmazása. Márpedig akkor csak a saját nevében nyilatkoztathatta ki, hogy sem Bajnai, sem az MSZP nem kell az ő pártjának.

Ügyes.

Merthogy a nép tudatában az LMP és Schiffer összetartozik, legyenek bármennyivel is értelmesebbek utódai a stallumban, mégis mindenki azt hiszi, hogy az LMP nevében ő mondja meg a tutit.

Ezzel egyúttal hülyét csinál harcostársaiból is, hiszen egy kispártnak, mely most éppen a mérhetőség határán táncol, halála lenne, ha a média belső torzsalkodásokról adna hírt.

Így hát mindenki hallgat, beletörődve abba, hogy Schiffer nyilatkozatával igencsak szűkre vonta a párt mozgásterének határait.

Azt mondja Schiffer: „Lehet, hogy az MSZP nélkül nem lehet megverni a Fideszt, de az MSZP-vel egészen biztosan nem lehet.”  

Hogy ezt ő honnan veszi, azt csak ő tudja, de az biztos, hogy az ő politikájával csak veszíteni lehet, hiszen – bár azt nyilatkozza, hogy nincs szükség választási összefogásra, mert az csak a kétpólusú politizálást betonozná be, és nem igaz az, hogy a választók széles összefogást szorgalmaznak az antidemokratikus orbáni diktatúra leváltására – a tömeghangulat mégiscsak a széthúzás ellen szól.  

Hogy ez kinek az érdekét szolgálja, az ne legyen kétséges, szponzora sikerén dolgozgat. Schiffer már a párt megalakulása óta, de hát erre kapta a pénzt, az is igaz.

Mindenesetre gazdáinak azért gondot okoz, hogy pártján belül is csökkent a befolyása, a pártja is elfogyóban van, ez leginkább Kubatov Gábor nyilatkozatából derül ki, mely szerint amióta nem Schiffer az LMP-frakció vezetője, nem sok energiáját köti le a Fidesznek a legkisebb ellenzéki párt.

Magyarul: vissza a mi megbízható, kedves emberünket a párt élére, hogy ne legyen fennakadás közös terveink kivitelezésében!

Aki azt gondolja, hogy az LMP tagsága imádja Orbánt, az téved.

De nem is kell imádnia, elég, ha Schiffer elégedett a júdáspénzzel, ha ő vezeti a pártot, akkor rettenetes handabandázások és ütős lózungok harsogása közepette vezeti bele a szakadékba őket.

Ha ezt a választást megnyeri Orbán, akkor erre a papír zsebkendő-pártra tovább már nem lesz szüksége, lehet eldobni.

Schiffer azt mondja: Orbánt ugyan el lehet küldeni, de aztán minden kezdődik elölről, a züllés még mélyebb szintjein. Az LMP legfőbb politikai célkitűzése ezért a „demokratikus” kartell megtörése lehet.

"Enélkül nincs remény arra, hogy a magyar politikát kiszabadítsuk az oligarchák fogságából."

Hogy tisztán lássunk: Orbánt összefogás nélkül nem lehet elküldeni, mert ő főleg, de vazallusai is két kézzel csimpaszkodnak a zsákmányba, a rablótól elvenni a zsákot meglehetősen strapás elfoglaltság.

A választási rendszer olyan, hogy a nagy, egységesen fellépő választói tömegeket díjazza, a kispártok törvényszerűen elbuknak.

Ha mindenki indulhat a választásokon – márpedig lehet, még pénzt is kap, aki indul – akkor a Fidesz szervezett szavazói tömegével szemben kispártokra adott és egyéni jelöltek támogatására elaprózott szavazatok állnak csak.

Mondjuk, ha egy jelöltnek száz ajánlást kell gyűjtenie és kap a kampányára kétmillió forintot, akkor minden ajánló kaphat tízezer forintot és még a jelöltnek is marad egymillió – bolondnak is megéri.

Viktornak is, hiszen ez aprópénz egy paksi beruházásról lehúzható lóvéhoz képest, mely beruházás még nincs is, de máris a miniszterelnök közvetlen felügyelete alá tartozik - de ehhez miniszterelnöknek kell maradni.

Ha mást nem is, de lopni nagyon tud ez a csávó.

Ha a libák biztonságban akarnak élni, békésen legelészve a vetést, akkor először is Vukot kell fejbevagdalni a hólapáttal, utána aztán el lehet dönteni, hogy ki mit, mennyit és hogyan legelhet, de ameddig az étlapon ők vannak, addig értelmetlen a vetés felosztásáról és a legelés módjáról társalogni.

Schiffer áruló - a demokrácia árulója.

Ha az ember ránéz, kedve támad kezet fogni egy házatlan csigával – még ha ennek objektív akadályai vannak is.

