Úgy érzem, olyan vagyok, mint a rabbi, amelyik ezt hajtogatta, majd amikor a másik rabbi felajánlotta, hogy megmagyarázza amit nem ért, akkor azt válaszolta: megmagyarázni én is tudom, de nem értem, nem értem...
Itt van ez a Gattyán-ügy is például.
Megnéztem a videóját, hát ha van vonzóbb jövőkép, akkor az már utópia, a szerzője hazudik vagy festi magát, de ez még megvalósíthatónak is tűnik.
Ennek errefelé, a társadalomépítési víziók között ritkaságértéke is van, és ha megvalósulna, akkor vélhetőleg megváltoztatná és élhetőbbé tenné ezt az országot.
Ez a tény persze magában hordozza a terv bukását is, mert nálunk ha valami jó, valami kedvező a többség számára, akkor biztosan jönnek a váteszek, akik bebizonyítják, hogy az elért eredmény nem ér semmit és rosszul élsz, továbbá rab vagy.
Debezzeg a szerencsés Keleten/Nyugaton tejben-vajban fürdik a kipcsák/venezuelai nép, számoljunk fel hát mindent, dobáljuk ki az évtizedek alatt felépített értékeket és örvendjünk együtt: Fázunk és éhezünk, átlőve oldalunk, de szabadok vagyunk!
Vagy kisnyúl...
Szóval nekem piszkosul tetszik Gattyán víziója a jövő Magyarországáról, sokkal jobban, mint Orbán víziója a jövő Magyar Királyságáról, melyben Semjén hátán fellovagolva, a kirittyentett Budai Várban székelve ül arany trónusán, ítélni eleveneket és holtakat.
Utóbbiaknál jelenleg hárminchármezernél tart, csak bele ne
Szóval értem én a dolgot addig, hogy a vállalkozó számára a pénz a fontos, és Orbán majd egymilliárdot adott Gattyán egy új cégének - ahogy Orbánt ismerem, ezzel a cég jelentős hányadát már meg is szerezte.
Amit nem értek az az, hogy Gattyán, aki ismeri a világot ne tudná, hogy egy diktátor pályafutása véges és a vég általában csúnya, tettestársai pedig általában a diktátor halotti máglyáján végzik.
Persze lehet, átmenetileg elveszítené az új céget, de ez ellen a pénzhegyen üldögélve fel lehetne venni a kesztyűt, a diktátor eltakarítása után meg át lehetne venni a Demokrata Lovagkeresztet a kardokkal és a tölgyfalombbal.
És nem értem az ellenzéket sem, melynek már régen le kellett volna tennie egy 106 egyéni képviselőjelölti aláírással ellátott nyilatkozatot arról, hogy bár továbbra sem kívánnak Gattyán alkalmazottai lenni, de az elképzeléseivel a digitális Magyarországról tudnak azonosulni, és képesek megvalósítása érdekében együttműködni.
Persze sok egyéb dolgot is meg kell oldani, és hát bizony van az úgy, hogy a legszebb elképzelésnél is fontosabb az éhezők azonnali élelemhez juttatása, hogy aztán - később - majd ehhez is segítséget tudjon adni a digitális társadalom.
Mert a jövő, mely tegnap még homályba veszett, már itt áll az ajtónkban.
Példaként szeretném felhozni az atomenergia felhasználásának helyzetét.
Utálom Orbánt, mint Harangláb a kukoricagölödint, mert szétverte az országot, de Paks új reaktoraira szükség lesz.
Egyszer már beleléptünk a csapdába Bős-Nagymarosnál, akkor felülírta a politika a józan észt, de mi tehetséges nép vagyunk, képesek vagyunk kétszer is ugyanabba a folyóba lépni.
Mari néninek fogalma sincs az atomenergiáról, de félni nagyon tud, és minél inkább nem ismer valamit, annál jobban fél tőle, ezért is tud szeretett Trógerünk hülyét csinálni belőle.
És ezért van az, hogy itt már minden hitéleti kérdés.
Át akarják operálni Zsoltit Zsófivá?
Hát persze, és az óvodában akarják erre rábeszélni a Soros által felbérelt ügynökök - óvónéninek álcázva!
Hogy minden társadalom öt százaléka homoszexuális, az senkit sem érdekel, és ha az vagy, de vállalod a bujkálást, akkor lehetsz leszbikus bátran, csak nehogy ránézéssel megfertőzd Jancsikát, akiről lehet, öt év múlva kiderül, hogy Juliska - mindenféle külső ráhatás nélkül.
És ambivalens a viszonyom az egyházakhoz is, mert amennyire tisztelem Ferenc pápát, annyira nem szeretem a katolicizmus magyarországi képviselőinek jó részét, mert álságosak, hitetlenek és lépten-nyomon meggyalázzák a krisztusi elveket.
LMBTQ-aktivistát még egyet se láttam gyermekek között sertepertélni, de a katolikus papok között jónéhány volt, aki pedofil hajlamokkal bírt, sajnos.
És a katolikus Egyház magyar szekciója szívesebben turkál helyi szépasszonyok lelki problémáiban és a házvezetőnőik bugyijában, minthogy a szegregátumokban, vagy a zsákfalvak magányos öregasszonyai között tenné a vallásalapító által elrendelt dolgát - inkább a vagyont és a hatalmi pozíciókat gyűjtögeti és politikai szerepre tör.
Tisztelet persze a kivételeknek, de a szentek életükben általában nagyon magányos emberek.
A Pápa érti ezt, én meg nem értem, hogy hogyan képes az Egyház beállni egy piti kis diktátorocska csicskásának?
És az embereknek azt a részét sem nagyon értem, akik helyeslik az állam és az egyház ismételt összefonódását, jóllehet értem az emberek vonzódását valamiféle lelki fogódzóhoz.
Na de hát nem az Egyház a lelki fogódzó, hanem a hit, mint ahogy a kommunista sem attól kommunista, hogy belép valamelyik magát kommunistának deklaráló pártba.
Természetesen nem is kell nekem mindent értenem, milyen is lenne az élet egy kis bizonytalanság nélkül, nem igaz?
A kételkedés a gondolkodás leánykori neve...
:O)))







