BOKÁNRUGOTT PÁVATÁNCOS

Túl van ez a Kohl-látogatás bonyolítva.
Az elemzők értetlenkednek, az átlagolvasó meg pislog, mint vándorliba, mikor Semjént lát - akkor most mi is van?
Pedig - szerintem - nem olyan bonyolult dolog ez az egész.
Faguriga legyek narancssárgára festve, ha Pocak vitéz ezt a forgatókönyvet képzelte el, mielőtt útnak indult Deutschlandba, ő valami egészen másra számíthatott.
Tudta, Helmut Kohlnak vannak fenntartásai Merkel menekült-politikájával kapcsolatban, ezért azt gondolta, hogy a veterán exkancellárral remek duettet adhatnak elő a migráns-politikáról, megerősítve ezzel pozícióit és remek hátteret adva világ - de legalábbis - Európa-megváltó elképzeléseihez.
Úgy tűnik, tévedett.

A tévedés oka talán a politikai kultúra és a balkáni kulturálatlanság összecsapásából adódhat, nevezetesen abból, hogy kiderült, hogy ami itthon és a kelet-európai térségben bizton eladható, arra - a megosztó politikára - nem vevő Európa demokratikusabb része.
Így aztán nem is sikerült szembefordítania Kohlt Merkellel, merthogy ez lett volna a cél - Merkel pozíciójának gyengítése és az ellentétek nyilvános felmutatása a német politikán belül.
No lám, Kohl sem támogatja ennek az erőszakos spinkónak az ámokfutását!
De hol nagy a szükség, közel a segítség és ezt aktuálisan Victor Stacheldraht és kis elaborátuma képezi a német nép és Európa számára!
Utóbbi egy olyan javaslatnak készült, melyet nem lehet visszautasítani:
Nagy kár, hogy az akció végére egy kisdiák röpdolgozatának szintjére lett visszaminősítve, olyan javaslattá, megfontolandó ötletté, mely a hálás magyar nép és szeretett Vezérének személyes hozzájárulása egy nehéz probléma megoldásához.

Nincs ezen mit csodálkozni, Orbán populista, míg Kohl még jelenlegi állapotában is ezerszer jobb politikus, mint ez a bánatos pocista valaha is lenni tud.
A populista azt mondja mindenkinek, amit partnere vélhetőleg hallani akar.
Ez általában sikerül is, hiszen ki ne szeretne több pénzt, megvalósulva látni a Kétfarkú Kutya Párt minden program-elemét, csajokat és sört - de néha azért elképzelhető, hogy a populista is téved.
Például olyankor, amikor a partnerét saját magával méri, mígcsak ki nem derül, hogy vannak még Európában politikusok, akik elvi politizálást folytatnak.
Na, azokkal nehéz a helyzet, főleg, ha a választóik nem csak a populista állásponttal ismerkedhetnek a médiából, és az sem lebecsülendő tapasztalat, hogy társadalmuk túlélt már egy Hitlert.
Lássuk be, azért egy Habony a kanyarban sincs egy Göbbelshez képest...

És ez még a jobbik változat arra, hogy az exkancellártól távoztában miért tette le a mi kis harcimarcink a vazallusi nagyesküt Merkel mellett, mikor rájött, hogy kihúzták a lába alól a szőnyeget.
Merthogy rájött, az kétségtelen, hiszen korrigált is azonnal, csak az a baj, hogy mindenki látta a Nagy Pofáraesést, ami nem tett túl jót a Világpolitika Döntő Tényezője imázsnak.
De van egy rosszabb változat is.
A bűnözők politikai karrierje ott szokott rossz irányt venni, mikor valamelyik politikai ellenfelük rájön, hogy a koma zsarolható.
Mikor az orra alá tudnak nyomni egy dossziét, mondjuk Gripen felirattal, benne banki átutalások másolataival, esetleg hangfelvételek leirataival, de lehet a dosszién más felirat is, a lényeg a tartalma.
Orbán esetében pedig dossziéhegyek állhatnak rendelkezésre valamennyi jelentős politikai partnere részére, és jelentősnek itt, most, kivételesen ne az azeri elnököt tekintsük.
Már Putyin esetében is felmerült a zsarolhatóság opciója, erre utalt a Pakssal kapcsolatos villámgyors döntés, a szövetségi rendszerünkön belüli érdekes mozgásaink, az egész ambivalens viszonyrendszer orosz barátainkkal.
És mint hajdani kollegám, a történelmi nevet viselő K. hőr. főhadnagy szokta mondogatni volt: nem zörög a haraszt, ha a szél nem zergenye...

Egy zsarolható miniszterelnök pedig rosszabb, mint egy idegen állam általi megszállás, mert a viszonyokat zavarossá teszi.
Ha bekerékpároznak Budapestre a 3. Piréz Kerékpáros Fajfenntartó Hadosztály borostás képű és vad ábrázatú harcosai, mindenki tudja, hogy asszonyokat-lányokat össze kell kenni korommal, nagykendőbe bugyolálni, arcukra és hasukra filctollal kiütéseket festeni, zsírt bödönben elásni a tyúkólban, krumplit elvermelni, majd sűrű hajlongásokkal biztosítani az új rezsim képviselőit múlhatatlan örömünkről, megtagadni a Felház Egyházat, a magyarok Istenét, majd várni, mígcsak el nem eszi innen őket a fene.
Közben persze kötelező a dézsmát elcsalni, saját kis üzletecskéinket megkötni velük - ez tradicionális és elengedhetetlen megszállás idején...
Ha viszont a miniszterelnök zsarolható, akkor anélkül adhatja el asszonyainkat-lányainkat kilóra, mint a kacsát, hogy akár észre is vennénk, aztán utána már lengethetnénk itten a szivárványszínű zászlót akkordban.
Gyermekeink janicsárrá lennének, az ellenállók gályarabbá, és még az a kis örömünk se lenne meg, hogy szidhatnánk a pirézeket, meg kellene maradnunk a már nagyon megunt zsidók és cigányok mellett, hiszen a piréz csak mosolyogni jönne Magyarországra, hóna alatt hol egy atomreaktorral, hol egy autógyárral...

Janicsárokról jut eszembe, hogy a Corvinus után a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is új rektort kap, egy éleslátás tekintetében kihívásokkal küzdő, Jumurdzsák névre hallgató, sokat megélt harcosról szólnak a folyosói pletykák...
Száz szónak is egy a vége, addig kellene itt valamit ügyintézni, míg Egyeske rezsit nem csökkent ÁFA tekintetében is, - az általa felemelt adót csökkenti, melyet - a reményei szerint ismét megnyert választások után - ismét felemel majd, vagy átkereszteli migránsvédelmi adóvá.
Hálás népe pedig megköszöni neki azt a pénzt, amit tőle lopott el hihetetlen szorgalommal.
A kételkedés viszi előre a világot.
Én például abban kételkedem, hogy hazám választópolgárainak többsége normális...

De majd még meglátjuk.

:O)))

MINT MACSKA AZ AJTÓ ELŐTT

Várható volt, hogy nem tarthat örökké a türelem, kitesznek bennünket az ajtó elé, mint a macskát mosni.
Időnként majd dobnak egy kis mócsingot, de egyébként csináljunk, amit akarunk.
NATO tagság marad, az Unió ügyeibe való belepofázásra nem lesz lehetőségünk, és a pénz sem fog csordogálni.
Amikor a belépésről szólt a közbeszéd, óriási várakozással néztünk a változások elé, sok tekintetben nem is csalódtunk.
Mindent - sőt még többet is - megkaptunk, mint amire reálisan számítani lehetett.
Megkaptuk a szabad utazás, tanulás, munkavállalás jogát az egész európai térségben, évszázadok óta először egyenrangúként jelenhettünk meg a kontinensen.
Minden megkötöttségtől mentesen - vagy jórészt mentesen - adhattuk el tudásunkat, munkaerőnket a nemzetközi piacon, és éltünk is ezzel a lehetőséggel.
Napjainkban százezrek élnek az Unió tagországaiban, dolgoznak, tanulnak, gyereket nevelnek.
Itthon rengeteg pénzt kaptunk támogatásként, abból a célból, hogy felzárkózzunk a fejlettebb országokhoz.
A pénzt szeretett elitünk szétlopta, szétszórta, eszetlen hülyeségeket épített belőle, bugris fantáziátlansága miatt egy piramisra való kővel köveztettük le városaink főtereit, és az aktuálfáraó emlékműveit, piramisokat építettünk, melyeket stadionoknak hívunk.
De legalább el lennének bennük temetve azok, akik ezt az eszetlen tékozlást és gyalázatos rablást végrehajtották.