Egyetlen szót nem lehet hallani tőle arról, hogy milyen társadalmat képzel el, csak „zöld munkahelyekről” és hasonló sületlenségekről beszél egy olyan országban, ahol a munkanélküliségtől zöldek már az emberek.

A megoldás az összefogásban van.

Remélhetőleg erre egyre többen rájönnek az LMP-ben is, és arra fognak szavazni, akitől remélni lehet Orbán leváltását és a demokrácia újjáépítését.

Nem kell, hogy az újjászervezett demokrácia olyan legyen, mint amilyen az elmúlt huszonkét évben volt, de az a minimálisan elvárható, hogy a demokratikus szabadságjogokat és a szükséges működési garanciákat biztosítsa, egyben fékje legyen annak, hogy ezután bármikor is enyveskezű elmebetegek vehessék át a hatalmat ebben az országban.

A nagynénik meg kapják elő a hólapátot – úgyis lassan hóügyileg is aktuális előszedni – aztán ne kíméljék a család szégyenét – mi nekik fogunk drukkolni…

:O)))

MINDSZENTY NÉLKÜL

Mindszenty nélkül más lenne a közös huszadik századi történelmünk, de "az önmagunkról, politikai nemzetünkről alkotott önképünk is szegényebb lenne" - jelentette ki Áder János vasárnap Zalaegerszegen, a bíboros születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján.

Már megint egy olyan személyiség történelmünkben, aki negatív és pozitív tulajdonságokat egyaránt hordozott, akinek megítélése messze nem olyan egyértelmű, mint azt Áder láttatni szeretné.

Ami azt illeti, ha van ennek a rendszernek bűne (hajaj, de mennyire, hogy van, és mennyi…), akkor az egyik az, hogy képtelen az árnyalt történelemértékelésre, a milliószínű világot fekete-fehérben látja és láttatja, megaztán ezek a mai kurzustörténészek is gyengék, mint a májusi libafos, hogy hadd legyek kissé rusztikus.

Egyet nem lehet mutatni a maiak közül, aki felérne Ormos Mária bokájáig, ezek valahogy csak odáig jutottak el tanulmányaik során, hogy megjegyezték az „akié a múlt, azé a jövő” kétes igazságát, és még ahhoz sem vették a fáradságot, hogy az utóbbi százötven év tükrében megvizsgálják ennek helytálló voltát.

No, de Mindszenty.

Azt mondta Áder, hogy "Mindszentyről középiskolás korunkban csak annyit mondtak, hogy ő volt a klerikális reakció híve, a nép ellensége".

Hát, igen gyenge középiskolába járhatott, arról nem is szólva, hogy akit érdekelt a történelem vagy a politika, az gyakorlatilag mindent megtudhatott néhai Pehm Józsefről, semmiféle titok nem lengte körül személyiségét.

Érdekes figurája volt ő a huszadik század magyar történelmének.

Sziklaszilárd antikommunizmusát a Tanácsköztársaság alapozta meg, mivel püspökével együtt internálták.

Természetesen ez mély nyomot hagyott gondolkodásában, a fiatal embert idealizmusa amúgy is hajlamossá teszi szélsőséges álláspontok kialakítására, de Mindszenty egyébként sem kompromisszumkészségéről vagy hajlékonyságáról volt elhíresülve, egész élete ezt bizonyítja.

Horthy volt az egyetlen, akinek börtönében nem tapogatta meg a saját tégláját, de Szálasi és Rákosi majd Kádár is módot adott neki a magányos elmélkedésre, Rákosi erre még különleges eszközökkel motiválta is.

De hiába, az akkor már bíborosi és az esztergomi prímási stallumot betöltő főpap akaratát nem tudta megtörni.

Így aztán koncepciós perének tárgyalásán állítólag pszichotrop anyagokat is alkalmazni kellett, hogy beismerő vallomást tegyen.

A szovjet „igazságszolgáltatás” – és ennek megfelelően legjobb magyar tanítványaik - gyakorlatában, abban az időben a beismerő vallomás volt a bizonyítékok királynője, innentől kezdve már csak a verőemberek találékonyságán és hatékonyságán múlt a dolog.

Mondjuk, abban azért nem vagyok biztos, hogy a vele szemben felhozott valamennyi vádpont koncepciós lett volna, hiszen úgy utálta a kommunistákat, mint a Petőfi hőse a kukoricagölödint.

Mindent megtett azért, hogy az egyház és a klérus elleni támadásokat visszaverje, de ez a kor szokásai szerint nem volt elég, kellettek drámai jelenetek is a vádba, csőszkunyhó, elásott pénz, ürgebőr, ilyesmik – hát, ha kellett, meglett.

Rákosi tudta, hogy komoly ellenfél, akivel már Szálasi sem bírt, pedig volt a rovásán bőven, hiszen ő volt a kezdeményezője annak a levélnek, melyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmaztak meg a dunántúli püspökök – sajnos meglehetősen későn.

