MORÁL VAGY ORÁL

A legszörnyűbb az egészben a módszer.
Nem friss találmány, régóta alkalmazza ez a banda, és meg kell hagyni, általában sikeres is.
Azt minden további nélkül el tudom fogadni, ha az államigazgatásban egy vezető azt mondja valamelyik beosztottjának, hogy nem szeretne vele dolgozni, váljanak meg egymástól, de Orbanisztán nem így működik.
Itt nem hívja be senki az áldozatot, tudatni vele az örömhírt,  csak onnan tudja meg, hogy valami gond lehet vele, hogy ráesik az ellenőrzés, aztán az adóhivatal, rosszabb esetben a rendőrség vagy az ügyészség, és mire kettőt pislant, már viszik is pórázon az előzetesbe.
Az előzetes letartóztatás azért különlegesen finom, mert nem konkrét, nincs pontosan meghatározott határideje, évekig is el lehet húzni anélkül, hogy bármilyen döntés születne.
A bíróság majd a szakmai szolidaritás jegyében olyan büntetést szab ki, mely lefedi az előzetes letartóztatás időtartamát, így az államnak nem kell kártérítést fizetnie a jogtalanul fogvatartottaknak.
Ha az áldozat megijed, annyi is neki, ha nem ijed meg, igaza lehet, csak éppen az életét, a karrierjét tették tönkre végleg.


Más a helyzet, ha valaki kívül esik a hatalom hatáskörén, ilyenkor gondosabban kell eljárni.
Először is gondosan meg kell tervezni a kiválasztott áldozat eltávolításának módszerét, menetét, az alkalmazott eszközöket, ki kell választani az akcióban résztvevő személyeket, és motiválni kell őket.
Meg kell találni a magyarázatot a nagyközönség számára, mely indokolja a kiválasztott eltávolítását, és meg kell tervezni a karaktergyilkosságot meg a média-hadjáratot.
Erre a célra rendelkezésre áll a médiumok kilencven százaléka, a "közeli" televízió-csatornák, rádiók, a nyomtatott és az elektronikus sajtó, továbbá a blogvilág azon része, mely egyik kezével ír, a másikkal a kalapot tartja, mellyel összekoldulja a hétvégi töltöttkáposzta alkotóelemeit.
De bizton lehet számítani a hasznos ostobákra is, cica és kutyus-szakértőkre, a pincében drótonlógva szülés híveire, a feltűnési viszketegségben szenvedőkre, továbbá a világgal haragos viszonyt ápoló gyűlölködőkre, akik számára egy-egy új célpont maga a kéjhömpöly.
Nem egyszerű a feladat, de a főníciaiak kreatív innovációja óta nem is megoldhatatlan, bár sokszor még ez se kell, elég hozzá az önfényezésre minden emberben fellelhető késztetés: lám csak, milyen fasza csaj/pasi vagyok!
Én aztán nem tűröm az igazságtalanságot, meg fellépek az elnyomás ellen, és bátor is vagyok, habár a metrón azért nem merem olvasni a 168 órát...


Ha már a napnál is világosabban kiderült, hogy mire megy ki a játék, akkor sincs gond, hiszen aki egyszer elkötelezte magát, azt nehéz eltántorítani hitétől, és a módszer már működőképes is.
Ismét emberek állnak szemben egymással, tépik egymást mindenféle közösségekben és fórumokon, a hatalom meg röhög a markába - már megint sikerült elérni célját, a pénz lenyúlása közben homokot szórni az emberek szemébe.
A cirkusz manapság a sport körül folyik, egyrészt azért, mert sokakat érdekelnek a versenyek és a versenyzők, másrészt meg azért, mert bár mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, mégis kevesen értik, hogy mekkora pénzekért megy itt a parasztvakítás, szívfacsargatás meg a néphülyítés.
Nem értik, hogy nagy pénzeket ellopni csak nagy pénzekből lehet, hogy egy falusi tornateremből szinte semmit nem lehet átterelni a magánzsebekbe, legalábbis azoknak, akik ezekben a kérdésekben döntéshozók, az csak fabatka vagy rézpityke lenne, nadebezzeg egy stadion, egy uszoda, az milliárdok - az már döfi!
Aztán ki mer ellene szólni, hogy az aranylábú vagy vízfejű gladiátoroknak megfelelő körülményeket teremtsünk?
Aki ez ellen szól, az majdhogynem hazaáruló, tettét ahhoz lehetne hasonlítani, mintha a liba kritizálná Vukot, mert röptetőt épít a kőszáli sasok számára.
Ez nemzeti dicsőség és nagyság kérdése, aki ellene szól, az árulója a magyarnak!


A hatalom nem finnyás, szopatja a magyart rendesen, a magyar meg szinte élvezi, és aggódva lesi, hogy behorpadt-e már a Szeretett Vezér homloka...
Régen, ha azt mondtuk, hogy sportszerű, akkor azt értettük rajta, hogy becsületes, tisztességes, csalástól mentes, tiszta eszközökkel folytatott tevékenység, melynek alapja az erkölcs, leánykori nevén a morál.
Mára ebből semmi sem marad, sőt, a morál első betűje is lekopott a pénz körüli nagy tolongásban.
Hajdan a sport szórakozás volt, esetleg egészséges életmód, mára cirkuszi attrakció, melyben bogyókkal kisámfázott gladiátorok és bohócok vetélkednek egymással a pénzért, melyet a média közvetítésével te ajánlasz fel nekik, mert szórakoztatnak.
Rendben van, de akkor kezeljük őket azoknak, amik.
Most éppen a Magyar Olimpiai Bizottság van soron, azonnali hatállyal és magyarázat nélkül felmentették a főtitkárt meg a kommunikációs és marketing igazgatót.
Bizalmi kezekbe kell helyezni a Bizottságot, az Elnök a Quaestor-ügyben már bizonyított, de a többi posztra is megbízható pártkatonák kellenek, mire esetleg bele lehet majd vágni az olimpiába.
Ott fogsz majd sírni a televíziód előtt, mikor Hitl Orbán megnyitja a játékokat, hát ezt is megértük Anyukám, Magyar ember, Magyar televízión Magyar olimpiát néz!
A miniszterelnök visszahúzza majd a nyelvét és megnyalja a szája szélét, mert ő tudja, hogy mennyivel gyarapodott a bankszámlája.
Nem fogja érdekelni, hogy a számlát nehéz lesz kifizetni - úgyis te fizeted, érted meg nem kár.


