EGY ORSZÁG - KÉT KORMÁNNYAL

Az egyik a Rendes, a másik a Mihály, párban talán szántani is lehet majd velük...
Legalábbis ebben reménykedhet Orbán, aki felettébb unja már a melót, amit nem is csodálunk.
Itt lop immár évtizedek óta, mint a gép, és még mindig napi ügyekkel kell bíbelődnie - ilyen a világon sincs.
És akkor még ott vannak a királyi birtok bajai, a folyvást lebukó jószágkormányzó, a még lopni is tehetségtelen beosztottak, a külvilág kiszámíthatatlansága, meg egyes, a piaci légy szemtelenségével kötekedő ellenzéki politikusok.
És Gyurcsány, aki nem hajlandó összeroskadni, ott főzi a madártejet Kötcsén és pikirt megjegyzéseket tesz, ahelyett, hogy örülne, hogy még él.
Hiába, a királyság se fenékig királyság.
Böskének se lehet a királynősködés egy folyamatos méznyalogatás Angliában, de hol van az egy balkáni vajdaságban frissen megalapított dinasztia gondjaihoz képest - a kanyarban sincs!
És még mindig csak egy gyerek áll sajátlábon, holott annyian vannak, mint a csicsikomok, a hercig herceg meg máris szalajt, habár a nyelvét még képes a szájában tárolni.
A trónörökösnő éppen dinasztikus kötelezettségeinek tesz eleget, gondterhelt apja alig várja már, hogy legalább a turisztikai ágazatot átvegye.
Egy gonddal kevesebb lenne, mert így maholnap a városnéző buszok üzemeltetői egymás elgázolásával lesznek elfoglalva a turisták furikázása helyett.


Ez az egész olyan, mint amikor a csőtörésre szorított tenyérrel várja az ember a vízvezetékszerelőt, ha elengedem, elönt az ár és akár bele is fulladhatok.
És az emberi irigység, a telhetetlenség, hogy mindegyik derékig kotorna a pénzesládikóban, ilyen bizonytalan időkben, amikor minden megtörténhet, meg mindennek az ellenkezője is.
Kiben lehet megbízni manapság?
Megmondom az őszintét: senkiben!
Nem elég, hogy az ember egyiknek-másiknak a derekáig ér, de még ambíciózusak is, a trónt nézegetik és közben csorog a nyáluk, elképzelik magukat királynak, némelyik már azt hiszi, hogy önálló akarata is van, hát ilyenkor az ember megvillantja uralkodói képességeit: Divide & Impera, ketté kell vágni őket.


És a gondos uralkodó kettészedi a kormányt, lesz két kabinet az eddigi egy helyett - tulajdonképpen két kormány lesz - egyedülállót alkotva ezzel és már megint utat mutatva Európának.
Autóból is van ilyen a falusi körhintákon, ez is szép, nosztalgikus terv, mint a gyermekkori álom beteljesítése, a kisvasút.
De ez azért zseniális lesz.
A két féllábú futni nem fog tudni,  lépni is csak akkor, ha mindketten az uralkodói vállra támaszkodnak.
Vargával tulajdonképpen nincs baj, de ez a Rendes... - ezt jobb lett volna természetben is kettévágni, de akkor ki dolgozik?
Még a végén neki kellene, az meg a mai viszonyok között már elképzelhetetlen, hiszen a labdarúgás éppen elég feladatot ad.
Legszívesebben le is adná a kormányzás felelősségét, de retteg, hogy elfogy a szotyola, talán kellene kis EU-s pénzzel kitömni az ágazatot.
És hát a pénzosztást is bizalmi ember - de nem is ember, asszony - kezébe kell adni, aki már bizonyított Matolcsy mellett.
Emellett kell építeni egy szuperluxus sportcsarnokot is a szülőfalumnak a libalegelőn, "Felcsút az én Párizsom !" jeligére...
És, hát persze az országot is saját képére és hasonlatosságára kell formálni, de sikerülni fog!
A mű lassan épül, de Makovecz szelleme szorgalmasan kisért éjjelente.
Az országnak az ő stílusában kell felépülnie, a mester egyik alkotása éppen most nyert nemzetközi elismerést, mint a világ egyik legijesztőbb épülete - az újságírók Drakula nyári rezidenciájának nevezték.
Pedig szép épület, még punci is van a tornyán.


Egyre abszurdabb ez a világ, egyre félelmetesebb is, Drakula szorgalmasan szívja a vérünket.
A zombikat ez nem izgatja, a többieknek meg a Ligetben törik el a kezét, de lesz ez még rosszabb is.
Mikor majd a szűzlányokat rendeli meg reggelire,.


Na, akkor azért majd reménykedhetünk, csak szomjanpusztul...


:O)))

MINDEGYFORMÁK

Na kik?
Aki kitalálja, azok között kisorsolok egy ingyenes belépőt a Magyar Politikai Panoptikumba, ahol üvegvitrinekben lehet szemlélni a politikai pártokat, míg a politikusokat a fülüknél fogva szegezték a falra, mint a denevéreket - rontás ellen...
Nézegetem őket jobbról, balról, egyik szebb mint a másik.
Van közöttük alacsony, magas, Kövér, sovány, aszkéta és pinabubus, pénzéhes és küldetéstudatos, üldözött és üldöző - valamiért mégis az az általános vélekedés a pártokról és a politikusokról is, hogy mind egyformák.
Ki is szokta a nép naiv gyermeke fejteni ezt: ezek mind lopnak és mind csak a pénzre hajt.
Ez meg engem határtalanul ingerel, és mindig Kuncze jut eszembe, akit pontosan ugyan nem tudok idézni, de valahogy úgy világította meg a dolog lényegét, hogy ha egy részeg lehány egy utast a buszon, legalább nem kellene azon sopánkodni, hogy milyen gusztustalanok.
Márpedig magyarember ezt teszi.
Összemos tolvajt a károsulttal, Rogánt Lendvai Ildikóval, Orbánt Gyurcsánnyal, a pártokat is egymással és fennsőbbséges erkölcsiséggel néz ki a fejéből, miközben azért csalja az adót, odacsinál a szomszédja küszöbjére, megmérgezi a macskáját és glialkával locsolgatja kertszomszédja virágait...
Ki mit érdemel, azt kap, legalábbis tendencia-jelleggel.


Nem egyformák a pártok, már amelyiket pártnak lehet nevezni egyáltalán.
Ilyen kevés van, mert nálunk a fejlődés most jutott el addig, ahol Amerika a Mayflower utasainak partraszállása idején tartott: az európai nagyegyházak helyett létrehozta a saját felekezeteit, szektáit, gyakran egy-egy karizmatikus figura köré csoportosulva.
Így aztán létrehoztak sok-sok Hitgyülit, kicsit-nagyot, sikerest-sikertelent, melyek szertartásrendje azért valamilyen mértékben hasonlított az angol protestáns egyház szertartásaira, esetleg a katolikus, vagy az európai protestáns egyházak valamelyikére, de mégsem volt egészen olyan.
A mi pártjaink is hasonlóképpen működnek.
Van egy-egy többé-kevésbé karizmatikus vezető és a párt a szekták tradíciói szerint ballag utána, mint szamár után a nyáj.
Vannak ugyan formaságok, például a tisztségviselők választása, de ez inkább hasonlít a katolikusok Úrfelmutatására, mint valóságos választásra, nem is cifrázzák túl ezeket a rendezvényeket.
Nálunk - választói szemszögből - valamennyi párt a Hit gyülekezete...