A DK Európai parrlementbe delegált képviselője, Molnár Csaba mai írása így kezdődik:
"Emmanuel Macron, francia gazdasági miniszter jelentette be tegnap, hogy megkezdődött az Európai Unió újraalapító szerződésének kidolgozása. Az EU második legbefolyásosabb tagállamának minisztere szerint a következő másfél-két évben hozzák létre az új alapszerződést, amely „az életszínvonalban és gazdaságilag egymáshoz közelebb lévő, erősebb uniós országokat foglalná magába”. Szerinte erre többek között azért van szükség, mert a jelenlegi EU-ban „társadalmi kérdésekben nincs közös stratégia”.

Az Orbán-kormány elmúlt 6 évét tehát Brüsszelben úgy értékelik, hogy hazánk nem való az Európai Unióba. Ide vezettek a naponta ellopott EU-s milliárdok, a közpénzből folytatott menekültellenes propaganda, és az európai szolidaritás lecserélése moszkvai diktátumok végrehajtására. A Fidesz hazánk elleni aknamunkája akkor éri el majd a csúcsát, amikor hivatalossá válik, hogy Orbán Magyarországának nincs helye az EU-ban."
Úgy gondolom, hogy a moszkvai diktátumok emlegetése teljességgel felesleges, hiszen ezek nem mások, csakis saját aktuális érdekeiket képviselik, és ezt pontosan tudják róluk Brüsszelben, Washingtonban és Moszvában is.
Mindenki a saját érdekeinek megfelelően tologatja a világpolitikai sakktábla érdekes figuráját, - az első bohócot a sakktáblán -,  aki próbál megfelelni mindenkinek, akivel éppen társalog, éppen csak a magyar emberek érdekeire tesz magasról.
De hát ne rójuk ezt fel neki, mentális kihívásokkal közdő, és állandóan vesztésre álló emberről beszélünk...

A rettenetesen bölcs magyarembernek, aki a nyakunkba ültette ezt a bagázst, fogalma sincs arról, hogy mi vár rá.
Igaz, az is csak sejti, aki éjt napallá téve küzdött az ország tönkretétele ellen, innentől minden a nagy nyugati államok jó vagy rosszindulatán múlik.
Azt hiszem, túl sok jóindulatra nem számíthatunk.
Szerintem még olyan státuszunk se lesz, mint az ókori Róma provinciáinak volt, inkább valami olyasmi leszünk, mint az Alapítvány trilógia Perifériája, a barbár hadurakkal, elfelejtett kultúrával, tudománnyal.
Aki még tud, az a következő egy-két évben elmenekül innen, főleg, ha eljut a tudatáig, hogy milyen helyzetbe kerülhet, ha marad, a kint élők pedig térdreesve imádkoznak, nehogy hazatoloncolják őket a semmibe.
Merthogy ha az unió már csak egy cégér lesz a homlokzaton, Európához meg annyi közünk lesz, mint a libalábon forgó palotához az alkalmi munkára felvett takarítónőnek, akkor eljön az igazság pillanata.
Akkor ki fog derülni, hogy a II. Világháború után a nyugati országok felvirágoztatását szolgáló Marshall segélynél több pénzből itt semmi említésre érdemes nem készült, nem épült, kivéve a sokak által átkozott Gyurcsány-érát.Ha ez bekövetkezik - és erre minden esélyünk adott -  akkor csődbe megy az ország, ezek meg a most ellopott vagyonból felvásárolják azt, amit még nem sikerült ellopni, és jól ellesznek a rovásunkra.

Merthogy annyi adót mindig ki fog termelni ez a kilencmilliós társadalom, hogy kilencszázezer ember megéljen belőle - persze a friss hierarchiának megfelelően., -  a többi meg ott dögöljön éhen, ahol van, a temetési költségük áfája is ezek vagyonát gyarapítja majd.
Abba belegondolni se merek, mi lenne itt, ha hazaküldenék a külföldön dolgozó magyarokat, pedig már vannak jelek, hogy változások készülnek.
Például Németországban  és Ausztriában felemelik a foglalkoztatottak minimálbérét, ezzel versenyképtelenné teszik a magyar vállalkozásokat, ami tízezrek munkahelyét veszélyezteti.
Ők majd hazajönnek és eléggé el nem ítélhető módon enni akarnak, de nem lesz miből, mert nem jut nekik munkahely, hacsak a közmunkát nem nevezi annak néhány idióta.
De őket ez már nem érdekli, hiszen megalapozták már a jólétüket tíz generációra előre, a nemzeti zászlót lobogtatva, magyarok hulláin taposva.
Túlzás lenne?
Nézzük csak meg a statisztikát a fagyhalált szenvedettekről, gondoljunk bele, hányan halhattak meg az elégtelen egészségügyi ellátás miatt, hányan nem tudák megvárni, míg sorra kerülnek a várólistákon, hányan menekültek öngyilkosságba, alkoholba, drogba kilátástalan élethelyzetük okán...

Mikor beléptünk az Unióba, az értelmes ember örült, mert jobbat várt annál, ami volt.
Arra a legszélsőségesebb ember se gondolt azért, hogy a tagság arra lesz csak jó, hogy feltőkésítsen egy bűnözői kört, akik az erkölcsöt még hírből se ismerik.
És arra se gondol szinte senki, hogy ez az egész hova vezethet.
Hova vezethet, ha ennek a bagázsnak a nyakából leveszik az Uniú hámját, ha szabad folyást engednek az eseményeknek.
A nyugatiak álláspontja tulajdonképpen érthető, ha fel is hízlalták a patkányokat, most nem sok kedvük van utódaik újabb és újabb generációit felneveli, közben meg ugrálni egyre nagyobb számú pestishordozó bolháik elől.
Ha megkérdeznénk Angela Merkelt, hogy a szír menekült vagy a magyar neofasiszta jelentheti a nagyobb veszélyt az Unióra, a válasz egyértelmű lenne.
Ezer és ezer példa van a történelemben arra, hogy egy társadalom a külső ellenségeivel meg tudott küzdeni, de a belső ellenséggel való harcban elbukott.
A belső ellenséget ismerjük, a lépését meg a járását, pocakjának a ringását, csak még azt hisszük, hogy a tevékenysége minket nem érint.
Dehogynem.
Csak mi mindig későn ébredünk, és hamar felejtünk.

Most nagy a baj.
Nem lenne hátrányos, ha még idejében felismernénk ezt, és mihamarább tennénk ellene.
Ha az új szabályozás számunkra kedvezőtlenül alakul, akkor már késő lesz tenni ellene bármit is.
Ezeknek az Unióban már senki sem hisz, minimálisan is egy nacionalista, soviniszta, együttműködésre képtelen bandának tartja őket mindenki.
Új műsor kellene, ezeknek meg alacsony komfortú cellák.

Mindenestre büszkék lehetünk korunkra.
Horn Gyula felszámolta a vasfüggönyt.
Orbán csinált helyette másikat, hosszabbat, kegyetlenebbet és embertelenebbet.
Ideje lenne megköszönni neki.

