2013. december 30., hétfő

ÁLMAINK KISKERTJE

A mesékben szokott az előfordulni, hogy az ördög felugrik a szerencsétlen szegényember hátára és vadul sarkantyúzza, mígcsak a nyelve a földig nem lóg a szerencsétlenjének.
Valahogy így jártunk mi is, és csak későn ébredtünk rá, hogy megszívtuk, mint a torkosborz, jóllehet tudhattuk volna ezt már előbb is.
Csak éppen nem akartuk tudni.

Pedig volt ennek előzménye, ha nem is ennyire kiérlelt formában, a későbbi baltás gyilkos akkor még csak a légy lábait huzigálta, mivel baltája - és hozzá ereje – akkor még nem volt.
Lett.
Merthogy rámutatott a konyhakertre, mely kétségkívül kissé gazos volt, de azért voltak ágyások, melyekben ott növekedett a demokrácia nevű növény, meg igen lassan bár, de a jövedelem nevű káposzta is.
De éjszakánként ott volt ő is a segédeivel, és a parlagfű meg a bürök magvait szórta szanaszéjjel, majd azt mondta, majd ő elvégzi a gyommentesítést, csak kellene ehhez egy balta.
Mint az üveges, aki éjjelente féltéglákat hajigál az ablakokba a jobb üzletmenet érdekében.
Hát odaadtuk neki a baltát, hiába mondta az egyik előző kertész, hogy a balta nem a konyhakertbe való szerszám, nem hittünk neki.

Nem hát, mert, ahogy a patás fel-alá trappolt a kertecskében, összetaposva az ágyásokat és beleverve egyet-kettőt kapanyéllel a szembejövő kertészek képibe, valóban egyre randább lett az addig oly kedves kis kertünk.
Megaztán az a világ rendje, hogy a kertészt nem élethosszig szerződtetjük, hanem meghatározott időre, hát hadd kapjon ez is lehetőséget, hiszen olyan szép tervei vannak, és megígérte, hogy majd megvédi a zellert, amit a másik kertész el akar lopni gumóstól-levelestől, mindenestől!

Eleinte mindenki csak kissé értetlenkedve, de bizakodva nézett, mikor a baltával csapkodni kezdte a növényeinket, megmagyarázgattuk, hogy ahhoz, hogy rend legyen, először meg kell tisztítani a terepet, de aztán, amikor tőből vágta ki a demokráciát, már sokan gyanakodtak.

Közben a régi kertészek szerteszaladtak, némelyik megijedt, hogy őt is hókon vágják, némelyik elkezdett helyezkedni, hátha még alkertésznek jó lesz az új rezsimben is, voltak meg, akik azt gondolták, hogy majd eléldegélnek abból, hogy a piacon, mint növényvizsgálók megmondják a frankót az új kertész termékeiről.
Rossz nyelvek szerint meg is állapodtak vele arról, hogy szép békésen kritizálják majd az új zellert, mely ránézésre kiköpött parlagfű, ehetetlen és taknya-nyála egybefolyik annak, aki mégis megpróbálja fogyasztani.
De hát nincs más, a szakértők szerint meg csak a narancssárga levelek színe ellen lehet kifogás, amúgy a tápérték és az élvezeti érték egyaránt magas.

A kertecskénkben ma egyenletes eloszlásban gyomnövények, lótetvek és elmebeteg kertészek lelhetők, utóbbiak feltehetősen terápiás céllal, ott bolyongva rikkantják időnként, hogy unortodox, wassalbert, meg, hogy hazafiság, rendbírság, - közben oda- odacsinálnak a kert minden sarkába.
Ha pedig valaki belelép, vagy szóvá teszi a bűzt, arra kórusban ordítják, hogy ócska komcsi.
Persze sok hely a növénytermesztésre nincs is, hiszen a kertben menet közben stadionok épülnek, meg kell a hely a rendfenntartók gyakorlótere számára is, merthogy a kertész a szerződése lejárta után is maradni akar.
Hogy is mehetne el, hiszen - mint megemlítette - a tulajdonosok nem tudják még gond nélkül levenni futás közben a harminc méteres átadásokat, márpedig az igaz magyar számára ez alapkövetelmény, különben hogyan is merhetne nagyot rúgni?
Körömpasszokkal meg nem megy senki itt semmire, durrbele, a közepibe!

