ANYÁK NAPJA

Anya az, aki akkor is aggódik gyermekéért, ha az már megette kenyere javát.
Aki akkor is aggódik érte, ha annak kisiklott az élete.
Aki akkor is szereti, ha ő egy szemernyi szeretetet sem kap.
Aki odaadja neki az utolsó filléreit, ha úgy látja, szükséget szenved.
Aki gyermeke mellé áll élete minden válságában, akkor is, ha tudja, hogy csak magát okolhatja.
Aki nem tud annyira öreg, vagy fáradt lenni, hogy ne segítene, ha szükség van rá.
Aki talán még halála után is megbocsájt, ha gyermeke megbántotta.
Aki fáradhatatlanul hordja hátán azt a puttonyt, melyet gyermeke születésével vett a hátára.
Aki büszke a legapróbb sikerre is, ami ha nincs, hát hazudik neki.
Aki takargatja gyermeke hibáit, jellemének torzulásait, bűneit, gyengeségeit.
Aki akkor is várja, ha sohasem jön.


Mert anya.
Minden nap meg kellene köszönni neki százszor, de természetesnek vesszük.
Ez a mai nap egy olyan alkalom, mikor ezen kicsit változtathatunk.
Köszönjük!


Kívánjunk hát sok boldogságot minden anyának, nevelőanyának, kismamáknak, nagyanyáknak, dédanyáknak ükanyáknak Anyák Napján!


:O)))

MÁJUS 1. - EGY GONDDAL KEVESEBB

Éljen május elseje, a magyar és a nemzetközi munkásosztály nagy seregszemléje!
Tulajdonképpen az idei ünnep a legőszintébb hosszú évek óta.
A vírus elintézte, hogy a jobboldal harcosai félretehessék aggodalmaikat, hátha a szocializmus temetőjének kapuján a "FELTÁMADUNK!"  feliratból a harmadik betű után csak véletlenül maradt ki a felkiáltójel, míg a magukat baloldaliaknak tartó pártoknak nevezett katyvaszok megszabadultak az átkos kor örököseitől elvárható viselkedés felelősségtől.
Harminc éve gyilkolják ezt az ünnepet a mára őrgróffá átlényegült hülye prolik tevékeny és lelkes részvételével.
Eleinte az volt a sláger, hogy a felvonulásokra kihajtották a népet, mint a barmokat, feledve a sör és virsli okozta mámoros napokat, később megpróbálták vurstlivá silányítani az ünnepet.
Lett csepűrágó, lett kardnyelő, tűzevő, panoptikum szakállas nővel, Schmittmáriával, minden lett, csak nehogy valamelyik idióta melósnak eszébe jusson az osztályharc, vagy a munkabére, de ez a veszély nem fenyegetett senkit, a munkásosztály már évtizedekkel ezelőtt tökönszúrta magát.
Soha el nem hittem volna, de a máig tartó harminc éves kísérlet bebizonyította, hogy ha elég sokszor mondanak el egy hazugságot, akkor egy idő után a nép azt fogadja el igazságnak.
Így aztán ma már mindenki az "átkos negyven évet" tartja diktatúrának, míg a mai rémálmot demokráciának, melyben roppant nagyra becsüli, ha a tőle lopott pénzből odalöknek neki valami kis alamizsnát.


Baloldal ma csak névleg van, ebben az országban mára megszűnt a nincstelenek érdekképviselete, mindenki a vírustól retteg és maszkokat követel.
Jóllehet, ha a szemellenzőjüket a szájuk elé húznák, többre mennének vele, mint az otthon barkácsolt maszkokkal, amilyet Vezérünk is varrt magának valamelyik éjjel, két nemzetmentés között, sajátkezűleg - saját szíves közlése szerint.
Te meg elérzékenyülten hallgatod a Kormányzati Elmegyógyintézet előre kiporciózott hülyeségeit a tegnapi elhullottakról, meg a győzelmi jelentéseket, melyek szerint kormányfőnk akkorát vert a vírusgörbe fejére, hogy az bánatában lelapult.
Igaz, mi nem visszük túlzásba a lakosság tesztelését, így aztán éppen annyira laposodik, amennyire az a víruselhárító jelmezbe öltözött Vezér politikai érdekeinek megfelel.
De egy biztos: Budapesten ma senki sem tart felvonulást, ha mégis kedve támadna valakinek, hát azonnal kirendelnék a katonai demonstráció-parancsnokot - az idős-otthonokban már alakiznak a járókeretesek.
Ha van is esetleg probléma a munka nélkül maradt tömegekkel, az csak átmeneti, a Megváltó három hónap türelmet kért, addigra mindenkinek lesz munkája.
Igaz, a magyar lakosság kétharmada egy havi fizetést se tud nélkülözni, de annál jobb: egy hónap intenzív fogyókúra, egy hónap agonizálás, saját macskák és kutyák pörköltté lényegítése után a harmadik hónap rámegy a temetésekre - az utolsó húzza magára a szemfedőt...