Azt hiszem, hogy az államnak nem feladata a professzionális sport támogatása.
Támogasd te, ha akarod, nem is kerül neked szinte semmibe, mert a televíziók, a sajtó megveszik a versenyeket némi reklám fejében, te meg akkor fizetsz, mikor befizeted a kábeltelevízió díját.
Ma a sportból profitál a politika, a gyógyszergyártók, a sportszer-márkák gyártói, csak éppen te nem profitálsz semmit, a gyerekedet meg a falusi iskola poros folyosójára hajtják ki naponta testnevelődni, meg úszni a porban, izzadságban.
Itt lenne az államnak feladata, ide kellene önteni a milliárdokat, tornateremre, tisztességes ételre, fűtött otthonokra, jól fizetett pedagógusokra, sportszervezőkre, versenyekre, játékokra.
Ezt kívánná a társadalmi morál.
Ami most van?

Orál...


:O)))

KÍMÉLŐ MENŰ

Kísért a múlt.
Hajdan az átkosban volt divat, hogy az APO (MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály) vagy a Tájékoztatási Hivatal illetékesei lecseszték az újságírókat, ha mindennapjaink történéseit nem pozitív kontextusban tálalták a gyanútlan olvasóknak.
Gondolom, ezt azért tették, hogy mindenféle meggondolatlan slapajok el ne vegyék a társadalom kedvét a szocializmus lelkes építésétől, jóllehet a társadalom akkortájt is csak a háztájit meg a hétvégit építette lelkesen, a többit meg csak az alkalmazott laza közönyével.
Ebben az sem befolyásolta, hogy a szocialista Magyarország tulajdonképpen az övé volt, ha lopott, hát magától lopott, de a korabeli ideológia nem csinált ebből gondot: ami a határokon belül marad, az az országot építi.
Magyarember nem az árnyalt gondolkodásáról híres, a téeszből is hazavitte a John Deere traktor ráeső kerekét, - jó lesz az tojófészeknek, melyen aztán elül a liba, míg csak szét nem rohad a kerék a mintagazda trágyadombja mellett.
De ez már az ország felvirágzásának első éveiben történt, ma már történelem, és már csak kevesen emlékszünk arra, hogy ez volt az a rövid periódus, mikor nem kellett biztatni az írástudókat az optimizmusra, mert aki nem volt optimista, az egy megrögzött komcsi volt, ellentétben az optimistákkal, akik nem megrögzött, hanem kitért komcsik voltak.
A többiek közül meg kevesen tudtak írni, olvasni...

Úgy tűnik, a demokratikus oldal hagyománytisztelő.
Egyre több helyen találkozom olyan véleményekkel, hogy búbánatunk és bajaink annak köszönhetők, hogy azok, akik veszik a fáradságot és leírják véleményüket a demokratikusnak nevezett oldal aktuális politikai lépéseiről, pesszimista módon közelítik a kérdéseket.
Például leírják arról, ami hülyeség, hogy hülyeség, felháborodnak, ha szeretett pártjaik korifeusai az ország pozicionálása helyett saját pozicionálásukkal vannak elfoglalva, ha idióta álproblémákkal cseszik el a drága időt, ha tisztességes elemző munka helyett álomvilágot építenek, ha szervezetépítő munka helyett magukat ünnepeltetik, vagy tervszerű cselekvés helyett improvizálgatnak, meg pótcselekvésekkel szórakoztatják el magukat.
Konferenciát szerveznek, programot írnak, miközben a Fidesz megszáll minden stratégiai pontot, a Jobbik pedig házról-házra járva győzi meg a falusi embereket, hogy ő az igazi, a többi csak kaland.
A mieink meg megnevezik a jelöltjeiket, ezektől a mieink többi gittegyletei menten elhatárolódnak, de újabban már nem ez a gond, hanem az, hogy az újságírók meg a bloggerek leírják ezt.
Az, hogy az újságírók már csak egy újságba képesek írni, az nem gond, azzal nem foglalkozunk.
A Népszabadság miatt körbesápítozzuk a világot, de helyette nem indítunk azonnal új lapot, vagy nem veszünk egy döglött sajtókiadványt és adunk neki új nevet, mert életünket és vérünket adjuk ugyan a szabadságért, de zabot egy szemet sem, mint ez tradícióinkhoz illik.