Magyar specialitás a pártstruktúrában az, hogy itt a kormányzó párt nem párt, hanem bűnszervezet.
A Cosa Nostra mintájára működik, Keresztapa - consigliere - caporegimék - katonák, de feltehetőleg vannak a lófejek prezentálására kiképzett tagok is.
A pártmintára működő bűnszervezet rendelkezik terrorcsapatokkal is, tevékenységüket 2006-ban a zavargások során és most, például a ligetvédők elleni fellépéssel kapcsolatban is lehet tanulmányozni.
Ők a futballhuligánoknak nevezett aljanép, akiket normális hatalom soha nem használna fel, de hát ki állítja azt, 
hogy a Fidesz normális hatalom?
Egy a tábor, egy a zászló, egy a szervezet - egy formás kis bűnszervezet, melynek tagjait a gyűlölet és a félelem kovácsolja össze, és ez éppen elég is ahhoz, hogy elvegye a látásukat.
A mezei Fidesz-szimpatizáns nem is sejti, hogy a Mein Kampf és Lenin pártszervezési útmutatása szerint tevékenykedik, egyébként is aláveti magát a korlátlan tekintélynek, aki Orbán Viktor néven lengeti előtte a nyelvét.
Mit tegyünk, a nők között is találkozhatunk olyanokkal, akik imádják, ha verik őket.
Az átlag Fidesz-szavazó bízik benne, hogy a libacomb, melyet jelenleg Habony és Rogán szopogat, egyszer majd elér hozzá is...
A nagy szövetséges, a KDNP,  nem párt, csak hatalomtechnikai és legitimációs eszköz, olyan, mint az ember vakbele - van, de minek?
A KDNP papíron van, de társadalmi háttere nincs,  még gazdaállatjának is csak a baja van vele, de leoperálni veszélyes is lehet...


A Szocialista Párt mint ellenzéki párt ügyeskedik - nem túl ügyesen.
Náluk nincs karizmatikus vezér, náluk mindenki vezér meg szürke eminenciás akar lenni, ők az egyenlőség szép elvét hozták magukkal múltjukból, melyet felvállalni nem mernek, megtagadni nem tudnak, ezért aztán aki közülük öt centit is kiemelkedik, arra mindjárt rárohannak, és addig ütik a fejét, míg vissza nem süpped.
Ők az állandó útkeresők, majd' harminc év kevés volt nekik arra, hogy eldöntsék, hogy merre van az előre.
A pártban felső szinten száz érdek, alsó szinten száz nyugdíjasklub működik, a tagság keresi az örök élet titkát, de láthatólag nem találja.
A lopás ebben a pártban nem felvételi kritérium, itt az egyéni tulajdonságoknak van szerepe, és nem jellemző a szervezetszerű elkövetés, legfeljebb alkalmi mutyiközösségek vannak.
Ők nem hoznak törvényeket annak érdekében, hogy lopni tudjanak, azzal gazdálkodnak, ami van és nem annyit lopnak, amennyit az aktuális pártvezér engedélyez, hanem amennyit a lebukás veszélye nélkül lopni mernek.
Külön érdekesség, hogy tagjaik között szép számmal vannak tisztességes, jószándékú emberek, akik - ha tudnának róla - kitekernék lopós párttársaik nyakát.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a magyar pártfinanszírozás minden pártot belehajszol a lopásba, ez pedig elfedte a magánzsebre dolgozók bűneit a tagság elől, ezzel lehetett ugyanis magyarázni a magánakciókat.


A Jobbik a szélsőjobboldali eszmék híve, talán leginkább pártjellegű a pártok között, merthogy itt van vezérlő eszme.
Az antiszemitizmus-rasszizmus és a szociális demagógia szépen összetartja a tagágot és választóikat.
Nyíltan ugyan nem képviselik ordas eszméiket, és magukat jobboldali radikálisként próbálják eladni, de ez újabb kötőelem , hiszen a tag tudja, hogy a pártprogram és a párt  valóságos eszmeisége nem esik egybe - eszméik üldözése az ő személyes üldözésükkel esik egy kategóriába, és a remény, hogy majd eljön az ő idejük, komoly összetartó erőt képez.
Pártszerűen működnek, iparkodnak ott lenni minden településen, minden korosztályban, minden rétegben - ők azok, akik Orbán számára az igazi veszélyt jelentik, hiszen adott esetben ők képesek a Fidesz helyére lépni.
A jobboldali magyar választó sohasem volt túl finnyás, és rokonszenves számára az is, hogy ez a párt sem a magyar politikában keresi a sikertelenségek okát, hanem bűnbakokkal operál - zsidó, cigány, migráns, Gyurcsány.


A DK vezérelvű párt, de tagjai igen komoly szociális érzékenységgel rendelkeznek, annak dacára, hogy baloldali pártnak csak nagy jóindulattal mondható.
Remek gyüjtőpárt lehetne Gyurcsány nélkül, de Gyurcsány nélkül meg nem lenne párt.
A pártnak programja van, ideológiája nincs, tagsága feltétel nélkül követi vezérét, aki mára kissé enerváltan kanyarog a politika buktatói között.
Ez a párt nem lop, de ezt nem nehéz megállnia, hiszen nincs honnan lopnia, ellenben gyűlölködni ennek a pártnak a tagsága sem rest, ők az MSZP-t válsztották erre a célra.
Ugyanakkor a párt hivatalos irányvonala az együttműködés a szocialistákkal, de ez még néhány évig szép jelszó marad csupán.


A többi párt a hulladékszavazatokra utazik, közülük az LMP és a Fodor Féle Liberális Gittegylet szemmel láthatólag magában hordozza Orbán génállományát, jellemző, hogy amikor lehetőség lett volna arra, hogy Fodorék kisegítsék a DK-t frakcióalapítás ügyében, akkor Fodor szembeköpte azokat, akiknek parlamenti létét köszönheti, míg az LMP fideszes kötődése olyan evidencia, melyet csak a politikailag vak népesség nem észlel.
Bokros pártja magában hordozza egy tisztességes konzervatív párt lehetőségét, de ők meg nemigen jutnak el a választóhoz, nem is szólva arról, hogy Bokros keresztneve az idők folyamán a bajuszához illő Lajos helyett Csomag lett.
Az Együtt az egyéni ambíciók kiéléséhez összetákolt színpad, melyen felváltva táncol Juhász és Szigetvári, de tömegtámogatás híján jelentőségük a nullához konvergál, csakúgy, mint a Párbeszéd Magyarországért pártja. Mindahányan a pártok közötti összefogást annak dacára helytelenítik, hogy - az LMP kivételével - ennek eredményeként jutottak a Parlamentbe.