A szakszervezetek sajnálkoznak, mert nem fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, mintha ha fordulhatnának, sokat jelentene.
A szakszervezetek ha nem tudják hova fordulhatnak, hát forduljanak fel.
Az ellenzéki pártok továbbra is ott bohóckodnak a Parlamentben, elviselik Kövér pofátlankodásait - most legalább nem kell törni a fejüket, hogy prominenseik hogyan tagadják meg saját múltjukat a munkásosztály ünneplése alkalmából.
Igaz, a munkásosztály éppen el van foglalva azzal, hogy szenteltvízzel hintse meg Orbán lába nyomát, de ezek még enyhe tünetek, aki súlyosabbakkal rendelkezik, az már államtitkár valahol.
Érdekes ez az egész, - kormányzati körökben mennyi az elmekórtani eset, és milyen büszkék a tüneteikre...
Szóval, ünnepeljük a napot csendes derűvel, várjuk türelmesen a járvány végét, - azért ne álljunk addig féllábon, és ne felejtsünk el levegőt venni se - eljön az hamarosan.
A korlátozások is megszűnnek apránként, eleinte csak Budapest kivételével az ország egész területén, szabadtéren, aztán itt is dolgozhatnak a baráti kezekben levő hotelok, egészen addig, ameddig már csak egyedül Karácsony Gergely számára lesz érvényben szigorított karantén, neki speciális szájmaszkban (csak kifelé engedi át a levegőt...) kell üldögélnie egy bringa alulról százas szögekkel kivert nyergében, ha mocorogna, majd a bringaparancsnok rendet tesz: Ne ficeregjen b@ssza+, mert mindjárt be akarja venni a kígyómérget, amilyen renitens!


Azért bízzunk benne, egyszer lesz még normális május elseje!
A munkás is beletörődik, hogy nem hercegnek született, a szakszervezetek is rájönnek, hogy mi a dolguk, lesz talán előbb-utóbb egy baloldali párt is, és nem kell azon tipródnunk, hogy annak prominense most vajon kritizálta, vagy  benyalt csontig a diktátorocskánknak, hiszen ő már régen rács mögött ül, a parkettás börtön meg kényelmes, hiszen a rabok mióta ő is bekerült, már egymást ölik szorgalmasan.
Mosolyogjunk, hiszen volt idő, amikor ez a nap a jókedvről és magunkról szólt, és lesz is még ilyen idő.
Türelem, semmi nem tart örökké!


:O)))

HOGYAN TOVÁBB...

Most, hogy Nagyurunk parancsot adott a vírusnak a május harmadikai tetőzésre, a bátrabbakban azonnal felmerülhet a kérdés: hogyan tovább?
Jó, negyedikén érettségi, még két kikötő vissza nem térítendő állami támogatásból Lőrinc barátnak a Balatonon, esetleg egy mesterséges sziget kaszinóval a tómederben, idáig tiszta.
Csak ez a pármillió szerencsétlen még itt van, a kórházkiürítés pedig annyira kisipari, Himmler csalódottan csóválná a fejét...
Az nyilvánvaló, hogy nem lehet belelépni kétszer ugyanabba a folyóba, így aztán kiesnek a migráncsok, a cigányok, a rabok, a tányérsapka-vírus.
A zsidók pedig határeset, lévén, hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy ők többször felhasználható elemei a népriogatásnak, némi kis átdizájnolás után újra és újra felhasználhatók.
Legfeljebb új nevet kapnak - legyen ez mondjuk "háttérhatalom", továbbá új vádakkal kell ellátni őket (pl. nem elisszák a drága magyar édesvizet, hanem eleszik a marhapörköltet nokedlival, a vérvád helyett lehetne esetleg a mangalicák megmérgezésével vádolni őket...) - így aztán az értelmes magyarember életének új célt lehet adni - magas költséghatékonysággal. 

Olvasom az optimista jövendölést, hogy a válság után felvirágzik nemzetünk, a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, minden éhenhalni készülő kisgyereket Mercedessel visznek megenni az iskolai alamizsna-ebédet - szóval mi leszünk Ázsi Európa legboldogabb nemzete!

Komolyra fordítva a szót, milyen állapotban kezdjük majd az új korszakot?

