Ült a Fidesz vezérkara és törte a
fejét, mi hiányozhat még az országnak?
A helyzet az, hogy nehéz dolguk van, hiszen mi szép és jó adható volt, azt már mind odaadták a népnek, a rezsi is egyre csökken, a pártközeli közgazdászok azt prognosztizálják, hogy a választások napján be lehet jelenteni a negatív rezsit, nevezetesen a választó a fogyasztásmérő által mutatott mennyiség szerint készpénzt vehet fel a helyi Fidesz-irodában.
De az úton nincs megállás, a jóhoz ugyanis hamar hozzá lehet szokni.
Új és új ingerek kellenek,emellett a piszkos anyagiak mellé lelki táplálék is kell a magyarnak!
Először az vetődött fel, hogy írják meg a csángó himnuszt – „Maroknyi csángó magyar szívvel csángál, Atilla népe megtiporva nyög…”- vagy valami ilyesmit.
Aztán elvetették az ötletet, mert nem találtak csángó kötődést a Vezér családfáján, az utolsó szabad gyököt beáldozták már Szent Orbánnak, aki Felcsút határában felajánlotta országunkat a Szűzanyának, de az ötlet ízlelgetése asszociációkra serkentette a fürge fideszes agyakat.
Szűzanya – Semjén – gigaszobor, amint Mária a Dunába dobni készül a Jézuskát – szobor – méggigább szobor – emlékmű – oszlop!
A Vezérnek tetszeni fog!
Magát a Vezért jelképezi!
A brainstorming valamelyik résztvevője felrikkantott: Tetszeni hát, kis ember nagy oszloppal jár, fallikus szimbólum!
Tegyünk a tetejire szökőkutat is!
A többiek gyorsan körülnéztek, hogy látta e valaki, hogy elröhögték magukat, aztán megnyugodtak és nekiláttak a feljelentés megfogalmazásához.
A gomb imígyen hát megvolt, már csak a kabátot és a szabót kellett megtalálni, de ez nem okozott gondot, hiszen mi lehetne nép és időszerűbb, mint elkezdeni a felkészülést 2018-ra, 1848, a fiatal demokraták első forradalmának százhetvenedik évfordulójára?
Igaz, menet közben kiderült, hogy a második, az úgynevezett fülkeforradalom nem létezett, mivel létezése alkotmányossági és legitimációs problémákat vethetett volna fel az ellenzék egy nemkívánatos győzelme esetén, de ez a kis zavar könnyedén áthidalható, majd valamelyik közeli történész megcsinálja hozzá az ideológiai hátteret.
Szobrásznak meg ott van Marco Casagrande 1848-ból, aki kész „Szabadságoszlop” tervet hagyott az utókorra. A művész jó klerikális kapcsolatai dacára a forradalom bukása után nem kapott megbízásokat az új rezsimtől, talán nem lépett be kora Magyar Művészeti Akadémiájába, holott ez megoldhatta volna minden problémáját.
Így viszont van egy használható terv, egy hazafias szobrász, akinek ugyan máshol volt hazája, de legalább itt üldözték, és van egy hervadhatatlan előnye: nem kell fizetni a terveiért.
Már csak egy kérdés maradt hátra: a szobor felállításának helye.
Nem lehet ennek a problémának elég nagy jelentőséget tulajdonítani, hiszen a műalkotás egy jó helyszínválasztással más minőségi szintre lépve olyan új értéket nyerhet, melyről megalkotója nem is álmodhatott, viszont megvalósítását felettébb kívánatossá teszi azok számára, kik a pénzesláda kulcsa felett diszponálnak.
Hogy mindjárt egy példát is hozzak, az sem piskóta, hogy egy komplett múzeumi negyedet kell felépíteni azért, hogy a kormányzói lakosztály felszabaduljon a Budai Várban – minden pénzt megér az alcsúti herceg kényelme és a történelmi kontinuitás - de hogy az építkezés során el lehet takarítani a jobboldal által vadul gyűlölt és vaskefének nevezett ötvenhatos emlékművet, az lesz a tejszínhab a tortán.