De erről ő nem tehet, hiszen püspöki kinevezését 1944 márciusában kapta meg, napokkal a nyilas hatalomátvétel előtt.

Rákosi fogságából csak 1956–ban szabadulhatott.

Pálinkás-Pallavicini Antal, a Néphadsereg páncélostisztje Felsőpetényből Budapestre szállította, később az életével fizetett ezért.

Van az úgy, hogy az ember azt hiszi, hogy jót és jól cselekszik, miközben ellenségét támogatja, így járt a bíboros is.

Beszédet mondott a rádióban, - akkortájt az volt az egyetlen országos médium – melyben szólt néhány szót az elkövetkező felelősségrevonásokról – ezzel nem is lett volna baj, mert a magyar semmit sem szeret jobban, mint felelősségre vonni, meg bocsánatkérésre bíztatni – talán csak sírokat feltúrni és a halottakat ide-oda hurcibálni - de szó esett a beszédben az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáról is.

Ez pedig azonnal felkeltette az éber magyar paraszt érdeklődését, merthogy nagyon sokuk a földosztás során a felosztott egyházi birtokokból kapta meg saját földecskéjét.

Mivel még nem volt olyan messze a zsellérélet, mint 1989-ben, így erősen eltöprenkedtek.

Aztán arra jutottak, hogy akkor ők most inkább kivárnak - így eshetett, hogy a magyar falu 56-ban meglehetősen csendben volt, leszámítva néhány izgágát meg a hajdani földbirtokosokat.

Miután kiderült, csapataink nem állnak harcban és már a kormány sincs a helyén, ő is felkapta reverendája szélét és sietősen felkereste az amerikai nagykövetséget, itt élt 1971-ig, meglehetősen csendben, mert az amerikaiak nem szerettek volna nemzetközi konfliktust generálni.

Mikor Kádár kiengedte, akkor búcsúzóul még összeveszett a pápával, aki ugyan nem tudta bebörtönöztetni, pedig azt hiszem, tetszett volna neki, de a bíboros élete hátralevő részét gyakorlatilag száműzetésben töltötte a bécsi Pazmaneumban:

Nem élt már sokáig, 1975-ben meghalt.

"Ma is követendő példát mutat számunkra a cselekvő keresztényi szeretetből, a türelemből, az alázatból, a szabadság melletti kiállásból, és az emberi méltóság feltétlen tiszteletéből" – mondta Áder.

Ami azt illeti, a türelem és az alázat nemigen tartozott jellemző tulajdonságai közé.

Magas méltóságát meglehetősen sajátosan, úgy a XVI. századi felfogásnak megfelelően értelmezte, magát hercegprímásnak, az ország első zászlósurának tekintette és ehhez mérten viselkedett is.

Számos papnak lett példaképe, ami nem tesz túl jó szolgálatot egyházának, mert menet közben a világ megváltozott, és ezt a változást a magyar katolikus egyház nem tudta követni, mert a tekintélyelvűség ideje elmúlt, a hívők erre nemigen vevők, leszámítva persze egy szűk réteget, melynek úgy kell a világi és egyházi hatalom és általában minden tekintély tisztelete, mint falat kenyér.

Mindszenty tragikus személyiség volt, bátor, elvhű, a merevségig következetes ember, ő aztán nem kötött kompromisszumokat senkivel.

De nem felejtette, hogy honnan jött, megmaradt szociális érzékenysége és a totalitárius törekvésekkel szembeni töretlen ellenszenve.

Lehet akár tisztelnünk is az emlékét, - nehéz korban, nehéz poszton, nehéz természetű ember volt.

:O)))

TURULAVATÁS

A miniszterelnök Matl Péter kárpátaljai szobrászművész alkotásának, a Nemzeti Összetartozás Emlékművének ópusztaszeri avatásán elmondta: a szobor arra figyelmeztet, hogy minden magyar elszámolással tartozik minden magyar felé.

Szép mondás, reméljük, ő sem felejti el – mi biztosan nem.

A szobor egyébként a jobboldal szent totemállata, az egerészölyv, mely egy kardon állva - mintha az csak bejárat előtti hóvakaró lenne - próbálja levakarni sarkáról a tyúkszart.

Az egerészölyv leginkább ürgékkel meg pockokkal táplálkozik, a bazi nagy kard a karmai között csak díszlet, nemigen használja másra csak csörtetésre meg pöffeszkedésre, az ürgét meg ez hidegen hagyja, mint libát a rendőrlámpa.

Hiszen van őneki elég baja az állandó éberséggel, nincs ideje arra, hogy megzakkant, karddal hadonászó (v.ö: tisztavatás – kardlengetés - szemészet) madarakat figyeljen, melyek még fészkelni sem tudnak békésen, mindegyre más madarak fészkeire fáj a foguk.