Nincs sok okunk az örömre.
A nemzet megosztott, a gyűlölködés és az intolerancia mára a társadalom jellemző magatartásává vált, az emberek türelmetlenek, egyre agresszívabb a viselkedésük, a problémák megoldásának módja egyre inkább a fizikai erőszak.
A társadalom egyre kevésbé gondoskodik gyermekeiről és az idősekről, újból megjelent a gyermekéhezés és idős emberek halnak meg fűtetlen lakásaikban telente.
Márpedig egy társadalmat az jellemez leghitelesebben, ahogy a gyerekekkel. öregekkel. betegekkel  elesettekkel bánik - hát büszkék éppen nem lehetünk.
Gyakorlatilag sikerült felszámolni a társadalmi szolidaritást, a különféle kollektívákat.
A társadalom atomjaira esett szét és mindenki - tisztelet a kivételnek -  csak a saját érdekében csíp, rúg, harap - kaparj kurta, neked is jut - vagy nem.
Az önző szemlélet remekül megfelel a társadalom fosztogatóinak.
Az emberek jelentős része úgy gondolkodik, hogy ameddig az ő személyes túlélési stratégiája működik, addig azzal se törődik, ha lelopják a fejéről a hajat, ha a neki szánt pénzből a miniszterelnök lánya tizenkétmilliós karórát hord.
Ha jut számára csirkefarhát, akkor minden rendben van.
Azt is rendben levőnek találja, hogy ma már mindenről az ő feje felett, megkérdezése nélkül döntenek, rezignáltan állapítja meg, hogy neki már nem lesz nyugdíja, emellett lelkesen és ostobán azt hajtogatja, hogy őt nem érdekli a politika.
Láthatólag nem érti, hogy a politika az maga a közélet, és hogy az ő személye sorsa milyen lesz, az a közélet minőségétől függ - képviseli-e valaki az ő érdekeit is az ország vezetésében.

Na, most érdekes helyzet alakul ki, hiszen még egy-két hónap, és egyre több és több ember veszíti el a jövedelmét, és miután tartalékai nincsenek, eljön az a pont, mikor komoly tömegeknek nem jut pénze nemhogy villanyszámlára, de a napi betevőre sem.
A hatalom álláspontja az, hogy a társadalom munkaalapú, aki nem dolgozik, az ne is egyék, csak az a baj, hogy itt munkahelyek szűnnek meg, és egyáltalán nem biztos, hogy helyettük új munkahelyek fognak születni, és ha mégis, akkor azok a gazdaság szürke és fekete zónájának szereplői lesznek.
Komoly gond lesz ez, mert akinek enni kell adnia a kölykének, azt hiába biztatja majd imádkozásra a miniszternek kinevezett leépült elmebeteg, annak hiába bizonygatja a kuszaszemű idióta, hogy milyen jól él, sőt, még a Nemzet Félesze is hiába mondja majd, hogy jönnek a biciklisták megtámadni az országot - az éhség felülírja a félelmet és a lojalitást is.
Főleg, ha közben valami csoda folytán a gyárilag nehéz felfogású magyarember rájön, hogy a vissza nem térítendő támogatások is munka nélkül szerzett jövedelmek, a viakolorra váltott gigantikus pénzek pedig olyanok, mint amit a szélbe szórtak.
Haszna számára szinte semmi, legfeljebb örülhet a NER-lovagok gyarapodásának.

A társadalmi feszültségeket kezelni kell, a halottakat össze kell szedni, és valamiféle megélhetést kell adni a tömegeknek,  ami nem lesz egyszerű, különösen, ha a külföldön dolgozók egy része mazochizmusból, kalandvágyból vagy kényszerből hazatér.

A gazdaság nálunk nem arról nevezetes, hogy diverzifikált lenne, van az autóipar, meg van az autóipar, aztán itt van még ugye az autóipar is.
Egy autóipari válság egy perc alatt nyomorba tudja taszítani Magyarországot, amit a mezőgazdaságunk dicsőséges lezüllesztése után nemigen tud kompenzálni semmi.
A magyar szakemberek java külföldön él, a vállalkozó szellemű fiatalok jelentős része is, itthon meg maradtak azok, akik Parragh kedvencei: az összeszerelőüzemek betanított munkásai.
Innováció gyakorlatilag nincs, tőke csak Orbán kezében van, de annak java is már - vélhetőleg - külföldön, valamelyik adóparadicsomban vagy keleti kiskirályságban fial a Nemzet Hörcsögének.
Hogy aztán a multinacionális cégek látnak-e jó befektetési lehetőséget az országban? Ki tudja.
Mindenesetre a tőkehiány miatt tönkrement, de életképes vállalkozásoknak lesz új gazdájuk, olyan, akinek lesz pénze felvásárolni ezeket erősen csökkentett áron, melyeket jelenlegi gazdájuk el akar majd adni - mindenáron.
Egy elöregedő társadalom folytat majd életbenmaradásáért küzdelmet, miközben gátlástalanul fosztogatják, elinflálva utolsó forintjait is.
A nyugdíjas csodálkozva lesi majd, hogy szeretett Viktorja nemigen törődik azzal, hogy napról-napra rosszabbul él, hogy retteg a téltől, a hidegtől, hogy a nyugdíja elveszíti az értékét, hogy a társadalmat a vírus kapcsán ellene hergelték, mondván, hogy ő az oka a társadalom megbénulásának, jóllehet ő nem ok, hanem áldozat.