Ez a rohadt emlékmű magával a létével emlékezteti ugyanis Nagyurunkat arra a napra, amikor páncélozott BMW-jében kissé elbüdösödve elpucolt az elvetélt puccs színteréről, meg arra, hogy ugyanakkor egy nagyorrú fickó az üvöltő, őrjöngő, motorbőgető csőcselék kellős közepén, a beszari államelnök távollétében volt elég tökös ahhoz, hogy térdet hajtson a forradalom emléke előtt.
Na, majd ezt a MÉH-telepet is el lehet pucolni, de most az a feladat, hogy a Nagy Nemzeti Fallosznak megfelelő helyet keressünk.
Nem kellett sokáig várni, az éceszgébereknek azonnal beugrott a Szabadság tér, hiszen ott is áll egy emlékmű, amit jó lenne eltakarítani.
Pedig – szerintem - az ma a legfontosabb emlékmű Magyarországon, jómagam alkotmányos kötelességévé tenném a mindenkori magyar miniszterelnöknek, hogy évente keresse fel, hajtson térdet előtte, és gondolkodjon el a második világháború és a nácizmus kiszolgálásának, horribile dictu alkotó alkalmazásának tanulságain, aztán egy évig folytathatja munkáját - csak előtte még kötelezően meg kellene néznie a Szálasi akasztásáról készült filmet is.
A Szabadság tér egyébként is érzékeny pontja a jobboldalnak, hisz szívük sajog a fájón hiányzó Irredenta Emlékműért, mely mellett oly szépen lehetne lengetni az árpádsávokat.
Meg aztán ez a tervezett oszlop olyan egyszerű, szép, magyarembernek is érethető lenne, tán még Tarlós főpolgármesternek és Wittner művészettörténész asszonynak is tetszene, hiszen olyan korszerű.
Talán lehetne még rá felvésni egy-két pamutgombolyaggal játszó macskát, bőgő szarvast, csörgődobbal közmunkában táncoló cigánylányt, azzal lenne teljes a mű.
A Nagy Fallosz – a mi Szeretett Vezérünk szobra - hiánypótló is lenne, hiszen negyvennyolcas emlékmű alig százötven – kétszáz van, és ebben a számban nem szerepel Kossuth Lajos egyetlen szobra sem, jóllehet de szép lenne, ha legalább egyet, a szakáll nélküli, női ruhában menekülő nagy államférfiút láthatnám bronzba öntve.
Hogy mikor lesz itt méltó emlékműve az első világháború magyar halottainak, a második világháború katonai és polgári, zsidó áldozatainak, azt csak a jóég tudja.
Pedig 1848 százhetven éves évfordulójánál az első világháború kitörésének vagy befejezésének századik évfordulója, vagy második világháborús vereségünk és nemzeti szégyenünk, a holokauszt közelgő hetvenedik évfordulója talán inkább indokolná az emlékműállítást.
Mindenesetre most tízmillió forintot utaltak ki az oszlop előkészítő munkáinak költségeire.
Hogy hadd populizzak kicsit: a tél első napjáig tizenegyen fagytak meg Magyarországon.
Persze fontossági sorrend is van a világon…
:O)))
A helyzet az, hogy nehéz dolguk van, hiszen mi szép és jó adható volt, azt már mind odaadták a népnek, a rezsi is egyre csökken, a pártközeli közgazdászok azt prognosztizálják, hogy a választások napján be lehet jelenteni a negatív rezsit, nevezetesen a választó a fogyasztásmérő által mutatott mennyiség szerint készpénzt vehet fel a helyi Fidesz-irodában.
De az úton nincs megállás, a jóhoz ugyanis hamar hozzá lehet szokni.
Új és új ingerek kellenek,emellett a piszkos anyagiak mellé lelki táplálék is kell a magyarnak!