Ha totemállatot kellene a pártoknak választani, akkor a Fidesznek a hiénát javasonám, a szocialistáknak egy kergekóros birkát, a Jobbiknak egy sakált, a DK-nak egy sovány, szemüveges sast, a többieknek meg a rágcsálóvilágból javasolnék,cickánytól - patkányig...
Na jó - Bokroséknak esetleg szóba jöhetne a hőscincér...
Hol jön már egy párt, amelyik joggal aspirálhatna a libára?


Aki azt mondja, hogy ezek a pártok egyformák, annak nincs szeme.
Mint ahogy annak sincs, aki a politikusokra mondja ugyanezt.
Hát hogy lehet összehasonlítani azt a politikust, aki a fizetését sem vette fel anno azzal, aki a faluszéli házból jöttében egyetlen napig sem végzett értékteremtő munkát, de mára az ország leggazdagabb embere lett?
Az nem bűn, ha egy politikus vagyonos, de az igen, ha valaki állami tisztségét felhasználva vagyonosodik.
És hogy lehet összehasonlítani egy pártkatonát, amilyen például Varga Mihály egy Bokros Lajossal?
Varga a pénzéért minden ocsmánysághoz a nevét adja, Bokros pedig felvállalta a népszerűtlenséget is, ha az ország érdeke ezt kívánta.
Hogy lehet összehasonlítani a Pasa Park varázslóját egy Lendvai Ildikóval?
Vannak politikusok, akiknek van elképzelésük a magyar társadalomról és vannak, akiknek ehelyett a saját meggazdagodásuk a cél, és ez elég is nekik bőségesen, a többiek meg tőlük mehetnek a levesbe, hiszen annyit érnek, amennyiük van.
Ők az országot zsákmánynak tekintik, a politikusi hivatást meg uralkodásnak, nem szolgálatnak.


Szóval, csak lassan azért ezzel a mind egyforma szöcveggel, nem egyformák ők, sem erkölcsileg, sem emberileg.
Talán fel lehetne azzal is hagyni, hogy amikor egyik-másik viziló meghirdeti magáról, hogy ő a gazella, akkor szemrevételezés nélkül elhiggyük neki.
Jól meg kell nézni mind, és azt is, hogy kinek az érdekét képviseli és mit művel a hatalomban, aztán lehet választani - esetleg a veszteség-minimalizálás alapján, ha már ilyen a választék...


:O)))

SZANYI

Ő a rosszfiú, a vagány, a párt fenegyereke, a kezelhetetlen.

Ő az önjáró elefánt a szocialista porcelánboltban, melyben forgolódhat ugyan bátran, mert amit össze lehetett törni, azt már mind összetörték párttársai, de mégis – sokan úgy vélik, hogy mégis extrém a tény mega látvány, hiszen kilóg a keretek közül. Pedig a keretek adottak, az eljárások kifinomultak, a szokások részben a pártállami időből, részben a Nagy Mutyik időszakában nemesedtek elfogadott munkamódszerré, a kamarillapolitika szépségei felülmúlhatatlanok.
Ő meg nem bír magával, ügy viselkedik, mintha a nem látná. hogy ez a párt már régen nem az a Párt. Ez a párt ugyan eldobálta a hajdani MSZMP rekvizitumait, de szellemiségéből azért darabideig valamit megtartott, annak ellenére, hogy ez a párt már nem akar a kétkezi dolgozók pártja lenni, hanem láthatólag a kispolgárokra akar támaszkodni. Ezek a kispolgárok – amellett, hogy kicsik – többségükben ostobák is, akik nem ismerik fel saját érdekeiket sem, a megoldást pedig a maffiához való törleszkedésben látják.
Tévednek, mint ahogy téved a szocialista vezetés is, mely cselekvési programok írásában és odahajított csontok lerágásában véli felfedezni küldetését, de rettenetesen viszket attól, hogy esetleg meg kellene szólítania a macskapisi és kelkáposzta dialaktikus illatkeverékével illatosított lépcsőházak népét, a falusi zsellért, a panelprolit, a „meghalni sok, élni belőle kevés” birtokméretű parasztot, a szolgáltatásokban reménytelenül és kiszolgáltatottan vergődők hadát.

És piszkosul idegesíti, mikor Szanyi a baloldaliságot kéri rajtuk számon, mert lelkük mélyén érzik, hogy amit tesznek, az annak a politikának megtagadása és elárulása, melynek kialakításában a szocializmus utolsó huszonöt évében maguk is részt vettek.
Elárulása a kétkezi dolgozóknak, akik soha nem éltek ilyen kiszolgáltatottan, létbizonytalanságban, mint mostanában. 
Elárulása a gyermekeknek, akik előtt még soha nem volt ilyen bizonytalan a jövő, akiket még soha nem skatulyáztak be ilyen kegyetlen következetességgel, mint most, lezárva előttük a felemelkedésükhöz vezető utat.
Természetesen a történelmi szükségszerűség, ugye, meg a körülmények, meg a lehetőségek, meg a világtrend – de azért bizonyos alapelveket nem illett volna feladni.
És ott kellett volna vitézkedni a nép között, nem pedig befogott orral, fintorogva elfordulni, mikor beszart a demokrácia, meg a társadalmi felemelkedés lehetősége.

Nem mondanám, hogy Szanyi hibátlan, hiszen ő is hibázott nemegyszer, meg kereste pártja és a saját helyét, csak éppen ő balra kereste, eltérve kissé a mainstream irányvonaltól.

Ő ott látta meg a „piaci rést”, amerre mások nézni se mertek, meg nem is igen akartak, hiszen korunk hőse, a tehetségével és szorgalmával hétfőről-keddre milliárdossá váló politikus, aki először leamortizálja  pártját, majd megveszi annak székházát rosszul gazdálkodó pártjától, melynek ő volt a gazdasági vezetője…
Szanyit parkolópályára tették, persze ott is rögtön adott maga ellen támadási felületet, eljópofizott a gój motorosokkal, amit azok róttak fel neki halálos bűnként, akik évek óta jópofiznak Orbán Viktorral és tettestársaival.
Indult a pártelnök-választáson, mert azt gondolta, hogy a baloldali gondolkodásra van kereslet még pártjában, de kiderült, hogy olyan, mint a liba, aki a tepsiből kíván felreppenni.
A baloldaliságra a mai szocialisták szerint nincs igény, konformizmusra nagyobb szükség van a küldöttek szerint, akik régen elfelejtették már a szocialista eszméket, a szociáldemokrata eszmével meg elfelejtettek megismerkedni.
Igaz, itt a szociáldemokráciát a rendszerváltás óta csak bohócok és haszonlesők képviselték, és ez nemigen keltette fel az ismerkedési vágyat.
Szanyit se viselnék el pártelnöknek, hiszen ettől az embertől minden kitelik, képes megmondani tán még az igazat is.
Ő az egyetlen, akiben lenne annyi bátorság, hogy megsétáltatná vezetőszáron Orbánt éd társait a Cinege utca-Markó utca menetvonalon, a többiek vagy beszariak, vagy bele vannak ájulva doktriner világfájdalmuk szépségébe.
Szanyi nem csomagolja a szavait, hanem bele a pacekba, nyersen, őszintén, nincs egyrészt-másrészt, meg nincs túlfeszített udvariaskodás, nincs szemforgató miniszterelnök-urazás a maffiózó említésekor, egyszerű szavak vannak egyszerű helyzetek leírására.