:O)))

DÜHÖS, SÉRTETT, TEHETETLEN MAGYARORSZÁG

Kulka János súlyos betegséggel kórházba került, az orvosok küzdöttek az életéért, mi pedig aggódtunk, merthogy a stroke olyan, mint a medve a székely mondásban - nem játék.
A művész állapota javul, persze aggodalomra még mindig bőven van ok, és a legszerencsésebb esetben is hosszú rehabilitációs időszak várhat rá.
Mindegy, a lényeg az, hogy jobban van, kívánjunk innen is sok szerencsét és gyors felépülést neki.
Lehet, hogy tévedek, de ez a normális emberi közelítés egy ilyen esetben, talán van egy ember is olyan értékes, mint egy esőn felejtett kiscica.
Ellenben a hírt kommentelők egy része azonnal belecsapott a szappanhabba: kifogásolták, hogy Kulkával túl sokat foglalkozik a média, hogy azt írják: egy ország aggódik érte, érdeklődnek, hogy vajon minden stroke-beteg ugyanilyen ellátást kap-e, és így tovább, befejezve azzal, hogy inkább arról írhatnának, hogy a művész mennyi pénzt tett az orvos zsebébe.
Eltekintve attól, hogy akit stroke ér, az nemigen találja meg, nehogy az orvos zsebét, de még az orvost se eleinte, azért érdekes ez a közelítés.
És nem egyedi.
Minap kedves facebook-ismerősöm írt néhány kedves sort arról, hogy a családja milyen hálás volt neki a finom ebédért, és hogy mennyire rossznak tartja, ha egy pizzafutár veszi át a háziasszony szerepét, hiszen a közös étkezések a jó családi élet alappillérei.
Kedves és okos bejegyzés volt, de mindjárt akadt, aki szemére vetette, hogy önmagát fényezi, és más is szokott főzni.
Szokott hát, és az se isten-ember elleni bűn, ha egyszer-egyszer pizzát eszik a család, az is jó tud lenni, ha azzal együtt esszük, aki közel áll hozzánk.
De azt hiszem, hogy aki klavit ragadott ez ügyben, azt nem érdekelték a tények, egyetlen dolog érdekelte, a saját szerepe ebben a történetben, melyben saját magát az áldozat szerepébe pozicionálta, míg a poszt íróját az önmagát fényező házitündér szerepével ajándékozta meg.
A jelenség itt, ami aggasztó.

Ennyi sértett, megbántott, sérült ember ebben az országban talán a tatárjárásidején volt, de az biztos, hogy az elnyomatás átkos kádári évei alatt a töredéke sem létezett.
Valahogy akkor még tudtunk örülni más sikereinek, apró kis örömeiben társai tudtunk lenni, ma meg azért annyira nem.
Természetese rosszindulatú emberek akkor is voltak, egoisták is akadtak szép számmal, de azért csak azt mondom: valami félresiklott a magyar társadalomban.
Valahogy odalett az empátia, oda a szolidaritás, oda lett a megértés.
Még a libák is csodálkoznak rajtunk mert azok összefognak egymásért, például, ha egy libacsapat egyik tagja a költözés során Semjén következtében megsérül, vagy nem bírja a repülést, akkor a csapat egyik tagja is leszáll vele a tarlóra, és megvárja, míg összeszedi magát, aztán együtt továbbindulnak.
A mai magyar társadalom meg olyan, mint a csirkék, melyek az összezártság során semmiféle egüttműködésre nem törekednek, viszont véresre csípkedik egymás püspökfalatját, lecsipkedik egymásról a tollat, mígcsak őket is ki nem kezdi valamelyik társuk.

Mit összeröhögtünk a szocialista brigádokon, a brigádnaplóba beragasztott színházjegyeinkkel, a vállalati rendezvényeinkkel, a névnapokkal, kommunista szombatokkal, a kifestett óvodákkal, befestett iskolai kerítésekkel...
Ma már nem is annyira nevetségesek ezek a dolgok, hiszen akkor azért kiderült: mi emberek nem vagyunk ab ovo ellenségei egmásnak.
ma a társadalom atomizálódott, a hatalomnek nem érdeke a kis közösségek sikere.
Régebben, ha megmutattuk a fogainkat a szomszédasszonynak, akkor többnyire mosolyogtunk, míg ma, ha megmutatjuk, akkor egyrészt keveset tudunk mutatni, sokszor fülből is többel rendelkezünk, másrészt - ha mégis van fogunk - akkor sok esetben vicsorgásra használjuk.
Nagy kár.
Mint ahogy az is nagy kár, hogy eltűnt a jókedv és vele együtt eltűnt a humorérzék, lassan-lassan  megszűnnek a baráti beszélgetések, helyette a befeléfordulás meg a válogatott beszélgetések kora jött el, inkább nem mondja el a véleményét még az sem, akinek van, nehogy baja essék.
Nem jó egy ilyen országban élni, nem jó örökké azon tipródni, hogy akivel szóbaállok, az vajon viktoriánus vagy franciskánus, jó lenne a szomszéddal vagy a kollegával beszélgetni, akár még politikáról is, akár még vitatkozva is, de ha egy mód van rá, nem csontozókéssel a kezünkben...

Szóval, ha ebben az országban élni is akarunk, nem csak harcolni, akkor nekünk is le kell higgadni, meg kell próbálni megérteni a másik ember szempontjait is, de legalább türelmesnek kell lennünk vele.
Nagy bajok vannak itt, csak annak, aki éli a középosztálybeliek életét, sokszor nem is tünik szembe, hogy az ételosztásokon nem csak a hajléktalanok állnak sorba, hanem a hajlékkal rendelkezők közül is sokan rákényszerülnek beállni a sorba.
Nem könnyű ma az élet, nagy teher van a legtöbb emberen, de a legbántóbb tévedés az emiatt érzett keserűséget egymásra borítanunk.
Magunkkal kell szembenéznünk, meggyőzni közvetlen környezetünket arról, hogy a helyzeten változtatni további megosztással nem lehet, csak összefogással.
Nem véletlen, hogy a hatalom kézzel-lábbal, pénzzel, beépített emberekkel ügyködik a társadalom szétforgácsoltságának fenntartásán.
Pedig jobb lenne egy normális társadalomban élni, nem igaz?

:O)))

SARIA

Ha  közhangulaton múlna, jövő héten bevezetnénk a halálbüntetést.
Két hét múlva levágatnánk a tolvajláson értek kezét.
Három hét múlva kitépnénk a hazugok nyelvét, de aztán, miután hirtelen súlyos kommunikációs nehézségek merülnének fel, és a televízióban is már mindenki csak mutogatna, a nyelvkitépés (mert azért tépni kell, természetesen) a felséggyalázás elkövetőire vonatkozna.
Akit az uraság erdeiben falopáson érnének, azt fel kell kellene lógatni a nyakánál fogva, jó magasra.
Három hónap múlva megköveznénk a házasságtörő asszonyokat, ez erősen visszavetné a népesedési statisztikát, de kit érdekelne -végre rend lenne.
A férjnek jogában állna elkergetni megunt feleségét, aki csak azt vihetné magával, amit magán visel, a lányt, akit bezárt ajtó mögött találnak egy férfival, a rokonságnak joga, az apának vagy a testvérnek kötelessége lenne kivégezni. 
Szép világ jönne el végre, már megint példát mutatnánk a világnak, mint a szögesdróttal.
Talán mi lehetnénk az első európai ország, mely a sariát bevezetné.

Merthogy ugye, mint már leírva is láttam, Friderikusznak azért nincs igaza, mert a közönségszavazáson az emberek többségének nem tetszett az az értékrend, amit a Gerő Andrással folytatott vitájában képviselt, továbbá az ATV is elhatárolódott tőle.
De türelem, mindjárt lejár a szerződése és átveheti végre a kommunikációs teret a neves időjós.
Merthogy az erkölcs az, amit a többség vall, és egy bűncselekmény erkölcsi kérdés is, nem csak büntetőjogi, ugye.
Így aztán szemet szemért, fogat fogért, mely szép jogelvet ugyan már a rómaiak is meghaladták, de hát kik voltak azok a rómaiak?
Macskaevő olaszok, azok nekünk nem példaképeink, mi különben is a cicók pártján vagyunk!