Persze vannak, akiknek derogál ez a kissé snassz szimbólum, ők állítólag a szakállas saskeselyűre esküsznek, ha a turul szóbakerül, és úgy tűnik, a szobrászok képzeletvilága is inkább errefelé tendál, merthogy az kétségtelen, hogy a saskeselyű impozáns madár, mégha dögevő is.

De gustibus non est disputandum, mondja a művelt francia - ha neki a dög ízlik, hát zabálja kétpofára, egészségére!

Viszont őt is kardon ábrázolja a korszerű magyar szobrászművészet, úgy látszik, a kard az egyetlen szimbólumértékű eszköz, ami a bánatos madárról eszükbe jut, ami a magyar művészek realista világlátását tükrözi, pedig az ürgeirtó szimbólum pöffeszkedhetne akár egy vizesvödrön is, de nem.

A turul egy olyan madár, amelyik nem hasonlít egyetlen más madárra sem, de nem is kell neki hasonlítania, hiszen a turul ilyen és kész, és akinek ez nem teccik, nyalja ki neki elölrül- háturul.

Az ópusztaszeri emlékmű is inkább a dögevőre hajzik, mely egy oszlop tetején ülve markolja a kard élét – ez egy hülyeturul, mint láthatjuk, kellene ennek is adni antidepresszánsokat, habár ezek máshol se sokat segítenek, ami azt illeti.

Az oszlop állítólag pásztorbotra emlékeztet, oldalait indás mintázat fonja körül az összetartozást, a nemzet egységét jelképezve. A népi díszítőművészetből ismert növényminta bimbói a történelmi vármegyék bronzból öntött címerei.

Nézegettem, de szerintem az oszlop fallikus szimbólum, másodállásban magát a Vezért szimbolizálja, melynek a feje tetején, a szökőkút helyén ül a madár az obligát karddal.

Dögkeselyű az, ha jobban megnézzük, méghozzá valódi szocreál alkotás, nem is olyan elcseszett valami, mint a Nagyvárad téren álló kőturul, melyben alig lehet felismerni a hősi jelképet, melyben megszülettél!

Bizony, bizony, - ha hiszed, ha nem!

Merthogy azt mondta a Nemzet Esze, aki elment – most éppen erre az avatásra, - hogy a turul a magyarok ősképe, melybe mindenki beleszületik, mint a nyelvbe és a történelembe. "Onnantól, hogy a világra jövünk, a mi hét törzsünk köt szövetséget, a mi Szent Istvánunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál, a turulmadár pedig, a most élő, a már meghalt és majd megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe".

Még szerencse, hogy nem a hét fejünk köt szövetséget, mert akkor sárkányok lennénk és meggyűlne a bajunk János vitézzel, aki úgy forgatta a kardot, mint vitéz Zoltán a vonót!

Ami azt illeti, a magam részéről elhatárolódnék ettől az értelmezéstől, szerintem a dögevő egye a dögöt, mi meg ne szülessünk bele egy tetves dögbe, hanem tanulgassunk a történelmünkből.

Híveitől és a dögkeselyűtől búcsúzva még elmondta: aki politikára "adja a fejét", annak tudnia kell olvasnia a jelekből, ennek képessége a kormányzáshoz nélkülözhetetlen.

"Aki tud olvasni a jelekből, az láthatja, új törvények világa közeledik az európai kontinens felé.

Ennek a formálódó új világnak az első parancsolata úgy hangzik: az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak, a gyenge nemzetek széthullnak.

Azt kívánom minden magyarnak, legyen füle a hallásra és olvassanak a jelekből" - mondta. 

A formálódó új világban egyébként az erős államok egyesülnek, a gyengékben meg mindenféle népszórakoztatók vannak hatalmon, így azok majd kimaradnak a buliból, de meg is érdemlik.

A vezérnek meg könnyű felismerni, hogy mit üzennek a jelek.

Súgnak neki a hangok…

:O)))

ÁLLAPOTROSSZABBODÁS

Egyeske állapota megbízhatóan, egyenletes ütemben egyre romlik, de ez őt nem zavarja - úgy sétál közöttünk, mint Andersen mesében a császár az ő új ruhájában.

Csakhogy eddig még nem került elő az az inas, aki vidáman felrikkantana – a császár meztelen, jelen esetben manifeszt elmebeteg.

Szeretem én a sportot, és mélységesen megértem azokat az embereket, akik kijárnak a meccsekre, mert meccsre járni jó dolog.

Nézi a magyar a huszonkét falábút meg a pálya egyéb tartozékait és boldog, hiszen nem neki kell szaladgálnia a labda után, nem az ő sípcsontjába száll bele az ellenfél kutyaütője, boldogan ordítozhat olyasmiket, melyeket sem otthon, sem a munkahelyén nem ordítozna.

Hiszen tömegben van, ekképpen megszűnik egyénnek lenni, onnantól kezdve egy közösség tagja, mely közösséget a sport szeretete és egy kis boldog zsidózás, cigányozás, huhogás szép emléke kovácsol össze.