A helyzet azt kívánná, hogy felkészült egészségüggyel próbáljuk enyhíteni a folyamatok következményeit, de a magyar egészségügy mai állapotában egyre alkalmatlanabb arra, hogy megfeleljen az aktuális kihívásoknak.
Persze a kormányzat megpróbálhatja megtanítani bokacsattogtatásra az egészségügy szereplőit, megpróbálhatja visszahozni az idősebb orvosokat a pályára, de nem biztos, hogy sikerülni fog.
A Fidesz tíz éven keresztül arra játszott, hogy az állami egészségügyet ellehetetlenítse, és a fizetőképes keresletet átirányítsa a magánszférába, ahol már az ő embereik vannak pozícióban, azt ő embereik üzemeltetik magánszférában a képalkotó eljárások jelentős részét, a kezükben van a laboratóriumok nem elhanyagolható hányada, és egyre inkább haladunk az állami ellátás szűkítése felé.
Ez azért is várható, mert az alapellátás orvosai, a háziorvosok, gyermekorvosok többsége kiöregszik, és már harminc éve nem tudni, hogy az egészségügyi ellátást milyen modell szerint kívánja megoldani a társadalom.
Az nyilvánvaló, hogy nincs szükség a jelenlegi ágyszámra, kevesebben is el lehetne látni a betegeket, persze ehhez a korrekt szakmai protokollokon túl megfelelő felszereltségre és az állami ellátásban dolgozó orvosok, egészségügyi dolgozók magánszférának megfelelő bérezésére lenne szükség.
Emellett magas szintű szociális ellátással kellene ennek párosulni, merthogy az egészségügy és a szociális ellátás egymás nélkül nem létezhet.
Utoljára errefelé erről a szféráról Molnár Lajosnak volt használható és a társadalmi igazságosságnak valamilyen mértékben megfelelő víziója, ki is nyírta szegényt a Fidesz és az orvosbárók gyümölcsöző együttműködése, mely a mai napig tart...

Ki tudja, mit hoz a holnap külpolitikailag?
Az biztosnak látszik, hogy Orbán ki akarja csavarni az utolsó petákot is az Unióból, mielőtt kivezetné az országot Kelet felé miközben mindent megtesz azért, nehogy az Unió  hatékony lehessen.
Hogy hová vezet ez a mentalitás, az rajtunk is múlik, mindenesetre a félelem - és így a vírustól való félelem is a bezárkózásra serkenti az államokat.
A történet másik oldala viszont a globalizáció, mely megmutatja, hogy együttműködés nélkül senki sem versenyképes a világpiacon.
Persze ez ellentétes a diktátorok érdekeivel, akik úgy vannak ezzel, mint amikor Arisztid megtanulta, mi az a szülési fájdalom, majd a folyamat végén boldogan csókolgatta a világra hozott sárgabarackot, mondván: kicsi is vagy, sz@ros is vagy, de az enyém vagy!
Orbán megmutatta, hogy valódi munka és teljesítmény nélkül is be lehet kerülni a dollár-milliárdosok klubjába, már persze, ha az emberek egymás ellen uszítását nem tekintjük munkának, az ország végletes lezüllesztését nem tekintjük teljesítménynek.

Talán az egyetlen terület, ahol a vírus pozitív változást hozhat: az oktatás, mely ezer sebből vérzik, de legalább megmutatta, hogy nem tud ez a kormányzat annyira bornírt lenni, hogy a végtelenül kizsigerelt és tönkretett pedagógusok ne tudnák ezt valamelyest ellensúlyozni.
Ha végre a pedagógusok megtanulnának összefogni, nagy siker lenne...

Nehéz időszak vár az országra, az emberekre, remélhetőleg józanodást fog hozni, és eljön az az idő, mikor végre együtt tudunk nevetni a fidesz-hívő meteorológuson - egy normális országban...

:O)))

ENYÉM A VÁR, TIED A LEKVÁR

Régen a hadvezérek egy város elfoglalása után meghatározott ideig szabadrablást engedtek katonáiknak, akik ilyenkor bementek a lakásokba és elvették, ami megtetszett nekik, beleértve a házigazda lányának szüzességét is.
Ha valaki tiltakozni próbált, akkor annak első menetben megpocsékolták a feleségét is, ha még mindig vergődött, akkor őt is, és utána mindegyiküket kardélre hányták.
A Türk Tanács elődszervezetei ennél humánusabban jártak el, kihajtottak mindenkit a városfalak elé a mezőre, szétválogatták a népet nőkre és férfiakra, és a nőket kollektív akcióval erőszakolták meg, demokratikusan részt juttatva a jobb csajokból a sereg legutolsó lóápolójának is.
Demokraták voltak, ebből is látszik.
De elvették az elásott aranyat is, melynek rejtekhelyét a házigazdák előzékenyen elárulták, csak húzza már ki a türk vitéz a fenekükből a tőrt.
A történelem már meghaladta ezeket a durva időket, ma már a vesztes csata után is szabadrablást hirdet a hadak dagadt ura, megmutatva népének, hogy nem csak az apukája meg a tesója, de ő is győző...