Végülis a jog is csak úri huncutság, arra találták ki, hogy a gazdag ember megússza a dolgokat, míg a szegényembernek akkor is ülnie kell, ha abba a retkes szomszédjába beleteszi a bicskát, mert a tyúkja átkódorgott a kertjébe, - vagy esetleg szőlőkaróval üldözte a kertjébe áttévedt, szép kis libámat, megérdemelte a rohadt a halált!
És bár magyarember - tekintet nélkül képzettségére, anyagi és társadalmi helyzetére - veri a családját, mint szódás a lovát, megrontja a saját gyermekét, második felesége hozott kis kurváját meg pláne, de ettől még az erkölcsei épek maradnak és ha hall egy öregember fél évszázaddal ezelőtt elkövetett bűnéről, hát említett erkölcsök úgy törnek ki belőle - csak a száján keresztül - mint három nagykanál ricinus után a tegnapelőtti vacsora.
Nincs megbocsátás, nincs felejtés, nincs kegyelem.

Terror van, a média sem azt teszi, ami a dolga lenne, nem tanít, hanem beszáll a gyűlölködésbe.
Igaz, a társadalom tagjai között vannak jogvégzett emberek is, akiknek tudniuk illene, hogy mi a differencia a XVI. század erkölcse és joga és a XXI. század joga és erkölcse között, de ezek az emberek - a médiával együtt kussolnak, mert ezt kívánja az anyagi érdekük.
Vagy egyszerűen csak kényelmesek.
És ez felülír mindenféle erkölcsöt, jóllehet erkölcs címen Magyarországon kizárólag a genitáliákkal foglalkoznak, pedig ez talán a legkevésbé meghatározó része az erkölcsnek.

Azt vélik sokan, hogy az erkölcs felülírja a jogot, erkölcs pedig az, amit ő annak tart.
Pedig ez óriási tévedés,  a jogot éppen azért találta ki magának az emberiség, hogy keretek közé szorítsa a sok-sok, egymástól eltérő véleményt, és megfogalmazza a társadalom számára azokat a szabályokat, melyek közül ha valaki kilép, hát büntetést kap.
De kit érdekel ez?
Hetedíziglen, a leszármazottaival együtt, mert tűrhetetlen, amit művelt akkor, amikor a bűn mai számonkérőjének még talán az apja sem élt, és bár a társadalom akkor sem tűrte, meg is büntette, de azért kövezzük meg, és vegyük tőle vissza a kitüntetéseit, melyeket nem a valaha volt bűncselekményért kapott, hanem azért, amit a társadalomnak adott.

Aki nem úgy beszél, ahogy az aktuális irányvonal megköveteli, az megkapja a magáét, elsősorban verbálisan, de lehet, hogy egzisztenciálisan is.
De nem ez a legszomorúbb az egészben, hanem az, hogy az emberek milyen ostobán tűrik, hogy manipulálják őket, hogy a ma fontos dolgok helyett fél évszázaddal ezelőtt elkövetett tettekkel etessék azért, hogy nehogy a mai bűncselekményekkel kezdjen el foglalkozni.
Hogy eltűrik, hogy elembertelenítsék őket, hogy szembefordítsák őket egymással, saját vallásuk erkölcsi előírásaival, a humánummal, a joggal, hogy engesztelhetetlen, gyűlölködő kis állatokat csináljanak belőlük, akik azt hiszik, hogy ha együtt üvöltenek a falkával, akkor ők magas erkölcsiségű emberek, jóllehet csak szerencsétlen tönkremanipulált ostobák.

Akinek meg esze van, az felmászik az Alcsútdoboz melletti Rézhegyre, oszt röhög a markába...
:O)))

BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS - GYÁRFÁS A CÉLKERESZTBEN

hírek.ma

Ha nem az MSZP-ről lenne szó, percig se lenne kétségem, hogy nem a párt álláspontját képviseli két országgyűlési képviselőjének legújabb mutatványa a Komjádi uszoda előtt, biztosítókötél és védőháló nélkül.
Így azért maradt egy csepp reményem arra, hogy talán, esetleg,  csupáncsak az irracionális feltételezés szintjén, hogy maradt még egy csepp esze az MSZP kommunikátorainak, dehát persze én örök optimista vagyok.
Az akció célegenesbe fordult, Kiss László még rángatózó hulláját berugták az út árkába, jó magyar szokás szerint így köszönve meg ötvenöt év eredményes munkáját, és rávetették magukat a valódi célpontra: Gyárfás Tamásra.

Két hölgyet kértek fel a nemes feladatra. Gondolom a cél az volt, hogy rájuk pillantva mindenkinek a nemi erőszak jusson eszébe, s vélhetőleg csak azért nem hozta magával Bangóné a gyermekeit is, nehogy ideológiai zűrzavart okozzanak ahelyett, hogy Gyárfással kapcsolatban a pedofilia gyanúját illusztrálnák.
Mit mondjak, mikor megláttam a - bírói ítélet szerint is - fehérgalléros bűnözői kör tagját, aki a Fiatal Baloldal országos szervezetének irodavezetőjeként Zuschlagnak jelentett, tehát amellett, hogy köze van a bűnözéshez, de - ha ex-főnöke kijelentéseiből indulunk ki -, vélhetőleg még antiszemita is - megállt bennem az ütő.
Mígellenben Bangóné a cigánypolitikai botrányok idején talán jobban tenné, ha nem állna ki a napra, hogy ne kezdjen el csorogni a megélhetési cigányok vaja a kalap alól...

Ugye, milyen könnyű másokat besározni, hölgyeim?

A hölgykommandó tökéletes munkát végzett, nemcsak a vádat fogalmazták meg az általánosságok szintjén, de mindjárt megírták az ítéletet is, mondván, Gyárfás azonnal mondjon le minden hazai és nemzetközi tisztségéről, öltsön szőrcsuhát, alá a derekára kössön szöges ciliciumot, adja vissza összes kitüntetését - beleértve a Kiváló Úttörő jelvényt is.
Majd a részére kiutalásra kerülő szöges ostorral verve saját hátát, járjon körbe-körbe, megállás nélkül a Margitszigeten, minden kanyarban dudáljon, ezzel váltva ki az Időkereket, mely a Városliget mellett úgyis útjában van a Nagy Nemzeti Focilabdának.
Ennek belsejében kiállítás lesz, Puskás és Orbán, a két halhatatlan labdarugó relikviái lesznek kiállítva, például Puskás aranylabdája, meg az első kiszidolozott rézgyürü, melyet Orbán sikeresen adott el a nemzetnek - aranyként.

Az elképzelés egyébként nagyon jó, hiszen ha két fideszes hölgy - mondjuk a Szőke Piranha, vagy az a másik nő a Fideszben, a Gálné Pelcz Ildikó - vagy fordítva? - állna ki, ki a franc hinne nekik?
Viszont hirtelen, de elkésett  felindulásból mindenki a pénztárcájához kapna.
Ellenben, ha a Laci bácsi delegál két hölgyet - Lányok! Kér tőletek valamit a Párt! - akkor az mindjárt hitelesebb az ország értelmesebb része előtt, háthejszen ha még ezek is Gyárfás ellen fordulnak, hát akkor aztán az már igazán nemsemmi, sőt...
És mivelhogy az úttörő ahol tud, segít, írásba foglaltatták valakivel a semmit, ami a maga nemében nem lebecsülendő teljesítmény.
Merthogy azt írták: Gyárfás Tamás az úszószövetség elnökeként tanusított magatartása miatt azonnal vágja fel a hasát!