Emellett még lehet szotyolát a földre köpködni, amiért azért otthon súlyos fenyítés járna a hólapáttal, és hazafelé tartva a meccs értékelése során legurulhat egy-két feles meg a kísérő sör is…

Nagyobb kár nem esik, legfeljebb kiiratkozunk a kultúrvilágból, amikor a lelkes magyar szurkolók a bánatos seggüket mutogatják az ellenfél csapatának, annak himnuszát hallgatva.

Átlagember ettől még nem elmebeteg, legfeljebb egy tahó vagy egy kültelki bunkó, de más a helyzet, mikor az állam miniszterelnöke mutat furcsa jeleket sporthoz való viszonyát tekintve.

Márpedig az a miniszterelnök, amelyik a válogatott csapat veresége után fél óráig igaz könnyeket ejt, - hát mit mondjak – szóval szalajt, mint a rigalánc.

És az elmebaj nem áll meg itt, eszkalálódik, és furcsa dolgokat produkál.

Például szép terveket gerjeszt a magas állami méltóság fejében, például olyanokat, hogy megreformálja a nép sporthoz való általánosan rossz hozzáállását és meghirdeti, hogy  öt éven belül a mai kilenc százalékról húsz százalékra emeli, tíz éven belül pedig harminc, harmincöt százalékra az aktívan, hetente legalább kétszer fél órát sportoló magyar lakosok számát.

Nem kétséges, a cél szép, csak azok a fránya körülmények, azok tesznek állandóan keresztbe a szép elképzeléseknek.

Hacsak nem úgy képzeli el a dolgot, hogy öt éven belül a magyarság fele éhendöglik - amire minden esély meg is van - és akkor a mai kilenc százalék automatikusan felugrik tizennyolc százalékra, két százalékot meg hozzáhazudik a Gyuri.

Merthogy általában nem a golf szerelmesei szoktak éhenhalni, azok továbbra is ütni fogják a labdát, hacsak egy liba fel nem kapja, és huss – el nem száll vele!

Nagyon kíváncsi lennék, hogy az a negyvenszázaléknyi nyomorszinten élő mit szól a Bölcs vezér legújabb ötletéhez, de nagy a gyanúm, hogy igencsak plasztikusan és rusztikusan jelölnék ki neki a futópályát, ahol elfuthat meglátogatni édesanyját.

Merthogy a sporthoz tömegméretekben életszínvonal is kell, már persze akkor, ha nem csak tömeghülyítésre szánja elborult elméje ezen sziporkáit – jelzem a heti kétszer félóra sport igencsak erre utal,

Fél óra alatt levetkőzni, zuhanyozni, felöltözni meglehetősen feszített program, persze azért maradna tán tíz perc a kislabdadobásra meg a fekvőtámaszokra, de ez sportnak nemigen lenne nevezhető.

Még szerencse, hogy soha nem lesz belőle valóság.

Azt azért valószínűleg hallotta Egyeske, hogy amikor az ember sportol, akkor kalóriát éget, energiát veszít, de ha az input oldalon nincs energia-bevitel, akkor a tartalékot égeti a munkaképesnek nyilvánított és havi huszonnyolcezerrel megdögleni az utcára lökött rokkantnyugdíjas, akinek az egy lábával igen jól fog állni a hosszútávfutás.

Végtére is motorban is létezik egyhengeres – nemde?

Az is szép lesz, mikor a kisiskolások sorra esnek össze a tornaórákon, mert nem kapnak eleget enni, sőt, semmit se kapnak enni és ez azért nem emeli a sportolási kedvet!

Ehhez képest még azt is mondta a Gyagya, hogy miközben egész Európában súlyos gazdasági válság van, addig „Magyarországon arról szólnak a hírek, hogy olimpikonjainkat tisztességesen elismerjük, bevezetjük a mindennapos testnevelést, létesítményeket építünk és sportot támogató új adórendszert vezetünk be”.

Ha nem tudnám, hogy még egyetlen orvos sem vette a bátorságot, hogy elrendelje kényszergyógykezelését, azt hinném, hogy a zártosztályról kapott kimenőt – ez az ember teljesen elrugaszkodott a valóságtól, vagy teljesen elpofátlanodott, szinte mindegy is.

Akkor, mikor gyerekek ezrei-tízezrei éheznek, a nép egy jelentős része úgy megy neki a télnek, hogy nincs a szeneskamrában tüzelő, akkor a stadionépítésekkel dicsekedni, meg azzal büszkélkedni, hogy milyen ügyesen tudják kilopni a pénzt a szegények elől, merthogy akkor viszik el, mikor még nincs is a kincstárban – elképesztő érzéktelenség és pofátlanság.