És akkor meghallgathatjuk, elolvashatjuk a bírálatot: negatív közelítéssel írunk a mieinkről.
Nem akarok messzebb menni példáért, a pártszakadás után úgy tűnt, hogy a szocialisták reformszárnya alapította meg a Demokratikus Koalíciót.
Jómagam nagy reményekkel fogadtam a történetet, gondoltam, hogy az új párt vezetője tanult régi hibáiból, megerősödik a szervezőmunka, szakmai kérdéseket szakmai alapon közelítenek, a pártdemokrácia példás lesz, és létrejön egy modern, európai párt.
Ennek érdekében eleinte lelkesen írtam a történésekről, aztán később tudatosan nem írtam, mert jót írni keveset tudtam volna, ma meg már nem érzem azt, hogy oda kellene figyelnem arra, hogy jólesik-e a párt vezetésének, amit írok, mert lehet, akkor teszek jobbat, ha megmutatom őket esetenként saját maguknak, hátha elszégyellik magukat.
Illúzió.
Ugyanez vonatkozik a Szocialista Pártra is, melynek nem volt elég hat év, hogy eltávolítsa a pártból a Fidesszel mutyizó bandát, a mai napig ott vannak a pártban és jöhet bármilyen vezetés, ők a Fidesz dallamát fogják fütyörészni, és hogy a párton belüli többségük meglegyen, hát megveszik majd a tagságot kilóra, mint a kacsát.
A pártvezetés, meg majd sajnálkozva mondja: leszavaztak minket...


Szóval, én azt hiszem, hogy nem az újságírókkal, a bloggerekkel és a kommentelőkkel van baj, hanem politikusainkkal, akik képtelenek még ezt a szűk réteget is maguk mellé állítani, hát akkor hogy képzelik maguk mellé állítani a társadalmat?
És hogyan képzelik azok a barátaink, akik ezeket a kritikákat a fejünkhöz vágják a tömegkommunikációs munkát a XXI. században?
Kommunikálni csak azt lehet, amit a politika elénk villáz, ha nincs mondanivaló, akkor a média egérszürke robotosai nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, írnak, ami eszükbe jut, és megengedem, nem mindig az jut eszükbe, ami a politikának kellemes.
A mai világban a politika a kommunikációról szól, ezt megtanulta a Fidesz, megtanulta a Jobbik, egyedül a demokraták képtelenek ezt felfogni - sajnos.
A politika a mai világban, a parlamentáris demokráciában - szakma.
Ha viszont a világ így megy tovább, a politikusok helyett jönnek megint a forradalmárok, újságírók helyett az agitátorok, érvek helyett a fegyverek.

El kellene dönteni, melyik utat választjuk.


:O)))

MEGINT MINDENT UGYANÚGY

Elképesztő az a buzgalom, mellyel a Szocialista Párt szétveri saját maradványait, ezzel együtt az Orbán-ellenes ellenzéket is.
Minap a pártelnök meghirdette, hogy még az idén közzéteszi 106 egyéni képviselőjelöltjét és előválasztási koncepcióját.
Közkinccsé tette a magvas gondolatot, mely szerint "az MSZP elsősorban a szociálisan hátrányos helyzetűeket, a munkájukból nehezen megélőket, a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat, valamint a nőket kívánja képviselni".
És harcol a világbékéért is, természetesen - ezt már én teszem hozzá, ki ne maradjon valami, ha már a munkájukból tisztességesen megélő és megélni kívánó ember, a keményen dolgozó kisember kimaradt a felsorolásból.
De spongyát reá, hiszen azt is megtudhattuk, hogy az októberi kvótareferendum megmutatta, szavazóik bíznak az MSZP-ben és nem engedik elvenni a párttól a baloldal vezető szerepét, ami azért érdekes, mert a kvótareferendum csak azt mutatta meg, hogy a Fidesz nem tudott elsöprő támogatást szerezni még a legdurvább populista gyűlöletkampány bevetésével sem, de a szocialistákról konkrétan egy árva szót sem szólt - talán jobb is ez így.


A vezető szerepért a harcot nem csak a kommunikációs térben, hanem a napi valóságban is meg kell vívni, de van, amikor ilyen harcot nem érdemes vívni, mert csak veszíteni lehet rajta, mint jelen esetben is.
Sajnos a pártvezérek saját testületeiken túl nemigen látnak, emellett ma nem is látok közöttük olyat, aki képes lenne leszámolni illúzióival, aki a valós helyzet elemzéséből indulna ki.

Még akkor sem képesek erre, ha az a tükör, melyet a társadalom tart eléjük vérfagyasztóan eltér saját önértékelésüktől - mintha a liba a tükörben egy strucc püspökfalatját látná.
Tulajdonképpen már megint el van ez az egész qrva, nem kicsit, nagyon.
De legalább is errefelé tartunk döngő léptekkel, mikor előválasztást akarunk rendezni, minden különösebb értelem nélkül.
Az előválasztásnak akkor lenne értelme, ha azon az összes demokratikusnak mondott ellenzéki párt részt venne, de a mai állapotok szerint csak két párt meg egy baráti társaság vevő erre a dologra, és ezzel ez az eljárás értelmét is vesztette.


Mint tudjuk, ma képviselői székhez jutni csak párttámogatással lehet, a független jelöltek el szoktak vérezni hamar.
Miután a választás egyfordulós, nincs lehetőség arra, hogy a pártok egymás javára visszaléptessék jelöltjeiket, előzetes konszenzus-kényszer áll fenn, de a pártok erről nemigen akarnak tudomást venni.
Aztán itt van ez a programszülési őrület is, mely annyit sem ér, mint a papír, melyre a pártok erre szakosodott politikusai elmeszüleményeiket írják, hiszen egy program akkor ér csak valamit, ha van esély a végrehajtására.
Ha Orbán nyer, akkor erre nincs esély és lehet bármennyire európai meg korszerű a program, nem ér semmit sem.
Tudomásul kellene végre venni, hogy a piacon szerencsétlenkedő mikrópártok, legfeljebb zavaró tényezők a politikában, és annyi súlyuk van, amennyi súlyt a többiek adnak nekik, de nem értem, miért kellene nekik ezt a szívességet megtenni.
Egyszerűen nem kellene velük foglalkozni, ezt egyébként a demokrata politikai elit remekül képes kivitelezni Thürmer meg Vajnai pártjával - utóbbival meglehetősen méltánytalanul.
A módszer adott, lehet alkalmazni Orbán ötödik hadoszlopával szemben is...