Hogy ez a magatartás miben is manifesztálódik, annak cizellálásával nem fáradtak, de minek is?
Arra hivatkoztak, hogy az elmúlt időszak botránysorozatai sokat ártottak a sportágnak, feledve azt, hogy kik generálták és generálják éppen most is a botrányt, azt az egyet, mely ötvenöt évvel ezelőtt történt.
Még arra is utalnak. hogy a szülők félnek levinni gyerekeiket az uszodába, és nem tudják, mit tegyenek?
Szerintem billentsék egyik vállukra a fejüket, akkor a töméntelen ész oda fog csorogni, megkönnyíítve a döntést, ha ez sem segít, akkor maradjanak egészen addig ebben a kellemes állapotban, mígcsak Viktor meg nem mutatja nekik a helyes utat.
Ezt a két hölggyel kapcsolatban én is szívesen megtenném, mert ez már tényleg a legalja, csak eszembe ne jussanak választás napján, jól el kellene dugni őket.
A Magyar Libaszövetség kikérte magának, hogy gondolatban majdnem hozzájuk hasonlítottam őket.

Hát bizony, ilyen időkben, amikor a vak tyúk végre rálelt a szemre, és fennáll a veszély, hogy az MSZP népszerűsége - ne adj Isten - emelkedni kezd, sürgősen tenni kell valamit.
A legfontosabb, hogy ez a vész lemúljon a Magyar Jövőről,  és ismét manipulálható, nyálcsorgató idióták gyülekezetének lássák a népek a Szocialista Pártot, annak összes vezetőjével együtt.
Ezen már se sírni, se röhögni nemigen lehet, erre egy enervált tevének már köpni sincs kedve, ezek valóban megérettek a Munkásmozgalmi Múzeumra, melyet éppen most költöztetnek majd - valószínűleg -  Alsónémedire, a kisállattemnető mellé.

Gondolom, Puch Lászlót akár be is lehetne majd balzsamozni...
Esetleg kitömni?

Aki még nem látta, javaslom, nézze meg Friderikusz videóját, amíg még lehet...

:O)))

APRÓ ÖRÖMÖK

Nem azért fontos a vasárnapi boltzár visszavonása, mert azok, akik szeretnek rossz időben fűtött helyiségben lenni, sétálgatni, nézelődni, most újra megtehetik, habár ez se utolsó szempont.
Idős emberek ezzel tudtak kicsit spórolni a saját rezsicsökkentési projektjükkel, esetleg ennek eredményeképpen futotta nekik akár még egy tányér meleg ételre is valamelyik gyorsétkezőben és ehhez mégcsak kukában se kellett kotorászniuk.
A családok egy része számára is program volt ez, hiszen az emberek vomzódnak a csillogáshoz imádják a fogyasztási cikkeket, és bevásárlóközpontokban ha megvenni nem is, de legalább megbámulni lehetett a legfrissebb újdonságokat.
Ez is fontos, de ez a történet politikailag fontosabb ennél, mert reményt ad a demokratikus társadalomnak.
Reményt ad arra, hogy a hatalom képviselőit vérontás nélkül is el lehet kergetni, ki lehet söprűzni az életünkből.

Azért is fontos ez, mert rengetegen állították, hogy ezeket semmivel sem lehet meghátrálásra kényszeríteni, minden ütőlap a kezükben van, itt csak némi radikalizmus segíthet.
Lám, a kis harcimarci meghátrált, mert megijedt: kiderülhet, hogy korhadt és antidemokratikus rendszerének támogatottsága mégsem annyira elsöprő, mint azt magabiztosan hirdette volt...
Mindenesetre már egy hete sejtette, hogy a népszavazás meg nem úszható, legfeljebb kikerülhető, és bár ezzel is arcot veszít, ahogy a kínaiak mondanák (jobb ezt szokni, később nem lesznek talán annyira furcsák a kínai képes beszéd...), mégse annyit, mintha leszavaznák.
Urunk és parancsolónk ugyanis csak nyerni szeret, itt pedig most erre kevés volt az esélye.
Mindenesetre jellemző, hogy már egy hete készül a törvény a boltzár feloldásáról, Orbán pedig - szokása szerint - harci helyzetnek fogta fel a dolgot, és azt mondta: "Jó, ha a töltény a tárban van. Hátha meg kell húznunk a ravaszt."

Hát, tulajdonképpen az a lövés már eldördült a törvény bevezetésekor, csak éppen Orbán saját magát lőtte tökön, jóllehet neki igencsak illett volna tudnia, hogy ez milyen fontos alkatrész, hiszen a Cinege utcát is át kellene keresztelnie Herezacskó utcává, utalva a miniszterelnök természetes lakhelyére, melyt Simicska utalt volt ki neki.
Vazallusai természetesen csapágyasra forgatták a szemüket, kenetes marhaságokkal kábították a népet, melynek során a csúcsteljesítményt Kósa nyujtotta, aki azzal indokolta a döntést, hogy végtére is ők nem bolsevikek.
Dehogynem, pontosabban bolsevikeknek álcázott maffiózók.
Sokatmondó, hogy amikor a  Keresztapa című filmben összeültek a Cosa Nostra vezetői, ugyanez a kijelentés hangzott el, de ott legalább igazat mondtak, míg itt még ebben is hazudnak.
Úgy látszik a debreceni Don Lajkó a Kósa Nostra mibenlétének pontos definicióján még dolgozik...

Azért azt ne higgyük, hogy innentől kezdve minden mámor és kéjhömpöly, ennek elsősorban Orbán jelleme mond ellent, ő igennagyon szeret bosszút állni a vereségeiért.
Most sem lesz ez másként, de legyőzhetetlenségének mitosza már a múlté. és ez igen nagyjelentőségű fejlemény, hiszen elgondolkodóba ejtheti azokat, akiknél termékeny talajba hullott a kommunikációs gyomnövény magja, és beletörődtek abba, hogy ez a politikai helyzet megváltoztathatatlan.
Bebizonyosodott, hogy a társadalomnak vannak még eszközei az önkényuralom felszámolására. csak merni kell élni velük.
Kevesen voltunk azok, akik hittünk benne, hogy a demokratikus rendnek még ebben a lepukkant formájában is van öngyógyító képessége, és lám, itt a példa.
És ehhez nem kellett kivonulni a Parlamentből, nem kellett illegalitásba vonulni, mindössze meg kellett találni azt a kérdést, mellyel a társadalom többsége egyetért, és amely egyúttal eléggé szimbólikus is, mert a hatalom önkényét jelképezi.

Ez az apró kis győzelem - melyet most azért majd kikezdenek jobbról-balról, hiszen némelyeket ezért fizetnek, mások meg csak simán buták - bátorságot adhat a pedagógusoknak is, visszaadhatja a győzelem lehetőségébe vetett hitét emberek százezreinek.
Márpedig ez roppant fontos, mert az emberek a győztesekhez szeretnek tartozni, és erre most módjuk van, ha egyébként utálják a diktatúrát.
Csak most nem lenne szabad abbahagyni, fel kell írni a pártszékházak falára, hogy addig üsd a Viktort, míg meleg.
Lehetne népszavazást kezdeményezni az állami főméltóságok választások előtti kötelező pszichiátriai-pszichológiai vizsgálatáról, lehetne népszavazni arról, hogy a vagyonbevallások terjedjenek ki a vagyonbevallásra kötelezett egész pereputtyára, vejeket és menyeket nagybácsikat és unokahúgokat is beleértve - a hiányos vagy hamis adatszolgáltatás büntetése pedig azonnali hivatalvesztés legyen.
Lehetne népszavazást kezdeményezni az állami vezetők egészségügyi ellátásának helyéről a területi elv alapján, hibás döntéseik anyagi és büntetőjogi következményeiről, stb.