Legutóbb azt találta mondani, hogy „Molnár Gyula ragyogó választás a Fidesz számára”, volt olyan lap az MSZP-elnökválasztás után, amelynek így kommentálta Szanyi, hogy a korábbi újbudai polgármester lett a párt első embere.
A Népszabadság pedig arról ír, hogy a pártvezetők közül többen úgy vélik, hogy az elnöki székért folytatott csatározásban az utolsó helyen végző EP-képviselő sértettségből beszél arról, hogy Molnár könnyű célpont lehet a Fidesznek, utalva a végül felmentéssel végződő korrupcióvádra.
A párton belülről azt mondták a lapnak, ha komolyan veszik magukat, akkor Szanyi ellen fegyelmi indulhat, ez az új országos elnökség első, szerdai ülésén dől majd el.
Szánalmas.
Nem kétséges, Orbán ismeretében bármikor előfordulhat, hogy Molnár Gyula ellen vádat emelnek majd pedofília okán, vagy lefényképezik a susnyásban, amint éppen Botkával enyeleg - a lehetőségek száma végtelen.
A vége a lesz, hogy az MSZP leoperálja magáról a baloldali radikalizmust is, mint ahogy leoperálta magáról a szociálliberális gondolkodást is.
Nem csodálkoznék, ha 2018 után Szanyi saját pártot alapítana, egy markánsan baloldali pártot, mely kiáll a kisemberért, a melósért, a zsellérért és a közélet tisztaságáért.

A Szocialista Párt meg lassan olyan lesz, mint a fül a viccben:
A szülőszoba előtt ott toporog az izgatott apa, kéri, mutassák meg neki újszülött gyermekét.
Természetesen, mondja a nővérke, de van kis baj: nincsenek a gyereknek kezei!
- Nem baj, az én fiam, látni akarom!
- Sajnos, a gyereknek lábai sincsenek!
- Nem baj, csak hadd öleljem meg!
- Hát ez nem fog menni – törzse sincs a gyereknek!
- Nem baj, majd nézzük egymást!
- Hát azt nehezen, merthogy a gyereknek feje sincs!
- Nincs feje? Hát mije van?
- Füle!
- Nem baj, az én fiam, látni akarom!
Nővérke hoz a párnán egy szép nagy fület.
- Kisfiam, Kisfiam!
- Ne szólongassa, - süket!


:O)))

BALOLDALINAK LENNI

Sokan állítják, hogy korunkban értelmét vesztette a baloldaliság fogalma, nincs már klasszikus értelemben vett munkásosztály sem, a nehéz fizikai munkát lassan-lassan átveszik a gépek az embertől, a társadalom egyre inkább képes kielégíteni tagjainak szükségleteit - és így tovább, egészen az álomvilágig, melyben boldogan ölelkezik a gazdag a szegénnyel, a polgármester a közmunkással, az oroszlán a gazellával, a migráncs Orbán Viktiorral...
Így aztán baloldaliságra sincs szükség, ennek következtében jobboldaliság sincs, helyette van a társadalom természetes viselkedésmódja, a magyarember, aki hősiesen védi hazáját részben a migráncsoktól, részben az idegenszívű tuggyukkiktől, akik a liberalizmus ostoba eszméjével akarják elbódítani a választópolgárokat, leánykori nevén a népet.
Méghogy ne kelljen mindenkinek egyszerre lépni, talp a talpra, a Vezér kürtszavára - olyan Istenfia nincs.
Jómagam mégis azt hiszem, hogy baloldalinak lenni nem egy elavult eszme hívét jelenti.
Aki baloldali, az nem olyan, mint egy borostyánba dermedt hangya, a baloldaliságh nagyon is élő szükséglete a társadalomnak, sőt, a mai magyar valóságot szemlélve egyre inkább létszükségletnek tűnik.


Baloldalinak lenni - nem köthető pártokhoz, a baloldaliság világszemlélet és értékrend, mely a közösség érdekeit állítja első helyre.
Értékei közül számomra első az esélyegyenlőség, mely nem egyenlő az anyagi egyenlőség szépen hangzó, de minden területen soha meg nem valósítható álmával.
Lehet követelmény a törvény előtti egyenlőség,  például,  lehet egyenlő választójoga mindenkinek, de az, hogy ki milyen szerepet tölt be a társadalmi munkamegosztásban, eleve hierarchiába rendezi az embereket.
A hierarchiában elfoglalt pozíció pedig befolyásolja a javakhoz való hozzáférhetőséget, beleértve a szellemi javakat is.
Beszélhetünk mindenfélét, de a valóság mégiscsak az, hogy a Mészáros Lőrincnek nevezett Orbán Viktor ha száz gyereket is csinál is, mindegyik jobb helyzetben lesz, mint a te gyereked, mindegyik a saját lábán fog állni, mígcsak apuka nem fog ülni, de még utána is, hiszen egy iskolában megszerzett tudást nem lehet elvenni tőlük.
Jelzem, nem is kell, elég elvenni az ebül szerzett vagyont.


Az esélyegyenlőség egyébként sem azt jelenti, hogy valóban azonos eséllyel indul mindenki a társadalmi versenyben, csak azt, hogy nem állítunk mesterséges akadályokat az érvényesülés útjába.
Azt jelenti, hogy a tehetséges gyereknek - szülei anyagi helyzetétől függetlenül - módja van elsajátítani a továbbjutásához szükséges ismereteket, és nem kell azért feladni tanulmányait, mert családja nem bírja az anyagi megterhelést.
Vagy nem kell eleve vesztesnek tekintenie magát azért, mert cigánynak született.
Olyan iskolarendszert kell kialakítani, melyben a tehetség dominál, olyat, mely segít kompenzálni a társadalmi helyzetből fakadó hátrányokat, ahol a tehetség és a szorgalom felülírhatja a vagyont.
Az az érdekes, hogy az esélyegyenlőség legádázabb ellenségei ma azok, akik a hajdani esélyegyenlőségi törekvéseknek köszönhették előrehaladásukat.
Valószínűleg úgy vélik, hogy az elv, miután megtestesült bennük, már betöltötte funkcióját és tovább nincs rá szükség.
Néhány évvel ezelőtt a mai kormányzó párt nagy hangon tiltakozott a felsőoktatás tandíja ellen, ma már nem is merik kiejteni szájukon az ingyenes felsőoktatás kifejezést, hiszen ez az utópiák birodalmában létezik csak, egyes szakmákban már lehetetlen megfelelő anyagi háttér nélkül végzettséget szerezni, hiszen van, ahol tandíjmentes oktatás nincs is, a tandíj pedig nem a jelentkező anyagi helyzetéhez, hanem a jogászdinasztiák anyagi lehetőségeihez igazodik.