Ha a pártok vezérkara nem érti meg, hogy jelenleg a magyar társadalom nem vevő rájuk, sem rájuk személyesen, sem pártjukra általában, mert nem bízik bennük, az felettébb sajnálatos..
Ez lehet, hogy igazságtalan, lehet, hogy hibáikat túldimenzionáljuk, de sajnos tény.
Ezért itt nem lehet megoldás a jelenlegi viszonyok százhetvenharmadik átmeszelése, renoválása, bekenése sárral - ide valami új szervezet kell új vezetővel.
Tehát, ha jót akarunk magunknak, akkor nem kezdünk el nyilatkozgatni sem képviselőjelöltekről, sem vezető szerepről, hanem keresünk valaki kultúrembert, okos embert, tapasztalt embert, aki mögé képesek lesznek beállni az emberek.
Aki nem csak ígéri, de akiről tudjuk is, hogy tisztességes, aki annak is látszik, aki személyével bizonyítja, és személyében biztosíték arra, hogy a baloldal képes a kompromisszumra, a jobboldal legtisztességesebb erőivel való összefogásra a legnagyobb veszély, a diktatúra felszámolása érdekében.
A vezető meglelése után kell egy szervezet, egy párt, melynek listáját és jelöltjeit támogatni lehet, melynek programja csak a gengszter leváltására és a demokratikus államrend helyreállítására terjedhet ki, gazdasági téren pedig a társadalmi igazságosságot sértő helyzet felszámolásának megkezdésére.
Ezt a pártot kell támogatni minden demokratának.

Mit értek minimálprogramon, például?
Politikai téren az Alkotmány helyreállítását, az alkotmányos puccs miatti személyes felelősségrevonások megkezdését, az Alkotmánybíróság és az Ügyészség helyzetének rendezését, a fékek és ellensúlyok megteremtését, a maffia által juttatott javak visszavételét.
Társadalmi téren az egykulcsos adó megszüntetését, a családi adókedvezmények felülvizsgálatát, a családi pótlék felemelését, az általános forgalmi adó csökkentését, a stadionépítések befejezését, a sporttámogatások és az adórendszer szétválasztását - de ehhez persze a gazdaságpolitikusok jobban értenek.
Száz embernél többet nem kellene kivonni a forgalomból ahhoz, hogy ezt az országot ismét élhetővé lehessen tenni, de azzal a százzal szemben nem lehet megspórolni a kényszerintézkedéseket.


Szóval, nem kellene újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetni, nem lenne szükségszerű már megint áltatni magunkat, szembe kellene nézni a helyzettel és annak megfelelően lépni.
Nem okvetlenül egyszerre, de legalább egy irányba...


:O)))

ALAPFOKÚ SZEMINÁRIUM

Mottó:
Ha ugyanolyan érzelmi töltettel követelné a nép a demokráciát Magyarországon, mint az Úszószövetségen belül, a Fidesz és Orbán már régen csak egy rossz emlék lenne.
Igaz, az életünkhöz nem értünk annyira, mint az úszáshoz...


1.  A demokrácia nem azt jelenti, hogy kizárólag neked lehet igazad.
2.  Azt sem jelenti, hogy azt csinálsz, amit akarsz, mert a világon rajtad kívül élnek még néhányan - ellenben a vélemény szabad.
3.  A demokrácia nem ismeretek nélküli hőbörgés, jelszó vagy közhelygyűjtemény, hanem maga a mindennapi viselkedés.
4.  Bizonyos döntéseknél a többségi álláspont érvényrejuttatását jelenti, de nem minden többségi vélemény demokratikus.
5.  Azt sem jelenti, hogy okvetlenül a többségnek van igaza - lásd a világot, melyet négy teknősbéka tart a hátán, mint tudjuk... (Rosszul, mert négy elefánt tartja egy teknősön állva...)
6.  A demokrácia a többség tagjait se menti fel a gondolkodás kötelezettsége alól.
7.  Ha nem értesz valamivel egyet, tedd szóvá, ha más tesz szóvá valamit, akkor gondold végig, hiszen lehet, csak manipulálni akarnak.
8.  De közben ne feledkezz meg a pénzről, a hatalomról az emberi csordaszellemről és a  hiúságról, meg az emberi butaságról, mint motivációs tényezőről sem.
9. Ne tiszteld a tekintélyeket, kételkedj! Ha valaki leggyorsabb a féllábon ugrálásban száz méteren, még nem biztos, hogy tud falábat faragni a többieknek. 
10. Nem csak azokat a szabályokat kell betartani, melyek tetszenek nekünk.
11. Más az üzlet, más a szerelem, ámbár a szerelmet gyakran használják fel üzleti célra.
12. Nem biztos, hogy szerelmed érdek nélkül liheg.
13. Mikor valaki a hazáról, a nemzetről meg dicsőségről kezd beszélni, ha jól fülelsz, meghallod a pénz csörgését a háttérből.

+1. A hatalom ab ovo erkölcstelen, téged meg hülyének néz. 


:O)))

HÁROMPÁRTI ÁLOMPARTI

Mecsoda meglepetés, megszületett az alkotmánybírók pótlásáról szóló javaslat, méghozzá hárompárti megállapodással!
Nem hiába beszélünk új egységről - nincs kétség, megteremtette nekünk Nagy Vezérünk, kinek lépte alatt döng a Föld, kinek égre vetett pillantása nyomán sült libák potyognak a hárommillió egységesen ostoba tányérjára, kinek összevont tekintetete nyomán csipás kölyökmacskává változik Chuck Norris!
És hárompárti lett a javaslat, nem ám Fidesz-diktátum, hiszen jól tudjuk, hogy a Kereszténydemokraták önálló párt!
Ne tévesszen meg senkit, hogy Semjén időnként teljesen farkasflóriánosan néz Vezérére, ettől ők még másik párt, csak egy Istent imádnak.
konkrétan a pénzt.
És az LMP is önálló párt, és most, hogy kis kerülővel beledelegálták az új társelnököt - merthogy a régi társelnök elkopott a használatban - még önállóbb, hála Nagyurunk előrelátásának a liberális lemmingvonulás alkalmával!
Lehet Más a Politika, ez kétségtelen, csak a célja nem lehet más, mint a másik két pártnak, ez viszont alapvetés, mint ahogy az indulójuk is egységes: aki nem lép egyszerre.


Nem kell ezen álmélkodni, ha az egy Isten lehet három személy, hát akkor miért ne lehetne három párt a Fidesz is, nincs ezen mit nézelődni, lehet továbbsétálni!
Aki azt gondolta, hogy majd Hadházy társelnök megváltoztatja a viszonyokat, az tévedett, mint ahogy az is téved, aki azt hiszi, hogy a társelnök hipp-hopp kinőtt a földből, mint a dudva.
Az ilyen fontos pozíciók betöltését gondos tervezésnek kell megelőzni, melynek során el kell álcázni a kilógó lólábat, még ha ez áldozatokkal is jár, és fel kell esetleg áldozni a cél érdekében valamelyik korrupt vazallust - van elég belőlük, fussa.
Így aztán a friss társelnökből a korrupció elleni harc sárkányölő lovagja lesz, mellékállásban meg legitimálja a maffiát.
Az sem utolsó szempont, hogy a mohó vazallus kinyiffantása nem ötletszerűen, hanem a Vezér tiszta szándéka szerint történik, így aztán Rogánról vagy a Vejkóról, neadjisten a Százlábú Gyémántról szó se eshet, mégis van min csámcsognia a nyájnak.
A Társelnök is jól járt, a tekintélyen se esett csorba, attól pedig egy percig sem tartok, hogy az Extárselnök, Schiffer munka - végképpennem jövedelem nélkül maradna.


Az Alkotmánybíróságnak meg mondhatni mindegy, mint a szélső háznak, hogy kik kerülnek tagjai közé, a testület láncostól-medálostól-talárostól sem ér többet, mint egy kalap sz@r - talán ki is kellene egészíteni a jelmezüket egy kalappal.
Nekünk is mindegy, hiszen az embereket nem érdeklik a politika huncutságai, undorodnak tőle, meg a politikusoktól, hiszen utóbbiak mind lopnak és amelyik nem lop, az hazudik, kivéve persze a hatalom képviseletében eljáró politikusokat, és ha ebben kételkedik valaki, akkor a felcsúti kisvasút pályáját körbevisszük az Egyenlítő mentén, oszt jónapot.
Alkotmánybírónak lenni ma, Magyarországon körülbelül olyan, mint ministránsnak lenni a kupleráj kápolnájában, a Madam csilingel, a ministránsok meg lóbálják a füstölő ridikült és dicsérik az Urat- de szépek is tudnak lenni ezek a szertartások!
Hogy nem sül le a résztvevők képéről a bőr, az csak annak köszönhető, hogy az alkotmánybíró javadalmazásából telik lélek és bőrnyugtató krémre, bőségesen.
A magyar jogtörténet rengeteg tehetséges jogászt és még több kiváló jogi jómunkásembert tud felmutatni, de csak ritkán képes prezentálni egy komplett kuplerájnyi kurvát - talárban.
Az Új Egység erre is képes.


Büszkék lehetünk rá.


:O)))

HOSSZÚ BOSSZÚ

A kép Hosszú Katinka facebook oldaláról származik               

Már nem is tudtam, hogy mi hiányzik, hiszen olyan szép és boldog ez az ország, melyben mindenki szemben áll mindenkivel, hála Vezérünk ezirányú tehetségének, mert azt azért ismerjük el - olyan, amilyen, de ahhoz remekül ért, hogy embereket szembefordítson egymással.
Állítólag ez nála genetikai örökség, hajdan felmenője is kiemelkedőt alkotott e téren a kazahsztáni olajmezőkön, ahogy egy újságcikkben olvastam valahol.
Ha ez igaz, akkor most a sperma belső tulajdonságainak titkaiból került felszínre egy csepp, ez is előreviszi az emberiséget a világmindenség titkainak megismerése felé. 
De vissza a témához, mely tulajdonképpen az lenne, hogy Hosszú Katinkának eszébe jutott Gyárfás Tamás, aki egyszer-kétszer nyilatkozott, és a nyilatkozatában azt állította, hogy minden rendben van a Szövetség és a világklasszis úszónő között
Ez természetesen nem igaz, hiszen ő úgy utálja Gyárfást, mint Petőfi eposzában Harangláb a kukoricagölödint, és ez akkor ez még a finomabbik változat.
Ennek oka pedig az, hogy nevezett úszószövetségi vezető állítólag azt mondta neki 2008-ban, hogy hagyja abba az úszást és vonuljon vissza, ami a mai helyzetet ismerve igen nagy kár lett volna.
És az se lett volna baj, ha nem a szövegkörnyezetből kiszakítva olvashatjuk Gyárfás felszólítását, gondolom, ez egy hosszú beszélgetés része volt.

De persze Horger Antal professzor is eltanácsolta József Attilát az egyetemről - sekély volt e kéj - akin aztán példás bosszút állt a költő, hiszen ő egész népét tanítja mind a mai napig - nem középiskolás fokon.
Hogy ez reménytelen vállalkozás.erről ő nem tehet...
Petőfi sem volt egy könnyű darab, nagypofájú volt, valamiért az volt a meggyőződése, hogy neki katonának kell lennie, holott fegyelmezetlen volt, a stokiján soha nem volt elvágólag az inge a gatyájával és állandóan ki volt gombolkozva, jóllehet az már akkoriban is főbenjáró volt - utálta is érte Mészáros Lázár.
Nem, nem Lázár, a mészáros, lett légyen bármennyi döglött nyúl is a rovásán, hanem a hadügyminiszter (akkor még volt had...) .
Maradt volna költő, most nem kellene törni a fejünket, hogy kardélre hányta-e a postáskisasszonyt Barguzinban, és szegény jó Szendrey Júliának sem kellett volna egy özvegyi fátyollal rohangálni fel-alá az országban, keresgélve a neves forradalmár fejfáját, mert lehet, az 1867-es rendszerváltás után ő lett volna a Költőszövetség elnöke, aki szép summát akasztott volna Ferenc József császárunkhoz és apostoli királyunkhoz írt költeményeinek gyűjteményes kiadása után - "Hej, mi a kő Szerbia, kend a Balkánon lakik itt lent?" - kiadja a Landerer és Heckenast, egészbőr (!) kötésben... 
Az viszont cáfolhatatlan, hogy egyikük sem járt vissza seggberúgni megsértőjét, talán ez lehet a differencia egy sportember és egyéb lángeszek között.


Tulajdonképpen ez a kis történet meg is magyarázza a helyzetet, azt meg egyébként mindenki tudja, hogy egy úszó-fenoménnek nem kell okvetlenül jellemóriásnak lenni, elég ha reggel beugrik a medencébe, az edzője a partról ordítozik neki, ő meg faltól-falig nyomja, csiszolja a technikáját és közben Gyárfás kiirtásáról kovácsol terveket.
Végtére is kell valami ami az embert éltesse, és ez a valami leginkább a gyűlöletben lelhető fel, ha úgy egyébként már minden megvan - siker, dicsőség, pénz és az ember leánya csak a medence csempéjében gyönyörködhet pillanatnyi formájának megfelelő számban, naponta..
A pénzből egyébként sosem elég, a sikerhez a pénz hatszor szükségeltetik, hiszen Montecuccoli a háborúhoz háromszor írta elő szükségességét, de ő csak a harmincéves háborúban vitézkedett, míg az Élő Úszólegenda életre-halálra szóló harcra készül - mármint Gyárfáséra gondoljunk.
Az úszócsillag sérelemlistája hosszú, például nyitott medencében kellett esőben úsznia, és vizes lett a frizurája, és az emlék a mai napig nyomasztja, jóllehet ma már megengedhetné magának azt is, hogy a Bulibáró helikopteréről esernyőt tartsanak a feje fölé, de az ifjúkori nyomort nem lehet elfelejteni.
Esőben úszni... - hát hogy néz ki egy rozsdás vaslédi?


Elspekuláltam, nemzeti büszkeségünk vajon gyárilag ilyen, vagy ígért neki valaki valamit, egy saját uszodát, egy szövetségi kapitányi címet. esetleg Gyárfás trófeáját, faldísz állapotban, zöld posztóra applikálva?
Ki tudja.
Gyárfás egyébként éppen úgy nyilatkozott, ahogy az ő pozíciójában nyilatkoznia kell, de ezt Katinka úgysem érti, ezért van az, hogy nem Gyárfás úszik, mint a liba, és nem Katinka vezeti a szövetséget, mint Gyárfás, és ez így van rendjén.
Gyárfást egyébként nem kell szeretni, csak tudomásul kell venni, hogy ő ma a szövetség elnöke, ha valaki mást akar a helyére, akkor tegyen ellene, van erre mód a mai szabályok szerint is.
Még kézfelemeléssel szavazva is.
Ha szakmai kifogások merülnek fel, akkor azokat szakmai fórumokon kell rendezni, ha anyagi problémák, akkor azokat nem kell Gyárfás nyakába varrni, ha meg vizes világbajnokságot rendezünk, akkor nem kell csodálkozni azon, ha a medencék környékén néha felüti a fejét a káosz, különösen, ha a kormányzat is improvizálgat buzgón, miközben a Magyar Úszószövetség elnökének máglyájához is hozzá akar járulni néhány hasáb csontszáraz fával...  


Szeretek tehetséges honfitársaimra büszke lenni.
Semmi nem bosszant fel jobban, mint akikor saját maguk rombolják le rengeteg munka árán felépített piedesztáljukat.
Kár lenne érte...


:O)))

UNORTODOX ROZSDAÖVEZET

Rozsdaövezet a BVSC-nél; Fotó: Árvai Károly/kormany.hu

Azt mondják, Trump győzelmét az amerikai rozsdaövezet választóinak félelme, elégedetlensége és elitellenessége hozta el.
A magukat a további lecsúszástól féltő alsó-középosztálybeli szavazók elégedetlenek voltak az amerikai elit tehetetlenségével, azzal, hogy nem törődtek az ő problémájukkal, ezért szembefordultak a szemükben az amerikai elitet képviselő Hillary Clintonnal és inkább szavaztak valakire, aki ugyan gazdag, de nem tagja az elitet hagyományosan képviselő köröknek, politikailag kívülálló.
Nem tudom, hogy a világ számára ennek pozitív lesz-e a hozadéka, csak azt tudom, hogy a világ egy újabb bizonytalansági tényezővel szaporodott.