Elképesztően magabiztos Orbán - ahogy elvette a Kartonpackot, az példaértékű.
Az volt ezidáig a mondás, hogy a kormányfő rendeleti úton csak a járvánnyal kapcsolatos döntéseket hoz, hát ez aztán igazán járvánnyal kapcsolatos döntés volt - utoljára ilyet a Pásztorok adtak elő a Múzeumkertben a nevezetes einstand alkalmából.
Mindjárt le is cserélte az egész vezetést, ettől a koronavírus sikítófrászt kapott és kardjába dőlt, az Állam pedig szép csendesen le tud zárni egy zűrzavaros ügyet, mely prominenseihez ezer szállal köthető, de így már semmi akadálya nem lesz annak, hogy néhány vitézkötés után Lőrinc barát vagyonát gyarapítsa az évi százmillió nyereséget hozó cég.
A történetben szerepel Kulcsár Attila, aki addig brókerkedett, mígcsak nyolc milliárd kárt nem sikerült összelapátolnia.
Ezért aztán bíróság elé kellett állnia, de a végén annyiszor enyhítették a vádat, hogy ha kicsit nem figyel oda, akkor a bírónak kellett volna börtönbe vonulnia.
Minden épeszű ember azt hihetné, hogy ezek után Kulcsár Attila valamelyik vidéki pizzériában a feketemosogató mellett állva teljesíti ki karrierjét, de lám, most is ott serénykedik a zavarosban. Merthogy ez a történet zavaros a javából, viszont előfordul benne Pintértől kezdve Rogán, Habony, Portik, a Questor, minden és mindenki, és hogy a fonál végét most ki tartja a kezében, az nem is kérdéses.
Ez a sok rohadt bűnöző testesíti meg ma Magyarországot, a nép meg csak bámul és a nyálát csorgatja - de jó, hogy jövőre lesz egy plusz heti nyugdíj, vehetünk rajta tíz deka csirkemájat, ha addig nem megy feljebb az ára...


Közben létrejött a magyar Shenzhen Gödön.
A magyar különleges gazdasági övezet arról nevezetes, hogy a településtől sikeresen elvették azt a jogot, hogy saját tulajdonával rendelkezzen, az ott folytatott tevékenységből befolyó adó ezek után a megyei önkormányzatot illeti, mely ezidáig jellegét tekintve olyan volt, mint pin@n a szőr.
Ezek után is olyan lesz, de legalább lehet majd akár hetente is daueroltatni.
Persze lehet belőle fizetni a saját kádereket is, továbbá lehet a választásokra ebből a pénzből plakátokat nyomtatni, el lehet dugni a helyi lakosok elől a kényes problémákat - semmi közük nem lesz semmihez.
És lehet majd építtetni ezt-azt a saját vállalkozóinkkal, még három lehajtót a gyár mellé, egy vasútvonalat, meg hintalógyárat - az se volt a Vezérnek gyerekkorában,de most majd jó lesz modellnek a lovasszobrához.
Igaz, amikor az önkormányzatokat - mint juhász a kisbárányt - Orbán egy ügyes harapással kiherélte, senki nem méltatlankodott, most meg már méltatlankodhatnak, törvényekkel és manapság kormányrendeletekkel vannak körülbástyázva a rablások.
A  csüngőhasú azt hiszi, hogy amire törvényt hozat seggnyalóival, az azonnal jogszerű is.
Nagyon remélem, lesz még Magyarországon jogász, aki megtanítja neki azt, amit elfelejtett hajdan jogi tanulmányai alatt megtanulni.



Megmentőnk ma az ajkai kórházban tudatta a koronavírussal, hogy május 3.-án délben 12.30-kor kell tetőznie, továbbá senkit sem hagynak az út szélén, mindenki nyugodjon meg.
Esetleg nyugodjon békében.
A koronavírus a mai katonás szokásoknak megfelelően "értettem!" kiáltással válaszolt.
Erről esetleg írhatnék még ezt-azt, de felettébb óvatosnak kell lenni, beszélni csak szájmaszkban célszerű, írni meg még úgy sem, a közösségi médiában megjelenő írásokat a Nagy Testvér (anyádé!) figyeli.
Jön a hideg, de nekünk nem árthat, a vírusnak meg egyenesen használ.
Igyunk rá pálinkát!


:O)))