És el lehetne gondolkodni azon is, hogy amikor a miniszterelnök vagyonosodását szándékozik vizsgálni, akár mellé is lehetne állni, ha már nem nekünk jutott eszünkbe.
Ettől még nem kell antiszemitává vagy rasszistává válni, ügy mellé kell állni, nem párt, vagy személy mellé - szerintem.
Ma itt győztünk, holnap győzhetnének a tanárok,  holnapután az egészségügyiek, és így apránként győzhetne az egész, sikereiben megerősödött társadalom.
Mint a libák, akik elől menekül a disznó, mikor az egész libasereglet szárnyát kitárva rohan felé, vadul gágogva és sziszegve.
Hogy maradjak a szárnyas-hasonlatnál, a disznó sem kezd menekülni, ha néma kacsák támadják, kell egy kis harci kedv.

Ez az eset alkalmas a felkeltésére, hacsak el nem tékozoljuk a lehetőséget.
Kár lenne érte...

:O)))

NÉMI NEMI ERŐSZAK

Dolce & Gabbana

Most, hogy egy hete másról sem szól a közélet, mint a neves úszóedző ötvenöt évvel ezelőtti farkáról, ebből kiindulva a férfiak ab ovo és a nem minden tagjára kiterjedő állatias természetéről, a magyar nők szendeségéről, hamvas bájáról és áldozat-jellegéről, minden nőre kiterjedőleg.
Ennek során szó esett a nemi erőszakról is, mely sokak véleménye szerint a bűnök rangsorának világcsúcs-tartója, leveri az emberiség ellene bűncselekményeket is, soha el nem évülő tett és elkövetőjét feloldozni, megbocsátani soha nem lehet, de a tényleges életfogytiglanra ítélt tömeggyilkosokkal szemben kiszabott büntetés ezzel párhuzamosan embertelen és gyalázatos joggyakorlat.
Volt itt a vitákban minden, csak normális gondolkodás nem, a sok kékbarisnya felmondta az ezzel kapcsolatos összes sztereotípiát, néhány férfi is felmutatta sziklaszilárd és betonkemény elveit, miközben némelyik annyira túlspilázta a dolgot, hogy felmerült a kérdés, hogy nem Jézus Krisztussal van-e dolgunk?
Ezt csak az cáfolta, hogy a nevezett vallásalapító határozottan előírta a megbocsátás követelményét.
Őt felülbírálták, és a Tóra félelmetes és bosszúálló Istenének álláspontjára helyezkedve a megkövezés nemes hagyományát tartották egyedül üdvözítőnek.


De a jelenség ettől még igencsak létezik, méginkább randa és megalázó az érintett nők számára.
Elspekuláltam a dolgon, egyrészt, hogy miért tesznek ilyet egészséges férfiak, mi viheti rá őket erre a valóban felettébb helytelen és gusztustalan cselekedetre, erről szeretnék írni pár sort.
Elöljáróban leszögezném, hogy nem vagyok erőszakpárti, magam soha nem erőszakoskodtam, a hátralevő kis időben meg már nem készülök ilyesmire, erről előbb-utóbb a természet is gondoskodik.
Ha megírom, hogy egyes emberek milyen késztetések hatására követik el ezt a bűncselekményt, az nem jelenti azt, hogy helyeselném, mosdatni sem szándékozom őket, végül pedig leszögezem, hogy ennek az írásnak nem tárgya egyetlen konkrét eset sem, így K.L. esete sem.


Az ember tragédiája tulajdonképpen az, hogy környezetét sokkal gyorsabban tudta fejleszteni, mint a tudatát, ezt már a klasszikusok is megállapították.
Miközben az égre nézünk, és a Mars van elérendő céljaink célkeresztjében, közben az ember tulajdonképpen állat maradt, minden döntésében ott vannak az sok évezredes fejlődés nyomai, ösztönvilága valahol a főemlősök szintjén áll.
Tudja is ezt magáról, iparkodik is ezt elnyomni, de ez sok esetben nemigen sikerül, ennek éppen az erőszak az egyik jele.
Az erőszak megjelenhet egyéni szinten, de megjelenhet kollektív szinten is, - a horda vagy a nemzet szintjén, amikor felkerekedünk elvenni azt, ami aktuálisan másé, amikor bunkókat lóbálva harapjuk el a torkát bárkinek, akinek a testéből nem a mi illatunk árad, vagy annak, aki kanállal eszi a nokedlit.
Az ösztönök késztetnek erre, elsősorban a létfenntartás ösztöne, de nemkevésbé erős a fajfenntartás ösztöne sem, a szexuális késztetés.
No, akkor talán beszéljünk erről pár szót.


A nemi aktus általában önkéntes cselekedet, de nem minden esetben az.
A legjobb helyzetben e tekintetben a csimpánzra felettébb hasonlító bonobo van, melynél a szexualitás egyben kommunikáció is, minden érzelmet ki tudnak így fejezni így, ezért aztán harcra közöttük a legritkább esetben kerülhet sor.
Megbántottál valakit, odakínálod magad és már kész is a megbocsátás és a béke.
Nem minden állatfajnál van ez így, például az oroszlánoknál trónutódlás idején az a nőstény, amelyik utódainak az új Vezér által megölt hullái mellet nem engedi közeledni magához az új bandavezért, az bizony megírta a saját halálos ítéletét is.
Az ember annyiban különb - én inkább azért azt írnám, hogy más - ennél, hogy önmaga állít fel korlátokat saját szexuális késztetései elé, ezt erkölcsnek nevezi, a pokolba kívánja és iparkodik betartani, rettegve a társadalmi szankcióktól.
Azért van úgy, hogy esetenként átlépi a határt és erőszakot alkalmaz, és ez nem mindig érhető tetten kékre-zöldre vert arcokban, lehet erőszakot tenni úgy is, hogy az áldozatnak haja szála se görbül - például olyan egzisztenciális függésbe hozza valaki, melynek eredményeképpen - ha enni akar adni a gyerekének - akkor mindent megtesz annak, akitől függ - esetleg még a Stockholm-szindrómát is tettenérhetjük néhány ilyen esetben.


Az erőszak lehet egyéni és lehet csoportos, utóbbi nem is olyan ritka, mint gondolnánk.
A férfiak csoportjai esetenként felbátorodnak ital vagy csak a banda ereje által, és lelkesen partiba vágnak egy nőt, aki - általában -  természetesen zokon veszi ezt a dolgot.
Joggal, hiszen egy ilyen esetben már éppen csak a szelepet nem keresik rajta, hogy használat után leeresszék, és ez nem kimondottan az a szerep, melyre egy nő vágyik.
Jobb esetben testileg ugyan nem lesz semmi baja sem - erről kiváló eszmefuttatással  szolgál a "Volt egyszer egy vadnyugat" című filmben Claudia Cardinale, - de ettől még megalázó és vérlázító marad az ügy,
Esik meg ilyen férfiak rovására is, különféle közösségekben, legyen az vallási, börtön vagy sportközösség.
A fiatal férfiak bandázásai során a szexuális erőszak lehet a virtuskodás mellékterméke, lehet a csoport hatalmának fitogtatása, de lehet hirtelen ötlet is.
Érdekes, hogy a nők ciklusuk olyan részében, melyben a fogamzás alacsony valószínűségű akkor leginkább az erőszakos macsókhoz vonzódnak, míg fogamzóképes állapotukban inkább a gazdag, pocakos, megbízható könyvelőtípus jöhet számításba, aki majd biztosÍtani tudja a gyermeknevelés zavartalan körülményeit.
Így aztán előfordulhat, hogy a drámai szende rossz társaságba keveredik, ahol az erőszak - nem csak nemi téren - mindennapos, és az udvarlás elengedhetetlen része egy-két jó időben leakasztott pofon.