Amerikában a rozsdaövezeten azokat a területeket értik, ahol a hagyományos iparágak tönkrementek vagy éppen tönkremenőben vannak, ahol megállt a fejlődés, ahol rengeteg a munkanélküli, ahol a gazdasági hanyatlás és ennek társadalmi következményei kéz a kézben járnak.
A rozsdaövezet népe nyilvánított véleményt Trump megválasztásával, meg azok, akik rettegnek attól, hogy az ő sorsukra jutnak, Amerika-szerte.
Ha a dolgot a saját szemszögünkből nézzük, amihez természetesen ki kell nyitni a szemünket és be kell kukucskálni a migránsokkal való ijesztgetés plakátjai mögé, akkor látnunk kell, hogy a mi szép és hajdan virágzó kis országunk úgy, ahogy van komplett rozsdaövezet.
Saját iparunk elenyésző, az országot a német autógyártók viszik előre annyira-amennyire, rajtuk kívül alig van valami, amire büszkék lehetnénk, vagy ami akárcsak nyugodt fejlődést tudna biztosítani.
A mi munkásosztályunk már régen lecsúszott, utánpótlásáról már szó sincs, iskolarendszerünk az összeszerelőüzemek betanított munkásainak utánpótlását képezi, kékgallérosaink kussolnak és naponta csinálják tele a gatyájukat, mert féltik a családjukat, a kenyerüket.
Értelmiségünk pedig alighanem Európa legsilányabb értelmisége, konformista, egymás közt torzsalkodó, a hatalommal szemben megalkuvó 
társaság, akik öt fillérért Dorozsmáig gyakják a kecskét, tíz fillérért pedig lelkesen nyalják azt a segget, mely aktuálisan a hatalom trónján üldögél.


Az amerikai ember büntet, habár lehet, a büntetése visszaüt majd saját magára.
A magyar mégcsak büntetni sem akar.
Dörmög, morog, de nyájasan mosolyog, mikor a hatalom szembeköpi - mikor példának okáért szeretett miniszterelnöke kijelenti, hogy a korrupciós vádak csak megerősítik bizonyítottan hazug és hivatalos vizsgálatok híján csak erősen valószínűsíthetően tolvaj minisztere, a Bulibáró pozícióját.
Ez egy unortodox rozsdaövezet, ahol a nép nem dühös, mert évszázadokon keresztül arra lett kondicionálva, hogy a hatalomtól függ, és kicsi ő ahhoz, hogy változtasson.
Majd az elit megharcolja az ő harcát, de az elit inkább nagyobbat pottyant a fejére, mint liba májusban a vetésre, és láthatólag a nép taktikáját követi - dörmög és igazodik, de dühöngeni nem mer, pedig harag nélkül nincs nagy pofon...


Lesz majd egyszer valaki, aki megelégeli ezt a helyzetet és nekimegy a hatalomnak, hallgasson bármilyen névre is.
Persze ez jót nem fog hozni ennek az országnak, melyben mi, a nyáj göndörszőrű báránykái elégedetlenül birkázzuk a népet, melynek mi is tagjai vagyunk.
Ha pedig az elit tagjai közül bármelyikük azt hiszi, hogy ezt a választást is ugyanúgy elcseszheti, mint az előzőeket, hát készüljön arra, hogy nem csak a hatalom, de ellenzéke is felelőssé lesz téve az ország tönkretételéért.
Ha azt mondom, hogy szánalmas, amit művelnek, amikor nekilátnak ugyanazt a nótát fújni, mint a legutóbbi választás előtt, ugyanazokat a hülyeségeket elkövetni, sem új módszereket, sem új embereket nem hozni a politikai térbe, akkor felettébb kíméletesen kritizálom őket.
Tanulni kellene az amerikai példából és felhasználni tanulságait, vagy farokfelcsapva el kellene sietni a bánatos francba, ott dicsérgetni egymást agyba-főbe.


Trump elérte a passzív választókat, győzött is.
Nálunk senki nem ér el új választói rétegeket, nem tudja aktivizálni a passzív embereket, ezért aztán a választó továbbra is úri huncutságnak tekinti a politikát.
Mígcsak egyszer nem jön majd egy ember, aki képes lesz az ő nyelvükön megszólítani őket.
Volt már egy-kettő ilyen a történelemben, általában sok szenvedéssel járt, míg elképzeléseiket uralomra juttatták.
Persze nem Magyarországon, itt mindig, minden ugyanúgy folyik, csak néha ugyanazt átnevezzük - a fogalom marad, csak a neve lesz más.
Kicsi ország, csak egy csőcselékünk és egy elitünk van.
Sajnos, az is előfordul, hogy a kettő egybeesik...


Unortodox rozsdaövezet vagyunk.


:O)))

MÁS FARKÁVAL A CSALÁNT

Talán ez a legkellemesebb dolog.
Nevezetesen, más farkával verni a csalánt, majd bekasszírozni a vérkeringés serkentéséért járó társadalmi elismerést, meg még némi aprópénzt is.
Ugye, pénz beszél, a kutya ugat, a karaván halad, mondja a népi bölcsesség, és ez így már két okosság is egy kupacban, de ez az igazságtartalmukból nem von le semmit.
Vállalkozóbarát ártunk és ármányunk ismét beledurrantott a nulláslisztbe, keresztényi jótékonyságot gyakorolt alattvalói felvirágoztatása érdekében: alapbéremelést adott nekik, majd most olyan elégedetten nézeget ki a fejéből, mint a kiskamasz, aki először tapasztalja meg a férfilét pozitívumait, de még nem találkozott a negatívumai közül egyel sem.