ENDLÖSUNG

Nem meglepő, hogy már megint a legelesettebbek kontójára próbál politikai hasznot bezsebelni a Nemzet Megrontója, most éppen a krónikus betegeket használja fel erre a célra.
A kórházak kiürítésének ötlete abszurd, mellesleg undorító húzása a kormányzatnak, hiszen elesett, kiszolgáltatott emberekről van szó, akiket úgy adnak haza, hogy senkinek nincs fogalma arról,. hogy a szakszerű ellátás híján miként tudnak életben maradni.
A koronavírusról azt lehet tudni, hogy a legyengült immunrendszerű embereket támadja, és ki rendelkezik gyengébb immunrendszerrel az idős embereknél, akiket esetleg már hosszabb ideje a kórházak krónikus osztályain ápolnak?
A boltba nem engedik be az idős embereket, csak meghatározott idősávban, de a kórházból úgy teszik ki őket, mintha egyenesen szanatóriumba kerülnének, ahol megfelelő felszereléssel ellátott, jólképzett egészségügyi személyzet gondoskodna további sorsukról.
A valóság ezzel szemben az, hogy mehetnek a józsefvárosi, komfortnélküli szoba-konyhába (wc a folyosó végén...), ahol majd Jóska munkába indulás előtt kedvesen biztatja őket: aztán iparkodjunk életben maradni Papa, a frigóban talál maradék töklevest, idehúztam az ágy mellé.
De ez az élethelyzet elképzelhető akár Alsómocsoládon is, ahol a hidegebb napokra Juliska az intenzív mozgást tudja ajánlani Sári néninek, aki a kezét se képes már felemelni, viszont napjában kétszer ő is becsinál.
Ők azok, akiket korunk Mengeléje lovaglópálcájával hazafelé irányított, megspórolva még elpusztításuk költségeit is.
Nem ellenkeznek, hiszen az ő érdekérvényesítő-képességük valamennyiünk közül a leggyengébb.
Beletörődve sorsukba hallgatnak, és hallgatnak hozzátartozóik is, akiknek fogalmuk sincs, mit tehetnének egy ilyen helyzetben - sok közülük maga is súlyos megélhetési problémákkal küzd.
Hát nem egyszerűbb velük erősködni, mint kiüríteni Lőrinc barát, vagy Rasi egy-két szállodáját, esetleg megnyitni régebben bezárt kórházakat?
Hulljon a férgese, a nyugdíjrendszer úgyis az összeomlás határán áll, az egészségügy romokban, ha a kormányzatnak szerencséje van, az ilyen élhetetleneknek még a leszármazottait is megritkítja a vírus - fele munka-dupla siker, ugyebár...

Mindemellett a külügyminiszter a határontúli magyarok között gyűjti a szavazókat, viszi nekik a maszkot, a felszerelést, hálára kötelezve a szomszédos országok kormányait, kiknek kötelessége lenne ezt saját állampolgáraik számára biztosítani - nemzetiségre való tekintet nélkül.
Nem csoda, hogy olyan hírek járnak a közösségi portálokon, hogy Erdélyből és Kárpátaljáról ideszállított fertőzöttekkel akarják feltölteni a kiürített kórtermeket, merthogy a nép a migránsok szapulása kapcsán megjegyezte, hogy mi a leghatékonyabb vádaskodás - az ismeretlenre és a félelemre kell építeni, ellenség meg kell a magyarnak, még ha magyar is az az ellenség.
Merthogy azt is megtapasztalja, hogy a határontúli magyar kedvesebb a kormányzatnak, mint a határokon belül élő - majd megmutatjuk mi, hogy elhatalmasodunk a szomszéd államokon, ha a fene fenét eszik, akkor is.
Közben a hazai egészségügy és a lakosság a hiánnyal küszködik, emellett emberek százezreit fenyegeti a gazdasági ellehetetlenülés, a nyomor - de nekik ezidáig nemigen jutott egy árva peták sem.
Nem is fog, ameddig ez a banda mindent haza akar vinni - minap, a járvány tombolása idején kétmilliárdot például balatoni kikötők fejlesztésének nevezett posványosítási programra.
Sőt, ha valaki felveti, hogy emelni illene legalább a családi pótlékot, akkor felháborodnak az illetékesek, hogy ez aztán végképp tönkretenné a közerkölcsöket, hiszen a most lapátra tett dolgozók könnyedén találhatnak munkahelyet, mint a kormány ezt tudja - mi meg másként tudjuk.
A kormányfői roadshow a látszattevékenység és a fontoskodás iskolapéldája, hiszen ez az ember gyakorlatilag semmihez sem ért, egyetlen szakvizsgája sincs, saját állítása szerint is csak a miniszterelnökséghez ért - erre cseszünk mi rá folyamatosan.
Beszól az ajtón: Ellenőrzés!
Ugyan, mit tud ő ellenőrizni? Legalább nyalná meg a kilincset, bizonyítva kormánya munkájának hatékonyságát, vagy esetleg azt ellenőrzi, megvan-e még a kórterem?
Míg oda nem ért, addig megvolt.
Nem biztos, ha elmegy onnan utána is meglesz.
A mai kormányzati munka lényege a ködösítésen túl a látványteremtés: csináljunk úgy, mintha csinálnánk valamit.
Kásler professzor töketlenkedéseinek, Müller Cecília ordító inkompetenciájának méltó megkoronázója a kormányfői ugribugri, miközben az országban a dolgok már a nevetségesség határait régen átlépték, kezdve ezzel a vicces kijárási tilalommal, a vírusgyanúval és az ominózus tünetekkel kórházban jelentkező ember mintavétel utáni hazaküldésével, hadd fertőzze meg az anyját, meg a gyermekét is.
Az OKJ vizsgák szüneteltetése mellett nevetséges az érettségi megtartása, az OKJ vizsgával ugyanis pénzt lehet keresni, míg az érettségi hiánya néhány hónapig még túlélhető - gondolom.


Ezt az egész bandát a járvány lecsengése után bíróság elé kell állítani, mert amit tesznek, az bűntett.
Az ellenzéknek pedig gyűjteni kell az adatokat, dokumentálni a bűnöket, és a járvány végén be kell nyújtani a számlát.
Következetesen és keményen, mert itt a mi öregjeinkről, gyermekeinkről, unokáinkról van szó.
Nem kellene erről megfeledkezni.


:O)))

VIRTUÁLIS LOCSOLÁS 2020

Zöld erdőben jártam
Orbán Viktort láttam
Ott szaladgált fehérben
Pénzeddel a zsebében
Fején csinos maszkja
Szent Jobbjával varrta!

Gyere szép lány,
Hogyha látlak
Elvesztem az eszemet,
Meglocsollak két méterről
Töröld meg a szemedet!

Szabad-e locsolni?

:O)))

MI LESZ VELED MAGYAREMBER?

Ezt a problémát nem lesz könnyű megoldani.
Egyre közelebb a perc, amikor a szegények utolsó tartalékai is elfogynak, és aki azt hiszi, hogy ez csak a cigányokra vonatkozik (dögöljenek éhen pereputtyostól, ugye...), az rettenetes nagyot téved.
Merthogy elfogynak a tartalékai Juliska néninek is a Práter utcából, meg Sanyi bácsinak is a Kiss János altábornagy utcából, a nyugdíjat megzabálja az infláció, a gyerekeik is vergődnek, mert a munkahelyük bezárt, a tetejében Ede is hazajött osztrákból, merthogy az ottani munkahelyek is megszűntek.
Mikor újraindul a gazdaság ott, addigra itt még csak néz ki a nép a fejéből, tanácstalanul.
A kuszaszemű zseni természetesen megoldja majd a gondot, beindulnak a nyomdagépek, csak úgy köpik kifelé a forintot, fékje ennek semmi, ezért jó, hogy nem vezettük be az eurót.
Persze a kisember megfizeti majd ennek az árát az elszaladó inflációban, és piacra kerül sok értékes dolog, lakások, műtárgyak, ékszerek, meg minden, amire kereslet támad, mert enni kell, és nem minden tél kegyes, a klímaváltozás nem túl szilárd alapja a tüzelővásárlási terveknek.
No bumm, hát majd nem százan fagynak meg, hanem ezerkétszázan, miért nem hunytak el csendesen a vírus segítségével?
A nép persze enni akar, darabideig el is lehet trükközni azzal, hogy Nagyurunk személyesen osztja a krumplit szemenként, de ha nem bírja a tempót, akkor jöhetnek mindenféle Soros-ügynökök által előidézett zavargások, megugrik a bűncselekmények száma, Mari néni tyúkjait bunkerben nevelgetheti, ha van mivel etetni őket, a városi népek meg megeszik a macskát.
Merthogy jöhet itt még aszály, muszáj és viszály - de jöhet árvíz és jégverés is, a természet találékony.
Ha csak a fele jön be egyszerre, akkor is tragédiája lesz ez a szétzilált, lezüllesztett magyar társadalomnak, melynek nagy részéből már kihalt a szolidaritás, ma már többnyire magának kapar a magyar.


Jó de hát itt vannak az erőszakszervezetek, majd azok fenntartják a rendet, gondolhatja a Nemzet Félesze, gyorsan oda is lök félmilliócskát nekik fejenként, bruttóban persze, ami nettóban úgy háromszázötvenezer lesz.
Ha azt a felvirágoztatott leosztja éves jövedelemre, akkor úgy harmincezret kapott pluszban havonta, ezért köpeti le magát, ezért teszi ki magát adott esetben a kockaköveknek - a hülyének is megéri.
Különösen, hogy a háromnegyedét elviszi az infláció, melyet a találékony statisztikák remekül kozmetikáznak, de a kofa a piacon magas ívben tesz a Statisztikai Hivatalra.
Nyugaton már pedzegetik, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, amikor a honi helyzetet még talán meg lehet úszni egy véres forradalom nélkül, ami maga lenne a tragédia, merthogy a humánumnak nyoma se lenne, ellenben az éhes felkelők elkezdenék keresni az ellenséget, és hamar meg is találnák, hiszen harminc éve ezzel tömik a fejüket, melyben meglehetősen sok üres tér adott erre alkalmat.
Migráns híján maradnak a cigányok és a zsidók, de utóbbiakkal vigyázni kell mostanság, merthogy a légi utántöltés lehetősége erősen korlátozza a szép álmok valóraváltását, míg a cigányokkal ilyen gond nincs, India egyelőre el van foglalva saját gondjaival.
De az biztos, hogy egy ilyen helyzetben radikalizálódni fog minden társadalmi csoport, és az Isten mentese meg Magyarországot attól, hogy itt a milliónyi roma megszervezze saját fegyveres védelmét, merthogy ha még nem robbantgattak itt, hát akkor majd robbantgatnának.
Már így is a vége felé tarthat a türelmük, és van olyan pont, mikor az éhség és az elkeseredés felülírja a félelmet, olyankor pedig nem szoktak észérvekre hagyatkozni.
De az is lehet, hogy a nép végre felismeri, hogy kik lopták meg, kik züllesztették le a társadalmat, kik gyarapodnak a szegények rovására, kik uszítják egymás ellen a társadalom tagjait - mostanában épp a fiatalokat az idősek ellen -, és feldíszítik velük a körúti fákat.
Természetesen ez nem éri felkészületlenül az elitet, ötvenhatban sem találták itthon Rákosit, Gerő sem vitézkedett, a Köztársaság téren is a TEK az ÁVH katonáit lőtték halomra.