A környező kertek tulajdonosai elképedten nézik az új növénytermesztési technológiát és rettegnek, nehogy hozzájuk is átterjedjenek a gyomok - a libák is fintorogva elfordulnak, ha átrepülnek felette.
Látogatóink nincsenek, hajdani barátaink szánakozva néznek ránk, a kertész meg a faeke újbóli bevezetésén gondolkodik, mert történelmileg bizonyított, hogy azt el tudják húzni az asszonyok is, akik másra úgysem alkalmasak.
A tulajdonosok meg még mindig bambán nézik a helyzetet, pedig ma már nincs erre mentség, hiszen ma már senki sem mondhatja, hogy nem tudja, hogy mire számíthat.
De még mindig nem tanulnak, sőt, néha úgy tűnik, ostobábbak, mint valaha.

A kertész lehúzta róluk a ruhát, ott dideregnek puci seggel, és hálás szívvel rebegnek köszönetet, mert nagy csinnadrattával visszaadta nekik a zoknijukat – rezsicsökkentés, bakker - mondta nekik, ők meg azt bizonyítják éppen, hogy a magyar nép inkább találékony, mint okos.

Talán azért van ez, mert nem harcoltunk meg a demokráciáért, mely ajándékként hullott az ölünkbe, ezért nem érezzük az értékét.
Mint a fiatal házasok, akiket a szülők kistafíroztak, berendezték a lakást, ők meg a milliós ülőgarnitúrán utcai cipőben ugrálnak, leöntik borral, kávéval, a gyerek meg kislibákat rajzol rá alkoholos filccel.
Aztán, mikor majd a saját pénzükből vesznek egy harmadát sem érő, lapra szerelt, pozdorjából készült vackot, akkor azt úgy kezelik, mint szent tehenet az indiaiak.
Hát most éppen megengedtük, hogy a kutya kirágja a pamlag oldalát, és azt várjuk, mikor esik szét a bútor, hogy végre megvehessük a magunk szent tehenét.
Csak addig kell kihúzni valahogy.
Nem lesz könnyű…

:O))) 

11 megjegyzés:

sphagin írta...

Kedves PuPu !

Nem lesz könnyű, meg még odébb is van !

Üdv sphagin.

pamagd írta...

Tetszik...
Nem tetszik, csak nagyon igaz... :(

hello írta...

Én azért azt nem hiányolom, hogy az épp pusztulóban levő demokráciánkért anno nem véres verejtékkel harcoltunk meg.

Merthogy ennek tudod be, hogy kicsit se becsüljük, hagyjuk összerondítani, tönkretenni.
Nem vitatkozom Veled, mert magam is látom, hogy amiért mi dolgozunk meg, azt általában jobban óvjuk, jobban tisztában vagyunk az értékével, mint amihez ajándékként jutunk.
Mármint már aki, persze, mert azért vannak szerencsére ellenpéldák is, akiknek az a normális, hogy minden értéket megbecsüljenek, vigyázzanak rá, miközben rendeltetésének megfelelően használják.

Most már csak az a kérdés, hogy amikor konstatáljuk, hogy odavan az "ajándék", hogyan tovább.
Busongunk felette, gyászolgatjuk, egymás között elégedetlenkedünk fel is háborodunk miatta, vagy tudomásul vesszük, hogy ennek annyi, oszt' beérjük-e valami vicik-vacak helyettesítő gagyival. Mármint a nép, a választók többsége.

2014-ben kiderülhet. Vagy 18-ban. Vagy még később...


krezirezi írta...

PuPu :-) jót nevettem, miközben sírtam. Nem a nevetéstől. Metaforád plasztikus, mindenki számára érthető. Ahogy mondod, nem lesz könnyű. Most sem az. Ma munka után vásároltunk. Szilveszter, újév. Még megtehetjük, hogy a hagyományaink (velünk együtt) nem karcsúsodtak. Pakoltuk be a zsákmányt a verdába, állt nem messze tőlünk a bácsi. Szakadt bácsi, és csak dünnyögni mert (szép nagy ember mr krezi). Míg kikotorásztam a pénzecskét, amit a tenyerébe boldogújévetezhettem... szakadozott szét a szívem, a sokért, akinek nem adhatok, és átkoztam a kertészedet baltástul mindenestül, hogy ilyen hülye tehetetlen vagyok. Pedig... . Puszi. És köszi ma is. És boldog új évet mindannyinknak, erőt és kitartást. Hogy megmaradhasdunk. Magunk.

pleinair írta...

Ezen az "ős, buja földön dudva muhar" terem évszázadok óta.
Itt már a mélyszántás se lenne elegendő.
A fertőzött talajból újra és újra gaz nő, és valami mákonyos, bódító gázzal mérgezi a levegőt, hülyíti, vakítja az embereket, mint a metilalkohol.
Egy bomlott agyú, részeg ország vonaglik bamba vigyorral saját hányadékában, mocskában fetrengve Európa árokpartján. Nem tud felállni, mert még azt sem tudja, hogy fel kellene állni.

morzsi írta...