A nők általában tagadják, de azért akadnak, akik bevallják, hogy a szexben szívesen vesznek egy kis erőszakot, hogy aztán megadhassák magukat az elkerülhetetlennek, alkalmanként mondjuk háromszor-négyszer.
A férfiak körében köztudott, hogy a nők egy része kedveli, ha aktus közben elfenekelik, ennek esetenként  piros foltjai maradnak az áldozat gusztusos popsiján, melyet ő maga is kedvtelve nézeget a tükör előtt forgolódva.
Ezek a dolgok is az állatvilágból maradtak vissza, hiszen nem egy hím közösülés közben harapdálja a nőstény tarkóját, lökdösi a tomporát - talán nem kell cizellálnom, miért szeretik a nők a tarkójuk simogatását, esetenként a hajukba markolást tarkótájon.
A gond itt csak az, hogy a nő ugyanarra a mozdulatra másként reagál Péternek és Pálnak, egyiknek kéjes nyögésekkel fejezi ki elégedettségét, a másiknál elrohan és látleletet vetet, majd feljelenti a csodálkozó Casanovát.
A férfinép e tekintetben roppant ostoba, és ha elszabadul a tesztoszteron, akkor egy ponton túl nem bajlódnak differenciálással, dühösek lesznek a férfikörökben jól ismert szűzkurvára, majd  jó rendőrként befejezik a megkezdett intézkedést, kardélre hányják Julist, majd a végén csodálkoznak: mit bőg ez a hülye ribanc, hiszen ő is akarta.

És itt érkeztünk el az egyik legkényesebb ponthoz, az áldozat szerepéhez.
Ezzel a viktimológia foglalkozik, merthogy az áldozatok az esetek jelentős részében maguk is részesei áldozattá válásuknak, ami persze nem menti fel az erőszaktevőket, de nem is hagyható figyelmen kívül.
Egy ilyen példa, mikor egy nő egyedül felmegy friss ismerősei lakására, vagy felhívja egy italra magához a férfit, aki az invitálást - Feljössz hozzám egy italra?- természetesen így dekódolja: Meg hát!
A nemi erőszak gyakoribb bűncselekmény, mint gondolnánk, vagy mint a statisztika mutatja - erős ugyanis a látencia.
Az erőszaktevők általában nem a sötét utcán lesik áldozatukat - persze ilyen is van, lásd a Kiskunlacházán megerőszakolt lány esetét.
De az erőszaktevő jellemzően a rokonok - kedves nagybácsi, unokatesók köréből kerül ki, de lehet tanár, vállalati felettes, orvos is, akinek egy ponton túl nem elég, ha a kívánatos páciens kinyújtja a nyelvét...

Az erőszaknak feltüntetett cselekmények egy része nem is erőszak, hanem védekezés lebukás esetén, válóperi fegyver, bosszú - a nőket két dologgal lehet ugyanis vérig sérteni: ha szexet akarsz, mikor ő nem akarja, és ha nem akarod a szexet, mikor ő felkínálja magát.
De lehet ezt fegyverként használni vagyonjogi és egyéb ügyekben is, ezért aztán a pasiknak igencsak vigyázni kell, mikor egy-egy kényesebb élethelyzetben a nő maga fölé teperi őket.
Sajnos, a bizonyítás itt mindkét félnek nehéz, még a csoportos erőszaknál is, hiszen azt nem lehet bizonyítani, hogy egy nő hármasban - négyesben akarta a szexet, jóllehet ez egyáltalán nem ritka.
Az elnőiesedett bíróságok pedig - csakúgy, mint a válóperekben - általában a nők felé döntenek, igaz, így kisebb a hibalehetőség, de rengeteg igazságtalanságot és jelentős zsarolási potenciált hordoz magában.
Sokszáz férfit hurcoltak már meg pedofília miatt azért, mert az anya - manipulálva gyermekét is - ezzel vádolta a bíróságon, mint ahogy nők ezrei verették meg magukat szándékosan, hogy a válóperük alkalmával büszkén tudják lobogtatni a látleletet - innen pedig már csak egy kis lépés és néhány sajátkezűleg megejtett csípés a comb belső oldalán, hogy a nemi erőszak vádja is megálljon.


Szóval, bonyolult ügy ez, ennek megfelelően el kellene kerülni a hirtelen felindulásból elkövetett erkölcsi ítélkezést, mert könnyű tévedni.
A mai világban még könnyebb, amikor a gyerek szexuális életét a pornóipar tartja kézben, a szülő meg az iskola pedig viktoriánus álszentséggel, erkölcsöt, hazát, Istent meg méhecskéket emlegetve kivonul a probléma megoldásából.
Így aztán a lánygyereknek nem mondja el senki, hogy ne menj lányom két-három férfival olyan helyre, ahol nem tudsz segítséget kérni, fiam, te meg gyanakodj, ha egy nő egyhetes ismeretség után bejelenti, hogy tőled várandós.
Már csak, hogy ne járjon úgy, mint az osztálytársam, aki egy válás után, imádott fia láthatásáért pereskedve tudta meg, hogy a fiúnak más az apja.
Túllépett volna ezen, de még ezt se engedte meg a nő, - aki mint tudjuk - egytől egyig bűbájos, hamvasan ártatlan és az erkölcstelen számítás oly messze áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.


Nem szeretném, ha a nők ezt nemük elleni támadásnak látnák, én csak némi méltányosságot és elfogulatlanságot kérek, meg egy kicsit reálisabb szemléletet.
Sokat hozna ez is ezen a társadalmon, mely még középkori állapotban van, beleértve természetesen a férfiakat is.
Talán haladhatnánk is időnként egy-egy lépést előre...

:O)))

KISS LÁSZLÓ MEG A KISSZERŰEK

Kiss László 

Hát, szoktam én tenni ezt-azt azért, hogy ne vezessem a népszerűségi listát.
Valószínűleg ezzel az írással sem fogom megdönteni népszerűségi rekordom, melyet a cicák randalírozása miatti tiltakozásommal már amúgy is a Mariana -árok mélységeibe sülyesztettem, - valószínűleg én leszek a tevék Titanicja.
Mégis meg kell írnom a véleményem erről a tipikusan magyar jelenségről, a végletes indulatokról, a kérlelhetetlenségről, az - úgy tűnik - minden magyar számára születésétől fogva biztosított, szívecskékkel és kisangyalokkal ékesített tábori erkölcsi piedesztálról, melyre oly szorgalmasan mászik fel magyarember, mint majom a datolyáért.
Igen, Kiss Lászlóról és az ő ügyéről szeretném elmondani a véleményem.
Le kívánom szögezni mindjárt az elején, hogy semmi közöm nincs az úszósporthoz, nem is ismerek senkit az uszodák tájékáról, viszont ez a történet nem is az úszásról szól, hanem pénzről és befolyásról, a társadalom erkölcsi állapotáról és az álszentségről.
Csak a nagyon naivak gondolják azt, hogy a neves úszóedző és szövetségi kapitány körül kitört botrány Kiss László ötvenöt évvel ezelőtt elkövetett bűncselekményéről szól.
A történet inkább szól a vizes világbajnokságról, meg az egyetlen sportágról, melyet még nem gyűrtek maguk alá Orbán hozzáértő csicskásai, a tapasztalt birkózó, aki már cipelte a birkózószőnyeget, meg a többiek, akik leginkább arról híresültek el, hogy megbízható népek, nem veszélyeztetik egyéni ötleteikkel a mindenhez értő diktátorocska ambicióit.
Ezt gondoltam már akkor is, amikor a sportág jelenlegi legnagyobb tehetsége két karcsapás között elkezdte támadni a szövetséget, a vezetőket, merthogy nem biztosították neki azt, amit az USA biztosítani tud sztársportolóinak.
Akkor azt is gondoltam, hogy vannak bizonyos pozíciók, melyekből felettébb könnyű megígérni, hogy a neves sportoló medencéje siker esetén - és nem sportsikerre gondolok - nem vízzel, hanem tejjel-vajjal lesz feltöltve, pelyhes kislibákkal törölközhet, és a katolikus egyház megindítja szenttéavatási eljárását.