Először az vetődött fel, hogy írják meg a csángó himnuszt – „Maroknyi csángó magyar szívvel csángál, Atilla népe megtiporva nyög…”- vagy valami ilyesmit.
Aztán elvetették az ötletet, mert nem találtak csángó kötődést a Vezér családfáján, az utolsó szabad gyököt beáldozták már Szent Orbánnak, aki Felcsút határában felajánlotta országunkat a Szűzanyának, de az ötlet ízlelgetése asszociációkra serkentette a fürge fideszes agyakat.
Szűzanya – Semjén – gigaszobor, amint Mária a Dunába dobni készül a Jézuskát – szobor – méggigább szobor – emlékmű – oszlop!
A Vezérnek tetszeni fog!
Magát a Vezért jelképezi!
A brainstorming valamelyik résztvevője felrikkantott: Tetszeni hát, kis ember nagy oszloppal jár, fallikus szimbólum!
Tegyünk a tetejire szökőkutat is!
A többiek gyorsan körülnéztek, hogy látta e valaki, hogy elröhögték magukat, aztán megnyugodtak és nekiláttak a feljelentés megfogalmazásához.
A gomb imígyen hát megvolt, már csak a kabátot és a szabót kellett megtalálni, de ez nem okozott gondot, hiszen mi lehetne nép és időszerűbb, mint elkezdeni a felkészülést 2018-ra, 1848, a fiatal demokraták első forradalmának százhetvenedik évfordulójára?
Igaz, menet közben kiderült, hogy a második, az úgynevezett fülkeforradalom nem létezett, mivel létezése alkotmányossági és legitimációs problémákat vethetett volna fel az ellenzék egy nemkívánatos győzelme esetén, de ez a kis zavar könnyedén áthidalható, majd valamelyik közeli történész megcsinálja hozzá az ideológiai hátteret.
Szobrásznak meg ott van Marco Casagrande 1848-ból, aki kész „Szabadságoszlop” tervet hagyott az utókorra. A művész jó klerikális kapcsolatai dacára a forradalom bukása után nem kapott megbízásokat az új rezsimtől, talán nem lépett be kora Magyar Művészeti Akadémiájába, holott ez megoldhatta volna minden problémáját.
Így viszont van egy használható terv, egy hazafias szobrász, akinek ugyan máshol volt hazája, de legalább itt üldözték, és van egy hervadhatatlan előnye: nem kell fizetni a terveiért.
Már csak egy kérdés maradt hátra: a szobor felállításának helye.
Nem lehet ennek a problémának elég nagy jelentőséget tulajdonítani, hiszen a műalkotás egy jó helyszínválasztással más minőségi szintre lépve olyan új értéket nyerhet, melyről megalkotója nem is álmodhatott, viszont megvalósítását felettébb kívánatossá teszi azok számára, kik a pénzesláda kulcsa felett diszponálnak.
Hogy mindjárt egy példát is hozzak, az sem piskóta, hogy egy komplett múzeumi negyedet kell felépíteni azért, hogy a kormányzói lakosztály felszabaduljon a Budai Várban – minden pénzt megér az alcsúti herceg kényelme és a történelmi kontinuitás - de hogy az építkezés során el lehet takarítani a jobboldal által vadul gyűlölt és vaskefének nevezett ötvenhatos emlékművet, az lesz a tejszínhab a tortán.
Ez a rohadt emlékmű magával a létével emlékezteti ugyanis Nagyurunkat arra a napra, amikor páncélozott BMW-jében kissé elbüdösödve elpucolt az elvetélt puccs színteréről, meg arra, hogy ugyanakkor egy nagyorrú fickó az üvöltő, őrjöngő, motorbőgető csőcselék kellős közepén, a beszari államelnök távollétében volt elég tökös ahhoz, hogy térdet hajtson a forradalom emléke előtt.