Milliárdok mennek az élsportra, tömik a lóvét mindenféle magukat profinak gondoló, de inkább koldusmentalitású egyesületekbe, írnak egy rendeletet és azt hiszik, hogy az elég a gyerekek sporthoz szoktatásához – rémálom ez az egész.

Közben meg ő olyan, mint a tüdő, egyre dagad és egyre elborultabb a tekintete.

Persze lehet ez az antidepresszánsok hatása is, - ki tudja?

Mindenesetre az álom természete már csak olyan, hogy ritkán válik valósággá.

Amikor majd a munkahelyi MHK keretében fel-alá szaladgáltok, gondoljatok a saját felelősségetekre, - ti juttattátok hatalomhoz ezt a szerencsétlent, aki ebből kifolyólag szerencsétlenné tudja tenni Magyarországot is.

Mindenesetre kezdjetek gimnasztikázni, mert ha jönnek a zordabb idők és csak az választhat, aki el tud menni békaügetésben feliratkozni Dabasra, akkor a hirtelen megterhelés nem fog jótt tenni!

Én szóltam!

:O)))

HORTHY LE VAN...

Horthy le van öntve, természetesen vörös festékkel, ez még jobban csípheti.

A szemét.

Merthogy azt is leöntötte az egyetlen magyar akcióhős, aki nem éri be annyival, hogy demonstrál, de ő a tetejében még látványosan is demonstrál, és vállalja a veszélyt, mely nem csak elméleti, hanem nagyon is gyakorlati.

Bizonyíték erre az az atrocitás, melyet a magyar bíróságon követtek el vele szemben, nevezetesen a politikailag teljesen semleges és kicsit sem neonáci motorizált csürhe bandavezére állonvágta.

Természetesen a dolog úgy történt, hogy az ügyvéd már megint nem bírt a vérével és megtámadta a szelíden zsidózó, talpig bőrbe és agresszióba öltözött motorosokat, akiknek főnöke csak a jogos önvédelemhez való jogát gyakorolta, méghozzá a megengedett mértékben, hiszen akár szét is verhette volna lánccal a gizda jogász fejét.

A szoborrongálási perben viszont most neki, meg az egész horthysta pereputtynak esett le egy óriási saller, mivel a bíróság ugyan megállapította a garázdaság és rongálás tényét és ki is szabta érte a megfelelő büntetést, de a bíró indoklásában kimondta, hogy Dániel Péter cselekedete "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt".

Hát ez aztán kiverte a biztosítékot, ugyanis ebben az országban a jobb és a szélsőjobb idoljairól kimondani az igazságot halálos véteknek számít, az viszont elvárás, hogy az ő ügyeiket elnéző mosollyal kísérjék a hatóságok és a bíróságok.

Azzal a festékkel melyet a különféle szobrokra, emléktáblákra öntöztek a jobboldal képviselői, vörösre lehetne festeni a Szabadság-hidat, csak akik szobra hirtelen eszembe jut, Münnich, Károlyi, Churchill szobrát, sárga festékkel a békéscsabai zsinagóga kapuját.

De kapott a jobboldal is rendesen, Tormay Cecile emléktáblája, a jelképes sír a Kossuth téren, Antall József mellszobra - és érdekes, de még a komcsi Nagysándor József 1848-as honvédtábornok emléktáblája is kapott a jóból – valószínűleg a festékes ember üköregapját lecseszte a tábornok, mert nem tartotta rendben a puskáját.

Mindenesetre ekkora visszhangja szinte egyik ügynek sem volt, lévén, hogy az elkövetők elpucoltak a tett színhelyéről, most meg itt egy elkövető, aki büszkén vállalja a tettét.

És ez még csak az első lépcső, innentől már lehet arra is számítani, hogy forróvérű magyarok elkezdik robbantgatni a szobrokat, mint hajdan a Szír-csoport Gömbös szobrával tette.

Felmerül a kérdés valóban, hogy mi indokolta azt, hogy a bíró ebben az ügyben erkölcsi kérdésekben állást foglaljon?

Talán Dániel Péternek a Winnetounak átsminkelt szoborra akasztott indoklása adhat erre némi magyarázatot, ami így szólt: "Minden magyar és nem magyar áldozat, mártír nevében. Minden hazai és európai demokrata, illetve demokratikus szervezet nevében. Minden értelmes, tisztességes ember nevében. A kivégzett matrózok nevében. Az orgoványi áldozatok nevében. Bacsó Béla és Radnóti Miklós nevében. Anyai nagyapám nevében, aki magyar katonaként túlélte a Don-kanyar értelmetlen vágóhídját és azután még hosszú évekig szenvedett Szibériában hadifogolyként. Apai dédszüleim nevében, akiket 1944 telén a zajló Dunába lőttek a nyilasok. A sok tízezer, ártatlan polgári áldozat nevében. A deportált és gázkamrába vetett gyermekek és nők nevében. Az újvidéki hideg napok áldozatainak nevében. A magam nevében. Mert tömeggyilkos háborús bűnösnek nem jár szobor és nem jár tisztelet. Üdvözlettel: dr. Dániel Péter, ember, magyar (a zsidótörvények szerint zsidó) demokrata, európai polgár, férj és ügyvéd, a Kék szalaggal a demokráciánkért civil mozgalom alapítója."

Persze a jobbik azonnal lángot fújt minden rajta található lyukból és Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője kinyilatkoztatta, hogy mérhetetlenül felháborítónak tartja az ítéletet, ilyennek nem volna szabad előfordulnia, merthogy elfogadhatatlan, hogy egy bíró politikai véleményt nyilvánítson ítélethozatalkor.

Szávay képviselő téved, ez a vélemény nem politikai vélemény, ez egy erkölcsi értékítélet, melyet a bíró valószínűleg azért fogalmazott meg, mert be kellett látnia, hogy a mai politikai légkörben, a legocsmányabb nemzetvesztő eszmék feltámadásának idején csak erős ingerekkel lehet ráirányítani a figyelmet korunk valós problémáira, és ezt a törekvést akceptálandónak tartotta.

Mindazonáltal kifejezte a társadalom rosszallását az amatőr képzőművész megnyilvánulása iránt, megrótta és kötelezte a hígító és az egyéb szükségessé vált takarítóeszközök ellenértékének megtérítésére.

Mondanom sem kell, megnyilatkozott a hivatalosság is, Kónya István, a Kúria elnökhelyettese a Kossuth Rádió Krónika című műsorában nagyon etikusan bírálta az elsőfokú ítéletet, és azt mondta, hogy a Kúria, illetőleg jogelődje a Legfelsőbb Bíróság is mindig ügyelt rá -, hogy "a konkrét cselekményre, a tényállásra koncentráljon, és emberi magatartásokat meghatározott szituációban a törvényhez mérten ítéljen meg.

Hogy az tényállásszerű, bűnös-e vagy sem, elítélendő jogilag, avagy sem; de a cselekmények erkölcsi, történeti motivációjával, annak történeti vagy politikai értékelésével nem foglalkozott.

Ezt egyébként ki is mondta."

Ebben egyébként azt hiszem, talán igaza is volna, ha nem ebben az országban és nem mostanában mondta volna ki ezt, ahol a bíróságok az erkölcsöt nemigen szokták figyelembe venni – másrészt meg éppen emiatt születnek a sárazsadányi nemtaggyűlés-ügyhöz hasonló ítéletek, mert a bírók számára az erkölcs közömbös, mert a társadalom helyett a hatalom kiszolgálóivá váltak – tisztelet a kevés számú kivételnek.

Ha már a Kúria valamilyen ügyben az eső és a másodfok között megnyilvánul, akkor tudnék nekik ötleteket adni, például Gyöngyöspata ügyében, ahol az események után egyetlen jogerős ítélet született, mert egy cigányasszony pofonverte azt a nőt, aki Csillebércről visszatértük után provokálta a hazatérő nőket és gyerekeket.

És született egy másik ítélet is, egy ugyancsak helyben lakó cigány férfi ellen, aki vagy megrugdosott egy gárdistát vagy nem, de én azt hiszem, már sokkal előbb megrugdostam volna őket a cigányok helyében, merthogy van jogos védelem is a világon és nem csak baltával lehet fenyegetni.

Mindenesetre kíváncsi vagyok, milyen ítélet születik a Dániel Péter elleni agresszió ügyében.

A szobrok tekintetében meg lenne javaslatom: hajdan a háziasszonyok a legelőre hajtott libák fejét megjelölték olajfestékkel, hogy tudják, melyik az övék.

El lehetne ezt a munkát végezni központilag is, esztétikusan, egységesen, politikai irányultság szerint, merthogy a fatökű faszobra a kozmetikai beavatkozás után valóban kissé slampos kinézetet öltött, nem is szólva a festékpazarlásról.

Úgyis az államosítások és a központosítások korát éljük – milyen szép feladat lenne ez a „vissza a múltba”’ jegyében felélesztett járási hivataloknak!

Na, jó, csak vicceltem – még ötleteket adok nekik…

:O)))

TRIANONNAK ANNYI!

Hány éven keresztül sírt és zokogott a nemzet Trianon miatt, hány és hány honfiszív szakadt meg, mert nem talált senki ellenszert erre a döntésre, pedighát a megoldás kézenfekvő volt!

És mégsem, pedig hát pofonegyszerű megoldásról van szó, melynek hatása érinti még a dédunokákat is, nem szólva arról, hogy Magyarország ismét nagy lesz, három tenger mossa majd partjait, a Vezérre meg máris szabhatják a zubbonyt, mely csak kissé tér majd el vitéz nagybányai Horthy Miklós waffenrockjától, erre ugyanis célszerű hevedereket is varrni...