Hogy aztán a jövőben mi fog történni, az ma még rejtély, a legrosszabb változat szerint az argentin modell jön be: ezek a trágyakukacok valamilyen módon megőrzik hatalmukat, Orbán kimászik a földalatti patkányfészkéből, melyet Felcsúton építget, (a Budai Vár alatti barlangrendszer sem rossz...),  aztán sz@rér-húgyér felvásárolják a maradék országot is, közben visszamegyünk a mostani százon túl még száz évet, kezdhetünk harcolni a jobbágyfelszabadításért.
Aki megmossa a lábát a Balatonban, annak levágják térdből, aki nyulat fog az erdőben, azt lelövik, hadd tanulja meg ez az ostoba nép, hogy hol lakik a Jóisten!
Mindenki élni szeretne, ha lehet, akkor elfogadható színvonalon, szeretné, ha a gyereke egy hangyányival jobban élne, mint neki sikerült, szeretne nyugodtan enni-inni, elsörözgetni a haverokkal, kicsit pletyizni a szomszédasszonnyal, nyaralni két hetet valahol - nem emberfeletti követelmények ezek, mindössze némi belátást kellene tanúsítani a javak elosztásánál, meg az "elitnek" némi önmérsékletet, de aki elolvassa, melyik ágazatok kerülnek támogatásra a termelés újraszervezése során, az le kell számoljon illúzióival.
Hát, majd meglátjuk, legfőképpen akkor, mikor a Fidesz törzs-szavazóit is eléri Legmagasztosabb Oszlopszentjük tevékenységének eredménye.
Mert a hit szép dolog, de nem tölti meg a hasat - kivéve, ha az ember pap.
Na, majd ők elmagyarázzák, hogy miért kell épp oly türelmesen várni a túlvilági jólétre, mint a tizenharmadik havi nyugdíj visszaállításának egy heti részletére - februárig -, addig meg a hívek is morzsolják a rózsafüzért szorgalmasan és próbálkozzanak fényevéssel - előbb utóbb úgyis az örök világosság fényeskedik nekik...


Akik ma azt érzik, hogy a mai helyzethez vezető döntésekben tét nélkül vettek részt, remélhetőleg csalódni fognak, mert ezt a helyzetet ma már csak radikálisan lehet rendezni.
Nem kell az életükre törni, csak el kell tőlük venni a lopott holmit - kamatostól, az jobban fájna nekik, mint ha vernék őket. 
Persze ehhez tökös politikusok kellenének, akik lehetnének akár nők is.
Nők, - nem a most divatos csatakancák...
Aggódjunk és reménykedjünk, - végtére is minden rosszban van valami jó is - a válság akár jó irányú változást is hozhat.


Meglátjuk.


:O)))

AZ ÓVODAPARANCSNOK

Igenis, Óvodaparancsnok úr!
Fel fogjuk térképezni a hadrendbe állított és tartalékbilik lokációját - Annamira ne próbáld beledugni a bilibe az alezredes bácsi ünneplő sapkáját! Kicsi az a bilike egy ekkora darab sapkának!
Igen, alezredes úr, megtisztítjuk a megközelítési útvonalakat, Rómeó ne pisilj a parancsnok úr nadrágszárára - elnézést alezredes úr, már majdnem szobatiszta!
Igenis, már intézkedtem a leltár elkészítése ügyében, hat gumimackó és tizenegy labda van!
Nem, amit néz az nem labda, csak kicsit erős vagyok mellben, ha nem lenne a férjem egy vadállat, akkor személyesen is ellenőrizhetné!
Természetesen, alezredes úr!
Már két éve, mióta véget ért a járvány tanítjuk a középső csoportnak a központilag elrendelt hazafias dalokat, az "Orbán Viktor katonája vagyok" már szinte hibátlanul megy!
Igenis, parancsnok úr, az arcvédő maszkokat a továbbiakban nem használjuk fel a rajztanításhoz, a gumibélyegzővel rányomjuk az "Emlék a hajdani koronavírus idejéből!" feliratot és a szülőknek áruljuk - természetesen a maszk innentől kezdve szigorú számadású okmánynak számít!
Természetesen alezredes úr, a kicsik már ismerik a mondókát: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!
Maga Tihamér atya korrepetálta őket, attól ilyen ügyesek!
Nem, nem, parancsnok úr, Miniszterelnök úr képét nem szarták még le a legyek, nem is mernének ilyen felségsértésre vetemedni!
Priscilla, húzd ki  az ujjacskádat Dzsenifer popsijából, - a másikat is!
Hogy a pisztolyt a derekamon a másik oldalon kell viselni?
Természetesen azonnal korrigálom a hibát, szeretek kifogástalanul kinézni!

:O)))