A faluszéli telepen élő cigány kisgyerek pedig már hatéves korában kiesik az oktatásból, mert nem is érti, amit a tanítónéni mond, hiszen komplett fogalmak hiányoznak a szótárából, arra pedig senki sem figyel, hogy mielőtt deriválni tanítanánk, megtanítsuk neki a szavak jlentését.
Ostoba egy ország az, ahol a felsőoktatásba csak úgy lehet bekerülni, hogy mindenféle különórákon kell felkészülni hozzá, hogy a középiskolai tananyag egyetemi végzettségnek megfelelő ismereteket kíván adni, ugyanis erre felkészülni ismét csak vagyoni lehetőségeket feltételez.
Az a magyar oktatás, mely még ma is azt próbálja folyvást bizonyítani, hogy a gyerek ostoba és nem tud semmit, alkalmatlan arra, hogy hozzájáruljon a társadalmi mobilitáshoz, a tehetségek felemeléséhez.
Hajdan a numerus claususról szóló törvény maga volt az megtestesült esélyegyenlőtlenség, ma ezt a feladatot az állam vállalta át az oktatási rendszerrel a szegregált iskolákkal, meg az iskolán belüli rasszizmussal.


Az esélyegyenlőség azonban nem áll meg az iskoláknál, hanem más területeken is komoly hiányosságok vannak, például a férfiak-nők tekintetében.
Ha megnézzük a gazdasági felsővezetők között a nők arányát, hát elkeserítő a helyzet, ugyancsak ilyen a nagy pártok politikusai között, pedig, ha megnézzük egyik-másik politikusunkat, azonnal leszámolhatunk gender-előítéleteinkkel.
Mégis, asszonyt verünk karikásostorral, vak komondorokon lökdössük át őket, miközben szerte a világban nők kapják meg a vezető szerepet - Amerikától - Lengyelországig.
Nálunk meg olyan a vezető kormánypártban a nő, mint pelcz a cicán,  jó, ha van, mert másképp fázna...


Baloldalinak lenni szociális érzékenységet is jelent.
Azt jelenti, hogy állampolgárként nem hirdetjük az "aki akar, az dolgoz" idiótaságát, és nem tarjuk megengedhetőnek azt, hogy a XXI. században emberek húszezer körüli juttatásokból "éljenek", míg mások egy pohár italért többet fizetnek egy nyári este.
Az állam nem valami szörnyeteg a fejünk felett, hanem egy szervezet, melyet polgárai hoztak létre saját törekvéseik elősegítésére és érdekeik védelmére.
Mondhatnánk, polgárai gyermeke, akinek kötelessége lenne támogatni az egyének ésszerű törevéseit, és megvédeni az elesetteket.
A mai hatalom ezt a feladatot igyekszik áttolni a családokra, a gyermekekre, miközben nyálcsorgató álszentséggel iparkodik megfeledkezni arról, hogy az államnak mi is lenne a feladata - a tőlünk elszedett pénzből.
Orbán állama szociálisan közönyös, jobb esetben, da az igazsághoz jobban közelít az, ha szegényellenesnek nevezzük, és nem Lázár infantilis kijelentése az érdemekről, vagy Vajna Timi csárdás kiskalapja miatt az ascoti derbyn, hanem a telente megfagyott százak, a felszámolt ingyenes, állampolgári jogon járó  egészségügy, és a nyugdíjrendszer kilátástalan jövője miatt.
Ezek ugyanis szociális kérdések, mint ahogy a munkanélküliség is az, melyet nem old meg a rabszolgaság szép intézményének felélesztése, mely szintén Orbán nevéhez fűződik.


Szóval, baloldalinak lenni ma nem utópia, hanem feladat, melyet minden ép mentális állapotbanlevő embernek fel illene vállalni.
Ezért hát nem szégyellni, hanem gyakorolni kellene baloldaliságunkat, a hétköznapokban, a választóurnáknál.
Nem egyszerű dolog, de mi vagyunk többen, kisemberek, akiket előbb-utóbb úgyis egymáshoz fog szorítani a szükség.


De jobb lenne önként belátni érdekünket...


:O)))

OSZTOZKODJUNK HORN GYULÁN

Egyik nap, mikor Gyurcsány Ferenc felébredt, nem szállt ki azonnal az ágyból, hanem szemét lehunyva eltöprenkedett a világ dolgain, kiemelten pártja köztudottan sikeres szövetségi politikáján.

Nyakunkon 2018 - töprenkedett,- azt pedig a demokratikus pártok vezetőin kívül mindenki tudja, hogy a Nemzet Megmentőjét csak úgy lehet eltávolítani a hatalomból, ha az összes demokratikus párt egyetlen jelöltet és egyetlen programot támogat.
Ennek belátásához egy etnikailag homogén lakosságú zsákfaluban az általános iskola ötödik osztályáig megszerezhető matematika-tudás is elegendő, de miután Farkas Flórián is hat osztály után lett egyetemi oktató, így nehezen nyomonkövethető, hogy a magyar politikusok képesek-e elvégezni a bonyolult számításokat.
Szövetségesre kellene szert tenni – gondolkodott el a pártvezér, erre talán szocialista barátaim a legalkalmasabbak, akik egyszerű népszerűség- hajhászásból tesznek úgy, mintha nem szeretnének, de talán, ha kedveskednék nekik, akkor megenyhülne az ő szívük.
Ők megdobtak kővel, én visszadobom őket kenyérrel, mint ezt Viktor tanácsolá.
Vagy a Názáreti?
De az is lehet, hogy én mondtam – mélázott el a feltételezés szépségén, majd felkelt, bement pártja központjába, áldást osztott, majd két kitárt karját az ég felé emelve zengő hangon bejelentette: Horn Gyula, ha élne, a DK tagja lenne.
És láss csodát, a saját nyájból még azok sem emelték fel ellene szavukat, akiknek a neves államférfi életében hozzá való iszonyát legjobban talán Harangláb és a kukoricagölödin viszonyához lehetne hasonlítani.
Miután az esemény után egy perccel a reménybeli szövetséges irányából heves megjegyzéseket lehetett hallani Katus néniről, ledér múltat tulajdonítva neki, így kétségtelenné vált: az akció elérte a célját.

Hát igen, nem vitás, akinek nincs semmije a hajdani gazdagság emlékén túl, az őrzi ezt, mint Puch Lászlót a Szocialista Párt.
És most már Horn Gyulát is, mert őt nem adják, ő disznósajt, hogy a régi reklámot idézzem.
Merthogy, ha Horn Gyula élne, sehol máshol nem lehetne megtalálni, mint a Szocialista Párt tagnévsorában.
Horn is Gyula, az új pártelnök is Gyula, mindketten az ősi Gyulák leszármazottai (ld. Tüskevár), míg Ferenc, ugye, legfeljebb egy-kettő van a magyar történelemben, az se túl dicsőséges.
Őszentsége pedig még kétesélyes, mint a Puskás Akadémia – Alsómocsolád rangadó…
Nem adjuk Gyulát, Gyula a mienk, jelentette ki, majd ejtett néhány kedves szót a DK elnökéről, az utolsó pillanatban húzva ki a pedofil és a queer kifejezéseket, valamint mellőzte a langaléta kollega leköpését is.
E zt Gyurcsány határozott előrelépésként értelmezte és meggyőződése megszilárdult: fognak ezek még a tenyeremből csipegetni, mint liba a háziasszony kötőjéből…
Részben igaza is van, mert ha Molnár Gyula pártjában megengedőleg nyilatkozik a Nemzeti Általános Felelőséről, hát kevesebb ideig maradna pártelnök, mint Gyurcsány a nyolcvan százalékos bizalmi szavazás után.

Gyula meg lógázza a lábát egy kényelmes felhőről és a fejét csóválja:
Az igaz, - mondja a mellette ülő Antall Józsefnek, aki  jószándékú naivitása okán nem került levesbetétként kondérba a pokolban, mint a többi jobboldali balfácán – hogy soha nem lennék más pártnál tag, csak az MSZP-nél, de az az MSZP nem ez az MSZP lenne.
Megmondtam Szanyinak is anno: ketten maradtunk Tibor!
És ez nagy igazság volt, bár néhány deci hígító után mondtam, békülékeny állapotomban.
A Feri majdnem szörnyethalt, és úgy cibált le a színpadról, mint Juncker a Viktort – utoljára akkor röhögtem ilyen jót, amikor Viktor azt hazudta, hogy ő még soha nem hazudott…
Na, menjünk aludni, van időnk, míg ezek egymással zöldágra vergődnek, az úgyis az örökkévalóságig tart.
Ezzel felhajtott egy kupica ambróziát, majd magára húzta a felhőpaplant, Antall meg alámerült, kibekkelni a Paradicsomot…


Molnár Gyulának is jár a száz nap.
Kár, de azért megvárom…

:O)))

AKIÉ A MÚLT...

...azé a jövő, és akié a jelen, azé a múlt, Orwell szerint, és nagyon úgy tűnik, igaza volt.
Mindenesetre, ha körülnézünk a hazai pályán, hát sok okunk az örömre nemigen van, hiszen javában folyik a múlt átírása, minden szinten - szinte minden alapon, a köztársasági elnöknek nevezett pártkatonától kezdve a hadtörténészig, aki azért, mert nem szerepel a numerus claususról szóló törvényben a "zsidó" szó, sőt, még a fogalmat sem határozták meg pontosan, nem tekinti zsidóellenes törvénynek.
Ez gyönyörű analógiákra ad lehetőséget, például, hogy a szegregált oktatási modellben sem szerepel a "cigány" szó, ezért nem nevezhető cigányellenesnek, sőt.
Numerus clausus ügyében ugyan a kormány elhatárolódott az általa alapított intézet vezetőjének írói munkásságától, de engem ez az elhatárolódás nemigen nyugtat meg, legfeljebb az ideológiai pávatánc egy újabb figuráját látom benne.
Arról ne is beszéljünk, hogy a törvény megalkotásának idején a zsidók azonosítása igen egyszerű eszközökkel folyt, a fajvédő ifjak fokosokkal látogatták  az egyetemi előadásokat, és a zsidó hallgatókat nemes egyszerűséggel - szó szerint - kiverték onnan.
Ha pedig valakinek bizonytalanok voltak a származásában, hát a nyílt utcán letolatták áldozatukkal a nadrágját, hogy meggyőződjenek róla, mert ha az illetőnek hiányos volt a bőrkötése, akkor annyi volt neki - véresre verték.
A fehérterror idején is elég volt akár a halálhoz is a zsidó identitás, az enyhülés csak később jött, mikor csak azt nyilvánították antiszemitának, aki a kelleténél jobban utálta a zsidókat.


Nem csak ezen a területen folyik a történelemhamisítás.
Világháborús részvételünk, a  magyar honvédség megszálló tevékenysége, a deportálások és a náci Németország zsidógyilkos politikájának százezrek halálához vezető kiszolgálása is a szerecsenmosdatás tárgyát képezi, ennek jelképe a Szabadság téri hazug szobor a sassal, mely nem kapdos legyeket, hanem nemzetünk testébe vájja karmait, - még szerencse, hogy a bölcs államvezetés zsidókkal tudta etetni, természetesen színtiszta kényszerből.
Mennyivek jobb lett volna, ha egy gömbölyűre hízlalt libának állíthatunk szobrot, jelképezve a nemzet jólétét...
Horthy államából magyar állampolgárok küldtek a halálba magyar állampolgárokat, és van magát történésznek nevező lény, aki azt meri állítani, hogy a lovastengerész nem tudott róla, meg, hogy megmentette a budapesti zsidókat.
Meg hát - saját magától, de csak azután, hogy diplomáciai úton megfenyegették, hogy a háború után lógni fog.
Komolyan mondom, gusztustalan ez az egész, beleértve szeretett kormányunk sunyi asszisztálását is.


Legutóbb egy Ungváry Krisztián nevű propagandista nyilvánult meg az Index Tudomány rovatában, - "Sztálin, a becsapott csaló" címmel írt egy izét, feltehetőleg népfelvilágosító céllal.
Ungváry termékeny szerző, akkordban termeli a szellemi excrementumot (barna, büdös, és szerinte gyógyhatása van...) - most éppen azt fejtegeti, hogy bár a németek már lerohanták Nyugat-Európát, bombázták Angliát, lerohanták Lengyelországot, Csehszlovákiát szétkapták, mint foxi a lábtörlőt - mégis Sztálin akart tulajdonképpen rátámadni Németországra, katonailag teljesen felkészületlenül, a Molotov-Ribbentrop paktum eredményeképpen meggyengített határvédelmi berendezésekkel, kivéreztetett és kivégeztetett katonai vezetéssel.
Sztálin nem hülye volt, hanem szociopata, de ez lényegtelen is, hiszen ez legfeljebb egy történészt érdekelhetne, Ungváry meg, ugye, igen távol esik ettől a fogalomtól.
Ha valaki Bella néni tánciskolájában levizsgázott társastáncból, attól még nem lesz belőle Nurijev...


Anno, mikor a  diktatúrában még történelmet tanítottak, az ilyen színvonalú agitkákat Tudomány címszó alatt eszébe sem jutott volna senkinek megjelentetni - főként nem az SS propagandaképeit mellékelve - , legfeljebb Rákosi alatt, amikor a nyilaskeresztes párt vezetői beléptek a kommunista pártba (nem léptek be, de ez fordítva is olyan jól hangzik, hogy Ungváry se tudta megállni, hogy ne vegye be tudományos igényű viccgyüjteményébe.)
Ungváry olyan emberben, mint a Terror Háza múzeumban, ahol egy légszűrő berendezést mutogatnak kínzóeszköz gyanánt, hadd rettegjen a látogató.
Azért a hajdani Vidám Parkban a csónak, melyből a halált szemlélhettük, amint játszik a kaszával, komolyabb volt, mint  az Index cikke,  ahol Ungváry játszik a történelemmel...
Az a baj, hogy felnőnek generációk, akikkel baromságokat etetnek, és akiket megfosztanak a lehetőségtől, hogy a világról a valós tények ismeretében alakíthassák ki véleményüket.