Na, majd ezt a MÉH-telepet is el lehet pucolni, de most az a feladat, hogy a Nagy Nemzeti Fallosznak megfelelő helyet keressünk.
Nem kellett sokáig várni, az éceszgébereknek azonnal beugrott a Szabadság tér, hiszen ott is áll egy emlékmű, amit jó lenne eltakarítani.
Pedig – szerintem - az ma a legfontosabb emlékmű Magyarországon, jómagam alkotmányos kötelességévé tenném a mindenkori magyar miniszterelnöknek, hogy évente keresse fel, hajtson térdet előtte, és gondolkodjon el a második világháború és a nácizmus kiszolgálásának, horribile dictu alkotó alkalmazásának tanulságain, aztán egy évig folytathatja munkáját - csak előtte még kötelezően meg kellene néznie a Szálasi akasztásáról készült filmet is.
A Szabadság tér egyébként is érzékeny pontja a jobboldalnak, hisz szívük sajog a fájón hiányzó Irredenta Emlékműért, mely mellett oly szépen lehetne lengetni az árpádsávokat.
Meg aztán ez a tervezett oszlop olyan egyszerű, szép, magyarembernek is érethető lenne, tán még Tarlós főpolgármesternek és Wittner művészettörténész asszonynak is tetszene, hiszen olyan korszerű.
Talán lehetne még rá felvésni egy-két pamutgombolyaggal játszó macskát, bőgő szarvast, csörgődobbal közmunkában táncoló cigánylányt, azzal lenne teljes a mű.
A Nagy Fallosz – a mi Szeretett Vezérünk szobra - hiánypótló is lenne, hiszen negyvennyolcas emlékmű alig százötven – kétszáz van, és ebben a számban nem szerepel Kossuth Lajos egyetlen szobra sem, jóllehet de szép lenne, ha legalább egyet, a szakáll nélküli, női ruhában menekülő nagy államférfiút láthatnám bronzba öntve.
Hogy mikor lesz itt méltó emlékműve az első világháború magyar halottainak, a második világháború katonai és polgári, zsidó áldozatainak, azt csak a jóég tudja.
Pedig 1848 százhetven éves évfordulójánál az első világháború kitörésének vagy befejezésének századik évfordulója, vagy második világháborús vereségünk és nemzeti szégyenünk, a holokauszt közelgő hetvenedik évfordulója talán inkább indokolná az emlékműállítást.
Mindenesetre most tízmillió forintot utaltak ki az oszlop előkészítő munkáinak költségeire.
Hogy hadd populizzak kicsit: a tél első napjáig tizenegyen fagytak meg Magyarországon.
Persze fontossági sorrend is van a világon…
11 megjegyzés:
Ez megint ott van a szeren:))
Javaslom elolvasni ezt a cikket:
http://nepszava.com/2013/12/magyarorszag/125130.html
és az alatta megjelent hozzászólásokat.
Ahhoz pedig gratulálok, hogy a blogot az Amerikai Népszava is leközli :)
Nagyon jól látod megint Pupu a dolgokat. A mellékelt kép is találó.
Még egy szobrot feltétlenűl fel kell állítani,valamelyik exponált helyen,mégpedig Rezsicsökkentö Németh Szilárdét !
"Veri az ördög a feleségét, majd fordítva.
Efféle váltott műszakban hangolódnak a közelgő karácsonyra."
Hadd populizzak én is egy kicsit: 2018-ig még sokszor veri majd az öreg ördög az ördögnét, a bibírcsókos ördögasszony meg az ördögét.
Ez is lehetne egy szobortéma :-)
Vagy megfejtendő rejtvény (mindenki a saját szintjén értelmezheti) :-)))
Kedves PuPu!