Kedves PuPu!
Ma nagyon szépen fogalmaztad meg a mai magyar valóságot. Pedig az sokszorta rosszabb egy elhanyagolt kertnél, a kertész meg hitványabb a leggonoszabb útonállónál is.
Pedig ebben mindannyian "sárosak" vagyunk. Te is, én is, a jobb oldal meg a bal is.
Tudható volt, hogy a 98-as választásokat megelőzően kiknek állt érdekében, hogy országszerte robbantásokat hajtsanak végre, - nyertek is! A 2002-ben hatalomra kerülteknek eszük ágában sem jutott, hogy nyomoztassanak. ma már fújhatjuk... Az évezred talán legkiemelkedőbb korrupciós ügyét, a Grippen ügyet egy parlamenti bizottság lett volna hivatott kivizsgálni! Naná, hogy nem lett eredménye...
Gy.F. évekig úgy volt miniszter elnök, hogy a hátában egy késsel (P.P. legf.ügyész) végezte a dolgát, mintha csak egy szálka ment volna a körme alá. Ma ugyanazzal a kommunikációs stábbal dolgozik, akivel korábban megbukott.
A mindennapi csibészségeket, vagy az orbitális rablásokat egykedvű képpel nézi a a jobb és baloldali parlamenti képviselő. A jobboldaliak közül egy, csak EGY! volt (Ángyán) akinek volt bőr a képén és kilépett a frakciójából.
De nem volt magyar újságíró, aki szóba elegyedett volna a békemenetesekkel, hogy leleplezze, ki szervezte és mennyit fizettek, hogy "lengyel szimpatizánsok" tömegesen jöjjenek Budapestre.

Ha 2014-ben nem nyer óriási fölénnyel a mai ellenzék - miért ne nyerne? alapból van három millió ember, akinek "megvédték a magánnyugdíját..." - akkor meg van a véleményem erről az egész "etvaszról" amit úgy hívnak, hogy Magyarország.
Kívánok Neked és minden békés olvasódnak boldog új évet: - morzsi -

hello írta...

Kedves PuPu és itteni Társak!

Akikkel többé-kevésbé rendszeresen jól megbeszéljük, hogy meddig ér a mi. Mindazonáltal az év utolsó napján legalább egy jókívánság erejéig legyünk egy hangyabokányit optimistábbak:
Hány zivataros évet-évtizedet-évszázadot élt meg és túl a magyar nép? És még itt vagyunk.
Őrizzük meg a túlélési képességünket jövőre is!

Névtelen írta...

Kedves Pupu és Barátai/Barátaim!

Bár én is tudnék olyan optimista lenni, mint hello - de az eszem nem enged, sajnos...
Mindenesetre az év utolsó napján - mielőtt a konyha magába szippant - én is nagyon boldog új esztendőt kívánok mindenkinek, aki erre jár. És kívánok (kérek) magunknak minden napra egy Puput!
Üdvözlettel: Vöröskarom

Cereus írta...

Minden KERTÉSZNEK, aki nem baltával
dolgozik, Boldogabb Új Évet kívánok.

Jövőre Jobban Vigyázzunk Egymásra írta...

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes Park Könyvkiadó 1992

Részlet a könyvből:
Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvódában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bánts másokat! Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk. Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban - mind meghalnak egyszer. Mi is. És emlékezz a Dick és Jane könyvekre és az első szóra, melyet megtanultál - a legfontosabbikra -: NÉZD.

Minden fontos dolog bennük foglaltaik. A szeretet és az alapvető higiénia. Az ökológia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet.
Válaszd ki bármelyik pontot, fordítsd le a bölcs felnőtt szavakra, és alkalmazd családodra, kormányodra, munkádra, az egész életedre - meglátod, bölcsnek és igaznak fogod találni.
Gondold csak el, mennyivel jobb volna a világ, ha az összes lakója süteményt és tejet uzsonnázna minden délután három órakor, aztán pedig fogná a plédjét és szunyókálna egy keveset. És milyen jó volna, ha összes kormány oda tenne vissza mindent, ahonnét elvette, és rendet hagyna maga után.

...

Mesemondók Krédója:
Hiszem, hogy a képzelet erősebb a tudásnál, hogy a mítosz igazabb a történelemnél, hogy az álmok hatalmasabbak a tényeknél, hogy a remény mindig győzedelmeskedik a tapasztalat felett, hogy a nevetés az egyetlen gyógyír a bánatra. És hiszem, hogy a szeretet erősebb a halálnál.

Zs írta...

http://mutyipapir.hu/
Lehet megrendelni!