A kormány kötelező minimálbér-emelést tervez, az eddigi 111000,- forint helyett 127000,- forintra tervezi emelni a bruttó minimálbért, ezzel egyidejűleg pedig négy százalékos járulékcsökkentést akar bevezetni.
Sajnos, ezeket a varázslatokat magyarember csak többé-kevésbé érti, fordítsuk hát le magyarról magyarra.
A minimálbéren foglalkoztatott dolgozó ezután éhbérosztáskor az eddigi 73815,- Ft helyett 84455,- Ft-ot fog hazavinni, ezt a 10640,-Ft-ot munkáltatónak kell kigazdálkodnia - de nem csak ezt.
A vállalkozás bérhez kapcsolódó költségei minimálbéres dolgozói tekintetében 142634,-Ft-ról 158115,-Ft-ra növekednek személyenként, a többlet 15480,- Ft-ot is meg kell fizetnie a munkáltatónak.
Takarékosan gazdálkodó államunknak ezután majd dolgozónként 42545,-Ft-ot, az eddigieknél 15480 ,-Ft-al többet kell befizetni dézsma, vagy mifene címen.
A középfokú végzettséghez kötött munkakörben dolgozó munkavállalónak garantált bérminimum jár, ezt is emelni tervezi a kormány, bruttó 129000,-Ft-ról 161000,-Ft-ra, itt a munkavállaló havonta 21280,-Ft-al visz majd többet haza, mint eddig.
A vállalkozás terhei ebben a kategóriában dolgozónként 34680,- Ft-al növekednek, melyből munkavállalónként 13400,-Ft többletbevételre tesz szert erre érdemes államunk.
Magyarországon a minimálbéres a foglalkoztatás legnépszerűbb formája, ennél már csak a közmunka bére szeretetreméltóbb, de annak emeléséről nincs most szó, közmunkásokkal csak a teljes foglalkoztatottság kapcsán szeretünk számolni.


Természetesen az élet ennél azért bonyolultabb, ugyanis a kormány csak az osztogatásban és fosztogatásban kíván szerepet vállalni, az ezekből adódó gondok megoldásában nem annyira.
Fizetni ugyanis csak abból lehet, amit az adott vállalkozás megtermel, és ha többet akarunk kifizetni a munkavállalóknak, annak két útját ismeri az ortodox gazdálkodás: vagy bevételt kell növelni, vagy kiadást csökkenteni.
Jelen esetben az az érdekesség forog fenn, hogy a kormány elkezdte kiosztani a liba harmadik combját.
Hogy abból csak kettő van?
Kit érdekel, oldja meg a rohadt vállalkozó, úgyis csal, lop és festi magát, nem kell azt sajnálni, annak a bőre alatt is pénz van.
Vagy egy csontváz, de mindegy is - csörög mindkettő.
A vállalkozás mit tud erre lépni: árat emel, bevételt növel, és ha a piac el is fogadja szép elképzelését, hát szerencséje van.
Ha nincs, akkor jön a szürke, majd fekete foglalkoztatás, de ez sem egyszerű.
Ezen a téren is változások várhatók - ha nincs vállalkozás, nincs mit bírságolni, oszt jónapot.


Persze az emelt árú terméket vagy szolgáltatást valakinek meg is kell majd venni, no, ki lesz az, tudod-e, nyájas olvasó?
Hát te leszel, és amikor olvasgatod a jövő évi inflációs előrejelzéseket, hát csak vihogsz, mint Julcsa a boglya aljában aratáskor.
Persze, csak akkor, ha nem vagy nyugdíjas, mert akkor stroke-közeli állapotba jutsz, mikor meghallod a 0,9% -os tervezett nyugdíjemelést.
Majd aztán persze év végére hozzáigazítják a nyugdíjemelés mértékét a tényleges inflációhoz, végtére is választási év következik, ilyenkor illik a birkát etetni, aztán majd négy évig lehet ismét nyírni...
Hogy egy nyugdíjasnál másként jelenik meg az infláció, mint egy labdarúgó-klubban?
Kit érdekel, örülj, hogy élsz és kussolj, edd a csirke-farhátadat és gondolj a Magasztos Püspökfalatra, melyet nyelvével illetni minden magyar ember szent kötelessége...


A béreknek az a természetük, hogy hierarchiába rendeződnek, ha a takarítónőt minimálbéren foglalkoztatják, akkor a brigádvezetőjüknek valamivel többet kell adni, tehát ha emeled a minimálbéres foglalkoztatott bérét, emelned kell az egy bérkategóriával felette álló bérét is, máskülönben durcás lesz, és ha nagyon durcás, eltöri a méregdrága alkatrészt, kockára vágja a rúd téliszalámit és lehúzza a vécén - az alkalmazott ugyanis fizetett ellenség, vér és bosszúszomjas Terminátor, melyről ezidáig még nem derült ki, hogy mikor okoz több kárt - ha van, vagy ha hiányzik.
Mindenesetre a béremelések szinte mindig cirkuszokkal járnak, és mi lesz itt még, ha egyszer megalakul egy szakszervezet!
Szóval, foglaljuk össze:
Jól jár a minimálbéres munkavállaló - a kényszermunkás nem jár sehogy, de hát vele nem is kell törődni, ő a társadalom hulladéka, azért takaríttatják vele az árkot, amiért a nácik ásatták a tömegsírokat - legyen hova belerugdalni őket.
Jól jár az állam, mert veled fizetteti ki nagylelkűsége árát, meg még egy picit.
Jól jár a nyugdíjas... - ja ő nem jár jól, és te sem jársz jól, még aktív olvasóm, de ha jobbra szavazol, majd büszkén mondhatod bolsilibsi szomszédodnak, hogy látod-e fatökű, milyen fejlődésen megy át ez az árvalányhajas kis ország most, hogy megfelelő kezekben van a gyeplő?!


Ma a Vezér elkezdte fejtegetni, hogy az Unión kívül is van élet.
Extra Hungariam non est vita, si estvita, non est ita - jut eszébe a franciás műveltségű embernek a régi igazság.
Lehet, ez az Unióra is igaz.
De hát ne találgassunk, majd megtapasztaljuk.


Hűvös idők jönnek...

:O)))