Irigyellek. Így egyszerűen. Ha cipőbolti eladó lennék, bámulhatnék az utcára, várva a vevőket, vagy bejönnek, vagy sem. De Te író vagy, közíró, aki kinéz az ablakán és a téma az utcán hever. Jó, nem hever életszerűen mint egy hajléktalan, hanem mondjuk megy. Mert ő egy zuglói nyugdíjas és nagyon boldog. Boldog, mert a Papcsák nevű polgármester azt nyilatkozta, hogy minden zuglói nyugdíjast megajándékoznak karácsonyra, 3.000.-Ft-al és azt a Pólusban
átveheti.
Mendegél és az jut az eszébe, hogy tavaly minden életvitelszerűen lakott lakásra kivetettek 24 ezer forintot kommunális adó címén, szóval a Papcsák, ha ezt leszámítjuk, még mindig tartozik nekik 21 ezer forinttal.
Töri a fejét, hogy mit vehetne a háromezerből és beugrik neki, hogy ennyiből vesz egy selyemzsinórt. Azt ha szépen becsomagolja, meg a postaköltség és elküldi Papcsáknak, hogy szép karácsonyt, akkor annak biztosan ő is fog örülni... vagy nem.
Üdv: - morzsi -
Nem tudom ki hogy van vele, de én már nagyon sokáig nem bírom. Kinomban és kiváncsiságból az újságíró klubot nézem. Ma is gyurcsányozással kezdtek. Hát, elképesztő ezek honnan veszik a bátorságot a sok hamis félrevezető böfögéshez. Ezeknek kell szobrot álítani, de úgy, hogy a fa...ukat fel kell tekerni az oszlopra. A választás után nem tudom lesz e gerinc bennük és szedik sátorfájukat és elsunnyognak oda ahova valók.
"a tél első napjáig tizenegyen fagytak meg Magyarországon."
Most mondjad már! Nem voltak focisták, szélesgáborok, lézerjanik, mészároslőrincek, se orbánviktorok. Annyit értek, amennyijük volt. Osztán game over. Nem vagyok vallásos, de ezeket a férgeket is csak egy szál pendelyben kaparják majd el. Ha van túlvilág és van isten, akkor ezek a pokol tüzén égnek majd mindörökkön örökké, Ámen.
magyarmagyar 21:39
Az országos érzelmi fagyhalál mindannyiunk felelőssége, előzményestől a halálos következményekig...
A Nemzeti Nagy Fallosz oszlopának tövében focilabdák gömbölyödnének, és (New Tiborc ötlete nyomán) az újságírók, mint kan-kerubok rátekert szervei biztosítanák, hogy az emlékmű diadalmasan álljon az idők végezetéig. Ezzel és a tetején lévő nagynyomású szökőkúttal válna Casagrande terve időszerűvé, mához szólóvá és jövőbe mutató diadalmas mutatóújjá.
Kedves New Tiborc és mindenki, aki úgy érzi, már nem bírja sokáig!
Én is közétek tartoztam tegnapig.
De elhatároztam, nem engedem, hogy ezek a hulladékok elvegyék az életemet.
A puskaport szárazon, a kapát, kaszát kéznél tartom, minden tüntetésen részt veszek, és teli torokból ordítom magamét.
Ezen túl pedig minden apró örömöt, szépséget, mindent. amit ez az ócska banda nem vehet el tőlem,
teljes odafigyeléssel fogok átélni.
Olvasom Pupu blogját, élvezem az iróniáját, (amíg lehet). Ez is nagy adománya az életnek. Az újságírókba egyetlen kattintással belefojtom a hazugságokat és békésebb csatornára váltok.
De készen állok bármit megtenni, ha eljön a tetteknek ideje.
Addig meg ábrándozom a nyuggerek csirkelábas felkeléséről, aminek nagyon itt lenne az ideje.
Ne hagyjuk depresszióba süllyeszteni magunkat, ha lehet, ne hagyjuk, hogy ezek a pribékek elvegyék a maradék életünket!
Kedves Pupu! A menekülő szakáll-nélküli, nőiruhás alak szoknyaredőjébe a nemzeti pénzesládát még odaskiccelném.
Megjegyzés küldése