Mi még tehetünk ez ellen, ha beszélgetünk a gyerekeinkkel, unokáinkkal.
Nem kell rablómesékkel traktálni őket, csak a saját tapasztalatainkat kell elmondanunk.
Bennem is megmaradtak a mondatok, melyeket édesanyám mesélt a megszálló csapatoktól szamovárral, szőnyegekkel hazalátogató szomszédról, aki a fényképét mutogatta, amint a kivégzett ukrán paraszt nyakán nyugtatja a lábát az akasztófán lógó társai előtt.
Meg a gettó kerítése mellett kiterített negyven női halottról, akiknek a képét máig nem tudta elfelejteni.
Meg apám iskolai élményét, mikor a tornatanár kinyittatta zsidó osztálytársa száját és beleköpött.
Ezért fontos, hogy ti is beszélgessetek és csak az igazságot mondjátok, hogy hitelesek legyetek.
Különben elveszítjük a múltat, és akkor jövőnk sincs.
Az MSZP is elveszítette a múltat, elveszítette Kádárt, a Köztársaság teret, és fogalma sincs arról, hogy miért nem sikeres.


Pedig lehetne.

:O)))

ARANYHAL, A MEMÓRIABAJNOK

Áder János, Magyarország nulladik embere (merthogy az első embere vitathatatlanul Pocak...) eszmét futtatott Poznanban, a poznani munkásfelkelés hatvanadik évfordulóján.
Elmondta, hogy az 1956-os lengyelországi és magyarországi események megmutatták a kommunista hatalom gyengeségét, a megtorlás ellenére akkor világossá vált, hogy ez a hatalom meg fog bukni - mondta el Áder János köztársasági elnök kedd délután Poznanban.
A bukás okaként azt jelölte meg, hogy az a hatalom hazugságra, elnyomásra épült.“Mi volt a bűnük azoknak, akik 1956-ban Magyarországon utcára vonultak?
Mi is volt a bűne azoknak, akik a poznani felkelés során utcára vonultak, és akik áldozattá, börtönbe zárt emberekké váltak?” – tette fel a kérdést az elnök, majd mindkét esemény hőseiről megállapította: szabadságot, demokráciát, jobb megélhetést akartak.
Hát igen.
Ez a megállapítás egészen 1956. október 23.-án este hat óráig igaz, utána már nem annyira, sőt.
De lépjünk ezen túl, hiszen az ilyen protokollbeszédek során az aktuális liturgia megszabja a tartalmat is, a szocializmusban sem sokat emlegettük Katynt vagy Recsket, ma sem divatozik a szocializmust dicsérni, mert még összezavarnánk a választó buksi fejét, oszt ki tudja, nem lenne-e rossz hatással a gondolkodására.
Jobb ez így, egyszerű és megkérdőjelezhetetlen megállapítások, bölcs kinyilatkoztatások, odaszórva a nép elé, mint liba elé a kukorica.
Kár ez ellen háborogni, minden hatalom ezt a módszert követi, ahhoz el kell telnie vagy negyven évnek a hatalomban (teúristen!), hogy a történelem értékelése lehajítsa magáról a legprimitívebb egyszerűsítéseket, és ez semmiképpen nem fog megtörténni egy ilyen anakronisztikus, "múlt a jövőben" típusú diktatúrában, mint a mienk.


Egyetlen dolog azért zavart engem ebben a beszédben, nevezetesen az, amikor a Nagy Ho Ho Horgász azt taglalta, hogy az a hatalom a hazugságra és az elnyomásra épült.
Lószart Mama, mondaná a klasszikus, ha maga is nem lenne olyan, mint Lenin szerint Kautsky.
Valamiért ezek a mai politikusok el-aranyhalasodtak, elvesztették az emlékezés képességét és szorgalmasan elhazudják a múltat - az országét és a saját múltjukat is - , mely kiemelte őket a kisvárosi proli-létből és értelmiségit faragott belőlük, mert azt hitte, hogy értelmesek.
A múlt túlzottan optimista volt, hitt az értelemben, az meg errefelé kiemelt hiánycikk.
Ami a hazugságot illeti, arról azt gondolom, ha a mai rendszert Kádár rendszerével vetjük össze, akkor - sajnos - a mai rend igencsak vesztésre áll őszinteség tekintetében.
A szocializmus nyíltan vállalt proletárdiktatúra, vagy munkás-paraszt demokratikus diktatúra volt, azzal a jelszóval, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van - és ehhez az elvhez következetesen tartotta is magát.
A mai rendszer demokratikusnak hirdeti magát, miközben diktatúrát működtet, szavakban minden magyar érdekét képviselve, de a gyakorlatban fikarcnyit sem törődve a néppel, a kétkezi dolgozókkal, a vagyontalan tömegekkel.
Namármost akkor ki a hazug?


Sokan azt képzelik, hogy a diktatúra azt jelenti, hogy fegyveresek szaladgálnak az utcán és a másként gondolkodókat a hatalom felkoncoltatja, de ez  - bár ilyen formája is van a diktatúrának - nem a legjellemzőbb megjelenési forma.
A diktatúra azt jelenti, hogy mindenkit kizárnak a döntésekből, még az őt érintő döntésekből is.
Ennek egy fajtája az, amikor egyetlen diktátor kezében van az összes döntés, Sztálin, Hitler, Ceausescu vagy Aliyev ennek szép példája a Mi Kincsünk mellett.
Ki tömeggyilkos a névsorból, ki buzgó amatőr volt, kire meg még nem lehetett rábizonyítani, hiszen egy virtigli diktatúrácskában, ahol a formákra azért adnak, eljárás se indulhat a bűnözők ellen, hiszen a kulcspozícióban ülő bűnüldözők zöme maga is bűnöző.
Ha azt nézzük, hogy Kádár korában a törvényjavaslatokat társadalmi vita előzte meg, ahol elmondta a véleményét a szakma, a politika, a társadalmi szervezetek és a törvénnyel érintett társadalmi csoport is, akkor nem kétséges, hogy melyik rendszer a demokratikusabb, de ha valaki tud mondani a korból törvéényt, mely egyéni képviselői indítványra született, hajlandó vagyok felülvizsgálni az álláspontomat.
Külön ingerel, mikor baloldali szerepben páváskodó politikusok és sajnos magánemberek is kijelentik, hogy a polgári demokrácia a létező világok legjobbika, ezen kívül más társadalomszrvezési modell nem létezik, pedighát létezett és létezni is fog, hiszen a parlamentáris demokrácia mai formájában csak arra jó, hogy elporlassza az egyszemélyi vezető felelősségét közte és a sok bólogató majom között.
VAlahogy elfelejtik politikusaink, hogy a történelem nem egy statikus állapot, ahol a vezér székrekedésének végre világra hozott termékéből faragott saját szobra áll középpontban az idők végezetéig.
A világ változik, egyelőre a szírek indultak meg, - aggódni majd akkor lehet, ha a kínaiak és az indiaiak éreznek rá a vándorlás szépségeire - hacsak addigra nem áll fel egy világkormány, élén a Mi Büszkeségünkkel...


Szóval, Áder elszomorodhat, az a társadalom, melyet két kispályás meccs között kialakítottak, hazugságra és elnyomásra épül, ezért aztán mindenki tudja, hogy meg fog bukni.
Nem is túl sokára.
Valaha rendes fiatalok voltak ők, csak hagyták magukból kiölni az erkölcsöt meg a jószándékot, maradt a pénzsóvár harácsolás.
A csornai fűszeres - az elnyomó rendszernek köszönhetően - jogvégzett fia is korpa közé keveredett, és ő is disznóvá lényegült.
Talán érdeklődnie kellene a mai bolti eladók között - kinek a fia-lánya végzi éppen a jogi egyetemet ...


