Pedig nem is veszi igénybe valamennyi hajléktalan - akiknek számát egyébként országosan negyvenezerre becsülik - ezt a megoldást.
Sokan a legvadabb hidegben sem mennek be a szállásokra, attól rettegve, hogy megverik őket, esetleg elveszik nyomorúságos kis tulajdonukat.
A karácsony elmúltával szinte megszünt a lakosság adakozási kedve, a karitatív szervezetek egyre nehezebben tesznek eleget vállalt feladatuknak, a hajléktalanok számát többtízszeresen meghaladó nyomorgóknak pedig egyre nehezebb az élete a fűtés és fűtőanyag nélküli lakásokban, meleg étel nélkül.
Annak idején tankönyvekben a Horthy-rendszer nyomorának elítélendő megnyilvánulása volt Róbert bácsi ingyenkonyhája, - a mai Róbert bácsik mint alapítványok sok esetben életeket mentenek, és ilyen időben bizton számíthatunk néhány fagyhalálra.
Ilyenkor gondolkodik el azon az ember, hogy vajon a meghaladottnak nyilvánított társadalmi rend vagy a haladónak és korszerűnek nyilvánított mai Magyarország áll magasabb erkölcsi nívón?
Azon, hogy vajon az úgynevezett "kapun belüli munkanélküliség" volt e az erkölcsrombolóbb vagy a mai valóságos munkanélküliség - nyolcszázezer ember - a segélyrevárással és semmittevéssel kombinálva?
Azon is eltöprenkedik az ember, hogy hova lettek azok a munkahelyi és lakóhelyi közösségek, amelyek szemmel tartották és gondját viselték öregjeiknek, és tudja e ezeket a néhány karitatív szervezet bármennyire is áldozatkész munkája pótolni.
Atomizálódott a társadalom is, - hol van ma már a szomszédok, munkatársak egymásrafigyelése?
Az idős emberek bezárkóznak a lakásaikba, házaikba és félnek.
Félnek betegségtól, a bizonytalan holnaptól, a betörőktől, és ha nincsenek mellettük a gyerekeik, akkor - főként falun - az életük igencsak nyomorúságosan folyik, - másfél milló ember a létminimum alatti jövedelemből él.
Márpedig a szegény embernek a gyereke is szegény - némelyik ha akarna sem tudna segíteni a szülőknek, aki pedig a nyomorban elzüllik, nem is nagyon akar, - rosszabb esetben segítség helyett fosztogatója lesz az idős embernek.
Néha olvasom, hogy egy-egy budai értelmiségi csodálkozik azon, hogy a Kádár-nosztalgia a mai napig jelen van a magyar társadalomban, - szerintem nincs mit csodálkozni rajta.
Aki elgondolkodik azon, hogy milyen ígéretekkel próbálnak a politikai pártok kampányolni, annak észre kell vennie, hogy a Kádár-rendszer biztonságát és szociális vívmányait kell ígérnie annak, aki nyerni akar.
Persze illúziókban senkinek sem kell ringatnia magát, - ugyanabba a folyóba itt sem léphetünk bele újra, - Magyarországon mostanában - hacsak nem jönnek a kínaiak a mainál kicsivel tömegesebben - kapitalizmus marad, - ezt kellene úgy formálnunk, hogy elfogadható legyen.
Az élhető és emberarcú szocializmus megteremtése és bukása után most az élhető és emberarcú kapitalizmuson kellene dolgoznunk serényen.
Majd a fiaink, vagy talán inkább az unokáink megvalósítják.
Addig lehet utálni a vadkapitalizmust és tiltakozni a svéd nyugdíjmodell ellen, - azt várni viszont, hogy egy kapitalizmust igenlő párt a szocializmus emberközpontú szociálpolitikáját hozza vissza - illúzió.
A legtöbb, amit elvárhatunk az az, hogy egy magát baloldalinak valló párt képviselje a bérből és fizetésből élők, a társadalom kiszolgáltatottjainak érdekeit, és törvényalkotó munkájával korlátozza a tőke gátlástalanságát.
Merthogy a tőke egyre gátlástalanabb az egész globalizált világban, - versenytárs híján nincs már kényszer, hogy a kapitalista állam a szociális ellátórendszert vagy a jóléti juttatásokat versenyképes szinten tartsa.Ami a legszomorúbb, az az esélyegyenlőség szinte teljes felszámolása, - a rendszerváltás legnagyobb vesztesei a szegény ember gyerekei.
Nem egyszerű ezzel a kérdéssel az Audik üléséből szembenézni, - még a meleg szobákban ülve sem érzékelhető igazán annak a problémája, aki fűtőanyag híján baltával indul minusz tíz fokban az erdőbe, hogy a két-három gyerekének meleg szobát tudjon biztosítani, - bűnözővé válva egyúttal.A képen egyébként nem a Horthy rendszer ételosztása látható, - 2001-ben, az Orbán-kormány alatt készült Budapesten, a Blaha Lujza téren, az ételosztás valószínűleg a Széchenyi - terv keretében folyt...
A tiszetsség kedvéért hozzá kell fűzzem, hogy készülhetett volna bármelyik szocialista kormány időszakában is...
Nehéz problémák ezek, - volna min dolgoznia megválasztandó képviselőinknek, - jó lenne bízni bennük...
:O)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése