2010. január 5., kedd

ERŐSZAK...

Megvertek egy diáklányt Szekszárdon.
Többször is, és a verést mobillal felvették, majd  egy felnőtt, akihez eljutott a felvétel, az RTL segítségét kérte.
Az iskolai erőszak nem speciálisan magyar probléma, jelen van mindenhol a világon.
Éppen most fejeztem be egy könyv olvasását, a történet Amerikában, egy kisvárosi középiskolában játszódik, és egy iskolai  lövöldözés előzményeit mutatja be. 
A könyv címe "19 perc" - szépen végigvezeti olvasóját azon a folyamaton, fizikai és lelki megaláztatások sorozatán, amelyek egy normális gyerekből dühöngő gyilkost csináltak.
Az oktatási jogok biztosa tavaly vizsgálatot rendelt el, melynek keretében 186 iskolában többezer diákot és tanárt kérdeztek meg az iskolai erőszakról.
A vizsgálat azt állapította meg,  hogy kisebb a baj, mint gondolták, mivel a fizikai erőszak kevésbé van jelent, mint a szóbeli agresszió.
Az általam olvasott könyv pedig bemutatta, hogy nem csak a fizikai erőszak számít, - a szóbeli agresszió legalább olyan veszélyes, még ha csak a kipécézett áldozat lelkén hagy is nyomokat, a testén nem.
Egyébként is egyre durvább és erőszakosabb a társadalom, és míg néhány évtizeddel ezelőtt aki elindult dolgozni vagy szórakozni, az nagy valószínűséggel haza is ért, addig ma senki nem lehet biztos abban, hogy egy közlekedési vita során nem verik agyon baltával, vagy a szórakozóhelyen nem őt nézi ki boxzsáknak a szomszéd asztalnál ülő amatőr erőművész, esetleg a biztonsági őr, akit tulajdonképpen az ő védelmére alkalmaztak.
Az állam pedoig - úgy tünik - nem nagyon tud mit kezdeni a problémával, a negyvenkilós tanárnő nemigen tudja megfékezni az egykilencven magas majd mázsás kamaszt, akibe sem az apja, sem a társadalom nem nevelte bele az együttélés normáit, aki nem tanulta meg azt, hogy mit szabad és mit nem, és aki sokszor maga is áldozatává válik saját neveletlenségének.
Amikor a politikai pártok nem lépnek fel egységesen az utcai erőszak ellen, amikor a jogalkalmazók nem hoznak egyértelmű és egyenlően kiszabott ítéleteket, akkor csak a helyzet elmérgesedésére számíthatunk.
Igen, a politikai erők közül elősorban a Fideszre gondolok, - a 2002 óta folyó erőszakos megmozdulások és a közelmúlt zavargásai során állásfoglalásaik vagy azok hiánya bátorították az erőszakot - cinkosai voltak a randalírozóknak és okozói a mai állapotoknak.
De sepregethetünk a saját  portánk előtt is, - a liberálisok között fellelhetünk jónéhány olyan hangadót, akik széplelkű maszatolásaik során képtelenek voltak világos határvonalat húzni a társadalom által tanusítandó tolerancia és a társadalom önvédelme érdekében szükséges tilalmak közé, megfeledkezve arról a régi elvről, mely szerint az egyén szabadsága addig tart, ameddig mások szabadságát nem sérti.
Így aztán ábrándosan szemlélik a feléledt neonyilasokat, a randalírozó futballhuligánokat, és az ő végtelen toleranciájukkal akkor akarnak majd fellépni ellenük, ha már vér is folyt.
Kár, hogy nem veszik észre, ez a vér az ő vérük is lehet...
Nem is merek belegondolni, hogy mi lesz ennek a vége, hová vezet ez a folyamat?
Merthogy van itt még egy veszély, - ha a társadalom végképp besokall ezekből a jelenségekből, akkor igen könnyen rávehető az erőszak elleni erőszakos megoldásokra, rendet és erős kezet ígérő vezetőt keresve.
Pillanatnyi kétségem nincs, hogy lesz erre a szerepre jelentkező, akár a nevét is le tudnám írni.
És abban sincs kétségem, hogy ez az út nem a demokratikus államrend felé vinné Magyarországot.
Ne legyen igazam...
:O)))

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Pupu!

Te mé nem egy távoli országról blogolsz mostanság? Engem nagyon édekelne mi a helyzet a világ túloldalán :-)

Üdv,
Datoka

PuPu írta...

Hát, lehet, hogy írok egy rövid élménybeszámolót, - majd meglátjuk...