Szégyellheti magát, a többiekkel együtt, és nem a rendszerváltás miatt, az akkor objektív szükségszerűség volt.
De ezért a trágyadombért, amit ők demokrácia címen előadnak - övék a felelősség.
A büntetőjogi is...

:O)))

TÖRÖKUGRATÓTÓL BRÜSSZELIG

Hát bizony, lesznek világpolitikai változások a Brexiten túl is, részben annak következményeképpen.
Ennek egyik első jele, hogy a nagy kardcsörtetés után Erdogan török elnök úgy csúszott hason Putyin elé, mint hajdan a kegyvesztett pasa a szultán papucsához.
Csarébe az oroszok ismét elgondolkodnak a Török Áramlat megvalósításán, ez pedig azt bizonyítja, hogy az amerikai palagázról szóló nagypofájú kijelentések kissé messze jártak a valóságtól, a világ - és Európa - mégsem nélkülözheti az orosz szénhidrogéneket, bármennyire is próbálták ezzel etetni a népet, amikor az olajárak csökkentésével akarták térdre kényszeríteni Putyint.
Lehet átmenetileg nehézségeket okozni, de egy akkora ország, mint Oroszország kibírja ezt, hiszen a világgazdaságnak van egy évtizedek alatt kialakult nyersanyag-szükséglete, és az árakat sem lehet hosszú időn keresztül mesterségesen eltorzítani.
Így aztán, ha orosz gáz nincs, akkor gáz van, palagáz meg nincs, nincs kialakítva az infrastruktura a cseppfolyós gáz átalakításához, és a kitermeléshez kapcsolódó környezeti problémákat sem lehet megoldottnak tekinteni.
Szóval, jön a Török Áramlat, a világ pedig ismét megtanulhatta, hogy a medve nem játék... 


Az is érdekes, hogy a Brexit ügyében Amerika hallgat, ami persze akkor érthető, ha különleges szövetségesének eszetlen lépéseit ő sugallta, de legalábbis mély egyetértéssel szemlélte, mert érdekei az EU gyengítéséhez kapcsolódtak.
Oroszország sajnálkozása sem tűnt őszintének, hiszen az uniós embergó károkat okozott, márpedig Amerika érdekeit az Unión belül az Egyesült Királyság képviselte legvehemensebben.
A brit kilépéssel Amerika befolyása az Unióra meggyengült, és ezzel nemigen számoltak sem Washingtonban, sem Londonban, ahol azzal sem, hogy a fagyi visszanyal és a kilépések sorozata folytatódik, csak most már az Egyesült Királyságból lépnének ki a skótok, akik még nem felejtették el Stuart Máriát, emellett az Északi-tengeri kőolajkincset is a hónuk alá csapnák a váláskor.
Az is könnyen elképzelhető, hogy a bajok közelebb hozzák egymáshoz az Unió orszgait, és elindulnak a közös államiság megteremtésének útján, egyszerűen magukra hagyva a nemzetállamok szószólóit.
Ez a nemzetállami arcoskodás egyébként egy nagy marhaság, hiszen a nemzetek homogén népességet jelentenek, de ha körülnézünk, hát ilyen állammal Európában nemigen találkozhatunk.
Még a mi nemzetállamunkat is egy párszáz évvel ezelötti migráns leszármazottja vezeti, lókupec őseihez mért szakértelemmel...


Hogy ez mennyire tarthatatlan, azt nem is kell nagyon bizonygatni, de azt azért megemlíteném, hogy a nemzetállami ötletek másodszor tennék padlóra Magyarországot - most éppen azzal okozva kárt, hogy a világban végbemenő folyamatokkal szembemasírozva megpróbálnak olyan receptet adni a magyar nép felemelkedésére, mely a függetlenség illúziójának porcukrával hinti meg a lyukas gatyából kilógó seggünket.
Mitől vagyunk mi függetlenek a józan észen kívül?
Olyanná akar tenni bennünket a Legmagyarabb Beteg, vagy a Legbetegebb Magyar, mint aki a rohanó árral szembeúszva próbál menekülni, de nem jut semerre, legfeljebb belefullad a vízbe.
Azzal nem számol, hogy ő is belefulladhat, hiszen ő halhatatlan - habár  helyében engem elgondolkodtatna, hogy Horthy negyvenkettőben még éppen a várható hadizsákmányon osztozkodott, negyvennégyben meg már rezidenciájának illemhelyén kuporogva írta alá lemondásáról szóló nyilatkozatot, miközben Erdélyt végleg elvesztette az ország.
Mindenesetre Orbán helyében a rezidencia kialakításánál nagyon odafigyelnék a wc-ülőke kipárnázására...


Hogy Kína nem mutat erre a kis torzsalkodásra semmiféle reakciót, az érthető - párezer éves tradíciókat nen rúg fel senki nem létező előnyökért.
Kína hosszú távra tervez, őt igazából Afrika érdekli, ahol már komoly pozíciókat is szerzett, és csak azért nem offenzívebb, mert egyelőre a belső piaca is ad elég teret a fejlődésének.
Mi meg itt játsszuk a kis homokozónkban a homokba pipiskét és pávatáncolgatunk a saját zenénkre, mígcsak egyszer el nem húzzák a nótánkat.
Ha már egyszer Európába akartunk integrálódni, akkor talán velük együtt kellene menetelni, talp a talpra, mint tudjuk, mert az azért nevetséges, hogy egyrészt szidjuk az európai vezetést alacsony hatékonysága miatt, miközben mindent megteszünk az ellen, hogy hatékonnyá váljon.
Pedig azzá fog válni, vélhetőleg nélkülünk.
Európa saját lábre fog állni, fokozatosan és minden tekintetben, beleértve a pénzügyeket és a katonapolitikát is.
London pénzügyi szerepe meggyengült, katonailag pedig éppen a minap hívta fel Merkel a figyelmet a védelmi kiadások emelésére, ami lehet akár egy közös európai hadsereg felé vezető út első lépése is.
A viszony az Egyesült Államokkal olyan, mint barátnőké az iskolában, akik a barátságon túl egymás riválisai is.
Európa vagy megtanul sminkelni és fogyókúrázni, vagy kontrasztanyag lesz aversenyben, vagy rá fognak mutogatni, hogy ilyen csúnya lesz az, aki nem eszi meg a spenótot.
Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére, mondja a dal, és ezzel Orbán is tisztában van, alkalmazza is lépten-nyomon, csak éppen saját magára nem vonatkoztatja.


Ha a libák legelni mennek, szépen sorbaállnak, amelyik meg kiszaladgál a sorból, azt a galamblelkű pásztorlányka úgy fejbecsapja a mogyorófa pálcájával, hogy utána kóvályogva ül le a püspökfalatjára.
Nagy a gyanúm, hogy így járunk mi is - tenni kellene ellene.
Talán a migránsos népszavazás megfelelő alkalom lenne megmutatni, hogy Magyarországot nem csak nacionalista, élettől elszakadt népek lakják, vannak itt értelmes emberek is, jó sokan.
Kár, hogy konfliktuskerülő, önző, gyáva népek...


:O)))