Büszkén szeretném bejelenteni ennek a sorsüldözött kis népnek, mely bokréta Isten kalapján: a trianoni békeszerződés érvénytelen!

Nem vindikálnám magamnak az érdemet, tulajdonképpen az öcsém fedezte fel ezt a tényt, úgyhogy majdan, mikor a hálát a nemzeti oldal kifejezésre szeretné juttatni, akkor ne nekem kelljen figyelmeztetni az illetékeseket, hogy legalább egy húsz évre adományozott nemzetmentési államtitkári poszt, meg vagy háromezer hektár zsíros magyar televény százéves bérleti joga – elővásárlási joggal ékesítve – megilleti őt!

Merthogy kell az utódokra is gondolni, és Bocika is tud majd úgy szántani, mint a Nemzetes Asszony, kis tűpénzéből összekuporgatott alcsúti birtokain!

De félre a tréfát, komoly dolog, amire rájött az én kistestvérem, felfedezte ugyanis, hogy a Trianoni Békeszerződés hátoldalán nem szerepelnek aláírások, márpedig ha nem szerepelnek, akkor az a szerződés érvénytelen, mint a Klubrádió pályázata, mely szintúgy ebben a formai hibában szenved.

És hogy ez milyen erős érv, arról ma ismét meggyőződhettünk, hiszen a Médiatanács, - miután ismét pert vesztett a Klubrádióval szemben - közleményt adott ki, mely szerint „Az elmúlt időszak konzekvens bírósági határozatai egyértelművé teszik, hogy a Klub-szabály alapján a Klubrádió pályázata alakilag érvénytelen.

A bíróság e tárgykörben hozott döntései értelmében a Budapest 95,3 MHz-es frekvencia hasznosítására kiírt pályázati eljárás eredményes, ugyanakkor érvényes pályázat nincs.

A médiatörvény szerint, ha nincs érvényes pályázat, akkor a pályázati eljárást eredménytelenné kell nyilvánítani.”

Így aztán most nem is tudom, hogy előbb forduljunk az ENSZ-hez, vagy csapataink Viktor generalisszimusz vezetésével minden lacafacázás nélkül vonuljanak be a Felvidékre, meg a Bácskába, Bánátba, meg édes Erdély itt vagyunk!

Virágeső nem garantált, de jön a tél, jöhetnének újabb hideg napok, ki tudja, mi a helyes megoldás.

Lehet, mégis inkább a diplomácia, mely a magyar kormánynak a gazdasági tárcát is lassan maga mögé utasító sikerágazata.

Martonyi reputációjának már úgyis mindegy, el kellene érnie, hogy Clemencau mai utódjaként Francois Hollande térdenállva kérjen bocsánatot a nemzetet ért atrocitásokért és személyesen huzigálja át piros plajbásszal a trianoni határokat!

Persze lehet, ő is majd vonakodik, de ezt már nyugodtan rábízhatjuk a Vezérre, aki összehúzva szemöldökét megfenyegeti majd a nagyhatalmakat, hogy rájuk engedi Matolcsyt!

Hogy a Médiatanács hihetetlenül ügyes, az kétségtelen, hogy erős is, az kétségbevonhatatlan, mit neki egy jogerős döntés?

Ha egyszer a parancs az, hogy ezt az okvetetlenkedő bandát szét kell zavarni, hát akkor ezek szét is lesznek zavarva, oszt akkor ülhet a Drágajóbolgárúr otthon a hokedlin, eheti a libatepertőt a sólet mellé, és kihangosított telefonon eszmét cserélhet a szomszédasszonnyal.

Elképesztően kellemes nézni, amint a mi Bölcs vezérünknek éppen nyakába ömlik a hígtrágya, mintha talajtörés lenne a Fidesznél.

Gripen – ügy, Klubrádió-ügy, földbérleti ügy, vörösiszap ügy, azeri ügy – sok ez így egyszerre.

Közben meg kiderül, hogy lassan már Hagyó-ügy sincs.

Egy darabig még húzhatják, de ma már sem türelmük, sem lehetőségük nincs a nép folyamatos manipulálására, hiszen ezer dolgot  már  a saját bőrén érez a magyar.

Azt hiszem, már korrigálni sem tudnak, szétzilálja őket a Gyagya súlyosbodó állapota, így aztán – tán vesztüket érezve - egyre mohóbban harácsolnak, sok esetben már a látszatra se nagyon adnak, aki bírja – marja.

Hova vezet ez?

Majd meglátjuk, mindenesetre nekem már régen hiányzott egy adriai kikötő, csak nekem nem volt annyi dugipénzem, hogy az unokatestvérem neve alatt vegyek egyet.

A Klubrádió meg készüljön nyugodta a következő menetre, és ne adja fel a reményt – lesz még neki frekvenciája Herkulesfürdőn!

:O)))