Természetesen egyetértek azzal, hogy egy kiemelkedő tehetséget kiemelten és személyre szabottan kell támogatni, azt sem tartom bajnak, ha van affinitása személyes érdekeinek érvényesítéséhez.
De azt azért nem gondolnám, hogy egy neves hotel üzletpolitikáját a szálloda éttermének hidegkonyhai főszakácsának kellene két dinnyefaragás között meghatározni, beleértve az anyagfelhasználást, a személyzet összetételét, bérét, és a ráfordítások összegét is.
Mindenkinek megvan a dolga, azt kell végezze a lehető legmagasabb szinten, de egymás munkájába belepofázni - végzetes tévedés.
Különösen egy ilyen megmérettetés előtt, mint a 2017-es vizes világbajnokság, melynek minden botrány árt.
De hát Orbán nem arról nevezetes, hogy érdekelné, mi hasznos vagy mi árt az országnak, ő reggelente odaáll a tükör elé, és ahelyett, hogy leköpné magát, megkérdi tőle: Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki ért legjobban az úszáshoz e vidéken?
És ha a válasz Gyárfás, esetleg Kiss László. akkor másnapra új tükör lóg a falon.

A célkeresztben sem Kiss László van, hanem Gyárfás, akivel nehéz mit kezdeni, hiszen az eredmények őt igazolják.
Ha meguntunk egy pulóvert, hát keresünk egy kilógó kis fonalat, és elkezdjük felfejteni.
Ez a kis fonal jelen esetben Kiss László 1961-es - már elnézést - pöcse, mely alkalmasnak látszik arra, hogy eltávolítsák az útból először őt, majd arra való hivatkozással Gyárfást is, hogy megtűrte őt ebben a nagyon fontos pozícióban, holott vannak olyanok is, akik úszást tanítani ugyan nem, de segget nyalni lényegesen jobban tudnak a sportág jelenlegi vezetőinél.
Ha nem akarják, hogy a várható dicsőség Gyárfásék nevéhez kötődjön, és ne a majdani karikalábú úszópápa arassa le a babérokat, akkor ezeknek menniük kell.
Orbán már úszott a felcsúti libaúsztatóban, nem egy nagy kunszt, nagy kár, hopgy nem lehet átúszni a szomszéd pályára és leharapni a konkurencia fülét, mert akkor még bajnok is lehetett volna belőle...

De beszéljünk konkrétan Kiss Lászlóról.
Hajdan, 1961 -ben három fiatal úszó jó ötletnek tartotta. hogy erőszakkal magáévá tegyen egy lányt.
Köztük volt Kiss László is.
Nem ő csalta el a lányt a tett színhelyére, de a többiek után - sajnos - ő is beszállt az akcióba, és ő is megerőszakolta a lányt.
Hát, a fene tudja, nem irigylem a gusztusát, hogy két kollegáját követően kellett neki is  bizonyítani erős férfiasságát.
Hogy önmaga, vagy társai előtt, ezt már soha nem tudjuk meg.
Elítélték, le is töltött másfél évet börtönben, hogy ez sok vagy kevés, arányban állt e az elkövetett bűncselekménnyel, a fene se tudja, mint ahogy arról sem esik szó, hogy a többiek mennyit kaptak, vagy ki volt az értelmi szerző és mi volt Kiss László konkrét szerepe az ügyben.
Egyszer - úgy hat éves koromban falun nyaraltam, és a helybeli nagyfiúkkal és nagylányokkal elmentünk a közeli erdőbe, előtte megnéztük a kondát, megállapítottuk, hogy a dal, mely szerint csavaros a csavaros a disznó esze - igazat mond.
Ennek utána a nagyfiúk és a nagylányok frissen szerzett ismereteiket átülteték a gyakorlatba, majd ennek végeztével észrevettek engem is, és rámparancsoltakm hogy akkor most én is, és kijelölték számomra a tizenhat éves Zsuzsát, akinek - sajnos - nem tudtam feledhetetlen élményeket nyújtani, pedig igazán iparkodtam...
Nem mondom, hogy Kiss Lászlónak ilyen okok miatt kellett beszállnia a bűncselekménybe, ezt már csak a résztvevők tudják, ha élnek még, de ezt vizsgálgatni sem érdemes, rengeteg idő ment el azóta, az emlékezet pedig érdekes jószág, gondoljunk csak a kommunizmus ellen bátran harcoló ex-köztársasági elnökre.
Kiss László kijött a börtönből, visszament az úszósportba, majd képezte magát és dolgozott, mint a gép, és elkezdtek jönni az eredmények.
Mikor Egerszegi Krisztina, a későbbi biodíszlet bajnok lett, egy ország zokogott együtt a boldogságtól Vitrayval, hogy mire volt képes ez a kicsi lány, és hát a szakma elismerte bizonyos Kiss Lászó edző érdemeit is, mint még sok más eredmény után sok más alkalommal is.
Így telt el fél évszázad, mire most előkotorta valaki ezt az ügyet, mellyel akár a halálba is lehet kergetni a szövetségi kapitányt, aki az úszáshoz ért ugyan, de a szemétkedések kivédéséhez nem annyira.
Nem kétséges, bűnt követett el hajdan, de a társadalom azonnal elítélte, nem lehet azt mondani, hogy szó nélkül ment el az eset mellett, mint például ma a felcsúti juhász gyilkosának, vagy a rendőrautóban elhalálozott vállalkozó esetében, vagy a Nemzet Legnagyobb Tolvaja esetében történik.
A büntetés célja a társadalom rosszallásának kifejezése, ezt követően pedig a bűnelkövető visszavezetése a társadalomba.
Ha van büntetés, mely példásan elérrte a célját, hát Kiss László büntetése éppen ilyen.
Anno Bajcsy-Zsilinszky Endre részt vett Áchim András parasztpolitikus meggyilkolásában, ma út van elnevezve róla, no, nem ezért, hanem, mert későbbi tevékenysége méltóvá tette rá.
Ha gyereket nevelünk és megbüntetjük valamiért, az értelmes szülő az esetet nem hánytorgatja fel, mert tudni kell büntetni és tudni kell megbocsátani is.
Lehet, erre az áldozat soha nem lesz képes, de a társadalomnak nem kell tőle átvállalni ezt a terhet, a társadalon lehet akár nagylelkűen megbocsátó is. 

Ez a bűncselekmény egy ember terhére történt, egy alkalommal, ötvenöt évvel ezelőtt.
Aki kilencmillió embert erőszakol meg napjainkban - naponta, no, azzal nincs baj, igaz, azt kockázatosabb elítélni.
Ez az eset régen történt, és az időmúlásnak bizony jelentős szerepe van az igazságszolgáltatásban.
Ez az eset abban az évben történt, mikor először járt ember a kozmoszban, amikor felépült a berlini fal.
Történelmi távlat, a nyilvánosan vért követelő idióták jelentős része még nem is élt.
Ennek az embernek a vizes világbajnokság lenne fél évszázados szakmai teljesítményének megkoronázása, aki el akarja lopni tőle ezt az élményt, az talán embertelenebb, mint a hajdani erőszaktevők, mert itt egy egész életet akarnak valakik lenullázni, elfelejtve a bűn-büntetés-bűnbocsánat egységét.

Csodálkozom, hogy ebbe a cirkuszba amúgy értelmes emberek is beszállnak, - talán azért, mert a környezetük elvárja tőlük.
Talán Kiss László is ezért tette, amit tett.
Abba lehetne hagyni az üldözését bátran, nem ő a bostoni kéjgázdemizyonos gyilkos (copyright by Moldova...).

Próbáljunk meg emberek maradni, ha néha nehezünkre esik is...

:O)))